Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-17 / 271. szám

Horog Kalapos csemegék Megkérik a díszlet árát Javában tart a zöldségvásár Naponta hoznak friss árut a közeli falvak őstermelői Iványi Károly felvételei toíria A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM 1983. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK Tcíilsairél tárlatra Látogatók távoli megyékből A művészetek városában Egyedi humorfantázia Régen járt Vácott — Sándor György. Sokan ismerik. Sajátos hu­morát és rezdüléstelen arcát. Ki ne emlékezne az „Én égy an-alfa-béta vagyok” című műsorára? A Horog a hetedik önálló estje, a hallgató számára ugyancsak megerőltető has­izomgyakorlat. örvendetes, hogy megint telt ház volt és ismét vastaps. Értesüléseim szerint a jövő évben mód nyílik arra, hogy láthassuk mind a hét műsorát. Sándor György humora egyedi, nem csupán egyéni. A szándékosan késleltetett csat­tanóit nem mindig érti a hallga.tó, de aztán leesik az a bizonyos tantusz és zeng a te­rem a kacagástól. A nyelvvel úgy játszik, mint valami zsonglőr, felhasználva a leg­választékosabb szinonimákat. Minden érdekli és mindenről tud. Filozofikusan találja meg az összefüggéseket. „Elmentek fiatalon a nagy öregek” — mondja a nemrég elhunyt íróinkról. „Balassi a végeket dicséri — a serclit”. „A hal Jónásnak fájt, Jónás a hal­nak.” De minek is idézgetek? őt látni és hallani kell. Remélem, jövőre ismét találkozunk vele és humorfantáziáival. Radányi Lajos Végső búcsú Nagy P. Józseftől A Cement- és Mészművek vezérigazgatósága és a gyá­szoló család tudtul adta, hogy Nagy P. József, a CEMÜ volt alapszervezeti párttiíkára — súlyos betegség után — 58 éves korában elhunyt. Teme­tése szülőfalujában, Lőrinci­ben lesz pénteken, november 18-án délelőtt 11 óra 30 perc­kor. Szobi előadás Varázsdoboz A szobi József Attila Mű­velődési Központban novem­ber 29-én mutatja be a bu­dapesti gyermekszínház tár­sulata a Varázsdoboz című kétrészes zenés mesejátékot. Kösd, Rád, Penc Tömegsport Asztalitenisz-bajnokságot rendez a rádi területi KISZ- bizottság november 26-án, a kosdi művelődési házban, férfi, egyéni és páros mér­kőzéseken mérik össze tudá­sukat a résztvevők. November 27-én sakkbaj­nokságra kerül sor, ahol fér­fiak. nők és úttörőik indulnak a versenyen. Az olyan ősi városban, mint Vác, a múlt hagyományainak nyilván nagyobb a jelentősé­ge, mint más, nem nagy tör­ténelmi múltú településeken. Az egyes települések utcane­vei is így alakultak ki a tör­ténelem során nálunk: a Kis- vác, Tabán, Burgundia, Alsó­város, Belváros, Deákvár ke­rületek elnevezése is. A régi váciak természetesen ponto­san tudják, hogy egy-egy ke­rület mettől meddig terjedt. De ma már elmosódnak ezek a határok, hiszen a régi Alsó­város, mely a Sebes Imre út­tól az Erdős Bernét utcáig tartott, ma már két részre sza­kadt, s az Alsóváros Rádi út, Gombás pataki területén ki­alakult a Földváry lakótelep. Az újonnan városba költözők és az érdeklődő idegenek is nehezen tájékozódnak. A régi lakosoknak sem könnyű, mert azelőtt, ha az utcaneveket nem is ismerték, az ott lakók neve után ismerték az utcá­kat — Tudja, ahol a Nagyék lak­tak, onnan a harmadik ház fölfelé. Így alakult ki a régi Csá- nyi körút nyomvonalán épült Ha csendéletet festenék. a novemberi nagy piac holmijai közül az almát, a halat, a sü­tőtököt választanám, meg rak­nék a tálra jóféle gombákat is. A háttér bizonyos, hogy ködös lenne, még ha mögötte sejte­ném is a nap helyét. A kellékek beszerzésével gondom nemigen akadna Vá­cott. Csak éppen festeni nem tudok. Ezért aztán sosem ké­szül el az a ködös csendélet, legalábbis vásznon nem. A jókora hátikosarakban, falá­dákban csak ott van az elkép­zelt beállítás. A jó kép bizony nem olcsó mulatság, megkérik hát a díszletek árát is. Almá­kat . nyolc-tizenkét. forintért kínálnak rá kilónként. Halat negyvenért — százért, ki mi­lyet visz, pontyot, csukát vagy kecsegét. Akik a halakat nem kedve­lik, se élve, se bográcsban, azok a gombapiacot keressék fel a siker reményében. Hála a néhány, idejében érkező eső­nek, a kalapos csemegéből annyifélét kínálnak a piacon, hogy annál több már csak a réteken és az erdőkben talál­ható. Pár órás hétvégi kirán­duláson lehet szedni akár egy kocsiravalót is. Ajánlatos fel­keresni a piacot, ahol a szak­értők naponta tartanak ügyele­tet, s ingyenesen megvizsgál­ják a gombákat. Nehogy mondjuk a tőkegomba mellé, a vöröshagymán kívül valami bolondság is keveredjen a lá­2. számú országút városi sza­kaszának több színű neve is. A hídtól a Lenin út, a Maróthy utcától a Rákóczi térig, Rá­kóczi út, innen a Híradó ut­cáig Árpád út, majd a város határáig Néphadsereg útja. Tehát a városon áthaladó út­nak négy neve is van. A másik főútvonal a Föld­váry tértől a Csokonai utcáig, Mártírok útja, innen a Már­cius 15. tér megszakításával a Kőkapuig, Köztársaság útja, onnan pedig a Dózsa György nevet viseli. A Duna-part sétányának is három elnevezése van, Liszt Ferenc, Ady Endre és József Attila sétány. Ráadásul a ne­vek olyan helyen változnak, ahol semmiféle jellegváltozás, épület vagy eseményhely ezt nem indokolja. Ha csak az nem, hogy ott egy utca tor­kollik be a sétányra. Távol áll tőlem, hogy mind­ezért bárkit is okoljak, vagy korholjak, csupán, mint érde­kességeket említem, de ha mégis egyszer városrendezés­nél szóba kerülne, jó lenne ezeket a dolgokat figyelembe venni. R. L. hasba, kellemetlen napokat szerezve az ínyenceknek a ki­adós ebéd után. Nem fordulhat ugyanez elő azokkal, akik a káposztával töltött paprikát tesznek el tél derekára. Paprika még kapha­tó tíz-harminc forint közötti áron, s van fehér- és vöröská­poszta is tíz-tizenöt forint kö­rül. Krumpliból, zöldségből bő a választék és van elegendő mennyiség. Kicsit fura ugyan a hat-hétszáz forintos felírat a zsákokon. Ennyiért adnak a krumpliból száz kilót, vagyis egy mázsát már nem írhatok, mert'az már nem hivatalos mértékegység az Sl-rendszer szerint. Éppen úgy nem tekint­hető hivatalosnak az a megál­lapítás sem, miszerint a no­vemberi piacot szemlélve, úgy tűnik minden aszály ellenére remek virágtermést takarítot­tak be a virágtermelők. Most bőven van helye az árusoknak, nem úgy. mint pár nappal ez­előtt. November eleién a ró­zsa már ritka ékességnek szá­mít, bámuló, göndörödő levelei ellenére is. Itt-ott vödörbe ál­lított krizantémok. A válasz­ték szemet gyönyörködtető, ám a vevő vállvonogatva mégis odébbáll. Az árus nem szól utána, még emlékszik rá, hogy napokkal ezelőtt mindenki be* jött az utcájába, hiszen egy- egy szál borzas fejű krizanté­mért tizenöt-húsz forintokat is adtak. Most a sütőtökárus szondáz- gatja a vevők türelmét, ö is legfeljebb igénykeltőnek je­lent meg az élénksárga bélű terméssel, érzi, igazán nagy keresletre, az első komolyabb dérig nemigen számíthat. A ködben egyelőre fázósan dör­zsöli tenyerét, s reménykedik; majd csak lesz még hidegebb is. Szépold Béla kismarosi gép­kocsivezető, született Kisoro­sziban, 1946-ban, nyolc éve a Budapest és vidéke MÉH Vál­lalat dolgozója. Tanult. Mel­lékfoglalkozásban gyakorolt mestersége villanyszerelő. Van egy kislánya és egy nagy­fia, a nagyfiú 4, a kislány 8 éves. Ezek g száraz tények. — De mi volt előtte, mi van utána? — Nekem ez az első, de az apám az már kitüntetést ka­pott 52—53-ban is. Akkor úgy hívták, sztahanovista, két hét jutalomüdülés is járt vele. Galyatetőn üdült' épp akkor, amikor ott pihent Kodály Zoltán tanár úr. Egy hét után hazajött az öregem. Anyám azt kérdezte: Jaj, csak nem történt valami? Mert akkor néha történt. Szó­val az apám megnyugtatta. Békéscsabai kirándulócso- por.t kerésté a Vak Bottyán Múzeumot és a Görög temp­lom iparművészeti kiállítását. Honnét tudnak erről? — A rádióból — feleték. Nagyon szeretnénk megte­kinteni. A Vak Bottyán Múzeum több mint húszéves helytörté­neti anyagát évi 15—20 ezer látogató nézd meg a kőtárral együtt. Múzeumi órák Ezenkívül rengeteg korhű dokumentum, régészeti lelet halmozódik fel a múzeum raktárában. A napokban gyorssegéllyel kellett dönteni felőlük a múzeum dolgozói­nak. Az épület beázott, az értékes, pótolhatatlan dara­bokat a könyvtárszobába hordták át, ahol eddig az is­kolai könyvtár- és múzeumi órákat tartották. Az a műve­lődéspolitikai elképzelés, amely városunkban is célul tűzte ki az iskolák és kultu­rális intézmények szoros együttműködését, úgy tűnik, most egy időre csorbát szen­ved. A Vak Bottyán Múzeum kiállítások szervezésével és rendezésével is foglalkozik, bár ez csak másodlagos fel­adata. A főtéri Görög templo­mi kiállítóterem és a Hincz Gyula gyűjteményes kiállítás tartozik hozzá. A Görög templomban idő­szakos kiállításokat rendez­nek. A nyitva tartási napok és a látogatók száma alapján, helyes képet lehet adni az ér­deklődésről. Áprilistól októ­ber végéig 120 nyitvatartási nap alatt közel 9 ezer látoga­tó tekintette meg szép, él­ményszámba menő tárlatait. Igazi, nagy sikert aratott Ma- rosics István szobrászművész, "továbbá a néprajzi grafikák színvonalas műsorral egybe­kötött kiállítássorozata. A most októberben nyíló ipar- művészeti tárgyak tárlata pe­dig valóságos művészeti cse­megeként szolgált. A múzeum felmérései alapján a váci kö­zönség rendkívül kedveli és szereti a helytörténeti vonat­kozású, újszerű bemutatókat, amiknek van mondanivaló­juk. Emlékezetes, nagyszerű élményt nyújtott a „Váci cé­hek, váci iparosok” című ki­állítás. Jövőre váci vonatko­zású régészeti tárgyak, doku­mentumok bemutatását is ter­vezik betekintést engedve tu­dományos munkába is. Semmi, csak nem bírtam már a tétlenséget. Hazajöttem a szőlőt bekapálni, mert azt helyettem senki el nem vég­zi. Ezt mondta és bekapálta a szőlőt az üdülés második he­tében. És ez semmi, mert a nagyapám még nagyobb jutal­mat kapott. — Hogyhogy? — Hát úgy, hogy ő másfél évet ült Horthyék börtönében, mert 19-es szociáldemokrata volt. — Na és te? A kitüntetéssel pénz is jár. Mit csinálsz vele? — Hogyhogy mit? Hát nagylábon fogok élni, mint eddig. Bemegyek Pestre és 47—48-as cipő után érdeklő­döm, aztán csak néznek majd. mint akik nem láttak még fe­hér embert. Cipő meg, mint a fehér holló. Porubszky Dezső Ez év április elsején nyílt meg Hincz Gyula állandó ki­állítása. A szép belső archi­tektúrájú épületben a látoga­tók száma októberig alig ha­ladta meg az 5 ezret. Könyvek és képek A Városi-Járási Könyvtár kisgalériája is vonzó kiállító- helynek. bizonyul. Látogatói főként a könyvbarátok tábo­rából kerülnek ki, akik nap mint nap elözönlik az olva­sótermeket és a hangtárt. Itt csak következtetni lehet. Januártól szeptemberig 26 ezer 574-en fordultak meg a könyvtárban. A tapasztalatok szerint a könyvek barátai a vizuális művészetet is szere­tik. A vendégkönyvi beírá­sok hűen tanúskodnak erről. A könyvtár kiállításokat szervező gárdája szem előtt tartva a közönség igényét, körültekintően szervezi meg tárlatait, bátran helyt adva a régebbi stílusirányzatok idő­södő mestereinek. Ilyen nagy­sikerű, a város, sőt az ország határain túl is visszhangra találó kiállítás volt, Viski Já­nos festőművész képeiből. De elnyerték a közönség tetszé­Lapunk augusztus 18-i szá­mában Gyorsabb közlekedést című írásunkra a Volán 20-as Vállalattól Sohár István for­galomirányítási osztályvezető válaszolt. Az olvasók bizonyá­ra emlékeznek arra, hogy az említett írásban szóvá tettük, hogy a csúcsforgalom idején zsúfoltak a váci buszok. Le­velezőnk javasolta, hogy a bérlettel rendelkező utasokat engedjék fölszállni a hátsó, csuklós kocsi esetében a kö­zépső ajtón. A Volán 20-as Vállalat vezetőinek az a véle­ménye, hogy nincsenek tele túlságosan a buszok, s a „nyi­tott ajtós” közlekedést nem le­het bevezetni, mert a bliccelő utasok száma nagyon magas. Tettek erre kísérletet a megye egyik városában — írják —, de hatására az ottani üzem- igazgatóság bevétele jelentős mértékben csökkent. Ügyeskedők Megkerestük Pereszlényi Gyulát, a Volán 20-as Válla­lat váci üzemigazgatóságának forgalmi osztályvezetőjét, aki szerint a piaci napokon való­ban zsúfoltak a járatok. Más­kor 14.30 és 16.30 óra között. Azonban kedden és pénteken a délelőtti bevásárlást köve­tően, valamint délután a kór­házi látogatás idején pótjára­tokat indítunk — mondotta. — Véleményem szerint a lépcsőzetes munka- és tanítás­kezdés csökkentette néhány hírhedten zsúfolt forduló utas­számát — folytatta. — Előfor­dulnak azonban váratlan dol­gok is. Nemrégen Vámosmi- koíáról utaztam Vácra. Nagy- börzsönyben felszállt 35 turis­ta, Letkésen újabb tíz. Leve­gőt is alig lehetett kapni. Az utasok persze szidták a Vo­lánt. Mondtam is a csoport vezetőiének, ha közlik az uta­zás időpontját, elkerülhető lett volna a kényelmetlenség. — Nézzük a levél második részét. Valóban nem lehetne a bérletes utasokat felengedni a hátsó ajtón? — Véleményem szerint egy­értelmű, hogy nem. Az utasok sét Orvos András festőmű­vész képei, Kákái Krisztina és Balázs Ildikó szebbnél szebb textíliái, Koch Aurél grafikái, Dallos Jenő találó karikatúrái. A galéria még ebben az évben .készül Reich Károly grafikusművész és Szabó Imre szobrászművész munkásságának bemutatására. Emeleti galéria A Madách Imre Művelődé­si Központ időszakos kiállítá­sai az emeleti galérián és a 40-es teremben tekinthetők meg. Januártól októberig kö­zel 12 ezren fordultak meg itt a látogatók. A legtöbben Cs. Nagy András és Sáros László váci művészek képeit nézték meg, s Csetei Ildikó, Szigeti Erika, ifj. Fazekas La­jos és Korniss Péter munkái vonzották az érdeklődőket. Az évről évre megrendezett Vá­ci Tárlat is a város művésze­ti életének tükre. Jó lenne még több új tehetséget is nyilvánosságra segíteni, ne­vükkel, alkotásaikkal megis­mertetni a nagyközönséget. Szórád Ágnes bliccelnek. Többször előfor­dul, hogy kéthónapos bérlet­tel próbálnak közlekedni. Pél­dául fölszáll valaki a Bulcsu utcában, Vácig utazik, de a jegye csak Újpestig érvényes. A lebukási kockázat csekély. A hivatásos ellenőrök csak a járatok 0,6 százalékát tudják látogatni. Mindössze egy sze­mélyautó áll a rendelkezésük­re. Több konfliktus Egyéb dolgokról is beszélt a forgalmi osztályvezető. Arról például, hogy az utasok beáll­nak az ajtók elé. S azt sem tagadja, hogy egyes vonala­kon a gépkocsivezetők elé csak leteszik a pénzt, de a je­gyet nem kérik el. Pedig há­romszori „lebukás” után elbo­csátják a pilótát. Pereszlényi Gyula szerint a konfliktusok a kocsik személyzete és az utasok között a tarifaemelés óta gyakoribbak lettek. — Mi a véleményük az uta­soknak? Fekete Tibor Kösd és Vác között utazik. — A reggeli órákban és a műszak végén zsúfoltak a bu­szok. Szombat és vasárnap délután a járatokat annyira megritkították, hogy a falusi fiatalok szinte el vannak zár­va a várostól. Molnár István Rádról ingá­zik. — Ha minden kocsi megáll, nincs zsúfoltság a vonalon. Azt azonban sokadmagammal sem tudom megmagyarázni, miért megy el a községi meg­állók előtt gyakran 2—3 busz félig üresen? Aztán megáll egy, amelyiken egymást ta­possuk. A véleményein sze­rint azokon a járatokon, ahol „törzsgárda” utazik, be lehet­ne vezetni a bérletesek számá­ra a hátsó ajtós felszállást. Nem azok bliccelnek, akiknek évtizedek óta bérletük van. Egymás előtt is szégyellné­nek potyázni. Vicsotka Mihály ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Nevek és hagyományok Iud ja, ahol a Nagyék laknak S. J. Arckép A fiatal kormányosról Nem mindig adnak jegyet A vélemények különböznek

Next

/
Oldalképek
Tartalom