Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-02 / 284. szám
1983. DECEMBER 2., PÉNTEK 3 Első találkozó KISZ-fórum Hazánkban eddig egyedülálló, újszerű rendezvény előkészítésén dolgoznak a KISZ KB középiskolai és szakmunkástanuló tanácsának munkatársai. A diákév rendezvény- sorozatának egyik kiemelkedő eseményeként a jöuő év elejére kétnapos tanácskozást szerveznek, amelyen értékelik a diákművelődés helyzetét. A tanácskozás újszerűségét az adja, hogy első alkalommal találkoznak — ha nem is egy asztalnál, de egy tanácskozó- teremben — a fiatalok köz- művelődésével foglalkozó, s a legkülönbözőbb területeken dolgozó szakemberek. A Művelődési Minisztérium, az országos hatáskörű szervek, intézmények és kulturális vállalatok, a társadalmi és a tömegszervezetek, valamint a közművelődési intézmények vezetőin, munkatársain kívül részt vesznek a tanácskozáson a megyei tanácsok és a megyei K1SZ- bizottságok illetékes munkatársai, a tanintézetekkel kapcsolatban álló közművelődési intézmények — művelődési házak, ifjúsági házak, ifjúsági parkok — szakemberei, a kul turális nevelőtanárok. A tanácskozáson napirendre tűzik egyebek között az amatőr művészeti mozgalom, az ifjúsági klubmozgalom, a turisztika, a szabadidős sport- tevékenység aktuális kérdéseit, s általában a tizenéves korosztály hasznos szórakoztatásának kérdéseit. A megrendelő kívánsága szerint Versenytárgyalásos építés Az állami pénzeszközöket, bankhitelt, támogatást is használó beruházók — vállalatok, intézmények, tanácsok — építési igényeinek jobb kielégítését segíti o vállalkozók versenyeztetése. Központi intézkedések alapján ugyanis ez év január 1-től a beruházási és állóeszköz-fenntartási munkák meghatározott körében már kötelező a versenytárgyalásos módszer alkalmazása. Ennek első, alig háromnegyed éves tapasztalatait összegezte mintegy 170 megbízó és vállalkozó véleményének, észrevételeinek és javaslatainak összegyűjtéséivel, elemzésével az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium. Az új vállalkozási rendszer eddigi gyakorlata, lényegében tanulóidőnek minősül, s nem volt mentes a kezdeti bizonytalanságtól, idegenkedéstől sem. A vállalkozói magatartás élénkülését mutatja viszont, hogy az utóbbi hónapokban már nemcsak 2—3, hanem 6— 8 kivitelező is jelentkezett ajánlatával egy-egy versenytárgyaláson. Az év első kilenc hónapjában összesen 232 versenytárgyalást hirdettek meg a beruházók több mint 400 létesítmény építésére, s az utóbbi időszakban, elért kedvező változás, hogy 21-ről 40 százalékra emelkedett az eredményesen, szerződéssel befejeződött versenyeztetések aránya. Az eddigi tapasztalatokból kitűnik, hogy az építési igény és kínálat viszonylagos egyensúlya esetén a versenyeztetés kedvezően befolyásolja a beruházási költségeket. A versenytárgyalásokkal lehetőség kínálkozik arra, hogy a beruházók diktálják az árakat, s ne legyenek kiszolgáltatva a vállalkozóknak, ám a gyakorlatlanság és a hozzáér, tés hiánya, vagy olykor rajtuk kívül álló okok miatt nem egy esetben még kihasználatlanul maradnak ezek a lehetőségek. Az eddiginél is alaposabban meg kell tanulni a versenyfelhívás helyes kiírását. Gyakran az ajánlatoknak túl rövidre szabott beadási határidejével eleve leszűkítik a vállalkozók körét, vagy egyeseket teljesen kizárnak a versenyből. Előfordult az is, hogy egy verseny- kiírásban 37 épület felújítását határozták meg, vagy egy megye összes orvosi lakásának felépítését, s ezzel csak nagy- vállalkozóknak adtak esélyt a megbízás elnyerésére. Indokolatlan az is, hogy sok esetben meghívásos, zártkörű versenytárgyalásokkal szűkítik a vállalkozók, s egyúttal a kedvezőbb ajánlati lehetőségek körét. Az érem másik oldala: a versenytárgyalásos építési megbízási rendszer kibontakozását különböző túlzott szabályozási, hatósági és műszaki kötöttségek is nehezítik. Feloldásukra, rendezésükre — éppen a felmérés tapasztalatai alapján — az év végéig kidolgozza javaslatait az Építésügyi és Városfejlesztési Mi- Inisztérjum. Beszámoló taggyűlés a Kiskun Tsz-Ssen Ismét cselekvő közösség lett Kovács István, a községi pártbizottság titkára az asztalra tesz egy sűrűn teléírt papírlapot. A vonalká- zott sorok között a kiskunlacházi pártalapszervezetek láthatók, s az, hogy mikor kerül sor az idei munkát értékelő beszámoló taggyűlésekre. Bár jó néhányat már megtartottak, azért van még lehetőség a válogatásra. Ottjártunkkor éppen három alapszervezet kommunistái készültek erre a fontos eseményre. Mi a Kiskun Termelő- szövetkezet egyes alapszervezetének tagjait kerestük fel. Túl a nehezén Nehéz helyzetben lévő, de mint kiderült, mindenkor cselekvő, jobb, tartalmasabb munkára törekvő közösség a Kiskun Tsz egyes alapszervezete. Bábel Balázs, az MSZMP ráckevei járási bizottságának munkatársa a közelmúlt eseményei között említi, hogy a szövetkezetben dolgozó párttagok munkáját titkárváltások, valamint a gazdaság élén végbement változtatások is befolyásolták. Természetesen nem pusztán ez volt az oka annak, hogy a korábbiakhoz viszonyítva egy-két évvel ezelőtt visszaesett az itteni munka. Ma már túl vannak a dolgok nehezén, ismét az egyik legcselekVőbb közösséget alkotja az egyes alapszervezet. — Ojt voltam ß mostanit megelőző összevont taggyűlésen is — mondja Bábel Balázs. — Kifejezetten jó érzés volt, hogy a tagság aktívan kivette részét a munkából. Tizenegy felszólalás hangzott el. Bár a legtöbben a helyi gazdasági eredményeket érintették, szó volt az ifjúsági szervezet tevékenységéről, belpolitikai kérdésekről, s még a világpolitikái helyzet alakulásáról is. Csendes szóval — Huszonhárom éve dolgozom a tsz-ben, s harmadik éve, hogy beléptem a pártba — veszi át a szót Ódor István lakatos. — Nem tartozom azok közé, akik a legtöbb taggyűlésen szót kérhek. Ennek nem az az oka, hogy nincs véleményem. Sokkal inkább, hogy nem tudom úgy megfogalmazni a gondolataimat, mint itt nagyon sokan. A megoldás persze adott: a pártcsoporton belül van lehetőségünk arra, hogy a minket érintő kérdésekről bővebben elbeszélgessünk egmással. Az sem mellékes, hogy a lakatosüzemben rajtam kívül még hárman tagjai az alapszervezetnek, s ők éppen úgy tudják, hogy mi foglalkoztatja az itt dolgozókat, mint ahogyan én. Gubovics Gyula vezetőségi tag csak megerősíteni tudja az eddig hallottakat. — Huszonkilencen vagyunk az alapszervezetben, s a tagságnak a zöme, tizenhat ember, fizikai állományú dolgozó — teszi hozzá. — Bár valamennyi elvtársunk itt, a szövetkezet központjában dolgozik, a feladatuk, munkájuk nem azonos. Ebből következik, hogy az őket érdeklő, érintő kérdések is eltérők. Tapasztalatom szerint az embereket elsősorban az foglalkoztatja, ami őket érinti, ami velük, körülöttük történik. Akad persze ellenpélda is, de ez ritkább. Nem is olyan régen történt egy érdekes eset a szövetkezetben. Néhány elvtársunk bedolgozói munkakört vállalt. Az ő jövedelmük rövid idő alatt lényegesen több lett, mint azoké, akik erre nem vállalkoztak. Rögtön ellenérzést váltott ki ez az esemény, pedig a törvényes keretek és lehetőségek között került sor a bedolgozók foglalkoztatására. Ami a feszültséget okozta az az volt, hogy többen figyelmen kívül hagyták: a magasabb jövedelem egyben azt is jelentette, hogy a bedolgozók naponta nem nyolc órát dolgoztak, hanem éjjel-nappal... Bizakodó előrelátás Kevés dolog marad, amivel az alapszervezet titkára, Tóth Gábor ki tudná egészíteni az elhangzottakat. Aztán kiderül, hogy ez pusztán látszat. Már csak. azért is, mert Tóth Gábor kettős feladatot kapott, s így bepillanthat a többi alapszervezet munkájába Is. Pár hónapja ő látja el a szövetkezet pártvezetőségi titkári teendőit is. Vele a beszámoló taggyűlés után beszélgettünk, amelyen ez alkalommal a szokásosnál kevesebb kérdés, felszólalás hangzott el. Azok is az életszínvonal jövőbeli alakulását, az ideológiai munkát, a pártcsoportok tevékenységét érintették. — Az összevont taggyűlésen már a legtöbben elmondták a véleményüket. Ott váltak mindenki előtt ismertté szövetkezetünk gazdasági eredményei, s a jövő tennivalói. — Mire gondol? — Arra, hogy a Központi Bizottság határozatainak a szellemében nekünk is nagyobb hangsúlyt kell adnunk az ideológiai munkának. Pártmegbízatása szinte mindenkinek van, az egységgel sincs probléma. A viták sohasem mérgesednek el, őszinték a felszólalók. Tapasztalatom, hogy a legtöbb kérdés a szövetkezeten belüli helyzetet érinti. S mivel az idei gazdasági eredmények nálunk — az országosan ismert gondok ellenére — jók, van okunk arra, hogy bizakodva nézzünk a jövőbe. Cs. J. Homályos lélektani háttér Vágtató ló után porzik az út Ha elsőként állnak az addig nem gyakorolt mellé Rövid és hosszú távon egyaránt sikert ígérő elhatározásként ítélik meg a szakemberek a Dunai Kőolajipari Vállalat katalitikus krakküzemének a létesítését. A mai pénzszűkében is jó befektetés az itt kiadott dollár és forint, mert import megtakarítását teszi lehetővé, a nyersanyagból a korábbiaknál értékesebb áru állítható elő, a feldolgozásban a technológia új, minőségében más szakaszt nyit meg, azaz serkentő hatással lesz a műszaki fejlesztésre, s így sorolhatók tovább az előnyök. Kockázat és siker Az energiahordozók drágulása, a vételi lehetőségek meg- nehezedése vállalkozásra késztetett egy termelőhelyet. Ez volt a kiindulópont. A végpont az előbb említett előnyök gyakorlati kamatoztatása lesz. A kettő között: társak sora, akik hittek — mert sokan ódzkodtak tőle! — a vállalkozás észszerűségében, akik a vezetői indítványból fejlesztési javaslatot, beruházási tervet, a hitel felvételéhez átfogó gazdaságossági számításokat stb. készítettek, majd a fejlesztési pénzek saját forrásainak és hitelből származó részének összeillesztése, a gépbeszerzések megalapozása, a technológiák megértetése... Az ezerféle teendőből mégis egy a lényeg, a vállalkozásra való készség. Aminek ma még — kár lenne szépíteni a helyzetet — nem vagyunk bővében. Indokoltan mondja ki tehát a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1983. július 6-i ülésének határozata, hogy „iparpolitikai céljaink megvalósításához olyan gazdasági környezet — ezen belül olyan vállalati szervezeti rendszer — kialakítása szükséges, amelyben a vállalatok a kutatási, fejlesztési, termelési, értékesítési, gazdálkodási tevékenységüket összehangolva jobban igazodhatnak a piaci feltételekhez és ' követelményekhez. Elő kell segíteni hogy vállalkozásra, kezdeményezésre leginkább 'megfelelő, rugalmas vállalati szervezetek jöjjenek létre.” Kézenfekvő: bármely termelői kollektíva csak akkor kamatoztathatja a vállalkozásban rejlő lehetőségeket, ha vezetői elsőként állnak az új, az addig nem gyakorolt mellé. S megfordítva : a vezetők vállalkozási készségének csupán akkor van igazi értelme, ha a friss feladatnak megnyerik munkatársaikat, a szó szoros értelmében bevonják őket a vállalkozás kockázatába és várt sikerébe egyaránt. Ez az alapfeltétel, ez lélektani háttér, amely elengedhetetlen, de amelyről gyakran, mint homályban hagyha- tóröl, az érintettek megfeledkeznek, vagy ami még rosz- szabb, tudomást sem vesznek. Ezt az alapfeltételt persze csakis akkor érdemes elvárni — és még előbb: megteremteni — ha lehetséges és hasznos, kifizetődő vállalkozás, azaz a gazdasági környezet elismeri, honorálja a tettekké átalakuló hajlandóságot; ezt ugyan természetesnek tarthatjuk, de való igaz, hosszú, hosszú időn át a szabályozók nem így hatottak. Nem így, s ezért akarva, akaratlanul azokat látszottak igazolni, akik szinte annak drukkoltak, bukjon bele — s ezt a megyében érdekes módon az iparon túl a mezőgazdasági vállalkozásoknál is tapasztalhattuk — kezdeményezésébe az, aki nem fér a bőrében, akinek nem jó az, ami van. Akadtak ugyan szerencsés kivételek — utalhatunk itt az ácsai közös gazdaság országos hírnevet szerzett és elismerést kapott néhány vállalkozására, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat kooperációs szerződéseire, a Csepel Autógyárban a tehergépkocsik előállításának és a gazdaságos exportnak az összekötésére —, de ezt sajnálatosan nem ítélhetjük általánosnak, jellemzőnek. A ritkaságok közé Az inkább általános, jellemző volt — sajnos, gyakran ma is az —, hogy a kezdeményezések nélküli középszer, a minden kockázatot elutasító óvatoskodás jutott biztonsághoz, erkölcsi, anyagi elismeréshez, s éppen ezért a vállalkozás, mint gazdasági magatartás, a ritkaságok közé sorolódott. Egyszerűbben szólva: elszoktak attól, vagy megesem szokták azt a vezetők, követelmény sem volt számukra. Több irányban lelhetjük meg tehát a változás, a további változtatás forrásait. A most érvényes szabályozás a korábbiaknál valamelyest jobban közvetíti azt a társadalmi érdekeltséget, amely a vállalkozáshoz fűződik. Ami még fontosabb: most már hivatalos dokumentumokban rögzítették erkölcsi követelményként — a vezetők elbírálásának, megítélésének, minősítésének lényeges elemeként — a vállalkozási készséget, a megújulás iránti fogékonyságot. Ehhez az általánosan adott lehetőséghez szükséges kapcsolódnia a helyi szemléletmód, vezetői stílus átalakulásának, illetve a vállalkozáshoz elengedhetetlen helyi — szellemi és tárgyi — alapok megteremtésének. Nagy hiba lenne ugyanis a vállalkozást puszta elhatározás függvényének tartani, mert az nem lenne más, mint ugrás a sötétbe. A vállalkozás mindenkor mérlegelés, az adottságok, az elérhető célok, a kettő közötti út, valamint — nem utolsósorban — az ezen az úton fölbukkanó, megtervezhető, előre látható, s a meg nem tervezhető, előre nem látható akadályok összevetése. S bármennyire leegyszerűsített az előbbi mondatban vázolt folyamat, érzékelteti: vállalkozni nem egyszerű, nem percek és még csak nem is órák műve, bár a közvélekedés — hol indokolt türelmetlenséggel, hol indokolatlan türelmetlenkedéssel — hajlamos így felfogni, megítélni, számonkérni. Éppen azért, mert a vállalkozás bonyolult lélektani és tárgyi tényezők kölcsönhatása, a vezetőnek egyedül kell döntenie, ám korántsem egyedül lehetséges mérlegelnie! Társként — a vállalkozás méreteitől, súlyától függően — ott várakoznak beosztottai, a közvetlen vezetőktől egészen a műhelyeket irányítókig, s természetesen a vállalkozást részleteiben megvalósítókig, a munkásokig. Talán nem túlozzuk el az emberi tényezők fontosságát, ha azt állítjuk: kollektivitás nélkül nincs sikeres vállalkozás, még akkor sem, ha műszaki, értékesítési jellemzők dolgában minden egybevág. A legjobb \ illalkozást kudarcra ítélheti a közösség ellenállása — mivel nem kérdezték meg, nem vonták be alkotótársnak, nem is vállal közösséget az új feladattal —, s ugyanígy: sok bizonytalanságot magában hordó teendőt is eredményesen hajthat végre a közös bölcsességre támaszkodó közös akarat. Akkor irányítás Voltak és vannak vezetők a megyében, akiknek — ahogy azt mondani szokták — vérében a vállalkozás, akik ha akarnának, sem tudnának másképpen dolgozry, mint folytonosan újat keresve, a változás izgalmát igényelve, ök azok, akik' személyes példájukkal igazolják: a vezetésnek — elsősorban a termelő ágazatokban, de nem csak ott — nem a sok feladata között az egyik, hanem a sok feladata közül a legfőbb a vállalkozási hajlandóság és készség, az ehhez kapcsolódó érzék, tudás, ismeret kifejlesztése, megszerzése. Aí- az a vezetés akkor igazán irányítás, akkor kijelölője az adott kollektíva holnapjánák, ha nem egyszerűen meghöSz- szabbítja a jelent, hanem folytonosan új elemeket épít be abba, elhagyva a régieket, ha fölismeri a vállalkozási lehetőségeket és habozás nélkül mérlegelni kezd, miként kamatoztathatná azokat. Az ilyen Vezetés tiszteletet érdemel, ám elsősorban mégsem ezt, hanem — legfontosabbként — minden oldalról érkező támogatási, megértést. Annak megértését, hogy vállalkozni annyi, mint jól szolgálni a közérdeket a termelés terepén. Mészáros Ottó Klinikai használatban A vecsási Ferroelektrika Ipari Szövetkezetben ötezer mágnes- szelepet gyártanak évente. Ezek hat típusban készülnek, s többek között a lakótelepek távfűtőrendszereiben alkalmazzák. Segítségükkel automatikusan szabályozhatják a lakószobák hőfokát, így jelentős energiát takaríthatnak meg. Barcza Zsolt felvétele Magyar gyártmányú Pdk-8 Jól vizsgázott az első magyar gyártmányú peritoneális dialízis készülék, amelyet a krónikus veseelégtelenség kezelésére fejlesztett ki az Országos Belgyógyászati Intézet és a Rolitron Társaság. A Pdk—8 típusú készülék a beteg vese működését helyettesíti, alkalmazásának tapasztalatait a szakorvosok az Orvo si Hetilap legújabb számában ismertették. Beszámoltak arról, hogy a Semmelweis Orvostudományi Egyetem II. belklinikájának dialízis osztályán, a Jáhn Ferenc kórházrendelőintézet intenzív osztályán, a Pécsi Orvostudományi Egyetem urológiai klinikáján, a győri, a nyíregyházi, a szombathelyi, a kaposvári kórház-rendelőintézet belosz- tályain használták ezeket a készülékeket, ez ideig több mint ötven beteg másfd ezer kezelésére. Megállapították: ez a magyar orvosi készülék azonos értékű a külföldiekkel. Automatikusan végzi a dialíziskezelést, ennek nagy haszna, hogy a speciális képzettségű nővérek több beteget gondozhatnak, s a betegek maguk is használhatják a készüléket. Automatikus zárás-nyitás
