Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-11 / 292. szám

1983. DECEMBER 11., VASÁRNAP A Dunakanyar új számából A múltról és a jelenről Megjelent a Dunakanyar, a Közép-Dunavidéki Intéző Bi­zottság folyóiratának új szá­ma. A szép kiállítású kiad­ványban a Dunakanyar, a Börzsöny és a Pilis, valamint a Ráckevei-Duna környékével foglalkozó idegenforgalmi, helytörténeti, képzőművészeti, építészeti, műemlékvédelmi és környezetvédelmi tanulmá­nyok olvashatók. % Környezetvédelem Dr. Madas László, a Pilisi Parkerdőgazdaság igazgatója arról az immár Európa-szerte elismert munkáról számol be, melynek eredményeként a fő­várossal szomszédos erdőséget százezrek pihenőparkjává ala­kították. Részletesen foglalko­zik az írás a terület flóráját és faunáját feldolgozó tudo­mányos kutatómunkával is. Fehér László, a Budapesti KÖJÁL főmérnöke a püspök­szilágyi radioaktív hulladék­feldolgozó és -tároló tevékeny­ségét ismerteti, részletezve azokat a biztonsági intézkedé­seket, amelyek megakadályoz­zák, hogy a veszélyes sugarak ártsanak,!az élővilágnak. Balta Tibor, a VÄTI üdülőterületi főmérnöke Pest, Komárom és .... vVÍvSJ'JM«» Nógrád megye környezet- és természetvédelmi terveit is­merteti. A horgászok népes táborá­nak Miseta János, a MOHOSZ Pest megyei intéző bizottságáé­nak titkára és Páskándy Já­nos, a MOHOSZ osztályveze­tője írt egy-eg;y tanulmányt, melyek a Duna halállományá­val, a halutánpótlással és a horgászok szervezeteinek tör­ténetével foglalkoznak. Széchenyi István vízügyi munkásságának fejezeteit is­Rádiófigyelő­SZOLGÁLTATÓ MŰSOROK. A rádió a szombat délelőttöt ■tön a Kossuth adót szolgálta­tó műsorai szamára tartja renn. Hiszen bizton nevezhet­jük szolgáltatásnak a Családi tükör, s méginkább a Mit-hol- mikor-hogyan'i adását, mely­ben ezúttal ú különböző szak- szervezeti beutalók odaítélésé­nek módjáról esett szó. Ezút­tal elsősorban a gyógyulást szolgáló üdülések problémáit járta körül a riport a szerkesz­tők szándéka szerint. Ez pedig sajnos nem kévés felnőttét és gyermeket érint. A SZOT-ban az üdültetésért felelős munka- .ársak alapos, a részletekre is kitérő tájékoztatást adtak, s meg kellett állapítanunk, ha ezek után a munkahelyeken nem a hallottak szerint — a neiyeselhető céloknak és el­veknek megfelelően — törté­nik az elosztás, az most nem a központ hibája ... SZOMBAT DÉLELŐTT. A testmozgásról — gyermekkor­ban. Hány kisgyermekes anya­apa bánata, hogy óvodás, isko­lás korú gyermekeik nem mo­zognak eleget napközben. Emiatt a munka utáni rohanás­ban kellene időt szakítaniuk arra •— kevés sikerrel —, hogy csemetéiket a közeli parkba, sétányra vagy játszótérre vi­gyék. Amire napközben nem volt idő, hogy levezessék a bennük felgyülemlett s a szü­lők által mérhetetlennek ítélt energiát. A tegnap reggeli Családi tü­körben a két szerkesztő-mű­sorvezető — Juhász Judit és Németh Miklós Attila — ismét a hallgatók széles táborát erintő-érdeklő kérdéseket tű­zött napirendre. Ezek közül az egyik az volt, amelyben a böl- esődés-óvodás korú gyerme­kek mozgásáról, levegőztetésé­ről esett szó. Különösen sok családot érint ez ott, főként a nammutméretűre nőtt lakóte­lepeken, ahol a gyermekek kényszerűségből napközben a lakásokból átalakított kisgyer­mekintézményekben élnek. Nekik aztán különösen nagy szükségük lenne a sok mozgás­ra a szabad levegőn, mivel­hogy — s erre a megyei lakó­telepeken, például Dunáké szín több példa is van — olyan helyiségekben töltik napjaikat, melyek eredetileg nem az ő számukra épült. Mi a megoldás? Nos, az egyelőre a hivatott (és bízunk abban, hogy elhivatott) peda­gógusok kezében van, akik vagy veszik a fáradságot és le­vegőre viszik a gyermekeket a legnagyobb télben is, vagy nem, és akkor marad a feladat a szülők számára, akik vagy eleget tesznek annak, vagy nem. Ez a dilemma azonban már átvezet a következő riporthoz, amely a gyermek színjátszók fesztiváljáról szólt. A Népmű­velési Intézet gyermekek által gyermekek számára készített műsorainak rendezett feszti­vált. Debreczeni Tibor, az in­tézet drámai osztályának veze­tője és Gabnai Katalin munka­társ szólt a bemutató sikeréről, illetve sikertelenségének okai­ról. Mert siker volt akkor, amikor tanítás helyett a tan­órák idején kivezényelt osztá­lyok előtt zajlottak az előadá­sok. Ám amikor a szülők és gyermekek szabad idejéből kellett volna a közönségnek összejönnie, nos, akkor üresen maradtak a széksorok, és csu­pán a szakembereknek, a szak­mának zajlottak az előadások. Alighanem Gabnai Katalin­nak volt igaza, aki szülőként és a közművelődés szakembe­reként egyaránt véleményt nyilvánított, amikor azt mond­ta: a gyermekművelődés a csa­ládokban a kötelező feladatok mögé sorolódik. B. H. merteti Varga György egykori metszetekkel illusztrálva cik­két. Kaján Imre az esztergomi Magyar Vízügyi Múzeum tör­ténetét és kiállításait mutatja be. Szombathy Viktor író tör­ténelmünk egyik érdekes epi­zódját. József nádornak és I. Pál orosz cár Alexandra nevű lányának a házasságát és az ezzel kapcsolatos sokáig élő legendákat dolgozza fel. Műemlékóvás Köpöczi Rózsa, a zebegé- nyl Szőnyi István Múzeum rendhagyó kiállításait, Loson­ci Miklós India egyik legna­gyabb festője, a Dunaharasz- tin nevelkedett Amrita Sher- Gil életművét elemzi. A Menyhárt Jacqueline-L __ Ke cskés András szerzőpáros egy XVI. századi magyar tánc koreográfiáját feldolgozva írt tanulmányt. Philipp Frigyes, a Műszaki és Természettudomá­nyi Egyesületek Szövetsége Vácott található műemlék- jellegű székházának történetét és a közelmúltban befejező­dött újjáépítés eredményeit ismerteti az olvasókkal. Régi túrák emlékeiről és emlékműveiről írt Hrenkó Pál, Jeszenszky Géza, a Ki­rályrét melletti Vasfazék völ­gyet ajánlja a kirándulóknak. Az esztergomi színházi hagyo­mányok felelevenítését java­solja Pifkóné Zachar Anna. Egy jeles XVIII. századi pi­lismaród prédikátor munkás­ságát dolgozta fel Péterffy Ida. További érdekességek a lap­ból; képriport mutatja be a nagybörzsönyi bányásztemplo­mot, rövid beszámoló a rác­kevei szaunát. Tervek Űj idegenforgalmi tervek­ről, a jelenlegi lehetőségek ki­használásáról olvashatunk az intéző bizottság tanácskozásai­nak kapcsán. Ugyancsak e számban ismerteti a folyóirat azoknak a névsorát és mun­kásságát, akik idén kiérde­melték a Közép-Dunavidékért emlékplakettet. A Dunakanyar című kiad ványt, melyet német nyelvű ismertetéssel egészítettek ki, a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal kirendeltségeiben le­het beszerezni. Huszonöt éve egy szoba volt csak Gyerekek könyves birodalma Átballagnak a felnőttek közé és beiratkoznak Vonalzónyi jégtükör csillan a ceglédi piac szélén, a járdán. A kis srác rögvest észreveszi. Nekilódul, siklik rajta. Necc- tasak a hátán, benne könyvek. — Elesel, hékás! — Á, dehogy! Ha van jég, mindig így szoktam! t— Elejted a könyveket. — Azt nem szabad, arra vi­gyázok. Nem az enyém, a könyvtáré. Tessék mondani, hány óra van? — Fél négy. — Ujjuj, akkor megint szo­rulok. Háromra otthon kellett volna lennem. Hiába mondom, nem hiszik, hogy olyan jó, na­gyon jó a könyvtárban! Szabadpolcosán Cegléden huszonöt esztende­je működik gyermekkönyv­tár. Pest megyében elsőként 1958 decemberében nyitották meg ünnepélyesen a városi-já­rási könyvtár épületében, egy harminchat négyzetméteres szobát jelölve ki e célra. Egy képzett könyvtáros kapta fel­adatul, hogy a gyerekekkel foglalkozzon. A ceglédi könyv­tárnak akkor több mint 2650 olvasója volt, közülük 1350 a tizennégy éven aluli. A könyvtárakban országszerte próbálkoztak különböző mód­szerekkel, hogy a népes gyer­mek és felnőtt olvasóközönsé­get valamiképpen megosszák. Addig egy helyiségben, egy időben zajlott a kölcsönzés, és általában a gyerekek szenved­tek hátrányt. Türelmesen vá­rakoztak, szabadpolcrendszer nem lévén, a könyvtárosoktól, egymástól vagy az iskolából értesültek arról, hogy mit ér­demes a tananyaghoz elolvasni és mi minden lehet még ked­vükre való. A ceglédi gyermekkönyvtár huszonöt évvel ezelőtt már szabadpolcosként nyílt meg. Újdonság volt, kicsikre mére­tezett bútoraival, a diafilm- kölcsönzéssel, s azzal, hogy egy zugát olvasósarokként használ­hatták, az asztalkák mellett lapozgatva a kiszemelt vagy a helyben olvasható műveket. Számtalan érdekes foglalkozás zajlott, meseórák serege, még az angol nyelv oktatásával is megpróbálkoztak. Kányi And­Mi még átéltük azokat az időket, amikor a fasizmus tombolt, szedte áldozatait. Hitler egyetlen intésére százez­reket végeztek ki, égettek el a koncentrációs táborok krema­tóriumaiban. A fiatalabb nem­zedéknek mindez már csak történelem, csupán könyvek­ből, elbeszélésekből ismeri. Szükség van tehát, hogy mi­nél többet megtudjanak erről. Hazánkban is egyre pezs­gőbbé válik az ideológiai élet. S a nézetek összecsapásánál, a vitákban tisztázódnak a véle­mények. Minél jobban, alapo­sabban, mélyebben elemezzük a múltat, annál világosabban látjuk a jövőt, vagyis a múlt feltárása segít bennünket ab­ban, hogy megértsük a tudo­mányos szocializmust. Az elvek tisztázásához járul hozzá az a könyv, amelyét a Kossuth Kiadó jelentetett meg, s amely a fasizmus né­hány ideológiai kérdésének megtárgyalásáról szól. Neves főiskolai tanárok, akadémiku­sok, történészek, a fasizmus ideológiájának kutatói, politi­kusok mondták el véleményü­ket a fasiszta ideológiáról, tár­ták fel romboló hatását, mu­tatták meg arculatát. Ez idő­szerű is, hiszen az idén volt Hitler hatalomra jutásának öt­venedik évfordulója, s ez csak még jobban ráirányítja a fi­gyelmet a fasizmus sokrétű problémájára. Tokody Gyula A politikai konervativizmus és a nemzett szocializmus című tanulmá­nyában kifejtette nézetét, mi­szerint a politikai konzerva­tivizmus előkészítette a talajt a fasizmusnak, tgy volt ez Né­metországban, Spanyolor­szágban s hazánkban is. A ré­Előadássorozat könyvben A FASIZMUS IDEOLÓGIÁJA gi, egyházi politikai konzer­vativizmus és nemzeti gondo­lat végül is sovinizmussá, sőt, rasszizmussá torzult a Horthy-rendszerben. Megmu­tatkozott ez a turánizmus elméletében, a zsidóságot kirekesztő törvényekben, a keresztény faj teóriában, s az ellenforradalma rendszernek a fasizmusba való torkollásá- ban. Székely Gábor Hitler ha­talomra kerülését és a német munkásmozgalom helyzetét taglalta, míg Jemnitz János a szociáldemokraták és a fa­sizmus viszonyát elemezte, fre­eze Miklós pedig azt mutatta ki, hogy a gazdasági válság miként hatott a fasizmus tér­hódítására. A kötetben szó van az olasz fasizmusról, a Franco-diktatú- ra jellegéről, a fasizmus és az egyház kapcsolatáról Közép- Kelet-Európában. Elemzik a latin-amerikai fasiszta moz­galmakat is. Igen nagy helyet szenteltek a magyarországi fasiszta előretörésnek. Szabó Agnes azt mutatta ki, hogy az SZDP és a KMP hogyan véle­kedett az ellenforradalmi rendszerről, s hogyan küzdött a fasizmus ellen. Blaskovits János a Horthy-rendszer jelle­gét elemezte, míg Sipos Péter a magyar ellenforradalmi rendszer kormánypártjairól készített tanulmányt. Réti R. László pedig az osztályérdek és ideológiák kérdéseivel fog­lalkozott. A tudományos munkáknak és a hozzászólóknak egyaránt az volt á céljuk, hogy lelkiis­meretesen feltárják a múltat. Ezt ma már, néhány évtized távlatából jobban meg lehet tenni, mint közvetlenül a má­sodik világháborút követő években lehetséges volt. A mának is. szól, hiszen a kom- munista pártok publikációi is felhívják a figyelmet a fasiz­mus továbbélésére, utóéletére és a mostani világgazdasági válsággal kapcsolatos újjáéle­désének a veszélyeire. Ez utób­bi is indítéka volt annak, hogy ezt az előadássorozatot meg­szervezték és könyvben is megjelentették. Az ilyen jelle­gű ideológiai fórumnak a meg­szervezését az is sarkallta, hogy mai világunkban, a kom­munista világmozgalomban új, eredeti helyzet van kialakuló­ban, ami új válaszokat igé­nyel. A múlt faggatása, feltá­rása csak segíti a jó válaszok kialakítását. A tanulmányokat egyben, illetve együtt olvasva csak megerősít bennünket abban hogy szükség van ilyen mű­vekre. Ne feledjük, hogy a magyarországi fasizmus rém- séges gaztetteket követett el, embermilliókat, gyalázott meg, nem szabad tehát megfeled­kezni róla sohasem. A fasiz­mus ideológiájáról című könyv fokozza éberségünket, s ráirá nyitja figyelmünket az újfa­sizmusra, amely ellen — bár­hol is üti fel a fejét, küzde- nünk kell. Gáli Sándor rásné, a könyvtár igazgatója, helyettese, Jakab Béláné, aki sok esztendőn át gyermek­könyvtáros volt, hosszan tud­na beszélni a kezdeti évekről, említve az első gyermekkönyv­táros, Horváth Tiborné nevét, meg a foglalkoztatásba oly lelkesen bekapcsolódott peda­gógusokét. Pöttömök jönnek Nem kellett sok idő, hogy a gyerekek kinőjék könyvtáru­kat, I976-ra a kötetek száma megtízszereződött, olvasónak számított minden második ceglédi kisiskolás. Egyetlen megoldás jöhetett számításba, új helyet keresni a gyermek- könyvtárnak. Ki is alakították, a megyei és a városi tanács jelentős anyagi támogatásával, a piactér egy földszintes épü­letében. A ceglédi piacon kedden és pénteken emberek tömkelegé, kofák, alkuszok, lángos- és hurkasütők, bevásárló háziasz- szonyok és csellengők. Szélről a gyermekek könyvtára. Szo­katlan szomszédság, bár a piac másik oldalán ott a Táncsics Mihály Általános Iskola. És Táncsics ceglédi lakos korában nem épp a piacon próbálta eladni, ponyváról kí­nálva könyveit? Ennyi év után már ki lehet mondani, hogy az itteni szomszédok megárul­nak egy gyékényen. Az új he­lyen sokat jelentett a százhu­szonöt négyzetméterre nőtt alapterület. S a jelen? Erős Hajnalka, a könyvtárban cseperedett gyer­mekkönyvtáros szívesen szól erről. — Rengeteg a munka, meg­annyi szép feladat jut osztály­részül. Jó alapokat kaptam, s van kedvem, ötletem, energiám még tenni hozzá. Nem dicsekvés, dehogy, de nem lehet másképp csinálni! Az elődök olyan jelképes sta­fétabotot adtak át, amit nem lehet letenni. A gyermek- könyvtárnak most ezernyolc­száz beiratkozott olvasója van, háromesztendős kortól tizen­négy évesig. Igen, háromesz­tendőstől, mivel óvodások is járnak ide, csoportosan egy- egy számukra tartott foglalko­zásra. Azután, hogy kikunye- ráíják otthon, írassák be őket ide, jönnek szüleikkel vagy nagyobb testvérükkel. A nekik szánt kötetek közül maguk vá­laszthatnak, jut a 35 ezer da­rabos kölcsönözhető állomány­ból. Az iskolások forgathatják a három és fél ezer kézikönyv­tári kötetet, megtanulják a katalógushasználatot, a kere­sés, kiválasztás tudományát. Van hanglemeztár, megannyi esemény, rendezvény. Jönnek osztálylátogatásra, könyvtárral ismerkedni, renuhagyó ének-, földrajz-, történelemórákra, amikor a játékos tanulás elen­gedhetetlen tartozékai a polco­kon sereglő kötetek. író—ol­vasó találkozó nem egy zajlik itt. Programdúsak a napok. Gazdag tárház A ceglédi gyermekkönyvtár­ról, akik legjobban ismerik, akik-ott dolgoznak, elmond­ják: jó lenne, ha megint előbb­re léphetne egy kicsit. Nem na­pi nyolc óra munka és nem is egy-két teljes ember kell csak ahhoz, hogy amit elértek, azt legalább azon a szinten tart­sák. Könyvtárba járhat óvo­dás, iskolás, napközis. A pe­dagógusok számára napra­kész, teljes kézikönyvállo­mányt alakítottak ki. Nem győzik ajánlgatni. Sok csellen­gő gyerekből faragtak az évek során könyvbarátot. A nyári napköziben helyet kértek s kaptak. Olvasótáborban fog­lalkoztattak nyáron gyereke­ket. Szép szokás honosodik meg: tanév végén ballagással bú­csúznak azok az olvasók, akik az általános iskolai tanulmá­nyaikat befejezik. Ünnep az a nap, átvonulnak a gyermek- könyvtárból a félnőttkönyv- tácba, beiratkoznak. S ha nem is valamennyiükből, de so­kukból lesz továbbra is köny­veket kedvvel forgató, rend­szeresen olvasó ember. Eszes Katalin Jegyzet A művelődés — munka If ed véne szójátékom: a művelődés nem kikap­csolódás, hanem bekapcso­lódás. Munka. Szellemi erő­feszítés. Belátom: szójátéknak elég gyatra, de, hogy igazságot tartalmaz, ahhoz nem fér­het kétség. Sokan úgy gondolják: a művelődés azonos a kikap­csolódással. Azért meg nem kell erőfeszítéseket tenni. Elég például, ha elfoglaljuk helyünket a színházi néző­téren és várjuk az előadás megkezdését. A darab ott pereg előttünk a színpadon és a végén műveltebben sé­tálhatunk haza. A kulturális értékek — mint minden érték — elsa­játítása igen erős szellemi tevékenységet igényel. Ál­landó készenlétet, tréninget és nyitottságot. A kultúra értékeinek a befogadásához bizonyos is­meretekre van szükség. Egy regényben sem lehet elmé­lyedni az olvasás tudása nélkül, miként egy kiállí­tás, hangverseny, színházi előadás értékei, de a kö­zösségi élet egyéb terüle­tei is csak úgy válnak köz­hasznúvá, ha akarjuk a megismerésüket. Ma még nem természetes az a mentalitás, hogy a be­fogadásért erőfeszítéseket kell tenni. Közhelyszámba megy, hogy műveltségünket kisgyermekkortól kezdve kell megalapozni. Az iskola csak a műveltség egyik ol­dalát nyújthatja. Mellette fel kell készülni az egyéb művelődési formák és esz­közök használatára. Nélkü­lük — kikerülve az iskolá­ból — holt térbe kerülhe­tünk. Az addig elmulasz­tott lehetőségeket szinte már lehetetlen pótolnunk. Szerintem a művelődés lényege éppen a szellemi erőfeszítésben rejlik. Hogy akarjunk könyvet olvasni, színházat, filmet nézni, kon­certet hallgatni. Az ezek­ben rejlő izgalom, koncent­rálás teszi széppé a megis­merés örömét. Az iskola ma egyre in­kább komplex művelődési intézménnyé válik. Az al­ma matereknek napjaink­ban egyértelműen közmű­velődési feladatai is van­nak: a korszerű műveltség megalapozásában és gya­rapításában, a művelődési igény felkeltésében, az ön­képzés módszereinek kiala­kításában. A múzeum, a mozi, a könyvtár, a szín­ház, a művelődési otthon, az iskola tevékenységében így válik édestestvérré a mű­velődés és a szórakozás. A teljes, művelt személyiség kialakítása érdekében. Per­sze, ehhez nemcsak nevelni kell. hanem nevelőkre, köz­művelőkre is szükség van. Olyanokra, akiknél csenge­téskor nem marad abba a nevelés, s a szakköri foglal­kozás befejezése sem jelen­ti a művelődési ház zárórá­ját. Munkájukban rejlik szellemi erőfeszítésük. Végh Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom