Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-05 / 262. szám
6 v/fíHow 1983. NOVEMBER 5., SZOMBAT POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PFs 311 - 1446 Pusztítók Sokat írtam már a vandálok újra és újra megismétlődő rombolásairól, a HÉV szerelvényein magukat törvényen kívülinek hitt fenegyerekekről. Am megint feltört bennem Hasznos selejt No nem a hulladék, hanem a tárolására szolgáló alkalmatosság. Hogy nagyon hasonlít „szerelvényeivel” együtt egy kettévágott propán-bután gázpalackra? Éppen ez az! Látványa ezért ingerli a palack- igénylők sokaságát — hulladékgyűjtő lett a hiánycikkből? Szó se róla! Trencsétiyi Zoltán fotóriporterünk Erden kapta lencsevégre, ahol a praktikus alkalmatosság sokadmagával szolgálta a köztisztaságot. Az érdi költségvetési üzem illetékesétől, Reinhardtnétól megtudtuk, hogy az alumíniumgyártól vásárolták, darabját potom 980 forintért. Egyelőre 20-at a drágább, ráadásul gyorsabban pusztuló műanyag szeméttárolók pótlásául. A műanyag ládáknak elég egy égő cigarettacsikk, és — végük. Hogy gázpalackra hasonlítanak? Nemcsak hasonlítanak, hanem azok. Csak éppen selejtesek. Erről viszont már az alumíniumgyár kereskedelmi főosztályán tájékoztattak. Ilyen módon hasznosítják, értékesítik a gyártás során keletkezett selejtes palackokat. Egyetértünk. De lehetőleg minél kevesebbet. Pillanatnyilag ugyanis sokkal nagyobb szükség van a gázpalackokra, mint a — bármennyire is időtálló — szemét- tárolókra. a harag és az indulat, amikor a végállomás falé vezető parki utak mentén felborítgatott. a patak medrébe belegurított és összetört nehéz, műkőből készült szeméttárolókat megláttam. Államunk milliókat áldoz azárt, hogy ez a patinás, kedves kis város, Gödöllő is elnyerje a mai korhoz illő modern képét. Ügy tűnik, hogy a város ,,erős emberei", éretlen sihederek és primitív huligánok ezt nem nézik jó szemmel. Útjukat nvndenfelé romok, kicsavart fák, felborítgatott szeméttárolók, tudatosan elszórt hulladékok kísérik. Gondot okozva mindazoknak, akik szeretik városukat a maga virágaival, parkjaival, műemlékeivel és jó levegőjével együtt. Jó lenne több figyelemmel, társadalmi összefogással és törvényeink szigorúbb alkalmazásával móresre tanítani ezeket a fenegyerekeket. Hiszen ha meggondolom, mi vagyunk többen, még akkor is. ha olykor ők látszanak erősebbnek! S. I. tanár Gödöllő Miért állnak? A lap október 23-i számának utolsó oldalán A BKV Pest megyében címmel megjelent cikk elolvasása után kérdezem: valaki utánaszámol a leírtaknak, vagy a cikk csak tömítő anyag? Véleményem szerint ugyanis az ott szereplő budaörsi vonalbővítésnek nem lehet akadálya az autóbuszhiány. Egyetlen buszra sem igen lenne szükség — még csúcsidőben sem —, ha nem állnának a végállomáson a kocsik 6-8 percet. Szabó Zoltán Budaörs ★ OIvsAlnk tájékoztatására közéi- tűk a BKV-tól kapott Információt, amely Szabó Zoltánt csípős hangvételű levél írására késztette. Az Illetékest kérdeztük, úgy van-e, ahogy „utánaszámolt”. A BKV forgaJomfejlesztési osztályának csoportvezetője, Kövesdiné Sági Emese elmondta, hogy mint minden vállalatnál, a BKV-nál is kollektív szerződés szabályozza a dolgozók, így az autóbusz-vezetők pihenőidejét. A forgalomra — és annak biztonságára! — tekintettel írja elő, mely időszakban, menynyit pihenhetnek — állhatnak a végállomásokon a buszvezetők. Ezt nem vehetik el tőlük. Csúcsidőben viszont nem állnak, legfeljebb 1—2 percet, ennyire szükség is van az utasok le- és felszállásához,, Reumazselé Még jószerével meg sem jelent a hazai piacon, az üzletekben máris hiánycikké vált a reumazselé, az őszi BNV-n nagy sikert aratott gyógyír, a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat újabb természetes hatóanyagokat tartalmazó készítménye. Nagyon sokan remélnek ettől enyhülést fájdalmaikra, amint ez a szerkesztőségünkhöz érkező levelekből, telefonhívásokból kitűnik. Különösen azután, hogy megjelent a kis információ: forgalomba kerül. Mások tudni vélik, hogy már kapható volt, de mire a fővárosba jutottak, elfogyott az üzletekből. Megint mások sá-. relmezik, hogy miért kell ezárt Budapestre utazni az egyébként is menni, járni nehezen tudó embereknek. „Legyenek szívesek lépéseket tenni, hogy kaphassak ebből a kenőcsből. Elmenni nem tudok érte, mert nagyon fájnak a lábaim. Csak itt a ház körül bírok járni keveset. Nagyon megköszönném, ha kérnének részemre kettőt, száz grammos csomagolásban. Utánvétellel kérem postázni, kifizetem” — írta többek között Voller Gézáné Cegléd, Kazinczy u. 36. szám alatti olvasónk. Kaptunk több hasonló megbízást, beszerzésre. (Természetesen ezt nem tudjuk vállalni.) Voltak, akik csak annyit kértek, tudjuk meg, s tegyük közzé a Postabontásban, hogy mikor és hol lesz kapható a reumazselé. A Herbária ipari osztályán Nádori Pálnétól kaptunk nem tűi biztató választ kérdésünkre. Elmondta, hogy az új készítményt kizárólag saját — kevés számú — boltjaikban árusíthatják az Egészségügyi Minisztériumtól kapott engedély szerint. A BNV után egy kisebb tétel valóban gyorsan elkelt, s pillanatnyilag hiánycikk. Telefonbeszélgetésünk napjaiban várták az importból származó adalékanyagot az újragyártáshoz. Ez az anyag már úton volt, tehát a gyártásnak akadálya nincs. így a napokban ismét a Herbária üzleteibe kerül a zselé. Ami nem túl biztató, hogy mindössze 20 ezer darab százgrammos tégely. Ez — tekintettel a nagy keresletre —, bizonyosan napok alatt elfogy És ez csak az egyik „fájdalma” a szenvedő érintetteknek. Miért csalt az 5—6 fővárosi, illetve néhány megyeszékhelyen egy-egy Herbária-szaküzletben hozzák forgalomba? Hogy a gyógyszertárakban hiába keresik, ez még elfogadható: nem minősítették gyógyszernek. De ettől még például az iilasztszrrboltokban árusíthatnák, Hogy rövid úton hozzájussanak mindazok, akiknek szükségük van rá. Hozzászólás cikkünkhöz A Notre Dame húga A közelmúltban olvastam a lapban egy kis cikket Fecskék címmel, M. Zs. aláírással. Erről jutott eszembe, hogy a 30-as évek elején a Pesti Hírlap képes vasárnapjában megjelent egy írás, amelynek „Mentsük meg a Notre Dame húgát” volt a címe. Megrendí- tően ecsetelte a zsámbéki templom történetét, kik építették, miért és hogyan. Leírta: a 24. órában vagyunk, amikor még a pótolhatatlan műemléken segíteni lehetne. Engem annyira kíváncsivá tett, hogy két barátommal útra keltünk megnézni. Megtehettük, munka nélkül voltunk ... Tehát elmentünk gyalog. A templom lenyűgöző volt. Igaz, egyik toronytető már akkor beomlott állapotban volt. A falubeliek pedig buzgón feszegették a lépcsőket, meg az egyéb mozdítható köveket. Meggyőződésem, hogy ha a harmincas években épült házak vakolatát levernék, sok ház falában találnának a templomból való követ — mert láthatóan azt használták kőbányául. S ahogy a „Fecskék” írója a mai zsámbékiakról Írja dicsérőleg „dolgoznak megszállottan ..a «régiek is dolgoztak — ugyancsak megszállottan, ahogy módomban volt látni a templom mai állapotát néhány esztendeje. Nem akarom én az ott élők múltját feszegetni, inkább örömömet fejezem ki azért, hogy az akkori vak elődök utódai mára látókká lettek és ma már tudnak lelkesedni a szépért, a jóért, a hasznosért. Ezért dicséret illeti őket. Kívánom is, hogy minden álmuk, vágyuk sikerüljön a zsámbékiaknak. De soha ne feledkezzenek meg a párizsi Notre Dame húgáról sem! Együd Lajos Vác Válaszol az illetéke» Az elkésett nyugdíjról A Pest megyei Hírlap október 16-i számában a Postabontás rovatban Ha késik a nyugdíj... címmel Simon István ceglédi nyugdíjas panaszával foglalkoztak. A 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet 210. paragrafusa szerint az érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tartózkodó személy ez idő alatt szüneteltetett nyugellátását legkorábban a visszaérkezés után lehet kifizetni. A panaszos hozzánk augusztus 3-án érkezett levelében bejelentette, hogy külföldre távozik és szeptember 1-én érkezik vissza, egyben kérte, hogy augusztusi nyugdíját a szeptemberivel együtt utaljuk ki. A2 idézett rendelkezés szerint a nyugdíjat ilyen esetben szüneteltetni kell és csak a visszaérkezés után — annak igazolása mellett, hogy mettől-meddig tartózkodott külföldön — lehet kiutalni. Levele alapján azonban ez esetben a nyugdíj szüneteltetéséről nem intézkedtünk, mivel jelezte, hogy szeptemberben már itthon lesz. Ezért kapta meg időben a szeptemberi nyugdíját, az augusztusi azonban visszaérkezett, mivel a kézbesítés időpontjában még külföldön volt. Visszaérkezéséről szeptember 18-án írt leveléből értesültünk és a kért nyilatkozat alapján az augusztus havi nyugdíj folyósításáról október 3-án intézkedtünk. A kért nyilatkozatban — a nyugdíjas állításával ellentétben — nincs olyan kérdés, „hogyan és miért volt külföldön”. Ezt a mellékelt fénymásolat is tanúsítja. Igazgatóságunk a hasonló természetű kiutalásokat általában 14 napon belül teljesíti és ez jelen esetben ez időtartamon belül történt meg. Ha a jogszabály rendelkezését mereven alkalmaztuk volna, úgy szeptember havi nyugdíját is csak utóbb kaphatta volna meg. Eke Béla, a nyugdíjfolyósító igazgatóság osztályvezetője Nem állítottuk, hogy a* Igazgatóság mereven alkalmazta a jogszabályt. Erre nem Is volt szükség, hiszen a nyugdíjas bejelentette, hogy szeptemberben már itthon lesz. Ezt az igazgatóság tudomásul is vette — részben. Augusztusi nyugdíját postázták, holott a levélből nyilvánvaló volt, nem lesz, aki felvegye. S erről — az időközben hazaérkezett nyugdíjas — mit sem tudott. Csak azt látta, hogy augusztusi nyugdiját a szeptemberivel nem kapta meg. Sőt, a visszaküldött nyilatkozat ellenére október 12-lg sem kapta kézhez. S ez bizony anyagi gondok elé állította. Azt sem értette, hogy a nyilatkozaton kívül miért kapott újabb levelet, újabb kérdésekkel, külföldön tartózkodásáról. (Tehát nem a nyilatkozatban!) De nem kívántuk elismételni azt, amit egyszer már leirtunk. Köszönettel tudomásul vesszük a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság válaszát, miszerint nem alkalmazta az Idézett jogszabályt, mivel a nyugdíjas jelezte: szeptemberben már itthon lesz. Ez esetben viszont miért volt szükség az augusztusi nyugdíj postázására, a nyilatkozat-nyomtatvány s egy újabb levél elküldésére? írásunk nyomán levél érkezett Elnézést kérnek Kedves Vásárlónk! A Pest megyei Hírlap október 16-i számának Postabontás rovatában megjelent cikk Szigorú nevelés címmel, áruházunkkal kapcsolatban néhány negatív észrevételt tartalmazott. Sajnálatos módön az incidens — miszerint 19 óra előtt néhány perccel nem engedték be a panaszost az áruházba — dáNevelőotthonban vagy nevelőcsaládban? A szülő helyett is szeretni A télre készülő ritkuló lombú fák, bokrok, sudár fenyők alatt elterülő romantikus park sápadó színeivel még mindig szép. Közepén a pompázatos barokk kastély, főúri hajlék volt hajdan Pomázon. Am már régen a Pest megyei Tanács Gyermek- és Ifjúságnevelő Intézete. Azok a gyerekek találnak Itt menedékre, otthonra, akikről nem gondoskodik szülő, család, mert nem alkalmas rá, vagy egyszerűen nem is akar. Sokan vannak — Növekszik az állami gondozott gyerekek száma. Ez a helyzet annak ellenére, hogy rendszeres nevelési segélyt a vér szerinti szülőnek is folyósítunk, ha különben alkalmas gyermeknevelésre — tájékoztat Nagy Dezső, az intézet igazgatóhelyettese. — Csupán ebben az esztendőben eddig 10 millió forintot fizettünk ki ilyen címen intézetünk —mint megyei központi intézet — a költségvetésben szereplő keretből. Ezt az összeget 897 család kapta, összesen 1987 gyermek után. — Mennyien vannak az állami gondozottak a megyében? — Pontosan 3127 gyerekünk van, közülük 808 nevelőszülőknél él 510 családban — sorolja ">z adatokat az igazgatóhelyettes. — A többiek csecsemőotthonokban, nevelőotthonokban — közöttük a fóti gyermekvárosban —, kollégiumokban, munkásszállásokon élnek — és sajnos — egészségügyi gyermekotthonokban, meg különleges, zárt nevelőintézetekben is. Többségük tanul vagy dolgozik, flyen nagy létszámnál természetesen előfordulnak úgynevezett problémás es'tek is. De nem mondunk le róluk, mindent megpróbálunk, hogy jó útra tereljük őket. Erre szoktuk mondani, hogy a pedagógia nem mindenható, de nem is tehetetlen. Tehát Pest megyében az állami gondozott gyerekeknek alig több mint negyede él nevelőszülőknél, családban. A többiek otthonokban, intézetekben. Az állam te'emti meg számukra mindazokat az anyagi és tárgyi feltételeket, amelyek nevelé'ükhöz, egészséges f c j 1 ődés fi k I\ö7, fa nil tatásukhoz szükséges. Pedagógusokat, gondozókat rendel melléjük. S egy bizonyos: csak a legelhi- vatottabbak maradnak meg ezen a pályán. Akik tudják a szülő helyett is szeretni a gyerekeket, minden problémájukkal együtt. De lehet-e szülőt pótolni, helyette szeretni? Megválaszolhatatlan kérdés. Nincs összehasonlítási alap. Mert kit pótolnak, érzelmileg is kiket helyettesítenek a pedagógusok vagy nevelőszülők? Vállalják az emberformálás felelősségteljes feladatát, és a gyerekek ragaszkodása bizonyítja helytállásukat. Esküvői meghívó — Meggyőződésünk, hogy a nevelőszülőik lelkiismeretesen, szeretetteljes jóindulattal gondozzák a magukhoz vett gyereket. Nem nézik, hogy belefér-e a „keretbe” a nagyobb étkű kamasz élelmezése vagy más többletkiadás. Adják a magukét. Olykor mindenüket ráhagyiák örökül a neveltjükre. Nem egy példa van arra is, hogy kiházasítják, nagy lakodalmat rendeznek. Én is voltam meghívott vendég egy ilyen esküvőn — mosolyog Nagy Dezső. — Ahogy nevelőotthonainkba, úgy nagyon sok nevelőszülőhöz is visszajárnak már felnőttként, családostul az egykori intézetlek. Az irodába beszűrődő hangok jelzik, hogy hivatalos dolga végeztével visszaérkezett a megyei központi gyermekotthon igazgatója, dr. Simon Lajos. Hivatásszeretetéről, több évtizedes munkásságáról-sokat hallottam már. Vele folytatjuk az igazgatóhelyettessel megkezdett beszélgetést. — A nevelőszülők... Az ő szerepük rendkívül fontos. Egyes családoknál tradíció a gyermek befogadása. A gond az, hogy öregednek, akik ezt vállalják. Fiatal nevelőszülőkre lenne szükség, akik jobban megértik, ezért könnyebben képesek feloldani a serdülőkori problémákat. Az a tapasztalatunk, hogy a gyerekek még ha a nevelőotthonihoz képest szerényebb körülmények között is élnek, családban jobban érzik magukat. Kisebb körben jobban értékelik, hogy személyre szóló a gondoskodás a velük való törődés, amely elengedhetetlen erkölcsi fejlődésükhöz, a társadalomba való beilleszkedésükhöz. Fletközelibb körülmények között nőnek fel. Abban a közegben vannak amelyben később önállóan, a maguk erejéből kell boldogulniuk. A nevelőotthoni közösségben túlságosan védettek, természetessé válik minden, amit nyújtunk nekik. Nehezebben lesznek önállókká. Sokfelől lehetne megközelíteni, mi az oka, hogy jobbára nyugdíjasok, esetleg középkorúak vállalják állami gondozott gyerekek nevelését. Mindenesetre csak az egyik összetevőnek gondolom — s ebben az igazgató is megerősített — azt, amiről egy Nagykőrösről érkezett korrekt, megértő hangvételű levélben a többi között ezt írja Faragó Jánosné: „Talán sokkal több gyereknek jutna családi otthon, ha a gondozási díjat emelnék. Igaz, ruhaneműt kapnak, de ez a mai nehéz gazdasági helyzetben kevés.” Együtt gondolkodni — Igaz. hogy a gondozási díjakat régen rögzítették. Az állam több terhet 'most nehezen tud magára vállalni. Erre egyébként a levélíró is céloz. Segítség, hogy a családi pótlékok legutóbbi módosításánál emelték az állami gondozott gyerekek után járó kiemelt összegű pótlékot is. S ezt most már a gyermek jogán kaoíák meg azok is, akik egyébként saját joeon nem lennének rá jogosultak. Nem fejeztük be a beszélgetést. csupán abbahagytuk. Abban állapodtunk meg, hogy folytatni fogjuk az együtt gondolkodást erről a témáról. Kádár Edit tumára vonatkozólag felvilágosítást nem tudtunk beszerezni, ez nehezítette a vizsgálatot. Kérjük, hogy hasonló esetekben szíveskedjék az áruház ügyeletes vezetőjét felkeresni. Az ügyben érintett dolgozókkal szemben eljártunk. Felhívtuk a figyelmüket a szocialista kereskedőhöz méltó viselkedési normákra. Egyúttal elnézését kérjük az áruházi kollektíva nevében, hiszen ilyen jellegű panasz közel egyéves nyitva tartásunk óta nem merült fel. A cikk második felével kapcsolatban, mely szerint a környéken található üzlete* összehangoltan, egységesen 19 órakor zárnak, a következő felvilágosítást adhatjuk: a nyitva tartás ügyben messzemenően figyelembe vesszük vásárlóink érdekeit. Néhány hónappal ezelőtt a 18 órai zárást éppen ezért 19 órára tettük át, amellyel a helyi hatósági és társadalmi szervek — tudomásunk szerint — egyetértenek. Áruházunk szupermarketje hétfőn 12-től 19-ig, kedden 6—19. szerdán, csütörtökön és péntekén 6—20 óra között, szombaton 6—13 óra között tart nyitva. Ismételten elnézését kérve reméljük, hogy sikerül önt is meggyőznünk a jövőben, hogv a Skála-Coop jelmondatát mi is valljuk: Szívünk mindig a vásárlóké! Gajzágő Lászlőné áruházigazgató Saltzxr Kornél áruházigagga tő-helyettes Érd, Afész Aruház A szerkesztő üzeni Varga Erika ceglédi olvasónk v gye fel a kapcsolatot Szűcs w hályné. Kfakunlaeháza, Lenin 34. sz, alatti takossa], ha még a fuális az a dolog, amelyben no zúnk fordult segítségért.
