Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-09 / 239. szám
mtcTtt POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK: PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Jogos kérés Az albertirsai Szabadság telep lakossága már az iskola építésekor azon hadakozott, hogy nagyon messze lesz az új településtől, a gyerekeknek sokat kell gyalogolniok. Azzal nyugtattak bennünket, hogy majd lesz buszjárat, ami megoldja a gondokat. Az ígéretből azonban semmi sem lett. Az általános iskola felsőtagozatosai azóta róják a három kilométeres, de rendkívül veszélyes utat, naponta kétszer. A munkagépek, szállítójárművek között még gyalog is nagyon veszélyes közlekedni, nemhogy kerékpáron. A gyerekek bizony fáradtan érnek mindennap az iskolába. Amikor kérésünkkel a helyi tanácshoz fordultunk, azzal érveltek, hogy bár több esetben kérték a Volán vállalatot, az kérésüket mindannyiszor elutasította. Pedig jó lenne, ha a döntést felülvizsgálnák, és végre intézkedés születne, mert a szülőknek is nagy megnyugvás lenne, ha a gyerekek nyugodt körülmények között, biztonságosan juthatnának el az iskolába. Kétszáz iskolás és szülei nevében Kostyalik Károlyné Albertirsa kérése egyaránt, de talán az Is, hogy a helyi erőforrások szűkössége miatt csak nehezen teljesíthetők a fenti feltételek. Talán némi ösz- szcfogás segíthetne a dolgon. Azok érdekében, akik a legjobban rá vannak szorulva a kényelmesebb utazásra. Hiszen hamarosan jön a téli Egy szép nap Nos, amint megtudtuk, a dolog nem is olyan egyszerű. A 20. számú Volánnál Sohár István tájékoztatásul elmondta, hogy sem az iskola, sem a tanács nem kereste meg őket kérésével. Érdeklődésünket követően a vállalat szakemberei elmentek a helyszínre, s megállapították, a kérés jogos. Teljesítése azonban néhány feltételhez kötődik. A leglényegesebb, hogy hivatalosan jelentkezzenek náluk igényükkel az albertirsaiak. A másik pedig, hogy nincs „szögről leakasztható” autóbuszuk, vagyis, ha a rendelkezésükre álló gépkocsiparkkal meg tudják oldani ezt is, akkor teljesítik a kérést. Ehhez persze még az is kell, hogy megfelelő út és autóbuszfordulómegálló álljon rendelkezésükre. Nem túl biztató elője’ek. Érthető a Volán álláspontja és a szülők Budai járási mozaik Zsámbékot számos látogató keresi fel. Mindenki könnyen eligazodik, mert a település központjában részletes útbaigazító táblát helyeztek el. Ez nemcsak az utcákról ad tájékoztatást, hanem a nevezetes középületeket, továbbá az intézményeket, kereskedelmi, ipari egységeket is megjelöli. A díszes tábla felállítása példát mutató, s követésre hívja fel a figyelmét a többi Buda környéki településnek: milyennek kell (kellene!) lennie a jó útbaigazításnak. Itt megbecsülik a lakosságot, szintúgy az idegent. Törődnek a községbe tévedő vei, nem hagyják bosszankodva, tanácstalanul tévelyegni. v> ★ . ^Egyetértéssel adjuk közre a budakeszi levelezőnk dicsérd sorait. Bizony jónéhány — idegenforgalmi szempontból talán kevésbé jelentős — községünkben is elkelnének az ilyen tájékoztató táblák. Elvégre a modernkori népvándorlás, a turizmus fellendülésének időszakát éljük. Akár külhoni, akár hazai kiránduló szívesen visz- szajár arra a helyre, ahol bármilyen formában jelzik: itt várták! ★ Pincesor húzódik Budajenő közepén. A pincék műemlék jellegűek, hiszen a régmúltot Idézik és emlékeztetnek a Buda környéke német nemzetiségének építészeti stílusára. A községben nem bontották le ezeket a pincéket, holott ma már nincs meg az a jelentőségük. amit az építésük idején szántak azoknak. Történelmi kor őrzői. Ki hinné, hogy kellemetlen-kegyetlen éjszakát is lehetett eltölteni olyan helyen, mely valaha a jó hangulat, a vígság, a gondtalanság színhelye volt?! Ezekben a pincékben éjszakáztak 1944 egy október végi napján a fáradtságtól elcsigázott munkaszolgálatosok. Nagyon sokan gyalogoltak innen tovább — a halálba. ★ A budakeszi Vadasparkot minden Időben ingyenesen látogathatják a nyugdíjasok és a gyermekek. Az idős emberek élnek is a kínálkozó lehetőséggel és rendszeresen elviszik unokáikat a szépen rendben tartott, sok látnivalót ígérő parkba. Megismertetik az apróságokat a természet szépségeivel, ránevelik annak szereltére, gondozására. Ezzel — ha nem is mindenki tudatosan — nagyon-nagyon jót cselekednek, s nem csupán unokáik hasznára! Érdekes megfigyelni a nagyszülőknek azt a buzgalmát, amellyel régen volt természet- járásaik, kirándulásaik emlékeitől indíttatva átplántálják e gyerekekbe az erdő-mező sze- retetét. A legfogékonyabb korban levő kicsikben kifejlesztik a természetjárás igényét. Az így irányított gyerekek örülnek minden növényinek, fának, vadnak, madárnak. Az is bizonyos, hogy később is becsülni, óvná fogják. Köszönet érte minden, a Vadasparkot járó nagymamának és nagypapának! Padányi Lajos Budakeszi Minden embernek jóleső érzést ad az iránta tanúsított figyelmesség. Fokozottabban igaz ez, ha a munkában megfáradt, idős emberekről van szó. Sajnos, sokszor hallunk nyugdíjasoktól olyan megjegyzést, hogy már nem tartják számon őket a volt munkahelyükön. Nagyon fájó az ilyen elkeseredett hangú megnyilatkozást hallani. Egyetlen munkahelyen sem szabadna megfeledkezni a nyugdíjasokról. Azokról az idős emberekről, akik magukat, idejüket nem kímélve áldozatosan dolgoztak azért, hogy mai életünk szebb legyen. Jó lenne, ha néha elbeszélgetnének velük. Tájékozódnának életkörülményeikről, egészségi állapotukról, emberi problémáikról, hogy miben lehetnének segítségükre? Vannak persze jó példák Is. Gondolok itt a szocialista brigádok tiszteletre méltó tevékenységére. Ezek sorába állítom a Pest megyei pártbizottság párt- és szakszervezeti vezetőségének a nyugdíjasok részére évenként rendszeresen megrendezett kirándulását. Ezúttal Is nagyon jól érezte magát az húsznál is több idős ember, aki részt vett a szeptember végén, Nagybörzsönybe szervezett kiránduláson. Szívélyes fogadtatásban volt részünk a váci városi-járási pártbizottságon. Átfogó tájékoztatást kaptunk a város, a járás gazdasági, politikai és kulturális helyzetéről, majd a Királyréten tettünk sétát a szép környezetben. A jó levegő, egy nap gondtalan kikapcsolódás nagyon jólesett valamennyiünknek. Köszönet érte! A nyugdíjasok nevében: Búzás Istvánná Szecsőiek A tápiószecsői hagyományőrző együttesünket az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehettünk az Almássy téri szabadidőközpont háromnapos szüreti találkozójának felvonulásán és műsorában. Igaz, hogy én csak pártoló tagként működök közre az együttesben, de mindig nagy tisztelője voltant a Tápió-parti hagyományápolásnak, művészetnek, és boldog Hozzászólás cikkünkhöz Egy kerékpárút segítene Örömmel olvastam lapuk augusztus 23-i számában, hogy több utat korszerűsítenek. Nagy szükség van erre a biztonságos közlekedés érdekében is. Jómagam, a Ceglédről az fugyeri szőlőkbe vezető Örkényi útról beszélek. Ez is megérett már a felújításra, mert nagyon balesetveszélyes. Az utóbbi két hónapban egy halálos és három könnyebb sérülés történt itt. A nagyobb járművek egyszerűen leszorítják az útról a kerékpárosokat és a kisebb motorokat. Sajnos, én is megsérültem ezen az úton. Jöttem haza a szőlőből, segédmotorral, szemben egy nagy pótkocsis IFA haladt, s ha le nem térek, hát biztosan elgázolt volna. így is elég alaposan összetörtem magam, mert az útmenti padka kavicsos. Nagyon szeretnénk, ha szélesítenék ezt az utat, vagy legalább egy kerékpárutat csinálnának mellé. Sok idős ember dolgozgat kis földjén a szőlőben, kertészkedéssel egészítik ki a nyugdíjat és termését a piacon próbálja értékesíteni. De már falósággal félünk a megrakott kosarakkal a városba kerekezni, mert nagyon könnyen elsöpörheti az embert egy-egy autó. Szálkái Józsefné Cegldéd ★ Nem egyedülálló gonddal fordult hozzánk levélírónk. Sajnos, minden városnak komoly problémája a kiskertekbe vezető utak állapota, megközelítésük megoldatlansága. Közismert, hogy utakra, járdákra ugyancsak szűkösen futja a rendelkezésre álló költségvetésből. Mégsem érdektelen megfontolni olvasónk sorait. Hiszen sokak érdeke diktálja a biztonságosabb közlekedés megteremtését. Szólni kell itt még egy sajnálatosan gyakorta tapasztalható magatartásról is: a járművezetők felelőtlenségéről. A sok-sok lóerő adta biztonságérzet könnyelművé teszi őket, nem ügyelnek az idősebbekre az utakon. Pedig tudhatnák, hogy az öregebbek már kevésbé biztonságosan közlekednek, és gyalog, kerékpárral vagy segédmotorral is könnyebben kerülhetnek balesetveszélyes helyzetekbe. Különösen akkor, ha nem vigyáznak rájuk kellő körültekintéssel. A biztosító vagy a tanács fizeti a kártérítést? Egy jegenye kidőlt a sorból — Még isteni szerencse, hogy nem voltunk akkor itthon. Tudom én is, md lehetett volna — magyarázza özvegy Láng Józsefné Kismaroson, a Kossuth ufca 124- ben. — így azután csak a kapunkat törte össze, meg néhány kúpcserepet. A biztosító meg nem akar fizetni, mert azt állítja, hogy azon a napon nem volt vihar. A kár a saját károm. Ki, azaz mi volt a tettes? Mindennek története van, mégpedig a következő. Nem lesz jó vége Igen forgalmas a Kossuth utca, melynek Lakói már 1980- ban bejelentették a nagyközségi tanácson, hogy az út mellett levő fa kiszáradt, ki kellene vágni, mert veszélyes az ott élőkre, a gyalogosai! vagy autóval arra közlekedőkre. — A férjem többször is bent járt a tanácsnál, s mondogatta, ennek nem lesz jó vége. Nem hallgattak rá. Mór Béla, a mi tanácstagunk írásban és szóban is felvetette ezt, de intézkedés nem történt — magyarázza Láng Józsefné. — Bent voltunk a házban, éppen ebédeltünk, amikor a fa kidőlt — emlékeznek arra a szeptemberi napra Solti Andrásék. A szomszédban laknak, náluk ugyan különösebb baj nem esett, de az ő villanypóznájukat is ki kellett cserélni. A hatalmas jegenyefa átzuhant az úttesten, magával rántva a villanypóznákat is. A vezetékek leszakadtak, lógtak. Nagy volt a riadalom. — Nemcsak a fa, hanem az áram is agyonüthetett volna valakit — mondja Solti András —, pedig mi időben szóltunk, írás is van róla, nem is tagadhatja senki. Az volt a szerencse, hogy a túlsó oldalon lakó villanyszerelő itthon volt betegállományban. Ö intézte el szakszerűen, nehogy valakit megcsapjon az áram. Az ÉMÁSZ szakemberei hamarosan kijöttek. Két napig dolgoztak, példásan. Hamarosan villanyunk is volt. Na persze, az utcabeliek is ösz- szefogtak. Csak egyet nem értünk, hogy miért kellett ennyit várni? Hisz’ történhetett volna rosszabbul is az egész. Szó ami szó, a forgalmas út, az ott lakók — így utólag már mindenki tudja — nagy veszélytől menekültek meg. A hatalmas jegenye már feldarabolva, jámborul pihen az út mellett. Sőt, mellette még a többi is, melyek már nem önként dőltek ki a sorból, hanem kivágták őket. Komolyabban venni! Solti Andrásék többszöri panaszára végül a helyi tanácstól értesítést is kaptak arról, hogy végérvényesen pontot tettek a faügyre. Arról szólt a hivatalos levél, hogy már intézkedtek, s figyelmeztetésben részesítik azt a munkatársat, aki mulasztást követett el. A verőcemarosi nagyközségi tanács elnökét magam is felkerestem. Megtudakoltam: miként kellett három évig, egy fa kidőléséig várni, hogy higgyenek a lakosok bejelentésének. — Ezt a térilát már nem érdemes szellőztetni — vélekedik a dologról Kovácsné Tóth Mária tanácselnök —, hiszen a fát felaprítottuk, s mellette még azt a négy. fát is kivágtuk, amelyen még zöld levelek'voltak, nehogy baj legyen. Utólag, soronkívül intézkedtünk. . 4 Azt is mondta még, erre már nem kellene a szót vesztegetni, mert nem tesz jót a tanács hírnevének. így igaz. Lehetne a tanulság megszívlelendő: komolyabban kell venni a lakossági bejelentést. S a kárt, amely keletkezett (gondolok a rongálódásokra, a kétnapos munkára, az új villanyoszlopok állítására), ki fizeti meg? Sokszoros szerencse — Kint voltam azonnal, amikor a fa kidőlt — így Vis- ki Sándor, a tanács vb-titká- ra. — A törzs valóban száraz volt, de még levél is volt az ágakon. A bejelentés megtörtént még nyolcvanban, ez igaz. Akkor is kint járt tőlünk valaki, s megállapította, hogy a fa még nem száraz. Erről papír is van. vagyok, amikor a szép szecsől népviseletet magamra vehetem. Soha nem tapasztalt megbecsülésben részesítettek bennünket fővárosi barátaink. Ahogy százan szüreti lakodalmas felvonulásunkkal elindultunk az Emke kávéháztól, mindenki tapsolt, őseink táncát járta az együttes tagságának több generációja, 6 évestől a 86 évesig. Menyecskéink finom falusi foszlós kaláccsal kínáL gatták a közönséget. A Lenin körút ég a Barcsay utca torkolatában szinte táncház alakult ki, ahol együtt ropták az együttes tagjai és a pesti szem. lélők. így vonultunk az Almássy térre. Több ezren követtek bennünket a szabadtéri színpadig, ahol a délutáni műsor következett. Megnyitásként az ünnepelt szecsői együttes menyecskekoszorúja mutatta be a Bort, búzát, békességet című műsorszámát, amelyet a közönség nagy tapssal jutalmazott. Ügy érzem — a többi rendezvénnyel együtt — elérte célját az Almássy téri szüreti találkozó. Gál Imréné Tápiószecső Váciak óhaja Olvastam a Váci Hírlapban Mészáron Gyula cikkét arról, hogy az idén is megtartják városunkban a szokásos kétnapos antikvár könyvvásárt. Lelkesen méltatta ezt az eseményt. Egyetértettem, de hozzá kell termem, én ebben az ügyben mélységesen szomorú vagyok. Hogy mi okom van erre? Városunk vezetői és mi váci lakosok büszkén emlegetjük, hogy Vác iskolaváros is. Igen az. Van itt gimnázium, gépipari, egészségügyi meg kereskedelmi és mező- gazdasági szakközépiskola is. Ám a diákokat, de a sok-sok nyugdíjast sem veti fel a pénz. A könyveket viszont mindnyájan szeretjük. Égetően kellene hát, hogy Vácott is legyen egy antikvárium az olvasni szerető, kispénzű emberek számára. Hiszen sok hasonló, sőt - kisebb településnek is van már antikváriuma. Vácnak nincs. Én három évtizede beszélek, levelezek ez ügyben. Hiába. Tavaly a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetője azt a választ adta, hogy hely hiányában antikvár könyvesbolt létesítését nem tervezik. Kérdezem: bezárt, butikot, mütyürkeárudát, kocsmát nyitnak? Ezekre talán nagyobb az igény? Együd Lajos Vác ★ Megkíséreltük felvenni a kapcsolatot a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetőjével. Szabadságon van, más viszont nem adott információt. Nem hisszük azonban, hogy mást tudott volna mondani nekünk, mint amit önnek mondott. Egy antikvár könyvesbolt létesítése jelentős anyagiak függvénye, amelyeknek a tanácsok, a kereskedelmi vállalatok is szűkében vannak mostanában. A manapság mindinkább szaporodó butikok, bazárok nem állami boltok. Mégis miben segíthetünk? Közreadjuk levelét, abban a reményben, hogy amikor lehetőség nyílik arra, létesítenek Vácott is egy ilyen könyvesboltot, esetleg magánkereskedést. Tv-néző Nem kell elnézést kérnie öcsai Jánosné ceglédi olvasónknak, amiért védelmébe vette a televízió Szeszélyes évszakok című műsorának legutóbbi adását Tv-figyelőnkkel szemben. Már csak azért sem, mert sorainak javával egyetértünk. Valóban nagy-nagy hiánycikk a humor a tv műsorában. Igaza lehet abban is, ameddig nincs jobb ..., legalább ennyi... Bár — érzésünk szerint — ezek a megjegyzések is bíráló színezetűek. ön írta: az, hogy mikor és min kacagunk, annak oka lehet a pillanatnyi hangulat, vagy éppen egy rossz nap hatása. Éppen ezért nem értjük, miért vonja kétségbe kritikusunk jó humorérzékét? Hogy ki milyen humorra reagál kacagva, az kétségtelenül függhet a fentebb említettektől, d.9 ez mindenekelőtt egyéni ízlés dolga. A kritikus egy a tv-né- zők milliói közül. Esztétikai érzékének, ízlésvilágának megfelelően reagált az említett műsor humorára, s fogalmazta meg egyéni véleményét. S attól még olvasóink, s az ön által megkérdezettek még örülhetnek, hogy Legalább ennyi humort élvezhetnek a tv műsorában — ahogy azt levelében is megfogalmazta. Attól sem kell tartaniuk, hogy a kritika hatására a televízió megszünteti a szóban forgó műsorát. Keményebb bírálat is ért már más adásokat, s nemhogy megszüntették, hanem még meg is ismételték azokat. Éppen a tv- nézők kívánságára. Válaszol az illetékes A szeptember 18-1 Postabontás című rovatban Van jelentkező címmel megjelent bírálatra vizsgálatot folytat— Miért kellett várni három évig? — Nem volt az sem tisztázott, hogy kinek a területén áll a fa, hogy ki az illetékes — szól közbe a tanácselnöknő. — Végül is kinek lett volna feladata mindezt tisztázni? — Természetesen nekünk, de az is igaz, hogy ha a lakók nemcsak jelentgetnek, hanem vállalkoznak a fa kivágására, egyszerűbb lett volna. Mert azt a négy fát is csak nehezen tudtuk kivágatni — védi álláspontját az elnöknő. — A kárt ki téríti meg? — Hát a biztosító — mondja a vb-titkár. — Egyébként is ez olyan ügy, amely az országban minden viharos napon előfordul. Annyit el kell ismerni, akkor kell a fát kivágni, amikor még nem okozhat kárt — mondja végül. Szerencse, hogy a fa kidőlésének nem lett áldozata. Szerencse, hogy a betegállományban levő villanyszerelő megszüntette a veszélyhelyzetet. Szerencse. hogy az ÉMÁSZ szakemberei gyorsan dolgoztak, s így az utca lakói nem sokáig nélkülözték az áramot. Csupán az nem szerencsés, hogy egy jegenyefa döntsön az illetékesek helyett ... Szalai Mária tam. Megállapítottam, hogy a kérdéses kézbesítő körzetben lévő 219 napilap-előfizetőből augusztusban kettő, szeptemberben egy tett észrevételt a Hírlap elmaradásával kapcsolatban. Az előfizetők számában csökkenés nem volt. Sajnos, a bejelentések száma egy-egy kézbesítő szabadsága, távőlléte esetén emelkedést mutat. A bírált időszakban a munkavállaló is szabadsága miatt Volt távol. Megjegyzem, hogy a hét végi kézbesítést rendszeresen ellátó ellen eddig lényeges észrevétel nem merült fel. Lelkiismeretes dolgozóinkat mi is igyekszünk megbecsülni, Kellő indok njlkül nem bocsáthatjuk el. Viszont több esetben volt már arra is példa, hogy a hét végén felületesen kézbesítő munkájára nem tartottunk igényt... Antal József jelentkezéséről nem tudtam. Ajánlkozását a hét végi alkalmi hírlap-kézbesítésre tudomásul vettem ... Amint lehetőség adódik, számítónk ez irányú munkájára. (Most, hogy van jelentkező, már nem kell? — Szerk.) Ügyfeleink észrevételeit, bejelentéseit nagy-nagy körültekintéssel vizsgáljuk, és intézkedünk. 'Fokozott ellenőrzéssel biztosítjuk, hogy a gondok ne ismétlődhessenek. Szűcs István hivatalvezető, Gödöllő, 1. sz. postahivatal összeállította: Kádár Edit
