Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-30 / 282. szám

mr , ,Wf.UO 1983. NOVEMBER 30., SZERDA í mm 3 Hí MSZMP Pest megyei Bizottságénak ülése SZIGORÚ SZÁMVETÉS, FESZÍTETT FELADATOK MEGOLDÁSA Szigorú számvetés, feszített feladatokra való felkészítés, stratégiai és taktikai teendők megfogalmazása jellemezte a tegnapi pártbizottsági tanács­kozást. S még valami: cselek­vő egyetértés. Egyetértés ab­ban, hogy Pest megye üzemei­ben megvan az erő a további fejlődésre —a kemény köz- gazdasági szabályozók —, a mérce várható magasabbra emelése ellenére. Jóleső érzés volt hallgatni mind a beszámoló, mind a fel­szólalások őszinteségét, a gon- dok-bajok nyílt feltárását, mert egyetlen siránkozó, tehe- tetlenkedő megnyilvánulás sem zavarta, béklyózta le a poli­tikai, gazdasági vezetők tenni- akarását. Ügy szóltak a mun­kaerőhiányról. a szervezés hiá­nyosságairól, az olykor magas selejtről, az anyag- és ener­giatakarékosság bő tartalékai­ról az eszközök némelykori kihasználatlanságáról, hogy egyben meg is jelölték, mit kell tenni a problémák felszá­molásáért. Az egység nemcsak szavak­ban nyilvánul meg itt, Pest megyében, az ipar helyzetének 1983. évi értékelése is bizo­nyítja, hogy a legtöbb munka­hely megértette, mit vár a megyei iparban dolgozóktól a párt. Nem csupán a vezetők érdeme természetesen az elis­merésre méltó eredmény, ha­nem a beosztott dolgozóké is, kivált ott, ahol beavatottként végezhették a dolgukat. Ham­za Antal beszélt erről nagyon értően. Mint a többi között mondotta, ő, mint esztergá­lyos, húsz esztendeje szakmun­kás, jól tudja, milyen fontos szerepe van a termelésben az emberi tényezőknek. A tájé­koztatás arról, mit, miért kell tenni, már önmagában mozgó­sító. Ka megkérdik a munká­sokat véleményükről, ha el is fogadtatják a feladatokat a dolgozókkal —, egy emberként készek a megvalósításra. ül sem tudunk kevesebbet Szólt arról a szivattyúgyár­tásról, amelyet a nyugatné­met cég gépeinél jóval gyen­gébb masinákon állítanak elő, da a külföldi partner szerint is kiválóbb minőségben gyár­tanak, s már a nullszéria kel­lős közepén tartanak. A mun­kásokban él egy egészséges virtus: amit külföldön tudnak, mi is tudjuk! A munkások többsége szeret dolgozni, büsz­ke a teljesítményére. Az em­beri tényező közé sorolta a CNC-gépek elterjesztését, mert éz a korszerű eszköz segítene a munkaerőgondokon, három- négyszeres a teljesítménye az elavulthoz képest. Ezt hangsú­lyozta a beszámoló is: a me­gye iparában dolgozók tenni- akarása eddig i.s döntő szere­pet játszott az eredmények­ben. Egyetértést váltott ki Hamza Antalnak az a gondolata is: aki jól dolgozik, azt fizessük meg jobban. Nyolc óra alatt és ne túlórázással érje el va­laki a normális fizetést. Dr. Sátor János ugyanezt így fejezte ki: fizetni csak a hasznos munkát szabad. A jó szándék csupán dicséretet ér­demel! Az összhangot a vita, a bí­rálat is erősítette, mert ezek­ben sem a partikuláris érde­kek fogalmazódtak meg, ha­nem a népgazdaság hasznára vetették fel. Bernáth Tibor például a szövetkezetek adó­zási rendszerét kifogásolta — joggal. A kisvállalkozások lét­rehozásával az volt a nemzet célja, hogy a lakosság ellátá­sa. a szolgáltatás ugrásszerű­en javuljon. Ugyanakkor en­nek ellenére van az adózási rendszer. Ügy kellene diffe­renciálni, szelektívebben adóz­tatni, hogy érdemesebb legyen a közösségeknek olyan mun­kával foglalkozni, ami a la­kosság szükséglete is. Halász József saját tapasz­talatuk alapján azt szorgal­mazta: a gyárak, a gyáregysé­gek csak fő vonalakban kap­janak utasítást, növeljük, a he­lyi önállóságot. Ha a figyelmet folyamatosan a legfontosabb feladatokra irányítják, akkor nem szükséges számok konk­rétságáig menő utasításokkal megkötni a helyi felelősök ke- zét-lábát. Mások, így dr. Lenyó László is elismerte, milyen jelentősé­ge volt eddig is az őszinte, nyílt szónak —. a továbbiak­ban is erre van szükség — mondotta. — A szabályozók szövegezőinek is ezt az utat kellene járniuk, sok a homá­lyos, a nehezen érthető szö­veg: egyértelműen, közérthe­tően fogalmazzanak minde­nütt. dapesti agglomerációban ál­landósult a munkaerőhiány, amit tovább súlyosbított a munkaerő-gazdálkodás ala­csony színvonala. A jövőre nézve arra kell számítani, hogy az ipari termelésben foglalkoztatottak száma to­vább csökken. A megye lakó­népességének növekedése mér­séklődik, a magas foglalkozta­tottsági szint sem növelhető tovább, a szolgáltatások lét­számigénye emelkedik. Buda­pesten előreláthatólag csökken a munkaképes korú népesség és így munkaerővonzása erő­södik. Nemcsak külső bújok okozzák Erről a munkaerőgondról, a szakmunkáshiányról sokan szólották. Dr. Rátosi Ernő pél­dául elmondotta, hogy folya­matos műszakhoz nehéz mun­kaerőt kapni. Ugyanakkor a petrolkémia fejlesztése a leg­fontosabb tennivalók egyike, nagy terhet ró a vállalatra. A feladatok között a pártbizott­ság így fogalmazott: a népgaz­daság egyensúlyi helyzete és az ország energiagazdálkodása szempontjából különösen fon­tosak a DKV eredményei. To­vábbra is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a fo­lyamatban levő katalitikus krakküzemi beruházás mi­előbbi befejezésére. Objektív igény, hogy a vállalat növel­je a nagyobb szellemi értéket magába foglaló és a maga­sabb feldolgozottsági fokú ter­mékek előállítását. Hatékony- sági és szervezési eredményei­re alapozva megújuló innová­ciós készségével erősítse to­vább világpiaci pozícióit. S mint a DKV igazgatója hang­súlyozta: egyetért a feladat­meghatározással, s bár feszí­tett az ütem, de eleget tesz­nek a kívánalmaknak. Hozzá­járulnak az ország deviza- egyenlegének javításához, ami egyben a vállalati eredményt is milliárdokkal emeli majd. Vagyis: nem siránkoznak a munkaerőgondokon, a kijelölt feladatokat megoldják önma­guk erejéből. Herczenik Gyula is a mun­kaerőgondokról szólott első­sorban. Gödöllőn évente 2-3 százalékos a csökkenés. Cso­dákban nem lehet bízni, ezért sürgős intézkedéseket szorgal­mazott: ne a legjobb szakem­berek menjenek el! Ne apadjon a törzsgárda létszáma. Igaz, szemléletváltozásra is van szükség, mert sok vezető csak a külső okokkal hajlandó ma­gyarázni a bajt, holott a belső indokokat is fel kell tárni. A bérezési, az érdekeltségi rend­szert vállalatokon belül is le­het javítani. A munkahelyi légkör is belső tényező. így például tűrhetetlen, hogy akad munkahely, ahol ugyanazért a munkáért a fiatalok kevesebb bért kapnak, mint az időseb­bek. Mint ahogy a vállalatok, a szövetkezetek közötti gazdasá­gi kapcsolatok tovább fejlesz­tése is nagy tartalékot rejt magában. Helyi és népgazda­sági érdek egyaránt ezek fel­tárása. Példaként említette a gödöllői Árammérő és az ik- ladi Ipari Műszergyár egy­másra találását. Beruházás sem kellett ahhoz, hogy az árammérőgyár üzletkötői az IMI motorjait is propagálják külföldön. Hasznos például, hogy az IMI hőkezelőjét együtt használják. Három vállalat közösen működteti a tmk-ját: anyagot, gépet, em­bert egyaránt átgondoltan hasznosítva. A vállalatnak, egyénnek jól jövedelmez ez és a népgazdaság hasznát is nö­velik általa. A megyei pártbizottság ösz- szegezte az eredményeket, mi­szerint az ötödik ötéves terv­ben évente négy százalékos, 1980—1982 között pedig évi 2,2 és 2,3 százalékos volt a termelés növekedése, s mind­ezt a termelékenység emelke­déséből érték el. Hiszen 1975- től évente 2-3 százalékkal csökkent a létszám, s a fel­adatok a munkaerő még in­tenzívebb foglalkoztatását ír­ják elő. ­Elmondották, hogy az Ipari üzemekben foglalkoztatottak .44 százaléka szakmunkás, s különösen a nagyobb vállala­tok tettek erőfeszítést a szak­munkásgárda növelése érde­kében. A fővárossal közös szakmunkásképzés ellenére az üzemek igénye 10—20 száza­lékkal meghaladja a képzési lehetőséget. A hozzászólóik is felemlítették; ahol mód van rá, helyileg mindent meg kell tenni az utánpótlás biztosítá­sáért, képzéséért. A szakmun­kásképzésnek jobban kell segítenie a fejlesztendő ágaza­tokban a szakmunkások ará­nyának növelését. A vezetők fél helytálltuk Felelősségnél rangsetrohmk Vita alakult ki azon, egyen­lő-e a szintentartás a fejlesz­téssel? Lehet-e takarékosság ürügyén lemondani a fejlesz­tésről? S mint helyesen fogal­mazták meg: a szintentartás sem egyhelyben tóoogás. mint ahogy az intenzív fejlesztésről sem mondunk le. csupán szi­gorúbban rangsorolunk. Nem engedhető meg. hogy határo­zataink eljenáre elszaladjunk a beruházásokkal. De akár a DKV katalitikus" krakküzeme. vagy amiről a Forte evőrigaz­gatója szólt: az 500 milliós be­ruházás idő előtti befejezésé­ről, gvorsabb megtérüléséről —. erről nem mond la a me­gye. Jogos kívánság az is: a ver- senykéoesság javításának elő­mozdítása érdekében szüksé­ges. hogy az árak csak a tár­sadalmilag valóban szükséges ráfordításokat ismerjék el. Ne lehessen a fogyasztóra háríta­ni a termelés lazaságait, a szervezetlenséget. Az érdekvi­szonyok a vállalkozási for­máktól függetlenül egységes alapon és módon ösztönözze­nek a gazdaságpolitikai, célok elérésében. Az érdekviszo­nyok továbbfejlesztése. a nagyvállalatok mononolhelyze- tének megszüntetésére és _ a külkereskedelmi vállalatok ér­dekeltségének a termelői ér­dekekhez való közelítésére irá­nyuljon. A Csepel Autógyár pártbizottságának titkára a többi között felelősen fogal­mazta meg: ezen túl is első helyen kezelik munkájukban az Ikarus gyár igényeinek ki­elégítését. Ez erkölcsi és poli­tikai szempont —, de nem az anyagi ösztönzés és az érdek- azonosságon nyugvó feladat­meghatározás. Mint ahogy jó lenne, ha a külkereskedelmi vállalatok érdeke is közelítene a vállalat érdekeihez. Ma még nincs így! Mindenki egyetértett abban is: csak az egységes rendszerű és követelményű gazdasági szabályozástól lehet eredményt várni. A bérpreferenciát ne csak a fővárosra, de az agglo­merációra is érvényesítsék. Fontos megállapítás ez. hiszen a megyei ipar kihat a népgaz­daságra is. A termelési érték 1932-ben megközelítette a százhúsz milliárd forintot. Itt állítják elő az ország ipari ter­melésének tíz százalékát, s foglalkoztatják a munkaerő hat százalékát, a magyar ipar állóeszközeinek hét százalékát működtetik itt. Mintegy százezer fő dolgozik a Pest megyei iparban, s plusz 30 ezer fő más ágazatokban, elsősorban a termelőszövetke­zetekben. A 180 ezer bejáró­nak ötven százaléka ipari munkás. A beszámoló feltárta: a bu­A megye iparában mint­egy kilencezer műszaki-gaz­dasági értelmiségi dolgozik, lé­tük meghatározó a tennivalók végrehajtásában. A testület hangsúlyozta: a gazdasági élet változásai, az önállóság növe­kedése, a piaci hatások erősö­dése tovább növelte a vezetők felelősségét, a velük szemben támasztott követelményeket. A vezetők jól vizsgáztak, al­kalmasak a posztjukra. Az Ipar ágazati struktúrája a főváros iparával szoros kölcsönhatásban fejlődött. Alapvetően befolyásolta a szervezetet a nagy fogyasztó- körzetekre telepített kőolaj- feldolgozás, az elektromos áramtermelés és -fogadás, va­lamint az építőanyaggyártás. A DKV, az ország legnagyobb termelési értéket előállító vállalata korszerű és nagy ha­tékonyságú technológiával dol­gozik. Meghatározó szerepet tölt be a jól dolgozó Duna- menti Hőerőmű, valamint az OVIT albertirsai és gödi fo­gadóállomása. A megye ipará­ban meghatározó a gépipar, itt dolgozik a fog’alkoztatottak 43 százaléka. Jelentős az élelmiszeripar, valamint a ta­nácsi és a szövetkezeti ipar. Százhalombatta, Vác, Du­nakeszi, Piliívörösvár, Zsám- bék—Budaörs és Szigetszent- miklós jelentős Ipari központ. De fontos iparral rendelke­zik Gödöllő, Szentendre, Ceg­léd, Nagykőrös város is. Pest megyében 40 önálló állami ipari vállalat, 48 ipari szövet­kezet működik 400 ipartele­pen. Ezenkívül 260 ipartele­pen más megyei székhelyű, el­sősorban budapesti üzemek gyárai, gyáregységei termel­nek. 720 a más népgazdasági ágak ipari munkáját végző telepek száma. Az új vállalko­zási formák közül jelenleg 16 kisvállalat, 23 kisszövetkezet, 392 vállalati gazdasági mun­kaközösség működik, 107 ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoport van. Az ötödik ötéves terv során évente 4-4,5 milliárd forint értékű beruházás történt. Kor­szerűsödött az ipar termék­szerkezete, nőtt az élenjáró, a világpiac igényeit kielégítő termékek aránya. A gépipar és a könnyűipar termékeinek exportjában lassú előrehaladás tapasztalható. Itt a haladás termékszelekcióra készteti a vállalatokat. Az Ipar fejlődé­se sürgeti a raktározás, a csomagolás, a szervizszolgál­tatás gondjainak megoldását. Gyorsabb elektromoshálózat- rekonstrukcióra, a telefonel­látás javítására, gázvezeték építésére van szükség. Itt jól találkozik össze a lakossági, az ipari és a termelőszövetkezeti igény, érdek, az erők össze­fogását, koordinációját ez könnyíti. ..., Szó volt a pártbizottság ti lé- itt dolgozó csaknem 30 ezer sén a mezőgazdasági üzemek ember tíz százalékkal növe.i ipari tevékenységéről is. Az a megye ipari termelését. Elosremufutó, hasznos tanácskozás BoZlai László felszólalásában mind az írásos, mind a szóbeli előterjesztést elismerte. Külö­nösen meleg szavakkal szólt a vitáról. Mint a többi között mondotta, valamennyi megfe­lelt a Központi Bizottság hatá­rozatainak. Az előterjesztések, valamint a felszólalások mél­tóak a népgazdaság nagy fon­tosságú céljaihoz, a magyaror­szági iparpolitika jelentőségé­hez.. Gazdag, előremutató, hasz­nos tanácskozásnak értékelte a pártbizottság munkáját. Ügy is, mint irányítóját az elmúlt évek, s az 1983-as feladatok­nak, s úgy is, mint amilyen felelősen értékelte a sikereket, nyíltan, őszintén fogalmazta meg a tennivalókat, kiválaszt­va a legfontosabb megoldan- dókat. A Központi Bizottság osz­tályvezetője, mint mondotta, először vett részt a Pest me­gyei pártfórum munkájában, mióta e tisztséget betölti, s jó érzéssel hallgatta a konstruk­tív, gondolatokat ébresztő, tet­tekre serkentő megállapításo­kat. Elmondotta, hogy a Központi Bizottság mindig különös je­lentőséget tulajdonított az iparnak, s e sorban nagyon fontos az idei központi bizott­sági határozat az ipar helyze­téről. Ez a. megyei pártbizottsá­gi ülés jól segítette — hang­súlyozta Ballai László — a Központi Bizottság határoza­tának valóraváltását. A megye jelentős feldolgozó iparral ren­delkezik, márpedig a nemzet­közi piacon mi a feldolgozott termékekkel tudunk legjobban fizetni a behozott nyersanya­gokért. Országosan, de ahogy Pest megyében is meghatároz­ták: a műszaki színvonal.javí­tásával, a termelékenység nö­velésével, a minőségi követel­mények magasabb szintre eme­lésével juthatunk csak előbbre. Ugyanilyen fontos feladat az anyag- és energiatakarékos­ság, a fajlagos energia- és anyagfelhasználás nálunk még ■mindig magasabb, mint akár egy fejlett tőkés országban. Ballai László szólt az 1984-es teendőkről, s mint mondotta: 1983-ban megkezdtük a kül­földi adósságállomány törlesz­tését, csökkentését, 1984-ben tovább haladunk ezen az úton. S ebben az iparnak meghatá­rozóként kell részt venni. Mind emellett a hazai fogyasztást is ki kívánjuk elégíteni. Hivatko­zott az egyik felszólaló szavai­ra, aki úgy fogalmazott: sok ország megirigyrlhetné, hogy gondjaink közepette is milyen kiegyensúlyozott hazánkban az ellátás. Érződik, milyen erőfe­szítéssel gondoskodnak a párt­ban arról, hogy megőrizzük vívmányainkat. Néhány érzékenyebb sza­bályzómódosításról is beszélt Ballai László, ilyen a többi kö­zött az SZTK vállalati hozzá­járulásának tízszázalékos eme­lése, a tartalékalap képzés új rendje, a vállalati fejlesztési források egy részének vissza­fogása —, valamennyi újabb ösztönzője annak, hogy a meg­lévő tartalékokból, mint eddig is, a lehetségest feltárják, ki­használják. Vállalatra, személyre szólóan Nyolc pontból áll a pártbi­zottság feladatterve, részleted­ben, vállalatra szólóan is meg­jelölve, merre vezessen utunk. A nyolc pontban szó van a többi között az energiaterme­lésről, a Dunamenti Hőerőmű, az albertirsai és a gödi foga­dóállomások műszaki bizton­sággal megoldandó tennivalói­ról, az energiaellátásban rájuk háruló feladatról. A kőolaj­származékok megtakarítása ér­dekében folyamatos követel­mény a fajlagos hőfelhaszná­lás, villamosenergia-önfof gyasztás és a veszteségek csök­kentése. A gépipari üzemek számára a tőkés export elsődlegességét határozta el a testület, s azt: javítsák az export-import egyenleget. Részletesen szólt a Csepel Autógyár szerepéről, kooperá­ciós és fejlesztési feladatairól. Emellett azo-nban ösztönözte a gyárat a nemzetközileg ver­senyképes fődarabjainak gyár­tására, Önálló forgalmazására. Ugyanilyen fontos teendője az alkatrészek, a speciális gép­kocsik, részegységek hazai cél­ra, s exportra gyártása. A mezőgazdasági és élelmi­szeripari gépek, berendezések, részegységek gyártásában ed­dig is jelentős szerepet vállalt a Monori Mezőgép Vállalat, az IMI, a Csepel Autógyár és más vállalatok, szövetkezetek is —, ezentúl is a nemzetközi mun­kamegosztásban rejlő lehető­ségekre kell alapozni. A mikroelektronikai alkat­részgyártás programjában nagy a Mechanikai Műveknek, a váci Híradástechnikai Anya­gok Gyárának a szerepe. A határozat foglalkozik a könnyűipari üzemek fejlődésé­vel, a tanácsi és a szövetkezeti ipar fontos területeivel. Min­denütt célul tűzte ki a folya­matos üzem- és munkaszerve­zést. a jó tapasztalatok átadá­sát, a túlzott irányítás, centra­lizáltság mérséklését, az önál­lóság fokozását a gyáregysé­gekben is. Mint ahogy Krasznai Lajos végezetül összegezte: "az ipar­politika stratégiai céljait, tar­tós követelményeit fogalmaz­ták meg a pártbizottság tag­jai, hűen a Központi Bizott­ság határozatához. Ennek szel­lemében tekintette át a fejlő­dést, az ipar fejlesztésének le­hetőségeit és határozta meg a végrehajtandó teendökc-t. Munkánk nem csupán gazda­sági feladat — hangsúlyozta —, hanem elsősorban politi­kai, társadalmi követelmény. A lakosság egészét, élet- és munkakörülményeit érinti, hogy összességében és vállala­tonként hogyan kezdenek a határozat végrehajtásához. S . A. Felmentés, választás Kedden az MSZMP Buda­pesti Bizottságának kibővített ülésén Király Andrásnét, a pártbizottság titkárát érdemei elismerése mellett — fontos állami megbízatása miatt — felmentették titkári funkciójá­ból, végrehajtó bizottsági és pártbizottsági tagságából, va­lamint a propaganda- és mű­velődési bizottság vezetői tisztségéből. A pártbizottság Pusztai Ferencet, a budapesti pártbizottság tagját, az MSZMP ELTE Bizottsága tit­kárát megválasztotta a buda­pesti párt-végrehajtóbizottság tagjának, a budapesti pártbi­zottság titkárának, a propa­ganda- és művelődési bizott­ság vezetőjének. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa több évtizeden keresztül végzett eredményes mozgalmi munkája elismeré­séül Király Andrásnénak a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Faluvági Lajos, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke adta át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom