Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

1983. NOVEMBER 6., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN ív közben a Pest megyei ipari üzemek munkájáról legyen személyes ügyünk A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának 1983. július 6-i határozata az ipar hely­zetéről és feladatairól, majd az országgyűlés őszi ülésszaka az iparra irányította a figyelmet. Köz­véleményünk egyetértéssel, sőt az iparban dolgozók kifejezetten jóleső érzéssel fogadták a történelmi eredmények összegezését. Aligha vitatható a KB ha­tározatának megállapítása: „A szocialista iparosítás­nak, az ipar gyors fejlődésének nagy szerepe volt abban, hogy a gazdasági átalakulással együtt hazánk társadalma is gyökeresen átformálódott”. Az élet­körülmények alakulása, az egyes vidékek arányosabb fejlődése, a falu arculatának megváltozása, a me­zőgazdaság korszerűsödése — mind összefüggenek az iparosodással. Ennek a tudatában tekintik át Pest megyében is a pártszervek, a pártszervezetek az iparpolitika vég­rehajtásából rájuk háruló tennivalókat. Az ipar hely­zete és fejlődése alapvetően befolyásolja megyénk társadalmi, gazdasági életét, a munkásosztály, az egész megye politikai hangulatát. Sajátos vállalkozó Beszélgetés dr. Kozma Ferenc közgazdásszal Érti és teszi a dolgát Iparunk színvonalát tekintve már sokkal inkább megoszlanak a véle­mények. Nem kielégítő a termékek egy részének a korszerűsége, minő­sége. Gyengén fejlett a háttéripar, alacsony a szállítási fegyelem. Egyes üzemekben az import korlá­tozása, másutt a fejlesztési források hiánya, vagy éppen a munkaerő csökkenése okoz problémákat. Sok munkahelyen alacsony a munka szervezettsége, fegyelme. A közvélemény ismeri a neheze­dő gazdasági viszonyokat, tudatában van a külső' és belső gazdasági’ egyensúly fontosságának. Világos az is, hogy a mezőgazdaságot ért aszály­károk miatt most különösen nagy jelentőségű az ipar teljesítménye. Nagyon érdekli tehát az embereket a mindennapi teljesítmény, az éves tervek teljesítése, azok a gazdasági folyamatok, amefyek (mivel nap­jainkban mennek végbe), a nyilvá­nosságra hozott adatokból még nem ismerhetők. Keressük a választ: az elhúzódó tőkés válság közepette és jelenlegi gazdasági viszonyaink, sok­féle problémánk ismeretében mit várhatunk az ipari üzemek kollek­tíváitól? Bízhatunk-e helytállásuk­ban? Egy esztendeje, amikor a megyei pártbizottság „félidős” ülésén értékel­te a kongresszus óta éltéit időszak munkáját, úgy éreztük, hogy a gaz­dasági magatartás sokszor fáziské­sésben van a gazdasági feltételek változásához képest. Ügy fogalmaz­tuk ezt: sokszor a tegnapi követel­ményeknek felel meg az, ahogyan ma dolgozunk, örvendetes, hogy a szemlélet változóban van. Ma a gaz­dasági és politikai vezetők nem jár­nak feleslegesen a felsőbb szervek­hez, hanem egyre inkább a saját munkájukra összpontosítanak. Ez a magatartás figyelmet, támogatást érdemel. Mind több az olyan kollek­tíva, amely érti a mai helyzetet, követelményeket és igazi munkásön­tudattal vállalja a feladatait. Csak néhány példát erre. Ami hasznot hoz A DKV-ban az aromás üzem Del­ta ifjúsági szocialista brigádjának a tagjai már megszokták és természe­tesnek tartják, hogy tőlük az átla­gosnál többet várnak. Teljesítik is: a folyamatos termelés műszaki fel­tételeinek biztosításával, energia­megtakarítással, új termék beveze­tésével és jelentős társadalmi mun­kával. A hidrogénező üzem a múlt év végén 3 új egységgel gyarapodott. Az összeszokott kollektíva sikeresen sajátította el az új technológiákat. Feltárták és megszüntették a hiba- lehetőségeket. A Mező Imre szocia­lista brigád vállalta az új munkate­rületekre kerülő képzetlen dolgozók betanítását. A Csepel Autógyárban erősödik a szemlélet: azt kell termelni, ami hasznot hoz a népgazdaságnak és a vállalatnak egyaránt. A piac igé­nyeinek megfelelően késedelem nél­kül csoportosítják át az erőket a szükséges területekre. Ezért is ta­nul ma minden harmadik dolgozó. A szakmunkások 12 százaléka vesz részt évente továbbképzésen. Mint­egy 300 mesterszakmunkás képes — sokoldalú felkészültsége révén — több szakmában is helytállni. Ko­csis János, Szabó László, Rimóczl Ferenc, Gelencsér Ferenc és társaik soha nem azt kérdik, hogy miért pont én, hanem mindig csak azt: mikorra legyünk készen vele. A Híradástechnikai Anyagok Gyá­rában a brigádmozgalom és a vál­lalati gazdasági munkaközösségek segítségével csoportosították át az erőket és növelték meg mintegy 25 százalékkal a dollár viszonylatú ex­portot. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat Rózsa Ferenc szocialista brigádja hagyományaihoz méltóan ez évben is 120 százalékra teljesí­tette eddig a tervét. Itt, ha a fel­adatok megkívánják, a művezető, a gyártásközi ellenőr is a géphez áll. A PEMÜ Előre szocialista brigádjá­nak tagjai túlnyomórészt nők. En­nek ellenére vállalják a túlórázást is, ha kell, de mindenképpen ragasz­kodnak a határidőhöz és a termék jó minőségéhez. Vannak még tartalékok Szerencsére számtalan ehhez ha­sonló példát lehetne még sorolni. Ennek köszönhető, hogy ipari vál­lalataink termelése az idén várha­tóan 1—3 százalékkal nő. Elismerést érdemelnek azok a vál­lalatok, amelyek jó munkájukkal lehetőv.é tették, hogv egész évben zavarmentes az ellátás villamos energiából, kőolajtermékekből, ce­mentből stb. Gazdasági vezetők, műszaki szak­emberek között manapság gyakran hallani, hogy a műszaki fejlesztés megtorpant, a termékszerkezet kor­szerűsítése lelassult, mert nincs pénz. Azt hisszük, az ilyen nézetek­kel vitatkoznunk kell. Mert igaz ugyan, hogy ma kevesebb a fejlesz­tési forrás, de azért van. A DKV katalitikus krakk-beruházása gyor­sított ütemben folyik. Megvalósul a Forte rekonstrukciója, az 1SG és a HAGY tervezett beruházásai. Jelen­tős korszerűsítéseket végez a nagy­kőrösi és a dunakeszi konzervgyár. Az igaz, hogy nem a régi módon kell korszerűsíteni: ha kevesebb a pénz, még nagyobb az alkotó műsza­ki munka szerepe — itt is vannak még tartalékok. A Csepel Autógyár műszaki kol­lektívája ebben példát mutat. Nagy erővel készülnek az új Ikarus-au- tóbuszcsalád korszerű főegységeinek a gyártására. Emellett a D—750-es család 44 gépkocsi típusát fejlesz­tették ki néhány év alatt Alig in­dították el új büszkeségüket, a Cum­mins fekvőmotort, máris bemutat­ták a tűzoltóság részére készült és sok újdonságot tartalmazó műszaki mentőkocsit. Figyelemre méltó len­dületet vett a műszaki fejlesztés az Ipari Műszergyárban, a Monori Me­zőgép Vállalatnál, az ipari szövet­kezetek közül (többek között) a Texelektróban, az ICO írószer és a Ferroelektrika Szövetkezetben. Ezekben az években nemcsak azt kell megtanulni, hogyan vegyük fi­gyelembe a piac változó igényeit. Űj meg új feladatokat kell megolda­ni nagyobb beruházások nélkül is, a meglevő termelőapparátussal. Csak a legszükségesebb fejlesztésről lehet szó, és hatékony módon. Vitatkozni tehát a pesszimista, leszerelő néze­tekkel kell, mert a mostani helyzet éppenhogy nagyobb gazdasági akti­vitást, alkotóbb műszaki-gazdasági munkát követel. Növelni a külpiaci pozíciókat Az eddigi eredmények arra enged­nek következtetni, hogy ipari válla­lataink és szövetkezeteink teljesítik szocialista exportvállalásaikat és a múlt évitől lényegesen nagyobb dol­lárexportot bonyolítanak le. Kiemelkedő a DKV exporttelje­sítménye. Tartósan jó és ez évben is tiszteletre méltó eredményt ér el a Forte, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat és az Árammérőgyár. Sok éves szívós munka eredménye, hogy nemcsak megőrzi, de növelni is tud­ja külpiaci pozícióit a Váci Kötött­árugyár, a Csepel Autógyár, a PE­MÜ, a Monori Mezőgép Vállalat és a PEVDI. Az építőiparban figyelem­re méltó az ÉGSZÖV külső teljesít­ménye. Rengeteg akadályt kell ma az exportálóknak leküzdeniük. Ép­pen ezért szükséges előbbre lépni a termelők és a külkereskedelem kap­csolatában, ... de a termelő válla­latok együttműködési készségének a fejlesztésében, a szállítási fegyelem javításában is. örvendetesen tovább javul az üzemek energiagazdálkodása. Négy éve, 1979 óta tart ez a pozitív fo­lyamat, s most, az első háromne­gyed évben az ipar további 10 szá- lékal csökkentette a felhasználást. Több év alatt kiemelkedő eredmé­nyeket ért el a Monori Mezőgép Vállalat, a Dunakeszi Konzervgyár, a DCM, a Csepel Autógyár, a PE­MÜ, a Lenfonó- és Szövőipari Vál­lalat. Meg kell mondani, hogy az anyag- és energiaköltségek a ver­senyképesség szempontjából döntő jelentőségűek, ezért még hosszabb ideig egyik legfontosabb gazdálko­dási feladat marad. Valamelyest lelassult idén a lét­szám csökkenése. Ez úgy alakul ki, hogy az agglomerációban erőteljesen fogy, míg a vidéki telephelyeken változatlan marad vagy éppen nő a foglalkoztatottak száma. A legna­gyobb gondot az okozza, hogy főleg a 'fizikai létszámból, azon belül pe­dig a már eddig is hiányszakmákból adódik a csökkenés. A vállalatok a képzés fokozásával, új vállalati munkaközösségek szervezésével, esetenként a külső kooperáció nö­velésével igyekeznek biztosítaná a termelés feltételeit. A közösség akarata is Az elmondottak nem adnak teljes képet az ipari vállalatok helyzeté­ről, munkájáról. De azt jelzik, hogy kemény munka folyik és nem ered­mény nélkül. Az esztendő még nem fejeződött be. A hátralevő két hó­napot nagyon jól ki kell használni. Erősíteni kell azt a szemléletet, hogy a népgazdaság teljesítőképessége minden dolgozónak személyes ügye is. Mert csak ilyen magatartás és maximális összefogás teszi lehető­vé, hogy helyesen állapítsák meg az üzemekben a tennivalókat, hogy a számtalan akadály ellenére teljesít­sük az éves feladatokat. A közössé­gek akarata, erkölcsi ereje ugyan­úgy nélkülözhetetlen a sikerhez, mint a termelés anyagi feltételei. BALOGH LÁSZLÓ, az MSZMP Pest megyei Bizottságá­nak titkára Minden évtized egy-egy sajátos jelszóval vonul be a gazdaságtörté­netbe. A hatvanas évek magyar gaz­dasága a reform jegyében a válla- lalati önállóság megvalósítását tűz­te zászlajára: a hetvenes esztendők­ben jelszónk az alkalmazkodás lett a megváltozott világgazdasági hely­zethez. A nyolcvanas évtized bekö­szön tével az alkalmazkodás egyik le­hetősége, a szocialista vállalkozás vette át a stafétabotot. Ám mégis merőben új gondolatnak számít, hogy ne csak a vállalatok, hanem maga a szocialista állam is vállal­kozzék. Ennek lehetőségéről, a meg­valósítás feltételeiről és a jelen korlátáiról beszélgettünk dr. Kozma Ferenc közgazdásszal. O Manapság sokat vitatkoznak a szakértők arról, hogy milyen szere- pet játsszék az állam a gazdasági élet irányításában. Sokan csak a koor­dinációt és a népgazdasági szintű iel- adatokat tartják központi teendőnek. De hogyan illeszkedik a vállalkozás egy ilyen makroszintű irányításhoz? — Ha végiggondoljuk az állam mai feladatait és funkcióit, egyha­mar kiderül, hogy az állam, amit nevezhetünk gazdaságirányító köz­pontnak is, a maga módján szintén vállalkozik. A gazdasági növekedés, áttérés az új fejlődési irányokra mindig megköveteli, hogy a straté­giai célok érdekében beavatkozzék a gazdasági élet mindennapos folya­mataiba. Felelőtlenül persze nem lehet ilyen nagy horderejű kérdé­sekben dönteni. Az előkészítés so­rán az állam sajátos vállalkozói ar­cot ölt, mintha nem is hatalmi szerv, hanem egy konszern központja len­ne. Felméri például a hazai társa­dalmi és gazdasági fejlődés lehető­ségeit, elemzi a világpiacon végbe­menő változásokat, vázlatosan föi- térképezi a jövőt, egyszóval straté­giai központú és makroökonómiai értékű piackutatást folytat. Majd újítási láncot indít el a változások­hoz szükséges alap- és alkalmazott kutatások fejlesztésével, központi programok kidolgozásával: a szak­emberek képzését a távlati célok­hoz igazítja, ahogyan a gazdasági szabályozást is. Persze a vállalko­zás ilyen magas szintű megvalósítá­sa ma még csak csírájában találha­tó meg. • A Jelenlegi rendszerben ml aka­dályozza az állam vállalkozásának a kibontakozását? Mindössze néhány korlátot soro­lok föl. Vegyük például a döntések­hez oly nélkülözhetetlen informá­ciókat. Szerepük kettős. Nemcsak előkészítik az egyes döntéseket, ha­nem hatásukat is nyomon követik. Hogy ezt a kettős szerepet betöltsék, mindenképpen válogatni kell közöt­tük, mi fontos és mi nem: csak a valóban lényeges elemek szerepel­jenek a tervezetekben. Sajnos, ép­pen ennek a szelekciónak a hiánya akadályozza a döntéshozatal. Meg­felelő információk híján aligha lehet egy döntés több variációját kidol­gozni. Ezért az illetékesek ahelyett, hogy az egyes változatok előnyeit és hátrányait mérlegelnék, inkább csak a döntések időszerűségét latolgatják. A másik probléma magában a dön­téseket előkészítő folyamatban rej­lik. A javaslatoknak sok esetben csak a hátrányukra válik, hogy hosz- szantartó, formális egyeztetéseken mennek keresztül. A sok csiszolga­tás során kimaradnak vagy elkopnak az eredetileg kitűnő és időszerű gon­dolatok: a sorozatos s nem is feltét­lenül szükséges kompromisszumok miatt elvesztik ütőerejüket. Szerin­tem a jelenlegi intézményrendszer sem teremt ideális környezetet az állam vállalkozásai számára. A gaz­daságirányítás intézményeinek fel­adatai rendkívül vegyesek: keve­rednek a szőkébb értelemben vett hatósági-igazgatási jogkörök a tulaj­donosi felügyelettel, a szakmai kon­cepciók kidolgozásának a feladatai­val, némelykor közvetlen irányítód, sőt finanszírozói funkciókkal. Min­dig az kerül felülre és nyomja rá a bélyegét az intézmény működésére, amely megfelel a szervezet termé­szetes helyének az irányítás mun­kamegosztásában. Ha például egy bank egyszerre hitelez pénzt a vál­lalatoknak, s emellett még a kész­pénzforgalomért felelős, pénzt bo­csát ki, tehát jegybank, akkor óha- csát ki, tehát jegybank, akkor óha­tatlanul ez utóbbinak rendeli alá a finanszírozást: mert itt kézzelfogha­tóbb és súlyosabb a felelőssége. A Pénzügyminisztérium is napról nap­ra latolgathatja, miként alakítsa a nyereségelvonásra vonatkozó politi­káját: rendelje alá a vállalati haté­konyság ösztönzésének vagy a költ­ségvetés pillanatnyi egyensúlyának. • Az eddigi beszélgetésünkből » mostaninál jobban tájékozott és gyor­sabban döntő állam képe rajzolód ott ki. Csak ez jelentené a vállalkozás ki­bontakozását? — Nem, hiszen a vállalkozás lé­nyege, hogy valaki — haszon remé­nyében — befektet valamekkora összeget. Az állam is csak akkor vehet részt a vállalkozás folyamatá­ban, ha van pénze, s ez az összeg elkülönül a klasszikus értelemben vett költségvetéstől. Ebből a pénzből finanszírozzák az olyan horderejű fejlesztéseket, amelyekre már nem­csak több vállalat pénzéből, hanem a banktól kapható hitelekből sem futja. A korábbi központi fejlesztési programoknak megfelelő, ám vállal­kozásközpontú elképzeléseket fizet­né — kizárólag a hatékonyság szempontjait figyelembe véve — ez az alap. De egy népgazdaságban nemcsak ilyen nagy horderejű vál­lalkozásokra akad lehetőség. Egy vállalati rekonstrukció például már nem tartozók állami hatáskörbe. A szükséges pénzt a bank vagy ban­kok adnák, szigorúan a gazdaságos­ságot szem előtt tartva; ez tehát már a bank vállalkozása lenne. A bankok ügyelnének arra is, hogy érvényre jussanak a főbb népgazda­sági érdekek, gazdaságpolitikai cél­kitűzések. Ne növekedjék egy új gyár miatt például jelentősen az import, a berendezések energiataka­rékosán működjenek és így tovább. — Tehát mintegy tengelykapcsoló­ként működnének a központ és a vállalatok között. A harmadik lép­cső már ismert. A vállalatok, amed­dig a pénzük futja, saját maguk is kihasználják lehetőségeiket, egyszó­val vállalkoznak. • Bármilyen szintű vállalkozásról beszélünk is, fontos feltétel, hogy mindenki azonos pozícióbői induljon, s hogy a gazdasági háttér, a szabá­lyozás se viselkedjék egy megvadult hátaslóhoz hasonlóan. — Valóban az állam csak akkor találhat vállalkozásaihoz korrekt üzleti partnerekre a vállalatok kö­zött, ha azok bizonyos adók befi­zetése után önállóan gazdálkodhat­nak. Minél nagyobb a függetlensé­gük, annál inkább a hatékonyság szempontjai szerint fektetik be pén­zűiket. És mindenféle vállalkozás fel­tétele, hogy a mainál egyszerűbb, csak a főbb tendenciákat befolyáso­ló, normatív szabályozórendszert al­kossunk, s az ár-, költség-, és adó­viszonyok híven tükrözzék, nyeresé­ges-e egy tevékenység vagy sem. LAKATOS MÁRIA Köszöntő ■*1 HMM ■X' f, % m Farkas Ádám szobra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom