Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-05 / 262. szám

POSTABONTÁS CÍMŰNK: 1981. NOVEMBER 5„ SZOMBAT VÁRJUK LEVELE I KÉT PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Pusztítók Sokat írtam már a vandá­lok újra és újra megismétlődő rombolásairól, a HÉV szerel­vényein magukat törvényen kívülinek hitt fenegyerekek­ről. Ám megint feltört bennem Hasznos selejt «felit No nem a hulladék, hanem a tárolására szolgáló alkalma­tosság. Hogy nagyon hasonlít ..szerelvényeivel” együtt egy kettévágott propán-bután gáz­palackra? Éppen ez az! Látvá­nya ezért ingem a palack- Igcnylflk sokaságát — hul- ’adékgyűitö lett a hiánycikk­ből? Szó se róla! Trencaényi Zoltán fotóriporterünk Érden kapta lencsevégre, ahol a praktikus alka’matcsság sokad­magával szolgálta a köztiszta­ságot. Az érdi költségvetési üzem Illetékesétől, Reinhard ‘nétól megtudtuk, hogy az alumí- niumgyártól vásárolták, darab­ját potom 980 forintért. Egy­előre 20-at a drágább, ráadásul gyorsabban pusztuló műanyag szeméttárolók pótlásául. A műanyag ládáknak elég egy égő cigarettacsikk, és — végük. Hogy gázpalackra hasonlíta­nak? Nemcsak hasonlítanak, hanem azok. Csak éppen selej­tesek. Erről viszont már az alumíniumgyár kereskedelmi főosztályán tájékoztattak. Ilyen módon hasznosítiák. értékesí­tik a gyártás során ke’etkezett selejtes palackokat. Egyetér­tünk. De lehetőleg minél ke­vesebbet. Pillanatnyilag ugyan­is sokkal naeyobb szükség van a gázpalackokén, mint a — bár­mennyire is időtálló — szemét­tárolókra. a harag és az indulat, amikor a végállomás falé vez.tő parki utak mentén felborítgatott. a patak msdréba belegurítctt és összetört nehéz, műkőből ké­szült szeméttárolókat meglát­tam. Államunk milliókat ál­doz azért, hogy ez a patinás, kedves kis város. Gödöllő is elnyerje a mai korhoz illő modern képét. Ügy tűnik, hogy a város „erős emberei", éret­len sihederek és primitív hu­ligánok ezt nem nézik jó szemmel. Útjukat m ndenfelé romok, kicsavart fák, felbo­rítgatott szeméttárolók, tuda­tosan elszórt hulladékok kí­sérik. Gondot okozva mind­azoknak, akik szeretik váro­sukat a maga virágaival, parkjaival, műemlékeivel és jó levegőjével együtt. Jó lenne több figyelemmel, társadalmi összefogással és törvényeink szigorúbb alkal­mazásával móresre tanítani ezeket a fenegyerekeket. Hi­szen ha meggondolom, mi vagyunk többen, még akkor is. ha olykor ők látszanak erő­sebbnek! S. I. tanár Gödöllő Miért állnak? Ezt nem vehetik el tőlük. Csúcs­időben viszont nem állnak, legfel­jebb 1—2 percet, ennyire szükség is van az utasok le- és felszállá­sához. Reumazselé Még jószerével meg sem je­lent a hazai piacon, az üz e- tekben máris hiánycikké vált a reumazselé, Híz őszi BNV-n nagy sikert aratott gyógyír, a Herbária Országos Gyógynö­vényforgalmi Közös Vállalat újabb természetes hatóanya­gokat tartalmazó készítménye. Nagyon sokan remélnek ettől enyhülést fájdalmaikra, amint ez a szerkesztőségünkhöz ér­kező levelekből, telefonhívá­sokból kitűnik. Különösen az­után, hogy megjelent a kis in­formáció: forgalomba kerül. Mások tudni vélik, hogy már kapható volt, de mire a fővá­rosba jutottak, elfogyott az üzletekből. Megint mások sé­relmezik, hogy miért kell ezért Budapestre utazni az egyébként is menni, járni ne­hezen tudó embereknek. „Legyenek szívesek lépése­ket tenni, hogy kaphassak eb­ből a kenőcsből. Elmenni nem tudok érte, mert nagyon fáj­nak a lábaim. Csak itt a ház körül bírok járni keveset. Na­gyon megköszönném, ha kér­nének részemre kettőt, száz grammos csomagolásban. Utánvétellel kérem postázni, kifizetem" — írta többek kö­zött Voller Gézáné Cegléd, Kazinczy u. 36. szám alatti olvasónk. Kaptunk több ha­sonló megbízást, beszerzésre. (Természetesen ezt nem tud­juk vállalni.) Voltak, akik csak annyit kértek, tudjuk meg, s tegyük közzé a Posta­bontásban, hogy mikor és hol lesz kapható a reumazselé. A Herbária Ipari osztályán Ná­dóri Pálnétól kaptunk nem túl biztató választ kérdésünkre. El­mondta, hogy az új készítményt kizárólag sa^át — kevés számú — bcit.aikban árusíthatják az Egész­ségügyi Minisztériumtól kapott en­gedély szerint. A Dr^V után egy kisebb tétel valóban gyorsan el­kelt, s pillanatnyilag hiánycikk. Telefonbeszélgetésünk napjaiban várták az importból származó adalékanyagot az újragyártáshoz. Ez az anyag már úton volt, tehát a gyártásnak akadálya nincs. Így a napokban ismét a Herbária üz­leteibe kerül a zselé. Ami nem túl biztató, hogy mindössze 2D ezer darab százgrammos tégely. Ez — teltintettel a nagy keresletre —, bizonyosan napok alatt elfogy És ez csalt az egyik „fájdalma” a szenvedő érintetteknek. Miért csak az 5—6 fővárosi, illetve né­hány megyeszékhelyen egy-egy Kerbária-szaküzletben hozzák for­galomba? Hogy a gyógyszertárak­ban hiába keresik, ez még elfo­gadható: nem minősítették gyógy­szernek. De ettől még például az i lasztsz rboltokban árusíthatnák, Hogy rövid úton hozzájussanak mindazok, akiknek szükségük van rá. A lap október 23-i számá­nak utolsó oldalán A BKV Pest megyében címmel mejje­lent cikk elolvasása után kér­dezem: valaki utánaszámol a leírtaknak, vagy a cikk csak tömítő anyag? Véleményem szerint ugyanis az ott szerep­lő budaörsi vonalbővítésnek nem lehet akadálya az autó­buszhiány. Egyetlen buszra sem igen lenne szükség — még csúcsidőben sem —, ha nem állnának a végállomáson a kocsik 6-8 percet. Szabó Zoltán Budaörs ★ Olvsóink tájékoztatására közöl­tük a BKV-tól kapott információt, amely szabó Zoltánt csípős hang­vételű levél Írására késztette. Az illetékest kérdeztük, úgy van-e, ahogy „utánaszámolt”. A BKV forgalomfejlesztési osztályának csoportvezetője, Kővesdiné Sági Emese elmondta, hogy mint min­den vállalatnál, a BKV-nál is kol­lektív szerződés szabályozza a dol­gozók, így az autóbusz-vezetők pihenőidejét. A forgalomra — és annak biztonságára! — tekintettel írja elő, mely időszakban, meny­nyit pihenhetnek — állhatnak a végállomásokon a buszvezetők. Hozzászólás cikkünkhöz A Notre Dame húga A közelmúltban olvastam a lapban egy kis cikket Fecskék címmel, M. Zs. aláírással. Er­ről jutott eszembe, hogy a 30-as évek elején a Pesti Hír­lap képes vasárnapjában meg­jelent egy írás, amelynek „Mentsük meg a Notre Dame húgát” volt a címe. Megrendí- tően ecsetelte a zsámbéki templom történetét, kik épí­tették, miért és hogyan. Leír­ta: a 24. órában vagyunk, ami­kor még a pótolhatatlan mű­emléken segíteni lehetne. En­gem annyira kíváncsivá tett, hogy két barátommal útra kel­tünk megnézni. Megtehettük, munka nélkül voltunk ... Te­hát elmentünk gyalog. A templom lenyűgöző volt. Igaz, egyik toronytető már akkor beomlott állapotban volt. A falubeliek pedig buzgón fesze­gették a lépcsőket, meg az egyéb mozdítható köveket. Meggyőződésem, hogy ha a harmincas években épült há­zak vakolatát levernék, sok ház falában találnának a templomból való követ — mert láthatóan azt használták kőbá­nyául. S ahogy a „Fecskék” írója a mai zsámbékiakról ír­ja dicsérőleg „dolgoznak meg­szállottan,..", a régiek is dol­goztak — ugyancsak megszál­lottan, ahogy módomban volt látni a templom mai állapotát néhány esztendeje. Nem akarom én az ott élők múltját feszegetni, inkább örö­mömet fejezem ki azért, hogy az akkori vak elődök utódai mára látókká lettek és ma már tudnak lelkesedni a szépért, a jóért, a hasznosért. Ezért di­cséret illeti őket. Kívánom is, hogy minden álmuk, vágyuk sikerüljön, a zsámbékiaknak. De soha ne feledkezzenek meg a párizsi Notre Dame húgáról sem! Együd Lajos Vác Válaszol az illetékes Az elkésett nyugdíjról A Pest megyei Hírlap október 16-i számában a Pos­tabontás rovatban Ha késik a nyugdíj... címmel Simon István ceglédi nyugdíjas panaszával foglalkoztak. A 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelt 21 ü. paragrafusa szerint az érvényes útlevéllel átmenetileg külföldön tar­tózkodó személy ez idő alait szüneteltetett nyugellátá­sát legkorábban a visszaérkezés után lehet kifizetni. A panaszos hozzánk augusztus 3-án érkezett levelében be­jelentette, hogy külföldié távozik és szeptember 1-én érkezik vissza, egyben kérte, hogy augusztusi nyugdíját a szeptemberivel együtt utaljuk ki. Az idézett rendel­kezés szerint a nyugdijat ilyen esetben szüneteltetni kell és csak a visszaérkezés után — annak igazo’ása mellett, hogy mettől-meddig tartózkodott külföldön — lehet kiutalni. Levele alapján azonban ez esetben a nyugdíj szüne­teltetéséről nem intézkedtünk, mivel jelezte, hogy szep­temberben már itthon lesz. Ezért kapta meg időben a szeptemberi nyugdiját, az augusztusi azonban vissza­érkezett, mivel a kézbesítés időpontjában még külföl­dön volt. Visszaérkezéséről szeptember 18 án irt leve­léből értesültünk és a kért nyilatkozat alapján az augusztus havi nyugdíj folyósításáról október 3-án in­tézkedtünk. A kért nyilatkozatban — a nyugdíjas állításával el­lentétben — nincs olyan kérdés, „hogyan és miért volt külföldön”. Ezt a mellékelt fénymásolat is tanú­sítja. Igazgatóságunk a hasonló természetű kiutalásokat ál­talában 14 napon belül teljesíti és ez jelen esetben ez időtartamon belül történt meg. Ha a jogszabály rendelkezését mereven alkalmaztuk volna, úgy szep­tember havi nyugdíját is csak utóbb kaphatta volna meg. Eke Béla, a nyugdíjfolyósító igazgatóság osztályvezetője Nem állítottuk, hogy az igazgatóság mereven alkalmazta a jogszabályt. Erre nem is volt szükség, hiszen a nyugdíjas bejelentette, hogy szeptemberben már itthon lesz. Ezt az igaz­gatóság tudomásul is vette — részben. Augusztusi nyugdíját postázták, holott a levélből nyilvánvaló volt, nem lesz, aki fel­vegye. S erről — az időközben hazaérkezett nyugdíjas — mit sem tudott. Csak azt látta, hogy augusztusi nyugdíját a szep­temberivel nem kapta meg. Sőt, a visszaküldött nyilatkozat el­lenére október 12-ig sem kapta kézhez. S ez bizony anyagi gondok elé állította. Azt sem értette, hogy a nyilatkozaton kí­vül miért kapott újabb levelet, újabb kérdésekkel, külföldön tartózkodásáról. (Tehát nem a nyilatkozatban!) De nem kíván­juk elismételni azt, amit egyszer már leírtunk. Köszönettel tudomásul vesszük a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság válaszát, miszerint nem alkalmazta az idézett jogszabályt, mivel a nyug­díjas jelezte: szeptemberben már itthon lesz. Ez esetben viszont miért volt szükség az augusztusi nyug­díj postázására, a nyilatkozat-nyomtatvány s egy újabb levél elküldésére? írásunk nyomán levél érkezeit Elnézést kérnek Kedves Vásárlónk! A Pest megyei Hírlap október 16-i számának Postabontás rovatá­ban megjelent cikk Szigorú nevelés címmel, áruházunkkal kapcsolatban néhány negatív észrevételt tartalmazott. Saj­nálatos módon az incidens — miszerint 19 óra előtt néhány perccel nem engedték be a panaszost az áruházba — dá­Nevelőottlionban vagy nevelőcsaládban? A szülő helyett is szeretni A télre készülő ritkuló lombú fák, bokrok, sudár fe­nyők alatt elterülő romantikus park sápadó színeivel meg mindig szép. Közepén a pompázatos barokk kastély, főúri hajlék volt hajdan Pomázon. Ám már régen a Pest megyei Tanács Gyermek- és Ifjúságnevelő Intézete. Azok a gyerekek találnak itt menedékre, otthonra, akikről nem gondoskodik szülő, család, mert nem alkalmas rá, vagy egyszerűen nem is akar. Sokan vannak — Növekszik az állami gon­dozott gyerekek száma. Ez a helyzet annak ellenére, hogy rendszeres nevelési segélyt a vér szerinti szülőnek is folyó­sítunk, ha különben alkalmas gyermeknevelésre — tájékoz­tat Nagy Dezső, az intézet igazgatóhelyettese. — Csupán ebben az esztendőben eddig 10 millió forintot fizettünk ki ilyen címen intézetünk — mint megyei központi intézet — a költségvetésben szereplő ke­retből. Ezt az "sszeget 897 család kapta, összesen 1987 gyermek után. — Mennyien vannak az ál­lami gondozottak a megyé­ben? — Pontosan 3127 gyerekünk van, közülük 808 nevelőszü­lőknél él 510 családban — so­rolja az adatokat az igazgató- helyettes. — A többiek cse­csemőotthonokban, nevelőott­honokban — közöttük a fóti gyermekvárosban —, kollé­giumokban, munkásszálláso­kon élnek — és sajnos — egészségügyi gyermekottho­nokban, meg különleges, zárt nevelőintézetekben is Többsé­gük tanul vagy dolgozik. Ilyen nagy létszámnál termé­szetesen előfordulnak úgyne­vezett problémás estek is. De nem mondunk le róluk, mindent megpróbálunk, hogy jó útra tereljük őket. Erre szoktuk mondani, hogy a pe­dagógia nem mindenható, de nem is tehetetlen. Tehát Pest megyében az állami gondozott gyerekeknek alig több mint negyede él ne­velőszülőknél, családban. A többiek otthonokban, intéze­tekben. Az állam teremti meg számukra mindazokat az anya­gi és tárgyi feltételeket, ame­lyek nevelé'ükhöz, egészséges fejlődésükhöz, taníttatásukhoz szükséges. Pedagógusokat, gon­dozókat rendel melléjük. S egy bizonyos: csak a legelhi- vatottabbak maradnak meg ezen a pályán. Akik tudják a szülő helyett is szeretni a gye­rekeket, minden problémájuk­kal együtt. De lehet-e szülőt pótolni, helyette szeretni? Megválaszolhatatlan kérdés. Nincs összehasonlítási alap. Mert kit pótolnak, érzelmileg is kiket helyettesítenek a pe­dagógusok vagy nevelőszü­lők? Vállalják az emberfor­málás felelősségteljes felada­tát, és a gyerekek ragaszko­dása bizonyítja helytállásu­kat. Esküvői meghívó — Meggyőződésünk, hogy a nevelőszülők lelkiismeretesen, szeretetteljes jóindulattal gon­dozzák a magukhoz vett gye­reket. Nem nézik, hogy bele­fér-e a „keretbe” a nagyobb étkű kamasz élelmezése vagy más többletkiadás. Adják a magukét. Olykor mindenüket ráhagyják örökül a neveltjük­re. Nem egy példa van arra is, hogy ki'iázasítják, nagy lakodalmat rendeznek Én is voltam meghívott vendég egy ilyen esküvőn — mosolyog Nagy Dezső. — Ahogy nevelő- otthonainkba, úgy nagyon sok nevelőszülőhöz is visszajár­nak már felnőttként, családos­tul az egykori intézetlek. Az irodába beszűrődő han­gok jelzik, hogy hivatalos dol­ga végeztével visszaérkezett a megyei központi gyermekott­hon igazgatója, dr. Simon La­jos. Hivatásszeretetéről, több évtizedes munkásságáról sokat hallottam már. Vele folytatjuk az igazgatóhelyettessel meg­kezdett beszélgetést. — A nevelőszülők... Az ő szerepük rendkívül fontos. Egyes családoknál tradíció a gyermek befogadása. A gond az, hogy öregednek, akik ezt vállalják. Fiatal nevelőszülők­re lenne szükség, akik jobban megértik, ezért könnyebben képesek feloldani a serdülőko­ri problémákat. Az a tapasz­talatunk, hogy a gyerekek még ha a nevelőotthonihoz képest szerényebb körülmények kö­zött is élnek, családban jobban érzik magukat. Kisebb körben jobban értékelik, hogy személyre szóló a gondosko­dás a velük való törődés, amely elengedhetetlen erköl­csi fejlődésükhöz, a társada­lomba való beilleszkedésük­höz. Élctközelibb körülmények között nőnek fel. Abban a kö­zegben vannak amelyben ké­sőbb önállóan, a maguk ere­jéből kell bold múlniuk. A ne­velőotthoni közösségben túlsá­gosan vé lellek, természetessé válik minden, amit nyújtunk nekik. Nehezebben lesznek önállókká. Sokfelől lehetne megközelí­teni, mi az oka, hogy jobbá­ra nyugdíjasok, esetleg közép­korúak vállalják állami gon­dozott gyerekek nevelését. Mindenesetre csak az egyik összetevőnek gondolom — s ebben az igazgató is megerősí­tett — azt, amiről egy Nagy­kőrösről érkezett korrekt, megértő hangvételű levélben a többi között ezt írja Faragó Jánosné: „Talán sokkal több gyereknek jutna családi ott­hon, ha a gondozási díjat emelnék. Igaz, ruhaneműt kap­nak, de ez a mai nehéz gazda­sági helyzetben kevés.” Együll gondolkodni — Igaz. hogy a gondozási díjakat régen rögzítették. Az állam több terhet most nehe­zen tud magára vállalni. Erre egyébként a levélíró is céloz. Segítség, hogy a családi pótlé­kok legutóbbi módosításánál emelték az állami gondozott gyerekek után járó kiemelt összegű pótlékot is. S ezt most már a gyermek jogán knoíák meg azok is. akik egyébként saját jogon nem lennének rá jogosultak. Nem feleztük be a beszél­getést, csupán abbahagytuk. Abban áliapodiunk meg. hogy folytatni fogjuk az együttgon­dolkodást erről a témáról. Kádár Edit tumára vonatkozólag felvilágo­sítást nem tudtunk beszerezni, ez nehezítette a vizsgálatot. Kérjük, hogy hasonló esetek­ben szíveskedjék az áruház ügyeletes vezetőjét felkeresni. Az ügyben érintett dolgozók­kal szemben eljártunk. Fel­hívtuk a figyelmüket a szo­cialista kereskedőhöz méltó viselkedési normákra. Egyút­tal elnézését kérjük az áruházi kollektíva nevében, hiszen ilyen jellegű panasz közel egyéves nyitva tat tásunk óta nem merült tel. A cikk második felével kapcsolatban, mely szerint a környéken található üzletek összehangoltan, egységesen 19 órakor zárnak, a kővetkező felvilágosítást adhatjuk: a nyitva tartás ügyben messze­menően figyelembe vesszük vásárlóink érdekeit. Néhány hónappal ezelőtt a 18 órai zá­rást éppen ezért 19 órára tet­tük át, amellyel a helyi ha­tósági és társadalmi szervek — tudomásunk szerint — egyetértenek. Áruházunk szu­permarketje héttőn 12-től 19-ig, kedden 6—19. szerdán, csütörtökön és pénteken 6—20 óra között, szombaton 6—13 óra között (art nyitva. Ismételten elnézését kérve reméljük, hogy sikerű] önt is meegvőznünk a jövőben, hogy a Skála-Coop jelmondatát mi is valljuk: Szívünk mindig a vásárlóké! Gajzágó Lászlőné áruházig'izgatő SaFzer Kornél áruhárígazgató-holvettes Érd, Áfósz Aruház A szerkesztő üzeni Varga Erika regiért! olvasónk ve­gye fel a kapcsulaiot S/.ücs Mi- hálvn-V Kl-íkiml'iehá/a, Lenin u. 34 sz. alatti lakossal, ha máé ak tuális az a rtolop, amelyben noz- zánk fordult segítségért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom