Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-14 / 294. szám

1983. DECEMBER 14., SZERDA

5

Fűszerpaprika

Megkezdte az idei termésű paprika őrlését a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés paprika- és konzervgyára. Az üzem, amely ez évtől működik a rendszer keretében, régen nem dolgozott fel olyan kiváló minőségű nyersanyagot, mint az idén. Ez nemcsak a kedvező időjárásnak tudható be, hanem annak, hogy a gazdaságok — igazodva a piaci kereslethez — csökkentették a termőterületet, s visszatértek a kézi szedésre, a csövek utóérlelésére. Az idén a legnagyobbak sem indították a kombájnokat, a szedést a nagyüzemi táblák fölparcellázásával, családi műveléssel oldották meg. így jutott arra is idő, hogy a termés egy részét fölfűzzék vagy necczsá- kokba töltsék és — miiként ez hagyomány — a házak ormain, falain szikasszák. A szárítóüzemekben sem ömlesztett, hanem gondosan osztályozott paprikát készítenek elő őrlésre.

Utazótáskák szilig©!!

Lázas munka folyik az utóbbi hetekben Törökbálinton. Nyugatnémet megrendelésre készítik a Texelektro textilüzemében az utazótáskákat.

Erdősi Agnes felvétele

Tűvel a fűutuktól

Otthon keresik a boldogulást

Ahogy a jelzés utasítása

alapján jobbra letérünk Bugyi irányában az 5-ös útról, a su hanást hirtelen zötykölődés váltja fel. Az aszfalton egymást érik a kátyúk. A táj képe is egyhangúbb, mint a főút mellett. Sóderbányákat jelző földhányásokon és hatalmas táblákon kívül mást nem látni.

A káposztás falu

A településhez közeledve egyre gyakoribbak a tanyák. Nehány hete itt a kelkáposzta sorok között serény munka folyt, sok parcella szélén után- futós gépkocsi állt, s a tető- csomagtartó is áruval telt meg. Bugyi községben első pillantásra látszik, hogy dolgos és jómódú emberek lakják. Mindenféle gyögyörű két- három szintes porták állnak. A házak mögött nagy kertek húzódnak, a gondozott táblákon káposztát, karalábét termesztenek az emberek. A fóliasátrak vázszerkezetéről eitűnt a műanyag borítás, a helybeliek többsége a fűtési költségek ríegtakaritása miatt már nem termel télen.

Azt gondolhatná az ember, hogy egy olyan községben, amely annyira távol esik a fő közlekedési utaktó! és vasútja sincs, nem sokan választják a bejáró életmódot. Mégis Bugyi községből naponta több mint, háromszázan indulnak a fővárosba dolgozni. Pedig a településen is akad ipari munkalehetőség, hiszen itt a Telefongyár. Ennek ellenére az asszonyok közül sem sokan választják a Teríát, bizonyítja ezt, hogy több közeli községből is járnak Bugyira, a Telefongyárba.

— Népszerűbb a Tessedik Sámuel Termelőszövetkezet a helybeliek körében — mondja Tóris Sándor, a községi tanács elnöke. — A falu lé- lekszéma ötezerötszáz körül van, a tsz mintegy 1200 embernek ad munkát. Ez a környék hagyományosan zöldség- termelő vidék. Nálunk szinte minden család fő- vagy mellékállásban, de legalább hobbiszinten foglalkozik a zöldfélével. Bugyi elsősorban az új burgonyájáról és a káposztáról híres.

Telkek kellenek

Az örvendetes tény, hogy a község a főváros egyik éléskamrája — hiszen a Bosnyák téri piacra az idényben mindennap egész sor megrakott autó indul innen — de ez ugyanakkor sok gondot jelent a tanács vezetőinek. Itt a falu belső részein is nagy telkek tartoznak a házakhoz, ez viszont megnehezíti az építkezni szándékozók igényeinek kielégítését. Márnádig tucatszámra emelik az új házakat

a településen, s nagyon kevés az olyan fiatal, aki a szülei telkén akar fészket rakni.

— Ma már úgyszólván ismeretlen a régi nagycsaládos életforma, amikor háromnégy generáció élt egy fedél alatt — mondja a tanácselnök. — Az is előfordul, hogy még a szülők kertjének végébe épített házat is elöbb-utóbb eladják a gyerekek, mert nem tudnak kijönni egymással.

Azért mégsem lehet olyan rossz az idősek és fiatalok vi szonya a faluban, hiszen a napközi nincs tele és újabb csoportok indítására sincs igény. Más szempontból is különleges ez a község. Itt ugyanis már több éve csak egyműszakos tanítás van, ezzel az eredménnyel egyedül állnak a környéken.

Áldoznak a vízért

— Ebből a faluból nagyon kevés fiatal vágyódik el — magyarázza nem kis büszkeséggel Tóris Sándor. — Megtalálják a számításukat, s bizonyára az is megtartó erő, hogy gyermekeinknek az átlagosnál sokkal jobb körülményeket, ellátást tudunk biztosítani. A dabasi járásban például egyedül nálunk van bölcsőde. Ám, ahhoz, hogy a fiatalokat továbbra is a községben tarthassuk, újabb házhelyekre, építési telekre van szükség.

Ennek érdekében parcellázási tervet készítettek. A közelmúltban pedig nagy telekalakítási munkába kezdtek. Ha sikerül megvalósítani, ákkor a kisajátítások után legalább nyolcvan új házhelyet adhatnak használatba. Évente harminc telekigénylő jelentkezik. Ebben az esztendőben valamennyi építkezni szándékozó házhelyet kap, mert a szövetkezet is juttatott telket tagjainak.

A rohamosan fejlődő községben sem elégedettek a helybeliek mindennel. Bár az iparcikkbolt olyan jól felszerelt, hogy a Tiszántúlról sóderért érkezők is rendszeresen itt vásárolnak, rosszabb a helyzet az élelmiszerboltokban. Évtizedek óta szükség lenne egy ABC-áruházra azonban még ma sincs tervben.

A legnagyobb gond a nitrá- tos, szulfátos víz. A végleges megoldás csak évtizedek múlva várható, a helyzet azonban sokkal sürgetőbb.

— Kis község a miénk. Még a középületek, művelődési intézmények rendbehozatalára is évekig kell gyűjtenünk a pénzt — mondja a tanácselnök. — De az egészséges ivóvízért minden család szívesen áldozna. A vízvezetékhez szükséges pénz egy részét össze tudná adni a falu. Ezzel talán sikerül meggyorsítanunk az építést. Az itteni embereknek kevés a szabad ideje, hiszen mindenki foglalkozik munkája mellett is zöldségtermesztéssel vagy állattartással. De értelmes célokért, a falu gyarapításáért mindig szívesen dolgoznak és áldoznak is.

M. K.

Hogykáfón intézik ügyeiket

Az érdekek okos egyeztetése

id

Serkenő bajuszú ifjú szegődik melléin Nagykáta főterén. Két esztendeje múlt, hogy elvégezte a középiskolát, azóta dolgozik, de okmányaiba e változást még nem vezették be. Tápiószeléről érkezett, s azt tudakolja, hogy mulasztását a tanácsnál, vagy a járási hivatalban pótolhatja-e be? A tanácsiiáza felé irányítom, magam pedig a járási hivatalban készülök felderíteni, mit is jelent a környező települések lakói számára Nagykáta vonzása? Annyi a véletlen találkozás nyomán is bizonyos: ügyes-bajos dolgaikat itt intézik.

a vidéki?

Az áruház előtt válunk el. Igazi karácsonyi zsongás a bejáratnál. Befelé sodor a tömeg, mire a kosárért nyúlnék, elragadja tőlem egy fürge asz- szonyság. Hund Jánosné, az élelmiszerrészleg vezetője örül talán egyedül a nagy tolongásnak.

— Novemberben 5 millió 200 ezer forint volt a forgalom, 400 ezerrel nagyobb, mint tavaly ilyenkor, dé még ennél is többre számítottunk, hiszen bőven van áru — mondja. — Megfordulnak itt mindenfelől az emberek, de ki tudja azt megállapítani, hogy ki a kátai, ki a vidéki? Az biztos, hogy aki valamiért erre jár, az ide is benéz. Bár még többen lennének!

Az emeleten is tekintélyes had válogat a ruhaneműk között. Fölfedezni olyan cikkeket

Szociális foglsEkoztafék

Újra szabályozzák a szociális foglalkoztátok szervezetének, működésének és gazdálkodásának rendszerét: a következő év január 1-én lép hatályba az egészségügyi miniszter és a pénzügyminiszter erre vonatkozó együttes utasítása. Ez a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkozási rehabilitációjáról és szociális ellátásáról szóló, ez év júniusában szintén együttesen hozott rendelet végrehajtását segíti. Az új szabály lehetővé teszi, hogy a következő évtől a fővárosi, és a megyei tanácsok is fenntarthatnak szociális foglalkoztatókat. Az utóbbi, csaknem két évtizedben csupán a fővárosi

kerületeikben és néhány városban — összesen 27 helyen — szerveztek ilyen munkahelyekét. Ezekben a továbbiakban is az egészségi állapotuk, fogyatékosságuk miatt nagymértékben megváltozott munkaképességű embereknek adnak munkalehetőséget, de időskorúakat, vagy más, ugyancsak szociális támogatást igénylő személyeket is foglalkoztathatnak bedolgozóként, főleg bérrriutikát, feldolgozó, átdolgozó, háziipari, javító-szolgáltató tevékenységet folytathatnak, viszont csak olyan munkát végezhetnek, amely nem veszélyezteti egészségüket, testi épségüket.

is, amelyeket a fővárosban hiába keresnénk.

— Most péntek van, képzelheti, mi lehet szombaton, vagy a piacnapokon — tárja szél kezeit Halápi Terézia, a textil- és konfekcióosztály vezetője. — A környéken ez a legjobban ellátott áruház, megfelelő a vonat, a buszközlekedés, hát persze, hogy sokan útbaejtik. A Nagykáta és Vidéke Áfész bolthálózata tíz községet fog át, s a szövetkezet tagjai az egész éves vásárlásaik után járó visszatérítést is általában nálunk költik el. Jövőre felépül az áruház új szárnya, megduplázódik a jelenlegi alapterület, s még jobban ki tudja majd szolgálni a vonzáskörzet falvainak igényeit is.

Kiiíönautóhusszal

Az utcai kavargás a művelődési központ táján kezd csendesedni. No, nem azért, mintha a kultúra otthonának nem lenne meg a maga közönsége, de hétköznap délelőtt van, a készülődés, a programszervezés ideje.

— Azt szeretnénk, hogy a ház ne csak nevében, de tevékenysége tartalma alapján is valódi központtá váljon — mondja Dómján Lajos megbízott igazgató. — Ügy tűnik, hamarosan meglesznek ennek a személyi feltételei, s talán az anyagi támogatás is tágabb ereken csordogál majd. Akkor tovább léphetünk azon az úton. amelyen több-kevesebb sikerrel elindultunk. Mert ugyan á „kultúrbrigádok” ezen a környéken is sok helyre eljutnak, o gyakori művészi élményt mégiscsak nálunk találhatja meg az igényes közönség. A színházi előadásokra, a gyermekműsorokra eddig is megtelt a nagyterem, különbusz- szal szállítottuk Nagy kútára az érdeklődőket. Nagy a kisugárzása a Tápiómente együttesnek is, kilenc községből verbuválja tagjait. Hatására sorra alakulnak meg a helyi csoportok, ennek lehetünk tanúi Kókán, Tápiószelén és Pándon is.

— Arra is akad példa, hogy a képzőművészeti kiállítások vándoroltak tovább a többi községbe, s immár hagyomány- nyá váltfi hogy a szocialista brigádok'járási vetélkedőjének döntőjét is e falak között rendezzük meg. Az idei legjobbak most december 18-án érkeznek el a finishez.

Akantisz Marcell, a járási hivatal elnöke további példákkal erősíti a tapasztaltakat:

— A seregnyi intézmény léte már magában is óriási vonzóerőt gyakorol, hiszen mindenkinek akadhat dolga a bíróságon, az ügyészségen, a rendőrkapitányságon, az OTP, vagy Állami Biztosító fiók* iaiban. Bár erről a környékről is sokan ingáznak, azért a helyi munkalehetőségeket sem szabad lebecsülni, hiszen a Telefongyárban, az Építőipari Szövetkezetben, a Villanyszerelő Vállalatnál, az Áfész-náí és az apróbb gazdálkodó egységekben számosán keresik meg kenyerüket. A helyi egészségügyi ellátást a nagy- kátai szakorvosi rendelő fogja össze, a gyerekek pedig mindenfelől jönnek a szakközépiskolába, a szakmunkás- képzőbe.

Út — kölcsönből

— Nagykáta nemcsak ad, de sok mindent kap is, s a kör-; nyező települések egymáshoz való viszonyát is meghatározzák a közös célok. Legutóbb például a tápiószecsői Vörös Hadsereg utjának átépítésé úgy tudtuk befejezni, hogy község lemondott saját fejlesztéseinek egy részéről. Az erre áldozott pénzt esztendő múltán visszakapják. A jövő útja is csak ez lehet: az érdekek, az igények okos egyeztetése, mindenki javára.

K. L.

M

inden állat ösztönös, az ember ezenkívül tudatos is — mint ezt tanultuk. Továbbá tanultuk, hogy az ösztö- nösgég kiváló példája egy bizonyos darázsfajta, mely fészkét akkor is folytatólagosan továbbépíti, ha közben a már elkészült rész egy darabját lebontjuk és amikor a fészek elvileg kész, a kibontott részt újra meg nem csinálja, mert biológiai programja véget ért.

Ami emberi nemünket illeti, az ösz- tönösség példájaként én a téli napforduló tájékát, vagyis az úgynevezett ünnepeket hoznám fel. Az ezzel kapcsolatos ösztönök valaha közmegelégedésre, célszerűen alakultak ki. Télire minden gabonát betakarított, elraktározott a paraszt, az őszi vetés is földbe került, a disznóik levágva, füstölve, a kamra teli, munka meg nincs, a határ latyakos, vagy méteres hó fedi — jöjjenek hát az ünnepek, eszem-iszom, dínomdá- nom, kölcsönös vendégelések, vásári ajándékok. Aztán ez a zárt paraszti társadalom tömegcivilizációvá alakult — ám az ünnepek maradtak, hagyományosan. ösztönösen. Minek következtében az év végi hajrában csikorogva fékezünk, leállunk és hogy ezt minden józan ész ellenére megtehessük, bolond hajszába verjük magunkat.

Mert hogyan néz ki egy ünnepek előtti időszak? Tessék egy pillantást vetni a forgalomra. Az autók torlódnak, váratlan helyeken megállnak, mellettük mindenki betülekedne egy elméletben szabad, gyakorlatban dugig telt araszolósávba, miközben közöttük halálmegvető eszelősséggel gyalogosok cikáznak.

A forgalom üzletekbe vezet. Az üzletek. boltok, butikok és áruházak nincsenek ilyetén forgalomra berendezkedve, tehát a békés idők festője itt meríthet ihletet csatajelenetekhez. Mindenki a „Szerezzünk örömet, vásároljunk ajándékot!” érzésétől eltöltve szerzi magának a pocsék napokat. Gombok, ruhák, kabátok szakadnak, reumák lépnek fel, vagy újulnak ki, lábaik-kezek törnek, ismeretlenek becsületébe gázolnak. a forgalom mellékágai sebészékhez és ideggyógyászokhoz fordulnak el.

A cél tehát az ajándék. Amely örömet szerez. Tehát először fejtörést. Kinek vásároljunk és mit? így elkészül egy lista, amely rengeteg csalódás és keserűség forrásává válik. Mert amit akarunk, az nincs, hiszen a nagy számok törvényénél fogva, no meg a feltételezett örömszerzés divatszerűségét figyelembe véve az természetesen elfogyott. Minden gyereknek Legót — a kedves szülők, nagyszülők hajúkat tépve, meleg kabátban verítékezve bezsúfolódnak a játékboltba, ahol Lego nincs. Akinek türelme van, vesz legalább szemforgató babát, akinek nincs, felkap innen-onnan egy marék micsodát, aztán menekülne, de a pénztár előtt sor áll, hosszú a csomagolónál úgyszintén, és a tömeginvázió folytán a menetirány felborul, a kijárat is bejárattá válik, a szabályosan tolongó és „utat-utat!” si- koltó egyed kabátjáról a gallér leszakad a földön keresi, a kezére hágnak, megizzad, kilépve meghűl, a hátát két hétig izomfájás gyötri, aztán kitör rajta a nátha.

Ilyenkor a kereskedelmet szidják, szegényt. Ez a lelki feszültség levezetésére alkalmas de irracionális tett. A kereskedelem dolgozói ugyanis tehetetlenek. Százfelé nem lehet figyelni, nem létező árukat nem lehet eladni, az idegeken csak módjával lehet uralkodni, aztán jön a rezignáció, olykor egészen transszerű formában — az eladó áünnyögi, sikoltia „nincs... van. .tessék elvenni... utat!”, aztán magához tér. lemenekül a raktárba. Mire feljön, kész az elhatározása: csak pult alatti árukkal törődik, hála ellenében, ő is ember.

Ennyit röviden az ötszönösségről és következményeiről. Ám ki tagadná, hogy az emberekben van tudatosság is? Egyesekben, legalább. Ezek az általános ösztömösség forgatagában háromféle módszerhez folyamodnak.

Főként fiatalok elhatározzák, hogy ők bizony jó előre bevásárolnak. Mondjuk december elején. Be is szerzik az ajándékokat. No nem azokat, amelyeket akarnának, mert még nincsenek a pultokon. azokat tartogatják a csúcsra. Az ilyen élelmes fiatalok aztán az utolsó pillanatban rájönnek arra, hogy kaket- miket felejtettek ki. és belevetik magukat a csúcsba, tülekednek, tépnek, diadalmasan viszik a zsákmányt, ami van, aztán mindent átprogramozva csomagolják szép papírokba ezt annak, azt ennek.

Főként a középkorúak, akik már kitanulták a dörgést, más élelmes eljárást vesznek igénybe. Előre lekötik a kiszolgálóknál, amit akarnak, némi hálapénz ellenében. Megbeszélik mit és mikorra, Meg is kapják. Vagy nem, mert közben az eladó, akivel kapcsolatba léptek, megbetegedett. más üzletbe került, nyugdíjba ment. Ilyenkor felkeresik a maszekokat és megveszik a Legót százötven százalékkal drágábban.

D

e élelmesek az öregek is. sőt köztük akad a legtöbb életrevaló. Ezek elhatározzák, hogv kölcsönösen egyáltalán nem vesznek egymásnak ajándékot. Az ünnepeket átteszik februárra. Nem januárra, mert akkor a bolthálózat liheg, áru nincs, csak csereigénv felvétele vagy lebonyolítása, „ön másik színű inget akar? Az nincs, de készséggel adunk helyette zsebkendőt, nyakkendőt vagy cipőpertlit.” Az élelmes öregek persze azért a fiataloknak kell, hogy beszerezzenek valamit. Illetve beszereztessenek: „Drága fiam. vegyél már egy tucat harisnyanadrágot Klárinak... édes Klári, vegyél már két darab inget Józsinak, itt a pénz, neked nem fáradság. te fiatal vagy.”

Aztán az ünnepek folyamatában két szombat-vasárnap bevásárlási munkanappá lényegül át, viszont eljönnek a Nagv Napok, amikorra a tripla élelmiszerbeszerzés is rohammunkában megvalósult, már nincs más hátra, mintáz Örömszerzés. Ami többnyire úgy zajlik le. hogv a túlfeszített idegek kirobbannak, pocsék, zivataros hangulat keletkezik, ám az ünnepi kibékülés, a pokol átváltoztatása egymás váltam sírássá tényleg mindig öröm. Igaz, inkább ösztönös, mint tudatos.

Gombó Pál:

• •

Oóztönöáóeg, éá tudatoóóác^