Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-18 / 272. szám

1983. NOVEMBER 18., FENTEK v/áflffO A haladásra ma is van mód ECopsczí Béla látogatása Pest megyében A nap folyamán Köpeczi Béla miniszter többször fejez­te ki elismerését a láfottak- hallottak felett. Mint mondot­ta. ilyen rövid idő alatt tömö­ren, hozzáértően, sokoldalúan tájékoztatták mindenütt, amer­re járt. így érthette meg, ho­gyan valósíthatják meg sok­szor majdnem a lehetetlent a dabasi járásban is. Mert pél­dául érthető lenne, hogy a fu­tóhomokon vagy a sziken — a rossz adottságú földeken, ráfi­zetéssel dolgozzanak. Ehelyett a Fehér Akác (mert tegnap ez­zel a tsz-szel ismerkedett a dabasi járási üzemek közül) olyan eredményesen dolgozik, hogy az ország első szövetke­zetei között tartják számon. Kakucsi Gabriella megnyerő és felelős tájékoztatójából az is kitűnt, mennyire szorosan dol­gozik együtt valamennyi gaz­dálkodó szerv ezen a vidéken is a politikai testületekkel. Jó példa erre az egyik leg­égetőbb kérdés: a szabadidő- központ megvalósítása, amely 45 millió forintba kerülne. A mai gazdasági helyzetben erre nem kérhetnek ennyi összeget. A makett már elkészült. A he­lyi és a környező gazdaságok dolgozói felajánlották: kom­munista műszakkal s az ösz- szefogás más lehetőségeivel teremtik elő a pénz egy ré­szét. Hétmillió forint már ösz- sze is jött. A tervidőszak vé­gére meglesz a 10 millió! A szabadidő-központ ma­kettja ott áll a járási pártbi­zottság első titkárának szobá­jában, az is tudható, hogy a Fehér Akác Termelőszövetke­zet készíti majd az impozáns épület vázát. A 2. számú álta­lános iskola s környéke kí­nálja a megoldás kulcsát. Ott már működik az autós kert- mozi (két hónap alatt 28 500 ember látogatta?!)," s este is világosságot találhat a lakos­ság az iskola termeiben. Amíg nappal a gyerekek birtokolják a tágas termeket, este a szülők sportolhatnák, szórakozhatnak a szép környezetben. Egyfelé húznak Hozzájárul-e a tárca é ne­mes elképzelés megvalósulásá­hoz? Minden bizonnyal, hi­szen Köpeczi Bélát is meg­fogta, hogy a járás vezetői nemcsak lelkesednek egy-egy elképzelésért, hanem cselek­szenek is a megvalósításiért. Panaszkodhatnának a pénzszű­kére, gondokba merülve ecse­telhetnék a megoldhatatlannak tűnő vágyakat, mert a pénz is kevés, a gond pedig sok —, de mint már sok-sok korábbi pél­da is bizonyítja: társadalmi erővel, egységes cselekvéssel nehéz körülmények közt is van előrehaladás. Értelmes, egyfelé húzó poli­tikai, gazdasági, társadalmi vezetés megsokszorozhatja az erőt. A dabasi járás 85 ezer főnyi lakosa élvezheti minden­nek hasznát. Dr. Bodó Ágnes, a rendelő­intézet igazgató főorvosa mon­dotta a többi között: ahhoz, hogy ilyen szép és jó rendelő- intézet szolgálhassa a környék egészségügyét, kevés lett vol­na az egészségügyiek akarata. A társadalmi segítség, az épít­kezés. kezdetétől éreztette ha­tását. S az az igazság, hogy az intézmény átadása uán sem szűnt meg az összefogás. Még félig sem készült el az épület, amikor összeállt a szakorvosi gárda. Elmondhatják, hogy sem takarító-, sem asszisztens­hiánnyal nem küszködnek, nincs munkaerőgondjuk. A já­rás segített a lakásgondok megoldásában, s mindenben, amiben szükség volt a támo­gatásra. Az intézmény dolgo­zói pedig viszonzásképpen részt vesznek a közéletben, az iskolákkal szorosan együttmű­ködnek a gyermekek egészsé­gének védelmében. Közös problémaként kezelik az alko­holizmust a családvédelem­mel, az ifjúságvédelemmel... A ritka vendég a Dabasi Nyomdában is arról győzöd- í* hetett meg: a dabasi járásban, mint általában a megyében, nagy hajtóerő ez az összefo­gás. Miben segíthet a környék egy ilyen korszerű üzemnek, ahol tankönyveket és szépiro­dalmi műveket állítanak elő? Nagyon is sokat! A munkaerőt Dabas és környéke adja. A da­basi gimnázium nyűit otthont a szakmunkásképzésnek, fo­gadta be a kétszer tizenkét szakmunkástanulót. S ha a Művelődési Minisztérium hoz­zájárul, akkor két-három tan­terembővítéssel meg lehet majd oldani az utánpótlást eb­ben a szakmában! Kórház és patika! Égető ez a kérdés, hiszen a főváros is iskolagondokkal küszködik, nemhogy átvállal­hatná Pest megye súlyos prob­lémáját! Nagy befektetést sem igényelne, mert a bővítés nem terhelné túlságosan a tárca pénztárcáját. Ugyanakkor a környék lánytanulói tovább képezhetnék magukat, jó né- hányan helyben helyezked­hetnének el, s a nyomdának is az a kedvező, ha a munka­helyen képezheti a fiatalokat. Érthető, ha Budapest erő­sebb specializált programot old meg, a megyében viszont az a jó elképzelés, hogy a he­lyi feladatokra koncentrálja­nak. A miniszter biztatta a helyieket, s azok már hozzá is kezdenek a javaslat előkészí­téséhez! A vonzó, a belépőre kedve­ző benyomással ható rendelő- intézet látogatása után került sor a nyomda megtekintésére. Érthető hát az átvitt értelmű megfogalmazás: rendelőintézet után kórház, kórház után pa­tika! Tudniillik ez a nyomda korántsem hasonlít a megszo­kott üzemi látványhoz. Gépei — a fényszedés, a lemezelő­hívás, a .hajtogató- és kötőgép —. a nagyablakos, tágas egész­«nrseatór&rtFK zést: akár egészségügyi intéz­mény is lehetne; higiénikus, vonzó mindén része. A Fehér Akác Termelőszövetkezet ter­melőhelyei pedig beillenének patikának. Nemcsak az alap- tevékenység megszervezése, a melléküzemágak, az állatte­nyésztés, az energia- és anyag­takarékosság a gondjuk, ha­nem a környezet olyan kiala­kítása is, ami hozzájárul ah­hoz: itt sincs munkaerőgond. Jól fizet a gazdaság, s kultu­rált körülmények között vég­zik dolgukat. A miniszter megértéssel íogadta, amikor ecsetelték számára: a termelőszövetkezet állatai mennyire jó körülmé­nyek, között élnek, de a kultú­rát szolgáló nyomdai könyv­raktár milyen szűkös! S meg­oldásra vár annak az eldön­tése is — erről bővebben be­szélt Köpeczi Béla —, hogy tartósabb minőségű, több gyermeket szolgáló, örökölhető könyveket gyártsunk-e a mai gyengébb minőségű és egy év­re szóló könyvek helyett? A nyomda szakemberei a tartó­sabb mellett szavaznának, s mint mondták, nagy anyagi befektetést sem igényelne, ha áttérnének a ragasztókötési módszerről a cérnafűzéses kö­tésre. Mindössze 50 millió fo­rintot emésztene fel a beru­házás, építkezésre pedig egyál­talán nem lenne szükség. Kérdés kérdés után Köpeczi Béla miniszter — mint mondotta —, jól érezte magát a megyében. Erről nemcsak az tanúskodott, hogy mindenütt amerre járt. kife­jezte elismerését, hanem az is: számtalan kérdéssel ostromol­ta vendéglátóit. Sőt! Egyszer, másszor visszatért egy-egy té­mára, nem elégedett meg az udvarias válasszal. Így pél­dául többször is szóba került a nyomdával kapcsolatos kérdés: miért hosszú itt és másutt is a nyomdai átfutás ideje? Per­sze, hogy mindez múlik a tan­könyvek minőségén, a kézira­tok időbeni leadásán, de azon is, milyen termelékenységgel dolgozik a nyomda. Egyet kel­lett érteni azzal, a többi kö­zött, hogy olykor egy-egy al­katrész hiánya 30-36 százalék­kal is visszaveti a termelé­kenységet. De meggondolandó az is, s ezt Köpeczi Béla nyo­matékosan kérdezte: minden részletében kell-e egy évre le­kötni a kapacitást, vagy egy- egy sürgősebb munka elvégzé­sére nem lehetne-e kapacitást tartalékolni? Vagyis: az ér­dekeket jobban össze kellene hangolni. Érdekelte a kedves vendé­get az is: az egységes művelő­dési központ valóban annyira hasznos-e, mint ahogy állít­ják? Eléggé vonzza-e a felnőt­teket ez a megoldás? A válasz megnyugtatta: a nagyková­csi, a budakeszi példa már bi­zonyította az elv helyességét. Az iskola, a nyelvi, a zenei labor, a könnyen átalakítható termek többféle célra nemcsak gazdaságosabbak, hanem cél­szerűbbek is. A színházi, a könyvtári, a zenei igényeket így jobban ki lehet elégíteni. Meg lehet-e élni a könyv­kiadásból? — kérdezte a szak­embereket. Milyen a könyv­kiadókkal a kapcsolatuk? Hát- rányos-e, hogy a Dabasi Nyomda nem a nyomdaipar­hoz tartozik? Vannak-e idén is tervek a pusztavacsi napok megrendezésére ? Támogatásra érdemes Egy iskola, egy rendelőinté­zet, egy nyomda és egy ter­melőszövetkezet, ráadásul egy egész járás életével, munká­jával teljes egészében nem ismerkedhetett meg Köpeczi Béla. Az azonban bizonyos, hogy a legfontosabb dolgokról mély benyomást szerezhetett. Örömmel nyugtázhatta, hogy hozzáértő, a sikerekért küz­deni tudó, a gondokba nem beletemetkező vezetőkkel, be­osztottakkal találkozott. Olyan emberekkel ismerkedhetett meg, akik cselekvésre tud­nak szólítani, az értelmes célokért egységbe tudják ko­vácsolni a párttagságot és a párton kívüli lakosságot. Újabb és újabb terveket kovácsolnak, olyan reális célokat tűznek maguk elé, amelyeket meg is tudnak valósítani. Ezért ér­demes melléjük állni, s a le­hetőséghez képest anyagilag, erkölcsileg támogatni is. S. A. Cselekvés méri az egyetértést Lázár György szóját fel a tanácskozáson. (Folytatás az 1. oldalról) védelme anyagi feltételeinek megteremtését is segíteniök kell. Méghozzá úgy. hogy az érdekek érvényesítésének kor­látáit, az egyeztetés konfliktu­sait az érintett dolgozók sze­mélyesen érzékeljék a vitá­kon. A népgazdaság helyzetét, és az életszínvonal kérdéseit ele­mezve a SZOT főtitkára jelen­tős eredményként értékelte hogy sikerült megtartani az ellátás viszonylag magas szín­vonalát, az életkörülmények számos területén még javulást is elértünk. Figyelemre mél­tóak az eredmények az ener­gia- és anyagfelhasználásban, javult a bölcsődei és óvcdai ellátottság. A lakosságot érin­tő infrastrukturális fejleszté­sek terveinek teljesítése meg­felelően alakul, hasonló a helyzet a felépített lakások számában is. Ezek az ered­mények nagyon értékesek. En­nek ellenére — mondotta — az elmúlt három évben élet- színvonalunk és életkörülmé­nyeink nem úgy alakultak, ahogyan a szakszervezetek XXIV. kongresszusán számí­tottuk. A feltételek hiánya miatt jogos igényeket nem tudtunk kielégíteni. Egyes rétegeknek és szá­mos családnak nehezebbé vált a helyzete. Ez jelenlegi gazda­sági gondjaink következménye, realitása, amelyet a szakszer­vezeteknek is tudomásul kell venniük. A SZÓT főtitkára utalt az életszínvonalat érintő több teendőre. Már a szak- szervezetek XXIV. kongresz- szusán elhangzott a javas­lat, hogy ki kell dolgozni a munkabérek alakításának táv­lati tervét. Ez még nem tör­tént meg. Természetesen a közeli években nem lehet lát­ványos változásokat elérni, de egy jól átgondolt távlati terv kedvezően hatna a gyakorla­ti napi munkában is. E kon- cepicó kialakításához cél­szerű lenne társadalmi vitát kezdeményezni. Ez segítené a bérpolitika ösztönző és elosz­tási funkciója közötti jobb összhang megteremtését is. A szakszervezetek ma már nem­igen kerülhetik meg a mini­mál is bér kérdését azt hogy egv felnőtt állampolgár mini­málisan mennyi pénzből tud megélni. Érthetően foglalkoz­tat bennünket, hogv hol van az a határ amely alatt teljes bér nem képzelhető el. A szakszer­vezeteket foglalkoztatja a fo­gyasztói árak alakulása is. Az árak növekedését a szak- szervezetek tudomásul veszik de fontosnak tartják, hogy az állami szervek hosszabb idő­re dolgozzák' ki elképzelései­ket és jobban fontolják meg minden egyes árváltozás in­dokoltságát, várható hatását. A fogyasztói árak emelkedése ne haladja meg a valóban szük­séges mértéket. Hatékonyabbá kell tenni az árellenő:zést, s meg kell akadályozni az árak­kal kapcsolatos manipuláció­kat. LÁZÁR GYÖRGY: Sok még ü tartalékunk Lázár György, az MSZMP Központi Bizottsága és a Mi­nisztertanács nevében köszön­tötte a tanácskozást. Bevezetőben arról szólt, hogy a tanács elé terjesztett dokumentumok és a vitában elhangzott felszólalások reáli­san összegezik a szakszerveze­tek XXIV. kongresszusa óta végzett munka eredményeit, nagy figyelmet szentelnek a mozgalom mai helyzetének s további feladatainak, vagyis a szakszervezeti munka tovább­fejlesztésének, amit az MSZMP Központi Bizottsága is fontos teendőként jelölt meg. A szocialista társadalom építésének hazánkban ma a legfontosabb tényezője az, hogy gyorsabban és eredmé­nyesebben oldjuk meg gazda­sági feladatainkat. Változat­lanul legfőbb tennivalónk az ország fizetőképességének megőrzése, az elért vívmányok megtartása és a gyorsabb fej­lődés feltételeinek megterem­tése. Ha ezeket a feladatokat sikerül teljesíteni, azzal nagy szolgálatot teszünk népünknek, a szocializmus ügyének. A külső feltételeket, amelyek kö­zött dolgoznunk kell, nem mi alakítottuk olyanokká, ami­lyenek. Az azonban rajtunk múlik, hogy milyen gyorsan és milyen eredménnyel igazo­dunk a realitásokhoz. Ennek érdekében sokat tettünk, több területen előbbre léptünk, de a szükséges eredményeket még nem értük el. Elsősorban azt kell számon tartánunk, amit még nem tudtunk megoldani, azokra a feladatokra kell erőinket összpontosítani, ame­lyek még előttünk állnak. Sok a kihasználatlan tarta­lékunk, s új módszerekre, új munkastílusra van szükség ahhoz, hogy ezeket kiaknáz­zuk. Az útkeresés nehézségek­kel és buktatókkal is jár, na­gyobb tűrőképességre is szük­ség van, hogy el tudjuk pi­se int ezeket. A Minisztertanács elnöke külön is foglalkozott a tanács­ülés elé terjesztett beszámoló­nak azzal a részével, amely rámutat, hogy nem elegendő:a nehézségek felsorolása, ismé­telgetése. Mozgósító cselekvé­si programra van szükség, Ilyen program valójában lé­tezik. az elvi egyetértésben sincs hiány. A program végre­hajtásakor azonban többre van szükség. Az egyetértés iga­zi mércéje a cselekvés, valódi hitelét az adja meg, hogy ki mit tesz. Néhány nagyon fontos terü­leten a szükségesnél és a le­hetségesnél kisebb az előreha­ladás. A meglevő technikái eszközökkel, szaktudással, a rendelkezésre álló anyag fel- használásával jobb minőségű, piacképesebb termékeket is elő tudnánk állítani. Sok éve hirdetjük, hogy korlátozni kell a gazdaságtalan termelést. Amikor azután eljutunk odá­ig, hogy megnevezzük, rrteiy üzem, mely termékéről van szó, gyakran visszarettenünk attól az elhatározó lépéstől, hogy kikényszerítsük a terme­lés gazdaságosságának megja­vítását. vagy egyéb megoldást keressünk. A dolgozók pog- gal mondiák: nem járhat­juk örökké azt az utat. hogy ha valahol emelkedik va­laminek az ára. az azonnal tp- vábbgyűrűzzék. Nemcsak a szocialista országokban, még a tőkés országokban is p'őfordul. hogy a begyűrűző költségeket a termelékenység növelésével és a ráfordítások csökkentésé­vel ellensúlyozzák. Ez a méd­ia annak, hogy az árakat ne kehien olvan evakran „to- vábbevűrűztetni”. Ezzel a le­hetőséggel azonban még min­dig nem élünk e^ée^é. nolja, mint követelményt, hirdetjük. A továbbiakban arról szólt, hogy a közeljövőben a SZOT vezetőivel megvitatja a kor- mánv az 1984. évi felkészülés tennivalóit. Jelenleg azonban az 19R3-as év sikeres befeje­zése a legfontosabb. Az év eredményei nem egészen úgy alakultak. ahogvan terveztük, ennek okai ismertek. Még, rmodig munkával tölthető he­tek vannak azonban előttünk, amikor sok mindent tehetünk annak érdekében, hoev könjr- nvítsük az 19R4-re való átme­netet — mondotta a Minisz­tertanács elnöke. Országgyűlési terv- és költségvetési bizottság • • ülés a Parlamentben A 2. számú iskola íöldrajzkábinetjében Solézia Anett óráján Barcza Zsolt felvétele Az ezredfordulóig szóló hosszú távú tervezés eddigi eredményeiről tanácskozott csütörtökön a Parlamentben az országgyűlés terv- és költ­ségvetési bizottsága Bognár József akadémikusnak, a bi­zottság elnökének vezetésével. Az ülésen részt vett és a vitá­ban felszólalt Cservenka Fé- rencné, Pest megye 4. válasz­tókerület képviselője, az or­szággyűlés alelnöke is. Faluvégi Lajos, az Országos Tervhivatal elnöke szóbeli tá­jékoztatójában elemezte azo­kat a külső és belső gazdasági feltételeket, amelyek között a tervezők a jövő új növekedési pályáját felvázolhatják. A je­lenlegi időszak főbb jellemzői sorában az elhúzódó világ- gazdasági válságot említette, s azt, hogy ugyanekkor kell a magyar gazdaságnak gyorsíta­nia az intenzív fejlődésre való átállást. A korábbinál lénye­gesen magasabb gazdasági fej­lettségi fokról kiindulva az életkörülmények már elért szintjének figyelembevételével kell megfogalmazni hosszú tá­vú elképzeléseinket, céljain­kat és stratégiánkat. Mint mondotta, a jövő felté­teleinek és követelményeinek ismerete fontos az 1984—85-ös, valamint a VII. ötéves tervet kidolgozó, már megindult munka során, ezért időszerű rendszeresen szakmai fórumo­kon megvitatni a hosszú távú tervezés elgondolásait. A hősz- szú távú tervezés munkái és az ezzel kapcsolatos szakmai­társadalmi viták a következő esztendőkben tovább folyta­tódnak — mondotta Faluvégi Lajos. A vitában Cservenka Fe­rencné egyebek között kitért arra, hogy a hosszú távú kon­cepciók megvalósítása során törekedni kell a szellemi erők, a nemzet erejének koncentrá­lására, s keresnünk mindazo­kat a lehetőségeket, amelyek a KGST-együttműködést>én rejlenek. A továbbiakban felszólalt még többek között Csélőtei László, Pest megye 2. válasz­tókerületének képviselője is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom