Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-17 / 271. szám

£cm ^/2r y

K^tmíro

1983. NOVEMBER 11., CSÜTÖRTÖK

Miért keserítjük egymást?

Írói pályájának termékeny szakaszába érkezett Kunszabó Ferenc, ezt bizonyítja újabban megjelent könyve. S mert Kunszabó nem kiagyalt szituációkat ír meg, hanem azt, amit naponta bőrünkön érzünk, tapasztalunk: a dolgát tevő ember számára van-e ettől fontosabb élmény?

Miről is szól hát a könyv, amely az író-szociográfus személyes ügye lenne (lehetne)

/

Esz és szív törvényei

Reprezentatív alkotókat, reflektorfényben álló filmeseket (Francis Coppola, George Lúcas, Brian DePalma, John Milius, Martin Scorsese, Steven Spielberg) állít elénk a Mozi-fenegyerekek című

könyv szerzőpárosa, azokat, akiket a magyar mozik közönsége is ismer. Michel Pye és Lynda Myles azt a folyamatot írja le, ahogyan ez a hat filmes beépült és felülkerekedett a hollywoody gépezeten, ami a filmipart mozgatja.

Kiderül, hogy igen nehéz helyzetben kezdték pályájukat, dúlt a tévé és a mozi közti háború, a filmkészítés nem volt biztos üzlet, a bankok visszavonultak a hitelnyújtástól, új társadalmi szükségletek alakultak ki, melyeket a könyv részletesen elemez és ennek a filmipar nem tudott megfelelni.

Mindez egybefonódott azzal, hogy szakadás állt be a kereskedelem és az esztétika közt, egyre inkább ellentmondott egymásnak a kettő. A nézőért vívott harc újabb konfliktusokat szült az alkotók és az igazgatók közt, s a filmiskola sem kínált közvetlen állást az iparban, csak azt nyújtotta, hogy megtanította a hallgatókat a filmgyártás minden fortélyé rá.

Ügy tűnt tehát a szorgalmasabbak és az ambiciózusabbak számára, hogy meg kell várni a kedvezőbb időket. Ez kapcsolja össze a hat hollywoodi filmkészítőt, ők jöttek rá arra, hogy a sikeres film tükrözi a társadalmat. A technika fölényes ismerete, a távolságtartás a csillogó társasági élettől, szoros baráti kapcsolatok kötik egybe őket. ök ismerik fel továbbá a fiatalságot, mint új befogadó réteget.

A szerzők kiváló és részletes közgazdasági elemzések után térnek rá az egyéni életutak ismertetésére. Kiderül, hogy a fenegyerekek csak véletlenül kerültek a szakmába, de mindannyian szerencsés

mindaddig, amíg rá nem ismerünk saját megcsalatásunk- ra, s nem vezekeltünk volna mi is e kálváriajárásban?

Bár írásából korábban részleteket olvashattunk már az Élet és Irodalomban, röviden csak annyit, hogy a könyv szerzője nehezen hozzájut egy lakótelepi lakáshoz Érden a Béke téren, majd családja gyarapodásával párhuzamosan háztulajdonossá lép elő a település peremkerületében, Parkvárosban. A valóságban ez persze nem megy ilyen egyszerűen, s ennek okait vizsgálja a társadalmi háttér ve- tületében. Megbirkózik a Hétfejű sárkány földi képviselőivel, az „Illetékesekkel”, s közben megtanul „Hivatalul”, ami végül is azt jelenti, hogy a bürokrácia labirintusaiban is (vagy igazán ott!) vannak kiskapuk. Könyvének erénye, hogy nem pletykálkodik, nem „jól értesült”, s úgy szól lakóhelyéről is, mint egy társadalmi jelenség /helyi megnyilvánulásáról. Néhol talán személyes ismerősöket vélünk felfedezni az eseményekben, s ez nem a véletlen műve. Adódik abból, hogy mai történetet írt meg, de végső soron mégsem ez a fontos. Sokkal fontosabb az, hogy önmagunk számára is választ adjunk

Kunszabó Ferencnek arra a kérdésére, amelyben megfogalmazza egymáshoz való viszonyainkat is: „T örvény szerű-e, hogy közösségiek, segítők, sőt áldozatkészek vagyunk egymás iránt, mint magánemberek, de keserítjük egymást, ha intézményesített kapcsolatba kerülünk?”

A két szálon futó cselekmény nemcsak az akták és okmánybélyegek körül tornyosul. Megismerhetjük a gondot legnagyobbrészt fölvállaló családfőt s családját, amelynek minden tagja tehetsége szerint veszi ki részét az új honfoglalásból. Rövid, lírai emlékezéssel idézi fel szülei gyarapodását, amely a szó eredeti értelmében volt házasság.

Tanulságos könyvét aján lom az íróasztal túlfelén és innen lévőknek, lakótelepieknek és házépítőknek, protek- toroknak és „bebocsátásra” váróknak, tősgyökereseknek és bárhonnan bárhová bevándorlóknak.

Mindenkinek, aki sajátjának érzi a köz ügyét.

Kunszabó Ferenc: Gyarapo dúsunk története című könyve a Magvető Kiadónál jelent meg, a Gyorsuló idő sorozatban.

körülmények közt sajátítják el a filmkészítést. Coppola az első, aki sikerrel vívja meg a harcot a filmgyárak és rendezők közt. ö az, aki támogatja majd fiatal társait, s aki elsőként dolgozik szívesen és sikerrel a barátaival. Coppola személye kapcsolja össze ezt a hat embert, akik nagy közönségsikert arató filmeket gyártanak. Rengeteg apró és pikáns történetet olvashatunk e rendezők néha igen markánsra sikerült nyilatkozataiból, szokásairól, de végül is egyensúlyba kerül ezek aránya a gazdasági, esztétikai elemzésekkel.

A könyv végére megfogalmazódik az, hogy ezek az alkotók az életművüket szinte a hollywoodi gépezet ellenében hozták létre, s csak úgy váltak egyéni alkotóvá, hogy felismerték a filmipar kereskedelmi és egyéb törvényeit, s ezeket a maguk szolgálatába állították. A könyv nem más, mint a fenegyerekek önállóvá válásának rokonszenves folyamata. Hat alkotóról olvashatunk, akik különc gesztusaik mellett ész és szív törvényeit felismerve hozták létre a mindig nagy közönségre számító filmjeiket.

Muzsikus gourmandok

Nagy divatja és kelendősége van — nemcsak nálunk, külföldön is — a szakácskönyveknek. A legkülönfélébb tájjellegű recepteket tartalmazó kötetek után régi szakácskönyvek hasonmás kiadásai következtek, s most röviddel egymás után különböző kiadók gondozásában 4—5 szakács- könyv látott napvilágot.

A Zeneműkiadó jelentette meg a híres zenészek receptjeit tartalmazó kötetet Zenei ki mit főz? címmel.

„Azt persze mindenki tudja, hogy a zene és a szakácsmü- vészet összetartozik valamiképpen. Tafelmusikról, asztali zenéről mindenki hallott, s nem titok az sem, hogy Rossini: főzött. De az ismereteknek ezzel szinte vége is szakad” — írja a könyv bevezetőjében Wilheim András. S maga a majd 300 oldalas kötet, a mintegy húszoldalas tudós tanulmány a 17—19. század magyarországi vendéglátás zenéjéről, valamint a több száz recept, megkísérli eloszlatni e

—

Történeti megközelítés

„Ki miben kezdő, abban

gyermek” — tartja a régi mondás. A Corvina Kiadó „Műhelytitkok” című sorozata elsősorban gyermekeknek, ser- dültebb fiataloknak készül. A kötetek szerzői maguk is fiatal, pályakezdő művészek; festők, grafikusok, iparművészek, építészek, akik arra vállalkoznak, hogy szűkebb tevékenységi területüket bemutassák az érdeklődő, de nem-szakember kortársaiknak.

Mindezt elöljáróban azért kellett elmondani, mert a Műhelytitkok sorozat az elmúlt hetekben két úi könyvvel gyarapodott. Megjelent Csatlósi László: Belső terek és Rozsondai Marianne: A könyvkötés művészete című műve.

Csatlósi László könyve egy nagyon fontos, de igen felületesen ismert szakterületre, a belsőépítészetre irányítja a figyelmet. Elemzéseinek kiindulópontja a történeti megközelítés. Az ember legősibb vágya, hogy maga alkotta, maga alakította szűkebb környezetével elkülönítse magát a külvilágtól, s ugyanakkor ebben a mesterségesen létrehozott környezetben imitálja. vagy legalábbis felidézze a természet végtelen' gazdagságát, tágasságát. Elemzései meggyőzőek. gondolatmenete egvsze- rű, világos. Éppen így stílusa is, amire a tömörítés, szinte aforizma-szerű rövidség jellemző. Így sikerülhetett, hogy a sorozat-adta szűk terjedelem ellenére, a vállalt feladatnak maradéktalanul eleget tudott tenni. Külön érdeme a kötetnek a rendkívül gondosan megválasztott képanyag, amely az alaprajzokkal kiegészítve szinte a szöveggel egyenértékű eligazítást ad.

Rozsondai Marianne vallomással kezdi könyvét. „Szeretem a jó könyvet, az olyat, ami újra és újra kezembe kívánkozik. A jó könyv szép tartalmilag is, de igazán akkor jó, ha formailag is szép. Nem mindegy, hogy milyen papíron, milyen betűkkel, milyen illusztrációkkal és milyen kötésben olvassuk a könyvet. A

A könyvkötő

Mc.UK-<yt jl'kök

könyv mindennapi életünk legtermészetesebb műtárgya!” „A könyvkötés művészete” című kötet a könyvkészítés több ezer éves múltján kalauzolja végig az olvasókat és így rendkívül érdekes — sajátos nézőpontú — kultúrtörténeti áttekintést ad. Vázlatos könyvtörténet ez, mely elsősorban a könyv külsejére (anyagára, készítési módjára, kötésére) vonatkozó ismereteinket gyarapítja. A legrégebbi papirusztekercsektől napjaink könyvművészetéig sok mindenről szó van ebben a valóban érdekes és közhasznú kötetben. A kettős bordára fűzött középkori kódexek, a gyönyörű gótikus bőrkötések, Mátyás király világhírű corvinái éppúgy szerepelnek a könyvben, mint a századforduló szecessziós ízlésű kézműves remekei. A sorozat jellegéből adódóan a kötet utolsó harmadában a könyvkötés gyakorlati rejtelmeibe vezeti be az olvasókat a szerző.

Cv>f,í.;.s( Súí-.ö Míék

Lvv/te i rfe í>x

tárgyban meglevő tudatlanságunkat.

A receptgyűjtemény élén természetesen a klasszikusok kedvenc ételei állnak. Míg Kodály, Leoncavallo, Meyerbeer, Puccini, Rubinstein, Wagner csak egy-egy recepttel szere pel, a nagy „haspók” és csodaszakács hírében álló Rossini három kitűnő étekkel kiasz szisának listavezetője. Nem véletlenül, mert a világhírű zeneszerző, népszerű operák ünnepelt komponistája miután káprázatos művek sokaságá val teljes anyagi függetlenségét megteremtette, visszavonult Bolognába a főzokanál mellé, s zavartalanul átadta magát a kulináris gyönyöröknek.

A klasszikusok után a kortársak receptjei következnek ábécé sorrendben, Antal lm rétől Zempléni Máriáig. Ki mindenki szeret főzni a zenészek között? Talán egyszerűbb lenne felsorolni azokat, akik nem szeretnek, hiszen opera énekesek, operettszínészek, hangszeres előadók, népdaléne kesek, tánczenészek és popsztárok egyaránt jobbnál jobb recepteket adnak közre.

A zenész gourmandok mai lis tavezetője — a cég reklámja — mégiscsak Gregor József lehetne, akinek joviális, termetes alakja a könyv címlapjáról köszönti az olvasót. Receptjei nem ajánlhatók a fogyókúrázóknak! Annál inkább az az önfeledt öröm. az érzések, megérzések és az ösztönök fel szabadítása — no persze nem akárhol, csakis az otthoni főzőcskénél, a konyhai tévé kenységben.

Abc-be szedett fözőóvoda hasznos tanácsok gyűjteménye zárja a kötetet s természetesen ételféleségenként} betűrendes mutató, amely az ételek, italok kavalkádjában segít eligazod ni.

Heti filmtegyzet

Mennyei seregek

FUlöp Viktor Zrínyi Miklós szerepében a Mennyei seregek című filmben

Arkangyalok és angyalok megjelentse és tevékenykedése fogja keretbe a szigetvári hős dédunokájának, gróf Zrínyi Miklósnak, a költő-hadve- zernek hatalmas eposzát. A Szigeti veszedelem, melyet 1643—48 harci eseményekkel tarkított telén írt Csáktornyán, mintegy pihenésként, de az egész magyar haza sorsát szem előtt tartó koncepcióval, azzal kezdődik, hogy Isten, a magyarok vétkei miatt feldühödvén, elküldi Mihály arkangyalt, hogy a pokolbéli Alecto fúriát bocsássa szabadon, s a fúria bőszítse fel Szolimán szultánt a magyarok ellen. Az eposz végén pedig Gábriel arkangyal s az angyalok seregei magukkal ragadják a hős várvédő Zrínyi bán és vitéz katonái lelkét a mennyekbe.

A Szigeti veszedelem írásakor huszonöt-huszonhat esztendős Zrínyi az eksztatikusán vallásos barokk kor, s a miszticizmust természetes eszközként, motívumként használó barokk eposz szellemében járt el, amikor a nevezetes, 1566-os szigetvári viadalt mennyei erők, mennyei angyalseregek közreműködésével , rajzolta meg. De ezt kívánta “■ meg a klasszikus eposzók példája is: Homérosznál vagy Vergilius- nál magától értetődő módon avatkoznak bele a halandó emberek vagy a félistenek sorsába az istenek.

Iskolai tananyag, közismert tény persze mindez. Mint ahogyan az is közismert, hogy a Szigeti veszedelem az első lépés a politikus és hadvezér Zrínyi elképzeléseiben azon az úton, mely a három részre szakadt ország — a török megszállta területek, a Habsburg királyok birtokolta részek, s az önálló fejedelemség Erdély — egyesítése és önállósulása felé vezetett volna, ha 1664. november 18-án, Csáktornya mellett, a kursameci erdőben egy megsebzett, felbőszült vadkan halálra nem sebesíti az ekkor már egy Habsburg- ellenes főúri összeesküvés szálait fonogató Zrínyit. Kortársai épp ezért nemigen hittek a vadkanmesében, s azt sejtették: a gróf halálához több köze volt Bécsnek, mint a vadkannak. Így volt-e vagy sem, máig nem derült ki vitathatatlanul, egy azonban biztos: Bécsnek nagyon is kapóra jött Zrínyi váratlan és rejtélyes halála. (Más kérdés, hogy a gróffal nem szállt sírba a Habsburg-ellenesség szelleme, s nem is olyan sokkal később az ő kezdeményezéseinek mintegy a folytatója lesz a kuruc mozgalom.)

Már most ez a súlyos konfliktusokkal teli kor, ez a szövevényes politikai küzdelmekkel majdhogynem áttekinthetetlenül befont bő félszázad, olyan történelmi tanulságokkal is szolgált, s szolgál ma is. melyek a magyar história nem egy hasonlóan nehéz, bonyolult időszakában segítettek vagy segíthettek volna a jobb tájékozódásban, a jobb nemzeti önismeret megteremtésében, a reálpolitikai lehetőségek és a nagy célkitűzések célravezetőbb egyeztetésében. Magának Zrínyinek az alakja is szinte oly jelképessé nőtt, mint hős dédapjáé. Erről a korról, ezekről a konfliktusokról, sorskérdésekről, erről a nagyformátumú hősről filmet készíteni cseppet sem meglepő ötlet. Kardos Ferenc most erre vállalkozott (a forgató- könyvet Kardos István írta.) A kor misztikumra hajló gondolkodásmódjához igazodva egy valóságos angyalt szerepeltet: a sérült, sebzett, halvány arcú, szőke fürtű, hatalmas Szárnyú angyalt a Csáktornya melletti erdő fái között leli fel Zrínyi, s égi jelként tekinti megjelenését. E csodától reméli a széthúzó, torzsa'.kodó, vallási, vagyoni és politikai vitákba keveredett magyar főurak egységbe forrását, s reméli, hogy ez az angyal segít a nagy cél, a nemzeti egység, s az önálló Magyarország megteremtése elérésében.

Csakhogy a magyar urak egységét az Isten angyala sem tudja megteremteni; példája nem int, nem serkent, nem szünteti meg az ellentéteket. Zrínyi el is bocsátja az angyalt, s az visszatér égi: honába. És szinte ugyanabban a pillanatban, melyben az angyal eltűnik Zrínyi szeme elől, támad a vadkan, s halálra sebzi az illúzióit vesztett, csalódott, a csodát elszalasztó, annak előnyeit kihasználni nem tudó bánt.

Aki megnézi a filmet, aligha érzékeli azonban majd ezt a cselekménysort ilyen világosan. A félhomályban, éjszakai külső és belső helyszíneken játszódó film ugyanis ezt a kibontható cselekményt egy kétségtelenül látványos, de kétségtelenül rendkívül nehezen áttekinthető és követhető, sejtelmes képi keretbe ágyazza. A barokk eposzok túlburjánzó képi fantáziája kap itt filmes megfogalmazást, nem kevés Fellini- és Jancsó-re- miniszcenciával. (Az angyal látására érkezett főurak előtt megrendezett nagy misztériumjáték például, melynek valószínű témája a szigetvári ostrom, a Satyricont vagy a Fellini Rómát idézi.) De ez a kisebbik baj. A nagyobbik az, hogy a különböző rétegek — Zrínyi reálpolitikai törekvései, a széthúzó urak torzsalkodásai, az angyal csodája, a misztikus — elragadtatott hódolat az angyal előtt, a köznép s a közkatonák reagálása a csodára s az urak jelenlétére és viszályára stb. — jóformán egyáltalán nem szervülnek a filmben. Ily képpén nem segítik, nem magyarázzák egymást, hanem inkább a megértés, a követhetés gátjává lesznek, S legfőképp: bármilyen karakteres, kitűnően megtalált figura is Zrínyi alakjához Fülöp Viktor (aki még jól is játszik), a film nem képes igazán körülhatárolt. világos kontúrú hőssé formálni Zrínyit. Egy nagyformátumú hős megteremtésének lehetősége vész el itt a tobzódó látványosságban.

Flor asszony két férje

A szép, kívánatos és szenvedélyes Flor asszonynak váratlanul meghal a mihaszna, szoknyapecér, rulettbolond férje. Mikor az érzéki szépségű asszonyka gyászéve letelik, hozzámegy egy sótlan, unalmas, férfinak is kiábrándító patikushoz. Ám a halott férj

megjelenik, s eztán ebben a furcsa kettős házasságban é! donna Flor. A Jorge Amado regényéből írt film nem különösebben érdekes, de Flor asszony — Sonia Braga — valóban kívánatos.

Takács István

i