Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

/ Fonóból a Dolinóbflfl Táncba hív a takaros menyecske A hagyomány szelíd marasztalásával */ A csípős novemberi estén a szálából kiszüremlő gyér ^ fényben nem várt idill pillanatképét kaptuk el. Egy csi- $ nos fruska meg egy legényke állt ott csak úgy könnyű £ öltözetben. A bakfis gondolt egyet és megpördült a len- £ gelye körül, maga élvezvén legjobban kurta szoknyács- 4 kája serény röpülését. Kacérság nem rejlett ebben. Ennyi í alsószoknyát aligha viselt még eddig egyszerre, szinte $ önkéntelen volt ez az ártatlan lepketánc. De véget ért % a varázslatos pillanat, odabenn vaku villant, hangolt a ^ zenekar. Különös őszi este volt. Az al- bertirsai Dolina Étterem ajta­jában szíves szóval fogadták a sűrűn sereglő vendégeket. A lányok rözmaring ágat tűztek a férfiak kabátjára, kupica pá­linkát kínáltak. A szépen meg­terített asztalokon gyertyák ünnepélyes fénye imbolygóit, s ni csak, a terem sarkában egy apró emelvényről, négy ara­nyos anyóka nézelődött, kezük ügyében ott a guzsaly, a rokka. Akár ha fonóban lennénk. Sejtésünk nem volt alapta­lan. Szlovákul szólt a dal Kisvártatva a zenekar elé perdült egy hetyke kalapos, szőke legény és afféle vőfély­rigmussal köszöntötte a népes vendégkoszorút. A mikrofon máris Kovács Károlynéhoz vándorolt, aki a népfront hely- történeti bizottságának titkára­ként megszállott amatőr nép­rajzkutató, amúgy meg a Sza­badság Tsz-ben raktáros. Ér­demes volt nyitott füllel hall­gatni minden szavát, mert ab­ból kitűnt, hogy az 1711-ben ide települt szlovák ősök em­lékére készült ez a műsor. A dalokat, játékos népszokásokat maga gyűjtötte össze, kezdőd­jék hát a fonóbál! Hanák István zenekara rá­zendített az Albertirsa szépe kezdetű dalra, melynek ütemé­re bevonultak a népviseletbe öltözött táncosok, köztük, lám, a mi leánykánk is ott szapo- rázta a legényével. A nemrég alakult csoportot Ladányi Pé­ter tanította be. Közben a vő­fély, akár egy talpraesett, ki mit tudós riporter, a mamó­kák közt termett mikrofonjá­val és Hering Pálné meg Gyursó Pálné ajkáról hangzott fel több rég nem hallott nóta! Először szlovákul, majd ma­gyarul kanyargott a dallam, emlékeztetve az ősi nyelvre, melyet ma már közülük oly kevesen gyakorolnak. Emelke­dett volt a pillanat a két sze- retetre méltó nénikével, akik küldetésük tudatában adták tovább az unokáknak a régóta őrzött, s már-már feledésbe merült dallamot. Aztán elhangzott a meghívás a fonó házba. Először a lányok játékaiban gyönyörködtünk, akik díszes mátkatálat vittek. Valaha így mentek egyik fonó­házból a másikba kapcsolattar­tás végett. Akkoriban egy-egy estén tucatnyi helyen is per­gett a guzsaly, forgott a rok­ka kereke. A lánytánc után menyecsketánc következett. A mosolygós Magyarádi Mártikét kézről kézre adták, bekapcso­lódott a vendégsereg. Lángoló krampampuli A szőttessel bélelt szakajtó­ba leginkább piroshasú ban­Megárthatott a kutyahideg a kutyának. Szegény fehér ebet egyik reggel sokan láttuk a Kossuth Ferenc utcában, az Otthon áruház előtt a járda­szélre kiterítve. Volt, aki úgy vélte, hogy éjszaka egy jármű csaphatta el, a tetemet jóra- való és a szabályokat ismerő ember vonszolhatta oda, ahol elterült. Iskolába igyekvő gye­rekhad susmogott szörnyűl- ködve körülötte, járókelők sajnálták a jószágot, no meg a gazdáját, hiszen nagy kár érte, ha hasznos házőrző volt, s ki tudja, miért, hogyan, ott­honról kereket oldott. Vagy •talán kitették, hagyták ebek harmincadjára? Majd elszállítják — véle­kedtek némelyek. — Közszem­lén így nem maradhat. kókat hajítottak a táncosok. „Eladó a menyecske!” — hang­zott a biztatás és táncra per­dült még a tsz-elnök meg a párttitkár is. Mindenki tudta, hogy a bevétel a tájházat il­leti. Kovácsné a begyűlt öt­ezer forintból csillagos, dáliás, babás és madaras díszítésű ré­gi szőtteseket szeretne venni. Mert amióta a faluház meg­nyílt, felértékelődött az em­berek szemében a régi holmi. Jobban féltik, őrzik mint a szemük fényét. Meg kell adni az árát, ha gyarapítani akar­ják a gyűjteményt. Akinek nem maradt tátva a szája a sok meglepetés láttán, az hörpinthetett a lilás lánggal lobogó gyömbérpálinkából, a krampampuli ból. Megkóstol­hatta azokat a különlegessége­ket, amelyek eddig még so­hasem szerepeltek a Dolina étlapján. Nem bizony, mert most is négy szorgos kezű né- ne dagasztotta, kora hajnaltól késő estig sütötte a finom kapusznyikát, a laktató ká­posztás buktát, amely afféle kakukktojásként nem a ven­déglő konyháján kelt... Volt még az asztalon másféle cse­mege is, mint a jóféle krump­lis pogácsa, pattogatott kuko­rica, herőce. Ám a vacsorára sem kellett soká várakozni. Azt már a hi­vatásos szakács főzte, akit ugyancsak nem lehetett lefőz­ni. Ott párolgott kinek-kinek a tányérján az illatos töltött káposzta, ott kunkorodott a kolbász meg a hurka. Kedve szerint locsolhatta zamatos borokkal, habzó sörökkel szomjas torkát a sok vendég. Emigyen gyorsan telt az idő, családias, jó hangulatban. Vacsora után megkezdődött a tánc, volt tombola, nagy ka­cagások közepette megjelent a lapátkezű áLmenyecske. Már- már attól kellett tartani, hogy a cigánygyerekek eltarisznyáz- zák az éjszakát, midőn hajna­li, kettőkor véget vetettek a zenének. Megtartó faluközösség A 'fonóbál ötlete Fazekas Lászlóné Lebanon Zsuzsikától származott, a művelődési ház előadójától. Q gépelte azt a százoldalasnál hosszabb pálya­munkát, amellyel a minap Ko­vács Károlyné harmadik díjat érdemelt a Pest megyei pá­lyázaton. A Mesélnek az év­századok Albertin című gyűj­tés bírálatában a biztatás is benne volt; jó lenne, ha a Lu- ca-napi népszokást részlete­sebben is leírná, mert kíván­csiak rá a néprajzkutatók. A háttérben ott volt a Dél- Pest megyei Áfész, amely a szereplők szerény megvendé- gelését vállalta magára, és köz­Ám maradt. Ott hevert szerda reggel is. A ház lakói, az út szélén parkoló autóik­hoz igyekezvén figyelmesen elkerülték tetemét. Többen rosszallóan csóválták a fejü­ket. Ejnye, hát még mindig itt van? Senki nem értesítette azokat, akik annak rendje s módja szerint elszállítják? A kukaautóval járó köztisztasá­giak sem jártak volna erre, s ha nem is feladatuk az elvivé- se, nem adták tovább illeté­keshez a hírt? Igazán csoda lenne, ha az a fehér kutya egyszerre csak talpra állna, menne magától. Az viszont nem, ha a termé­szet parancsának megfelelően indulna — oszlásnak. E. K. művelési előadója,! Kovács Ka­talin is sokat sürgött-forgott, A Szabadság Tsz is talált mó­dot, hogy a sütésbe, készülő­désbe a maga módján besegít­sen. A művelődési ház forga­tócsoportja színes hangos fil­men örökítette meg a ritka eseményt. Kitett magáért a huszonöt éves Horváth István, aki alig egy éve hivatásos vőfély és máris igen kapós hetedhét ha­tárban. Szomorú csak az le­hetett, aki hiába próbált be­lépőhöz jutni, mert a százöt­ven személyre méretezett te­rembe nem férhetett be az öt­száz vágyakozó. Őket legköze­lebb mással kárpótolják, van már ötlet arra is, csak az még titok — mondta Pánczél Fe­renc, a művelődési ház igaz­gatója, aki jó kapcsolatot épí­tett ki a vendéglővel, mert er­re is lehet példa. Meg másra is. Itt Albertirsán az ilyen múlt idéző szép alka­lomra, amely mutatta, hogy nem apadt még ki a tiszta for­rás, elsőként maguknak njerít- hettek belőle. Látszott a szemeken, érző­dött az est légkörén, hogy sa­ját kedvükre, örömükre csi­nálják. Olyan volt ez a rendez­vény, mint egy ősi ihletésű fa- ragvány a maga egyszerű ke- resetlenségében. Olyan alko­tóktól származott, akik nem akartak mást, csak a lényükből fakadó szép és igazi érzéseket a faluközösség előtt felvillan­tani. Szinte látni lehetett, mi­ként kerültek egymáshoz még közelebb az egymást rég isme­rői emberek. Talán ebben rejlik az a ko­héziós erő, amely együtt tartja az albertirsaiakat? Bizonyára része van «benne, hogy nem engedi el a falu fiait, lányait. Fogja, köti őket a néphagyo­mány szelid marasztalásával is. Tamasi Tamás Fogadóérák November 23-án, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig Fekete Antal, a városi .tanács megbí­zott elnöke fogadóórákat tart a városházán hivatali helyisé­gében. — Korrekt vállalásokkal, pontos, színvonalas munkával lehet manapság megtartani a gazdasági partnereket — mondja Motyovszki Mihály, a ceglédi Vasipari, Elektromos és Műszerész Szövetkezet el­nöke. Nevük védjegy Szavait minden kétséget ki­záróan támasztják alá a szö­vetkezet eredményei. Gyárt­mányaik java része külhonba vándorol, a 100 millió forintos teljes exportból 30-33 millió forint értékű áru a tőkés pia­con talál gazdára. Irak épp­úgy vevője a ceglédi termé­keknek, mint Algír vagy Hol­landia. Főképp az erősáramú és a gépészeti technológiai beren­dezések iránt van kereslet. Irakban és Algírban váro- sunkbeli szakemberek is dol­goznak, feladatuk az itthon készített technológiai elemek beüzemelése. A partnerek elé­gedettek a ceglédi szállítmá­nyokkal, panasz, reklamáció eleddig még nem érkezett. Szovjet, csehszlovák, román, NDK-beli és lengyel megren­delésre 70 millió forint körüli értékben küldenek felszerelé­seket. A hazai vásárlók igé­nyeit pedig összesen 25 mil­liónyit érő árusorral elégítik ki. Többségében egyedi beren­dezések gyártására vállalkoz­nak, s ehhez ma már igényes, jói képzett szakemberek áll­nak rendelkezésre. Olyanok, akik képesek gyorsan, rugal­masan alkalmazkodni a piaci viszonyok változásaihoz, a ter­mékszerkezet bővítésének szi­gorú követelményeihez. Mert jelentkeznek újdonságokkal is. így például a Számítástech­nikai Kutató Intézet által ki­fejlesztett fotokémiai és vegyi laborokkal, tetőelemekkel, amiket könnyűszerkezetes csarnokok és raktárak fede­léül használnak, és bordázott csövekkel, melyek a radiáto­rok helyettesítésére hivatot­tak, központi fűtéses családi otthonokban ig. És tervezik, már tárgyalnak róla, hogy nyugatnémet kooperációban félvezetőket fognak készíteni. A jövő évi szerződések túl­nyomó része papírra került, így kapacitásuk 80 százalékát már lekötötték. Látványos fej­lesztésre ugyan nem készül­nek, de mindenképpen meg­kezdik a géppark teljes re­konstrukcióját, ami 1985 vé­géig húzódik, s amire főleg az exportmunka fellendítése ér­dekében van szükség. Új formában A szövetkezeti tevékenység másik, ám nem másodlagos ágazata a szolgáltatás. Tudják ezt jól, akik alkalmasint rá­szorulnak. Kiderült, hogy ezen a területen is a korszerű szer­vezeti formák lehetnek igazán hatékonyak. Éppen ezért a szolgáltató egységek folyama­tosan áttérnek a gebines rendszerű üzemelésre. Kísér­letképp már most is ilyesféle­képp működik a mérlegjavító és a rádió-, tévészerelő rész­leg. Mindkettő bebizonyította, hogy az egyéni érdekeltség előtérbe helyezése révén ké­A Bagón aratott siker után rangadót játszott a Ceglédi VSE megyei ifjúsági bajnok­ságban szereplő, s ott második helyen álló csapata. A CVSE- vel eddig azonos pontszámot elérő Sülysáp sem tudta meg­szakítani a ceglédiek győzelmi sorozatát. Ceglédi VSE—Bag 2-1 (0-1) CVSE: Andrus — Hegedűs, Karai, Nyári, Balogh-Darázs (Fodor), Dankó, Tóth — Gyu­lai, Hamar, Pálfalvi (Török). A Bag már az első percben betalált a kapuba, s ez bi­zonytalanná tette a vasutaso­kat. Hiába játszottak időnként nyomasztó fölényben, csak nagy nehézségek árán tudták megfordítani az eredményt. Mérsékelt teljesítményt nyúj­tottak a fiúk, de most ez is elég volt a bajnoki pontok megszerzéséhez. Ceglédi VSE—Sülysáp 5-1 (2-1) CVSE: Kenyó (Szőke) — Hegedűs, Pusztai, Nyári, Tö­rök (Hamar), Darázs, Dankó, Szabó — Gyulai (Fodor) Tóth, Pálfalvi. A vendégek lestaktikája so­káig hatásos csapda volt a ceg­lédi támadóknak, akik így hiába birtokolták többet a labdát, a kapura csak kevés veszélyt jelentettek. Ráadásul a Sülysáp vezetést is szerzett, amit csak az első játékrész végén sikerült kiegyenlíteni, pes az eddiginél jóval kisebb önköltséggel, ráadásul gya­korta a régi áraknál olcsób­ban — a mai kívánalmaknak megfelelően dolgozni. Nem vé­letlen, hogy a következő esz­tendőben példájukat követni fogják az órások, a.kerékpár- és motorszerelők, a jumijavi- tók, valamint az elektromos hálózatok érintésvédelmi, szabványossági ügyeivel fog­lalkozók. A beteg biciklik és motorok gyógyítói visszaköl­töznek a városmagba. Bizony, jól teszik, hiszen mindenki kétszer is meggondolta, hogy lerobbant járművét kivonszol- ja-e az ipartelepi műhelybe, ahonnan buszjárat híján gya­logosan kell megtenni hazáig az utat. A részlegnek a város hátsó fertályára való helyezé­sét nem is a szövetkezetiek szorgalmazták. Pénztárcájuk mégis megérzi, mert a szere­lők forgalma jókorát csökkent. Milliók, terven felül A továbbiakban gebinesként fog munkálkodni a lakásszer­viz iroda is, ami lakossági igényeket elégít ki. Elektro­mos hálózatok, bojlerek, vé­dőföldelések, antennák javí­tásával, szerelésével foglal­koznak. De vállalnak épület- gépészeti feladatokat, egyedi termékek készítését, reparálá­sát. Elfogadnak megrendelé­seket festőmunkákra is. Je­lenleg öten dolgoznak ebben az egységben; festő, vízveze­ték- és központifűtés-szerelők jelentkezését várják. Szándé­kuk szerint részt vesznek majd az Építőipari Szövetkezettel karöltve foghíjas telkek be­építésében. Végezetül egy lényeges adat: a szövetkezet az idei 134 mil­lió forintos árbevételi tervét 140 millióra teljesítette. V. S. majd a vezetést is megszerez­ni. • Szünet után a mezőnyben már sokkal jobban játszott a CVSE, játékosai pontosabban adogattak. A Sülysáp erejéből ekkor már csak védekezésre tellett, kevés sikerrel, hiszen három újabb gólt kaptak. Góllövők: Dankó, Pusztai, Szabó, Hamar Tóth. Jók: Nyári, Pusztai, Szabó, Pálfalvi. ★ A ceglédi—monori összevont járási serdülőbajnokságban szereplő ceglédi fiatalok ugyancsak jól szerepelnek. Ve­retlenek, s úgy állnak az élen, hogy az Üllővel szemben két, Dánszentmiklós előtt pedig négy pont az előnyük. Két legutóbbi találkozójukon bő­ven rúgták a gólokat, s közben egyet sem kaptak. Ceglédi VSE—Monor 8-0 Ceglédi VSE—Dánszentmiklós 11-0 Ez utóbbi eredmény, is mu­tatja, hogy igen nagy a kü­lönbség a csapatok között, hi­szen a dánszentmiklósiak is dobogós helyen állnak jelen­leg. A rangadó góljait Szabó (3), Szakter (2), Fekete (2), Nagy (2) és Fekete Cs. (2) szerezte. U. L. . ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) Gőz hámozza a zöldséget Jó minőségben, kis veszteséggel dolgo­zó, termelékeny gőzhántolót állítot­tak munkába a Nagykőrösi Kon­zervgyár ceglédi gyáregységében. A gépsor üzembehe­lyezésével lerövi­dülhet a gumós zöldség feldolgozá­si ideje. Az első képen a naponta 8—10 vagon petre­zselyemgyöke­ret megtisztító gépsor látható. A másodikon: a gőz- hámozóból szalag viszi a tisztított gyökérzöldséget a kockázó aprító- hoz, majd onnan tovább, a szárító­ba. Apátl-Tdth Sándor felvételei Reggel sokan látták Hol Essz a kutya elásva? Közszemlén így nem maradhat Rangadót nyertek Veretlenek a serdülők Gépiik mellett iraki szakember Exportképes termékek terepitől A szolgáltatást sem hanyagolják el

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom