Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-09 / 239. szám

•Kcnr 6 1983. OKTOBER 9., VASÁRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNKt PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Jogos kérés Az albertirsai Szabadság te­lep lakossága már az iskola építésekor azon hadakozott, hogy nagyon messze lesz az új településtől, a gyerekeknek so­kat kell gyalogolniok. Azzal nyugtattak bennünket, hogy majd lesz buszjárat, ami meg­oldja a gondokat. Az ígéretből azonban semmi sem lett. Az általános iskola felsőtagozato­sai azóta róják a három kilo­méteres, de rendkívül veszé­lyes utat, naponta kétszer. A munkagépek, szállítójárművek között még gyalog is nagyon veszélyes közlekedni, nemhogy kerékpáron. A gyerekek bi­zony fáradtan érnek minden­nap az iskolába. Amikor kérésünkkel a he­lyi tanácshoz fordultunk, az­zal érveltek, hogy bár több esetben kérték a Volán válla­latot, az kérésüket mindannyi­szor elutasította. Pedig jó lenne, ha a döntést felülvizsgálnák, és végre in­tézkedés születne, mert a szü­lőknek is nagy megnyugvás lenne, jia a gyerekek nyugodt körülmények között, biztonsá­gosan juthatnának el az isko­lába. Kétszáz Iskolás és szülei nevében Kostyalik Károlyné Albertirsa Nos, amint megtudtuk, a dolog nem is olyan egyszerű. A 20 szá­mú Volánnál Sohár István tájékoz­tatásul elmondta, hogy sem az is­kola, sem a tanács nem kereste meg őket kérésével. Érdeklődésün­ket követően a vállalat szakembe­rei elmentek a helyszínre, s meg­állapították, a kérés jogos. Telje­sítése azonban néhány feltétel­hez kötődik. A leglényegesebb, hogy hivatalosan jelentkezzenek náluk igényükkel az albertirsaiak. A másik pedig, hogy nincs „szög­ről leakasztható” autóbuszuk, vagyis, ha a rendelkezésükre álló gépkocsiparkkal meg tudják olda­ni ezt is, akkor teljesítik a kérést. Ehhez persze még az is kell, hogy megfelelő út és autóbuszforduló­megálló álljon rendelkezésükre. Nem túl biztató előjelek. Érthető a Volán álláspontja és a szülők Budai járási mozaik Zsámbékot számos látogató keresi fel. Mindenki könnyen eligazodik, mert a település központjában részletes útba­igazító táblát helyeztek el. Ez nemcsak az utcákról ad tájé­koztatást, hanem a nevezetes középületeket, továbbá az in­tézményeket, kereskedelmi, ipari egységeket is megjelöli. A díszes tábla felállítása példát mutató, s követésre hív­ja fel a figyelmét a többi Bu­da környéki településnek: mi­lyennek kell (kellene!) lennie a jó útbaigazításnak. Itt meg­becsülik a lakosságot, szintúgy az idegent. Törődnek a község­be tévedővei, nem hagyják bosszankodva, tanácstalanul tévelyegini. ★ Egyetértésiéi adjuk közre a bu­dakeszi levelezőnk dicsérő sorait. Bizony jónéhány — idegenforgal­mi szempontból talán kevésbé je­lentős — községünkben is elkel­nének az ilyen tájékoztató táblák. Elvégre a modernkori népvándor­lás, a turizmus fellendülésének időszakát éljük. Akár külhoni, akár hazai kiránduló szívesen visz- szajár arra a helyre, ahol bármi­lyen formában jelzik: itt várták! ★ Pincesor húzódik Budajenő közepén. A pincék műemlék jellegűek, hiszen a régmúltot idézik és emlékeztetnek a Bu­da környéke német nemzetisé­gének építészeti stílusára. A községben nem bontották le ezeket a pincéket, holott ma már nincs meg az a jelentősé­gük. amit az építésük idején szántak azoknak. Történelmi kor őrzői. Ki hin­né. hogy kellemetlen-kegyet­len éjszakát is lehetett eltölte­ni olyan helyen, mely valaha a jó hangulat, a vígság. a gondtalanság színhelye volt?! Ezekben a pincékben éjszakáz­tak 1944 egy október végi nap­ján a fáradtságtól elcsigázott munkaszolgálatosok. Nagyon sokan'gyalogoltak innen to­vább — a halálba. ★ A budakeszi Vadasparkot minden időben ingyenesen lá­togathatják a nyugdíjasok és a gyermekek. Az. idős emberek élnek is a kínálkozó lehetőség­gel és rendszeresen elviszik unokáikat a szépen rendben tartott, sok látnivalót ígérő parkba. Megismertetik az ap­róságokat a természet szépsé­geivel, ránevelik annak szere- fetére, gondozására. Ezzel — ha nem is mindenki tudatosan — nagyon-nagyon jót csele­kednek, s nem csupán unokáik hasznára! Érdekes megfigyelni a nagy­szülőknek azt a buzgalmát, amellyel régen volt természet- járásaik, kirándulásaik emlé­keitől indíttatva átplántálják e gyerekekbe az erdő-mező sze- retetét. A legfogékonyabb kor­ban levő kicsikben kifejlesztik a természetjárás igényét. Az így irányított gyerekek örülnek minden növénynek, fának, vadnak, madárnak. Az is bizonyos, hogy később is be­csülni, óvná fogják. Köszönet érte minden, a Vadasparkot járó nagymamá­nak és nagypapának! Padányi Lajos Budakeszi kérése egyaránt, de talán az is, hogy a helyi erőforrások szűkössé­ge miatt csak nehezen teljesíthetők a fenti feltételek. Talán némi ösz- szefogás segíthetne a dolgon. Azok érdekében, akik a legjobban rá vannak szorulva a kényelmesebb utazásra. Hiszen hamarosan jön a tél! Egy szép nap Minden embernek jóleső ér­zést ad az iránta tanúsított figyelmesség. Fokozottabban igaz ez, ha a munkában meg­fáradt, idős emberekről van szó. Sajnos, sokszor hallunk nyugdíjasoktól olyan megjegy­zést, hogy már nem tartják számon őket a volt munkahe­lyükön. Nagyon fájó az ilyen elkeseredett hangú megnyi­latkozást hallani. Egyetlen munkahelyen sem szabadna megfeledkezni a nyugdíjasok­ról. Azokról az idős emberek­ről, akik magukat, idejüket nem kímélve áldozatosan dol­goztak azért, hogy mai éle­tünk szebb legyen. Jó lenne, ha néha elbeszélgetnének ve­lük. Tájékozódnának életkö­rülményeikről, egészségi álla­potukról, emberi problémáik­ról, hogy miben lehetnének segítségükre? Vannak persze jó példák is. Gondolok itt a szocialista bri­gádok tiszteletre méltó tevé­kenységére. Ezek sorába állí­tom a Pest megyei pártbizott­ság párt- és szakszervezeti ve­zetőségének a nyugdíjasok részére évenként rendszeresen megrendezett kirándulását. Ezúttal is nagyón jól érezte magát az húsznál is több idős ember, aki részt vett a szep­tember végén, Nagybörzsöny­be szervezett kiránduláson. Szívélyes fogadtatásban volt részünk a váci városi-járási pártbizottságon. Átfogó tájé­koztatást kaptunk a város, a járás gazdasági, politikai és kulturális helyzetéről, majd a Királyréten tettünk sétát a szép környezetben. A jó leve­gő, egy nap gondtalan kikap­csolódás nagyon jólesett vala­mennyiünknek. Köszönet érte! A nyugdíjasok nevében: Búzás Istvánná Szecsőiek vagyok, amikor a szép szecsői népviseletet magamra vehetem. Soha nem tapasztalt megbe­csülésben részesítettek ben­nünket fővárosi barátaink. Ahogy százan szüreti lakodal­mas felvonulásunkkal elindul­tunk az Emke kávéháztól, min­denki tapsolt, őseink táncát járta az együttes tagságának több generációja, 6 évestől a 8ti évesig. Menyecskéink finom falusi foszlós kaláccsal kínál- gatták a közönséget. A Lenin körút és a Barcsay utca tor­kolatában szinte táncház ala­kult ki, ahol együtt ropták az együttes tagjai és a pesti szem­lélők. így vonultunk az Al- mássy térre. Több ezren követ­tek bennünket a szabadtéri színpadig, ahol a délutáni mű­sor következett. Megnyitásként az ünnepelt szecsői együttes menyecskekoszorúja mutatta be a Bort, búzát, békességet című műsorszámát, amelyet a közönség nagy tapssal jutalma­zott. Ügy érzem — a többi rendezvénnyel együtt — elérte célját az Almássy téri szüreti találkozó. Gál Imréné Tópiószecső levelezek ez ügyben. Hiába. Tavaly a városi tanács keres­kedelmi osztályának vezetője azt a választ adta, hogy hely hiányában antikvár könyves­bolt létesítését nem tervezik. Kérdezem: bezárt, butikot, mütyürkeárudát, kocsmát nyit­nak? Ezekre talán nagyobb az igény? Együd Lajos Vác Megkíséreltük felvenni a kapcso­latot a városi tanács kereskedelmi osztályának vezetőjével. Szabadsá­gon van, más viszont nem adott információt. Nem hisszük azonban, hogy mást tudott volna mondani nekünk, mint amit önnek mondott. Egy antikvár könyvesbolt létesí­tése jelentős anyagiak függvénye, amelyeknek a tanácsok, a kereske­delmi vállalatok is szűkében van­nak mostanában. A manapság mindinkább szaporodó butikok, ba­zárok nem állami boltok. Mégis miben segíthetünk? Közreadjuk le­velét, abban a reményben, hegy amikor lehetőség nyílik arra, léte­sítenek Vácott is egy ilyen köny­vesboltot, esetleg magánkereske­dést. A tápiószecsői hagyományőr­ző együttesünket az a megtisz­teltetés érte, hogy részt vehet­tünk az Almássy téri szabad­időközpont háromnapos szüre­ti találkozójának felvonulásán és műsorában. Igaz, hogy én csak pártoló tagként működök . • i ,■ . közre az együttesben, de min- V íiCicik OllclJ ä dig nagy tisztelője voltam a ----------------------------­Tá pió-parti hagyományápolás­nak, művészetnek, és boldog Hozzászólás cikkünkhöz Egy kerékpárút segítene Örömmel olvastam lapuk augusztus 23-i számában, hogy több utat korszerűsítenek. Nagy szükség van erre a biz­tonságos közlekedés érdeké­ben is. Jómagam* a Ceglédről az ugyeri szőlőkbe vezető Ör­kényi útról beszélek. Ez is megérett már a felújításra, mert nagyon balesetveszélyes. Az utóbbi két hónapban egy halálos és három könnyebb sérülés történt itt. A nagyobb járművek egyszerűen leszo­rítják az útról a kerékpáro­sokat és a kisebb motorokat. Sajnos, én is megsérültem ezen az úton. Jöttem haza a szőlőből, segédmotorral, szem­ben egy nagy pótkocsis IFA haladt, s ha le nem térek, hát biztosan elgázolt volna. így is elég alaposan összetörtem magam, mert az útmenti pad­ka kavicsos. Nagyon szeretnénk, ha szé­lesítenék ezt az utat, vagy legalább egy kerékpárutat csinálnának mellé. Sok idős ember dolgozgat kis földjén a szőlőben, kertészkedéssel egészítik ki a nyugdíjat és termését a piacon próbálja értékesíteni. De már valóság­gal félünk a megrakott ko­sarakkal a városba kerekez­ni, mert nagyon könnyen el­söpörheti az embert egy-egy autó. Szálkái Józsefné Cegldéd ★ Nem egyedülálló gonddal fordult hozzánk levélírónk. Sajnos, minden városnak komoly problémája a kiskertekbe vezető utak állapota, megközelítésük megoldatlansága. Közismert, hogy utakra, járdákra ugyancsak szűkösen futja a ren­delkezésre álló költségvetésből. Mégsem érdektelen megfontolni ol­vasónk sorait. Hiszen sokak érde­ke diktálja a biztonságosabb köz­lekedés megteremtését. Szólni kell Itt még egy sajnála­tosan gyakorta tapasztalható ma­gatartásról is: a járművezetők fe­lelőtlenségéről. A sok-sok lóerő adta biztonságérzet könnyelművé teszi őket, nem ügyelnek az idő­sebbekre az utakon Pediv tudhat­nák, hogy az öregebbek már kevés­bé biztonságosan közlekednek, és gyalog, kerékpárral vagy segédmo­torral is könnyebben kerülhetnek balesetveszélyes helyzetekbe. Kü­lönösen akkor, ha nem vigyáznak rájuk kellő körültekintéssel. Olvastam a Váci Hírlapban Mészáros Gyula cikkét arról, hogy az idén is megtartják városunkban a szokásos két­napos antikvár könyvvásárt. Lelkesen méltatta ezt az ese­ményt. Egyetértettem, de hoz­zá kell termem, én ebben az ügyben mélységesen szomorú vagyok. Hogy mi okom van erre? Városunk vezetői és mi váci lakosok büszkén emle­getjük, hogy Vác iskolaváros is. Igen az. Van itt gimná­zium, gépipari, egészségügyi meg kereskedelmi és mező- gazdasági szakközépiskola is. Ám a diákokat, de a sok-sok nyugdíjast sem veti fel a pénz. A könyveket viszont mindnyájan szeretjük. Ége­tően kellene hát, hogy Vá­cott is legyen egy antikvá­rium az olvasni szerető, kis­pénzű emberek számára. Hi­szen sok hasonló, sőt kisebb településnek is van már an­tikváriuma. Vácnak nincs. Én három évtizede beszélek, Tv-néző Nem kell elnézést kérnie Öcsai Jánosné ceglédi olvasónk« nak, amiért védelmébe vette a televízió Szeszélyes évszakok című műsorának legutóbbi adá­sát Tv-figyelőnkkel szemben. Már csak azért sem, mert so­rainak javával egyetértünk. Va­lóban nagy-nagy hiánycikk a humor a tv műsorában. Igaza lehet abban is, ameddig nincs jobb ...» legalább ennyi.,. Bár — érzésünk szerint —- ezek a megjegyzések is bíráló szí­nezetűek. ön írta: az, hogy mi­kor és min kacagunk, annak oka lehet a pillanatnyi hangu­lat, vagy éppen egy rossz nap hatása. Éppen ezért nem értjük, miért vonja kétségbe kritiku­sunk jó humorérzékét? Hogy ki milyen humorra reagál ka­cagva, az kétségtelenül függ­het a fentebb említettektől, cte ez mindenekelőtt egyéni ízlés dolga. A kritikus egy a tv-né- .zők milliói közül. Esztétikai ér­zékének, ízlésvilágának megfe­lelően reagált az említett mű­sor humorára, s fogalmazta meg egyéni véleményét, S at­tól még olvasóink, s az ön ál­tal megkérdezettek még örül­hetnek, hogy legalább ennyi humort élvezhetnek a tv műso­rában — ahogy azt levelében is megfogalmazta. Attól sem kell tartaniuk, hogy a kritika hatá­sára a televízió megszünteti a szóban forgó műsorát. Kemé­nyebb bírálat is ért már más adásokat, s nemhogy megszün­tették, hanem még meg is is­mételték azokat. Éppen a tv- nézők kívánságára. Válaszol az illetékes A szeptember 18-1 Posta­bontás című rovatban Von. jelentkező címmel megjelent bírálatra vizsgálatot folytat­‘ — Még isteni szerencse, hogy nem voltunk akkor itt­hon. Tudom én is, mi lehe­tett volna — magyarázza öz­vegy Láng Józsefné Kisma­roson, a Kossuth utca 124- ben. — így azután csak a ka­punkat törte össze, meg né­hány kúpcserepet. A biztosító meg nem akar fizetni, mert azt állítja, hogy azon a na­pon nem volt vihar. A kár a saját károm. Ki, azaz mi volt a tettes? Mindennek története van, mégpedig a következő. Nem lesz jó vége Igen forgalmas a Kossuth utca, melynek lakói már 1980- ban bejelentették a nagyköz­ségi tanácson, hogy az út mel­lett levő fa kiszáradt, ki kel­lene vágni, mert veszélyes az ott élőkre, a gyalogosan vagy autóval arra közlekedőkre. — A férjem többször is bent járt a tanácsnál, s mon­dogatta, ennek nem lesz jó vége. Nem hallgattak rá. Mór Béla, a mi tanácstagunk írás­ban és szóban is felvetette ezt, de intézkedés nem történt — magyarázza Láng Józsefné. — Bent voltunk a házban, éppen ebédeltünk, amikor a fa kidőlt — emlékeznek arra a szeptemberi napra Solti A biztosító vagy a tanács fizeti a kártérítést? Egy jegenye kidőlt a sorból Andrásék. A szomszédban laknak, náluk ugyan különö­sebb baj nem esett, de az ő villanypóznájukat is ki kellett cserélni. A hatalmas jegenye­fa átzuhant az úttesten, ma­gával rántva a villanypózná­kat is. A vezetékek leszakad­tak, lógtak. Nagy volt a ria­dalom. — Nemcsak a fa, hanem az áram is agyonüthetett volna valakit — mondja Solti And­rás —, pedig mi időben szól­tunk, írás is van róla, nem is tagadhatja senki. Az volt a szerencse, hogy a túlsó olda­lon lakó villanyszerelő itthon volt betegállományban. Ö in­tézte el szakszerűen, nehogy valakit megcsapjon az áram. Az ÉMÁSZ szakemberei ha­marosan kijöttek. Két napig dolgoztak, példásan. Hamaro­san villanyunk is volt. Na persze, az utcabeliek is ösz- szefogtak. Csak egyet nem értünk, hogy miért kellett ennyit várni? Hisz’ történhe­tett volna rosszabbul is az egész. Szó ami szó, a forgalmas út, az ott lakók — így utólag már mindenki tudja — nagy ve­szélytől menekültek meg. A hatalmas jegenye már felda­rabolva, jámborul pihen az út mellett. Sőt, mellette még a többi is, melyek már nern önként dőltek ki a sorból, hanem kivágták őket. Komolyabban venni Solti Andrásék többszöri panaszára végül a helyi ta­nácstól értesítést is kaptak arról, hogy végérvényesen pontot tettek a faügyre. Arról szólt a hivatalos levél, hogy már intézkedtek, s figyelmez­tetésben részesítik azt a mun­katársat, aki mulasztást kö­vetett el. A verőcemarosi nagyközségi tanács elnökét magam is fel­kerestem. Megtudakoltam: miként kellett három évig, egy fa kidőléséig várni, hogy higgyenek a lakosok bejelen­tésének. — Ezt a témát már nem ér­demes szellőztetni — véleke­dik a dologról Kovácsné Tóth Mária tanácselnök —, hiszen a fát felaprítottuk, s mellette még azt a négy fát is kivág­tuk, amelyen még zöld leve­lek voltak, nehogy baj legyen. Utólag, soronkívül intézked­tünk. Azt is mondta még, erre már nem kellene a szót vesz­tegetni, mert nem tesz jót a tanács hírnevének. így igaz. Lehetne a tanulság megszív­lelendő: komolyabban kell venni a lakossági bejelentést. S a kárt, amely keletkezett (gondolok a rongálódásokra, a kétnapos munkára, az új vil­lanyoszlopok állítására), ki fi­zeti meg? Sokszoros szerencse — Kint voltam azonnal, amikor a fa kidőlt — így Vis- ki Sándor, a tanács vb-titká- ra. — A törzs valóban szá­raz volt, de még levél is volt az ágakon. A bejelentés meg­történt még nyolcvanban, ez igaz. Akkor is kint járt tőlünk valaki, s megállapította, hogy a fa még nem száraz. Erről papír is van. — Miért kellett várni há­rom évig? — Nem volt az sem tisztá­zott, hogy kinek a területén áll a fa, hogy ki az illetékes — szól közbe a tanácselnöknő. — Végül is kinek lett vol­na feladata mindezt tisztázni? — Természetesen nekünk, de az is igaz, hogy ha a la­kók nemcsak jelentgetnek, hanem vállalkoznak a fa ki­vágására, egyszerűbb lett volna. Mert azt a négy fát is csak nehezen tudtuk kivá­gatni — védi álláspontját az elnöknő. — A kárt ki téríti meg? — Hát a biztosító — mond­ja a vb-titkár. — Egyébként is ez olyan ügy, amely az or­szágban minden viharos na­pon előfordul. Annyit el kell ismerni, akkor kell a fát ki­vágni, amikor még nem okoz­hat kárt — mondja végül. Szerencse, hogy a fa kidő­lésének nem lett áldozata. Szerencse, hogy a betegállo­mányban levő villanyszerelő megszüntette a veszélyhelyze­tet. Szerencse, hogy az ÉMÁSZ szakemberei gyorsan dolgoztak, s így az utca lakói nem sokáig nélkülözték az áramot. Csupán az nem sze­rencsés, hogy egy jegenyefa döntsön az illetékesek he­lyett ... * Szalai Mária tam. Megállapítottam, hogy kérdéses kézbesítő körzetbe lévő 219 napilap-előfizetőbi augusztusban kettő, szepíerr berben egy tett észrevételt Hírlap elmaradásával kai csolatban. Az előfizetők szí mában csökkenés nem voít. Sajnos, a bejelentések szí ma egy-egy kézbesítő szabac sága, távolléte esetén emelki dést mutat. A bírált ide szakban a munkavállaló szabadsága miatt volt távc Megjegyzem, hogy a> hét vél kézbesítést rendszeresen ellí tó ellen eddig lényeges és: revétel nem merült fel. Lelkiismeretes dolgozóink: mi is igyekszünk megbecsü ni. Kellő indok nélkül nei bocsáthatjuk el. Viszont töb esetben volt már arra is pé da, hogy a hét végén felük tesen kézbesítő munkáját nem tartottunk Igényt... Ar tál József jelentkezéséről net tudtam. Ajánlkozását a hét v< gi alkalmi hírlap-kézbesítés re tudomásul vettem ... Amir lehetőség adódik, számítón ez irányú munkájára. (Mos hogy van jelentkező, már net kell? — Szerk.) Ügyfeleink észrevételeit, be jelentéseit nagy-nagy körül tekintéssel vizsgáljuk, és in tézkedünk. Fokozott ellenőr zéssel biztosítjuk, hogy gondok ne ismétlődhessenek. Szűcs István hivatalvezető, Gödöllő, 1, sz. postahivata'i összeállította: Kádár Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom