Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-29 / 281. szám
1983. NOVEMBER 29., KEDD mm™ * , \ - É! - " * :~ u " mm #.| M a #, ,, _ Üj összekötő utat építenek a 26-os Állami ÉpítőPniil »87 ACCJßlf ftf íjf ipari Vállalat dolgozói, mely az olajfinomítóhoz ve"■f*"* *•“ wMVwlwlV "■ zetöt kapcsolja össze a Rózsa Ferenc körúttal. Ezzel a szakasszal jelentősen megrövidítik az eddigi távolságot, s ráadásul csökkentik a benzinkút körüli forgalmat is. Felvételünkön a Csernyák-brigádot örökítettük meg az útpadka építése közben. Tagcsoportok és rendezvények Ezzel is a barátságot ápolják Sport és disco Amikor leülnek a fehérasztal mellé a meghívottak és a vendéglátók, kezdetbén még talán hivatalos a hangulat: üdvözlések és pohárköszöntők hagzanak el oroszul majd magyarul, s a beszélgetés egy ideig még tolmácsolok közreműködésével folydogál. Később aztán, ahogy emelkedik a hangulat, megszűnnek a nyelvi korlátok, a vidámság, a nevetés immár az est legjellemzőbb kísérője lesz, s két koccintás közt új barátságok szövődnek. títések szervezésével igyekeznek ezt valóra váltani. Legutóbb például idén januárban a szovjet kultúra hete című rendezvénysorozat igen színvonalasan és színesen mutatta be a szovjet emberek életét, a tudomány és kultúra eredményeit, s természetesen a Szovjetuniónak a békéért folytatott erőfeszítéseit. S mondani sem kell, a testvérmegyével, Omszkkal kialakított százhalombattai kapcsolatok is szép példái a barátság ápolásának. Az itteni tagcsoportok rendszeresen fogadják a Pest megyében tartózkodó delegációkat, . művészeti együtteseket, előadókat, s korábban a helybeli úttörők is említésre méltó kontaktust alakítottak ki Omszk város 6-os számú iskolájával. S ha már az iskolás korúakról van szó; a már említett nagykövetségi iskola tanulóifjúságával való találkozások mellett sem mehetünk el szó nélkül, hiszen évek óta rendszeresen találkoznak a magyar és a szovjet pajtások, kölcsönösen részt vesznek egymás rendezvényein, fenyőünnepein. S ugyancsak a százhalombattai kisdiákok szervezték meg azt a kutatóakciót is, melynek célja: megtalálni, s kapcsolatba kerülni a felszabadító harcokban részt vett, s a Vörös Zászló Érdemrenddel Százhalombattán legalábbis így zajlanak le azok a találkozások, melyeket a Magyar— Szovjet Baráti Társaság helyi tagcsoportjai évente több alkalommal is megszerveznek. Hol április 4., hol november 7., hol az Iparváros felszabadulásának évfordulója ad apropót a baráti összejövetelekre, magyar és szovjet emberek együttünneplésére. Jelenleg négy MSZBT-tag- csoport tevékenykedik Százhalombattán: a Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Dunamenti Hőerőműnél, valamint a Damjanich úti és a Ságvári Endre Általános Iskolában. Az ötödik most van alakulóban a Magyar Szénhidrogénipari Kutató-Fejlesztő Intézetnél. A több mint hétezer tagot számláló négy szervezet az elmúlt években legalább tucatnyi formát választva igyekezett a két nép barátságát ápolni. A már említett találkozók illetve összejövetelek bizonyultak talán a legsikeresebbnek, s tegyük hozzá, a legemlékezetesebbnek is. Korábban, a város iparának fejlesztésével egyidő- ben számos szovjet szakember munkálkodott a nagyberuházásokon, ám távozásuk után sem szűnt meg a kapcsolat: a DKV szocialista brigádjai például az omszki Petrolkémiai Kombinát dolgozóival esetenként még mindig találkoznak. — Az erőműves kollektívák — magyarázza az itteni tagcsoport elnöke, Sárinszky Csaba — a Szovjetunió magyar- országi nagykövetségének iskolájával, pontosabban annak növendékeivel és pedagógusaival találkoznak évente többször is. Nagyon kellemes és emlékezetes összejövetelek ezek. Az idén május 1-én került sor egy ilyen közös programra: tartottunk sportvetélkedőt Balatonkenesén, a vállalati üdülőben, majd megrendeztük ennek visszavágóját az erőmű sportbázisán. Aztán a foci-, a kézi- és röplabdatorna után Vacsora következett, majd discó. Most legközelebb Százhalombatta felszabadulásának évfordulójára hívtuk meg a szovjet pedagógusokat. — Az összejövetelek mellett még milyen formában ápolják a barátságot? — Az szinte természetes, hogy méltón megemlékezünk a politikai ünnepekről, illetve évfordulókról. Emellett a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának segítségével különböző kiállításokat, illetve esetenként vetélkedőket rendezünk, s valamennyit azzal a céllal, hogy a szovjet emberek életét, mindennapjait még jobban megismertethessük hazánk fiaival. Veterán vendegek Hasonló a törekvése a másik három MSZBT-tagcsoportnak is: kiállítások, előadások, politikai fórumok, viták, filmvekétszeresen kitüntetett 316-os lövészszázad veteránjaival. Közülük többeket már meg is hívtak Százhalombattára, s kíséretükben az egykori harcok színhelyeit is felkeresték. Nyilvánvaló persze, hogy a barátság ápolásához elengedhetetlenül szükséges az utazás is. Nos korábban nagyon sokan látogattak el a DKV és a DHV dolgozói közül hol turistaként, hol a barátságvonattal Kijevbe, Leningrádba, Moszkvába, de olykor még Volgog- rádba, Jaltába is. Az idén már legfeljebb tucatnyian utaztak a Szovjetunióba, s ennek elsődleges okai azok a gazdasági megkötések, melyek a vállalati támogatások mértékét minimálisra csökkentették. Tágítani hatókörét Pedig hát egy-egy útról visszatérő MSZBT-tag élménybeszámolója gyakran felért egy kisebb fajta kiállítással, hiszen közvetlen, személyes tapaszta latait mondhatta el. Mindettől függetlenül a tag csoportok — állapította meg a városi párt-végrehajtóbizottság legutóbbi ülésén — rendszeresen, tervszerűen, $ igen színvonalasan ápolják a két nép barátságát. Aminek további javítása érdekében föltétlenül célszerű lenne tágítani hatókörét, s erősíteni mozgalmi jellegét. Többek között jobban be lehetne vonni e munkálkodásba azokat a fiatalokat, szakmunkásokat, értelmiségieket, akik ösztöndíjasokként vagy szakemberekként a Szovjetunióba jártak, illetve tanultak. SZÁZHALOMBATTAI «bTÖLLH EGYÉNÉ SZAZHA^j IlittD A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA harminckilenc esztendeje A kegyelet virágai A felszabadítókra emlékeznek Harminckilenc esztendeje, hogy a közeli Duna-parton elhallgattak a fegyverek, s az akkor még kicsiny falunak számító Százhalombatta felszabadult. E nevezetes eseményre az azóta modern iparvárossá fejlődött település minden esztendőben december 6-án emlékezik .meg. Az idén is ezen a napon helyezik el az MSZMP, a KISZ és a Hazafias Népfront városi bizottságainak, a városi tanácsnak. a fegyveres erőknek és testületeknek, valamint az MSZBT tagcsoportjainak képviselői a koszorúkat, az üzemek és intézmények képviselői pedig a kegyelet virágait az óvárosi szovjet hősi emlékműnél délután fél 3-tól. A koszorúzási ünnepséghez az autóbuszok a DKV-tól délután 2-kor. a Százhalom étterem és a városi tanács elől pedig 2 óra 10 perckor indulnak. Az óvárosi koszorúzást követően ugyancsak december 6-án délután 3 órakor a duna- füredi átkelési emlékműnél ifjúkommunisták és úttörők helyezik el a megemlékezés virágait. Végezetül, de immár december 9-én, a Százhalom étteremben tartják hagyományos magyar—szovjet baráti vacsorájukat az MSZBT-tagcsopor- tok. Ankét a tanácsházán Lapunk és a település Észrevételek, javaslatok A tájékoztatás minőségéről, gyorsaságáról, az írott sajtó hiteléről és felelősségéről, s még egy sor hasonló kérdés ről esett szó azon az ankéton, amelyet a múlt hét derekán a százhalombattai pártbizottság és tanács közreműködésével, segítségével lapunk olvasói számára rendeztünk. A tanács nagytermében megtartott ankétot Balázs Gézáné az MSZMP városi bizottságának első titkára nyitotta meg, majd Sági Ágnes, lapunk főszerkesztője ismertette a jelenlevőkkel a Pest megyei Hírlap újságíróinak mindennapi munkáját, beszélt a lapkészítés műhelytitkairól, s azokról a feladatokról, melyek a megye 'közvéleményének, olvasóinak hiteles s elkötelezett tájékoztatásában várnak ránk. Az ankét részvevőit természetesen megkülönböztetetten érdekelték azok a kérdések, melyek lapunk különkiadásával, a Százhalombattai HírHaScmsírmező a város határában Emlékművek régmúlt korokból Múlt heti lapszámunkban, amikor a halmok környékén található zártkertek kisajátításának lehetősége került szóba, egyetlen mondat szerepelt csupán e terület értékének ecseteléseként. Nevezetesen annyi, hogy régészeti kuriózum, ami nem csupán hazánkban egyedülálló, hanem jelentősége túlmutat országunk határán is. Be kell ismerni, ez a szűkszavú indoklás vajmi kevés magyarázatnak, s olvasóink méltán várják el, hogy erről az értékről valamivel részletesebb tájékoztatást kapjanak. Nos. a névadó halmokról nagyon sok minden elterjedt már, kezdetben még az eredetével sem voltak tisztában, s Kézai Simon krónikája nyomán az a tévhit vert gyökeret, miszerint a halmok alatt az egykoron Pannóniát elfoglaló hun vitézek földi maradványai nyugszanak. Még az első régészeti kutatások is ezt próbálták igazolni, csakhogy hamarosan kiderült, sokkal régebbi eredetűek az Érd és Százhalombatta határán még ma is látható halmok. Az egymásra rétegeződé településszintek alapján a szakemberek már tudják, hogy több mint ezer éven át lakták ezt a területet először a korai bronzkor, később a korai vaskor emberei — ez utóbbiak körülbelül az időszámításunk előtti hetedik században. A részben szántóföldön, rész- ben gyümölcsösökben és szőlőkben magasló halmok közül már sóikat nem is lehet észrevenni, 1847-ben azonban Varsányi János mérnök még 122 halmot tudott listába venni. A megmaradt sírokat 1978 óta próbálják a régészek leletmen- tésszerűen feltárni, hitelesíteni korukat, s meghatározni pontosan szerkezetüket. A feltárt öt — s többnyire már megbolygatott — halomról megállapították, hogy ham- vasztásos temetkezéseket fednek. A hajdani halottat máglyán égették el. s hamvait, valamint a máglya maradványait, továbbá a túlvilágra szánt élelmiszereket, használati és dísztárgyakat sírkamrában helyezték el. Ezt a sírkamrát az akkori — ősi — talajszintre építették fából, alját 4—6 centiméteres döngölt agyagpadlóval vagy kőlapokkal borították. A 117-es számú halom sírkamrája például három osztású volt, s gerendák szolgáltak oldalfalul, míg a tetőszerkezetet nagyméretű ágasfa tartotta. Az égett emberi csontmaradványok mindenütt a bejárati (déli-délkeleti) oldalon hevertek, míg a halottnak szánt élelmiszert — sertés-, juh- és nyúlhúst, valamint a szép díszedényeket, kerámiákat és fémtárgyakat a kamra belsejében helyezték el. A kerámiák fényes, fekete, grafitmintás tárgyak, vagy vörös alapon orientalizáló stílusban feketével festettek, gyakran állatfejet ábrázoló fogóval ellátva. A 114-es számú halomban talált vadkanagyaras, bronzdíszes vaszabla például egyedülálló régészeti emlék. Az itt fellelt temetkezési forma félreérthetetlenül tanúsítja a mediterrán világban elterjedt elképzelések továbbélését. Miszerint: a halott lelke együtt marad tetemével ott, ahol élt, s ahol nyugalomra helyezték. A sírt ezekután természetesen ház formában képzelték el, s a fölé földből és kőből emelt halom egyfajta emlékmű volt (gondoljunk csak a halott fáraók piramisaira Egyiptomban!), mely az elhunyt társadalmi helyzetét, rangját volt hivatott, még évezredek múltán is demonstrálni. A százhalombattai halomsírmező páratlan régészeti együttes — állapították meg a szakemberek. S nemcsak hazánkban. Megmentése a további kutatás s a jövő számára egyértelmű feladat. lappal kapcsolatosak. Többen mondták el javító szándékú észrevételeiket, illetve javaslataikat. A minden változásra érzékeny városlakó a keddenként megjelenő oldalon sokrétű, ugyanakkor felelős tájékoztatást vár, s a közérdek fórumának tekinti lapját, Elhangzottak különböző témajavaslatok, melyekkel természetesen különkiadásunk foglalkozni is fog, s többen úgy vélekedtek: a hetente megjelenő oldal jó lehetőség arra, hogy a battaiságot — más szóval, az egészséges lokálpatrió- tizmust — megerősödésében, kibontakozásában sajátos eszközökkel segítse. Kétségtelenül a panelek korát éljük, amit sokan a praktikum győzedelmes elterjedéseként üdvözölnek, ám az emberek többsége mégis inkább sokszorosított ötlettelenségnek nevez. Mert megszokni ugyan lehet az egyforma ablakokat, az egyforma lépcsőket, konyhákat és fürdőszobákat, a beépített szekrényeket és szőnyegpadlókat (melyeknek még a mintája is azonos a szomszédban csakúgy, mint a tizenkettedik háztömb bármelyik lakásában), ám megbékélni lehetetlen ezzel az uniformizálással. S különösen ott, ahol talán szükség sem lenne erre. Ahol sem gazdasági, sem technológia, de még tervezési szükségszerűség sem követeli meg a fantáziátlan egyformaságot. Mert ugyan miféle célszerűség tehet hasonlóvá két játszóteret? S miféle ötlettelenség hozza létre — immár ki tudja, mióta — a huszonkettedik azonos kaptafára készült, kibetonozott kis gyermekarénákat Százhalombattán? Nem tudni, miért, de bármelyik részét is keressük fel a modern lakónegyedeknek, szinte ki vétel nélkül ugyanazokkal a játszóeszközöknek nevezett tornyos vasrácsokkal, mászókáknak nevezett vas- létrákkal, két méter magasba helyezett nyújtókkal és acélszerkezetekkel találjuk szembe magunkat. Amelyekre — valljuk be felnőttként — utasítás nélkül nemigen mennénk vagy kapaszkodnánk fel. Igaz: nekünk, felnőtteknek, legalábbis a munkahelyeinken nem is igen szabad. Legfeljebb biztosító- kötéllel, s azok után, hogy általános balesetvédelmi oktatásban már részt vettünk, illetve az erről szóló papírt aláírtuk. De a gyerekeink ... nos, azok nyugodtan mászhatnak, lóghatnak, lenghetnek, s potyoghatnak alá a kibetonozott placcra. Számukra az ÄBO ismeretlen fogalom. Legalább annyira ismeretlen, mint az okos, az érdekes, a nem vasból és nem betonból készített s nem veszélyes játszóeszköz... Telefon és gépkocsitároló Az elmúlt héten ismét felvetődtek olyan kérdések, melyeknek közvetítésére rovatunkban vállalkozhatunk. A szokásokhoz híven a most közzétett kollektív kérdésekre a jövő keddi lapszámban találhatják meg olvasóink az ügyben leginkább illetékesek válaszát. Íme: 1. kérdés: Több mint három esztendeje, hogy Százhalombattát is bekötötték a crossbar rendszerbe. Akkor korszerű, s új telefonközpontot szereltek fel, a korábbinál nagyobb kapacitásút. Ennek ellenére telefonhoz jutni, ,s főként a modern lakónegyedekben nagyon körülményes, hosszadalmas, esetenként pedig szinte lehetetlen. Milyen eshetőség van egy-egy benyújtott telefonigénylés teljesítésére, illetve tervezik-e vonalhálózat bővítését, a távbeszélőközpon: kapacitásának növelését? 2. kérdés: Az utóbbi években egyre-másra újabb éí újabb garázsok épültek mef ’Százhalombattán, zömmel szövetkezeti formában. Nemrégiben azonban olyan hír terjedi el, miszerint újabb garázstömbök építéséhez szükséges terület már korlátozottan áll rendelkezésre, következésképper az építkezés lényegesen mérséklődni fog. Mi ebből az igazság, illetve milyen esélyei vannak azoknak az autótulajdonosoknak, kik ezután szeretnének gépkocsitárolóhoz hozzájutni? Anyakönyvi hírek Született: Spánitz Lajosnak és Nagy Ilonának Anita. Varga Attilának és Bodai Évának Attila, Dublinszki Mihálynak és Bányai Juliannának Mihály, Lakosa Józsefnek és Ortutai Zsuzsannának Péter, Gergő, Kincses Mihálynak és Krisztián Teréznek Tímea. Dobai Jánosnak és Sztyehlik Etelkának Attila. Virág Jánosnak és Széphalmi Zsuzsannának Zsuzsanna, Paulusz Tamásnak és Plet.ser Éva Máriának Anna. Csiják Józsefnek és Prokop Borbálának Mária Magdolna, Tömöri Pálnak és Gálya Annának Zoltán Péter, Béres Józsefnek és Mari Eszternek Zoltán, Szűcs Attila Csabának és Katona Éva Ibolyának Norbert Henrik, Daruka Bélának és Bendes Gizellának Dóra, Száraz Lászlónak és Wáhl Rozáliának László, Farkas Józsefnek és Nagy Erzsébetnek József Márk, Szabó Lajosnak és Vasvári Erzsébetnek Melinda, Solti Sándornak és Sze- remlei Editnek Edit, valamint Farkas Gábornak és Balázs Ildikónak Noémi nevű gyermeke. Házasságot kötött: Ferenczi György és Balogh Zsuzsa, Haumann László és Vasali Gyöngyi. Túrái István János és Rácz Gabriella. Elhunyt: Tóth Mihály, Veress Balázs és Oraveczki Ká- rolyné Röszler Teréz. Az oldalt Irta: Tamási István Fotó- ■ Hancsovsrkl János
