Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-04 / 234. szám
4 Kfímmt 1983. OKTOBER 4., KEDD Egy nap a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban Befejeződött az átépítés Mától a Magyar Nemzeti Galériában Muzsikál az üllőn a kalapács Mint hallottam, a gyerekek már hetek óta izgultak. Aggód* va figyelték a meteorológiai jelentéseket, lesték az újságok előrejelzéseit. Még az elmúlt tanév végén szerették volna fölkeresni a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, de a természet megtréfálta őket. Bár május—júniusban nagy hőség volt, azon az egyetlen nation reggeltől estig ömlött az eső* A bőség zavara — Most tényleg szerencsénk volt — tárgyalták nagy komolyan a kapuban, az idegenvezetőre várva, a budapesti Albertfalva utcai iskola harmadik és negyedik c-sei. — Tegnap egészen el voltam keseredve, amikor a felhős égre néztem — tette hozzá egy kislány, akinek hátizsákja nagyobb volt, mint ő; mintha nem is egy vasárnapi kirándulásra, hanem legalább egyhetes túrára Jészült volna. Káldy Mária múzeumpedagógus, közművelődési csoportvezető régi ismerősként üdvözölte a pesti kisdiákokat, hiszen a negyedikeseik már nem először jártak itt. Ének-zene tagozatosak lévén, a programot természetesen, a mándi református templomban kezdték; ongonamuzsilkát hallgattak. A rövid kis hangverseny után meglepő szakszerűséggel ecsetelték a hasonlóságot és a különbözőséget a zeneakadémiai és az itteni orgona között. A Kisalföld tájegység számos, érdekes bemutatóval várta a látogatóikat. Lucza Dániellé, a Népművészet ifjú mestere, boszorkányos gyorsasággal hajtotta a fazekaskorongot a jánossomorjai lakóház udvarán. Mellette Pozsonyi Etelka szövő hívogatta őket karmantyúbaba- és gyap- júkesztyű-készítésre. gyapjú- és madzagszövésre. A bőség zavarával küszködve szaladgáltak egyiktől a másakig, nem tudván hirtelen választani a sokféle lehetőség közül. Aztán mindenki megtalálta a számára legkedvesebbet. Hívták kisinasnak — Idenézz anyú, milyen szép babát csináltam! — mutatta a gyapjúbábot édesanyjának a szőke, kék szemű Piroska. Szülei, nagyobb és kisebb testvére elismerően forgatták munkáját. Osztálytársai — kedvet kapván — azonnal Nagy szakértelem kell egy szobor formálásához Tegyünk még egy kis tejfölt a lángosral ostromolni kezdték a várandósság utolsó heteiben járó Etelkát, aki állapotát meghazudtoló fürgeséggel, lelkesedéssel tanítgatta a kicsiket az ősi mesterség fogásaira. Odébb egyre-másra kerültek ki a fürge kis ujjak alól az agyagszobrok. Mint Lucza Daniéba elmondta, egy-egy ilyen forgalmas napon egy mázsa agyag is elfogy. Aki már elkészült a munkával, arról érdeklődött. hogyan lehet otthon, a gáztűzhelyben kiégetni alkotását. A szilsárkányi kovácsműhely különleges élményt nyújtott. Tágra nyílt gyermeksze- mak kísérték a röpködő szikrák útját, s a zenészfülek rögtön észrevették, hogyan muzsikál az üllőn a kalapács. Kovács László, a múzeum kovácsa szíves szóval invitálta a kicsinyeket: — Melyikőtök kezeli a fúj* tatót? — Ki akar kovácsolni? Tamásnak hamar sikerült kézbe kaparintani a fújtató fogantyúját. s olyan lelkesen élesztgette a tüzet, hogy megkérdezték, vajon nem szerződné el “ ldsihasnak. Á fiúkat is megelőzve, elsőnek a szemüveges Borika markolta meg a kalapács nyelét és a föltüze- sített vasdairab hideg végét. A nagy igyekezettől még a nyelvét is kidugta: megpróbálta a ritmusos munkát. * — Addig üsd a vasat, amíg meleg! — kiáltott - föl valamelyik gyerek a fölfedezés örömével, megértve a közmondás lényegét. Hamuban sült lángos Aztán újabb és újabb nézői akadtak a diákok fölszabadult, újdonságot élvező tevékenységének. Először a hazánkban ülésező Római Klub tagjai figyelték nagy élvezettel őket, maid miután egy óra múlva sem lehetett a tanulókat odébbcsalogatni, a Mező- gazdasági, Erdészeti és Ültetvényes Dolgozók Viláig'zövet'-é- gének IX. nemzetközi konferenciájára hozzánk érkezett delegátusok szemlélték mosolyogva, amíg egy komoly, tudós külsejű bangladesi úr maga is kedvet kapott egy kis kovácsmunkára. A mosorszentmiklósl titíró- malomban mintha már elfáradt volna Manci, a ló. Bár az is lehet, hogy vasárnap lévén, nem volt kedve dolgozni. A kicsinyek nagv örömére azonban békésen tűrte, hogy sorra meglovagolják. Lent, a Felső-Tisza vidék tájegységben a lángossütés és a vajköpülés aratott osztatlan sikert. A kislányok, kisfiúk Bű, de Ügyes a nénit Vajon mikor lesz kész a kármántyúbaba? Trencsényi Zoltán felvételei lelkesen köpültéik a vajat, amellyel aztán megkenhették a köziben kisült dángóst. A külföldi vendégek mosollyal, si- Riogatással köszönték meg a diáikok kínálását; látható él vezettel fogyasztva a sonkádi sütőházban készült „hamuban sült’’ finomságot. Pedagógus, szülő, gyerek töltötte együtt ezt a hétvégét. Jól érezték magukat, akárcsak az a több, mint két és fél ezer ember, aki az évad utolsó bemutató vasárnapján látogatott ide. Tarsolyukban olyan élményeket vittek magukkal ezek a városi diákdk, amelyek hasznosságát az is bizonyítja, hogy hazafelé már az ősi népi mesterségek otthoni gyakorlásénak, folytatásának módozatait tárgyalták az őket némi ijedtséggel hallgató apuval, anyuval. Körmendi Zsuzsa Új szerzemények Az Aszódra kirándulók ez ideig zárva találták a Petőfi Múzeumot. Decembertől azonban új köntösben várja ismét az érdeklődőket. Befejeződött a teljes felújítás, s az új raktárépület is elkészült. így nem csupán a nagyközönség láthatja a szépen rendezett teljes anyagot, hanem a dolgozóknak is kedvezőbb munkakörülményeket teremtettek. A környék értékei közül is sok minden kerül Aszódra. így a Petőfi Múzeumban látható majd egy ikladi, német nemzetiségű kisparaszti család teljes tárgyi és eszköztára. Századunk művészete A Magyar Nemzeti Galériában tegnap bemutatták a sajtó munkatársainak a gyűjtemény új, állandó kiállítását, amely A XX. századi festészet és szobrászat címet viseli. E kiállítással a legújabb kor is beilleszkedik abba a történeti képbe, amelyet a Galéria nyújt a magyar művészetről, a középkortól a legutóbbi időkig. A tárlat — amelyen mintegy másfél száz művész 510 alkotása látható — a XX. század művészetének alakulását e történeti folyamat szerves folytatásaként mutatja be. Bereczky Loránd főigazgató és Csorba Géza főigazgató-helyettes elmondta, hogy az új kiállítás megfelelő értékgaranciákkal és történelmi szempontokkal rendelkezik, ami a válogatás módját illeti. Az anyag a nagybányai művészettel kezdődik és a hatvanas évekig terjed. A rendezők történelmi szintézisre törekedtek, két és fél éves előkészítő munkájuk során. Igyekeztek a legfontosabb tendenciákat a legkarakterisztikusabb műveikkel jellemezni. A XX. századi festészet és szobrászat című állandó kiállítást ma délután négy órakor Sarlós István, a Miniszter- tanács elnökhelyettese nyitja meg a Budavári Palota C-épü- letében. Ceglédi ősz finálé Felívelőben a dzsessz csillaga Cegléd főterén, a sárguló lombú platánok alatt, három napig tartó vigalommal ért véget a Ceglédi ősz ’83 eseménysorozata. Ezen a hétvégen minden együtt volt a programban. ami az egész vállalkozást jellemezte: a vidámság, a mulattatás, a sokféle látni-, hallanivaló. Szinte megállás nélkül váltották egymást a rendezvények. Sátorsor a téren Á formatervezett, színes sátraik sora fel-felvillantott néhányat a város üzemeinek jellegzetes termékei közül. Az ÉVIG egy egész kirakatot megtöltött barkácsgépeinek bőséges választékával. A PEMÜ cipőgyára legújabb modelljeit mutatta be. Öröm, hogy a két üzem termékei helyben is kaphatók. A mezőgazdaságot a Ceglédi Állami Tangazdaság képviselte gyönyörű gyümölcseivel, édes mustjával, saját készítésű hurkával, kolbásszal. Szomszédságában a Középmagyarországi Pincegazdaság italait mustrálhatták a nézelődők. Kivonultak az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat, a Dél-Pest megyei Áfész és a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat boltosai is. Néhány kiskereskedő kínálata színesítette a bemutatót. A vásári nézelődőknek másféle élményekben is részük volt. A Kossuth-szobor tövében felállított színpadon a nagykőrösi, a ceglédberceli és a ceglédi zeneiskolai fúvós- zenekar váltotta egymást. A ceglédi Kossuth Művelődési Központ citerazenekara, néptánccsoportja is kitett magáért. Vetekedett velük a Nagykőrösről átrándult aszA háromnapos rendezvénysort a Rockszínház sikeres fellépése zárta a ceglédi tornacsarnokban Apáti-Tóth Sándor felvételei szonykórus és citerazenekar. A gyerekek figyelmét bábelőadás kötötte 1«, mert minden korosztálynak kedvében jártak a rendezők. Ismét örömzene Voltak másfajta, magvasabb műsorok is. A pártszékház aulájában egy helybeli művésztanár, Sárközy Erzsébet pasztell; eiből nyílt figyelemre méltó kiállítás. A zeneiskola a dz.sesszzongoristák fesztiváljának adott pódiumot. Gonda János, Vukán György és Szabados György társaságában fellépett a ceglédi származású Bori Viktor, aki nemrég fejezte be a főiskolát. Úgy tűnik — évtizednyi szünet után — ismét emelkedőben a városban a dzsessz csillaga. A jövőben más előadóművészeket is szerétének meginvitálni. rendszeressé téve bemutatkozásukat és a közös örömzenét. Tv-FIGYELŐ Kafka. Ha valaki, akkor Bálint András abszolút filmszínész. Amióta csak a pályán van — s ennek már majdnem húsz esztendeje —, rendre filmszerepeivel szeretteti meg igazán magát. Tapsolják persze eleget a színházban- is, de amit a kamerák előtt művel, az valahogy mindig más, mindig több. Miért? Föltehe- tőleg azért, mert visszafogott lénye csak közvetlen közelről figyelve mutatja meg igazán magát; feltárulkozásai olyan szemérmesek, hogy azokból a teátrumi néző a kelleténél sokkal kevesebbet érez meg. Mindezt eddig is jól tudtuk róla, ám most, hogy a budapesti művészeti hetek keretében a televízió bemutatta azt a műsorát, amelyben Franz Kafkának Levél apámhoz című monológját adja elő, film- — s egyúttal természetesen tévé- —, színészi erényei egészen remekül csillogtak. Egyes egyedül töltötte ki a terjedelmes műsoridőt, mégpedig úgy, hogy az adás egyetlen pillanatában sem éreznet- te a néző: fárad, aki beszél, kurtább is lehetne ez a fiúi panaszkodás. Nem, mert a Szerelmesfilm hajdani nagykamasza úgy lendült neki újból meg újból az eddig jósze-f rivel ismeretlen kafkai szöveg fölmondásának, hogy az egymásra következő traktusok mindegyike rejtegetett valami sajátos izgalmat. A fő diadal mindezeken túl az volt, hogy az ifjú Franz sérelmeit, elégedetlenségeit úgy hallottuk vissza, mintha közvetlenül nekünk, rólunk, miattunk íródott volna azoknak minden egyes szava. Bálint András — első számú felfedezőjével, foglalkoztatójával, az Oscar-díjas Szabó István rendezővel együttműködve — az érzelmek és indulatok olyan általánosításáig jutott el ebben a szerepében, hogy tényleg mindenkihez szólt. A látszólag privát oör- lekedésekből minden apák és minden fiák kölcsönös elégedetlenkedésed bomlottak ki. Két férfi. . Ha egészen más színhelyen és egészen más jellegű szöveggel az ajkukon, szintén a színészek tették úgy ahogy elviselhetővé a Telepódium soros előadását, a Két férfi az ágy alatt című bohózatot. Ez a megcsalási, megcsala- tási — egyszóval kölcsönösen óhajtott és .végrehajtott fel- szarvazási —, hajcihő az irodalomtörténet tanúsága szerint Dosztojevszkij tollán született, ám az a félreértés-sorozat, amely a Vidám Színpadon vergődött tova, és amely végül is a jobb sorsra érdemes előfizetők elé került, nos, ez a játék jellegzetesen pesti valami volt. Hiába viselt a szereplők egy része orosz tiszti ruhát, hiába nevezték az egyik hölgyet Glafirának, a másik urat meg Torogovnak, a légyottok és a rajtakapások egytől-egyig a századforduló tájékának magyar fővárosát, pontosabban annak jellegzetesen polgári társadalmát idézték. Mármint olyképpen, ahogyan azt a gyors fogalmazású kabarészerzők látták és láttatták. Ezek a Glafirák, illetőleg Torogovok — rájuk passzoló magyar nevet hadd ne kelljen keresni — pedig csak úgy és annyira élnek, ahogyan és amennyire alakítóik pillangólétüket fontosnak tartják. Vagy csak egyszerűen jelen vannak, vagy — mint például Juliette szobalány megtestesítőjének, Hernádi Juditnak esetében — kilépnek abból a szürke-rutinos két dimenzióból. (Ez a hasonlat, ugyebár, itt nem kevéssé találó?!) Akácz László A tornacsarnok vadonatúj épülete jól vizsgázott ezekben a napokban. Rendezvények egész sorának adott otthont. Pótolja a művelődési központ átépítés alatt álló színháztermét. A Dél-Pest megyei Áfész által rendezett divatbemutatón zsúfolásig megtöltötte a közönség. A látvány legnagyobb érdeme, hogy a manökenek csupa olyan holmit sétáltattak meg^ a közönség előtt, ami kapható. A Uj műfajjal ismerkedtek Méltó esemény tett pontot az őszi programsorozat végére. Vasárnap este a Rockszínház Lázadók című műsorával fejeződött be a tarka kaval- kád. A városi tornacsarnokot főként a fiatalok szállták meg. Űj műfajjal ismerkedtek; Várkonyi Mátyás zeneszerzőkarmester zenekara és a színpadi szereplők a rockzene elmúlt három évtizedének em!é- kezetes dalait elevenítették fel, majd az E vita. Jézus Krisztus szupersztár, West side story és a Hair ogy-egy betétje hangzott fel. A zene és az ének egyenrangú társa volt a jó koreográfiára mozgó tánckar. A hosszan tartó taps megérdemelten jutalmazta a társulatot. Tamasi Tamás A tőmegfutöverseny legfiatalabb résztvevője a tatabányai Horváth Derei volt. A hároméves kisfiú éflesanyja kíséretében futotta végig a távot. Képünk a célba érés után készült.
