Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

WOT Kraft (ŰSMp 1983. NOVEMBER, 12 . SZOMBAT Színházi levél Kortársék A gyűjteménytől a módszertanig Lakóhelyünk lelkes krónikásai Pergő ritmusú korunkban, az állandó változások kö­zepette egyéni és társadalmi igényként jelentkezik az események történethű lejegyzése, feldolgozása. Írásos vagy képi rögzítés híján gyorsan elfelejtjük a tegnapot. Az emlékképek kései visszaidézésekor pedig óhatatla­nul átszíneződnek még a közelmúlt történései is. Az ember épp akkora energiával búvárkodik az elmúlt korokban, mint ahogyan tudni szeretné a jövőt. „Amikor 1956 ta­vaszán, mi, a Moszkvai Akadé­miai Művész Szín­ház stúdiójának végzett növendékei elkezdtük próbálni Viktor Ro­zov Örökké élni című darab­ját, arra vágytunk, hogy mi­nél mélyebben ismerjük meg az életet, hogy megmutathas­suk sokszínűségét, gazdagsá­gát, bonyolultságát, s így mi­nél teljesebben fogalmazhas­suk meg korunk értelmét. De amikor kortársainkat alakítot­tuk a színpadon, nemcsak a valóság hű ábrázolására töre­kedtünk, hanem arra is, hogy [ tevőlegesen beleavatkozzunk az élet formálásába. Így szü­letett a színház neve is: Szovremennyik, azaz Kor­társ ...” így emlékszik a mára a szovjet színházművészet egyik legfontosabb műhelyévé vált színház létrejöttére a haj­dani frissen végzett szí­ninövendék, a színház mos­tani főrendezője, Gali­na Volcsek. S ha már a kez­detre emlékezünk, el kell még mondani, hogy a pontos szü­letésnap 1956. április 15-e volt. Ekkor mutatták be ugyanis az említett Rozov-drámát, a Moszkvai Akadémiai Művész Színház mellett működő, szín- művészeti főiskola rangú stú­dió kicsiny kamaraszínpadán. A rendező az az Oleg Jefremov volt. aki a Szovremennyik színház atyjának tekinthető. Abban az időben, mint maga is fiatal művész, a moszkvai Központi Gyermekszínház szí­nésze volt, s egyben a Mű­vész Színház stúdiójának a tanára. Az új színház szí­nészei szinte kivétel nélkül az ő tanítványai voltak, s a Szovremennyik igen sok, későbbi, sőt jelenlegi szí­nészét is tanította. (Jefremov ma a Moszkvai Akadémiai Művész Színház főrendezője). Mi jellemzi ma ezt a szín­házat? Lényégében véve válto­zatlanul az, ami a kezdetkor a jelszavuk volt, s A. I. Her- zentől kölcsönözték: „A szín­ház — költői parlament, ahol a legmagasabb fórumon tár­gyalják a kor legfőbb problé­máit.’’ Ez pedig annyit jelent, hogy a Szovremennyik min­dennél fontosabbnak tartja az élő, kortárs szovjet drámairo­dalom műveinek a színrevite- lét. Már a nyitó darab ezt pél­dázza: Rozov és a Kortárs színház kapcsolata egy örökké aktuális téma — a Nagy Hon­védő Háború — és egy új uta­kat kereső színházi forma ta­lálkozásából született, s tart azóta is. A Szovremennyikben összesen hat Rozov-darab ős­bemutatójára került sor, s er­ről a színpadról jutottak el a Szovjetunió és a világ szín­házaiba olyan Rozov-művek, mint a Boldogság, merre vagy? az Érettségi találkozó vagy az Olga. De nemcsak Rozov em­líthető e kapcsolat példája­ként: Vologyin — öt este cí­mű darabjával, melyet jelen­leg is játszik a Madách Ka­maraszínház nálunk, s film- változatát épp a napokban lát­hattuk a televízióban — Leo- nyid Zorin, Mihail Satrov, Tyendrjakov, Jevgenyij Svarc, Csingiz Ajtmatov, Vampilov, Mihail Roscsin — Szerelvény a hátországba című drámájá­val magyar színpadokon is többször találkoztunk, s 1975- ös vendégjátékán a Szovre- mennyiktől is láthattuk —, Vaszilij Suksin, Gelman — a nagy sikerű Visszajelzéssel —, a kortárs külföldiek közül Edward Albee, John Osborne, Wesker, Gibson — és Örkény István, a Tótékkal. H ogy a színház meny­nyire a kortárs drá­mára alapozta műso­rát, arra jellemző, hogy az első klasszikus orosz művet — Goncsarov Hétköz­napi történetét Viktor Rozov dramatizálásában — csak 1966-ban mutatták be, Gorkij — az Éjjeli menedékhellyel — 1968-ban került először a Szovremennyik színpadára, Csehov pedig csak 1970-ben (a Sirály). Nos, a Szovremennyiknek ez a kortárs drámához — és elsősorban a kortárs szovjet drámához — való vonzódása némiképp válasz egy hazai kérdésre is; nevezetesen hogy épülhet-e színház, színházi profil a kortárs drámára? A kérdés ezek után szónoki. Mert persze, hogy épülhet Mindössze (?) az kell hozzá, hogy a színház minden erejé­vel, művészei minden tehetsé­gével álljon e program mellé, s hogy a drámaírók valóban fontos kérdésekről valóban kitűnő műveket alkossanak. Talán nem érdektelen megem­líteni itt azt a gyakorlatot sem, melyet a Szovremennyik az új kortársi drámák bemu­tatásánál, illetve kiválasztásá­nál követ: a műsorra kerülés­re szánt új műveket a társulat tagjai megismerik, s megbe­széléseken, vitákon alakítják ki véleményüket, majd szavaz­nak, hogy melyik mű kerüljön végül is színre. Szavazatukat pedig nyilván olyan darabra adják, mellyel maguk is azo­nosulni tudnak, témáját, konf­liktusait valósnak érzik, mon­danivalóját időszerűnek, konstruktívnak tartják. Mindezeken túl mi jellemzi még ezt a színházat? Valami, amit ma talán szokatlannak tartanak: o színészcentrikus- ság. Mit jelent ez? Napjaink­ban —t néha okkal, sokszor ok nélkül — az a „divat”, hogy az előadásokat a rendező egyé­nisége határozza meg (akár van neki ilyen, akár nincs). Sok produkcióban teng túl — világszerte! — ez a tendencia. A Szovremennyik viszont a színészt tekinti az előadás leg­fontosabb tényezőjének — a dráma mellett persze —, aki a rendezővel társalkotói vi­szonyban teremti meg a drá­ma karaktereit, ad nekik plaszticitást, életet. Ez persze elképzelhetetlen a nagyon gondos, lélektani és cselekvés­beli kidolgozottság nélkül, el­képzelhetetlen az élet élesen váltakozó színeinek bátor egy­más mellé helyezése nélkül, elképzelhetetlen szenvedélyek és érzelmek nélkül. Ez a klasz-í szákus — Sztanyiszlavszkijig visszanyúló — hagyomány azonban egy igen modern szí­nészi játékstílusban és szcení- rozásban integrálva jelenik meg. Mostani vendégjátékukra olyan műveket hoztak, melyeit a színház profilját is érzékel­tetik. Egy Csehov — a Három nővér —, egy Szaltikov— Scsedrin dramatizáció — Ba- lalajkin és társai —, hogy a klasszikus repertoárt is bemu­tassák, aztán egy Vampilov egyfelVonásos, a nálunk is jól ismert Találkozás a főmettőr- rel, és egy fiatal, igen tehetsé­ges színész-drámaíró, Valerij Gurkin Szerelem és galambok című vígjátéka szerepelt a műsorukon. A Három nővér elő­adása azzal ragadott meg, hogy Galina Volcsek rendezése nem riadt vissza az éles vál­tások alkalmazásától, a hirte­len változó lelkiállapotok raj­zától, s hogy merte drámának játszatni a darabot. A Bala’.aj- kin és társai afféle fiók-Re- vizornak tűnt, a Vampilov-da- rabról új, a mai szovjet való­ságot érzékeltető vonások de­rültek ki, Gurkin komédiája pedig mintha néhány újabb, társadalmi töltésű szovjet filmvígjátékkal tartana rokon­ságot. Kitűnő színház, remek színészek, pompás csapatmun­ka — ezt kaptuk Kortárséktól. Takács István Amatőrök serege A szakemberek oknyomozó, pontos munkáján kívül az amatőrök serege gyűjti az adatokat. A legtöbben bekap­csolódnak a helytörténeti te­vékenységbe, a területi baráti körökbe. Pedagógusok, nép­művelők, muzeológusok, le­véltárosok, könyvtárosok, diá­kok és kétkeziek közül kerül­nek ki a már-már megszállott gyűjtők, rendszerezők. Igaz, mintegy három évtizeddel ez­előtt hozzá nem értők zárták be az egyre-másra alakuló tájházak kapuit, hagyták ve­szendőbe menni a jóakaratú igyekezetei. A hatvanas évek derekától újra erőre kapott a mozgalom s egyszerre több gazdára lelt. A szorgos apró­munka tanúi lehetünk, ami­kor Pest megyében rendező­dik a helytörténeti tevékeny­ség helye, s egymás után nyitják meg kapuikat a ki- sebb-nagyobb — szakszerűen rendezett —, gyűjtemények. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtárban a kö­zelmúltban megalakult a hely- történeti szakcsoport. A for­mai változások után miként mélyítik tevékenységüket? — kérdeztük Máté Györgytől, a csoport vezetőjétől. — A művelődési központ földszintjén, egy apró helyi­ségben zsúfolódott ez ideig a helytörténeti gyűjtemény. Mondanom sem kell, hogy ily módon a módszertani se­gítséget nyújtó kiadványok­hoz, a forrásmunkákhoz elég nehéz volt hozzájutni. Régi elképzelés valósult meg azzal, hogy a helytörténeti rész a könyvtári olvasószolgálathoz került. Ezzel azt is elértük, hogy a népművelők és a könyvtárosok —, akik eddig a munka jellege miatt meg­lehetősen elkülönülten dol­goztak —, most együtt tevé­kenykedhetnek. Rendszeres találkozás — A különböző területen ügyködő szakemberek és az amatőrök miképpen találnak egymásra? — A honismereti területek gazdái jóformán nem tud­nak meglenni egymás nélkül. A szakemberek a különböző összejöveteleken megtalálják egymást, gyakori a több évti­zedes személyes ismeretség. A hozzá nem értés inkább árt, mint használ. Éppen ezért az utóbbi években megpróbál­ták közelíteni a lelkesedést a Az egyesületek szerepe! mindinkább meghatározóvá j válik a közművelődésben is, egyre többen ismerik fel az ebben a szervezeti formában rejlő előnyöket, s élnek a kí­nálkozó lehetőségekkel. Jelenleg csaknem hárommil­szaktudással. Az egy-egy té­mában jártasak segítenek a községekben a helytörténeti szakkörök vezetésében, a táj­házak gyűjtőmunkájában. Módszertani előadásokkal igyekeztünk megoldani a to­vábbképzést. Harmadik évfo­lyamához érkezett a honis­mereti akadémia. — Milyen elképzelésekkel kezdték az utolsó évfolyamot, milyen újdonságokkal várták a résztvevőket? — A Hazafias Népfront tá­mogatásával, a Pest megyei bizottság budapesti épületé­ben hónapról hónapra leg­alább ötvenen gyűlnek össze a megye minden részéről. A résztvevők módszertani út­mutatót kaptak a legfonto­sabb témákban. így szó volt a krónikaírás, az üzemtörté­neti összefoglalók formai és tartalmi követelményeiről. Ebben az esztendőben a rész­kutatásokhoz szeretnénk se­gítséget nyújtani. Külön elő­adás foglalkozik majd a hely- történeti dokumentumok fel­dolgozásával, hasznosításával, a fotózással. Felhívjuk a fi­gyelmet a földrajzi és a ma­gyar tájnevek művelődéstör­téneti forrásértékére. Minden előadáshoz bibliográfiát mel­lékelünk: akit érdekel a té­ma, azonnal nekiláthat a ku­tatáshoz. Az ismeretszerzésen kívül a legfontosabb, hogy Pest megye legkülönbözőbb részeiből találkozhatnak itt a helytörténet más és más te­rületeivel foglalkozók. Szeret­nénk, ha a jövőben egy-egy előadást átvihetnénk a peda­gógustovábbképző tematikájá­ba. ! iiöißvaem viov Irodalmi topográfiák — A Pest megyei módszer­tani tevékenység mellett — ha a vágyaik nem találkoz­nak mindig a lehetőségekkel —, Szentendrén milyen el­képzeléseik vannak? — Szűkebb pátriánkban hiányzik a Dunakanyart, s a város múltját bemutató hely- történeti gyűjtemény. ígéret sincs arra, hogy, mikor kap­nak kiállítóhelyiséget, pedig anyag akad éppen elég. Szent­endrén negyedik évfolyamá­ba lép a honismereti akadé­mia. Ebben az esztendőben a rómaiaktól a török uralom alóli felszabadulásig tart az ismertetésre kerülő anyag. — Bizonyára akadnak fe­hér foltok, amivel kevesen foglalkoznak, vagy egysze­rűen kívül esik a kutatók ér­lió tagja van az országos és a helyi egyesületeknek. Már ez a szám is jelzi, a mozgalom fontosságát, az állandó meg­újulás szükségességét. Igazán tartós közösségek azonban csak akkor jöhetnek létre, ha tagjait kölcsönös érdeklődés fűzi össze. A közművelődés elképzelhe­tetlen az egyesületek nélkül, de egyedül ez a működési for­ma nem oldhatja meg az e területen tapasztalható gondo­kat. Szükséges lenne, hogy az országos egvesületeken belül hozzanak létre közművelődési bizottságokat, amelyek a kez­detektől a végrehajtásig gon­dozói, ösztönzői lehetnek e fontos tennivalóknak. Az elő­relépés másik útja, ha az ál­lami irányítás továbbra/is tá­mogatja új, tényleges társa­dalmi igényeket kielégítő he­lyi jellegű egyesületek éietre- hívását. A Hazafias Népfront a kö­zeljövőben fórumot teremt a különböző területeken műkö­dő egyesületeknek, hogy ki­cserélhessék tapasztalataikat ezzel is hozzájárulva még eredményesebb működésük­höz. nének szorgalmazni a közel­jövőben? — Ügy gondolom, hogy a nemzeti tudat alakulásában a földrajzi nevek elemzésének éppoly szerepe van, mint például a népdalnak. Nem csupán szépek a régi helyne­vek, de számtalan művelő­déstörténeti utalást hordoz­nak. A nyelvtudományi inté­zet segítségével és a megyei tanács irányításával szeret­nénk elindítani ezt a mun­kát először Gödöllőn és kör­nyékén. Hiányoznak az iro­dalomtörténet számára oly fontos irodalmi topográfiák is. Hogy mást ne mondjak, pél­dául Leányfalu feltérképezé­se ebből a szempontból épp időszerű lenne. Honismereti, helytörténeti fényképezési ak­ciót indítunk, hogy az ama­tőr fotósok örökítsék meg a településeket fotókon is. Éven­te meghirdetjük a krónikaíró pályázatot, jövőre az üzem­történeti áttekintőkre írunk lú pályázatot. Tizennégy téma — Milyen kiadványokat terveznek? — A levéltári módszertani füzetek mellett a Pest megyei Honismereti Közleményeket szeretnénk folytatni, Jó len­ne, ha időről időre napvilágot láthatna a Szentendrei Füze­tek című sorozat. Elkészült a terv: a településtörténettől a szentendrei sziget lakóinak életmódjáig tizennégy téma szerepel. Fóruma lehetne azoknak, akik a helytörténeti kutatásokkal foglalkoznak szűkebb pátriánkban. Gregor. A véletlen furcsa játszadozásának köszönhetően kétszer is láthatták, hallhat­ták a nézők Gregor Józsefet, remek hangú operaénekesün­ket. Előbb a Főzőcske című sorozatban tűnt fel, amint szakácskodik — hatalmas termete, valamint sziporkázó kedélye igen beleillett a stú­dió konyhadíszletének lába­sai, taljai, no meg minden­féle sütni- és főznivalói kö­zé —, majd pedig a Stúdió ’83 legutóbbi összeállításában. Mit mondjunk? Ez az utóbbi jelentkezése sem volt kevés­bé hatásos. Mert ahogyan tréfásdtomolyra igazította ma­gát ott a hagymaaprítás, hús- klopfolás perceiben, ugyan­így derűt, borút árasztva — tehát a teljes őszinteség je­gyében — mutatkozott be emebben a kultúrpolitifcailag fontos műsorban is. Gregor József ugyanis azon kevés színpadjáróink közé tartozik, aki úgymond, meg­engedheti magának, hogy ál­orcák nélkül járjon, keljen. Kezdte valahol a honvéd művészegyüttesben, aztán le­került Szegedre kóristának. Ott bízta meg kisebb szere­pekkel a legendás hírű direk­tor, Vaszy Viktor, aki aztán addig csiszolta, nevelgette ezt a lágy zúgású, meleg fé­nyű basszus hangot, hogy gazdája szokatlan gyorsaság­gal keresett szereplője • lett nemcsak a hazai, hanem az európai színpadoknak is. S elérte mindezt arról a Szeged­ről, ahol máig lakik, s ahol a helybéli — sajnos időköz­ben a régi rangjából nem ke­veset vesztett — operatársu­lat tagja változatlanul. Min­den esztendőben csábítják ugyan a pesti társintézmény­hez, de ő újból és újból ne­met mond erre az invitációra. Mindenekelőtt azért, mert oP akar szolgálni, ahol művésszé — ne sajnáljuk a szót: nagy művésszé —, cseperedett, s egy kicsit azért is, mert ami­kor kezdőként kopogtatott a fővárosban, fanyalogva eluta­sították. Aki látta a most emlege­tett Stúdiót, az bizonyára iga­zat adott Gregor Józsefnek S véle együtt föltehetőlep mindazoknak, akikben meg­van az erő és az erkölcs tisz­Ncprajzi Múzeum Ivóeszközök Kevés olyan kiállítása volt a Néprajzi Múzeumnak, amely egyszerre mutatott be magyar anyagot és Európán kívüli tár­gyakat — azonos témakörben. Ilyen tárlat nyílt Ivóedények címmel, ahol nemcsak a víz- ivásra és -tárolásra szolgáló edényeket, hanem a nemesebb nedűk fogyasztására használt tárgyakat is felsorakoztatják. A vízivásra. -tárolásra szánt edények között a legegyszerűbb .,alkalmatosságoktól” a kézmű­ves mesterek remekeiig sokfé­léi tárnak a közönség elé. Pél­dául az alföldi nádvágók, ha­lászok, csikászok, pákaszpk nádszálból, bodzafából, állati lábszárcsontból készült ivócső­vet használtak, amelyet a lá­pon kellő mélységbe leástak, s onnan szívták fel a tiszta vi­zet. A bakonyi pásztorok az odvas fában összegyűlt esővíz­hez jutottak hozzá ilyen átlyu­kasztott csővel. Az egyszerű, szűrő nélküli ivócsöveket a lappok, az osztyákok, a szamo­jédok, az ainók, a csukcsök, a baskírok, továbbá Afrika és Amerika különböző népei is ismerik. Erdős, hegyes vidékeken a pásztorok gyakran készítettek kéregpoharakat, amelyeket a források kivezető nyílásaihoz tettek, így az arra járók is használhatták. Ilyen pohara­kat még századunk közepén is lehetett látni a Kárpátok vagy a Bakony egyes területein. Az ivóharangot viszont csak a kis­kunsági pásztorok használták vízivásra, A Kalahári sivatagban élő busmanok a vizet szívócsöve­ken szívják fel, kifúrt strucc- tojásokba gyűjtik össze, s így viszik magukkal. Tropikus té- rületeken kábátok, kókuszhéj, a mérsékelt égövi erdős vidé­keken fa és fakéreg az ivó- edények anyaga. tességé ahhoz, hogy 'ott. szol­gáljanak, ahol egykor kedve­sen fogadták őket, útjukat egyengették, ahol az otthon melege árad feléjük. Ebben a panaszszavaktól hangos, nyüzsgő, tülekedő vi­lágunkban igazi felüdülés volt tehát hallani ezt a könnycsa­logató hűségnyilatkozatot, egyúttal pedig újból tapasz­talni, hogy lám, egy egészen nagyívű művészkarrier start­helye az az úgynevezett vidék is lehet. Egy szó, mint száz: tan'uí- ságos randevú, remek meg­nyilatkozás került a képer­nyőre. Bárha gyakrabban kapnánk ajándékul efféle per­ceket. FiilílCk. Ha a Gregor nem vóna, műsorhetünk mi vóna? — kérdezhetjük, sajnos, a továbbiakban. Mert bárhogy js pergetjük visszafelé az elmúlt napok televíziós adásainak emlékképeit, hasonlóan szép és tartalmas találkozásra nemigen bukkanunk. Jelenleg ugyanis a más­honnan vásárolt filmek fog­lalják el a házi vetítők elülső oldalát. Fut egy sorozat az Elátkozottak városa — egy­előre még nem egy Onedih.- sztqri —; volt egy Ö’.ajralépés — félig vagy egészen serdült gyermekeink jókat kuncogtak rajta —; no és aranylottak még azok az amerikai mé* zeshetek. Ezek mindegyike kö­zepes vagy annál valamivel iobb mestermunka, de azt, hogy élménnyel gazdagítsa­nak bárkit is, nem várhattuk tőlük. Olyan pillanatokkal, mint oéldául a Ranódy László ha­lálára emlékezve újból leper- setett Arvicska. Jó! eldugva a második csatornán tűnt fel újból a Móricz Zsigmond re­génye nyomán készült hístóf ria, s aki nem restellté végig­figyelni, az újból jő leckét kaphatott abból, hogy mi is az a valóságos filmművészet. Ennek a képes-hangos mesé­nek ugyanis minden egyes ábrája a tökéletességig meg van komponálva. Valamennyi mozdulatnak, orcaigazításnak súlya, jelentése volt; a leg­jobb értelemben vett míves- ság sugárzott felénk S mily ritka manapság az ilyesmi! Akácz László Jelenet a Három nővér előadásából deklődási körén. Mit szeret­Egyesületi közművelődés Erdős! Katalin lTv-FIGYELQ~ä

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom