Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-13 / 293. szám

Gosap K^tíl LLOI ina Voll mit értékelni A berendezést meg is kell védeni A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 293. SZÁM 1983. DECEMBER 13., KEDD Felszabadulási megemlékezés Átadták a város kitüntetéseit Új szobor a körzeti zeneiskolákon c A város felszabadulásának napjára emlékeztek tegnap délután Gödöllőn. Koszorúzá­st ünnepséget tartottak a Fel- szabadulás téren, majd a fenn­állásának tizedik évfordulóját ünneplő zeneiskola udvarán felállították Margó Ede Chopin című szobrát, amelyet Pálfal- vi Ferenc igazgató mutatott be. A megemlékezés következő eseménye a városi pártbizott­ság és tanács együttes ünnepi ülése volt, amelyen Bamber­ger Károly elnökhelyettes mél­tatta a nap jelentőségét. A be­széd után átadták a Pro űrbe és a társadalmi munkás elismeré­seket. Háromszor Pro űrbe kitüntetésben hár­man részesültek, Csiba József, Lencsés Rezső, dr, Lőkös László. Csiba József a város egyik legismertebb embere, 1950 óta tanácstag, tizenhat évig tagja a végrehajtó bizottságnak, 1963-ban rövid ideig helyettes­ként a vb-elnöki funkciót is ellátta. Nagy lokálpatrióta, mindennapi életünk hű króni­kása. A Pest megyei Hírlap­nak ugyancsak 1950 óta tudó­sítója, s amióta létezik a Gö­döllő és Vidéke, illetve Gödöl­lői Hírlap melléklet, ezen az oldalon közli rendszeresen írá­sait. Az egyszerű tudósításnál többre törekszik, a városfej­lesztési tevékenység alakítá­sára. Alkalmi bizottságok tag­jaként eredményesen fárado­zott műemlékeink helyreállí­tásáért. Elnöke volt a Petőfi- szobor-bizottságnak, s az Er- zsébet-szobor visszahelyezé­séért is sokat tett. A városban tapasztálható visszásságok ellen is tollat ragad, szenvedélyesen ír, de mindig a közért, a töb­biekért. Igen eredményesen szervezi körzetében a társadalmi mun­kát. Három egymást követő év­ben kapta meg a Pest megyei Tanács társadalmi munkáért kitüntetését. A tanítványokért Lencsés Rezső nyugdíjas ta­nár évtizedek óta fejt ki ered­ményes közéleti tevékenységet. Pedagógusként több generációt nevelt Gödöllőn. Testnevelő tanárként mindig többet vál­lalt, mint amennyi munkakö­ri kötelessége lett volna. Részt vett néhány sportág gödöllői honosításának megszervezésé­ben. Különösen röplabdában ért el eredményeket. Egykori tanulói közül többen ma is élsportolók, vagy szövetségek szakmai irányítói. Tizenöt éven keresztül vezette a gödöl­lői pedagógusok Fáklya nevű sportklubját. Nagy figyelmet fordított ar­ra, hogy tanítványai ne csak a sportban, hanem az élet más területein is megállják helyü­ket. Pedagógusi tapasztalatait egy ideig a városi-járási pálya- választási tanácsadóban is kamatoztatta. Lencsés Rezső ma sem tét­len. Társadalmi munkában szervizi és irányítja az általá­nos iskolai tanulók labdarúgó­bajnokságát. önzetlenül segít a tömegsport-rendezvények szervezésében is. Dr. Lőkös László huszonöt esztendeje tanít a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Vezetőként és oktatóként egy­aránt nagy érdemeket szerzett az agrárgazdaságtan színvona­las oktatásában. A egyetemen töltött negyedszázadban okta­tóként, pártbizottsági titkár­ként, rektorhelyettesként egy­aránt eredményesen dolgozott. Mindvégig jelentős szerepet játszott az intézmény társadal­mi életében. Nagy érdemei vannak abban, hogy mind gyü­mölcsözőbb a város és az egye­tem kapcsolata. A városi párt- bizottságnak és végrehajtó bi­zottságnak 1966 óta tagja. Dr. Lőkös László egyik kez­deményezője az agrárközpont kialakításának, a Gödöllőn működő mezőgazdasági intéz­mények kapcsolatai erősítésé­nek, együttműködése fejleszté­sének. Kezdeményezője, szer­vezője és létrehozója az MTESZ keretében működő szervezési és vezetési tudományos társa­ság gödöllői tagozata megala­kításának. Sokat fáradozik a város gyarapodásáért, fejlesz­téséért. Emlékplakett Társadalmi munkás elisme­rést kapott Csontos István kő­faragó, Pálfalvi Ferenc zene­iskolai igazgató, Szarvadi Já­nos fodrász. A kitüntetések átadása után az Erkel és a zeneiskola tanu­lói és tanárai adtak műsort. A város felszabadulásának tiszteletére a művelődési ház­ban is tartottak megemléke­zést. Itt vehette át a város em­lékplakettjét Bárdos István út­törőelnök, Körösfői László, a szakmunkásképző helyettes igazgatója, Nemes Istvánná, a Petőfi általános iskola helyet­tes igazgatója, Vancsó Imréné gimnáziumi tanár, dr. Vágó Józsefné tanító, Bankó Erzsé­bet népművelő és Balogh Mik­lós asztalos. Kör Pál Műszergyár Újfajta szellőztető Újfajta szellőztető ventil­látort vizsgáltak meg a MÉM Műszaki Intézetben, amely el­sősorban az állattartó épüle­tek légkondicionálását segíti elő. Az ikladi Ipari Műszer­gyárban készült DRZ—638-as axiálventillátor óránként tíz­ezer köbméter levegő cseréjét végzi el. A kis áramfelvételű motorral rendelkező ventillá­tor folyamatos szabályozású szellőzőrendszerekben külö­nösen alkalmas feladata ellá­tására. Szakmunkásképző . Várják a jelentkezőket Több mint kétszáz, az "álta­lános iskolai tanulmányát eb­ben a tanévben befejező diák jelentkezését várják februárig a gödöllői 202. számú Madách Imre Ipari Szakmunkásképző Intézetbe és Szakközépiskolá­ba. Az intézményben esztergá­lyosokat. karosszérialakatoso­kat, szerszámkészítőket, gázve­zetékszerelőket, autószerelő­ket, épületvillamossági sze­relőket. géplakatosokat, mű­szergyártó- és karbantartó, va­lamint szobafestő- és fodrász- szakmákra készítik fel a fiata­lokat. Az autószerelő-tanuló­kat kivéve, korlátozott szám­ban, kollégiumi elhelyezést is tudnak nyújtani­Megtartották az évi mun­kát értékelő beszámoló tag­gyűléseket a gödöllői MÁV- állomás kommunistái is. Nem nagy létszámú alapszervezet ez, mondta Száraz András titkár, annál nagyobb az a terület, ahol munkájukat végzik. Ezt jelzi az is, hogy tanácskozásukon jelen volt a hatvani állomás üzemi párt- bizottságának, illetve az Utasellátó Pest-Nógrád-Ko- márom megyei igazgatóságá­nak képviselője is. Gond a pótlás A szolgálati ágakat tékintve az aiapszervezethez tartozik a gödöllői állomás főpályames­teri szakasza, az isaszegi ál­lomásfőnökség és a VI-os gépesített pályamesteri sza­kasz, valamint az Utasellátó városi üzemegysége. De még tágíthatjuk a kört, hiszen akadnak olyan nyugdíjas vasutasok is, akik továbbra is az alapszervezetben tevé­kenykednek. A gazdasági munkát te­kintve a beszámoló megálla­pította, hogy a pályafenntar­tási tervüket teljesítették. Megfelelő a kisgépekkel való ellátottságuk, de olykor gon­dot okoz a pótalkatrész be­szerzése. A terület dolgozói­nak fegyelméről szólva ki­emelték, hogy az év közben Gödöllőre került új állomás­főnök munkája nyomán ked­vező változás következett be. Ami az alapszervezet tag­ságát illeti, a túlnyomó több­ség nem feledkezik el köte­lezettségeiről. Ketten azonban igen, ők nem vesznek részt a rendezvényeken és a tagdíjat sem fizetik. Az alapszervezet tagsága úgy döntött, hogy megpróbálják őket jobb be­látásra bírni, s csak akkor nyúlnak más eszközökhöz, ha ez nem sikerül. Miniszteri dicséret Az Utasellátó a gödöllői ál­lomáson két büfét és a vá­rosközpontban egy pavilont működtet, amelyek jól szol­gálják a vásárlók érdekeit. Választékuk kielégítő, a ba­zárcikkektől a hírlapig, a já­téktól az édességig, az órától fotós cikkig, a legkülönbö­zőbb termékeket kínálják. Az állomáson Knopp Rezsőné csaknem harminc éve áll a vásárlók rendelkezésére. Hogy nem eredménytelenül, azt az idei miniszteri dicséret is bi­zonyítja. Az Utasellátó egységeinek a munkájáról a hozzászólók is beszéltek. Espár Ferencné ki­emelte, hogy a szerződéses boltok vezetői pontosan fize­tik a díjat .'Harangi Gyula el­mondta, hogy napi bevételük 25—30 százalékát az ételfor­galomból szerzik. Újsbb brigád Természetesen a beszámoló és a hozzászólók is elsősor­ban az alapszervezet politikai és gazdasági tevékenységét értékelte. Tankó József azt emelte ki. hogy a vezetőség jól fogta össze a tagságot, megfelelően koordinálta a munkát. Véleménye szerint főleg az agitációban kell ered­ményesebben tevékenyked­niük. örvendetes, mondta, hogy jó a pártépítés. Péter András, az állomás főnöke mindenekelőtt azt emelte ki, hogy sok segítséget kapott a tagságtól és a pártvezetőség­től egyaránt. Más kérdések­ről szólva megemlítette, hogy fél év alatt többet fordítot­tak az állomás hiányainak a pótlására, mint korábban négy esztendő alatt. Hozzá­tette azonban, hogy bármeny­nyit is költenek, ha a kárte­vők percek alatt mindent tönkretesznek, hiábavalóak az erőfeszítések. Példa a váróte­rem, amely néha úgy fest, mint egy szemétbánya. Mint minden ilyen alka­lommal, ezúttal is értékelték a szocialista munkaversenyben részt vevő közösségek mun­káját. A jövőre vonatkozóan bejelentették, hogy a követke­ző évben újabb brigád jön létre, amely minden bizony­nyal ugyanolyan eredménye­sen dolgozik majd, mint a meglévő kollektívák. Csiba József Avatás a szadai szociális otthonban Bővült a biztos menedék Eddig hetvenöt-nyolcvan idős embert tudott fogadni a szadai szociális otthon. Ebben az évben nagy fejlesztésbe kezdtek, aminek eredményét a már ott lakók is élvezhetik. De az is fontos, hogy szélesebbre tárultak a kapuk, többen ré­szesülhetnek a társadalom e sajátos gondoskodásából. A szociális otthonban hét­főn e munkák végeztével — hiánypótlás azért maradt — ünnepség volt. Gödöllő és Sza- da felszabadulásának napján, a város és a község, valamint a járás vezetőinek jelenlétében Csabainé Csatlós Magdolna, az otthon igazgatója átvette az új épületet, melyben tizennyol­cán lakhatnak majd és a régi ház átépített részét. Az utób­biban tizenkét új lakót fogad­hatnak, a korszerű konyha pe­dig valamennyi idős ember el­látását szolgálja. Az ünnepségen elmondták: a szadai szociális otthont az elmúlt években sikerült olyan szintre fejleszteni, amilyenre mindenütt szükség volna. Ez a bővítés, mint a megyei főorvos elmondta, csökkenti szűkebb pátriánk gondjait; kicsit rövi­dülni fog a várakozási idő, míg az egyedül maradt embe­rek bejuthatnak az ilyen biz­tos menedékre. A kivitelezők a veresegyházi és a kerepestarcsai tanácsok költségvetési üzemei voltak, de sokat segédkeztek a környék üzemei is. Részt vállaltak a munkából a szociális otthon lakói, munkatársai. Kisiparo­Viforlakénf feszülő télikabát Tükörjégen egészen Túráig Tegnap este sokáig nem gyújtottam villanyt. Ültem szobám ablaka mellett, és a házunk előtt lévő utcai lápi­pa fényében néztem a járó­kelő embereket. Feltűnt, hogy Erdélyi Sándor hóna alatt fenyőfával sietett hazafelé, s aztán többeket is láttam az örökzöld fácskával és ebből megtudhattam: elkezdődött a karácsonyi fenyővásár. Régi karácsonyok jutottak eszembe,. melyek anyagiak­ban sokkal szegényebbek, de legendákban színesebbek vol­tak. Negyven, ötven évvel, ezelőtt, de talán még húsz éve is, ezeken a korán sö­tétséget hozó estéken betlehe- mesek köszöntöttek be a há­zakhoz, s én mindig jobban örültem jövetelüknek, mint annak, ha a falunkba érke­zett cirkusz előadására en­gedett el édesanyám. Betlehemesek jöttek, fiatal kamaszok pásztornak öltözve, kifordított subában, vasutas- bundában, kócszakállal. Egy közülük lefeküdt a földre, ő volt az öreg, süket pásztor, nagyokat horkolt, mintha aludna, s a többiek csörgés, kampós botjaikkal kelteget- ték: Kelj fel pásztor, ne aludjál, mély álomba ne szunnyadjál. Búcsúzóul éne­keltek: Hurka, kolbász, sza­lonna / Pásztoroknak jó vol­na I Ha a gazdasszony adna / Egy kulacs bor amellé / A torkunkat megkenné. A jelképes betlehem, amit mindig a szoba közepét el­foglaló nagy asztalra tettek, templomhoz hasonlított. Tor­nya is volt. Belsejében já­szolban feküdt a kis Jézus, körülötte a királyok, a nyáj­őrző puli, a juhász szamara, háttérben a napkeleti böl­csek. Olyan szép volt, hogy kiváncsi gyerekként elnéztem volna reggelig is, de a pász­toroknak öltözött legények siettek. Most, ahogy túl az ötvene­dik évemen a régi kará­csonyokat előkészítő betlehe- mes misztériumra gondolok, őszintén bevallom, nemcsak ez tette' számomra meg a többi gyerek számára ked­vessé, felejthetetlenné a régen múlt karácsonyi ünnepeket, hanem a kéthetes vakáció, a korcsolyázás, a disznótorok és rokonlátogatások gazdagsá­ga. Akkor még nem szabályoz­ták a Galgát, s az őszi eső­zésekből meg a vadvizek so­kaságából képződött vízmeny- nyiség összefüggő tengert al­kotott Hévizgyörktől Túráig, s ettől alkalmasabb jégpályát elképzelni sem lehetett. Ha a víz volt, nem fújt szél, amikor befagyott, olyan sima akár a tenger. Reggeltől es­tig nem is csináltunk mást, csak korcsolyáztunk. Tízen, tizenöten találkoztunk a Gal- ga-hídnál, felcsatoltuk a korikat. Vászontarisznyában, amit a vállunkra akasztottunk, ott lapult a zsíros kenyér. A na­gyobbak forralt borral is fel­szerelték magukat, s aztán valamelyikünk kiadta a jel­szót: Irány a túrái vasútállo­más! Amikor hátszelünk volt, a kigombolt télikabátot vi­torlaként feszítettük ki ma­gunkon, s versenyt siklottunk a fákat tépő, bokrokat cibá- ló, arcot pirosító téli széllel. Milyen jő volt körülülni a túrái vasútállomás váróter­mének kályháját, elfogyaszta­ni a márványkeménnyé fa­gyott hazait és a birodalmát az olvadó jégtől féltő vasutas szitkozódó s. avaira elindulni haza. Az igazsághoz tartozik, hogy korcsolyáink meg sem közelítették a mai gyerekek lábaira szerelt csodákat, a fehér, piros fűzős cipőket. Akadt köztünk olyan sze­gény gyerek is, aki az elko­pott kasza vagy nádvágókés éléből eszkábált magának korcsolyát, zsákmadzaggal kö­tötte lyukas cipőjére, s úgy siklott vele, akár egy gyors- korcsolyázó a pesti városlige­ti tavon. Miközben gondolataimban régmúlt idők gyerekkori em­lékeit idézte fel a fenyőfavá­sár, Tóth Pál kopogtatott a még mindig sötétségbe rejtő­zött szobám ablakán. Disznó­toros kóstolót hozott. Ö, azok a régi disznótorok, amikor még összejött az egész atya- fiság. Apámék nyolcán vol­tak testvérek, s amíg nagy­anyám élt, a szárnyára eresz­tett, önálló otthont alapított hét gyerek családostul vett részt a disznótoron, amelyen az otthon maradt, a nagyma­ma eltartására vállalkozott nyolcadikkal együtt tartottuk a tort. Mennyi hurka, kolbász, po­gácsa fogyott el a nagy csa­lád asztalán, s mennyi kósto­lóval megrakott csomagot ké­szített nagyanyám. Annak a kolbásznak az ízére máig is emlékszem. Bárddal aprítot­ták a tölteléket, nem húsda­rálóval, mely összezúzza a húst, kipréseld a szaftját, s amikor a kolbász lekerül a füstről, olyan, mintha fűrész­porral volna töltve. Tóth Pál meghallgat, s csendesen mondja. — Csak az öregember dicsérője a múltnak. — Eloszlatom a té­vedését. A petróleumlámpa- korszakot nem dicsérem a villany rovására. A rázós szekeret sem a lágyan suha­nó autó kárára. Éppen csak emlékeztem. Emlékeztem egy korra, amely a szegénységben gyökerezve keményebbé for­mált gyereket, s felnőttet. Fercsik Mihály sok is tevékenykedtek az épít­kezésen. A szociális otthon vezetői megígérték, hogy továbbra is igyekeznek a legtöbbet nyúj­tani lakóikért. B. G. Mogyoród Központi fűtés Nagy munka folyik ezekben a hetekben Mogyoród néhánj közintézményében. Készítik az óvoda és az orvosi rendelő központi fűtését. A beruházás hozzávetőleg másfél millió fo­rintba kerül, s ha sikerül: új­évre elkészülnek vele. A nép programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Palóc hiedelemtörténetek. Boszorkány, háborgatás, elcsa­lás, megpatkolás, Luca széke, rontás, betegség, váltott gyér rek, szerelmi varázslás, jövőbe látás, halottlátó, táltos és tu­dományos, garabonciás, vállár sós látomás, lidérc, halál és kísértetek. Közreműködnek a hévízgyörki mesélők. Szerkesz­tő: Hintalan László, 19 óra­kor. Családi fotográfiák a gödöl­lői járásból, fotós falutörténeti kiállítás, 16—20 óráig. Gödöllő, helytörténeti gyűj­temény: Gödöllő a két világháború között Hegedűs László fény­képei tükrében, valamint Egy polgárcsalád emlékei és hasz­nálati tárgyai, kiállítás, meg­tekinthető 14—18 óráig. Múzeumbaráfok évzárója A Magyar Mezőgazdasági Múzeum barátainak köre gö­döllői csoportja december 14- én, szerdán 15 órakor tartja évzáró összejövetelét a MÉM Műszaki Intézetben. Az új ta­goknak ezúttal adják át köny­vüket, s a résztvevők megte­kintik a házigazdák által ösz- szeállított. nemrégiben védet­té nyilvánított nagy értékű mezőgazdasági traktor- és eke­történeti gyűjteményt. Etádiáközvefítés városunkból „KI NYER MA?” — GÖ­DÖLLŐN. A Rádió népszerű műsorát december 16-án a művelődési központból közve­títjük. A helyszínen lehet a játékra jelentkezni déli 12 órától. A játékvezető: Né- methy Attila. 3 !‘W', A maláji tigris (Sandokan). Színes, olasz—francia—NSZK romantikus kalandfilm. Csak 4 órakor! Sógorok sógornők. Színes, francia film. 6 és 8 órakor. Csak 16 éven felülieknek! ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom