Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-23 / 251. szám

1983. OKTOBER 23., VASÁRNAP 3 V Közlekedésbiztonsági őrjái/atcn Pest megyében Az összkép nem jobb, mint máskor A baleseti statisztikák szerint romlott a közlekedési hely­zet Pest megyében, több baleset, s ezen belül is több súlyos vagy halálos baleset történt, mint egy évvel ezelőtt. Az orszá­gos kép sem kedvezőbb, s ez az oka, hogy országos méretű fokozott ellenőrzést tartottak a héten a közlekedéssel foglalko­zó szervek szakemberei. Az egyik ilyen akciónak, a Pest me­gyeinek voltunk tanúi. A Pest megyei Rendőr­főkapitányság egyik URH-s gépkocsijában Deutsch Ottó rendőr őrnagy és Chován György rendőr főhadnagy tár­saságában már kora reggei el­indulunk Dabasra. Útközben a szokásos hétköznapi forgal­mat látjuk, talán a rendőrsé­gi autó hatására túl szabályo­san közlekedőket. A telephelyen kezdődik Zubai Gyula rendőr száza­dos, a dabasi járási rendőr­kapitányság közlekedési al­osztályvezetője tájékoztat a mai akció céljából. — Mint mindig, ma is a közúti forga­lom ellenőrzése, s a közleke­dők segítsége a legfőbb fel­adatunk. A szabálytalankodók kiszűrésével a többiek zavar­talanabb utazását szeretnénk elősegíteni. Ellenőrizzük a for­galmi okmányokat, s a sebes- ségkarlátozások betartását. Gyakran tapasztaljuk egy- egy baleset vizsgálata során, hogy nem volt megfelelő a jármű állapota, s ez'is közre­játszott a baleset bekövetke­zésében. Ezt kívánjuk meg­előzni, amikor á Volán és a Közlekedési Minisztérium szakembereivel a telephelye­ken is ellenőrzést tartunk, rendben vannak-e a jármű­vek — mondta az alosztályve­zető. Következő állomásunk Her­mád, s mintha csak Zubai szá­zadost akarná igazolni Sztolá- rik József, aki az iratait kéjő Bakó Károly rendőr őrmester­nek, csak széttárt karjait mu­tatja. Otthon hagyta a papí­rokat. Az eredmény helyszí­ni bírság, és mihamarabb be kell mutatnia az okmányokat. Példa erre és arra Bugyin folytatjuk. A takso- nyi elágazásban a szolnoki Volán Liaz pótkocsis teher­autóját Botor Zsigmond rend­őr őrmester és Gyebnár And­rás rendőr tizedes állítja meg. Köles Mihály gépkocsivezető bemutatja a papírokat, s az alapos ellenőrzés nem talál hibát. A következő egy vontató, s az ellentéte az előzőnek. Ve­zetője, Németh Sándor ittas. Nincs nála személyi igazol­vány, forgalmi engedély, _ s nincsenek papírjai a platón szállított lengyel szénről sem. Az Árkovics János fuvarozó tulajdonát képező vontatón nincs hatósági jelzés. Ezek nem bocsánatos bűnök. Gazsó Gábor érkezik segéd­motorral a balesetveszélyes út­kereszteződésbe. Mint kiderül, személyi igazolvány és vezetői engedély nélkül. Ezt ő sem úszhatja meg, így nem szabad közlekedni. Az URH-rádióból értesü­lünk egy balesetről Apajpusz- tán. Irány a helyszín! Mire odaérünk, már megkezdte a szemrevételezést Peres János rendőr zászlós és Bognár Já­nos önkéntes rendőr. A CS 17-92 rendszámú törött Tra­bant az út bal oldalán az árokban egy fának ütközve pihen, mellette három lány, Márkus Ildikó, Szalai Judit és Vörös Erzsébet. Ök érkeztek elsőként, esti iskolába tartot­tak Buch Andreával és Garai Etelkával, amikor meglátták a Trabant sérült utasait. Azonnal átadták helyüket, s két társuk Zsigulival Kun- szentmiklósra elsősegélyre vit­te a két fiatalembert. Gáspár László, aki szintén arra járt, a rendőrséget értesítette tele­fonon. Még tart a helyszínelés, amikor visszaérkezik Pecznyik pdifiály, a sérült kocsi utasa. Elmondja, hogy bátyja, Iiászló vezetett, s ő nem tudja, hogy történhetett a baleset. A rá­dióból halljuk, hogy orrcsont­töréssel átszállították Kecske­métre a Trabant szerencsés vezetőjét. A szüret sem mentség Monoron Kovács György rendőr őrnagy, a járási köz­lekedési alosztályvezető ismer­teti a helyi viszonyoknoz ala­kított feladatokat: — Terüle­tünkön tizennégy vasúti átjáró van, idén még nem történt ezekben baleset, de tavaly több is volt. Nemcsak az ilyen akciókban vigyázunk különö­sen ezekre a veszélygócokra, mindig fokozott figyelemmel kísérjük forgalmukat. Másik sajnálatos specialitásunk az ittas vezetés. Ez borvidék, s most szüret van. Ez nem mentség, csak magyarázat, de nem enyhítő körülmény. Jó hír viszont, hogy terüle­tünkön csökkent a gyermek­balesetek száma — mondja befejezésül Kovács György. Előnyös elterelés Útvonalunk ezután Gomba, Bénye, Káva és Pilis. Az uta­kon fegyelmezett közlekedők, nyugodt, folyamatos haladás, ilyent kívánhat magának min­den, a közlekedéssel foglalko­zó szakember. Nagykőrösön Módra Balázs rendőr zászlós, a közlekedési előadó ismerteti a helyi gon­dokat: — Sok elterelés nehezíti mostanában a közlekedők gondját, de talán csökkenti is a balesetveszélyt, mert a gyakran változó útirányok és a viszonylag keskeny utak nagyobb figyelemre ösztökélik a vezetőket, Balesetmegelőző munkánk során az iskolákban elméleti képzést is tartunk pe­dagógusoknak, szülőknek és a tanulóknak egyaránt. Ennek is tulajdonítjuk, hogy bár az el­terelő utakon a nemzetközi forgalom is az iskolák környé­kén zajlik, nem fordult elő baleset. Az utcán ezalatt itt is folyik az akció, Székely Katalin rendőr őrmester és Fazekas László rendőr őrmester a BSZV tehtrautóját ellenőrzi. Kása Géza gépkocsivezető és Szerencsés László kocsikísérő papírárut szállít és a legna­gyobb rendben, csupán a ve­zető személyi igazolványa sza­kadozottabb a megengedhető­nél, ezt majd ki kell cserél­nie. A kerekesek városában Cegléden, a kerékpárosok városában a legtöbb gond a kétkerekűvel közlekedőkkel van — mondja Kiss György rendőr százados, közlekedési alosztályvezető —, no meg a szüreti időszak nagyszámú ittas vezetőjével. Az akció idején történt jellemző bal­eset: Nagy Gábor ittasan ve­zette kerékpárját, nem adott előnyt egy szabályosan közle­kedő motorosnak, összeütköz­tek, ,s a motoros súlyosan .megsérült. Vállkulcscsonttö- rést szenvedett. A 4-es úton Budapest felé haladva még néhány közleke­désszervezési problémával ta­lálkoztunk. Például: az 56-os kilométer környékén 40 km/ órás tábla csökkenti feleslege­sen az ott autózók sebességét. A Ferihegyi reoülőtéri úton autóút vége táblából kettőt is találunk, kezdete egy sincs. Értékelés később Az akció véget ért, már csak az értékelés van hátra. Deutsch Ottó, a Pest megyei közbiztonsági alosztály vezető­je szerint: — A fokozott el­lenőrzés nem csodaszer. Ma is olyan a közlekedési helyzet, mint máskor, nem jobb, nem is rosszabb, de talán ez az akció is hozzájárul, hogy ja­vuljon. Sok közlekedő kapott tájékoztatást az ellenőrzést végző kollégáktól, és jó né­hány szabálytalankodót emel­tünk ki — nem egyet hosz- szabb időre is — a forgalom­ból, akik eddig feIdőtlensé­gükkel veszélyeztették társai­kat az utakon. Elsősorban az ittasan vezetőkre gondolok, valamint a szabályokat sem­mibe vevőkre. Az akció valódi eredményét csak később, a következő időszak — remél­hetőleg kedvező jeleket muta­tó — baleseti statisztikáján lehet majd lemérni. Roóz Péter A képeken: Állj! Ellenőrzés (a cím fölött). Kosa Géza szondába fúj (a cím mellett), majd bemu­tatja okmányait Székely Katalin­nak és Fazekas Lászlónak (a cím alatt). Chován György felírta a baleset tanúinak neveit (lent). Németh Sándor vontatóvezető ez­úttal nem folytathatja útját (jobb­ra). Iratok nélkül motorozott, s bírságot fizet Sztolárik József (balra lent). Botor Zsigmond és Gyebnár András mindent rendben talál (lent középen). Csak a rend­őrautó láttára rendeződik egy sor­ba a bugyi telefongyáriak kerék­páros karavánja (lent jobbra). Erdős! Agnes felvételei £ Budapest volt a színhelye Az egyetem szerepe a környezetvédelmi oktatásban címmel rendezett UNESCü-szemináriumnak. 9 A Magyar Vöröskereszt országos vezetősége a szociális munka bővítéséről ta­nácskozott. @ Szakmai kiállítás nyílt Iskolaépítésünk címmel a fővárosban. ® A hét híre az is, hogy a Szer­vezési és Vezetési Tudományos Társaságban gazdasági lehetőségeink és a fejlesztés alternatívái témakörben rendeztek vitaülést. Probabilistic risk analysis összefoglaló néven tartja szá­mon a nemzetközi szakiroda- lom azokat a kockázatszámí­tási módszereket, amelyek se­gítenek a döntés megalapozá­sában. E módszerek közé tar­tozik az eseményfa, amikor az alaphelyzetből kiindulva vá­zolják fel a lehetséges „ága­kat”, azaz az események vár­ható — pozitív vagy negatív előjelű — sorrendjét, változa­tait, összefüggéseit. Van hi­bafa is, ez a keservesebb művelet, mert itt már vissza­felé mérnek fel, már meglévő eseményből kiindulva keresik az elkövetett — a bekövetke­zett — hibákat, okaikat. Alig­ha kétséges, a két fa közül melyik megmászása a sztm- patikusabb, a több eredményt ígérő, a csoport- és a társa­dalmi érdekek szemszögéből nézve hasznosabb. Mert az bizony már csak hibafára ke­rülhet, hogy a megye építő­iparában az év első felében — kivételek a minisztériumi cégek — csökkent a terme­lékenység, de: kerüljön hiba­fára! Mert okulni, tanulni kell belőle. Tapasztalataink szerint azonban nagyon cse­kély a hajlandóság a hibafa megmászására .., egyszerűbb azzal magyarázkodni, amivel mindent, mindenütt magya- rázgatnak; a megnehezedett gazdasági környezetet okolni. Mindenütt a világon erről vitatkoznak beavatottak és sokszorosan laikusok, mert — más és más társadalmi környezetben, eltérő fokon — a gazdaság nem látszik en­gedelmeskedni az emberi óha­joknak; a gazdaságot azon­ban nem óhajok kormányoz­zák. Gyakori hiba: összekeve­rednek az óhajok a lehetősé­gekkel. Technikai és piaci — értékesítési, felhasználási — okok egyaránt közrejátszanak a termelés egyre bonyolultab­bá válásában. A megye épí­tőiparában például megköze­líti a nyolcvanezret a felhasz­nált termékek — alapanyag­tól a csavarig, a távfűtés sze­relvényeiig — száma. Ezek­nek a javaknak a beszerzése akkor sem könnyű, ha min­denkor rendelkezésre állnak, hát még akkor mennyire nem egyszerű, amikor hol ez, hol az hiányzik...! Aminek meg­szokottnál is keservesebb ízé­be azért kóstol bele mostaná­ban a megyei építőszerveze- tek sora, mert exportmegren­deléseket vállaltaik, a külföl­dön dolgozóktól azonban nem kérdi a megrendelő, van-e va­lamilyen anyagellátási gond­juk ... ugyanis természetes­nek veszi, a pénzéért azt kell kapnia, ami a szerződésben áll. S tagadhatatlan, ez (len­ne) a természetes. Minél bonyolultabb a ter­melési feladat, annál inkább növekszik — ellentétben a közvélekedésben élő tévhittel — a döntést hozók köre. Egy- egy mérnökre, munkásra tel­jes technológiai sorok vannak rábízva — mint a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál vagy a Nagykőrösi Konzervgyárban —, azaz egy-egy döntésük messzire gyűrűző hatásokkal járhat, például a technológiai előírások felülbírálása stb. az adott helyen nem okoz za­vart, viszont a felhasználók seregénél béníthatja meg a termelést! Még inkább igaz az, amikor iparági, iparcsopor­ti méretűek a döntések, az ágazati, népgazdasági hord­erejű elhatározásokról vég­képp nem kell bizonygatni ezt. Ráadásul gyakran kény­szerhelyzetben mond igent vagy nemet a döntés megho­zója, ám a kényszerhelyzet nem egyenlő azzal, hogy egyetlen választási lehetősege ván, sőt, legtöbbször sokféle ea a választási lehetőség. Úttörők vannak ma még csupán a megyében a fejlesz­tési variációk készítésében — mint például a Lenfonó is Szövőipari Vállalat, a Forte Fotokémiai Ipar, az ikladi Ipari Műszergyár —, azaz a többbség az egyből egyet „vá­laszt”, s ha nem igazolódik a várt eredmény, akikor minden és mindenki hibás, csaik az, azok nem, ami, akik ráha- gyatkoztaik egyetlen lehetőség­re. Sajnálatosan keveredik a hiba és a kockázat, az óhaj­tás és a lehetségesség, a megtehető meg nem tett és a meg nem tehető a termelők — de: nemcsak a termelők — magatartásában, döntéseiben, azok végrehajtásában. A ter­melési eredmények javításá­hoz ezért meggyőződésünk szerint elsősorban nem anya­gi, tárgyi javak kellenek, ha­nem ódzkodás nélkül felállí­tott hibafák. Azért, hogy az eseményfáknak is talaj te­remtődhessék. Mészáros Ottó ESEMÉNYFA

Next

/
Oldalképek
Tartalom