Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

Jegyzet Átmenetileg — Ne hivatkozzunk ál­landóan a gazdasági hely­zetre — javasolja valaki egy eszmecsere közben. Unom a témát, a vízcsap­ból is az folyik. Kézenfek­vő lenne a hasonlat a fo­lyóról, melybe, mint tud­juk, nem lehet egymás után kétszer belelépni, noha em beröltőkön át ugyanannak látjuk. Vízcsap ide vagy oda, a tények kényszere diktálja a szöveget, teremti újra meg újra a hivatkozási alapot, s erről nem venni tudo­mást, újabb hasonlat ki­mondására kísértene a struccmadár magatartásá­ról. Állami politikánk rang­jára emelt tendencia, meg­őrizni az életszínvonalat, s nagyon sok családban még ma is úgy készülnek a ter­vek, mondatnak ki a vá­gyak, óhajok kocsiról, te­lekre épített házikókról, külföldi utazásokról, mint­ha körülöttünk mi sem tör­tént volna, s ne panaszkod­nánk a boltból kijövet: megint fel kellett váltani az ötszázast. Reálisabban gondolkod­nak azok, akikkel gyárban, hivatalban találkozva, őszintén bevallják: szeretik a pénzt, nem állhatják a filléres gondokat. S ahhoz, hogy tudják tartani a régi szintet, vagy ha úgy tet­szik, a család anyagi szín­vonalának fejlesztési tem­póját, most átmenetileg töb­bet vállalnak. Átmenetileg? Igen. így fogalmaznak, mert optimisták, s bíznak abban, hogy egyszer vége lesz annak a szorításnak, amit a számunkra nem ép­pen kedvező külgazdasági környezet ránk kényszerí- tett. A bérből és fizetésből élők többsége ma sem me­sés jövedelmeket hozó ügyeskedésekről álmodik, hanem a munkahelyén pró­bálkozik azzal, ami az üzemnek, ezáltal az állam­nak és neki is jó. Egy igazgató kijelentette: mivel az emberek úgyis ke­resnék maguknak a mel­lékjövedelem-szerzés lehe­tőségét, mi igyekszünk erre módot teremteni a gyárka­pun belül. Inkább itt talál­ják meg a számításukat. Mindenki jobban jár, hisz kevesebb rizikóval azt csi­nálják, amihez értenek. Zajlik a vita. Mi lesz ak­kor azzal a három nyolcas­sal, amiért már a munkás- mozgalom legjobbjai is harcoltak? Lehet-e úgy rendszeresen túlórázni, hogy a napi fő munkaidő­ben ne jelentkezzék a fá­radtság, s ne veszítsük el a vámon azt, amit a réven nyertünk? Ezek fontos ér- ! vek. A mérleg serpenyőjét érzékenyen egyengetik az ellenérvek kimondói is, akik szerint nemcsak átme­neti, hanem kényszerhely­zet is az. amit kívülről dik­tálnak a körülmények. Más kérdés: az üzemeket járva egy másik elkopta- tottnak nevezhető szóval is találkozhatunk. Szintén igazgatói vélemény, amely egy vállalatnál hangzott el: A termelékenység fejlődé­sét a gépek is elősegítették, nem lehet egyetlen viszo­nyítási alapja a szorgalom és képesség változásainak. Lehangoló információként raktározom el, hogy náluk ma az egyéni teljesítmény 20—30 százalékkal keve­sebb, mint 10—15 évvel ez­előtt. Vagyis. A mellékest ke­vésbé kellene hajszolnunk, ha jobban, szervezettebben dolgoznánk. No meg csak annak kellene megenged­nünk a túlórát, a mellékes szerzését, aki a fő munka­időben már teljesítette a kötelességét. Közben len­ne szabad megfeledkez­nünk a jövő alapjairól. Szellemi, fizikai Képessé­geink fejlesztéséről, nehogy az új ismeretek megszerzé­sét mellőzve, öt, tíz év múl­va fizessük meg a mulasz­tás árát. Kovács T. István Ä saját portájuk előtt í m A sződligeti tanács gyakran szervez társadalmi munkát a te­lepülés szépítésére, csinosítására. A Dunai fasor lakói járdát építenek. A szükséges anyagról a tanács gondoskodik. A fel­vételen Gazdag András és fia munka közben Hancsovszki János felvétele Olvasóink kérdezték Miért kiess a választék? Az új szabályzók javították az összhangot Miért nincs megfelelő áru- választék a Dunakanyar Áru­házban zokniból, cipőből, ha­risnyanadrágból, női fehérne­műből, tornaruhából, iskolakö­penyből? Kaszás Imre áruházigazga- tó-helyettes válasza: — Férfi- és gyermekzokni­ból jelenleg széles választék áll a vevők rendelkezésére. Van pamut-, műszál, belföldi és importáru. Cipőosztályunk­ra csaknem mindennap ér­kezik újabb szállítmány. Ez az osztály áruházunk legjob­ban fejlődő részlege. A múlt évi 4,5 milliós októberi forga­lom helyett az idén október­ben 5 millió forint felett volt a bevétel. Ennek ellenére va­lóban kevés a választék. Kisker... Nagyker... Hiába van szerződésünk kö­zel harminc szállítóval, a le­adott megrendelésünk alig húsz százalékát igazolják visz- sza. Véleményünk szerint a nagykereskedelmi vállalatok információs szolgálatán javí­tani kellene, mert nem min­dig a vevő ízlése szerint kül­di az árut. A cipőt, melyet ma a börzén bemutatnak, csak a fövő év­ben kezdik gyártani, mikorra esetleg kimegy a divatból. — Harisnyanadrágból és női fehérneműből valóban akado­zik az ellátás. A gyártó cég — főként a fehérneműknél — pamutalapanyag-hiányra hi­vatkozik. Országos intézkedés történt. Az alapanyaghiány idejére importárut hoznak be. Ez az utóbbi időben javulást eredményezett, de az igénye­ket még mindig nem tudjuk kielégíteni. Remélhető, hogy az alapanyag biztosítása után a gyártott árucikkeket a me­gyében mint a legnagyobb ruházati áruház, mi kapjuk meg elsőnek. A tanárok igényei — A tornaruha az idén kü­lön gondot jelentett annak el­lenére, hogy annyit és olyan választékban rendeltünk, hogy az iskolaév kezdetére felesle­geinket alig tudtuk más bol­tok részére átadni. A gond ott kezdődött, hogy az iskolák nem ismerve a gyártó kapacitását, a nagyke­reskedelem lehetőségeit, olyan tornaruhákat írtak elő a gye­rekeknek, melyek a piacon nincsenek. Így kék, lila stb. színekben, sokszor szabvá­nyon kívüli választékot is kérnek. Javasoljuk, hogy az igények megfogalmazása előtt keressenek fel minket a tor­natanárok, hogy kívánságai­kat egyeztetni tudjuk. Iskola­köpenyből még ma is 3-4 féle választék van mind a lányok, mind a fiúk részére. Mindezek ellenére úgy lát­juk, hogy az új gazdasági sza­bályzók javították a termelés és a kereskedelem összhang­ját. Már van olyan árucikk is, melyet határidő előtt 2-4 hét­tel leszállítanak. M. Gy. Megelőzés A Kemencei Vegyesipari Szövetkezet Ramovill szervize díjmentes olajkályha-besza- bályozást végez a helyszínen. A lakosság és közületek szá­mára csak november hónap­ban. VÁCI A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁC! JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 267. SZÁM 1983. NOVEMBER 12., SZOMBAT A Duna és a Börzsöny dél­keleti része között elterülő történelmi táj legrégebben la­kott településeinek egyike Nagymaros. Neustadtnak — ahogyan a korabeli oklevelek­ben szerepel — már 1324-ben Károly Róbert városi rangot adományozott. A XVI. század végén török lakta területként tartják nyilván. A török ki­űzése után benépesül. Azon­ban az 1710-es, 1715-ös nagy pestisjárvány idején újra ki­hal a település, öt évvel ké­sőbb Mária Terézia a menzeni érsekséghez tartozó Majna- Frankfurtból németeket tele­pít le a községben. Az 1938-as összeírás szerint az itt élők magyar nemzetiségűnek és né­met anyanyelvűnek vallják magukat. Ma csaknem ötezren élnek a nagyközségben. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint kivétel nélkül magyarnak vall­ják magukat. Valójában azon­ban az itt élők több mint öt­ven százalékának a neve né­met eredetre utal. A vonat az idevezető sínpá­ron nyílegyenesen haladva szállítja utasait a nagyközség központjába. A helységet jel­ző tábla Nagymaros felirata nem utal a nemzetiségi lakók­ra. Hsfedik generálié A régi, jellegzetes, zsalugá- teres házat alig látni. Minde­nütt újak, több szintesek épül­nek. Száz négyzetmétereken zsúfolódik össze a faragott kő, a kovácsolt vas, a pácolt fa, a csempe, a mozaik, a bőség lát­ványosra sikerült bizonyítékai. A Duna-part közelében a Szobi utcában lakó Róna Bé­lához késő este kopogtatok be. — Nyugdíjasok vagyunk a feleségemmel, nem fekszünk korán, mert nem kell már ko­rán kelnünk — mondja a het­venhét éves nyugalmazott pe­dagógus. — Arról, hogy miként kerültek ide az őseink, pontos ismereteink vannak. Évtizedek­kel ezelőtt magam is megír­tam a község történetét. Akko­riban a nagy pestisjárvány után válság volt errefelé. Sok volt a föld, kevés az ember. Ügy az 1720-as években érkeztek az első telepesek. Azóta mi vagyunk a hetedik generáció, akik magyar föl­dön születtünk. Azokban az időkben a szőlőből, az ősziba­rackból, a gesztenyéből és az idegenforgalomból éltek az itt lakók. A jó bort termő szőlőt azonban a múlt században itt is elpusztította a filoxéra. — Azért nem kellett félteni ezt a népet. Az őszibarack és a gesztenye is jól jövedelme­zett. A Kálvária- és a Sváb­hegyi gesztenye a századfordu­ló táján az olasz maróni gesz­tenye után a legkeresettebb volt Becsben és Budapesten. Épült a vasútvonal. A fér­fiak többsége iparos ember lett. Akadt, itt ía és kő bőven, amit nagy ügyességgel tudtak formálni a marosi ácsok, kő­művesek. Poharazás közben A nagymarosiak általában jól éltek, valaha szabad földet ezen a környéken nem lehe­tett venni.”Á sok munka mel­lett élénk volt a közösségi élet. Különösen nyáron volt nagy a forgalom, amikor sok fővárosi itt töltötte a hét végét. Hajdan tizenöt vendéglője, szállodája is volt a községnek. Dalkör, színkör és több rezesbanda is szórakoztatta a népet. Fújták, ha úrnapja volt, csakúgy, mint névnapon, vagy éjszakai szere­nád idején. Kedvelt szokás volt a bál és a mulatság. Min­den tavasszal fehérre meszel­ték a házakat és naponta fel­söpörték az utakat. Az utcák elnevezése árulkodott arról, hogy melyikben laknak a mes­terek, vagy például mint a Menczi, illetve a Német utcák elnevezése tudatta az idege­nekkel, hogy az itt lakók hon­nan települtek ide. A pince­A z alsóvárosi Burgundia „utcza” 3-as számú há­zán emléktábla áll. Itt szüle­tett az indogermán filológia egyik jeles magyar képvise­lője, a nyelvtudomány műve­lője. 1865. december 25-én látta meg a napvilágot a fé­lig magyar, félig német ajkú Alsóvárosban. Munkássága a szűkebb szak­mán kívül alig ismert, s hely- történészeink sem tettek túl sokat a váci születésű tudós életpályájának felvázolása ér­dekében. Most, halálának 50. évfor­dulója alkalmából illőn adóz­zunk Vác neves szülötte em­lékének. A múlt század végének vi­déki kisvárosa egy életre szó­ló élményt adott az itt gye- rekeskedő Schmidth Józsefnek. Gyakran bejárta a váci csa­ta színhelyét, a Hétkápolna környékét, szívesen sétált a Duna-parton, örömmel járt­kelt a váci vásárokon, beba­rangolta a piacokat. Középis­kolai tanulmányait a piaristák gimnáziumában kezdte meg, itt is érettségizett. Beiratko­zott a teológiára, ám már az első évet sem kezdte meg. A bölcsészkaron tanul, majd a fővárosban, illetve Lőcsén is tanít. Tanítványai között találjuk a későbbi írót, Nagy Lajost is, sok más jelentős személyiség mellett. Állítólag szigorú tanár volt, keményen osztályozott, ám humanizmusa példátlan ebben a korban. Első tudomá­nyos értekezése 1899-ben író­dik, mely „A duális kérdése az óperzsa deklinációban” cí­met viseli. 1902-ben lát nap­világot a Latin tulajdonne­vek tára, valamint az ezt ki­egészítő latin—magyar meg a magyar—latin zsebszótár. Dok­tori értekezését 1904-ben je­lenteti meg, 1910-ben az indo­európai nyelvészet rendkívüli tanára lesz az egyetemen, 1911-ben pedig az MTA leve­lező tagja. Nyelvtudása bámulatos, szin­*■' te valamennyi indoeuró­pai nyelvben járatos. Leg­többjüket beszéli is. Ha csak arra gondolunk, hogy nyelv- ismeretébe a szanszkrittól a hinduig és a cigányig egy sor tiyelv beletartozik, akkor már csak ráadásként kell elismer­nünk az európai nyelvek bir­toklását. Nyelvészeti munkás­sága mellett a vallástörténet is foglalkoztatja. E témában is jelennek meg tudományos művei. A Tanácsköztársaság idején jelentős megbízatásokat lát el. ö a germanisztikai tanszék vezetője, tagja az egyetemi di­rektóriumnak. Vállalt funk­cióiért a bukás után meghur­colják. Fegyelmi ügye 1924-ig húzódik. Nyelvészeti cikkei a Nyelvőrben jelennek meg ez­után. Kizárólag magyarul írt egész életében, ami az anya­nyelvhez való ragaszkodást jelképezi. Ám ez a tény az egyetemes nyelvészetnek is árt, hiszen munkái így csupán egy kis, viszonylag zárt nyelvközösség kincsévé válhattak. A mun­kásságát igazán méltató cikkek a mai napig váratnak maguk­ra. Főképp az egész életpá­lyát elemző munkák hiányoz­nak. Talán a legjelentősebb Nády Zoltánnak a Studia An- tiqa 1963. X. kötet 3—4. szá­mában megjelent „Schmidth József halálának 30. évfordu­lójára” című írása, amely in­kább emlékezés, adatforrás. Tűnnek nyomán el lehetne indulni egy nagyobb munka irányába is, hiszen a korabeli magyar sajtó (első­sorban a váci újságok) anya­gára is épít. A nyelvtudományt gazdagí­tó tudományos munka mellett helytörténeti tanulmány is ké­szülhetne e kiváló nyelvész vá­ci éveiből, hiszen városunk Szülötte volt, akit Váchoz megannyi szál kötött. Szinte minden nyarat itt töltött, még az utolsó, az 1933. évit is. Augusztusban betegen tért vissza Pestre, ahol 1933. ok­tóber 1-én hunyt el. Dóra Zoltán soron harmonikaszó mellett poharazgattak az emberek, s közben énekelték a német és magyar dalokat. Mostanában az idősebbek igyekeznek újra éleszteni a hagyományaikat. Gyűjtik a múltból származó különféle képeket, szokásokat. Niberl Nándor vezetésével s helytörténeti kör tagjai össze­gyűjtöttek egy kisebb mú­zeumra való anyagot: bútoro­kat, szerszámokat, használat; tárgyakat. Az anyagok elhe­lyezésére a tanács egy rég: családi házat vásárolt meg. A főtéri művelődési házban az utóbbi években igen tartalmas az élet. Éledő hagyományok Niedermüller Ferenc, a he­lyi pártbizottság titkára mond­ja; Rövidesen átadjuk a hely- történeti házat és ez lesz majd a nemzetiségi kultúránk új otthona. Nagyon kevés már azoknak a családoknak is a száma, ahol a nagyszülők még valamelyest beszélik az őseink nyelvét. Ennek ellenére az ál­talános iskolában igény van a német nyelvoktatásra. Min­dent elkövetünk, hogy . a szü­lőknek ezt-tsz-Igényét kielégít-, sük. Ennek érdekében a közel­múltban a község vezetői égj- kerekasztal-beszélgetést ren­deztek, melyen jelen volt a Hazafias Népfront Pest me­gyei Bizottságának helyettes titkára, Sipos Árpád, Fogd Mihály nemzetiségi szakrefe­rens, Karig Zsuzsa, a Magyar- országi Németek Demokrati­kus Szövetségének politikai munkatársa. Ügy ítéltük meg, hogy az általános iskolában és az óvodában bevezetésre kerü­lő nyelvoktatással a hagyomá­nyok újraéledését, ápolását is elősegíthetnénk. Surányi János Vendégkönyv Fórum ai Izsóban Az Egyesült Izzó váci gyá­rában november 17-én író— olvasó találkozót rendeznek. Péchy Blanka írónő beszél munkáiról, majd dedikálja a könyveit. A gyár pártbizottsága no­vember 29-én külpolitikai fó­rumot rendez. A fórum ven­dége ez alkalomból dr. Nyá- rádi Róbert, a Külpolitika cí­mű folyóirat főszerkesztő-he­lyettese, aki aktuális külpoli­tikai eseményekről ad tájé­koztatást, majd válaszol a feltett kérdésekre. Sport labdarúgás Végéhez közeledik a járási labdarúgó-bajnokság őszi for­dulója. Szombaton mór csak elmaradt mérkőzéseket ját­szanak a csapatok. Vámosmi- kola—Márianosztra ifjúsági mérkőzés 11 órai kezdettel, az h osztályú felnőttmérkőzés 13 órai kezdettel lesz. A Kösd— Szob mérkőzést a váci sta­dionban játsszák, az ifjúságit 11 órakor, a felnőttmérkőzést 13 órakor. A Szob—Vámosmikola mér­kőzést újrajátsszak, mérkőzés helye: letkési sportpálya. Kez­dés ideje: november 20., ifjú­sági 11 órakor; felnőtt 13 óra­kor. ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) < ot ünnepnapokon rezesbanda játszott i Falukép, történelmi háttérrel Az őszibarack és a gesztenye is jól jövedelmezett Városunk szülötte volt Az fndogermán filológus/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom