Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
Jegyzet A Érzékenyek A beszélgetés jelentéktelen dolgokkal kezdődött. Kitekintve a vonat ablakán, erről is, arról is az eszünk be jutott valami. A dialógust csak par percre szaki tottuk meg, míg az idősebb Kollégát felfedezve a kocsi ban, hellyel kínáltuk. Csendben ült mellettünk, a hogylétén kívül alig mondott valamit. Mi viszont folytattuk, ahol abbahagytuk. A téma egyszer a ka szálatlan rétekre, vasúti partoldalakra terelődött, ahol szerintünk nagyon sok ; takarmánynak való száradt ; el az idén. | Bezzeg odaát, Ausztriá- • ban, minden négyzetmétert gondosan lekaszálnak — jegyezte meg az útitárs, ' s nincsenek takarmányozá- ; si gondjaik. Szomszéd or- ! szágbeli utazásáról jutott I eszébe a környezetvédelem I is, arról is sok jót tudott mondani. Nem kritikátlan i Nyugat-imádóként, hanem ! azon az elvi alapon, hogy j amit máshol jól csinálnak, ! abból érdemes tanulni. Szó szót követett, egyik I gondolat után jött a má- ! sík, s furcsa módon mindig j a bosszantó, a változtatás- I ra váró dolgok jutottak az | eszünkbe. Felidéztük egy j tanácselnök kesergését is. ! aki tőlem ugyan azt kérte, az cg szerelmére! meg ne írjam az esetet. Szavamat adtam, hát tartani kell. De kettőnk között mégsem titkoltam, amit mondott a patak hídjáról, amelyet úgy építettek meg a szakemberek, hogy tőle nem is kérdezték; kell ez ide? Mert az igazság az, hogy máshová kellene, arrafelé nem közlekednek a környékbeliek. A' forgalmasabb útvonalon meg várat magára az építkezés. Jobb kéz, bal kéz? Téves elhatározások, fonákságok mindig voltak és lesznek, de ezek számát csak akkor tudjuk csökkenteni, ha többször élünk a kollektív bölcsesség lehetőségével•; Vagyis éljünk vitázva, minél démokratikusabban a kis közösségekben is. A hibáinkról beszéljünk őszintén, hisz van erőnk ve}ük szembenézni. A gondolatsor az üzemi légkör, a munkahelyi demokrácia kérdésére terelődött, főnökök, beosztottak viszonyára, szókimon^ására, és a konformizmusra. Ettől viszont már olyan borús lett a képünk mint akikben gyógyíthatatlan világfájdalom bujkál, mintha az életünkben soha semmi sem lett volna szép és jó. Két magyar nekibúsul, szokás mondani erre a szituációra, s magunk sem értettük, miért nem jut az eszünkbe más, miért mondogatjuk folyton, hogy soha sem, volt még olyan nehéz, mint most. Barátunk, akit már csak hónapok választanak el a nyugdíjazásától, erről sok mindent gondolhatott magában. A megállapítást élete során már, gondolom, sokszor hallhatta. Hiszen az ember aktív, dolgozó korszaka mégiscsak történelmi léptékű idő, s-ez a generáció is látott már egyet s mást. Nem csoda hát, hogy éle volt a szavának, ha mosolygott is, amikor a maga állomásához érve elbúcsúzott. — Ritkán utazom a vonalon — mondta. — Sok új objektumot láttam, nagyot változott a táj képe, látszik, hogy sokat építettek errefelé — jegyezte meg. A szavai még most is visszacsengnek a fülemben, s folyton az jut az eszembe; érthető az idősebb generációk érzékenysége. Mert ha mi, valamivel fiatalabbak kritizálunk, sokuk úgy érzi; azokról a hatalmas eredményekről feledkezünk meg, melyekért ők küzdöttek, közük van hozzá. Vagyis az éremnek valóban két oldala van. Miközben kívánjuk a jobbat, hatékonyabbat, tartsuk tiszteletben, s becsüljük meg azt is, ami van. Nézzünk vissza a velük együtt megtett útra. Kovács T. István VÁCI vállfa A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 219. SZÁM 1983. NOVEMBER 26., SZOMBAT Akiket a fagyasztók minősítenek v Éjiéikor induló szállítmányok A megsavanyodott tej láttán hajlamos rá az ember, hogy bírálja a tejüzemet Ám az is előfordul, hogy sok esetben nem a gyártó a ludas. Hiszen hosszú az élelmiszer útja. Tejügyben a Naszály Áruház ABC-osztályának a vezetője, Tőrincsi Kálmán így nyilatkozott: — Nálunk nyitásra rendszeresen megérkezik a szállítmány. Mintegy harmincféle tejterméket tartunk az üzletben. A tejüzem eddig minden igényünket ki tudta elégíteni. A gyakori gondot még mindig a zacskós tej okozza. Hosszú az útja A nagybörzsönyi vegyesbolt vezetője, Sági Lászióné mondja: — A boltunkban közel húszféle tejtermék között válogathatnak a vevők. Bővíthetnépk ugyan a1 választékot, de erre nincs fogyasztói igény. A közkedvelt Túró Rudiból viszont több fogyna, ha kapnánk eleget. Az áru mindig időben érkezik, amit erre a célra kialakított1, lezárható ládában helyeznék el a szállítók a nyitás előtt. A tejfronton tehát jelenleg nyugalom van. A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat 'váci üzemében Fülop Árpád űzemigazgátó tájékoztatta lapunkat. — Megelégedéssel nyugtázhatjuk — mondotta —, hogy az alapvetően fontos cikkekből, így tejből, tejfölből, túróból és sajtból megfelelő a választék. Ez annak is köszönhető, hogy az utóbbi években erőteljesen nőtt a tejtermelés, a közeli gazdaságok és a kistermelők körében. A váci feldolgozóüzem a nagyvállalat tejtermelésének tíz százalékát adja. Naponta ötven-hatvanezer zacskós, illetve poharas tej kerül le a gyártósorról. Ezenkívül negyven-ötvenezer poharas tejfölt, két-háromezer darab tejszínt és hatvan mázsa étkezési túrót állítunk elő. Húszegynéhány helyről vásárolunk naponta, zömmel Nógrád és Pest megyéből. Két háztáji tejbegyűjtő helyünk is van, Legénden és Tahitótfa- luban. Akárcsak eddig, a jövőben is felvásáriunk minden mennyiséget, amennyiben az megfelel a minőségi követelményeknek. Ugyanis a tej minőségével még néha vannak gondok. Egyes gazdaságok azt hiszik, hogy a kezelésből adódó gondatlanság következményeit az üzemnek kell viselnie. — Hogy alakult a váci üzem £* fWf i f M ti l §t Naponta hatvan mázsa étkezési túrót csomagolnak ezen a korszerű gépen Hancsovszki János (elvétele értékesítési és felvásárlási terve? — Az elmúlt tíz hónap alatt több mint száztíz százalékra teljesítettük. Forinttervünk egyébként az idén 300 millió. Előreláthatólag ezt is túlteljesítjük. Időarányosan például a tejtermelésülik százhát, a túróé pedig közel száztíz százalék volt. Százféle tennék Az értékesítési mutatóink is a hatékonyságról tanúskodnak. Elsősorban ízesített tejféleségekből, tejporból, túróból értünk el jó eredményeket. Árbevételi tervünk teljesítése pár héttel az év befejezése előtt száztizenkét' százalékra áll. — Korábban nagyon sok volt a panasz, elsősorban a tej minőségére, a csomagolásra, az áruválasztékra és a szállításra. Hogyan sikerült orvosolni a gondokat? — Három város és három járás tartozik az ellátási körzetünkbe. A kiszállításokat éjféltájban kezdik meg, hogy nyitásra már a boltokban legyen az áru. Ennek maradéktalan megvalósulása érdekében a szállítóink között ösztönző bérezést vezettünk be. Az áruválasztékot megfelelően ki tudjuk elégíteni. Tapaszta- lorn, hogy a legtöbb üzletben, a tároláshoz szükséges eszközök hiánya is befolyásolja a boltok beszerezhető választékát. Sajnos, a zacskós tej dolgában nem tudunk még ma sem közös nevezőre jutni a kereskedőkkel. Ez egyébként mindenhol gondot okoz. A gépkezelők és az ellenőrök részére itt is kedvezőbb bérezést dolgoztunk ki, ami által sikeá szép magyar beszédről A Kazinczy-díj megalapítója, Péchy Blanka írónő találkozott a héten az Egyesült Izzó dolgozóival. Olvasói közel száz példányban dedikáltatták vele Regény című kötetét. Papp László felvétele rült a meghibásodást 0,2—0,3 százalékra leszorítani. Viszont az üzletekből még mindig 2— 2,5 százalékról érkezik jelentés. — Ügy tűnik, hogy a végleges megoldást a féltartós tej gyártása hozza meg, ami szobahőmérsékleten tárolva hét nap után is fogyasztható. Tulajdonképpen kétrétegű fóliacsomagolásba kerülne ezzel a tej. Ezt a korszerű technológiát még csak a tatabányai üzemben használják. Mér ígéretet kaptam arra, ha a vállalat meg tudja vásárolni a finn csomagológépet, akkor mi kapjuk meg. Napi gondok — Az a tapasztalatom, hogy a kisebb-nagyobb késések, a reklamációk csökkentek. A lehetőségeink azonban korlátozottak. Így a jelenlegi gondokkal nap mint nap meg kell küzdeni. Surányi János Csak egy kislány A tantárgy: idegenvezetés Szinte jelkép, hogy a város barokk terén, a gimnázium 1783-ban emelt épületében a diákok, a 17 gyakorlati fakultatív tantárgy közül az idegen- vezetést választották. Igaz, hogy csak hét lány és egy fiú tanulja ennek mesterfogásait, de miként Nagybégányi Emil igazgatóhelyettes mondotta, többen jelentkeztek, de csak ennyire van a szakmában igény, tanár és felszerelés. Idegenvezetést az országban csak 16 középiskolában tanítanak. ebből tíz helyen a fővárosban. Vác ebben is kivétel. Engedélyt kaptam, hogy egy órán keresztül Szölgyémy Géza tanárral én is az előadói dobogón lehessek és kérdéseket tegyek fel a tanulóknak. — Miért éppen ezt a szakot választották? — Mert képesítést kapunk. Arra a kérdésre, hogy ki választja ezt a szakmát hivatásnak, meglepő volt a felelet: csak egy kislány. A többi más foglalkozás után néz és ezt a képesítést csak mellékállásnak használja fel. Ellentétet láttam a két felelet között, de megtudtam, hogy a tanulók által választott főállásnak, például kirakatrendező, nincs fakultatív tantárgya. Tovább firtattam; Azért mégis volt valami oka, hogy a 17 fakultatív tantárgy közül éppen ezt választották. Hát persze! Világlátás, humán tárgyak szeretete! Elhangzott nem egy disszonáns hang is: — Csalódtunk. Nem így gondoltuk. Összekötötték az idegenvezetést az idegen nyelv tudásával. Ez logikus lenne, ha különórák lennének a nyelvtanulásra és ebből nyelvvizsgát is tehetnénk. Nem tartjuk igazságosnak, hogy ha akármilyen jól érettségizünk idegenvezetésből, de nem beszélünk legalább másodfokon egy idegen nyelvet, akkor megbukunk. Külön vizsgázunk a két tantárgyból. — Kezdetben a gyakorlati oktatás hiányát is panaszolták — mondta Szölgyémy Géza tanár — most sikerült megállapodásra jutni az idegenforgalmi hivatallal és egy-egy túrán a gyerekek kezébe tudjuk adni a mikrofont. Megragadtam a lehetőséget: — Mit tennének Vác idegen- forgalma érdekében? — Szállodát építenénk. Másodszor tennénk valamit a város tisztaságáért. Intézkednénk a fiatal turisták zsebéhez igazodva, kulturált vendéglátó- hely létesítése érdekében. Országos kulturális és sportrendezvényt szerveznénk. Ötödik helyen könyvet adnánk ki a város nevezetességeiről. Végül megbízásból átadtam az MTESZ idegenvezetők klubjának meghívását, ahol nyolc tanulót'tagnak tekintenek. Mészáros Gyula A boríték is vastagodhat Gondolnak az utánpótlásra A korábbi években a szakmunkásképző iskolával karöltve szervetlen vegyipari gyártó szakmunkástanfolyam indult a Forte-ban. A tanfolyam anyagában sajnos csak egy átfogó, terjedelmében és mélységében kis területre koncentrált fotóanyaggyártási program szerepelt. Az elmúlt évben az ipari miniszter rendelete lehetőséget adott arra, hogy az egyes ipari szakmákra képesítő tan- folyamot szervezzenek azok a vállalatok, amelyeknél speciális szakmunkásigény tapasztalható. A Forte helyzetére való tekintettel, az országos szakmunkásképzési jegyzékben helyet kapott á fotóanyaggyártó szakma, mely a vállalatra jellemező vegyianyag-gyártás- sal foglalkozik. Ezt a lehetőséget kihasználva ez év őszén indult az Ipari Szakmunkások Továbbképző Intézete segítségével egy olyan kihelyezett szakmunkástanfolyam, amely elméleti és gyakorlati oktatás keretében ismerteti a helyi vegyi és gyártási folyamatokat. A tanfolyamon azok vehetnek részt, akikre a vállalat hosszabb ideig számíthat. Az elméleti oktatás októberben kezdődött, a gyakorlati munkafeladatokat januártól végzik a hallgatók. Az egy évig tartó képzés oktatói, a gyár szakmérnökei, kutatói. Vizsga után a beiskolázottak bérkategóriájának megváltoztatására is lesz lehetőség. A képzettebb szakmunkások feladataikat magasabb színvonalon, a korszerűbb technikának megfelelően tudják ellátni. Ez a fiatal gárda képezi a vállalat szakmunkás-utánpótlását. Az építkezés védnökei Akcióban az ifjúsági szervezet FtOTfe-gyári beruházások A Forte-gyár kapujából nem látszik a magas daru, sem a törmelékek, az építkezés jelei. Eltakarják a bokrok, a magas fenyőfák. Közöttük vezet az út a vállalat életében központi helyet elfoglaló beruházásig, a leendő öntőépület színhelyéig. A termelékenység növelése, a minőség javítása, a termékszerkezet korszerűsítése érdekében elkerülhetetlen ez a beruházás, az extrúziós öntési módszer technikai fejlesztése. Az új berendezés lehetővé teszi majd, hogy egyszerre több emulziós réteg kerüljön a hordozóra, ezen túlmenően a nagy gépsebesség elősegíti a kapacitásnövekedést, ezáltal az öntésnél jelentkező időszakos gondok is megoldódnak. Hol tartanak? — Hol tart jelenleg a beruházás? — kérdezem Néder Frigyest, a műszaki fejlesztési főosztály vezetőjét. — Elkészült az öntőállás alapozása, az épített légcsatornákkal együtt. Folyamatosan halad az emulzióleadó épület kivitelezése. A belföldi gépgyártás lényegében a várakozásnak megfelelően folyik, csupán az import gép beszerzése halad lassan. Most kaptuk meg, október közepén az import behozatali engedélyt, ami lehetővé teszi a szerződések megkötését. — Mi indította a K1SZ- szervezetet arra, hogy védnökséget vállaljon a beruházás felett — kérdezem Gecseg Enikőt, a KISZ-bizottság titkárát. — Minden év elején megkérdezzük a vállalat vezetőit, hogy miben segíthet az ifjúsági szervezet. Többen felhívták a figyelmünket a beruházásra. Ezek után vált ez, a termelést segítő tevékenységünk fő elemévé. Vállalatunk fiataljai közül a fejlesztés és kutatás területén dolgozó KISZ-esek tudnak e munkában igazán részt venni. Telexen üzenik — Mit tettek a beruházás zökkenőmentességéért ? Felkerestük azokat a vállalati KISZ-szervezeteket, amelyek valamilyen formában részesei a munkálatoknak. — Kik jöhettek számításba? — Az IPARTERV, amelynek munkatársai a tervek honosítását végezték, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat, és a KÁÉV dolgozói, ök a klímaberendezések elkészítését és beszerelését vállalták. Mindegyikükkel együttműködési szerződéseket kötöttünk. Ezek legfontosabb pontja, hogy mindkét KISZ-szervezet figyelemmel kíséri a beruházás résztevékenységeit, kölcsönösen tájékoztatják egymást az eseményekről, s szükség esetén a tagság segítségét kérjük. — Voltak-e ilyen alkalmak? — Többször is. Először a NÁÉV-nál voltak határidő- csúszások. Ekkor elmentünk Salgótarjánba és az ottani KISZ-bizottság segítségével sikerült eredményt elérnj. Az IPARTERV nem szállította határidőre a terveket. Őket is felkerestük a megoldás érdekében, Itt a siker még kézzelfoghatóbb volt. Partnerek — Milyen tényezők könnyítették meg az együttműködést? — Az említett három vállalatnál erős KISZ-szervezetek működnek, amelyek segítik a munkánkat, partnerek a vitás kérdések megoldásában. A Forte fiataljai ezzel a védnökséggel nemcsak pasz- szív szemlélői, de aktív közreműködői a beruházásoknak. Tudatosan vállalták a munkát, mert tisztában vannak azzal, hogy a megváltozó vállalati körülmények, a még hatékonyabb és gazdaságosabb termelés az ő érdeküket is szolgálja. Bakóné Tóth Piroska ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) I
