Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-01 / 258. szám
ÜKn 4f,. K/unap 1983. NOVEMBER t, KEDD Egy kórus születésnapja Solymáron szeretik a muzsikát Rangjukat cselekedeteik adják Minden nap hoz újat Kétszázketten tartottak munkaértekezletet Gödöllőn, valamennyien úttörővezetők, s a meghívott vendégek ritkán hallanak olyan önkritikus, meditáló hozzászólásokat, miként ők vélekedtek tevékenységükről. Tették ezt egész egyszerűen azért, mert felelősséggel tartoznak azoknak, akikkel naponta találkoznak, akik olyanokká válnak, amilyenek ők. Egyszerű lenne azt állítani, hogy valamennyien példaképeik, mert a gyerekek velük együtt gondolkodnak, játszanak, terveznek, túrát, táborozást, s megméretnek szakmai vetélkedőkön. Azaz, leg- jobbjaik mindig is együtt élnek a hat-tizennégy éves korosztállyal. A megyei úttörőelnök azt mondta szóbeli kiegészítőjében, hogy rangunk az, amit teszünk, ahogyan cselekszünk. S ebben benne foglaltatik az iskola, az úttörőmozgalom, a család, a lakóhely vezetése és közössége, a patronálók. így együtt olyan egységet jelentenek, amely életerőssé teheti a kék és vörös nyakkendősök életét. Ha van valakiben annyi erő, hogy keresse, ápolja kapcsolatait, akkor élni fog a mozgalom — hangsúlyozta az egyik küldött. A másik — fehér hajú, tapasztalt vezetőként — azt hangoztatta, hogy minden év hoz újat, valami meglepetést. Voltak, akik örömeiket sorjázták — mily boldogan! —, s aztán hozzátették: az úttörőmozgalom nyitottabbá válásával erősítsük gyermekeink közéleti, politikai készségét. Gödöllőn szombaton együtt volt a tizenhat éves ifi- és a nyugdíj előtt álló csapatvezető. Jelen voltak a kisdobosok és az úttörők is, nemcsak köszöntötték a megyei konferenciát. Vezetőikkel együtt olyan tükörbe pillantottak be, amely kíméletlenül visszajelzett. Jellemezte a mozgalom hatásrendszerét, eredményeit, gondjait, de leginkább azokat, akik elképzelhetetlennek tartják mindennapjaikat a gyermekek nélkül, s csakis a megőrzés és megújulás egyidejűségében látják a fejlődés, útját. Jó lenne békében élni Baráti összejövetelre — kedves születésnapi ünnepségre — kaptunk meghívót a solymári Apáczai Csere János Művelődési Házból, ötéves a solymári madrigálkórus. Ebből az alkalomból felkerestük Kempelen Tündét, az együttes alapítókarnagyát, hogy beszélgessünk a kamarakórusról, illetve Solymár zenei életéről. Országos mérce — 1974-ben kerültem Solymárra, ahol a helyi művelődési ház igazgatója lettem. Képzett zenészként hamarosan felfigyeltem, hogy ennek a fővároshoz közeli községnek sajátos zenei hagyományai vannak. Az itt élő emberek az át- tagnál jóval muzikálisabbak; fogékonyabbak a jó zenére, sőt maguk is szívesen énekelnek, játszanak hangszereken. A község Mária Terézia korában Alsó-Ausztriából és Ba. jorországból betelepült németajkú lakói a nagy múltú német zenekultúrát hozták magukkal. és kis közösségük egyik összetartó ja a közös éneklés, muzsikálás volt Megérkezésemkor már régóta működött a községben férfikar, kitűnő fúvósegyüttes, az iskolában élénk zenei életet találtam. Kelemen Istvánná közel négy évtizedes zenetanári működése során Solymáron nemzedékeket nevelt a zene szere- tetére. A legkorszerűbb, tehát kodályi-zenepedagógiai módszerrel tanította a gyerekeket énekelni. A solymári gyermek- kórus színvonala országos mércével is mérhető. A község „zenei légköre” inspiráló volt. A kitűnő akusztikájú mű- emlékjellegű barokk templomban időnként zenekari és orgonahangversenyeket is rendeztek. Ezek már nem csupán helybelieknek; de a környék községeinek és a budapesti látogatóknak is vonzó zenei esemény volt. Ilyen hagyományok alapján 1977 tavaszán rendeztük meg először a Solymári Zenei Heteket, mely azóta hagyományosnak mondható, hiszen idén már hetedszer tartottuk meg. — Ügy tudom, hogy ön időközben elkerült Solymárról. Ki szervezi most a solymári zenei heteket? — Két éve a Budapesti Művelődési Központban dolgozom, mint zenei szakfelügyelő, de a solymáriakkal nem szakadt meg a kapcsolatom. Egyrészt a zenei hetek művészeti vezetőjeként, másrészt a madrigálkórus karnagyaként részt veszek a község zenei életében. A solymári zenei hetek — az eredeti célkitűzésnek megfelelően — az országos kórusmozgalom részévé vált. Rangos szakmai és módszertani találkozó, amely a legkülönbözőbb együtteseknek, tehát a kamarakórusoknak, a nagy vegyeskaroknak. az ifjúsági vegyeskaroknak és a gyermek- kórusoknak nyújt fellépési lehetőséget, vetélkedés! alkalmat. De nem szakadtunk el a helyi közönségtől sem. A hangversenyeknek törzsközönsége van a községben. A solymáriak szeretik a kórus- muzsikát! Aranykoszorú — Gondolom ez adta a kamarakórus megalakításának ötletét is. — Igen. Volt már férfikar és kitűnő gyermekkar. Úgy véltem, egy kisebb vegyeskarra futja a helyi erőkből. 1978 október 1-én, tehát a zenei világnap alkalmából alakítottuk meg a solymári madrigálkórust. Tulajdonképpen némi hagyománya a vegyeskari éneklésnek is volt, mivel a templomban időnként működött ilyen kórus. A mi kezdeményezésünk mégis újszerűnek tűnt. mivel a „világi” vegyeskari kórusmuzsikán ak nem voltak hagyományai, sőt némi előítélet is élt ezzel kapcsolatosan az emberekben. Mint ahogy az azóta országos hírű. s ma már a községben is nagy becsben tartott asszonykórus, a solymári asszonyok hagyományőrző népdalköre is nehezen indult. — öt év után holt tart ma a madriyálkórus? — Jelenleg 37-en vagyunk, legtöbbünk az alapítás óta tagja az együttesnek, bár természetesen nálunk is történtek személyi változások. Sokan elkerültünk Solymárról, de visz- szajárunk. Az új tagok egy része a fővárosból és a környékről verbuválódott. — A muzikális és szép hangú együttes hol szokott fellépni, milyen sikereik voltak az elmúlt öt esztendőben? — 1979 tavaszán Solymáron a zenei heteken mutatkoztunk be, s ma is a legfontosabb fellépéseinknek a helyi szerepléseket tartjuk. Ezen kívül számtalan baráti kórustalálkozón vettünk részt, többek között például Sárisápon, Bárdos tanár úr 80. születésnapi ünnepségén, az 1980-as VII. országos kórustalálkozón, ahol aranyko- szorús minősítést nyertünk. Két külföldi meghívásnak is eleget tettünk, 1982-ben Svájcban jártunk a Studiochor Luzern vendégeként, 1983-ban Franciaországban Aneciben adtunk négy koncertet, s átutazóban felléptünk Münchenben is. Jelenleg az OKISZ kamarakórus fesztiváljára készülünk izgatottan. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, Kiskőrös Városi Tanácsa, a Bács-Kiskun megyei Múzeumok Igazgatósága és a kiskőrösi Petőfi Társaság közös rendezésében tartották meg október 28-án a Petőfl-emlékhelyek országos találkozóját. Először a kiskőrösi Petőfi Sándor Művelődési Központban Juhász István tanácselnök-helyettes megnyitó szavaiban elmondta, hogy a Petőfi-emlékhelyek találkozóját 1972-ben Szalk- szentmártonban már megtartották — ezentúl ezt a szerepet Kiskőrös vállalja magára, természetesen igényelve azt is, hogy időnként azok a helységek is rendezzenek országos találkozót, ahol egykor a halhatatlan költő járt. EL mondta, hogy szép hagyomány kezd kialakulni, az. hogy az ifjú házasok első útja Petőfi szülőházához vezet. a kiskőrösi könyvtár Petőfi Varga Mátyás. Hála a televízió szegedi stúdiójának, egy nagyon érdekes — a tanulságok egész csokrát magában rejtő — portréfilmet láttattunk vasárnap késő este Varga Mátyásról, díszlettervezőink nagymesteréről. Először is tudomásunkra jutott mindaz a lexikálisán fontos ismeretanyag, amely az ő munkálkodására vonatkozik. Tehát megtudhattuk, hány és hány helyen komponált színpadképeket hány és hány színház, illetőleg filmstúdió felkérésére. Mint láthattuk, hallhattuk, Szeged különösen sokat kért és kapott is tőle, hiszen a Dóm téren hajdanán elkezdett, majd az 1960-as évektől felújított szabadtéri játékok állandó résztvevőjeként valamennyi évadban más ruhába öltöztette a hatalmas színpadot. Másodszor rábólinthattunk arra a felismerésre, hogy a manapság oly divatos jelzéses színház nem lehet igazi színház. Egy-két festett gerenda — így Varga Mátyás — soha nem képes felidézni egy háttér illúzióját. Az efféle puszta tereken a színészek is hiába igyekeznek: játékuk nem érvényesülhet a szegényes keretben. Harmadszor pedig az irányító és az irányítottak kapcsolatáról tűnődhettünk el, azt — Ezek szép eredmények, figyelemre méltó sikerek. Gondolom, komoly munka áll mögöttük. — Kéthetente 2-3 próbát tartunk, a fellépések előtt többet. Az öt év alatt kialakult repertoárunk gerince, amely főleg a reneszánsz kórusmuzsika remekműveiből áll, de szívesen éneklünk modem műveket Is. A jobb minőség — Ismerve a kórus repertoárját, zenei igényességét, milyen további tervei vannak? — A kamarakórus — mint neve is mutatja — kevés énekesből áll. Mindenkinek szinté a szólóénekléssel 'azonos minőségű hangszínt és zenei megformálást kell nyújtani, hogy a kórus hangzása egységes és mégis differenciált legyen. Ehhez nagyon sok munka szükséges. Célunk és tervünk tehát a „jobb minőség”. A repertoár csiszolása, folyamatos karbantartása, s megfontolt bővítése az elsődleges feladat. Ehhez kívánunk sok sikert! A születésnapi ünnepséghez, a baráti összejövetelhez, a vidám énekléshez lapunk jókívánságait is szeretettel mellékeljük. V. L. műveinek és a róla 6zóló könyveknek mintegy 588 egységét gyűjtötte egybe és kialakulóban van a kiskőrösi Petőfi Galéria megalapítása a magyar képzőművészek adományai jóvoltából. Faragó Csilla zenei és Hatvani Zoltán irodalmi műsorát követte Losonci Miklós művészettörténész előadása a „Képalkotó Petőfi’’ címen. A másik vitaindítót Bodolay Géza kandidátus tartotta a „Pe- töfi-kutatás Magyarországon’’ témakörben'. A délutáni program keretében megkoszorúzták Petőfi szülőházát és szobrát, többek között a Pest megyei emlékhelyek közül Gödöllő, Aszód és Dömsöd küldöttsége is. Időszerű, hogy a jövőben közülük bármelyik, talán először Aszód rendezze meg a Petőfi-emlékhelyek soron következő országos találkozóját. hallván, hogy az, aki munkát ad, kedvet is teremtsen. Tehát az utasítások mellé olyan hangulat kell, amelyben a deszkák összeszögezője, a kulisszák kipingálója az egész látványért felelősnek érzi magát. Varga Mátyás azt a módszert követi, hogy kinek-ki- nek előre elmondja a terveit, így aztán az ötleteket nemcsak ő, hanem munkatársainak egész csapata érlelgeti, tágít- gatja. Nos, ha valami, akkor ez a legutóbb említett vezetői szokás igencsak megszívlelendőnek látszik; bizony sok beosztott örülne, ha rá is úgy számítanának, ahogyan minden színháziak kedves Matyi bácsija számít az ő díszletezői- re. (Emlékezzünk csak: milyen vigyázva nyitott be azon a Dóm téri kis ajtón; ujjai szinte simogatták a más kezek gyalulta, egyengette léceket. A szívesen végzett munkáért ilyen szótlan gyöngédséggel is lehet köszönetét mondani.) La Musica. Egyébiránt nagy szerencse, hogy Varga Mátyás portréfilmje zárta le a hétvégi televíziós programot, mert az ő szavain kívül más nemigen mutatkozott méltónak arra, hogy a néző megdicsérje. (Kivéve természetesen a tornászok világbajnokságának közvetítéseit, amelyeMindig mosolygós csönd fogadja, ha a felnőttek tanácskozásán kisgyermek kap szót. Ám ahogy Bainóth Zoli, a kát ceglédi úttörőcsapat Delfin és Misa mackó őrsének felhívását olvasta, az iménti mosolygós arcok komollyá két majd félszáznyi ország vett át, remélhetőleg kiváló technikai minőségben.) Ha mégis végigböngésszük a szóban forgó kínálatot, néhány percre meg kell állapodnunk 'a La Musica című adásnál. Mármint annál a félóránál, amelyet Maros Gábor töltött ki dalolással, bohóckodással. Eddig is tudtuk, hogy ügyes mozgású és szép hangú ifjú művészünk ő, de most, hogy képességeinek bemutatására ilyen lehetőséget kapott, tehetsége a maga teljességében meg tudott mutatkozni. Ha kell, kikiáltóként riogatja a publikumot, ha kell, egy clown képében jelenik meg, s ha kell, úgy nosztalgiázik egy állólámpa bánatos fényében, hogy könnyek szöknek a leányszemekbe. Szó ami szó: ez utóbbi szerep — mármint az andalodva andalítás — illik a leginkább hozzá. Lírai tenorja a lágy dallamok előadásakor érvényesül a legjobban. Amikor így produkálta magát, megérthettük, miért is tartott rá igényt egy rövid ideig az Operaház. Persze azért Maros Gábor nem a nagyáriák otthonába való. Az ő igazi terepe az operett-, a musicalszínpad. Maradjon is ott karrierje végezetéig. Akácz László váltak. Bármelyik külpolitikai elemzésnél megrázóbb volt a negyedikes, értelmes tekintetű fiú szájából hallani: Tudjuk, hogy földünk különböző tájain a velünk egykorú pajtásoknak nem ilyen gondtalan az élete. Ha arra gondolunk, hogy még mennyien éheznek, hány leány és fiú puskaropogást hall tanítója szavai helyett, elszorul a szívünk. — Nekünk sohasem volt részünk éhezésben, mi nem tudjuk, milyen az, háborúban élni. De olvasunk, látunk filmeket, ismerjük a felnőttek elbeszélései alapján, s nagyon félünk a háborútól — mondta Zoli a szünetben. — Jó lenne, ha a gyerekek a világon mindenütt békében élhetnének! Horváth Szabolcs, a Delfin őrs őrsvezető-helyettese helyeslőén bólogatott, majd még mindig megilletődve körülnézett. — Nagy dolog, hogy eljöhettünk ide. Fél éjszaka nem tudtam aludni, annyira izgultam. Tudjuk, hogy az úttörő- vezetők értünk és miattunk vitatkoznak ma. Szeretnénk, ha úgy valósulna meg mindaz, amiről szó van, hogy még színesebbé, érdekesebbé válna a kisdobos- és úttörőélet, ha minél többet tehetnénk egymásért, s azokért a kisgyerekekért, akiknek sorsát szerencsére csak hallomásból ismerjük. Emlékek Sok érdeklődőt vonzott a művelődési ház folyósóján elhelyezett kiállítás. Imponálóan lenyűgöző volt látni, milyen sok helyén üdülhettek a nyáron megyénk úttörői, kisdobosai, Ezeket a táborokat a társadalmi összefogás ajándékozta a gyerekeknek. Valamennyi úttörőcsapat elmondhatja; táborairól, nagy túráiról egy önálló kiállításra is elegendő emlékanyagot őriz. Tablók számoltak be arról, hány iskolában szerkesztenek a pajtások újságot, a csapat és az iskola életével foglalkozó rádióhíradót. Büszkén hívták föl -egymás figyelmét a látnivalókra az úttörővezetők: az idősebbek némi nosztalgiával, a fiatalabbak pedig időnként csodálkozva azon, hogy mi minden is történt szűkebb pátriánk gyermekmozgalmában az elmúlt harmincöt év alatt. Jó ötletnek bizonyult a Trlál játék- és sportszervására, amelyen nemcsak új, eddig ismeretlen játékokat mutattak be, hanem akinek még így, hónap végén akadt nagyobb összeg a zsebében, válogathatott az igazán sok, kisebb-na- gyobb doboz Lego közül is. De megtalálható volt a táborozás nélkülözhetetlen kelléke, a bogrács, s osztatlan sikert arattak a víziúttörők vezetői között a formatervezett csónakok is. Trencsényi Zoltán felvételei Találkozó Kiskőrösön Petőfi-emlékhelyek V-FIGYELŐ
