Pest Megyei Hírlap, 1983. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-10 / 265. szám

4 *Mtav 1983. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK Textilművészeknek Alapítvány Évente egy díj Rózsa Anna alapítvány léte­sült a fiatal magyar textilmű­vészek támogatására. A tíz­ezer svájci frank értékű alapít­ványt Alwin Widmer svájci művészetpártoló tette, azzal a szándékkal, hogy a magyar ipari textiltervezés kiváló kép­viselőjének, az 1980-ban el­hunyt Rózsa Annának az emlé­két megőrizve, az alapítvány kamataiból rendszeresen ju­talmazzák a legtehetségesebb fiatal textiltervezőket. Az ala­pítvány szakmai kezelője a szombathelyi Savária Múzeum, amely a kortárs magyar tex­tilművészet országos kiállítását is gondozza. Évenként egy Rózsa Anna-díjat adnak ki, s lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a díjazott művész önálló kiállítással mutatkozzon be Kőszegen. Rózsa Anna textiltervező mű­vész Budapesten és Svájcban tanult, alapítója volt a Kézi­szövők Háziipari Szövetkeze­tének, Halála után életműve a Savaria Múzeum tulajdonába került, s most a kőszegi Tábor­nokház múzeumépületében emlékkiállításon láthatják az érdeklődők. Hatása túlnő Ácsa határain Élet költözik a falak közé A Cscrhátalja dombjai között kanyarog az út a Galga menti kisközség, Ácsa felé. Ott korántsem érde­kesség, ha az utcán népviseletbe öltözött asszonyokkal találkozunk. Jellegzetesen kötött kendőben, rebbenő szoknyában, hátukon kosárral mennek hazafelé a határ­ból. Legfeljebb az erre tévedő idegen néz utánuk, meg­csodálva a díszes öltözéket. Az idősebbek még néhány esztendeig hordják a bőszoknyát de lányaik már csak nevezetes alkalmakkor öltik magukra. Az egykori viselettel együtt a szokások is megváltoznak. Az emlékezetben azért sokáig megmaradnak a régi mozdula­tok, a közösséget formáló vi­selkedési formák. Ezek azok a vonások, amelyek jellegzetes­sé tesznek egy-egy települést. A helyi művelődési házakra vár a feladat, hogy tovább­élesszék a hagyományokat. Munkája közben az egykori szokásokra alapozhat a nép­művelő. a pedagógus. Ott folytatja, ahol abbahagyta Ácsán nem kell sokáig kér­dezősködni, hogy merre talál­ható a művelődési ház. A község apraja nagyja büszke az emeletes, új épületre. Nincs is a környéken hasonló. Az itt élők különleges szeren­csének könyvelik el, hogy ép­pen náluk hívták életre. Mert valóban szerencse kellett hoz­A pálya vonzáskörében Munkássága ható példa Kis Éva hivatása megszállottja; vérbeli pedagógus. Szaktárgyai: történelem, földrajz — a gödöllői Török Ignác Gimnázium és Szakközépiskola friss nyugdíjas igazgatóhelyettese. vá válnak benne: elgyönyör­ködik kedves évszakának, az ősznek színeiben. Megjelenése rendkívül ápolt, szeret főzni, kedvvel vezeti háztartását, de ahogy közéleti feladatait ’sorolja, é fiátá ’ oly férfiú dicséretére is válna, akit otthon ugrándozva szol­gál ki feleség és gyerek. Kis Éva tagja a HNF városi el­nökségének, a városi tanács művelődési bizottságának, a LiSzt Ferenc Társaságnak, a ... még lehetne sorolni tovább. Egyetlen lapra Kék tekintete Valóban lelké­nek tükre. Ahogy munkájáról beszél csillogó és határozott. Mindenképpen ezuggesztív«, Élete, akárcsak lénye, áttétsző, egyértelmű. Már gimnazístá korában készülődött a pályára, tanítani és nevelni akart. Aztán sorsát erre az egyetlen lapra tette, ezt meg nem bán­ta, 6 ha visszatekint az eliramló évekre, sikerekről adhat szá­mot. Ha újra kezdené, újra ezt az utat választaná. Minden bizonnyal kitűnő ta­nuló volt, és azt gondolhatjuk, hogy felnőttnek is eminens maradt. Igényessége önmaga iránt környezetére is ellenáll­hatatlan hatással lehet. Aki­ben ilyen magas követelmény- rendszerek élnek saját teljesít­ményeivel szemben, az mun­katársaival, neveltjeivel sem lehet másfajta. Emberi tartása tiszteletet ébreszt, s mert sokat követel diákjaitól, nem lehet kétséges előttük: sokra tartja őket. Te­kintélye van, szeretik. Gyak­ran keresik volt tanítványai; Éva nénivel találkozni kell, tanácsaira szükség van, kor- holására esetleg és egyetérté­sére. Őszi sugárzás Pedig, mint sok tanártársa, a pedagógiát, a nevelés tudo­mányát már a katedrán, órá­ról órára, napról napra, sok ösztönös döntésre kényszerül­ve sajátította el a maga ke­nyerén. Ma sem tartja elegen­dőnek a tanárjelöltek fölké­szítését pedagógiából. Nem ért egyet azokkal, akik az is­kola elsődleges, sőt egyetlen feladatának az ismeretek át­adását, a tananyag megtanítá­sát tartják csupán. Szívesen tanított, ha alka­lom adódott — művészettörté­netet. Nagy fontosságot tulaj­donít annak, hogy a felnö­vekvő generáció fogékony, nyitott legyen mindenféle s -fajta esztétikum iránt. Hisz a képzőművészetek, a zene érté­sének és megszerettetésének jellem- és szemléletformáló erejében. Szép otthonát átsüti a dél­utáni nap; mennyire szereti -zeket a sugarakat! A fényen, zínek Csontváry színeit idé- :ik számára. Szereti Csontvá­ry képeit, de jól megfér ben­ne azzal a rajongással, amivel a gótika nagy alkotásait kö­rülveszi. Ellentétek harmóniá­zá, hogy a rosszabbnál rosz- szabb adottságú községek kö­zül tavaly éppen itt készült el a szép ház. Mégsem volt min­den felhőtlen, mert alig szá­radt meg a festék a falakon, gazdátlan maradt. A fiatal, ambiciózus népművelő seho­gyan sem találta meg a he­lyét. Pedig sokféle elképzelése volt, mindenbe belekezdett, aztán nagyobb házban kereste a boldogulását. — Idestova egy évtizede próbálkoztam először a nép­művelői munkakörrel — mondja Matejcsok János, aki a napokban foglalta el új he­lyét. — Azokban az időkben sokkal rosszabb tárgyi feltéte­lek között dolgoztunk, mégsem ezért mentem el. Mindig von­zott ez a pálya: Galgagyörkön másodállásban dolgoztam a művelődési háznál, utána ke­rültem Ácsára. Mire mindent megismertem volna s kialakí­tottam a kapcsolataimat, visz- szamentem az eredeti szak­mámba. Ugyanis ez időben ren- ' delet szabályozta, ho.£v a mű­velődési ház igazgatójának meg kell szereznie a szakképesí­tést. Család, tanulás, munka sok lett volna Matejcsok János számára egyszerre. Ügy gon­dolta, jobb lesz visszatérni a műszaki pályára. Mígnem az idén ismét hívták, s ő gon­dolkodás nélkül visszajött, hogy ott folytassa, ahol abba­hagyta.' Józan meggondolások Igen mozgékony, dinamikus. Apai örökség — mondja. De­rűlátó. Hisz abban, hogy szo- rongattató világjelenségek el­lenére diadalt aratnak józan emberi meggondolások. A bé­kében, a boldogulásban, a fej­lődésben hisz. Hát hogyne len­ne derűlátó; szemléletéhez önnön sorsa a gyakorlatban érvényesülő példa. Herman Éva szágszerte ismerték a tánc­csoportot, amit most újraszer­vezünk. A hatvani zeneisko­lával szeretnénk fölvenni a kapcsolatot, hogy megpezsdül­jön a zeneoktatás. Balett tan- folyamot, művészi torna órá­kat szervezünk. A legkönnyebb a gyerekfoglalkozásokat és a nyugdíjasok estjeit megrendez­nünk. Öic a leghálásabb kö­zönség. Az ezerhétszáz ’’kos többsé­gé a környék nagyüzemeiben dolgozik. Jelentős esemény­nek kell lenni ahhoz, hogy a középkorosztály kimozduljon otthonról. A legnagyobb gond a helyüket nem találó ti­nédzserekkel van. Törődni kell a tizenévesekkel is — Az iskolai fegyelem alól kiszabaduló fiataloknak ifjú­sági klubot tervezünk — me­ditál a művelődési ház igazga­tója. — Sajnos még nem ta­láltuk meg a legmegfelelőbb módszereket, amellyel elér­hetnénk, hogy ne tegyék tönk­re a berendezést, hogy meg­tanuljanak kulturáltan szóra­kozni. Elfeledett népi mesterségek felidézésétől író—olvasó ta­lálkozókat, klubnapokat, szó­rakoztató műsorokat kíván­nak rendezni Ácsán. Ily módon alaoozzák meg a település köz- művelődési tevékenységét ab­ban a reményben, hogy az új ház vonzásköre a környék­re is kiterjedjen. Erdősi Katalin A leghálásabb közönség .-'— Mindenkit jól ismerők a környéken — folytatja. — Ügy érzem, hogy a közműve­lődésben ez igen fontos. Kér­dezés,nélkül tudom, hogy mi­lyen kezdeményezésnek lesz sikere és mi az, ami kudarc­ba fullad. Természetesen az új ház nagyobb lehetősége­ket kínál. Egyik pillanatról a másikra nem költözik élet ü falak kö­zé. Most még csak ismerked­nek az acsaiak a lehetőségek­kel. Kényelmes klubhelyisé­gek, nagyterem, szép könyv­tár várja az érdeklődőket, de ez önmagában nem elég. — Mindenképpen o hagyo­mányokra építjük munkánkat — fejtegeti Matejcsok János. A környék gazdag népművé­szeti hagyományokban. Or­Vándorköny v j áték Tíz főcéh A tálak, korok, múzeumok- mozgalom szervez« bizottsága a közelmúltban összegezte a má­jusban meghirdetett Vándor- könyv-játék első tapasztalatait. Lényégé, hogy a risZtVevök egy-egy általuk választott té­makörben mélyíthetik el isme­reteiket, s adhatnak számot azokról. Ebben a játékban fel­elevenedik a korabeli céhes iparosok számára előírt vándor­lási hagyomány. A vándor 10 főcéh témáiból válogathat, s a különféle, egyre nehezedő kö­vetelmények teljesítésével vál­hat inassá, legénnyé, majd mes- térré. A szervező bizottság a szep­temberig beérkezett vállalási levelek alapján már több száz vándorkönyvet állított ki. Mint megállapították: a vándorkönv- ve?(2k mintegy 70 százaléka vi­déki. Minden ötödik nevezés egy-egy családot, iskolai, mun­kahelyi vagy sportköri közös­séget takar. A főcéhek közül eddig a leg­nagyobb népszerűségnek a szü­lőhaza főcéhe örvend, a jelent­kezettek egynegyede választot­ta ezt a témát. A vállalt fel­adatok jelentős része honisme­reti-helytörténeti jellegű. Rádiófigyelő TÖRVÉNYKÖNYV. Kapás Irén ezúttal is sokunkat érintő és érdeklő témához, a köz ér­dekében megejtett kisajátítás­hoz nyúlt riportjában egy debreceni példa nyomán. A magán- és közérdek viszonya, szokták volt mondani nézőpont kérdése. Közérdekű annak, azoknak, akiknek az érdeké­ben elrendelik a kisajátítást, ám fölöttébb magánérdeknek tűnik azok számára, akiktől ennek során elveszik a ki- sebb-nagyobb zöld területet, a gyerekek játszóterét vagy a garázshoz vezető utat. A riporter e kérdés jogi és emberi oldalát is felmutatta. Az emberit annak az öt, már megépült háznak a képvise­lője villantotta fel, aki azt nehezményezte, hogy az eljá­rás egész idején csak megfel­lebbezhető határozatokat kap­tak, de egyetlen egyszer sem találkoztak a kisajátító tanács, a hatóság képviselőjével. Pe­dig vallotta, ha valaki időben leül Velük megbeszélni a dol­got, valószínűleg megértik, de mindenképpen jobban elfo­gadják az érvet, jelesen azt, hogy közérdeket szolgál a magánerős, ez esetben csopor­tos családi házak építésének elősegítése. Igaz ugyan, hogy adott helyen az érdekek sé­relme nélkül csupán öt épület felállítására volt, azaz hogy lett volna lehetőség ... Ám dr. Ács István tanács­elnök szavaiban is van igaz­ság, aki azt mondja, közér­dek, hogy a jelenlegi gazda­sági helyzetben indokolatlan­nak tűnő építési tilalmakat — melyek a foghíjas telkek be­építésére is vonatkoznak — feloldják. Márpedig a foghí­jak esztétikus, a környezet adottságait is figyelembe ve­vő és hatékony beépítése kompromisszumokat kíván, például a kisajátítás eltűrését. Sok mindenről meggyőzte a hallgatót a tanácselnök. Leg­inkább arról, hogy jogszerűen jártak el, hisz az ügy felleb­bezés útján a bíróság elé ke­rül, s majd az dönt a közér­dek és a kártalanítás felől is. Ám bennem igencsak sok kétely maradt a tekintetben, hogy a jogszerűség szem előtt tartása mellett nem lett vol­na-e célszerűbb, okosabb, hu­mánusabb az emberek érzé­kenységére is figyelemmel el­járni. Ez nem kívánt volna többet egy állami tisztviselő egyszeri látogatásánál, ami­kor is őszinte szóval, s meg­alapozott érvekkel meggyőzhet­te volna az érintett házak la­kóit a kisajátítás jogos voltá­ról. Vajh, mennyi időt, idegi és szellemi energiát, s főként pénzt takaríthattak volna meg ezáltal. Debrecenben is s szer­te az országban. LÁTÓSZÖG. Szívemből és szívemhez szólt Ungvári Ildi­kó jegyzetében, melyben ar­ról polemizált, hogy mi, ma­gyarok mily lelkesek vagyunk a megajánlásban, ám restek a megvalósításban. Azokból a zsebekben összegyűrődött csekkekből indult ki, melyeket a pénzzel együtt oly sokan hordunk magunknál az új Nemzeti Színház felépítésére szánva, de a postai ablakok­nál kígyózó sor, időhiány vagy más ok miatt nem adunk fel eredeti szándékunk sze­rint. Ám nyomban hozott el­lenpéldát is egy kicsiny, alig ezer lelket számláló abaúji faluét, Göncruszkáét, ahol korra, nemre és világnézetre tekintet nélkül azon igyekszik otthon élő és elszármazott, hogy a falu egykori nemesi kúriáját — Kazinczy Ferenc vejének otthonát —, a Kraj- nik-házat eredeti szépségében felújítsa, mégpedig önerőből Mert ma már nem bátorság kell ahhoz, hogy merjünk és nagy dolgok szülessenek. B. H. Heti eilmtegyzet A hentessegéd Pécsi Ildikó és Elő Romancik, az A hentessegéd című film főszereplői Nem tudom, milyen irodal­mi értéket képvisel a szlovák író, Ladislav Ballek regénye, A hentessegéd. Amit olvashat­tunk róla, abból annyi derül ki, hogy egy roppant bonyo­lult időszakról szól, egy rop­pant bonyolult konfliktusokat kitermelő helyszínen: 1945— 46-ban játszódik a cselekmé­nye, Dél-Szlovákiában. Már ez maga izgalmas lehet, hiszen épp mostanában több szlová­kiai magyar író is terjedelmes és színvonalas regényeket publikált ezekről az évekről és ezekről a konfliktusokról. (Du- ba Gyula és Dobos László re­gényeire gondolok, melyek mind témájuk, mind írói eré­nyeik okán sokkal nagyobb fi­gyelmünket érdemelték volna, mint amennyit kaptak.) Ballek regényét nem ismer­jük — nem jelent meg tudtom­mal magyarul —, de ismerhet­jük most a filmet, melyet be­lőle Zoroslav Záhon rendező készített. S e film is méltó a figyelmünkre. Több okból. Részint azért, mert Záhon kiválóan teremti meg a törté­net helyszíneinek légkörét, s figuráinak összetett, ellent­mondásos karakterét.- A szto­ri maga arról szól, hogy köz­vetlenül a háború után egy határ menti szlovák—magyar kisvárosba érkezik valahon­nan távolról egy ellenállásbeli érdemekkel rendelkező hen­tesmester a feleségével és a lányával, s átveszi a számára kiutalt hentesüzletet, melyből eltávozott a régi tulaj — de ottmaradt benne a régi segéd. Ez a segéd aztán fokozatosan átveszi az üzlet irányítását, mindenféle sötét, feketéző vál­lalkozásokba bonyolódik, ren­geteg pénzt szerez a főnöké­nek, elcsábítja a nagyravágyó és élni vágyó főnökasszonyt, és a nem kevésbé nagyravágyó lányt, egyszóval: szinte démo­ni figurává nő. A jóravaló, de elég mamlasz mester végül is visszaadja az üzlet kulcsát a hatóságoknak, maga pedig el­megy a városkából, otthagyva az egész zavaros ügyet, mely­nek a végét nem látjuk a filmen, csak sejthetjük, hogy ez a vég nem lesz éppen örömteli a segéd, a mesterné és a kisasszony számára. Nos, Záhon ezt a jellegzetes háború utáni, s jellegzetesen a cselekmény helyszínének kö­rülményeire valló sztorit úgy meséli el, hogy igen gondosan ügyel a kisváros légkörének s a mellékfiguráknak a megraj­zolására, egészen az üzletek pontos, kort idéző kirakataiig, vagy a nők frizurájáig. A má­sik figyelemre méltó erénye, hogy fő figuráit — a segédet, a mestert és a mesternét — igen plasztikus karakterek­ként mutatja be a filmen. A mesterné például hatalmas utat tesz meg, a film eleji riadt vidéki asszonykától a. film • végi, nagyvilágiságotr majmoló, de csak viszolyogta- tóan kispolgári,. élveteg, érett-,, nőig. A segéd a kezdeti ba­rátságosságtól fejlődik a raga­dozó, gátlástalan, harácsoló bűnözőig. A mesterről is foko­zatosan kiderül, hogy karak- .tére§. enabersége gyávasággal és tehetetlenséggel párosul. .'­A film igazi erénye a szí-' nészválasztás. Záhon három 7 remek művészt talált a kulcs­szerepekre. A segédet Koncz Gábor játssza, "ff nyájasan fé­lelmetes vagány vonzó és riasztó színeinek keverésével, kitűnően. A mestert, ezt a szü­letett balekot Elő Romancik alakítja, szánalmat keltő pi- pogyasággal és idegesítő jó­emberkedéssel. Pécsi Ildikó pedig messze a megírt szere- 1 pen túlmenően formálja kö­zönségességében és viszolyog- taló pénz- és férfiéhségében is izgalmas, telivér nővé a mes­ternét. Kiváló alakítását lát­va, egyszerűen nem értjük, miért találkozunk vele oly ritkán a magyar filmekben. Excalibur A kelta mondakör központi alakjának, Arthur királynak a története meglehetősen köz­ismert. Bizonyára sokan ol­vasták a monda parafrázisait is: Mark Twain könyvét — Egy jenki Arthur király ud­varában —, s T. H. White: Üdv néked, Arthur, nagy ki­rály című művét. Hasonlóképp ismert a Nibehmg-monda- kör (főként Wagner Nibelung- tetralógiája őrzi ma is a ger­mán mitológia történeteit is­tenekről, s azok viselt dol­gairól.) John Boorman ír filmrende­ző most a mozikba kerülő hatalmas műve, az Excalibur. a kelta és a germán mondák sajátos összedolgozásából jött létre. Hősei ugyan elsősorban a Arthur-mondakör figurái: maga Arthur király, a híres Kerekasztal lovagjai, Lancelot és Perceval lovagok. Merlin, a varázsló, Morgana, a varázsló­nő, Guenevere királynő s a többiek — de számos motívum bukkan föl a Nibelungok mondájából is, így magának a csodás kardnak, az Excalibur- nak, a motívuma, vagy a félel­metes sárkánynak. A kora kö­zépkori kelta és germán mon­dakörök egymásra rímelését és összefüggését pedig úgy kap­csolja Boorman a jelenhez vagy legalábbis a modern korhoz, hogy bőségesen ér nyomatékosan használ a film zenéjében Wagner-művekből vett részleteket, a Lohengrin A walkür, Az istenek alkonyu vagy épp a Trisztán és Izoldu s a Parsifal motívumait, vala­mint — s ez talán a film alapvonása — a modern pszi­chológiának a mondákról és mítoszokról vallott elméleteit mintegy a film gondolati ten­gelyeként alkalmazza. Mindez azonban úgyszólván másodlagos, mert ami a film­ben megragad és magával so­dor, az ennek a varázslatok­kal, titkokkal, misztikus ese­ményekkel és figurákkal át­szőtt történetnek a pompás előadásmódja. Boorman — talán a realitást és az Irreali­tást, a földhözragadt tényeke: és a csodákat együtt, egyszer­re és természetes egységben megélő ír mentalitás segitsé- > gevel is — olyan izgalmasan meséli el a történetet, min.ha egy klasszikus japán szamu­rájfilm, s egy ókelta—óger- - mán Csillagok háborúja sze­rencsés keverékét akarná át nyújtani a nézőknek. Vad lova­gi párviadalok, vér és syilok, erőszak és fondorlat, hatalmas várostromok és a páncélos vi­tézek bravúrosan megcsinált csatajelenetei váltakoznak a sejtelmes és hótborzongatc misztikus csodákkal. Az Ex-- calibur a modern ember látás­módjával termeli újjá, eleve- tíni fel a majd’ másfél ezer éves mondák világát. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom