Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-02 / 259. szám

1983. NOVEMBER 2., SZERDA %Mdm> 5 A szülőfalu vonzásában Műtét után előveszi az ecsetet Lehetséges a közös megegyezés Van terület - még sincs telek Megállítják az elvándorlást Űj lakótelepek, szaporodó családiház-negyedek, zsú­folt, albérlők lakta településrészek. Egyre növekszik a főváros körüli agglomerációs övezet lakossága. Ma már nemcsak a távolabbi megyék falvaiból érkeznek az em­berek Budapest vonzáskörzetébe, hanem egyre több a nagyvárost elhagyók száma is. Mégis akad olyan község az agglomerációs gyűrűben, ahol ezzel ellentétes folyamatnak lehetünk tanúi. Alsó- némediből fél óra alatt elérhetők a dél-pesti ipartele­pek, ezek bőven biztosítanak munkaalkalmat az ott élőknek. A legutóbbi, 1980-as népszámlálás óta azon­ban mégis ötszázan váltak meg a községtől, s kerestek más lakóhelyet. A képzőművészet örök té­mája: az élet legmegragadóbb mozzanatának ábrázolása: az anya magához öleli újszülött gyermekét. „A kettősség és egység talán egyedüli valódi misztikumát értőn és gyengé­den tárja fel a kép”, írta Ger- lóczy Sári festőművész arról az alkotásról, mely ma már a tápiógyörgyei faluház tulajdo­na. Kiállítást rendeztek Az alkotó, dr. Kovács And­rás szülész-nőgyógyász, az orvostudományok doktora, szülőfalujának ajándékozta ezt a képet, néhány más fest­ményével együtt. Műveiből a közelmúltban nagy sikerű ki­állítást rendeztek a tápió­györgyei faluházban. A fest­mények némelyikén évtizedek távlatából felvillan Tápió- györgye, a rég eltűnt vízima­lom, a táj egykori hangulata. Dr. Kovács András klinikai dolgozószobájában beszélget­tünk, a fal- kon itt is képek, jó­részt saját alkotásai. ■ Kora fiatalságomtól or­vosnak készültem — hangsú­lyozta már beszélgetésünk kezdetén —, a festészetet csak szórakozásból gyakorolom. Ki- kapcsolódás is nekem egy-egy fárasztó műtét után, hogy ke­zembe vehetem az ecsetet. Életem első kiállítása volt ez Tápiógyörgyén, ahonnan már nagyon régen elkerültem, de nem tudtam, nem is akartam onnan soha teljesen elszakad­ni. A szülőfalu iránti érzés, mint a továbbiakból is kitűnt, jóval több, mint nosztalgia. Szerepet játszott a pályavá­lasztásnál, modellt adott a hi­vatástudat kialakulásához. Miből ált" ez a sajátos kötő­dés? Megpróbálom tolmácsolni, amit dr. Kovács András sza­vai nyomán feljegyeztem. — Az apám évtizedeken ke­resztül néptanító volt Tápió­györgyén, sok tehetséges gye­reket menedzselt. Halála után néhány évvel utcát neveztek el róla a faluban. A hivatásá­nak élő pedagógus volt egész életében, talán több is ennél. Amikor hazamentem, a Ko­vács József utca felavatására, az elhangzott beszédből tud­tán meg például azt, hogy apám szabad idejében — anyagi ellenszolgáltatás nél­kül könyvelősködött az akkor gyengén álló termelőszövetke­zetnél, hogy segítsen nekik. Szegények voltunk, nagyon szerényen éltünk a tanítói fi­zetésből. Apám elsápadt ami­kor mondtam, hogy orvos akarok lenni, mert megijedt a költségektől, de mindenben támogatta törekvéseimet. Nagyszerű emberek Két nagyszerű emberre em­lékszem gyerekkoromból, akiknek példája a pályavá­lasztásomat is befolyásolta. Dr. Németh Jenőre és dr. Kandel Henrikre ma is úgy gondolok, hogy ilyen az igazi falusi orvos. A körülmények annyira megváltoztak azóta, hogy a mai viszonyokkal ne­héz bármiféle összehasonlítást tenni. Amikor például búcsú volt a faluban, már előre szá­mítani lehetett rá, hogy bics­kázások lesznek, és a sérülte­ket helyben kell ellátni. Men­tő akkoriban nem járt nálunk, mindent önállóan kellett meg­oldani. Jellemző volt az is, hogy a jómódú betegektől el­fogadták a pénzt, a rongyosok­nak pedig saját zsebükből ki­fizették a gyógyszert. Medikus koromban segítet­tem nekik és sokat tanultam tőlük. Néha eltűnődöm rajta, hogyan alakult volna a pálya­futásuk a háború után, a megváltozott körülmények kö­zött, ha megélik. Dr. Kandel Henriket a zsidótörvények érintették és bár az első vi­lágháborús érdemeiért mente­sítést kapott, a neurotizált fronthangulatban valaki felje­lentette. A németek agyon­lőtték. Dr. Németh Jenő is meghalt nem sokkal a háború után. A mai Kispipa vendéglő volt az orvosi ház, amikor ha­zalátogatok eszembe jut, hogy ha úgy hozza a sorsom, ma ta­lán ez lenne az otthonom. Fa­lusi orvosnak készültem, visz- sza akartam menni Tápió- györgyére, de másképpen ala­kultak a körülményeim. Negyven év távlatából már nehéz eldönteni, mennyire volt erős. később talán egy kicsit megkopott ez a vágya­kozás, de valami vágyakozás mindig maradt bennem. Az Egészségügyi Miniszté­rium anya- és csecsemővédel­mi főosztályát vezettem az 1960-as években. Akkor olyan formában is kapcsolatba ke­rültem a falummal,, hogy szü­lőotthont szerettem volna ott létesíteni, de nem sikerült. Az ilyen egészségügyi létesítmé­nyek fölött azóta eljárt az idő, de ha visszagondolok első munkahelyemre, a csepeli szülőotthonra, óriási előreha­ladás volt ahhoz képest, hogy a háború előtt az asszonyok ötven százaléka orvosi segítség nélkül hozta világra a gyer­mekét. A falumbeliek ha baj van, előbb-utóbb rámtalálnak, is­merik a címemet. Múlt hó­napban amikor a kiállításom volt, sűrűn hazalátogattam, különben ritkábban. De jövő­re nyugdíjba készülök és sze­retnék venni egy régi paraszt­házat Tápiógyörgyén, hogy ott berendezkedjek. Szembetűnő változások Rengeteget változott ez a valamikor alvó nagy falu. A legfontosabb, hogy nyitottabb lett, bár talán valamivel gyor­sabb is lehetne ez a folya­mat, de az emberek nagyon érdeklődők és készek a kul­túra befogadására. Jó dolog, hogy felépült a faluház, a strand, szobrot emeltek a köz­téren. Ezek szembetűnő válto­zások. Valamikor az összegyűlt ré­gi könyveim egy részét az is­kolának ajándékoztam, ma már olyan jól el vannak látva, hogy ilyesmire nincs szükség. Elajándékozni való könyveim pedig megint lennének, arra gondoltam, hogy talán a szo­ciális otthonban tudnák hasz­nálni. Dr. Kovács András, az or­vostudományok doktora na­gyon régen elkérült a Tápió vidékéről. Jászberényben járt gimnáziumba, Pesten egye­temre, és azóta a fővárosban él, dolgozik, de ma is élmény a számára hazalátogatni Tá- piógyörgyére. Ebben az egy­kor szegényes faluban egész életét meghatározó élménye­ket szerzett: találkozott az or­vosi hivatástudattal, mely ne­héz körülmények között is példaként szolgál, és itt vett először ecsetet a kezébe, hogy megörökítse a táj, a környe­zet színeit, hangulatát. Gál Judit Granulált gesztenye» Elkészült’ az első három élel­miszergranuláló üzem beren­dezése az Építőgépgyártó Vál­lalatnál. A gépeket átadták a megrendelőknek. Az üzemek első terméke a granulált — po­rított, szemcsézett — gesztenye, s hasonló formában feldolgoz­hatnak az új gépeken más gyümölcsöt, s zöldséget is. A granulált készítmények felhasználhatók turmix italok­hoz, tortákhoz, süteményekhez szállításuk olcsóbb, tárolásuk­hoz nincs szükség hűtőpultra. A granuláló kisüzemek be­rendezésének gyártására és üzembe helyezésére á Műszá­ki Kémiai Kutató Intézet és az Épületgépgyártó Vállalat együttműködésének eredmé­nyeként került sor: a kutató- intézetben dolgozták ki a szemcsés gesztenye gyártásá­nak eljárását és kifejlesztet­ték az ehhez szükséges beren­dezéseket, a gyár szakemberei a már üzemi méretű berende­zéseket tervezték meg és vál­lalkoztak a gyártásra is. Magas forgalmi ár A falu vezetői nem örülnek az elvándorlásnak. Gasparik Pál tanácselnök ezt mondja: — Sajnos, hiába jegyeztük egy darabig a telekigénylőket, nem sok reményünk volt rá. hogy eleget tehetünk kérésük­nek. A hatvanas években ké­szült a rendezési tervünk, s parcellázásra alkalmas terüle­tek már rég beépültek. Évek óta csak utcanyitásokkal, te­lekmegosztásokkal próbálunk helyet biztosítani azoknak, akik építkezni akarnak. He­lyes elképzelés, hogy töreked­nünk kell a belterület tömö­rítésére, a ma még művelés alatt álló kerteket be kell épí­teni, nem pedig kifelé terjesz­kedni, mégis a telekhiány az oka a lakosság csökkenésének. — A belső tartalékok nem bizonyultak elegendőnek? — Terület, az lenne, ameny- nyi kell. A telkek forgalmi ér­téke azonban nagyon magas. A megosztott telkek pedig a gyerekekre, unokákra száll­nak, ritkán kerülnek vissza a forgalomba. Aki nem így jut építési területhez, annak száz­ezreket kellene fizetnie, s ezt nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. A tanácsnak kisajátításra sincs módja. Akad ugyan a központban egy jókora terü­let, amelyet csak kertnek használnak a tulajdonosok. de a kisajátítása közel 100 millió forintba kerülne. Ek­kora összeg előteremtésére természetesen nincs lehetőség. A helybeli fiatalok s azok. akik máshonnan akarnak Al- sónémedibe költözni, hamar letesznek tehát építési szán­dékukról és körülnéznek a környező településeken. Majd mindenhol könnyebben hozzá­juthatnak a kedvezményes árú tanácsi telkekhez. Két árva bódé A falu szélén aszfaltozott út vezet a TÜZÉP-lerakathoz, a zöldség-felvásárló telephez. Két bódé árválkodik a széles pusztaságon. A terület sorsát szintén a hatvanas években készült rendezési terv pecsé­telte meg. A raktározásra és ipartelepítésre fenntartott 24 holdon azonban eddig senki­nek nem támadt kedve ipart telepíteni. Illyés György, a terület tu­lajdonosa, a Közös Űt Szak- szövetkezetnek az elnöke. A szövetkezetnek speciális érde­kei is fűződnének a parcellá­záshoz. — Az elmúlt több mint húsz év alatt egyetlen ipar­vállalat sem tartotta megfele­lőnek ezt a területet, hiszen vasúttal nem közelíthető meg, s a közúti szállítás drága. Se üzem, se raktár céljára senki nem fogadta el ezt a részt. A MAGÉV létrehozott itt egy tárolási területet, de ez bárho­vá átköltöztethető. A föld me­zőgazdasági művelésre nem alkalmas. A legcélravezetőbb tehát az lenne, ha a falu és a szakszövetkezet problémáját végre megoldhatnánk és építé­si telkeket alakíthatnánk itt ki. A terv módosítása A Közös Űt Szakszövetkezet természetesen , kölcsönnel, kedvezményes telekárral segí­tené dolgozóit. Talán az épí­tési lehetőség jobban vonzaná a fiatal szakembereket is. akik most szolgálati lakás híján nagy ívben elkerülik a szak- szövetkezet házatáját. Gasparik Pál fontos ténnyel egészíti ki az eddig kialakított képet. — Természetesen a TÜZÉP- nek, a felvásárló telepnek és a MAGÉV-nek tudnánk má­sik, külterületi helyet adni. Azt hiszem, hamar megegyez­nénk ezekkel a cégekkel. Itt viszont már van út, jórészt kiépült az elektromos hálózat, s a víz sincs messze. — Ha minden fél egyetért, s a jelenlegi telepesek sem agáinak az elköltözés ellen, mi szükséges még a parcellá­záshoz? — A tanácsülés elé terjesz­tettük az elképzelést, s a tes­tület él is fogadta. Most kell benyújtanunk a kérelmet a Pest megyei Tanács építési osztályára, hogy módosítsák a több mint két évtizede ké­szült eredeti rendezési tervet. Legyen a kihasználatlan ipar­területből viszonylag olcsón beépíthető új lakónegyed. A központ jelenleg még üres. csillagászati összegekbe kerülő kertjeit úgyis az unokák fog­ják beépíteni, hiszen az a megoldás a családnak olcsóbb lesz. A rendezési terv módosí­tásával megállíthatnánk a la­kosság elvándorlását, sőt fia­tal szakemberek letelepítését is elősegíthetnénk, fejlődésnek indulhatna a most hanyatló falu. Márvány! Ágnes N em szoktam én — legalábbis e ha­sábokon — a Világpolitika tinta­tartójába mártani a toliam. Most sem kívánok semmi újat felfedezni, avagy megmagyarázni — csupán megindult a fantáziám. Egyetlen mondat lódította meg, az amerikai elnöké, Ronald Rea­gané. Ö, hogy indokolja, mért is kellett hadait a kis szigetország ellen invázió­ra indítania, azt állította: Grenada „ve­szélyeztette az Egyesült Államok bizton­ságát”. Mármost szerintem az a kijelentés va­lahogy első pillantásra nem tűnik kel­lően meggyőzőnek. Viszont, ugyebár, mégsem illik kételkedni egy amerikai államelnök szavaiban, pláne, ha olyan előadói előképzettsége van, hogy csak­úgy sugárzik szeméből a karakán becsü­letesség, kezeinek mozgása elhárít min­den gyanút, mintha Coltokat kívánna tüstént előrántani, egyet jobbról, egyet balról, piff-puff. Feltételezni kell tehát, hogy ő igazat mondott, csak elfelejtett lenyűgözően indokolni, ami viszont meg­bocsátható, hiszen a mindennapi élet­ből tudjuk, hogy az ember már néha feledékeny. Mindebből kiindulva azt kell feltéte­leznem, hogy neki Grenada eme aljas fenyegető szándékaira bizonyítékai vol­tak, amiket mondjuk a CIA félelem és és gáncs, sőt gátlás nélküli lovagjai ter­jesztettek elé, számozott és egyenként szignált merített papírokon, alighanem „Top Secret”, vagyis „abszolút titkos” jelzéssel. Ily módon lehetséges az is, hogy az elnök nem is feledékeny volt, csak úgy gondolta, ha valami ennyire titkos, igazán nem tárhatja ország-vi­lág elé. Attól még a lényeget jól ismer­hette; az USA biztonságát fenyegette az a fránya Grenada, meg kellett előznie ezt a veszedelmet. De hát mi lehetett ebben a dokumen­tumban? Ez indította meg mindenféle rejtvényeket olyannyira kedvelő, a ti- tokzatokat szellemi kihívásnak érző fan­táziámat. És azt hiszem, meg Is talál­tam a megoldást: az alábbiakban vázolt terv lehetett csakis a sötét ármány lé­nyege, itt minden stimmel. Tehát: Senki sem vonhatja kétségbe, hogy Grenadának volt hadserege, számolha­tott akár 2000 főt isi Ezt a hadsereget készítették fel az Egyesült Államok el­leni invázióra! Legalábbis ez kellett, hogy legyen a főerő — a fegyveres em­berek tömege. Mert semmi kétség, ren­delkeztek fegyverekkel, nemcsak pus­kákkal, szuronyokkal, de minden bi­zonnyal géppisztolyokkal, sőt géppus­kákkal. netán még ágyúkkal (!!!) is. Mindenesetre fegyverzetük erősebb Volt akár egy órómai légióénál is, pedig egy ilyen annak idején bizony hogy orszá­gokat volt képes lerohanni. szándékolt invázió azonban kétség­kívül nehézségekbe ütközött volna, ezért a tervnek istentelenül agyafúrt elemék­ből kellett összerakódnia. Itt van mind­járt az odahajózás. Én nem tudom, volt-e az alattomos agresszióra készülő seregeknek hadihajója, ha nem éppen­séggel kölcsönözhetett volna mondjuk egy amerikai fegyverkereskedő cégtől — de aligha gondolt hajóra. Hogyisne, hi­szen egy terjedelmes cirkáló még sze­met szúrt volna az USA parti őrségének és netán hamvába hullt volna az egész invázió. Nem, szerintem, itt csak a gálád ravaszság segített: azt határozták el, hogy a hadsereg — mind a 2000 fő! — kiadja magát szegény munkanélkülinek és bevándorlási engedélyt kér az Álla­mokba! Támaszkodik szegény ameri­kaiak oly jól ismert naivitására, az en­gedélyt meg is kapták volna. Ekkor már csak a fegyverek odaszállítása maradt volna hátra — azt pedig egy közepes nagyságú yachton is meg lehetett oldani. Hiszen kellő pénzért akármelyik gengszterbanda vállalta volna a fuvart, mert nekik kábítószer- vagy fegyver- csempészés egyre megy, csak jövedel­mezzen. Ha a terv Idáig megvalósult, akkor immár együtt volt az Észak-amerikai Egyesült Államokat fenyegető robbanó- elegy és pedig a gyanútlan államszövet­ség saját földjén! Az álbevándorlók a yachtról felvették volna a fegyverzetü­ket és kezdetét vette volna maga a Meg­szállás! Aminek tökéletes előkészítése persze csakis azon az elgondoláson ala­pulhatott, hogy egy adott napon és egy adott időpontban egyszerre az egész or­szágot veszik ellenőrzés alá, hiszen kü­lönben valamelyik elhanyagolt régióban esetleg még ellenállás fejlődhetett volna ki! Ezért tűzték ki az X napot és az Y órát, amikor egyszerre lépnek fel a hadak Arizonától Michiganig, Alaba- mától Texasig. Csak magára New Yorkra 20 harcos jutott volna, Washing­tonra sem kevesebb, mint tíz! Aliig fel­fegyverkezve! Persze ezt az erőt nem szórták volna szét! A húsz ember megszállta volna a New York-i rádióállomást, a tíz a Fe­hér Házat! A megbénult óriás mint érett gyümölcs hullott volna az ölükbe! És ekkor, persze megkezdődhetett vol­na a megszállás harmadik szakasza: an­nak tartósítás, a berendezkedés a gyar­mati sorba züllesztendő államokbán. Kihasználva annak bénultságát, most már nyíltan hajóra szállt volna min­den egyes grenadai, a csecsszopóktól kezdve az aggokig és ily módon az USA tehetetlen lakóinak, mindössze vagy 250 millió embernek kereken százezernyi el­nyomóval kellett volna szembenéznie! A nemzetközi jogot semmibevevő ag- ressziós szándék leleplezése indo­kolhatta az általam kellően becsült ame­rikai elnök bevezetőben említett sza­vait. Lépéseit még egy apró megfon­tolás indokolhatta persze: gondolom, a fejlett amerikai számítógépes technika kiszámíthatta, hogy sokkal eredménye­sebben szállhat meg az USA egy száz­ezres lakosú országot, mint fordítva. Pláne, ha ez nem is agresszió, hanem jogos önvédelem, továbbá a szabadság, a demokrácia és a népek önrendelkezési jogának szolgálata, amely gyönyörű sza­vak hallatán az ember könnye kicso­rog — mint ezt az amerikai lélektani hadviselés tudós professzorai oly böl­csen eleve feltételezték. A PV Csepeli Papírgyára pályázatot hirdet karbantartás-vezetői (osztály- vagy üzemvezetői besorolás) munkakör betöltésére A karbantartás-vezető feladata a Csepel! Papírgyár karbantartást tervező, előkészítő részlegének irányítása. Fő feladatcsoportok: karbantartás-tervezés, anyag- és alkatrész-biztosítás, szerkesztés, rajzterem. A munkakör betöltésének feltétele: gépészmérnöki végzettség, legalább tízéves szakmai gyakorlat, legalább ötéves vezetési gyakorlat és legalább alapfokú német- vagy angolnyelv-vizsg? Kérjük, hogy a pályázatokat, szakmai önéletrajzzal ! a Csepeli Papírgyár személyzeti osztályára küldjék, cím: Budapest XXI., Duna u. 42. 1751 Telefon: 279-620, 301-es mellék. Gombó Pál: J^enyec^etéá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom