Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

Északtól délig Klubház a Duna mentén — Egyesületünk 1919-ben alakult. Öltözőnket negyven évvel ezelőtt építették. Szükség volt már újabbra, egy klubházra — vélekedett dr. Cserni István, a verőcemarosi klub elnöke. Az új elkészült az Árpád úti sport­telepen. Jórészt társadalmi munká­val hozták tető alá az új létesít­ményt. Az anyagot a tanács biztosí­totta, a segéd- és szakipari munkát, a vizesblokk kivételével, helyi ösz- szefogással készítették. Eredetileg 300 társadalmi munka­napot vállaltak a lelkes sportbará­tok, végül is ötszázat teljesítettek. Nehéz kiemelni a leglelkesebbeket, íme mégis néhány név: Fehér József, Szirota Győző, Togyor István. A labdarúgó-játéktér szomszédsá­gában a régi öltöző mellé épült az új, közel 200 négyzetméter alapte­rületen. Négy öltöző, mosdó, szer­tár, bíróöltöző, s egy 62 négyzetmé­teres klubhelyiség tartozik az épü­lethez. Lesz, aki használja, hiszen több együttesük szerepel a megyei bajnokságban. A férfi kézilabdázók az első, a nők a második vonalban játszanak. A megyéi II. osztály Él­csoportjában küzdenek a marosi lab­darúgók. A focisták ma Szokolyán szom- szédvár-rangadót vívnak. Két héttel később veszik birtokba új otthonu­kat, a légközelebbi hazai meccsen, Budaörs ellen. A leglelkesebb építők azonban már megismerkedtek az épülettel, a pénteki ünnepélyes át­adáson. Hogy teljes legyen a kép: az emlí­\nkvtfuev.:ir':^ /■ Hírtan 1983. NOVEMBER 6. Labdarúgó NB 1 Vasas-vereség A 12. forduló eredményed: Ü. DÓZSA—VIDEOTON BP. HONVÉD—CSEPEL SZEOL—VASAS DIÓSGYŐR—PÉCS HALADÁS—RÁBA ETO ZALAEGERSZEG—VOLÁN Ma játsszák az MTK-VM—FTC (10.30) és a Tatabánya—Nyíregyháza (13) találkozót. 2-2 0-0 1-0 2-2 1-5 4-1 Szép környezetben található az új dömsödi klubház Bálint Ferenc íelvétela tett sportágakon kívül karate és te­nisz is működik a Duna menti egye­sületnél. sakkszakosztály terme, elnökségi szoba és orvosi rendelő tartozik még az emeleti részhez. Széles összefogás eredménye az új klubépület. A 268 szakmunkás 1679 munkanapot teljesített. Több száz szurkoló és sportoló is segédkezett a KISZ védnökségével. A legjobbakat emléktárgyakkal jutalmazták. A focisták november 13-án már itt öltöznek majd. Verőcemaroshoz ha­sonlóan, Dömsödön is van kézilab­dacsapat. Női együttesük a megyei I. osztályban játszik. Vitatott parti Döntött a Portisch-könyv Festői környezetben van a Rácke- vei-Duna-ág partján a Dömsödi Tsz SK sporttelepe. Már régi terv volt, hogy korszerűsítik, bővítik az öltö­zőt. Ezt labdarúgócsapatuk fejlődé­se, előrelépése is indokolta. Az egy­kori járási együttes a területi baj­nokságban játszik, s az őszi küzde­lemsorozaton kitűnően helytállt. A kétszintes épület alapterülete 322 négyzetméter. Itt kap otthont a helyi horgászegyesület, a Dömsödi' Dózsa Tsz SK, s az általános iskola t t fiataljai is igénybe vehetik. A föld- Rpö várt níllsnat szinten többek között zuhanyozóval llC6 T<Ul ellátott két öltöző van a férficsa­patok részére. A horgászegyesület irodája is itt kapott otthont. Az emeleti rész előterében van a társalgó és a játékterem. Két női együttes jut öltözési lehetőséghez. A Bármilyen- furcsa, a sakkozóknál is van óvás. Igaz, meglehetősen rit­kán. Egy ilyen fehér holló számban menő eset részese az OB Il-ben játszó dömsödi csapat volt. A Győr eilend egyik függőben maradt par­tit döntetlenre értékelték. A Pest megyeiek fellebeztek, ar­ra hivatkozva, hogy ugyanez a szi­tuáció szerepel Portisch Lajos 600 végjáték című könyvében is. Ott vi­szont remi helyett győzelemmel. Helyt adtak a dömsödiek óvásá­nak, s így a győri KTM elleni ta­Vége az albérletnek Nosztalgia-csatársor A foci a mindene A bíró véget vetett a Göd—Szent­endre megyei első osztályú labdarú­gó-mérkőzésnek. A gödiek 0-1-es félidő után 3-1-re győztek a lelkes vendégek ellen. A közönség tapsa kíséretében jött az öltözőbe a csa­pat egyik erőssége, Zámbó Sándor, akinek két gólja döntően befolyásol­ta a végeredményt. — Tizenkét éves voltam, amikor a FŐSPED Szállítók igazolt focistá­ja lettem — mondja a 39 éves fut­ballista. — Mint úttörő játékos, in­nen a XV. kerületi Vasasba kerül­tem. Itt nem fértem be a kezdő csa­patba, s egy rokonom elvitt az Űj- .pesti Dózsába. Ez 1961-ben volt. A lila-fehéreknél végigjártam minden lépcsőfokot, és egyszercsak azt vet­tem észre, hogy az első csapat játé­kosa vagyok. 1980-ban búcsúztam az NB I-től. A labdát szerettem, így folytattam a Chinoinban, majd az NB Il-es Balassagyarmatban. Ta­valy jöttem jelenlegi együttesembe, a gödi Dunamenti Tsz SK-ba. Kik voltak az edzői? — Minden mesteremre szeretettel gondolok vissza. Nekik is köszönhe­tem, hogy mintegy 450 NB I-es mérkőzésen szerepeltem az Ű. Dó­zsában, és harmincháromszor húz­hattam fel a válogatott mezét. Ka­kukk István, Kirschoffer Gyula, Ba­logh Sándor, Szűcs Gyula, Szusza Ferenc, Tóth Mihály, Baráti Lajos, Kovács Imre, Várhidi Pál sokat se­gített, most Bundzsák Dezső vezeti a gyakorlásokat. 0 A Balassagyarmat után miért Gödöt választotta? — A Göd edzője akkor Várhidi Pál volt, akinek irányításával a Dó­zsában sok siker részese voltam. Hívott és jöttem. Hozzájárult dönté­semhez az is, hogy a nagyközségben van hétvégi házam, sok barátom is él itt. 9 Mi a legszebb emléke bosszú pályafutásából? — Sok van, nehéz kiemelni bár­mit is. Talán az 1971-es Franciaor­szág—Magyarország válogatott talál­kozó Párizsban a legfelejthetetle­nebb. ahol 1-0-ás vezetésünkkor én rúgtam a második gólt, és 2-0-ra győztünk. Nosztalgiával gondolok vissza az 0. Dózsára. Fazekas, Gö- röcs, Bene, Dunai II., Zámbó csatár­sorra. Szomorú vagyok, hogy világ- bajnokságon, olimpián nem sikerült pályára lépnem. Sajnos, erre már nincs is lehetőségem. 0 Tervek? — A labdarúgás a mindenem. Ad­dig akarok játszani Gödön, amíg szükség van rám. Jó az együttes, szeretnénk jól szerepelni a bajnok­ságban. Edző nem akarok lenni, de a labdarúgás más területén szíve­sen vállalok kisebb megbízatást, ha arra valamikor is felkérnek. Most Gödön nagyon jól érzem magam, itt szeretik és támogatják a sportot, így a labdarúgást is. 0 Véleménye a megyei bajnokság­ról? — Eddigi tapasztalataim alapján Pest megyében magas színvonalú a küzdelemsorozat. Sok jól felkészí­tett csapatot ismertem meg. A fő­város közelsége is hozzájárul, hogy kiváló edzőik dolgoznak itt. Az együttesek többségénél megfelelő az idősebb és a fiatalabb korosztály aránya. Az ificsapatok mérkőzését látva, úgy érzem, a sportkörök egyre jobban foglalkoznak az utánpótlás­sal, így van ez Gödön is. NYITRAI JÓZSEF Régóta várták azt a pillanatot a Csepel Autógyár sportolói, amikor birtokba vehetik edzőcsarnokukat. A birkózók, az ökölvívók, a kézilabdá­zók kénytelenek voltak évekig albér­letben szerepelni, gyakorolni. Ma ez már a múlté, hiszen november 7-e tiszteletére elkészült otthonuk. Szigetszentmiklóson, a még épülő munkásszálló mellett található az új létesítmény, mely a versenysport mellett a tömeg- és iskolai sportot is szolgálja. Az edzőcsarnok építésénél a gyár szocialista brigádjainak, a K1SZ- alapszervezeteinek és a sportegyesü­let tagjai nagyon sok társadalmi munkát végeztek. Az új otthont ka­pottak közül különösen a birkózók tettek sokat. Az edzőcsarnok játéktere 44X25 méteres, kézilabdameccset is lehet játszani, s hogy milyen jól, azt bi­zonyítja: az átadás után a Csepel Autó NB Il-es női együttese a cseh­szlovák Nőve Zamky ellen barátsá­gos meccsen — mint már beszámol­tunk róla — 29-23-ra nyert. Az autógyáriak új büszkeségében — állóhellyel együtt — mintegy há­romszáz néző fér el, más versenyen ötszázan is szurkolhatnak. Aranylabdás búcsúztatás Szögön a cipő és a síp is A diósdi Halász István több mint negyven évet töltött a pá­lyán. Játékosként kezdte s bíró­ként most 60 évesen ment nyug­díjba. Zsámbcki premier — Először mindenes szerepkörben fociztam. Aztán a halfposzton kö­töttem ki, amelyet manapság közép­pályásként titulálnak. NB III, a KÖLASZ, s még néhány osztály­ban szerepeltem. Igv, ott voltam a Sátoraljaújhely NB III-as gárdá­jában. A Mechanikai Művek együt­tesében fejeztem be játékos pálya­futásomat. S bár Halász István szögre akasz­totta stoplis cipőjét, nem lett hűt­len a labdarúgáshoz. Harmincegy évet töltött sípmesteri szerepkörben. — A Budai járási Labdarúgó Szö­vetségben tettem le a bíróvizsgát. S az első meccsem, bár nagyon rég volt. mindig emlékezetes marad. No. nem azért, mert valami különös történt volna. Simán lezajlott a Zsámbék—Budaörs járási ifjúsági mérkőzés. Egy héttel később már felnőtt találkozóra küldtek. 1952-t írtak ekkor. A járás után a megyével ismer­kedett. majd 1960-tól az országos keret tagja lett. Evészen 1973-ig, hi­szen az 50 éven felülieknél lezárul a sorompó. — Ügy szólván az egész országot bejártam. Nyíregyházától Szombat­helyig. NB Il-es meccseket dirigál­tam, az NB I-ben pedig partjelző­ként működtem közre. Ma gépkocsi­val utaznak a játékvezetők, még a kisebb távolságokra is. Akkor a vonat volt a fő közlekedési eszköz. Hogy egy-egy távoli helyre eljussak, hajnalban kellett kelni. Kivételt jelentett, amikor a Pest megyei kollégával, Soós Gáborral együtt keltek útra, akkor a bírótárs autóján utazott. Kényszcrautókázás — Volt egy kényszerautókázásom is. Soroksáron áz Egyetértés—Du­naújváros meccsen lengettem. Az NB I-ben maradás volt a tét. Eh­hez a vendégcsapatnak a döntetlen is megfelelt. Pontosztozkodás szüle­tett, s a közönség minket hibázta­tott a történtekért. Jóllehet mi sem­miről sem tehettünk. A nézők ma­gatartása miatt riadókocsival mene­kítettek el a pályáról. Hogy a bíró a bűnbak a szurkolók számára kellemetlen események, eredmények miatt, sajnos ma sem ritka jelenség. Az ilyen közjáték sem vette el Halász István kedvét, aki az ötödik ikszen túljutva, a me­gyei meccseken szerepelt. — Nagyobbik fiam, a most 31 esz­tendős Halász István is ezt a pá­lyát választotta. Munkahelyi elfog­laltság miatt azonban visszavonult, remélem nem véglegesen. Kisebbik fiam, László, a Fradiban is játszott. Onnan Diósdra jött, de súlyosan megsérült. — Vasárnapról vasárnapra vártak a mérkőzések. Feleségem tudomásul vette ezt. Amikor aztán a család valamennyi férfi tagja felkerekedett, akkor szomorú lett, hogy elárvult a ház... — Tavasszal még rendszeresen ve­zettem, már akkor bejelentettem: szögre akasztom a sípot. A megyei szövetségben azt mondták: egy őszi maccsen lesz a búcsúfellépésem. A Kartal—Ferihegy SE megyei l. osz­tályú találkozó bevezetőjeként, nem csak a két csapat képviselői köszön­töttek, hanem a megyei labdarúgó- szövetség játékvezető bizottságának vezetői is. Ellcnőrtcrv S egy másik búcsú: a Kőbányai Vas- és Acélöntő művezetőjeként ment nyugdíjba, 34 évi munka után. — Ha most kezdeném, most is ezt a pályát választanám, hisz annyi szépsége van. A sport révén ren­geteg barátot szerez az ember, akik­kel oly jó feleleveníteni a múltat, annak tudatában, a nagy gépezet, a magyar labdarúgás elengedhetetlen kellékei vagyunk. Azért nem beszé­lek múlt időben, mert jövő tavasz­tól játékvezetői ellenőrként szeret­ném folytatni. A kartali búcsúmeccsen a JB ne­vében Szendrő Dénes és Gombás Attila aranylabdával kedveskedett Halász Istvánnak. Az aranylabda annak dukál, aki harminc éve bíráskodik. A 60 esztendős Halász István túl is lépte ezt a határt... REITTER LÁSZLÓ lálkozó 9,5:4,5-ös sikerükkel végző­dött. A következő a 11. fordulóban az Utasellátó vendégeskedett Pest me­gyében. Három játszma függőben maradt, s az utólagos értékelés alapján 7,5:6,5-ös dömsödi győzel­met hozott a találkozó. Ez az ered1- mény azért értékes, mert a Nyugati csoport második helyén álló Utas­ellátó az első fordulóban kapott ki utoljára, a BEAC-tól. így hát a dömsödiek hosszú sikersorozatot szakítottak meg. A következők szerepeltek az együttesben: Nagy, Kulcsár, Imre, Oláh, Varga és Bencze Attila győ­zött, Kamarás, Horváth és Monda döntetlent ért el. Pásztor, Bory, Hanusz, Báli és Frank vereséget szenvedett. Mesterjelöltek alkotják a döm­södi együttest, s érdekesség, hogy a nyolcadikos általános iskolás Bencze Attila papája Bencze István is a szakosztály tagja. A korprímet 59 évével Bory Csaba viszi. Fiatal a gárda, nyolc húszonéves sakkozó játszik. — Idén három egyéni versenyein indultam, s mindhárom mesterje­lölt erőpróbán győztem —, emléke­zett vissza, a 27 éves Nagy Zol­tán, az együttes edzője, aki tíz éve sakkozik. Tavaly szép bravúrként ötödik lett a gárda az OB II-ben, s most is sikeres helyezésre számíthatnak. R.'L. Futás a Balatonnál Kis Király a király Elindultak a hosszútávfutók, cseppet sem rövid útjukra. A ter­vezettnél fél órával később, ugyanis a versenyzőket a főváros­ból szállító busz késett. A Pest megyei TSH, a megyei Futóklub és az Óbuda Tsz SE ál­tal szervezett Balaton körüli szu­permaratoni bajnokságot tegnap reggel a balatonfüredi mólónál Turóczi Béla, a PTSH elnöke nyi­totta meg, majd startoltak a fu­tók. Az előzetesen nevezőknél sok­kal kevesebben, harmincketten vágtak neki Keszthelyig a 61,7 kilométeres távnak. A résztvevők között három osztrák állampolgár is volt, s ketten képviselték az ebben az esetben egyáltalán nem gyengébb nemet.. Az indulók legidősebbje a 68 esz­tendős Sík Ernő, nyugdíjas nyom­dász Budapestről. Hatéves kora óta fut, hetente mintegy 40—50 kilométert hagy maga mögött még ma is. Sokáig versenyzett az UTE-ben, a fénykora 1934—54 kö­zé esik. 4X800 és 4X1500 méte­res váltókban országos bajnoksá­got is nyert, csakúgy, mint 6,5 és 12,5 kilométeres mezei viadalon is. Az első nap a győzelmet Kis Király Ernő (H. Kun Béla SE) szerezte meg, ideje 4 óra 41 perc 55 másodperc. Második Molnár Imre (Bp. Spartacus, a megyei sportszövetségi és rendezvényiro­da vezetője, 4:43.50), harmadik Hári Gyula (Péti MTE, 5:01.12) lett. A több mint hatvan kilométeres úton nagyon sok helyen csatla­koztak diákok a versenyzőkhöz, a zánkai úttörőtáborból mintegy 300 iskolás futott együtt egy da­rabig a szupermaratonistákkal. Ma reggel Keszthelyről Siófo­kig (78,5 kilométer) szaladnak a résztvevők, míg hétfőn a Siófok— Balatonfüred távolságot (64,5 ki­lométer) kell megtenniük. Az ün­nepélyes eredményhirdetés a fü­redi vitorlásklubban lesz. Ö. B. P. Az avatási ünnepségen látványos Jazz- baiett-bemutatót is láthattak a nézők Várnai Szabolcs felvétele Öltözők és kiszolgáló helyiségek is készültek,' s hamarosan a szaunát és a gyúrószobát is lehet használni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom