Pest Megyei Hírlap, 1983. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM 1983. DECEMBER 10., SZOMBAT Számvetést készítettek A párttagoknak szólniuk kell A napokban véget ért egy olyan eseménysorozat, amelyet a városbeliek többsége élénk figyelemmel kísért. A beszá­moló taggyűlések a párt bel­ső ügyei mellett széles körben kiterjedtek az adott munka­hely, intézmény egészének te­vékenységére, áttekintették Cegléd fejlődését. Többről volt szó, mint a kommunisták helytállásának elemzéséről. A számvetés olyan mozaikokból tevődött össze, amelyek az egész település mai és holnapi életét érintik. Erről beszél­gettünk Berla Ferenccel, a párt városi bizottságának tit­kárával. Erős tömegkapcsolat — Milyennek ítéli az idei beszámoló taggyűléseket? — Visszatérő, bevált hagyo­mány a pártban, hogy az alap­szervezetek vezetősége minden évben számot ad a végzett munkáról. Ez alkalmas keret a párton belüli demokratiz­mus erősítésére és a kollektív felelősség elvének gyakorlati alkalmazására. A vezetőség kontrolljaként mond a tagság véleményt egy év munkájáról, ugyanakkor a vezetőség kol­lektíván ad számot, a párt­tagság is testületileg bírál, de egyúttal kinek-kinek a saját tevékenységéről is szó esik, például a pártmegbízatások teljesítésével kapcsolatban. — Ebben az évben kommu­nistáink maradéktalanul ele­get tettek az elvárásnak, el­mélyítették a párt tömegkap­csolatait, és így vezető szere­pe szélesebb körben, jobban érvényesült. A beszámolók és a hozzászólások jól tükrözték, hogy a párt nemcsak önmagá­nak tartozik számvetéssel, ha­nem a munkásosztálynak, az egész társadalomnak. Akik szót kértek, felelősséggel for­málták meg és fejezték ki egy-egy szűkebb közösség vé­leményét, kiegészítve a saját • észrevételeikkel. . v •. I' — Melyek voltak a leggyak­rabban felvetődő kérdések? — Korábban jobbára csak a párt belső ügyei kerültek elő­térbe az adott közegben. Két­ségtelen, ez az alapvető téma, a gyár, az üzemrész ügyes-ba­jos dolgait meghányni-vetni. Ugyanakkor azt is szem előtt tartották, hogy a pártonkívü- lieket is sok más kérdés fog­lalkoztatja, amiről a pártta­goknak szólniuk kell. Kifeje­ződött az emberek szavából a feszült nemzetközi légkör fe­letti aggodalom, a fegyverke­zés, a háborús veszély. Meg­kérdezték: nálunk az életszín­vonal-politikára milyen ha­tással van a fegyverkezés? Felnőtt módon, nyíltan esett szó erről éppúgy, mint az ipar és a mezőgazdaság hely­zetéről. Kritikai észrevételek — A kérdésekből milyen ta­nulságokat vontak le? — Azt, hogy most és a jö­vőben szélesíteni kell a párt­tagok agitációs tevékenységét. Többet kell beszélgetni az emberekkel, meg kell értetni céljainkat, mert nem passzív kívülállókra, hanem cselekvő együttműködőkre van szükség. A gazdasági életben végbe­ment korszerűsítésből, az irá­nyítás változásából adódó el­lentmondások sokak szavaiban megfogalmazódtak. így pél­dául a vállalkozási kedv köz­ponti támogatása helyes, de ez nem hozta magával például a város szolgáltató iparában a joggal elvárt javulást. A ven­déglátóipar szerződésbe adott üzleteinek többségében rom­lott a színvonal. Azt sem hall­gatták el, hogy ma az tud előbbre jutni, akinek eleve több pénze van. Sajnos a ta­pasztalat azt mutatja, hogy aki az anyagi javakban dús­kál — éppen a társadalom jó­voltából —, az a közügyekben való részvételtől mereven el­zárkózik, és a nyugati élet­formát magasztalja, majmol­ja. — Aggodalommal szóltak arról is, hogy a közéleti mun­ka becsülete csökkent az utób­bi időben. Ahhoz, hogy valaki fenntarthassa korábban kiala­kult életszínvonalát, a fizikai, szellemi foglalkozásúak több­ségének különmunkát kell ke­resnie. Aki munkásőrként tel­jesít szolgálatot, tanácstagként löt-fut, annak ilyesmire nem marad ideje. Felveti azt is, hogy kit tisztelnek inkább az emberek; aki önzetlenül cse-» lekszik a többiekért, vagy aki beül a ritka márkájú, drága kocsiba? Ez a felismerés ve­zetett annak kimondásához, hogy a pártszervezetek és a felsőbb pártvezetés adjon er­kölcsileg nagyobb megbecsü­lést a politikai munka eszkö­zeivel. Önálló munkára készen — Volt-e, ami újszerűén ha­tott? — Bátrabban alkottak véle­ményt a vezetői munkáról, he­lyesen látva, hogy sok függ ettől. Névre szólóan mondtak dicséretet és elmarasztalást. Ebben benne volt a jó hatá­rozatok, intézkedések gyors és maradéktalan végrehajtásának igénye, mert bizony egyik-má­sik helyen kevés valósul meg belőlük a kellő ellenőrzés, számonkérés hiányában. Le­szögezték, hogy a párttagok agitációs munkájának nagyobb súlyt adna, ha a vállalati, in­tézményi, közéleti vezetők töb­bet tartózkodnának az embe­rek között és jobban megis­mernék a véleményüket. — Annak a jelentőségét is szóba hozták, amely a terme­lésben a gyakori termékvál­tás megfelelő előkészítésében nyilvánul meg. Az emberek zöme teljesítménybérben dől-, gozik. Az új technológia, mun­kafázis, a megszokottól eltérő kívánalom váljon gyorsan is­mertté, hogy a felkészületlen­ség ne gátolja a munkát, kö­vetkezésképp a teljesítményt. — A lakóterületen milyen témák hangzottak el? — A területi alapszerveze­tek tagjainak többsége nyug­díjas, akik korukat meghazud­toló aktivitással vesznek részt a pártmunkában. Az idén megélénkült a körzetekben a kommunisták tevékenysége, akik a népfront aktivistáival és a tanácstagokkal közösen munkálkodnak. Sikeresek a fórumok, amikor' a város ve­zetői tájékoztatják a lakossá­got. A pártbizottság számos jó ötletet kapott, amelyet a veze­tés a napi munka során fel­használ. A figyelem közép­pontjába került például a la­kók által felajánlott közmű- vesítési munkálatok jobb ösz- szehangolása és a vállalatok célszerűbb, hatékonyabb bevo­nása a társadalmi munkába. — Milyen volt az aktivitás? — Ha a beszámoló taggyű­léseket megelőző csoportos be­szélgetéseket is figyelembe vesszük, a ceglédi párttagok kilencven százaléka elmondta véleményét. A taggyűléseken minden negyedik kommunista kért szót. A felelősségteljes témafelvetés, a jobbító szán­dék, a közösségi cél nyilvánult meg minden hozzászólásban. Súllyal beszéltek a város üze­mei közti kooperációról, ame­lyet szélesíteni és mélyíteni kell. Az is kitűnt, hogy a köz- igazgatás átszervezése a kü­lönböző szintű pártszerveket mind jobban alkalmassá kell hogy tegye az önálló munká­ra, de a testületeknek, tö­megszervezeti vezetőknek is erre kell törekedniük. Ezt a célt szolgálta a pártvezetés új­szerű gyakorlata is, a módsze­rek és a munkastílus tovább­fejlesztése, amelyről elisme­réssel nyilatkoztak az érintet­tek — hangzott Berla Ferenc nyilatkozata. __________ T. T. Az első próbálkozás Diákújságot szerkesztelek Ceglédnek számos iskolája van, ezért egy kis túlzással akár diákvárosnak is nevez­hetjük. Tanintézeteiben hat­tól'tizennyolc éves korig okít­ják a nebulókat. A diákélet eseményeit egy-egy intéz­ményben az iskolarádió adá­sai adják hírül és a faliújsá­gok. A Török János Mezőgaz­dasági és Egészségügy^ Szak- középiskola növendékei most iskolaújsággal rukkoltak elő. Az első számban a tizenhá­romezer kötetes könyvtár használatáról, a várható programokról, iskolai esemé­nyekről jelent meg híradás. Helyet kaptak az iskolai Vö­röskeresztről és sportéletről szóló írások. Még egy diák költő zsengéinek is jutott hely a valószínűleg nagy érdeklő­déssel és sokak által forgatott lapban. Fogadóórák Sárik Jánosné, a városi ta­nács elnökhelyettese december 14-én, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig fogadóórákat tart a vá­rosházán hivatali helyiségé­ben. Nem volt rossz az ősz, ám, ha csapadékosabb lett volna, még nyugodtabban állnánk a tél előtt — így mondják a legtöbb termelőszövetkezetben, közös gazdaságban. Az idő­járás a betakarításhoz és a talajmunkákhoz alapjában vé­ve kedvezett. Jól haladtak az őszi feladatok elvégzésével a ceglédi Kossuth Termelőszö­vetkezetben is. Búzát, rozsot is A betakarítást annak rendje s módja szerint elvégezték, az őszi szántás, vetés, talaj- előkészítés lezajlott. Földben van 650 hektáron az őszi bú­zájuk. A vetőmag egy részét a termelőszövetkezet maga ál­lította elő, egy részét pedig a vetőmagtermeltetőtől szerez­ték be. Talaj adottságaik tud­valevő, nem a legjobbak, épp ezért alaposan megválogatják, a földbe milyen fajta gabona magja kerüljön. Elképzelésük szerint sikerült a beszerzé­seket lebonyolítani, kaptak jobb fajtákat. A határban 650 hektárt őszi búza vetés alá szántottak, 350 hektár őszi mélyszántással végeztek a korai fagy beállta előtt. Le­gelőnek szánva rozsot 100 hek­táron vetettek el. Gépeikkel különösebb prob­léma nem volt. A munkákhoz kellően előkészítették vala­mennyit, győzték az iramot, a tmk-sok készenlétben voltak, emellett traktorosaik, kombáj- nosaik is kellően értenek gé­peikhez. Kellő biztonsággal üzemeltették a gépparkot, jól előkészültek az őszi teendők­höz. A múlt év végén a ter­melőszövetkezet gépvásárlásra jelentős összeget költött és eb­ben az évben is beszereztek egyet-mást, a kapható legszük­ségesebbekből. A gépvásár­lásra szánt összeget megfon­toltan, körültekintően haszno­sították. Erő- és munkagépeik­ből szám szerint van any- nyi, amennyi a feladatokhoz és a területhez mérten szük­séges. Most, hogy a határban már sok tennivaló nincsen, a trak­torosok, gépkezelők legtöbbje a javító műhelyben kap mun­kát, a létszám velük kiegé­szül. De segítenek a gazdaság más területén is, vannak rak­tári feladatok, amiket rájuk lehet bízni, dolgozhatnak az állattenyésztésben, takar­mányt szállítanak a jószágok­nak. A Kossuth Termelőszövetke­Kazánt vezérlő dobozok zet húshasznosítású szarvas- marhákat és juhokat tart. 700 szarvasmarhájuk és 2 ezer juhuk tömegtakarmány-szük- ségletét az év során lényegé­ben megtermelték. A tavaszra gondolva vetették 100 hektá­ron a gyorsan fejlődő rozsot, legelőnek. A jószágállomány ellátását egészítik ki majd a tápdús zölddel. A juhtartáshoz az alapvető feltételek meg­vannak, állami támogatást is Kaptak segítségül, ám ennek az eredményekre kiható kö­töttségei vannak. A juhászat' egyelőre többletet még nem hoz. Tapasztalják, mint a többi jószágtartó és értékesítő gazdaság, hogy az ágazat most komoly nyereséget nem ad, 07 árak és a kereslet alaku­lása közrejátszik ebben. Hozza a nyereséget A termelőszövetkezet hely­zetén javít, hogy két Pest me­gyei gazdasági társulás tag­jainak sorába tartoznak. Évek óta eredményes az a kapcso­lat, amelyet gesztorgazdaként az ócsai Vörös Október Ter­melőszövetkezettel tartanak. A GT építésszereléseken dol­gozik, építőipari szolgáltatást végez. A tervezett nyereséget várhatóan hozza erre az esz­tendőre. A másik társulás az abonyi Üj Világ Termelőszö­vetkezette) és a ceglédi Ma­gyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezettel közös, mű­anyagfeldolgozással, gázveze­ték-szereléssel foglalkoznak. Az első háromnegyed évi fel­mérés után az év végi ered­mény várhatóan a tervezett­nek megfelelően álakul. Pótláshoz jó A társulás most annyiban mutatja a hasznát, hogy úgy­mond, amit vesztenek a réven, megnyerik a vámon: az idő­járás viszontagságai, a nagy aszály miatti kiesést pótolja. Bár a nyereség csökken, vesz­teségük nem lesz. Várhatóan fejlesztési alapra futni nem fogja, de az állam iránti kö­telezettségét a Kossuth Ter­melőszövetkezet teljesíteni tudja. Az év végi leltár már el­kezdődött, úgy tervezik, ka­rácsony előtt végeznek ezzel. Januárban a zárszámadási előkészületekhez látnak. A tagság tájékoztatását február közepére tervezik és addig el­készül a feladatok tervezete is. E. K. A volángazda kikötői Húsz év, négy keréken Mint a tenyerét, úgy ismeri a környéket Energiatakarékos, gazdaságos fatüzelésű kazánok vezérlő dobo­zait készítik a Vasipari, Elektromos és Műszerész Szövetkezet műhelyeiben. Az ERFATERV megrendelésére a berendezéseket a szövetkezet dolgozói az ország különböző pontjain szerelik fel, készítik elő az üzembe helyezéshez. Apáti-Tóth Sándor felvétele Húsz év, hétszázezer kilomé tér, huszonnyolc jármű. Há­rom adat — egy életrajz. Va­lójában az első kettőt mond­hatja sajátjának. Azt a hu­szonnyolcat csak kormányozta, s nem is akárhogyan. Szum- Ver György, a ceglédi járási hivatal gépkocsivezetője. A neve előtt sorakozó számok tán azt sejtetik, idős mester emlékezik a múltra. Szó sincs erről. Fiatalember. Hsjó helyett IFA — Mindenáron -hajós akar­tam lenni, gépész vagy vala­mi ehhez hasonló — meséli. — Jelentkeztem is matróznak Pesten, de amikor apám meg­tudta ezt, hát bizony jól el­páholt. Egyik rokonom a kö­zeli autójavító műhelyben dol­gozott, ide küldtek engem is. Jól van, gondoltam, elvégzem az iskolát, aztán úgyis hajós leszek. Már másodéves tanuló voltam, amikor egy óvatlan pillanatban beültem a műhely udvarán ácsorgó Volgába. Ak­kortájt ismerkedtem csak a gépkocsivezetés tudományával, mondanom sem kell, rögvest nekihajtottam a Volgával va­lami keményebb tárgynak. Et­től fogva tudtam, hogy sofőr leszek. — A jogosítványt 1964-ben szereztem meg, s a rá követ­kező év januárjában már a 3- as számú Belkereskedelmi Vállalatnál egy dízeles IFA-n ültem. Az volt még csak az autó! Kézi- és lábgázzal föl­szerelve sem ment többet öt­vennél, viszont rettentően füs­tölt. Elindultam vele Sárvár­ra reggel négykor az ottani hűtőgépgyárba, délután há­romkor már ott is voltam. Persze, ez kiváló teljesítmény­nek számított. Pláne, ha arra gondolok, hogy a visszautat három nap alatt tettem meg, mert Veszprém tájékán egy hóviharba keveredtem, s az autó merevvé fagyott. Téglától a libatollig — A katonaságnál is sofőr- ködtem, lényegében itt vezet­tem először személykocsit. Le­szerelés után az AGRO- TRÖSZT luxuskocsiját hajtot­tam, de csak rövid ideig, mert rettentően alacsony volt a fi­zetés. Jelentkeztem a Főváro­si Autótaxi Vállalatnál, ahol rajtam kívül még pontosan öt- venen próbáltak munkát ta­lálni. Hármunkat vettek fel jó néhány vizsga meg próba után. ötforintos órabérért rót­tam éjszakánként a budapesti utcákat, így jött össze vala­mi ezer forint körüli fizetés, amit zsebpénzként meg is tar­tottam, a borravalóval meg az asszony gazdálkodott. Közben megalakult a Volántaxi is, s jóval előnyösebb feltételeket kínált az utasoknak, de fá­rasztott is már az állandó éj­szakázás, hát az akkori TEFU- hoz szegődtem. Szállítottam én mindenfélét a téglától a liba­tollig. Néhanapján külföldi fu­varokat is kaptam. Még a vál­lalat megbízásából két -őszi idényt a nyírségi Hodászon töltöttem. Az ottani tsz almá­ját hordtam megállás néslkül Tuzsérra. A falusiakkal na­gyon jól összebarátkoztam, szállásadóm a híres nőtaéne- kes, Kovács Apollónia nagy­nénje volt. — Következő állomáshelyem Budapesten, a Közlekedési cs Műszaki Vállalatnál volt, ahol a KISZ Központi Bizottságá­nak munkatársaival jártam az országot. A X. Világifjúsági Találkozó után, 1974-ben egy NDK-s baráti küldöttséggel töltöttem tíz napot Csopakon. Nagy élmény volt, s bár éjjel­nappal dolgoztam, eszembe se jutott, hogy pihenni kellene. Ezt a könyvet, amiben a VTT több száz fényképét gyűjtöt­ték össze a küldöttség eluta­zásakor kaptam az FDJ berli­ni vezetőjétől. Kitart a kormánynál — 1974-ben a ceglédi párt- bizottság gépkocsivezetője megbetegedett, s a vállalat en­gem küldött ki helyettesíteni. Megszerettem a csöndes kisvá­rost, akadtak barátok is, és hát itt ismerkedtem meg a második feleségemmel, úgy­hogy amikor azt mondták, te­lepedjek le végleg Cegléden, nem túl sokáig töprengtem. — Az 1977-es évet már az akkor még javában működő járási hivatalnál töltöttem. Emlékszem, március volt, épp egy tanácsi választásba csöo- pentem bele, került munka bőven. Mint a tenyeremet, úgy ismerem a környező községe­ket. és számtalan jó kollégára találtam, — Igaz, hogy január 1-től megszűnik a járási hivatal.de én továbbra is a volán mögött maradok, s alighanem ugyan­azt a területet járom majd. Varga Sándor Ebzárlaf Mikebtidáit A kerületi főállatorvos Mi­ké bucia egész területére eb­zárlatot rendelt el, amely egé­szen február végéig tart. Az intézkedésre azért került sor, mert az egyik községbeli gaz­da portáján veszett róka hul­láját találták meg. Nem árt az óvatosság másfele sem, mert hasonló esetek előfordulására lehet számítani. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Már írják az éves leltárt Hasznát mutatja a társulás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom