Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-02 / 259. szám
ever mcrrt 1983. NOVEMBER 2„ SZERDA hum Szakszervezeti munka szvszfnnásskoicn Kedden Budapesten a SZOT székházában Gáspár Sándornak, az SZVSZ elnökének megnyitó szavaival megkezdődött a • Szakszervezeti Világ- szövetség és a Nemzetközi Szakmai Szövetségek titkárságainak együttes tanácskozása. A kétnapos munkaértekezlet értékeli az elmúlt időszakban végzett munkát és megvitatja a béke és a fegyverzetcsökkentés érdekében folytatott küzdelem, a transznacionális vállalatok és a munkanélküliség elleni fellépés, valamint az egyes régiókban végzendő szakszervezeti tevékenység legfontosabb tennivalóik Készülnek a tájékoztatók Praktikus nyomdagépek segítik a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat százhalombattai könyvszolgálatának mindennapi munkáját: itt készítik cl házilag ugyanis azokat a tájékoztató kiadványokat, melyeket aztán a könyvvásárlóknak juttatnak cl, hogy kedvükre válogathassanak az újdonságokból. llancsovszki János (elvétele Előtérben a háttéripar A kereslet alakulása esetleges Űj termékekről, nagyszerű ötletekről mindig szívesen hallunk, ám ezek a híradások többnyire valamilyen késztermékről szólnak. Pedig miként Is készülhetne el — mondjuk — egy szerszámgép, a pontos, a különféle műszaki követelményeknek megfelelő alkatrészek nélkül? — Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár maga is a háttéripar funkcióját látja cl. Talán ez is oka, hogy kevésbé ismertek eredményeik, fejlesztési munkájuk. Kuczik Györggyel, műszaki fejlesztési főosztályvezetővel éppen ezért, nemcsak saját elképzeléseikről, helyzetükről beszélgettünk, hanem ennek ürügyén — egy kicsit — általában a hazai szerszám- és szerelvény- gyártósról is. > . A belföldi Igényeknek mind-' össze 55—60 százalékát képes a .házai háttéripar kielégíteni. A hiányzó szerelvénymeny- nyiség kisebb hányadát szocialista országokból hozzuk be, mintegy háromnegyedét azonban tőkés cégektől. Ami ezen belül mindenképpen elgondolkodtató, az, hogy az importált szerelvények nagyobb hányadát, jelenlegi szakképzettségünk, ismereteink birtokában itthon is előállíthatnánk. S miért nem tesszük? A kapacitás, a háttéripar kapacitásának szűkössége miatt. Fejlesztő beruházások Az a fe’ismerés, hegy a ezerszám- és szerelvénygyártás kapacitását bővíteni kell. nem újkeletű. Mór a hetvenes évek elején megfoga'mazódott. Az ISG hatodik ötéves tervében például a kapacitás bővítése, és termékszerkezetük, gyártmányaik korszerűsítése nagy hangsúlyt kapott. A vállalat feljesztési terve szerves része az országos középtávú kutatási és fejlesztési tanács programjának, és így, a saját alapokon kívül az Országos Műszaki, Fej'eszté&i Bizottság és az Ioari Miniszíé'.’ium anyagi támogatásával, az ISG hatodik ötéves tervében előirányzott feljesztési beruházások, az előző ötéves tervidőszak alatt megvalósultaknak a duplája. A fejlesztés mindenekelőtt az importált'termékek helyettesítésére irányul — következik ez az eddig elmondottakból. Az export fok-zása ugyanis azért sem lehet a szerszámgyártásban alapvető cél, mert amit ma külföldre adnának el, az valahol, valakik- netk import-igényként jelentkezne. (Többek között a KGST tagországokkal is emiatt nem tud ezen a területen az eg, ütt- működés igazán kibontakozni, így végül is minden kérdés a kapacitások hiányára vezethető vissza.) Az információk hiánya Persze túl egyszerűnek tűnik. általában meghatározni, hogy a fejlesztés iránya az import kiváltása. Jóval nehezebb viszont ezt konkrétan megfogni, az adott helyen a konkrét döntéseket meghozni. S annak ellenére, hogy az ISG szakemberei t- mint ahogy ázt Kuczik György-elmondta — kapnak némi tájékoztatást a Szerelvényértékesítő Vállalattól, hogy mit kell, kellene gyártani, a tervezést megnehezíti. hogy hazánkban nincs olyan nyilvántartás, amelyből az igények pontosan (a műszaki adatokkal együtt) kiolvashatóak lennének. Holott sok helyen gyártanak az országban szerszámokat, szerelvényeket, és az egyes vállalatok, saját piackutatásuk révén, rendelkeznek is egy adott körre vonatkozó információkkal. Ezek azonban sehol nincsenek összesítve. Egy ilyen áttekintés, révén megalapozottabb lenne a soron következő fejlésztés meghatározása, s természetesen maga a fejlesz-' tői munka. — A vállalatoknak tehát nincsenek megbízható információik a kereslet alakulásáról, ezért a standard cikkek kivételével, lehetetlenné válik számukra az egyes termékfajták életgörbéjének megalkotása. (Az é’etgörbék a várható keres'et függvényében rajzolják meg a gyártandó mehnyiség alakulását. E"- ről leolvasható, hogy m;kor kell a vállalatnak az adott termékféleségből a legtöbbet gyártania, és honnan kell a széria nagyságát csökkenteni.) Piilangoszelep Az ISG egyik, importot helyettesítő terméke a pillangó- szelep. A szerelvény-csővezetékek zárására, nyitására szolgál vagyis olyan általános funkciót lát el, ami bárhol felmerülhet igényként. A hasonló szükségletet kielégítő hagyományos tolózárakhoz képest ez a szelep korszerűbb, Háztáji termelés A tej csaknem egyharmada kistermelőktől származik, a zhenekkel foglalkozó állattar- ók száma azonban évről év- í csökken. A korábbi vizsgáitok szerint azért, mert a ne- áz fizikai munka túlzott pró- iára teszi az általában idc- ebb korú embereket. Most elmérték a háztáji te.iti.rme- és műszaki fejlesztőének Illetőségeit, kiindulva abból: a épesítrs fokozásával csökken- eni lehet a fizikai munkát. Kiderült, hogy a ház körüli termelők 80 .százalékbán alkalmaznak takarmányozási gépeket. Ezek azonban régi, korszerűtlen berendezések. Újak gyártására, forgalmazására lenne szükség. A fejőgépet a háztáji gazdaságok 12 százalékában használnak, főként a HTF-típusú készüléket, amely a gyakorlatban beváltotta a hozzáfűzött reményeket. és anyagigénye a tolózárak anyagigényének egynegyede. Igaz, ezáltal nem lett olcsóbb, mart a magasabb műszaki igényeket csak precízebb — „drágább” — munkával lehet kielégíteni. A korszerű gömbcsapok gyártását az ISG-ben már korábban megkezdték. A kis és középméretű rég bbl szelepek helyett alkalmazható. Legfőbb érdeme, hogy az új termékkel évi 1000—1200 tonna anyagot takarít m:g a gyártó, anyagigénye ugyanis a hagyományos készülékek anyagszükségletének 45 százaléka. Maga a tény persze, hogy a hagyományos termékek helyett a gyártók korszerűbb, új terméket kínálnak, még nem jelenti azt, hogy a “ feíhaéz- nálók mindjárt ezt fogják keresni. A szerelvénypiac — Kuczik György szavaival élve — kissé konzervatív. A vevők csak lassan fogadják el a változásokat. Például: a pil- langcszelepeket a karbantartók nem szívesen éoítik be a tolózár helyett. Jóval kisebb mérete miatt ugyanis a hiányzó darabot pótolni kell a csővezetékben. Az új építkezéseknél, te-mészetesen már a könnyű kis szelepeket szerelik be, idővel tehát nőm lesz gond a cserénél sem. Az Ipari Szerelvény- és Gépgyár termékszerkezet éne: ma 28—30 százalékát az ú*. korsze~űsített termékek alkotják, a fennmaradó 70—72 százalékot teszik ki a hagyományos gyártmányok. Természetesen az a cé'. hogy ez az arány az előbbiek javára tolódjon el. Eller Erzsébet Egy keltemet len állóvíz története (2.) Kimondatott: és lesz kotrás Mellénk szegődik Horti József, a Vasút utca 14-ből, az ő kertjének végén nézegetjük a rozsdától feketéllő kerítést. — Hiába festettem le, mindent kikezd ez a bűzös gőz — rúg bele a széttöredezett drótkerítésbe. — A vörösréz is megfeketedik tőle, meg a lakásban nz üvegek is. Mindent megesz. Lehet, hogy az egészségünket is? 1 Felemésztette a pénzt? Választ sem várva előresiet. Egy darabig el tudtunk menni, ám néhány méter után a vízig lenyúló kerítés állja az utunkat. Hutera Jánosék háza vagy száz méterrel feljebb van, itt a víz szintje legalább egy méterrel magasabb, mint a hídnál, s alig mozog. Egy rothadt almát dobunk bele, a csobbanás nyomai hamar elülnek a téjfelszerű büdös matériában, amely pezseg, mint a szóda. Gázok törnek a felszínre. Hutera Jánosné újabb adalékkal szolgál: — Nemegyszer olyan vastag, fehér valami úszik a vízen, hogy nemrég egy tyúk sétált át rajta minden gond nélkül — mondja. Nyíri Tamás, Huteráék szomszédja is csatlakozik hozzánk. — Én csak azt nem értem, hogy a két nap alatt végzett kotrás, aminek nyomát maga is láthatta, az egész talán ötven méter, felemésztette a Sasad által adott 100 ezer forintot? Kérdések, amelyekre egyelőre pines... Yjälas?, 'Találj , a 'Közép-Dunavölgyi . Vízügyi Igazgatóságnál bővebb felvilágosítást kapok, hiszen már ők is foglalkoztak a témával. A helyi tanács érdeklődésére a következő levelet írták: „A Hosszúréti patak, Sasadi tározó és az M7-es autópálya közötti szakaszának rendezetlensége igazgatóságunk előtt is ismert. Ezen szakasz rendezése ugyanúgy szükséges, mint a vízfolyás alsó — Budapest főváros kezelésében levő — szakaszának teljes felújítása a befogadóig. (A Dunáig — a szerk.) A Hosszúréti patak Pest megyei szakaszának jó karba helyezésére azonban csak a fővárosi szakasz kiépítése után kerülhet sor. A főváros a vízfolyás rendezési munkáit még nem kezdte meg, a kiviteli terv készült el ez ideig.. Tehát a fővárosiak miatt késik a rendezés. Telefonon beszéltem Buzinkay Pállal, a Fővárosi Tanács Mélyépítési igazgatóságának vízügyi osztályvezetőjével, aki a következőket mondta: „A kezelésünkben levő szakasz rendezése a következő ötéves tervben szerepel. Egyébként pedig nem értem az egészet: a budapesti részen a mederben a viz — hangsúlyozom: a víz, és nem a szennyezés — lefolyása biztosított!” Somogyi Miklósáé osztály- vezető. aki az előbb idézett levelet írta a KÖVIZIG-től. ugyancsak felháborodik, ami' kor meghallja, mi a fővárosi kollégájának véleménye: Fél mázsa irat — Legalább félmázsányi iratot tudnék hamarjában összeszedni, ami ezzel a dologgal foglalkozik. Vagy tíz éve közös tanulmányterv is készült a budapestiekkel a rendezésre, pedig higgye el, szakmailag az lenne a legfontosabb, hogy a fővárosiak kotorják először, azután mi. De akármi történik is, 1933- ban megkezdjük a megyei szakasz rendezését! — S addig mi lesz? — vetem közbe. — Marad továbbra is az elviselhetetlen bűz? A lakók azt mondják, már elmenekülni sem tudnak, mert nincs vevő a házaikra. — Van megoldás, kell hogy legyen. A tanács kezdeményezze a társulatnál a kotrást. — Már kezdeményezte. — Nézze, az a pomáziak belső ügye. De gondoiom, azért nem léptek eddig, mert nincs pénzük. Ha mégis hozzákezdenek a fenntartó kotráshoz, mi segítünk. A KÖVIZIG jószándéka Is nyilvánvaló tehát. Talán a vízgazdálkodási társulatnál kisebb az akarat a kelleténél? E kérdésre a választ Ondrus károly főmérnöktói kapom meg, mert Mogyorós Béla, aki ügyvezető igazgatóként leállíttatta a kotrást, már nincs náluk. — Egy olyan svájci géppel dolgoztunk, amelyből mindössze egyetlenegy van az országban. Jelenleg alkatrész- hiány miatt áll. Mivel mi is tudjuk, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a lakók, léoni szeretnénk. Ha lenne rá pénzünk, akár a jövő tavasz- szal hozzáláthatnánk, de sajnos nincsen. Társulatunk 230 kilométernyi vízfolyás karlé célokat szolgálnak Rég robbant be akkora sebességgel egy közgazdasági betűszó a köztudatba, mint a vgm. Nem sokan akadnak az országban, akik számára ismételten tudatosítani kell, ■hogy a három betű egy 1982 elejétől hódító új vállalkozási formát, a vállalati gazdasági munkaközösséget jelöli. Az 1983 május végi adatok összesen 6500 vgm-et és szakcsoportot számlálnak, 60 ezer részvevővel. Az új vállalkozási formák előnye, haszna közismert: pótlólagos munkaerő- forrást teremtenek, többlet- jövedelemhez juttatják a több- letrhunkát vállaló dolgozókat, enyhítik a háttéripari és kooperációs gondokat, szűk termelési keresztmetszeteket oldanak fel, s segítségükkel könnyebben megtarthatók a kvalifikált szakemberek. A kedvező gazdasági hatások közé sorolható az is, hogy a vgm-ek négyötöde fizikai munkát végez, ezen belül több mint ötven százalékuk háttéripari tevékenységet lát el, és a közösségek tagjainak mintegy 70 százaléka főállásának, szakismeretének, gyakorlatának megfelelő tevékenységet folytat. A felmérések szerint o munkaközösségek több mint lülenctizede kizárólag az anyavállalat részére vállal munkát. A közösségek tagjai többségükben munkaszüneti napokon és kisebb mértékben a munkaidő után dolgoznak, egy órára eső jövedelmük általában két-háromszorosa a főállásban kapott órabérnek. A szerzett többletjövedelem miatt keletkező vállalati belső feszültség kisebb a vártnál. Elégedetlenség inkább ott van, ahol lenne igény közösség alakítására, de a vállalatvezetés csak szűk körben engedélyezi. Nincs nagyobb baj az adózással sem. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a közösségek általában szabályosan szeretnének eleget tenni befizetési kötelezettségeiknek. Az adóhiányok többsége a hozzá nem értésből, valamint a félreérthető, esetenként hézagos szabályozásból fakad. Ugyanakkor az is tény, hogy a közösségek néhol korrupciós veszélyeket is előidézhetnek. Előfordul, hogy a vállalat némelyik felelős beosztású szakembere csak akkor ad folyamatos és jól kifizetődő munkát, ha a közösség „lead egy ady-t". Gondot okoz az is, hogy jogilag nem teljesen tisztázott, ki lehet tagja és ki nem a munkaközösségnek, összeférhetetlen például, ha a vé- géemeknek munkát adó vagy a terméket, szolgáltatást átvevő, ellenőrző vállalati dolgozó is tagja a munkaközösségnek. Ha nem is általános, mindenesetre előfordul az ügyeskedés a közösségekben. Az ellenőrzések beszámolnak olyan esetről, amikor a munkaközösség az elvállalt munkát 15 százalékos haszon ellenében kisiparossal végeztette el. Egy másik példa: előfordult, hogy a végéém saját találmánya alapján gyártott terméket, az értékesítési kísérletek azonban kudarcba fulladtak. Nem lett volna baj, ha a közösség saját kontójára próbálkozott volna. Ám a vállalattól előleget kaptak a termelés finanszírozására, aminek révén mellesleg százezer forint jövedelemre tettek szert. Márpedig ez — eladhatatlan termékek esetén — aligha tartozhat a bocsánatos bűnök sorába. Az Kyen rendellenességekre a jövőben jobban figyelni kell. Már azért is, hogy ne árthassanak a több mint hatezer törvénytisztelő munkaközösség jó hírének. Molnár Patrícia bantartásáról gondoskodik, a csak arra futja, hogy a felét javítgassuk rendszeresen. ló szándékok A jó szándék tehát itt sem niányzik. Bot: ha vegiggondo- .om, mindenki készségesen segítene a bájon. Mi hát az akadálya '! Egy közmondás jut az eszembe: a pokolba vezető ut is jo szanuekkai van kikövezve. Emlegetjük ezt akkor, -műkor nyilvánvaló, hogy a szavakat csak akkor követhetik tettek, ha az érintettek együttműködnek, egymásra ;.aiálnak. Törökbálinton is erre lenne szükség. Néhány telefon, s Ondrus Károllyal és Kerek Zoltánnal megegyezünk, hogy a Buda- tejnél találkozunk. Mindenki pontosan érkezik. A „csapat létszáma” egy kicsit nagyobb, mint arra számítottam. A társulattól eljön Kovács László főépítésvezető, a gazdasági társaságtól pedig úszkó István műszaki osztályvezető. A kérdések megválaszolásra várnak: kinek kell kotornia és kinek kell ezért fizetnie? Kovács László: — Mi 1981- ben 67 ezer, tavaly pedig. 180 ezer forintot költöttünk a patak karbantartására. Akkor írtunk a Sasad Termelőszövetkezetnek egy levelet, hogy mivel nekünk erre csak 100 ezer forintunk, van — amit a tanácstól kaptunk —, 237 ezer forintot térítsen meg. Levelünkre nem kaptunk választ. Kerek Zoltán: —» Erről nem tudok semmit, de az bizonyos, hogy mi csak 100 ezer forintot ajánlottunk fel. Egymillió forint Kovács László: — Így aztán a teljes költséget mi fedeztük, s mert a pénzünk elfogyott, leálltunk. Oszkó István: — Én csak azt nem értem, hová lett az a többi mint 10 millió forint, amit az elmúlt években szennyvízbírságként befizettünk a KÖVIZIG-nek? Miért nem kaphatunk most abból annyit vissza, amennyiből végérvényesen rendezhetnénk ezt a témát? Egy pillanatnyi csend telepszik közénk: az jár valamennyiünk fejében, vajon tényleg, miért nem kaphatnak egy-két százezret a vízügyi igazgatóságtól? —; Ondrus Károly töri még a csendet: — Körülbelül egymillió forintról van szó... — Ebből melyik cég menynyit tud adni? — kérdezem. — A gazdasági társaság jövőre 200 ezer forintot —- mondja némi gondolkodói után Kerek Zoltán, — A víztársulat is legalább 3—400 ezret — bólint rá a főmérnök. — S ha megrendelik, a most készülő terveinkbe már be is vesszük a rendezést. És kimondatott! De miért kellett ehhez a sajtó? Miért nem elég a szakemberek munkaköré'- ől adódó, idejében feltámadt felelőssége, konkrét és eredményt hozó intézkedése? A lényeg azonban most: Lesz kotrás és végre békesség Törökbálinton, a Vasút utcában. Igaz. a felaiánlott pénz csu"Än a költségek felére elegendő. de mint egy rövid tér .Mr.—xr«,gj iriri-Vüit: a KÖVIZIG-nél. ha a Budatej kérvényezi. támogatták. hogy a bírságokból képzett vízügyi -’'a’rNál anyaci segítséget kaptának a munkálatokhoz. Hutera János boldogan foradkozik. amikor elmondom neki is a jó hírt: — Azonnal szaladok a rzonv-rádokhoz és elúiságo- lom. Végre-végre valami történik! Köszönjük. Furucz Zoltán (Vége.)