Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-20 / 274. szám

Zeneünnep Bernstemnel Megtagadhatatlan emberség Csömörön minden rendben Az iskola vagy a határidő? Kém a patinás romokat, hanem épülő Iskolát kerestünk Csömörön, a Major utcában. Nyolc párhuzamos téglafal mere- dezik egymástól függetlenül és egyelőre titkolva minden épí­tészeti formát. Betonvas szerkezetek és rudak hevernek a fa­lak tövénél összegyűlt tócsákban. A sóder elfedi az alapot, de kövéren élteti a gazt; egy habarcskeverő gép árválkodik moz­dulatlanul — mint később kiderült —, éppen kilenc hónapja. Hír: Csömör lakói készpénzben 117 ezer' forintot fizettek be a községi tanácsnak, hogy ezzel is segítsék az iskola építését, pontosabban bővítését, hat tanteremmel, szakelőadóval és nap­közis szobával. Aki most végigmegy a Major utcán, annak ér­zéki csalódása lesz: úgy látja, mintha nem épülne az iskola, pedig épül. £ Fanatikus zenekedvelő ^ vagyok. Egyetlen napig sem | élhetek anélkül, hogy zenét £ hallgatnék, játszanék, ta- í nulmányoznék vagy g<m- ^ dolkodnék felőle. És mind- ^ ez teljesen független hiva- ^ táso3 szerepemtől; rajongó ^ vagyok, elkötelezett tagja a & zenehallgató közönségnek. Leonard Bernstein írja mindezt A megválaszolatlan kérdés című könyvében. S hogy mennyire így van és mégsem csak így történik min­den. arról legutóbbi budapesti diadalmenete győzött meg ben­nünket. Bernstein nemcsak egy a századunk legnagyobb muzsikusai közül, hanem ezzel együtt olyan showman is. aki­nek alig akad párja ma föl­dünkön. A karmester Bernstein nem deklarál, nem agitátor, mani­fesztálni sem akarja gondolko­dását, sem erőszakot venni másokon. Sakkal inkább a mindenkori ember érzésvilá­gából és mentalitásának isme­retéből szemléli közvetlen kör­nyezetét és hat elementárisán, mert így természetes, így em­beri. Persze, mindehhez rend­kívüli rendre, fegyelemre, rendszerre, képzettségre, el­lentmondást nem tűrő határo­zottságra van szüksége. Bernsteinnél az a természetes, hogy a dolgok önmaguktól vál­nak olyanná, amilyenné ő ál­modja. S ezek az álmok na­gyon is jelenkoriak, nem a földtől elszakadok. Akár Bartók Zenéjét vezényli, akár Schumann szimfóniáját, min­denkor megküzd anyagával. A matéria, a felhangzó zene csak indok a véleményalkotásra. Jól tette a Magvető, hogy a Gyorsuló idő sorozatában kiadta Kunszabó Ferenc Gya­rapodásunk története című pamfletjét. Igaz, nem annyira gúnyirat, mint egy házvásár­lás, költözködés és a befeje­zetlen épület továbbépítése kálváriájának leírása. A szer­ző nem akart egyebet, mint papírra vetni, hogy miként le­het ma hazánkban lakáshoz jutni, közelebbről Érden, ahol a szerző családjával él. S hogy az egyéni megpróbáltatása mégis közügy, azt éppen az Írás bizonyítja. Akinek már volt ügye az OTP-fiókokban, a tanácsokon, ott, ahol intézik az építkezés­sel kapcsolatos dolgokat, az magára ismer a kötet elolva­sásakor, hiszen ez velem is megtörtént — gondolja, mint a szerzővel: Szerényen álltam meg a pultnál; a hölgy éppen aktákat ügyintézett. Dolgavé- geztével fölnézett és közölte, hogy a pénzt csak akkor ve­hetem föl, ha a parkvárosi In­gatlant a Földhivatal annak rendje és módja szerint ne­vünkre telekkönyvezi. Menten lekönyököltem a pultra, s olyasmit hebegtem, hogy ezt eddig sohasem mondta, csak­is az OTP-hitel átvállalására hivatkozott, mint akadályra. A hölgy változatlan arckifejezés­sel nézte kínlódásomat, csak szemében villant valami fény — a gúnyé vagy a részvété, zilált lelkiállapotomban nem tudtam eldönteni —, s közöl­te: Nem akartam elkeseríteni. Tehát a jó szíve!... Megkö­szöntem, eltámolyogtam. Kint valamelyes nyugalmat eről­tettem magamra. Mert hova jutok, ha átengedem magam a kétségbeesésnek? Sehova, il­letve kórházba, infarktussal... Hiny és hány nyen epizó­dot, valósághelyzetet tudnánk mi is elmondani, mint amiket a szerző is leír rövid terjedel­mű könyvében? Sokat. Ami mind bizonyítja, nem könnyű manapság Magyarországon tel­ket venni, házat építeni, la­káshoz jutni. Hogy az írónak mégis sikerült, azt ez a kis könyv is bizonyítja. Mert bár­milyen nehéz is az úton végig­menni, mégiscsak végig lehet menni, ha kacskaríngós és Olyan adekvát kifejezési esz­köz, amely tündöklőén bizto­sítja számára a véleményalko­tás szabadságát. Határokat tud átugrani vele, szemléletmódo­kat kiküszöbölni, áthidalni. Bernstein határai valójában megfogihatatlamok. Kifejezés- módjának, zenei elbeszélései­nek mindenkori alapkövetel­ménye a tökéletességre való törekvés. Magától értetődően kell tisztában lennie ritmus­sal, formával. Ami azon túl adódik, az már maga az újra­alkotás, az újraértelmezés. Mert az Erkel Színházban (a képen) felhangzott' Bartók Ze­ne más volt, mint a hazai ér­telmezés. Egyetemesebbnek tűnt, hiányzott belőle Közáp- Európánk tradíciója, az előíté­leteinkből fakadó megrögzött- ság. Az előadás feszessége, rit­zsákutcájtkal is Van télétűz- delve. S ami lényegesebb, hogy hazánkban, ha nehezen is. de mégiscsak össze lehet kaparni azt az összeget, amibe egy ház megépítése kerül. Legnagyobb támogató az ál­lam, amely állampolgárának anyagilag és erkölcsileg is se­gítségére van. Az azonban már más dolog, hogy nálunk nagy a bürokrácia, a közöm­bösség, az úgy teszem, mintha én adnám a hitelt, az építő­anyagot, a munkát, s nem az állam, a társadalom. Leg­alábbis némely tisztviselő, ügyintéző ezt hiszi, vagy leg­alábbis szeretné ezt hinni, mert úgy viselkedik. Kunszabónak az ügyintézők­ről rossz a véleménye, viszont jó az emberekről, a társada­lomról. A szomszédok, a ba­rátok. a Hajdúból, a Szabolcs­ból ideszakadt, maguk is hon­foglaló, soha nem látott em­berek segítettek pénzzel, mun­kával, jó szóval, biztatással, s végül is megépült, beköltözhe- tővé csinosodott a családi há­zacska Érden, a Parkváros­ban. S az ember már hajlan­dó az etázsfűtés jó melege mellett elfeledni a bürokratá­kat, az izomszaggató munkát, a fájó ízületeit, minden kál­váriáját, amit megjárt, míg az öttagú család végül is birto­kába vette a kényelmes csalá­di otthont. Mi a tanulsága ennek a könyvnek? Maga az író fogal­mazta meg a befejező rész­ben: aki házat vásárol vagy építkezik, öntevékenyebb élet­formát választ és gondokat vesz le a köz válláról, s en­nek végső soron társadalom- politikai jelentősége van. Az állam feladata, hogy az épít­kezőket ellássa anyagokkal, a kaláka '<? dolga a különböző szakmunkák elvégzése, a csa­ládé pedig az, hogy csinálja meg, amit csak tud maga, a családfőé pedig az, hogy az egészet megszervezze, össze­hangolja — gondosan, hogy ez idő szerint mit bír vállalni a társadalom, mit a kaláka, a család, s óhajtva erősen, hogy e szférák között egyre meg­felelőbb legyen a megosztás, egyre jobb az összhang. Mert így valahányan többre jutunk. Gáli Sándor musainak felgyorsulása, Berns­tein racionális építkezése egy új Zenét mutatott. Dramatur- giailag kezelte a megszokottól másként a muzsikát. Minde­nekelőtt az örömet kereste benne, a feszültségek feloldá­sát. Bernstein soha nem a ze­ne szétszedésére, hanem az építőelemek szintézisére vál­lalkozik. Ezért volt jelentős a Schumann szimfónia megszó­laltatása is, mert mindezek mellett érzelmeket is közölt. A sokszor leszólt érzéseket ő úgy merte feltárni, mintha most születne meg a muzsika, az ő vezénylésével. Saját művében, a három esztendeje írott Di- vertimentóban éppen a zenei közgondolkodás elidegenedése ellen emelt szót: az utca ze­néjét varázsolta a hangver­senytermekbe, fanyalgás he­lyett egységre intve közgon­dolkodásunkat. Lehengerlő volt az a maga­biztosság. ahogyan a zeneitar (a Bajor Rádió együttese) és a karmester egymásra talált. Egyetlen hangszerként szólalt meg ez az ensemble, mint egy j nemes, Stradivari.. Tegyük hoz-, !zá: tudtak is azon játszani, s az az ötezer ember, aki Berns­tein budapesti vendégszereplé­sének élő tanúja volt, vala­mint azok a tízezrek, akik a televízió jóvoltából szemlél­hették művészetét, egyetért- hettek abban, hogy a zene ün­nepét tartották meg kedden és szerdán a magyar fővárosban. A zenekar tónus gazdagsága, fegyelmezettsége, hajlékonysá­ga egy olyan zeneszerző-kar­mester-előadó,mű vész-gon­dolkodó pálcája nyomán tárult fel, aki rajongója a muzsiká­nak. Számára a zene állapot, egy folyton-folyvást megújuló folyamatot jelképez. Megállít­hatatlan forrongást és megta­gadhatatlan emberséget, mert végtére is nem csak a saját kedvére örömködík lenyűgöző tudásával, hanem társai mil­lióit lepi meg igazmondásával és humanitásával. TUDOMÁNYOS, fantaszti­kus regényt. Zsoldos Péter A holtak nem vetnek árnyékot című írásának rádióváltozatát hallhattuk a Petőfi adón. Egy gyakran megmosolygott, leke­zelt, ponyvának titulált műfaj újabb darabját. A tudományos-fantasztikus irodalom művelői okkal pana­szolják az érthetetlen megkü­lönböztetést. Az elismert, ha­gyományos műfajok szerzői között oly gyakori, hogy a jelen problémáit történelmi környe­zetbe helyezve ábrázolják. Miért hat különösnek, ha ugyanez valamely, a jövőben elképzelt körülmények között játszódik le. Az előbbi, s az utóbbi esetben sem nélkülöz­heti az író a tudományos igé­nyű felkészültséget, s a képze­lőerőt. A mű értékét tehát nem az szabja meg, hogy cselek­ménye mikor játszódik, hanem az író tehetsége, egyetemes, kortól független, általánosan emberi mondanivalója. Zsoldos Péter regénye vitat­hatatlanul irodalom, ha még oly különös is a történet. Hőse March Faith egy űrrepülés közben más kultúrával, a gon­dolkozás, az értelem alig-alig Tanítás héttől hatig Augusztusban úgy tűnt: Csö­mörön nem lehet elkerülni a három műszakos általános is­kolai oktatást. Végül mégis sikerült, de egy nebulóra ke­vesebb hely jut egyetlen négyzetméternél. — Erről csak indulatosan lehet beszélni — dob a kosár­ba egy papírgombócot Kovács György iskolaigazgató. — Al­sósok az alsósokkal, felsősök a felsősökkel váltják egymást, ebből az következik, hogy rengeteg a nulladik óránk, reggel héttől este hatig taní­tunk, ráadásul technikailag már-már tragikus körülmé­nyek között. Hiába vannak szemléltetőeszközeink, mert helyhiány miatt képtelenek vagyunk használni a felszere­léseinket. A gyerekek és a ne­velők is állandóan kimerül­tek, akad olyan pedagógus, aki naponta tíz-tizenegy órát tanít. Nálunk az eredmények­hez kétszer annyi befektetés kell, mint máshol. Amíg sétálunk a folyosón, és be-bekukkantunk az órák­ra, keverednek bennünk a ké­pek és az információk. Tágas szobánál alig nagyobb terem­ben harmincnégy diák, s a kevés mozgásigényű felnőtt is beleütközik a padiba, az ajtó­kilincsbe vagy a fogasba. A Csömörön végzett általános iskolások 98 százaléka tovább tanul, és jól megállják helyü­ket a budapesti László és Ist- ván gimnáziumban is, a szak­munkásképzőkben pedig több­ségük egy-két osztályzatot ja- • vít. Ebben az iskolában mos­dóból kettő jut háromszáz gyerekre, szaktanterem pedig egy sincs, a szakkörök léte is veszélyben forog. A tantárgyi versenyeken többnyire az él­mezőnyben végeznek az innen rajtoló diákok. Az idén nyá­ron a szülők segítségével nagy­szerű kézilabdapályát építet­tek, de most éppel feltúrják, mert a Szilasmenti Termelő­szövetkezet megkezdte az emésztőmű építését, és a csö­vek a pálya alatt vezetnek el. Mulasztás nem történt Kadók Ferencné, a községi tanács főelőadója: — Tavaly december 14-én kötöttük meg a végleges szer­ződést a Kerepestarcsai Építő­ipari Szövetkezettel, mint fő- vállalkozóval. A bővítés első ütemére — a tantermekre — rendelkezésünkre állt tizen­kétmillió forint. A Szilasmenti elképzelhető formájával talál­kozik. A kiválasztott, az embe­rek közül az első, visszatérte után már más mint az, aki el­repült. Sokkal inkább annak a másik világnak a része, mint az itteninek. Félelmetes, talán veszélyes idegen lény. A közösség azonban nem akarja, nem meri tudomásul venni ezt a veszélyt, s akik figyelmeztetnének erre. azok­nak pusztulás vagy száműze­tés az osztályrészük. Bozó László kiváló rendezé­sében Zsoldos Péter rádiójáté­ka örökérvényű veszélyre fi­gyelmeztet. Aki mindig, min­denáron az emberek közül az első akar lenni, vagy leg­alábbis annak hiszi magát, ve­szélyes lehet az emberiségre. EGY NOBEL-DÍ JAS hazánk­fia, Hevesi György életéről, munkásságáról hallottunk visszaemlékezéseket Eke Ká­roly műsorában. Már a tény is örvendetes, hiszen egészsé­ges nemzeti önbecsülésünk csak úgy lehet megalapozott, ha számon tartjuk azt a kul- túrkincset, amellyel az embe­riséget gazdagítottuk. Hevesi György az izotópok diagnosz­tikai alkalmazásának Úttörő­Termelőszövetkezet, mint al­vállalkozó, még októberben — a szerződés véglegesítése előtt — megkezdte a munkát, és nagyon jó ütemben haladnak az alapozással, a falazással, de március óta nem végeztek semmit. Anyaghiányra hivat­koznak. Pém István, az Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat igazgatója: — Nem tartom szerencsés­nek most írni erről az építke­zésről, jobb volna, ha bizako­dást öntenénk a lakosságba... Szóval, nincs is itt semmi gond, bűnös mulasztás pedig egészen biztosan nem történt. Alvállalkozónk, a Szilasmenti már idén februárban megren­delte a falakat összefogó fö­démelemeket. Űj technológiát alkalmaznak: nem kellenek gerendák, hanem a betontál­cák önmagukat tartják. A Be­ton- és Vasbetonipari Művek szolnoki gyára úgy ígéri, hogy a jövő hónapban leszállítják a második szintet is. Itt első­sorban pénzügyi gondok vol­tak, pénzt pedig maguk sem tudnak adni. Z. Molnár Mihály, a Szilas­menti Termelőszövetkezet el­nöke: — Az nem igaz, hogy áll az építkezés. Munkatársunk már négyszer sürgette személyesen a födémelemek szállítását. Mi pontról pontra és határidő előtt teljesíteni fogjuk, amit az iskola építéséből vállal­tunk. Koós Albert, a termelőszö­vetkezet építési főágazatának vezetője: — Segíteni akartunk, azért kezdtük el már tavaly az épít­kezést. Velünk az alvállalko­zói szerződést csak idén már­cius 18-án kötötték meg. Igaz, februárban megrendeltük a helyi TÜZÉP-től a betonele­meket, de ehhez másfél millió forint biztosítékot kellett vol­na letennünk, erre pedig nem volt pénzünk. Felvettük a kap­csolatot a szolnokiakkal, de új termékről lévén szó, ők a gyártást csak a használható­ságot garantáló tervezői nyi­latkozat megküldése után vállalták. Végül június 15-én rendeltük meg az elemeket és a gyár 1984 első negyedére vállalta a szállítást. Viszont szóbeli ígéretünk van arra, hogy a lehetőség szerint már most novemberben megérke­zik az anyag. Mi azonnal ne­kilátunk a munkának, és hi­szek benne, hogy határidő je volt, egy olyan vizsgálati el­járásé, amelynek ma már mil­liók köszönhetik életüket. A nagynevű, külföldön élő tudós mindvégig megmaradt magyarnak, tartotta a kapcso­latot itthoni kollégáival, mint a műsorban szereplő dr. Tété­nyi Mária és dr. Zsebők Zol­tán professzorokkal, akik így nem csupán a felfedezés tudo­mányos értékét világíthatták meg. hanem Hevesi György emberi tulajdonságairól is szolgálhattak kedves történe­tekkel. Az érdekes összeállítás — ta­lán a megszólalók szándékától függetlenül — számomra egy eddig is tapasztalt tanulsággal szolgált. Azzal, hogy az igazán nagy elméknek nemcsak cl vájtfülűek számára van mon­danivalójuk. Tőlük hallva a legbonyolultabb tudományos elméletek is egyszerűek, ma­gától értetődőnek tűnnek. Például szolgálhat ez a ma­gas színvonalú, naív. de egy­ben sok embernek egyszerre szóló ismeretterjesztésre, s biztatásul nekünk, akik értel­mi képességeink korlátái miatt időnként nekikeseredünk. Csillák András előtt eleget teszünk vállalt kötelezettségünknek. A határ­idő ugyanis: 1984. június 30. Hihetjük; addigra állnak majd a falak mind a két szin­ten. és össze is köti azokat a kísérleti betonfödém. A Szi­lasmenti eleget tesz kötele­zettségének, sőt a kerepestar­csai fővállalkozónál sem ta­pasztalható majd lemaradás. Mi hozta hát felszínre ezt a valóban meglevő feszültséget? Csömörön már tíz éve indo­kolt lett volna az iskolabőví­tés, és a helybeliek türelme fogytán van. Az építők nem kérnek ugyan határidő-módo­sítást, de a tanácsi vezetők mérlegelése szerint várhatóan egy évet fog csúszni az épü­letrész végső átadása. Az em­berek a saját településük ér­dekében fizettek és körülbelül 25 gyerek született meg a fa­luban előrelátó családtervezés után az alatt az idő alatt, amíg a Major utcában min­den mozdulatlan maradt. Esetleg elvész a pénz Újra és újra eszünkbe kell jusson: a pillanatnyi helyzet szerint a Szilasmenti akár egy-két hónappal a határidő előtt befejezheti a munkát. Csakhát a gazdaságnak min­dig vannak politikai vetületei. Nem lehet megkerülni a kér­dést: milyen társadalompoli­tikai szemlélettel kötötték meg a szerződéseket? Milyen ütemezés az, ahol a határidőt úgy is le lehet rövidíteni, ha majdnem kilenc hónapja áll már eddig is az építkezés, és lehet, hogy tavaszig továbbra sem fog történni semmi? Ez­után már elhanyagolható az a kérdés, hogy az épület talán legfontosabb elemét — egyedi gyártásban — miért nem ren­delték meg már a munka gyakorlati megkezdése előtt, hiszen a tervdokumentáció már 1982 őszén mind a két vállalkozó rendelkezésére állt? Ügy lehet, a községi tanács­nál is előfordulhatott késle­kedés, hiszen a most folyó öt­éves terv időszakára irányoz­ták elő a költségvetést. Tud­hatták, hogy 1983-ban az is­kolaépítésre — tervfegyelem van — el kell költeni 6,8 mil­lió forintot. Erre már nem sok esély van. S az ésszerű megyei rendelkezés szerint onnan ál­talában elvonják a forrásokat, ahol nem tudják felhasználni, és odaadják azoknak, akik megfelelően előkészítették a beruházásokat. Így esetleg a csömöriek számára elveszhet ez a pénz. Bár valószínűtlen, mert az oktatás feltételei na­gyon rosszak ebben a faluban. És fontosabb az iskola, mint a határidő tisztelete. Kriszt György A honfoglalás korában Avarok a Duna mentén Különféle kőedények és csontok kerültek felszínre te­reprendezés közben a dózerek nyomában Solt község hatá­rában. A helyszínre hívott ré­gészek azonnal hozzáláttak a leletmentéshez. Rövidesen bi­zonyossá vált, hogy a feltárt temetőrész a késő avarkorból származik, keletkezése a 850— 870-es évekre tehető. Ebből a korból eddig igen kevés lelet került még elő, mivel a frank Nagy Károly a VIII. század végén több hadjáratot is indí­tott a rabló avarok ellen. So­káig azt tartották, hogy telje­sen meg is semmisítette őket. A solti avar temető viszont azt a feltevést erősíti meg. hogy a hadjáratok után és a magya­rok honfoglalása idején is éltek a Duna mentén jelentősebb avar népcsoportok. Az eddig feltárt 25 sírból edények, gyöngysorok, vas- és bronztár­gyak, kisebb ékszerek kerül­tek elő. A kutatást folytatják, mivel feltehető, hogy egy na­gyobb kiterjedésű temető szé­lét találták meg. Könyv a gyarapodásról Érdi kálvária M. Zs. DIOFIGYELO

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom