Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-09 / 264. szám

1983. NOVEMBER 9., SZERDA 3 Vetőmag-ellátás Befejezték a száüífást Á Vetőmag Vállalat a meg­rendeléseknek eleget tett. A mezőgazdasági nagyüzemek 31 búzafajtából választhatták ki a legmegfelelőbbeket. A kész­let genetikai értéke magas, va­lamennyi búza alkalmas a ma­gas termésátlagok elérése. A fajtaválaszték összeállításánál arra is messzemenően tekin­tettel voltak, hogy a különbö­ző tájkörzetek kisebb-nagyobb mértékben eltérő tulajdonsá­gokkal bíró gabonákat igényel­nek. A termőterület nagyobbik részét négy búzafajta uralja, ezek a légkeresettebbek. A martonvásári 8-as a vetőmag- készlet 28 százalékát teszi ki, mögötte, a szovjet nemesitésű Ljubilejnaja 50-es van 18 szá­zalékos részesedéssel, ezután jön a feljövőben levő marton­vásári 4-es 13 százalékkal, és ettől csalt egy százalékkal ma­rad el az egyre kedveltebb ju­goszláv nemesi tésű Baranjka fajta. A vetőmagkészletből zavar­talanul kielégítették az igénye­ket. A szakemberek s,zerint a korszerű fajtaválaszték minő­sége szintén jó. Jobb lesz a kenyér Új kemencében sütnek Meglehetősen nagy feladat több mint százezer ember mindennapi kenyeréről gondos­kodni. Pedig erre vállalkozik a Dél-Pest megyei Sütőipari Vállalat kollektívája. Andó Antal igazgató nem is tagadja: üzemeikben az utóbbi években tapasztalható fejlődés ellenére még sok helyen hagyományos lapátos módszerrel sütik a ke­nyeret, s ez rendkívül sok gon­dot okoz. Ezárt nagy öröm most számukra, hogy ismét léphettek egyet. Tápiószecsőn november 7. alkalmából a já­rási ünnepségen avatták fel az új, lengyel és magyar kemen­cékkel felszerelt csarnokot. A vállalat már eddig is igye­kezett mindent megtenni, hogy a változó igényeknek mind jobban meg tudjanak felelni. Az elmúlt ötéves tervben pél­dául a megyei tanács támoga­tásával, mintegy 19 millió fo­rintért Cegléden és Nagykátán szintén új üzemeket építettek. A mostani, tápiószecsői beru­házásra már a saját fejlesztési alapjukból is futotta. Ez a rész­leg az eddigi 7,2 tonna helyett csaknem 10 tonnányi kenyeret képes gyártani egy nap alatt. Az átadással nem csak az ot­taniak munkája válik köny­Hdyi gondok s feladatok Tudatformálók, érdekvédők Csakis felkészülten, a konk­rét feladatok ismeretében dol­gozhatnak a szakszervezeti tisztségviselők. Munkájuk megítélésénél döntő az, hogy a tudatformálás, nevelés mel­lett az érdekképviseleti és ér­dekvédelmi tevékenységet ho­gyan fejtik ki. Ezért szüksé­ges a pedagógus-szakszerveze­teknél is a bizalmiak, mun­kahelyi titkárok igényes, sok­oldalú felkészítése. Több fórumon is rendszeres á képzés, ahol a bizalmiak tájékoztatást kapnak a társa­dalompolitikai, a kül- és belpo­litikai kérdésekről, a szak- szervezeti mozgalom és az oktatáspolitika időszerű kérdé­seiről. A nyár folyamán a szak- szervezeti tisztségviselők — nagyközségi főbizalmiak és kö­zépiskolai szakszervezeti tit­károknak — Cegléden tartot­tak tanfolyamot. Csaknem het­ven szakszervezeti aktivista vett ezen részt. Az előadók a SZOT központi iskolájából, a központi vezetőség tagjaiból és a megyei tanács művelődési osztályáról kerültek ki. A feladatok, a tennivalók sokrétűek. Így például testületi ülés témája lesz a pedagógu­sok lakáshelyzete, de megvi­tatják a nevelők közéleti és társadalmi tevékenységét is. A Pedagógusok Szakszerveze­tének Pest megyei, bizottsága célul tűzte ki az oktatás szín­vonalának javítását, Ehhez minden segítséget meg is ad. Alapelv, hogy mindig a helyi és a testületi fontos munkákat vitassák, beszéljék meg. Sz. M. nyebbé, hiszen sok nehéz fi­zikai munkától mentesülnek, hanem a vásárlók is jobban járnak. Mint az igazgatótól megtudtuk, a tápiószecsői régi üzemben sütött kenyeret nem csak a helyiek és a környékbe­liek fogyasztották elismeréssel, hanem sokan a más települé­sekről bejárók közül is. Most arra számítanak, hogy a kapa­citás bővülésével mind jobban ki tudják elégíteni ■ az igénye­ket. Az ünnepségen sok szó esett azokról a munkásokról is, akik erejüket nem kímél­ve, sokszor szombaton és vasárnap, olykor társadalmi munkában dolgoztak az épít­kezésen, a szerelésen. A leg­jobbak közülük kitüntetést kaptak. KSHösszesítés A háztájiról Az országban 1981-ben más­fél millió háztáji és kisegítő gazdaság i tevékenykedett, 11 százalékkal kevesebb, mint 1972-ben — állapította meg a KSH-nak a háztáji és kisegítő gazdaságokkal rendelkező la­kosság tevékenységéről közre­adott összesítője. Eszerint a mezőgazdasági kistermelés so­rán előállított bruttó termelé­si érték 62 milliárd forint, a mezőgazdaság bruttó termelé­sének több mint 30 százaléka volt, de egyes ágazatokban — különösen, ahol magas a ké­zimunkaigény — meghaladta az ötven százalékot. A kistermelés elterjedését mutatja, hogy a munkásosz­tályhoz tartozó népességnek csaknem negyven százaléka, a szövetkezeti parasztsághoz tar­tozók túlnyomó többsége, a nem fizikai dolgozóknak pe­dig 29 százaléka élt olyan háztartásban, amelynek volt háztáji vagy kisegítő gazdasá­ga. A kistermelők tavaly — változatlan áron számítva — 15 százalékkal több terméket állítottak elő, mint 1972-ben. Az egy gazdaságra jutó terme­lés 29 százalékkal, a munka­idő-ráfordítás 14 százalékkal volt nagyobb, mint tíz évvel korábban. A barátságos,-«!« szigcrá psd&!'us Egy boldog élet hétköznapjai \ Egyszerű, földszintes ház. A kis kertben néhány ? szőlőtőke. Még így szüret után is látszik azokon a gon- ^ dós, féltő kéz nyoma. A gazdával a kapuban futunk ösz- ^ Sze. Éppen vásárolni volt, a szatyorban már a holnapi ^ ebéd hozzávalói. Kedves szóval invitál beljebb. A ^ konyhában, amely egyben az idős házaspár szobája is, á az őszhajú, mosolygós feleség, Terényi Lászlóné sür- í gölődik. Két munkaerő — Ebben a szoba-konyhában élünk azóta, hogy nyugdíjba mentem az iskolából. Huszon­kilenc évig voltam hivatal- segéd. Addig ott laktunk. Az­tán el kellett költözni s most abban házban élünk, ahol az asszony született. A szobában a lányunk a családjával, itt, a konyhában pedig mi — ma­gyaráz az idős ember, akit Alberiirsa lakói csak Laci bá­csiként ismernek. Nem vélet­len, hiszen akad itt olyan csa­lád is, amelyben generációk emlékeznek a ma már nyolc­vanöt éves pedellus barátsá­gos szigorára. — Énáltalam kerültél oda — villan huncut fény Kati né­ni szemében. — Tudja ked­veském. annak ideién óbba az iskolába jártam jómagam is. Hat elem't végeztem, aztán az akkori igazgatóék odavettek engem afféle mindenes kiscse- lédnek. Megtanított az isaz- gatóné asszony mindenre, főz­ni, sütni is. Tizenkét éves vol­tam akkor. Harminckét pen­gőt kaotam havonta a mun­kámért s azt én az utolsó fil­lérig odaadtam a szüle'mnek. Tíz év’g szolgáltam az igazga- tóéknál. Amikor férjhez men­tem az uramat odavet'ék hi­vatalsegédnek. s attól kezd-’e ketten dolgoztunk ott egy fi­zetésért. öt gyermekem szüle­tett, nem mentem állásba, de csak segítettem a férjemnek a teendőkben, főként a takarí­tásban. Huszonegy éve mar ennek is... Igazolvány szerint Miközben felesége a múltra emlékezik, Terényi László be­gyakorlott mozdulatokkal tesz-vesz a konyhában. Lát­szik, nem a mi kedvünkért fogta kézbe a főzőkanalat. — Csinálok én mindent, ami a ház körül adódik — felel rögtön az óvatos kérdésre. — Az asszony már beteges s így sokat átvettem a munká­jából. Tésztát gyúrni én szok­tam. elvégzem a kerti mun­kákat és még eljárogatok dol­gozni is. Mind a mai naoig rendszeresen tornázom, elvég­re nem hagyhatja el magát azért az ember, mert az iga­zolványa szerint nyolcvanöt éves. Közben a gyerekekre terelő­dik a szó. Előkerülnek a régi családi fényképek. Megismer­kedünk Laci bácsi szüleivel. Az emlékek, az aoa valami­kori halála még ma is könnye­ket csal a szemébe. A mozgé­kony férfinak tervei vannak. Szeretné megtudni, miért iött katonaként valamikori 6-e, Terjánszky Terényi Mihály Lengyelországból hazánkba, pontosabban Cinkotára. Azi tán egy fotó az ifjú párról: jövőre lesz ötven éve, hogy a fényképész megörökítette es­küvőjüket. Kati néni megis­mertet az öt gyerekkel: Kati­cával, Lászlóval, Janival, Er­zsikével és Sándorral. Mind­nek szakmát adtak a kezébe, becsületes embernek nevelték őket. Sándor azokban talán egy kicsit más, mint a többi. Emlékezetes dátumok — A legrosszabb időben, 1944-ben hordtam Sanyiká- mat — futja el a pára a még mindig szép Kati néni szemét. — Emlékszem, hatvan' depor­táltat hoztak az Iskolába. Az udvaron helyezték el őket. Főztem, mostam rájuk. Sze­rencsénk volt, elnézték az őrök. Szegénykéim közül mindössze egy jött vissza... Aztán a németek hadikórházat rendeztek be a tantermekben. Mikor eltakarodtak, egyfoly­tában huszonkét napot töl­töttünk a pincében. Amikor rámjöttek a fájások, aznap éjjel több mint tíz bomba hullott a falura. A környéken hét telitalálat volt. Majd meg- süketültünk s némelyLk deto­nációnál még a dunnánk is megemelkedett. — Senki sem vállalta, hogy segítsen a szülésben — em­lékezik vissza az édesapa. — Szerencsére volt itt egy öreg, süket bába is. ő nem hallott semmit, ígv el iött. Egy-egy lö­vedékbecsapódásnál — ha na­gyon hangos volt — azért mérgesen ránkkárdezett, me­lyikünk mer itt szülés köz­ben fütyülni?! Aztán reggelre frárEsssaenii kiikl§tisé$ tagjaként Kilenc nap, barátok között Az országgyűlés küldöttsége — mint korábban hírül ad­tuk — a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa meghívására, Apró Antalnak, az országgyű­lés elnökének vezetésevei a közelmúltban hivatalos, bará­ti látogatást tett a Szovjet­unióban. E küldöttség tagja volt dr. Vámos Marietta, Pest megye 5. számú választókerü­letének képviselője, a parla­ment szociális és egészségügyi bizottságának tagja, tóalmás) körzeti orvos is. Vele beszél­gettünk személyes élményei­ről, s azokról a tapasztalatok­ról, amelyeket a baráti or­szágban töltött kilenc nap alatt szerzett, amelyek leltét- lenül hasznossá válnak saját közéleti tevékenysége során is. A szövetség alapja — A vendéglátók változatos, gazdag programról gondos­kodtak, delegációnk naponta újabb oldalról ismerhette meg a szovjet emberek életét, munkáját, azonkívül, hogy a legmagasabb szintű informá­ciókat kaptuk a szovjet állam- életről, a Legfelsőbb Tanács működéséről, a törvényhozás­ról, a végrehajtás mindennap­jairól. Valószínűleg ismert, ám talán mégis érdemes itt el­mondani, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa két ház­ból, a Szövetségi és a Nemze­tiségi Tanácsból áll. A két ház egyenrangú, azonos jogokkal rendelkezik, egyidőben ülése­zik és tárgyalja ugyanazokat a kérdéseket. Mivel utazá­sunkkal tulajdonképpen a szovjet parlamenti küldöttség korábbi magyarországi látoga­tását viszonoztuk — amely küldöttségnek akkor E. A. Se- vardnadze, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának póttag­ja, Grúzia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának el­ső titkára volt a vezetője —, meghívást kaptunk Grúziába, ahol megismerkedhettünk a Grúz Szovjet Szocialista Köz­társaság'Legfelsőbb Tanácsá­nak munkájával is. Közvetlen tapasztalatok útján szerez­tünk bizonyságot arról, hogy a szovjet államszövetség egyik Erdőst Agnes (elvétele meglett a fiam, s bejöttek Ir- sára a szovjet katonák. 1944. november 7. volt; a község fölszabadulásának s az én Sándor fiam születésének nap­ja. Dupla boldogság. Érde­kes, a november 7. számom­ra még egy sorsfordulót je­lentett. Ez a dátum ugyanis azonos az én 1918-as leszere­lésem idejével is. Másféle ürömök Az emlékezetes november hetedikék óta már sok-sok év telt el. Ma már másféle örö­mök — hétköznapibbak, de nyugodtabbak — jelentik szá­munkra a boldogságot. Büsz­kék négy unokájukra s arra hogy jó gyermekeik vannak akik nemcsak anyagilag, ha­nem érzelmileg is szüleik mel­lett állnak. Ha van idejük, fölkeresik fiaikat, lányaikat Járnak üdülni, kirándulni. La­ci bácsi néha tárogatózik és sokat olvas. Azt mondja, a könyvet nagyon szereti, úgy mint a virágot. Egyszerű, ki­egyensúlyozott életet élnek Szeretik, tisztelik egvmást im­már ötvein éve, változatla­nul. Kö. Zs. Vendégségben a grúz (övárosban (előtérben balról jobbra); a tolmács, Apró Antal, E. A. Sevardnatíze, dr. Vámos Marietta és Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete. talpköve a lenini nemzetiségi politika. Tbilisziben találkozott kül­döttségünk P. G. Gilasvilivel, a Grúz SZSZK Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnökével, valamint E. A. Sevardnadze- vgl, s a politikai, az állami és a társadalmi szervezetek szá­mos vezető egyéniségével. A Grúziában töltött két és fél nap alatt jutott idő arra is. hogy a történelmi és kulturá­lis nevezetességeken kívül föl­keressen a delegáció egy-egy gazdaságot, vidéki várost, is­merkedjen az emberekkel. — Nagyon is figyelemre méltónak találtam, ahogyan igyekeznek kihasználni a me­zőgazdaságban a köztársaság kedvező földrajzi és éghajla­ti adottságait. A hatalmas cit­rus- és tcaültetvények, a do­hány és a szőlő mellett emlí­tést érdemel a kukorica, a zöldbab, a lucerna és még egy sor takarmánynövény igen magas színvonalú termesztése Meglátogattuk Mchet.ában a termelési-tudományos egye­sülést, amely vetőmagne nesí- téssel foglalkozik és ellátja a köztársaság kolhozait a takar­mánynövények termesztéséhez szükséges magvakkal. Emléke­zetes élmény marad számomra az a pillanat is, amikor Dzne- ladze városkában — amely a Komszomol központi iskolája — a helyi szokásoknak meg felelően Apró Antal elvtárs elültette a kis facsemetét, s arról beszélgettünk, hogy a fácska növekedésével erősöd­nek és bővülnek majd bará­ti kapcsolataink. Kapcsolataink A repülőtéren elbúcsúztak parlamenti küldöttségünk tag jai grúz vendéglátóik é', visszatértek Moszkvába ahol hasonlóan sok esemény várt rájuk. A legfontosanbnak tart­ja dr. Vámos Marietta azt a napot, amelyen fogadta és tá jékoztatta őket A. P. Sityi- kov, a Legfelsőbb Tanács Szö­vetségi Tanácsának elnöke, a szovjet tárgyalóküldöttség ve­zetője. Igen hasznos eszmecse­rét fplytattak aktuális kérdé sekről. s megállapították egyebek közt azt, hogy a tár­sadalom előrehaladása elkép­zelhetetlen a törvényhozói j munka fejlesztése nélkül. A * delegációt ezen a napon Va­szilij Kuznyecov, az SZKP Kő Politikai Bizottságának pót­tagja, a Legfelsőbb Tanács El­nökségének első elnökhelyet­tese is fogadta és méltatta a két parlament kapcsolatainak jelentőségét. — Lehetővé vált számom­ra, hogy hosszabb beszélgetést folytassak Moszkvában Maka­rova doktornővel, az ottani szociális és egészségügyi ál­landó bizottság titkárával azokról a témákról, amelyek a mi parlamenti bizottságun­kat, illetve az övékét leginkább foglalkoztatja. Találtunk egy egész sor izgalmas problémát, amelyek a két baráti ország egészségügyében egyként napi­renden vannak. Hogy csak né­hányat említsek: az egészség- ügyi alapellátás, az integráció, a kórházak rekonstrukciója, a rehabilitáció. S itt álljunk meg egy pillanatra. Magam is részt vettem nemrég egy olyan albizottság munkájában, amely a rehabilitáció lehető­ségeinek földerítésével, kibon­takoztatásának feltételeivel foglalkozott egyebek közt. A maradandó egészségkárosodást szenvedett. emberek orvosi, foglalkozási és szociális reha­bilitációja fontos társadalmi kérdés, kiváltképp a szocialis­ta országokban, ahol a szocia­lista humanizmus is azt Köve­teli: tegyük lehetővé, hogy ezek az emberek ne rokkan­takként, hanem megváltozott munkaképességű dolgozókként viszonylag teljes emberi éle­tet élhessenek, alkothassanak, hasznos tevékenységet folytat­hassanak. Közös nevezőre ta­láltunk az időskorúak helyze­tének vizsgálatában, a gyer­mek- és ifjúságvédelem egész­ségügyi kérdéseiben is. Továb­bi munkámban feltétlenül hasznosítani tudom azokat a tapasztalatokat, amelyeket e beszélgetés során szereztem szovjet kolléganőmtől. Személyes tapasztalat A Pest megyei képviselő ér­deklődését megragadta a Ki­rov nevét viselő moszkvai óragyárban tett látogatás is. Azt mondja, a munkások hó­fehér köpenyben olyan kifo­gástalanul kulturált munkahe­lyeken dolgoznak, olyan ma­gas színvonalú műszaki felté­telekkel, amelyeket irigyelni lehet. E gyár kollektívája a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság keretében kapcsolatot tart a Magyar Optikai Müvek­kel. S arról, hogy e kapcsolat milyen régi és kipróbált, az üzemben megtartott barátsági nagygyűlésen, illetve a dolgo­zókkal folytatott személyes beszélgetések során győződhe­tett meg delegációnk. — Nagy örömmel vettem tu­domásul, hogy tagja lehetek ennek a küldöttségnek, s ha­zámat — egyben Pest megyét is — képviselhetem a Szovjet­unióban töltött napok alatt Megtiszteltetés számomra, hogy bepillantást nyerhettem a legmagasabb szovjet állam- hatalmi testület tevékenységé- ge, a szovjet nép életébe, 1a- nasztalataimat igvekszem megismertetni a kerületemben • élő választópolgárokkal — s hasznosítani saját képviselői munkámban. Bálint Ibolyrt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom