Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-11 / 266. szám

1983. NOVEMBER 11., PÉNTEK Az újságíró-szövetségben Felmentés, választás A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének választ­mánya csütörtökön ülést tar­tott. Megvitatta a tömegkom­munikációs kutatóközpont ösz- szegezését az újságírók helyze­téről, a munkakörülményeik­ben 1968 óta bekövetkezett változásokról, valamint a ha­zai kommunikációs rendszer fejlődéséről. Ezután a szövetség választ­mánya személyi kérdésekben döntött. Király András főtit­kárt — aki a továbbiakban a Nemzetközi Újságíró Szerve­zetben dolgozik majd — saját kérésére, érdemei elismerése mellett felmentette főtitkári megbízatásából, és megválasz­totta a szövetség alelnöké­nek. Soraiba kooptálta Me­gyeri Károlyt, a Magyar Tele­vízió elnökhelyettesét és meg­választotta a MUOSZ főtitká­rává. Kiegészítette a választmány sorait: a testület tagja lett Kornidesz Mihály, a Magyar Televízió elnöke és Sági Ág­nes, a Pest megyei Hírlap fő- szerkesztője. Az oktatási bi­zottság vezetőjévé választották Ibos Ferencet. Az ülésen részt vett és fel­szólalt Lakatos Ernő, az MSZMP KB agitációs és pro­pagandaosztályának vezetője és Simon Ferenc, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivata­lának elnökhelyettese. Nemzetközi konferencia Budapesten A világgazdasági helyzet A 80-as évek világgazdasági és pénzügyi helyzetéről Buda­pesten, november 14-én nem­zetközi konferencia kezdődik, amelyen 15 ország mintegy 150 szakembere vesz részt. A két­napos tanácskozást a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok fejlesztésével foglalkozó Du­na—Európa Intézet (Donau­europäischen Institut) szerve­zi, a budapesti székhelyű Kö­zép-európai Nemzetközi Bank Rt. közreműködésével. Pothornik József emlékére Koszorűzási ünnepség Pothornik Józsefnek, a ma­gyar munkás- ée szakszervezeti mozgalom kiemelkedő szemé­lyisége születésének 80. évfor­dulója alkalmából koszorűzási ünnepséget tartottak csütörtö­kön a Mező Imre úti temető­ben. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága nevében sírjára Győri Imre és Párdi Imre, a Központi Bizott­ság tagjai helyezték el a tisz­telet virágait. A Szakszerveze­tek Országos Tanácsa részéről Ligeti László alelnök és Jakab Sándor főtitkár-helyettes, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezete képviseletében Havrán István elnök és Ko­vács László főtitkár, az MSZMP Nógrád megyei Bi­zottsága és a társadalmi szer­vezetek nevében Géczi János, a pártbizottság első titkára, Illés Miklós, a tanács elnökhe­lyettese, Zsuffa Miklós, a Nóg­rádi Szénbányák vezérigazga­tója és Végh József, a bag- lyasaljai pártszervezet titkára koszorúzott. Pothornik József sírjára családjának tagjai, tisz­telői, volt munkatársai is el­helyezték a megemlékezés ko­szorúit. A tanácstagi pótválasztások előtt Harmadik jelöltet állítottak Mint Ismeretes, e hónap végén tanácstagi pótválasztá- ■okra kerUl sor. Az előkészületek már javában tartanak, s a héten elkezdődtek Pest megyében is a jelölő gyűlések. Novem­ber 14-vel bezárólag a megye 93 tanácstagi körzetében tarta­nak ilyen gyűléseket, amelyeken a választók megismerked­hetnek személyesen is a jelöltekkel, A javaslatot tevő szervek a legtöbb körzetben — 20 kivételével — két vagy több jelöl­tet állítanak, de bárki tehet javaslatot. Anyagok Gyárának sajtoló­üzemében kerestük fel. — Ha önre esne a válasz­tás, mi az amit leggyorsab­ban meg kellene oldani a kör­zetben — kérdeztük a jelölt­től, tudva, hogy az előző ta­nácstag elhúzódó betegsége miatt kérte felmentését a tisztéből. ----------------—— — Őszintén szólva, még nemigen gondolkodtam ezen, ám annyi bizonyos, hogy el­sőként a Váci út mentén a csapadékvíz árok felett veze­tő átjárók megépítését szor­galmaznám. Errefelé az isko­lába menet sok kisgyerek kényszerül az úttesten halad­ni, naponta kitéve magát a Teljesült kérés Hűvös szél fújt a penci Me­nyecskehegy felől, olykor­olykor pillanatokra felszakí- totta a sűrű ködöt, amely Rádra és Pencre ereszkedett. A .kellemetlen, nyirkos idő sem riasztotta vissza a két falu, a székhely Rád és a társközség Penc lakosait, hogy elmenjenek a jelölő gyűlések­re, amelyeken a legutóbbi vá­lasztások óta megüresedett, körzetekbe állítottak tanács­tag-jelölteket. A 13-as választókörzetbe a Hazafias Népfront községi bizottsága Ripper Jánosnét és Oszaczki Jánost, a fóti Vö­rösmarty Termelőszövetkezet pénzügyi előadóját, illetve a váci Híradástechnikai Anya­gok Gyára beállító lakatosát jelölte. A 32-es körzetbe, melynek tanácstagja a pen- ciek egy részét is képviseli majd a választások után, To­rnáimé Dobiz Márta postai kézbesítő, illetve Velencsák László BV-dolgozót jelölték. Rádon Csernák József, a tanács elnöke beszélt azokról a beruházásokról, melyek a szűkösebb anyagi lehetőségek mellett különösképpen meg- becsülendők; befejezés előtt áll a rádi iskola bővítése, Pencen felépült két tanácsi célcsoportos lakás, és szep­temberben működni kezdett a tajátkonyhás iskolai napközi, melynek létesítését az 1980-as választások idején kérték a társközség lakói. Mást javasoltak Bizonyára a jelölő gyűlés alapos előkészítésének tulaj­donítható — s természetesen annak, hogy a népfrontbi­zottság megfelelő személye­ket jelölt a tisztségre —, hogy a jelenlévők mindany- nyian egyetértettek jelölésük­kel és támogatásukról bizto­sították — megválasztásuk esetére — a két jelöltet. Pencen viszont a HNF két jelöltje mellé — mindketten fiatalok — a gyűlés résztve­vői állítottak egy harmadikat is: a sok év óta a község is­kolájában tanító köztisztelet­ben álló tanár Genes Aurél személyében, akit a választó- körzet lakói koránál, nagy élettapasztalatánál fogva ugyancsak felettébb alkal­masnak találnak arra, hogy a körzetben lakó embereket gondjaik, ügyes-bajos dolgaik Intézésében, érdekeik érvénv- rejuttatásában segítse. Oszaczki Jánost, munkahe­lyén, a Híradástechnikai balesetveszélynek. A DCM nagy teherautói is ezen az úton robognak szállítva a kö­vet a keszegi kőbányából. Nem beszéltem ugyan még a szülőkkel — korai is lenne —, de bizonyos vagyok abban, hogy ennek a gondnak a megoldását minden szülő szí­vesen segítené. Még tájékozódik Ripper Jánosné némi hala­dékot kért, s azt, hogy ké­sőbb hívjuk fel munkahelyén a fóti Vörösmarty Termelő- szövetkezet váci kerületében. Akkor ezt mondottat — Ügy érzem, hogy a vá­lasztás előtt megalapozatlan lenne bármiféle tervről be­szélni. Annyi azonban biztos, hogy rendkívül jólesett a gyűlésen a jelenlévők bizal­ma. Ha megválasztanak, igyekszem majd ennek meg­felelni ... B. H. Hibás kézifékek a targoncákon Kinek jókor, kinek rosszkor A gondok elemzéséről, a bajok megelőzéséiről van szó Szitál a köd, nyirkos hideg van hajnalban, amikor útnak indulunk Németh Istvánnal, a SZOT munkavédelmi főfel­ügyelőjével, valamint Kiss Imrével, az SZMT munkavé­delmi felügyelőjével. Ha­sonló dologra az országban mások is korán keltek: 350 főfelügyelő és felügyelő, 500 társadalmi ellenőr, valamint az OKISZ és a megyei taná­csok munkavédelmi felügyelői. Az ellenőrök 600 vállalatnál, szövetkezetnél és intézmény­nél akarták megtudakolni, hogy mennyire biztonságosak a targoncák. Arra is választ vártak, hogy kellő biztonság­gal töltik-e a gázpalackokat, valamint megfelelően gondos­kodnak-e a használatukról, a szállításukról és a tárolásuk­ról. Mégsem mindegy — Jókor jöttek — fogad bennünket mosolygva Péter Sándor, az Egyesült Izzó váci Fényforrásgyárában, ö a tar­goncajavító műhely csoport- vezetője — ugyanis ma dol­gozom utoljára, negyvenhá­rom év után. Ebből tizenhat éve már itt, a gyárban. — S hogy igazolja is az utolsó na­pot, megmutatja a kulcskari­kára fűzött mérőszalag utolsó egy centiméterét. Neki talán már lehetne tel­jesen mindegy is, hogy milyen állapotban találjuk a gyár targoncáit. De úgy tűnik, még­sem az, mert egy-egy hiányos­ság felemlítése után azt pana­szolja, hogy bejárhatják az egész országot gyakran egy- egy filléres alkatrészért. Pern sze nemcsak fillérest, hanem drágát sem mindig kapnak. Így azután a két munkavé­delmi felügyelőnek lehet is bőséges észrevétele. A 38-as számú targoncát Illés Károly vezeti, semmikép­pen nem lehet kezdőnek ne­vezni, hiszen tizenkét éve ül a nyeregben. Mégis! Nem fog a kézifék, a bal első és a hátsó Tsz-perek — tanulságokkal Á karfiolügy és ami utána jön A Pest megyei Bíróság gazdasági kollégiuma elé kerülő ügyek felét a mezőgazdasági termelőszövetkezetek jogesetei teszik ki. Az utóbbi időben, a nagyüzemek pénzügyi gondjainak megszaporodása következtében, különösen sok a fizetési meg­hagyás. A banknál ugyanis az a cég van előnyben, amelyik a tartozást bírósági határozat útján hajtja be. A legjelentősebb perkategóriába tartozó, gazdasági bírság kiszabására tavaly két alkalommal került sor. Korán beérett Az albertirsai Szabadság Tsz-nek 654 ezer forintja bán­ta, hogy egyik ipari ágazata megsértette az árképzés szabá­lyait. Pechükre jellemző, hogy az ominózus árakat akkor is elérhették volna, ha megtart­ják a szabályokat. Az elmúlt időszak legkevésbé szerencsés gazdasága címet mégis a szigetbecsei Üj Elet Tsz érdemelte kii. Előbb a kar- fiolügy, aztán ... De kezdjük az eset tárgyalását a dolgok elején. A ráckevei Aranyka­lász Tsz 1981-ben szerződést kötött az Új Élet Termelőszö­vetkezettel karfioltermesztés­re. Az árut a ráckeveiek új hű­tőházukban dolgozták volna fel. Azért használunk feltéte­les módot, mert a létesítmény nem készült el időre. Legalább­is akkorra nem, amikor a be- cseiek portékája beérett. Dá­vid és Góliát perre ment, s mint kiderült, Dávid, vagyis Szigetbecse követett el szerző­désszegést: a megegyezéstől el­térően korábban érő fajtát ül­tetett. A zöldségféle — lévén dömping belőle — csekély há­nyadtól eltekintve be sem ta- karíttatott, hanem a helyszí­nen tönkrement. A felperest milliós nagyságú kár érte, a jogvitában természetesen vesz­tett. — Ki és hol követte el a hibát, magelőzhetők-e az efféle ügyek szakszerűbb jogi előké­szítés révén? — erről kérdez­tük a napokban Torda Pétert, a szigetbecsei tsz jelenlegi jogtanácsosát. — Mindkét gazdaság hibá­zott, a nagyobbat ezúttal a kisebbik üzem. Szükséges rossz? — Vagyis? — A vetőmag fajtájának megváltoztatását a ráckevei tsz tudomására kellett volna hozni. Ha ez megtörténik, az Aranykalász vagy elfogadja az új feltételt, vagy megtagadja ezt. Az utóbbi esetben azonban felbonthatták volna — bárme­lyik fél — még időben a szer­ződést. — A fáma szerint a fajta­váltásban szóban megegyeztek a felek. — Igaz, a szigetbecseiek mindenáron termelni, bizonyí­tani akartak, a bíróság viszont fel kell tételezze, hogy egy gazdálkodó szervezet doku­mentálja biábnyítékait. — Előfordulhat, hogy nem­csak a szerződések rosszak, hanem a jogtanácsosok közül sem mindenki mondhatja el magáról: a megkívánt szakmai ismeretek birtokában van? — Jó néhányan a tsz-veze­tők közül szükséges rossznak tartják jogászok foglalkoztatá­sát. Ebben van is némi igaz­ság. Előfordul: kezdők vagy a pályára kevésbé alkalmas jo­gászok töltik be e fontos munkakört. Az idén megjelent rendelet feltehetően javít majd a helyzeten: 1984-től csak megfelelő szakvizsgával rendelkező jogtanácsos vállal­hatja el egy-egy termelőszövet­kezet képviseletét. Mint alvállalkozó — Igaz-e, hogy a szigetbecsei tsz ezúttal alperesként szere­pel egy a karfiolügyhöz ha­sonló nagyságrendű perben? — Igen a budapesti Gép- és Felvonószerelő Vállalat 2,7 millió forint kártérítési igény­nyel lépett fel. — Megtudhatunk valamit a perről? — Természetesen. Az Üj Élet Tsz a szóban forgó válla­lat alvállalkozójaként külön­böző vasszerkezeteket szállí­tott Beremendre. A szereléssel mi a GFSZV dolgozóit bíztuk meg. A felperes most azzal állt elő, hogy kárt akoztunk nekik, mivel a cég embereit, eszközeit vettük igénybe — munkaidőben. Mi azt mond­juk: munkásaiknak joguk volt ahhoz, hogy mellékfoglal­kozást űzzenek, ráadásul em­bereiknek teljesítménybért fi­zettünk, s nem volt arról tu­domásunk, valójában mikor is dolgoznak a GFSZV alkalma­zottai. Ami a kifizetett összeg nagyságát illeti, az árszakértők feladata dönteni. És persze a bíróságé, hogy kinek van iga­za a várhatóan igen sok tanul­sággal szolgáló ügyben. Valkó Bála Munkában az ellenőrök kerekek teljesen leeresztve, nem csoda tehát, hogy a fel­ügyelők nem engedik tovább dolgozni. Mint ahogyan a 28-as targoncát sem, amelynek a gumija egyáltalán nem téli közlekedésre való. Bujtás Mi­hálynak, a másik vezetőnek azonban más a véleménye. Szerinte, ha egy targonca megáll a dombon és jó a vi­lágítása, akkor dolgozhat. Talán még essek is le? Kiss Imre munkavédelmi felügyelő arra kéri, hogy áll­jon meg hirtelen, mintha ve­szély lenne. — Tán még essek is le róla? Annyira fékezzek? Szerintem a célnak így is megfelel — mondja. Dábel Ferenc targoncája sem tökéletes. Kopottak a gu­mik, hiányzik az indítókulcs. — Itt sincs másként. Szó­lok ugyan, ha valami hibádzik, de kevés a szerelő — sorolja a targoncás. — Húsz éve dol­gozom itt, már megszoktam. Ez van! Különben is a fék jó, a dugót kihúzom, úgy áramtalanítok. Szinte mindegyik megvizs­gált targoncával van valami baj. Nagy József, a targoncá­sok csoportvezetője viszont egyre csak panaszkodik. — Mindenki tudja, hogy az egész országban rossz az al­katrészellátás. Így azután kénytelen vagyok azt monda­ni: menj és csináld! Hiszen, ha mi nem dolgozunk, akkor leáll a gyár. Például most is szétszedik az egyik kemencét, és az összes anyagot nekünk kell elszállítani. Ha ezt nem tesszük, akkor nem tud ter­melni a Hőtechnikai Vállalat. Balogh Zoltán, a gyár mun­kavédelmi vezetője úgy véli, hogy egyszer mégis jelent majd valamit, hogy a sajtó, a rádió és a televízió ennyit foglalkozik a targonca-alkatré­szek hiányával, ö sem tagadja a hiányosságokat, s bár vitája van emiatt elég, mégis azt vallja: némi javulás észlelhe­tő az elmúlt időszakhoz ké­pest. Tény az, és ezt többen is bi­zonygatták, hogy hónapokig, sőt évekig is áll egy-egy jár­mű ilyen vagy olyan alkatrész hiánya miatt. Az országban 36 ezer targoncát üzemeltetnek, javításuk és karbantartásuk mindenhol gondot okoz. Egy korábbi tanulmány szerint az állásból és a felújítások elha­lasztásából eredő veszteség megközelítette az évi 1 mil­liárd forintot. Néhány hiba azonban sem­miképpen sem fogható az al­katrészekre. Itt, a gyár udva­rán ugyanis több targonca állt gazdátlanul. Valamennyit bárki elindíthatta, sőt el is in­dították, a felügyelők kérésé­re. Az igaz, hogy legtöbbjük­nél nem működött a kézifék, kopott volt a gumi. De annak a targoncának is rossz volt a fékje, amely két pótkocsit vontatott. Pedig érdemes ezek­kel a gépekkel vigyázni, hiszen 1981-ben három, tavaly öt és az idén pedig — bár még nincs itt az év vége — négy ember halt meg a targoncák miatt. Úgy tűnik, a gázpalackokat mindenki veszélyesebbnek tartja. A felügyelők sorra vet­ték a töltés, a tárolás és a szállítás állomásait, és min­denhol példás rendet találtak. Amikor a gyár vezetőjét tájé­koztatták a vizsgálat tapasz­talatairól, javaslatot tettek arra is, hogy a leállított tar­goncát javítsák meg és von­ják fegyelmi felelősségre azo­kat, akik miatt hibásan in­dultak munkába a járművek ezen a napon. Szándékuk: segíteni Jánossy Árpád, a gyár fő­technológusa ígéri: a ja­vítást azonnal megkezdik, hi­szen ha ezt nem tennék, a' gyár megbénulna. Ugyanígy gondot jelentett volna a tar­goncák további leállítása a Duna Elelmiszer-Vegyiáru Ke­reskedelmi Vállalat váci fiók­jánál, ahol a megvizsgált öt körül háromnak abba kellett hagynia a munkát. A hibákat szinte felesleges is sorolni már, hiszen mindig ugyanaz a válasz: nem kapni alkatrésze­ket. — Ezeknek is ilyenkor kell jönni! Csapkod dühösen He­gyi János, a szállítás egyik dolgozója, és mondandóját még káromkodással is fűsze­rezi. Szerencsére a többség nem így vélekedik az ellenőr­zésről; a vezetők és a mun­kások többsége tudja, nem hibakeresésről van szó min­denáron, hanem inkább a gon­dok elemzéséről, a még na­gyobb bajok megelőzéséről. Szalai Mária A robbanástól félnek Szabályosan szállítják a gázpalac­kokat. Erdősi Agnes felvételei i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom