Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-04 / 261. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM 1983. NOVEMBER 4, PÉNTEK Siegen volt ennyire élénk és izgalmas vita A jelennek is, a jövonknek is Igazibb súly és erő, mint az emberi agyvelő, nincs! — idézte Széchenyi kevésbé ismert mondását a köz­oktatás fejlesztéséről megtartott vita előadója... S nekem eszembe jutott egy idős pedagógus ismerősöm korábbi kifakadása: — A tanítás, nevelés is olyan lesz lassan, mint a foci. Mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá. Szó mi szó, elgondolkoztató álláspont, s a tegnapi szá­munkban már említett párt­bizottsági ülésen mások szájá­ból is visszahallottam. Két­ségtelen tehát, hogy a közvé­leményt — főleg a pedagógu­sokét persze — foglalkoztatja a közoktatás helyzete; gyakori reformjai, vargabetűi, gondjai. Az utóbbi időben igazi tár­sadalmi vita bontakozott ki. s biztos, csak használhat az ügynek az őszinte, nyílt, kri­tikus eszmecsere. Az se baj. ha ilyenkor fel­színre kerülnek olyan kérdé­sek, követelések is, amelyek teljesítésére nincs mód. Az említett testületi ülésen felszó­laló Földesi István joggal mondta: — A közoktatás, közműve­lődés már nem egyszerűen po­litikai. hanem gazdaságpoliti­kai téma is... Különös szemlélet S ezzel nem utasította el, csak a lehetőségekkel próbálta összehangolni Ladányi János maglódi iskolaigazgató szak­mái szenvedélyétől fűtött vé­leményét. Szerinte ugyanis az új tanterv bevezetése óta nőtt a közepesek, elégségesek és a lemaradók száma az iskolák­ban. — Ha a tárgyi, személyi feltételek gyorsan nem változ­nak, veszélybe kerül a tan­terv végrehajtása — jelentette ki. s ugyanakkor kifogásolta a pedagógusképzés azon „ered­ményét”, hogy a főiskoláról érkező pályakezdők szemléle­te oktatáscentrikus, a nevelés kérdése a perifériára szorul náluk. Laikusként — maga mondta — kért szót Erdei Gábor, az üllői nagyközségi tanács elnö­ke, de megerősítette a magló­di iskolaigazgató utóbbi állí­tását. Sőt meg is toldotta: — A pályakezdők többsége rózsaszínűén látja a rá váró feladatokat, körülményeket. Felvetődik az is, a jövőnek, vagy a jelen élet valóságának tanítanak, tanítsanak-e? Egy iskolás az apjánál különben megold bármilyen logikai fel­adatot, de fogalma sincs pél­dául a kenyér, a cukor, a tej áráról, értékéről. Érdekes az is. ami a tanács­elnöknek mint kívülállónak feltűnt: — A legképzettebb pedagó­gusok, az iskolák igazgatói nem tanítanak, hanem admi­nisztrálnak ... Nemcsak a technikai eszkö­zök beszerzése, tárolása, keze­lése, hanem karbantartása is okoz gondokat. Ezért javasolta Börzsei Gyuláné vezető szak- felügyelő, gyömrői orosz nyelv­tanár egy központi, vagy kör­zeti karbantartó hálózat létre­hozását. Ugyanő bizonygatta: az igények és lehetőségek kö­zötti különbségek legplasztiku­sabban az idegen nyelv okta­tásában rajzolódnak ki. Hiá­ba vannak szép tanterveik, tankönyveik, segédeszközeik, a harmincas létszámúnál na­gyobb tanulócsoportokban épp a beszéd gyakorlására nincs elég idő. Nyugalom is kell Több felszólalásban szóba kerültek a pedagógusok mun­kakörülményei, túlzott leter­heltségük is. Pokorny Róbert, az üllői általános iskola igaz­gatója azt hangsúlyozta: — A pedagógusellátottság nemcsak kedvezőtlen, hanem aggasztó is itt a főváros ár­nyékában. Egy statisztika sze­rint jelenleg és a közeljövő­ben a nyugdíjba lépők száma meghaladja a pályakezdőkét. S mivel egyébként is kevés a jelentkező, mind több feladat hárul az aktív dolgozókra, így aztán nem lehet csodálkoz­ni azon. hogy sok a megrom­lott egészségi állapotú peda­gógus, már fiatal korban is. A vitában többször elhang­zott, hogy mintha az utóbbi években devalválódott volna — fiatalok és felnőttek köré­ben egyformán — a tanulás értéke. Ugyanakkor Szent- györgyvári István, a monori József Attila Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy egyre szőkébb­nek bizonyulnak a középisko­la falai. Az optimális 450 diáklétszám helyett 700—750 fiatalnak kell helyet teremte­niük. A későbbiekben egyébként — mások is elmondták — a középfokú oktatási intézmé­nyeknek és a szakmunkáskép­ző iskoláknak még nagyobb ro­hamra kell felkészülniük, mert a főváros már nem győ­zi fogadni a vidékről jelent­kező továbbtanulni szándéko­zókat. Elhangzott az is, gon­dolkodni kellene, lehetne-e a környéken még egy középis­kolát létesíteni. Vitazárójában nyilván erre a felvetésre is célzott Szá- szik Károly, amikor, elfoga­Az ünnep sportműsora SZOMBAT LABDARÚGÁS, JÁRÁSI I. OSZTÁLY: Maglód—Vecsés II.. Maglód. 13.30 óra, vezeti: Ágoston. VASÄRNAP MEGYEI I. OSZTÁLY: Süly­sáp—Pilisvörösvár, Sülysáp, 13 óra, Ferihegy SE—Sziget­újfalu, Vecsés. 13 óra. MEGYEI II. OSZTÁLY A- CSOPORT: Pilis—Hernád, Pi­lis, 13 óra. Aszód—Üllő, Aszód. 13 óra, Pécel—Gyömrő, Pé- cel, 13 óra. Az ifjúsági mérkőzések mindkét osztályban 11 órakor kezdődnek. JÁRÁSI I. OSZTÁLY: Ecser —Abony, Ecser, 13.30 óra, ve­zeti: Mészáros M. (partjelző: Sárosi), Törtei—Monor. Törtei, 13.30 óra, Eperjesi (Zsuzsan­nát), Nyáregyháza—Dán­szentmiklós, Nyáregyháza, 13.30 óra, Lits (Schiller), Al- bertirsa—Ceglédbercel, A'bert- irsa, 13.30 óra, Hörömpő Já­nos (Letkó, Csanaki), Péteri— Kocsér, Péteri, 13.30 óra, Sza- lontai (P. Szabó). Az ifjúsági mérkőzések 11.30 órakor kez­dődnek. SERDÜLŐ MÉRKŐZÉSEK: Üllő—Gyömrő (Csanaki), Nagykőrös—Monor (Prohász- ka), Abony—Dánszentmiklós (Szóró), CVSE—Péteri (P. Sza­bó), Al'bertirsa—Pilis (Hö­römpő János), Maglód—Vecsés (Lits). A találkozók 9 órakor kez­dődnek az elöl álló csapatok otthonában. KÉZILABDA FÉRFI MNK­MÉRKÖZÉS: Albertirsa— Gyömrő, Albertirsa, 10 óra. dásra ajánlva a határozati ja­vaslatot, így foglalt állást: — Csak nagyon reális, föl­dön járó programokat tervez­hetünk. A közoktatás fókusz­ban van, fókuszban is marad. Kell a vita, de ugyanakkor szükség van nyugalomra is a tervszerű, folyamatos oktató­nevelő munkához. Tudomásul kell vennünk, hogy társadalmi összefogás nélkül továbbra sem mennek előre a dol­gok. Különösen a munka tar­talmi részét, illetően sok még a tennivaló. Nincs helyén a fiatal pályakezdő pedagógusok megítélése sem. Az idősebbek­nek többet és türelmesebben kell foglalkozni velük. Nincs szentencia S hogy a tanítók, tanárok a jelennek, vagy a jövőnek dol­goznak-e? Erre a kérdésre végül is nem született meg a megmásíthatatlan szentencia­ként kezelhető válasz. De ket­ten is hangsúlyozták: az ok­tatáspolitika jelene és jövője egyben a társadalom jövője is. Mikor gyerekeinket nevel­jük, a jövőt formáljuk. Való­ban az lenne a jó, ha senkiben föl sem merülne a vagy kötő­szó szükségessége, illetve szükségtelensége. Egyet azon­ban sem szülőnek, sem peda­gógusnak nem szabad elfe­lednie, akik most iskolába indulnak, azokból lesznek a jövő évezred szakmunkásai, pedagógusai, orvosai, politi­kusai. .. Vereszki János A köt. jutalma az eredmény Egy út, ami mindig járható Ma délután fél háromkor Monoron koszorúzással kezdődik, majd nagygyűléssel a művelődési központban három órakor folytatódik a NOSZF 66. évfordulója előtt tisztelgő ünnepi megemlékezés. Beszédet mond Vágvöl- gyi József, a Pest megyei Tanács általános elnökhelyet­tese. A társadalmi és politikai közéletben kimagasló munkát végzett kollektíváknak és egyéneknek kitünte­téseket, emlékplaketteket adnak át. Ez alkalomból kö­zöljük az alábbi írást. Viszonylag hosszú, több év­tizedes eddigi tanácsi munka- viszonyomra gondolva, emlék­szem és ma is vallom, hogy egy település, egy község jobb, kulturáltabb közlekedésének, a falu esztétikusabbá, színvo­nalasabbá tételének mindig egyik meghatározója volt és lesz a kiépített járdák hossza, minősége. Az ezt megvalósító társadalmi összefogás egyik legszebb példája pedig az e célért küzdő emberek nemes cselekedete. Amikor Péteri társközsé­günkben június 23-án megtar­tott tanácsülésünkön határo­zatban fogadta el a testület az 1983. évi járdaépítési progra­mot, a tanácstagok lakossági igényeket tolmácsoló hozzászó­lásaikból, a határozathozatalt megelőző jótékony és inspirá­ló vitákból, valamint javasla­tokból érezni lehetett, hogy e mindig közérdeklődésre szá­mot tartó programot ez évben fokozott tettrekészség és meg­valósítás kpveti. Ügy érzem, példás volt az előkészítés és együttműködés: a lakosság igényei, a tanácsta­gok azt szakigazgatási szer­vünk felé tolmácsoló tevé­kenysége és tanácsunk műsza­ki csoportja között. Július hó közepére minden — ahogyan mondani szoktuk — tárgyi és személyi feltétel adva volt a nagy munkához. Tanácstagja­ink mozgósították, szervezték körzetük lakosságát. A tanács beszerezte és rendelkezésre bo­csátotta, kiszállította a mint­egy 300 köbméter sódert és 600 mázsa cementet. Műszaki csoportunk kimérte a terüle­tet, figyelemmel kísérte és szakmailag segítette a munkát. A tanácstestület által 1983. évre elfogadott I. ütem sze­rint — amelynek megvalósítá­sához 200 ezer forint állt ren­delkezésre — 2 ezer 385 folyó­Felgyorsul az építkezés T J" I méter járdát terveztünk és azt az érintett lakosság áldozatos, fáradtságot nem ismerő mun­kájával a következők szerint valósítottuk meg: Monori-erdőn — ahol a szer­vezés és a munka dandárját Baranyi János vb-tagunk, az ottani tanácstagi csoport ve­zetője és Járadi László tanács­tag végezte — a Rózsa utcá­ban meg a Csillag utcában (az óvodáig) 600 méter járda készült el. Monoron, a Dugonics utcá­ban 185 méter, míg a Mik­száth Kálmán utcában 260 mé­tert építettek. E két utca kör­zeti tanácstagja Bakonyi György, a megyei tanácstagok monori járási csoportjának ve­zetője. aki nemcsak a szerve­zésben, de az érdemi munká­ban is élenjárt, csakúgy, mint Kajli Sándor és Pető László Dugonics utcai lakosok, vagy Novák János, a Mikszáth ut­cából. Példásan szervezte meg* a munkát a Jósika utcában (650 méter) Tóth Vilmos és a Hu­nyadi utcában (340 méter) Nyitrai Istvánná tanácsta­gunk. Nagy segítséget adott Benda Lajosné, a járási könyvtár évtizedek óta köz- tiszteletben álló munkatársa. Az egyik kánikulai augusz­tusi vasárnap éppen a Jósika utcában lakó özvegy Baranyi Ferencnénél voltam családom­mal látogatóban. Házigazdám örömmel számolt be a már na­pok óta tartó nagy munka eredményéről, a munkavégzés több kedves epizódjáról, han­gulatáról. Magam is tanúja voltam annak, amikor a jár­daépítőknek e forró délután hűsítővel, egy-egy pohár hideg „folyékony kenyérrel” és ká­véval kedveskedtek a család­tagok, szomszédok és oda lá­togató barátok, ismerősök, öz­vegy Baranyi Ferencné több­ször is utánam szólt: — Aztán írja meg, hogy mit tettek itt az emberek e tikkasztóan me­leg napokon a közért! És ugyanez a lelkiismeretes, aktív tevékenység mondható el Czellaó Andrásné tanácsta­gunk Eötvös utcában (190 mé­ter) és a Munkásőr utcában (160 méter) végzett szervező munkájáról, a körzetben lakók fáradtságot nem kímélő aktív tevékenységéről. Az érintett tanácstagok el­mondták azt is, hogy köszönet illeti Mészáros Attilát, szak- igazgatási szervünk műszaki csoportvezetőjét, aki nemcsak a munkáját és hivatását szere­tő jó szakember segítségével, hanem az igazi lokálpatrióta lelkesedésével támogatta e ne­mes ügy minél eredményesebb megvalósítását. Ma mindenki örül a szak­emberek által is méltán jó mi­nőségűnek ítélt járda elké­szültének. Az összefogás ered­ményeként az utcákban ma más, rendezette bb lett az össz­kép és úgy érzem, egy kicsit már arra is gondolnak az ott lakók: így könnyebb lesz az esős őszi időben való közleke­dés. no meg a közelgő tél hó­tömegének eltakarítása, az ut-; cák járhatóvá tétele. A társadalmi összefogás e szép példájaként ismét gazda­gabbak lettünk 1983-ban. A nem könnyű gazdasági hely­zetben — de ettől függetlenül is — e nemes munka eredmé­nyét mindannyian fokozottan becsüljük meg. Itt és most nincs mód arra, hogy minden közreműködő ál­lampolgárunknak név szerint köszönjük meg fáradozását. Pedig szívem szerint ezt ten­ném. Így a tanács vezetői és végrehajtó bizottsága nevében ezúton tisztelettel köszönöm meg minden közreműködő ál­lampolgár, minden érintett ta­nácstag elvtárs önzetlen, gyak­ran szabadságát, szabad szom­batját vagy vasárnapját igény­be vevő munkáját, amely az el­következendő évek terveihez, azok megvalósításához hitet adott és utat mutatott állam­polgároknak és tanácsi veze­tőknek, dolgozóknak egyaránt. November 7-e évfordulója alkalmából országszerte kitün­tetéseket, elismeréseket, jutal­makat adnak a szocializmus építésében kiemelkedő munkát végzőknek. Tudom és tudjuk, hogy Mo­nor nagyközség járdaépítésé­nek nemes és sikeres munkája a lakosság ilyen széles rétege számára nem ad, de nem is adhat az előbb említett elis­merésekre lehetőséget. Mivel azonban e munka is része nagy és közös ügyünk­nek és talán egy tégla a fel­építmény létrehozásánál, én mégis az ünnepre gondolva — ha csupán néhány szerény el­ismerő mondattal is —, de egész településünk nevében meghajtom fejem az emberi összefogás e nemes megnyil­vánulásáért. Dr. Illanicz György, Monor Nagyközségi Közös Tanács vb-titkára ^ _ , ...... .._ ,.. i. \ íj?-., v i. Elkészült Monoron a Pozsonyi úti leendő lakótelep első házai fogadószintjének betonozása. A helyi építőipari szövetkezet Kossuth szocialista brigádjának tagjai már a cementsilókat és a hatalmas betonkeverőt állítják fel. Ezekkel lényegesen fel­gyorsítható az építkezés üteme. • Hancsovszkl János felvétele Ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyömrőn: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26), Monoron, Monori-erdőn, Csév- haraszton, Vasadon és Péteri­ben: központi ügyelet. (Mo­noron, a járási rendelőintézet­ben), Maglódon és Ecseren: dr. Gáspár Pál (Ecser), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügye­let (Pilis, Rákóczi u. .40.), Süly­sápon, Üriban és Mendén: dr. Csernyk Zoltán (Mende), ül­lőn: dr. Koncz Lajos, hétfőn: dr. Leyrer Lóránt, Vecsésen: dr. Fekete Károly tart ügye­letet. Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a János utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Du­dás Jenő Monor, Jókai u. 55. Beteg állatok bejelentése a járás területén: szombaton, va­sárnap és hétfőn reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén. Nyáregyháza Táncest A nyáregyházi KlSZ-alap- szervezet táncestet rendez no­vember 6-án, vasárnap este 7 órai kezdettel a helyi művelő­dési házban. Másnap, november 7-én ze­nés műsoros est lesz 16 óra­kor. Magyarnóta, operett- és táncdalokat hallgathatnak az érdeklődők Bangó Margit, Já­róka Sándor, Oszvald Marika, Farkas Bálint, Bacskay Csilla és Boross Dezső közreműködé­sével, Ligeti Éva és Bányai Viktor zenei kíséretével. Jegyek elővételben kaphatók a művelődési házban naponta 16-tól 20 óráig és előadás előtt a helyszínen. Jegyzet Miénk ez a cirkusz? 1/J indehkire szerep vár! — énekelte nem is olyan régen az LGT. Nos, az elmúlt héten Monorra is — s ahogy a plakátokról kiderült — a sporttelep edzőpályájára költözött műsorával a Hungária cir­kusz. A sportbarátok vegyes érzelmekkel fogadták a hírt. Voltak, akik helyesel­ték a helyválasztást, ám voltak olyanok is, tegyük hozzá többen, akik nem. Mit keres cirkusz a labda­rúgópályán? — kérdezték és az események ismereté­ben el kell ismerni, joggal. A cirkusz ugyanis több kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott. Szerény is­mereteim szerint négyezer forintot fizettek ki az egye­sületnek a terület haszná­latáért, de már az első na­pon kiderült, hogy annál többe fog kerülni a helyre­állítás. Nem a cirkusz műsorát akarom kritizálni, ez nem az én feladatom. De úgy érzem, az már igen, hogy a sportbarátok nevében néhány észrevételt tegyek. Az edzőpályán felállított sátor építése közben az egyik kapufát — melyet nemrég állítottak fel — ki­törték. A játékoskijárót a nézőtértől elválasztó drót­kerítést is megrongálták. S ami a legfontosabb: a cir­kusz eltávozása után a ta­lajt fertőtleníteni kell, ugyanis higiéniai szem­pontok figyelembevételé­vel nem megengedhető, hogy labdarúgók tréningez­zenek ott, ahol nemrég még oroszlán, tigris, vagy med­ve járt és szerepelt. Felmerül a kérdés, vajon miért nem lehetett a mű­sort mondjuk a vásártéren megrendezni, mint ahogy tették ezt megelőzően? Ta­lán azért nem, mert ennek a társulatnak vízre és áramra volt szüksége? Am mindezt a vásártéren is biztosítani lehetett volna, sőt, a közönség is kiment volna oda. U'gy kissé groteszk kér- dés furdalja azért az oldalamat. Ha így megy tovább, legközelebb a heti­vásár is a sportpályán lesz, ugyanis ott is megrendez­hetik. Csak úgy látszik, akik engedélyt adnak ilyesmire, egyet nem vesz­nek figyelembe: a labdarú­gópálya nem arra való! K. J. (ISSN 0133-2651 (Monori Hírlap)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom