Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-26 / 279. szám

mr

J«G1

1983. NOVEMBER 26., SZOMBAT

Színházt levél

Kabarék

r Nem szükségel- * tetnek váteszi ké- [ pességek annak felismeréséhez, i hogy a most folyó I színházi szezonban megszaporodik az elsősorban szórakoztató célzatú művek száma a fővárosi színpadokon. Az eddigi bemutatók sora jóslásoknál megbízhatóbb tényeket mutat. Csak egy rögtönzött lista: Várszínház: Titanic keringő; Vígszínház: Ugyanaz hátulról; Játssz újra, Sam; Józsefvárosi Színház: Lila ákác, Szarkafészek, A tettes ismeretlen; József Attila Színház: A kísértés; Játékszín: Valaki. (A decemberi előrejelzés újabb három ilyen jellegű bemutatót ígér.) S akkor még nem szóltunk a két kabaréműsorról: a Thália Jóból is megárt a kevés című produkciójáról, meg a Vidám Színpad újdonságáról, a Haj- xá, magyarolt !-ról.

Már most baj-e ez, vagy #em? Attól függ.

Ha a színházak több köny- hyed, szórakoztató, a nézőt inkább felüdíteni, mint elgondolkodtatni, inkább megnevettetni, mint elkomorítani szándékozó művet mutatnak be, annak általában két fő oka lehet. 1. Ezekkel többnyire kevesebb a gond, kevesebbet akadékoskodhatnak a felügyeleti szervek, egy zenés vígjáték nem olyan rázós, és hát jobb a békesség. 2. Az ilyen daraboknak várhatóan nagyobb lesz a közönségvonza- .tuk, s a mai világban a bevétel sem éppen mellékes tényező. Ok lehet még persze ■ az is, hogy a színházban jól kiosztható az illető vígjáték;

, vagy hogy a vígjáték ellensúlyozza a műsorterv más, súlyosabb, nyögvenyelősebb tételeit, mind főkönyvi, mind mű'velődéspolitikai szinten; yagy hogy —. végső és legfőbb 'érvkéhi — a 'közönségnek erre van igénye, az emberek nevetni akarnak, kikapcsolódást, szórakozást igényelnek a színházban.

Nos, a közönség szórakozás iránti igénye kétségtelenül megnövekedett. Hogy ebben mennyi az önszándák, s menynyi a gerjesztett igény, azaz mennyire spontán, természetes óhaj a közönség egy rétege részéről — merthogy a közönség persze nincsen —, illetve milyen mértékben plántálja bele a színházi műsor- politi/.a a közönségbe ezt az igényt azzal, hogy: Ezt azért adjuk, mert mi azt gondoljuk, hogy nektek ez kell, s akkor . a közönség végül tényleg azt hiszi, hogy ezt ő akarta — hát ez bizony nehezen eldönthető kérdés. Valószínűleg is-is: a közönség egy igen széles tábora valóban keresi a köny- nyed, szórakoztató színházi élményeket, s a színház, rá- érezve az igényre, meg arra, hogy ezzel némiképp a maga, *pbb tekintetben elég nehéz helyzetén is . könnyít, elébe is siet ennek az igénynek, sőt, bátorítja, irányítja, tudatosítja, s ezzel természeteién újra is termeli.

m a fő kérdés mégsem

A itt keresendő, hanem ott, ahol a színház minőségéről szoktunk beszélni. Azaz: a szórakoztató darabok sorozata önmagában még nem elítálendő, noha bizonyos arányokon túl azért az sem közömbös. Elítélendő azonban, ha ezek a darabok gyenge minőségűek, ha előadásaik rosz- szak, régi humorsámákba me- rsvültek, igénytelenek, ha a ■színészek évtizedes rutinjukra támaszkodnak, vagy a már rég , „megcsinált” figurájukat ismétlik, ha a rendezés ötlettelén, a kiállítás snassz, s az egészen érződik valami bóvli- .íz. Óriási tévedés ugyanis azt képzelni, hogy a szórakoztató műfajban mindegy, mivel ..váltják ki a nevetést, a szórakoztatást. A nézőtéri derű forrása úgyszólván akármi lehet, de nem mindegy, hogy min nevetünk: azon-e, hogy a pipaszárlábú, pocakos komikus térdig érő csíkos g-atyá ban jön be bal kettőről, vagy egy szellemes, ötletes, a szituáció és a jellemek logikájából eredő verbális vagy játékbeli poénon. Nem járhat persze minden szórakoztató színpadi darab a Shakespeare- vígjátékok vagy Moliére-ko- médiák magaslatán, de tisztes, igényes, becsületes ír%i munkára akkor is szükség van, s szükség van a tisztes, becsületes, igényes színészi-rendezői munkára is.

N

e beszéljünk általánosságokban, nézzünk két konkrét példát. A Thália Színház Jóból is megárt a kevés címmel játssza új, zenés bohózat show alcímű produkcióját. Ez egy jól ismert szórakoztató műfaj, a two men show magyarítása. Lényege: két sokoldalú színészegyéniság köré épül a játék, sok zenével, tánccal, bemondásokkal, egymásnak feladott poénokkal, ötletekkel, ziccerekkel, esetleg rögtönzéssel, szellemes és friss reagálásokkal az aznap esti közönség megnyilvánulásaira, a napi aktuális eseményekre stb. Kell (némi látványosság is: egy görlcsapat, fürgelábú fiúk, szép lányok; kell egy Mai vendégünk sztár, aki lehetőleg nő legyen: énekes, táncos. És kell látvány, fény, jelmez, meg a többi, hiszen ez: show.

A Tháliában így, lista szerint ■minden meg is van. A két színész, Rátonyi Róbert és Gál- völgyi János képességeit senki sem tagadhatja, s így együtt, más és más korosztályt, stílust is képviselve, különösen jó párost alkotnak. Van vendégművész is: Medveczky Ilona, aki változatlanul vonzóan táncol. Van két táncos lábú fiú: lncze József és Forgács Péter. Van szép lány is: Kánya Kata. Vannak görlök is (összesen négy). Van tánc, van ének, van poénváltás több menetben, satöbbi, satöbbi. Csakhogy a matéria, amire ez a keret épül, bizony harma- tos. Nagypapa korú Nóti Károly-jelenet, dédnagypapa korú francia bohózat, kissé hervadt Komlós János-tréfa, meg egy-két terjedelmes és terjen-. gősen előadott nem kabaré-, hanem színpadi bohózat- darab, s e nagy tömbök közé elhintve, mint mazsolaszemek a kalácsba, kerülnek be a valóban ebbe a kétszemélyes show-műsorba illő elemek. Van persze nevetés, de ami kiváltja, az a legtöbb esetben avítt, öreg tréfa.

A Vidám Színpad Hajrá, magyarok! című produkciója politikai kabarét ígér az alcíme szerint. Részben eleget is tesz ennek az ígéretnek. Van a háromórás előadásban két jelenet — a három évtizedes álmából felébredt funkcionáriusról meg a betegekkel való foglalkozás helyett építőanyagot hajszoló orvosról —, melyben az a fajta politikai humor csillan meg, amire igazán vevők lennénk: aktuális, szellemes, a néző napi gondjaira reagáló, friss humor ez, noha a jeleneteket nem futtatják ki eléggé, s inkább csak poénra hegyezik ki. De ez a körülbelül fél óra, meg Bodrogi Gyula bevezető konferansziéja és sajtómonológja: már az, amit egy mai politikai kabarétól elvárunk. Csak így tovább, hajrá, magyarok.

Takács István

Iratok tizenháromezer méteren

Források a megye múltjából

A rég! iratok a múltkutatók legfontosabb forrásanyagai. Minden kor törekedett arra, hogy jelzéseit átmentse a jövő embere számára. Nem véletlen, hogy a levéltár Pest megye legrégibb intézménye, egy idős a megyeszervczettel. Mindig szorosan hozzátartozott a megyei hatósághoz, annak szoros részeként működött. Idestova három évszázada ugyanabban az épületben, hasonló feladatkörrel tevékenykedik. L.cy Tiborral, a Pest megyei Levéltár igazgatójával beszélgettünk a levéltár, történetéről, a gondokról, s a lehetőségekről.

Kezelés, tárolás

— A legrégebbi bejegyzés, amely a levéltár létéről árulkodik, 1657-ből származik. Középkori latin okleveleivel — 1229-től kezdődően —, a török korból és a későbbi időkből származó, magyar, német, latin és a legkülönbözőbb nyelvű forrásaival, a modern kor irataival, térképeivel és más értékes gyűjteményével olyan kincsestár, amely minden szempontból igen fontos.

— Több szálon futó tevékenységüknek mi a jellemzője?

— A szerteágazó munka közepette á hármas alapkövetelmény irányt adó számunkra: el kell látni bizonyos igazgatási feladatokat. Ugyanakkor a jogbiztosító funkció mellett nem hanyagolható el a tudományos kutatás sem.

— Ezek szerint a legfontosabb a történeti értékmentés. Hogyan konkretizálódik ennek a felelőssége?

— A mindennapi ember számára a ma megtörtént esemény holnap már kevésbé fontos, a feledés homályába vész. Az értékmentés felelőssége éppen abban rejlik, hogy tudatosítsuk: nem mehetnek veszendőbe a különböző iratok. Figyelemmel kísérjük — természetesen a hatáskörünkhöz tartozó területen — valamennyi intézmény iratkezelését, tárolását, selejtezését. A tizenöt évnél'régebbieket átvesszük. Ezeket a dokumentumokat aztán szakszerűen feldolgozzuk, őrizzük és az érdeklődők, valamint a tudományos kutatók rendelkezésére bocsátjuk.

— Az állandóan szaporodó anyag tárolására milyen lehetőségeik vannak?

— A mintegy tizenhárom- ezer iratfolyóméter meglehetősen mostoha körülmények között van Budapesten. Az öt pinceraktárra, amely néhány esztendővel ezelőtt igen rossz állapotban volt, most azt lehet mondani, hogy elviselhető. Bár az anyagok változatlanul veszélyeztetettek, a raktárakban a munkakörülmények némiképpen javultak. Fejlődést jelent, hogy elkészült a fotó- és a könyvkötő műhelyünk. Lélegzetvételhez jutottunk a fióklevéltárak létrehívásakor, de azok mégsem pótolhatják a központi levéltár igényét. Tudjuk, hogy a megoldás egy korszerű levéltár építése lenne, de ismerjük a gazdasági okokat is, ami ezt az elképzelést hátráltatja.

Hiányzó szabályzatok

— Miben rejlik a fióklevéltár előnye, egyszersmind a hátránya?

— Nagykőrösön, Vácott, Aszódon hoztunk létre az utóbbi években fióklevéltárakat, mintegy ötezer iratfolyómétert tudtunk elhelyezni. Szerencsére mindegyiknek van még befogadóképessége, s munkatársaink is jó körülmények között dolgoznak. Könyvtár, kutatószoba várja az érdeklődőket. A kiállítótermekben egy-egy terület bemutatására van lehetőség. Átmeneti megoldásként fontos volt a fiókok létrehozása, de végleges megoldást nem jelenthet. Bizonyos vonatkozásban szétbontja a levéltári szervezetet, mivel a központban jelentkezik a legnagyobb kutatási igény, s ez kapcsolódik szervesen az országos elképzelésekhez. Az ideális mégiscsak az egy helyen való tárolás lenne.

— A közigazgatás átszervezése során milyen feladataik vannak?

— Nem veszhetnek el a járási hivatalokban összegyűlt és számunkra fontos anyagok. Éppen ezért a jövő esztendőtől a tizenöt évnél régebbi, történeti értékű és ügyviteli jelentőséggel nem rendelkező iratokat átvesszük, rendezzük, selejtezzük.

— A tartalmi tevékenységet jelzi: milyen a munkatársak szakmai felkészültsége?

— A levéltár gyarapodásával egy időben a munkatársak száma is nőtt. Felsőfokú képzettsége mindenkinek van, akinek a munkaköre ezt megkívánja. Az évek során a legtöbben elvégezték a levéltári kiegészítő szakot-is. Legalább egy évtized kellett, hogy ez a helyzet kialakuljon. A fluktuáció mérsékelt: néha a fővárosi intézmény visz el egy-egy több éves gyakorlattal rendelkezőt. Minden esztendőben megszervezzük az alap- és középfokú tanfolyamot saját dolgozóinknak és az egyes területeken munkálkodóknak.

— Mely területre terjed a gyűjtés?

— Pillanatnyilag kilencszáz- tizenöt helyet tartunk nyilván. Intézménytől, vállalattól függ, mennyire tartják fontosnak az iratkezelést Általános tapasztalat, hogy a legtöbb helyen mostohán bánnak az anyaggal. Hogy mást ne említsek: hiányoznak az iratkezelési szabályzatok.

— Az alaptevékenységen kívül mi a Pest megyei Levéltár jellegzetessége?

— A tudományos munkák kötik össZe a közművelődés egyeb területeivel a levéltárat. A nagy átfogó tanulmányok részmunkákból állnak össze. S ezek a résztevékenységek kapcsolódhatnak a helytörténeti kutatásokhoz, az iskola-, a település-, az üzemtörténeti krónikák írásához. Egy átfogó tanulmánykötetet tervezünk 1985-re. Olyan igazgatástörténeti résztanulmányokat tartalmaznak majd, mint a községi közigazgatás szervezete a XVIII. században, a büntető bíráskodás ugyanebben a korban, az állami népművelés 1920 és 1950 között, a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozása és sorolhatnám tovább. A tanulmányok java elkészült.

Tanulmányok, pályázatok

— Forrásértéknek a levéltári publikációk. Milyen kiadványokat terveznek a közeljövőben?

— A módszertani tanulmányok sorát folytatjuk. A Pest megyei Levéltári füzetek című sorozatban a napokban jelenik meg a Hogyan írjam meg falum történetét? A legapróbb részleteket is taglaló kötet a krónikaíróknak lesz jelentős segítség. A Hazafias Népfronttal és a megyei művelődési központtal közösen hirdetjük meg a krónikaíró és helytörténet-feldolgozó pályázatokat. A megíráshoz, az elemzésekhez szinte nélkülözhetetlen lesz a módszertani kötet. A Pest megye múltjából című sorozatban egy-egy részterületet dolgozunk fel. Fontos forrásmunkák az adattárak. Hamarosan napvilágot lát ;á Pe^st-PUis- Sölt megjje községi jegyzőkönyveinek' regesztái 1638— 1711. című kötet.

— Kik keresik fel leggyakrabban a levéltárat?

— A tudományos kutatókon kívül egyre több érdeklődő jön. Divatba jöttek a családtörténeti kutatásbk. Annak örülünk legjobban, ha a település- és üzemtörténetekkel foglalkozó amatőrök búvárkodnak nálunk. Hiszen az adatokból levont következtetések tudományos hitelt adnak a tanulmányoknak. A tanulmányok közzététele pedig a szülőföldhöz való kötődést mélyítik el mindannyiunk számára.

E. K.

Csizma az asztalon?

Szolgálat

TLJogyan kerül a csizma az asztalra? Hogyan a művelődési házak előterébe a házikenyér, az órajaví- tó, az ajándékvásá: ?

Esztendeje elterjedt a hír, hogy a művelődési házak némelyike nem átall — úgymond — ilyen közönséges szolgáltatásokat fölvállalni. A tamáskodók nem győzték hangoztatni: azért van a kenyérbolt, hogy óit kenyeret árusítsanak, s azért a művelődési ház, hogy oda szórakozni járjunk. Idővel bebizonyosodott; szó sincs arról, nogy mások feladatát vállalnák fel a népművelők. Mindössze úgy gondolják, a mindennapi kultúra részeként — erejükhöz mérten — megpróbálnak segíteni. Abból az elgondolásból indultak ki, hogy a szabad idő átrendeződésével megnövekedett az otthoni elfoglaltság: a legtöbb családban a hét végére zsúfolódik a lakás körüli tennivaló, a bevásárlás, a javítások, barkácsmunkák. Gödöllőn kezdetben például felmérték, milyen szolgáltatásért kell távolra Utaznia a helybélinek. A hiányra építve alakult ki á mai szolgáltatóiroda, amely a háztartási eszközök kölcsönzésétől a könyvárusításig mindent magában foglal. Szentendrén nemrégen szervezték meg az úgynevezett közönségszolgálatot, Segítik a családokat például a hét végi gyerekfelügyelet megszervezésével, kisiparosokat közvetítenek, használt cikkek cseréjét rendezik meg, budapesti színházjegyeket árusítónak.

Hosszú sora lenne, ha

külön-külön szólnánk valamennyi kezdeményezésről. A kételkedők számára az eddigi tapasztalatok bizonyítanak. Egyre többen érkeznek a művelődési házakba, mind több rendezvényen vesznek részt, miközben köznapi tennivalóik rendeződnek. S ha már valaki megtalálja a „házhoz” vezető utat azért, hogy ott megjavíttassa az óráját, avagy bevásároljon, körülnéz a programok között is. A lényeg az, hogy e kisegítő szolgáltatás ne váljék fő tevékenységgé. Sokkal inkább mindennapi kultúránk színvonalát emelje, hogy több idő, energia maradjon mindannyiunknak az önművelésre.

Tv-FIGYELŐ

Kék fény.

Jelenet a Vidám Színpad Hajrá, magyaroki című politikai kabaréjából

Századszor villantotta ránk veszélyt jelző lámpáját a Kék fény, a Magyar Televízió egyik legnépszerűbb

— az ágyukba hiába parancsolt kisiskolásoktól kezdve az egértől is riadozó nagymamákig bezárólag mindenki által nézett — műsora. Üj köntöst is öltött ebből az alkalomból: a tányérsapkás rendőrmellké- pek sokaságában afféle titokzatos negatív felvételek mutatták a rács mögé való, illetőleg már megérdemelten odakerült főbb avagy kevésbé fő szereplőket.

Ha pedig egy sorozat — s ezt minden valamirevaló készüléktulajdonos bizonyíthatja

— fennállásának egy valamely ünnepén friss orcát ölt, az egyáltalán nem a búcsú jele. Éppen ellenkezőleg: a megújulva való fennmaradást hirdetik a szembeszökő külsőségek.

Így is legyen! Villogjon még vagy másik száz estén át az a szolgálati gépkocsik tetejéről oly jól ismert lámpa, és tűnjenek fel a képernyőn újból meg újból azok. akik e szirénázással kísért fényjelenséggel kérik az ország lakosságának segítségét a dutyiba zárandó vétkesek elfogásához, s akiktől megtudhatjuk: itt így törtek be, amott meg amúgy alakult a galiba.

A Kék fény ugyanis nagyjában-egészében hasznos, jó műsor. Egyrészt ténylegesen segíti a nyomozásokat, másrészt meg az ország-világ elé tárt — olykor minden kommentár nélkül is elrettentő — esettanulmányaival hatásosan figyelmezteti, éberségre inti a lakosságot.

S hogy miért írtuk fentebb azt, hogy csak nagyjában-egé- szében érdemli ki ez a jubiláló vállalkozás a legjobb érdemjegyet? Nos, hangvételének olykori megbicsaklásáért. Nevezetesen azárt, hogy míg a hivatásos bűnüldözők szinte kivétel nélkül higgadtan, a tárgyilagos elemzés szordínó- jával beszélnek, addig az adásokban foglalkoztatott riporterek egyike-másika hol az ügyész szigorával tudakolózik. hol pedig a bírák képzeletbeli talárjával a vállán próbál osztogatni ítéleteket. (Hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, hadd idézzük fel azt a rossz emlékű esetet, amikor egy kecskeméti férfiút a tartásdíj7 fizetés elmulasztása miatt ilyen szavakkal feddett meg egy mikrofonforgató: na. ha én bíró lennék, ennyi meg ennyi évet akasztanék a maga nyakába ...)

Évre év, sugárzásról sugárzás. de ez az érdes hang csak nem akar megkopni, illetőleg olyanná alakulni, amely annak a jó ötmilliónyi nézőnek föltétlenül rokonszenvesebb. Ne

adjuk fel azonban a reményt: ahogyan a műsor öltönye — stílusosabban fogalmazva: egyenruhája — is megváltozott, talán majd a riporteri szófűzések is kedvünkre valóbbakká igazodnak.

Tihany,

• Ha az emlékezet nem csal, a Hét egyik korábbi adásában már megismerhettük Hegyi Lajost, a tihanyi apátság apátplébánosát, ám azt a félórás portréfilmet, amelyet róla forgattak, csak most, csütörtökön kora este láthattuk teljes egészében.

Akkor is, most is egy rendkívül rokonszenves egyházi férfiúval akadt találkozásunk. Egy olyan valakivel, aki — ő mondta így — az ország legszebb plébániájában híveinek és rengeteg látogatójának megelégedésére, magának pedig nagy-nagy örömére végzi azt a munkát, amelyre hajdan, kispapként vállalkozott. Mondhatni, egyszemélyes intézmény Tihany magas fokán Hegyi plébános úr. Ha néha el is fárad, azért teszi a dolgát: beteget látogat, folyton folyvást felügyel apátságának épségére. s egyáltalán úgy van jelen Tihanyban, hogy a hivők és a nem hivők egyaránt a szívükbe zárják, ha csak néhány percre is találkoznak vele. Jól tették a tévések, hogy Hegyi Lajost bemutatták.

Akácz László