Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-22 / 250. szám

Jegyzet Nem értem A szerződéses fodrászüz­letben azt gondolom: — tönkretették ezt a boltot az itt dolgozó fiatal lá­nyok. Mert lám, bömböl- tetik azt a fránya magne­tofont, rezegtetik a dob­hártyámat a decibelek. Ütba esett eddig jövet, menet, hogy úgy mond­jam, s ha már végképp nem volt időm, évtizedek óta itt, a pályaudvaron szedettem rendbe hetekig elhanyagolt frizurámat. Ez lenne tehát a búcsú vendégeskedés? A zenét lassan kezdem megszokni, s míg várako­zók, azt észlelem, hogy jövögetnek a vendégek. Igaz, mások, mint az ed­digiek. Nem a negyvenes, ötvenes korúak, hanem a fiatalabbak, s a fodrász­nők a nemek között sem válogatnak. Egyikük a női, másikuk a férfi ven­dégekkel foglalatoskodik, az ár sem túl magas, min­denkire időben sor kerül. Amit az egyik korosztály elveszített, azt nyerte má­sik kettő, s itt az a fontos, hogy a bevétel nőjön, ezért a muzsika, csaloga- tónak. — Szereti a kezemet? kérdezi a fodrász kisasz- szony, miközben szesszel dörzsöli a vendég haját, masszírozza a homlokát. — Azt is — válaszolja a vendég, s ezt elismerő mosoly nyugtázza, majd miközben a kolléganő kó­lát tölf a poharába, bocsá­natot kér, s megkérdezi: — kér a kedves vendég? Várok és gondolatban már kisvárosom utcáin, terein kóborolok az esti fényforrások új formáit felidézve. Kivilágított nyíl mutat lefelé, oda, ahonnét a fodrászokéhoz hasonló disz­kózene árad, s a nyíl alatt az új konténerház, vagyis üzlet forgalma bo­nyolódik. A zene minde­nütt felhívó, csalogató esz­köz. Kezdenek költeni a reklámra, s születik egy-két jó ötlet is, az eddigi sok ötletszegény, formális meg­oldások után. A privát szaküzletben természetesen lehet kapni azt, amit az államiban nem, ha pillanatnyilag hiányzik az áru, megígérik, hogy x napon majd lesz. tudnak mosolyogni, értik a tréfát, s olykor azt látom, hogy még házhoz is szállítanak. A szőnyegtisztító oly diszkréten varázsolta újjá másnapra a hivatali szobák szőnyegeit, hogy észre sem vettük. Ám másnap az író­asztalokon kézzel írt leve­tet hagyott, személyhez il­lő megszólítással: — Remé­lem. meg lesz elégedve a munkámmal. Nincs titlzárnőjük, önma­guk adminisztrátorai, a dol­gokat a végletekig leegy­szerűsítik. A műszerész már nem győzi vállalni a mun­kát, de vissza sem utasít, hanem átadja a kolléga névjegyét, aki a lehető leg­gyorsabban megjelenik a szerszáma' al. tgv aztán megy a bolt. Így kellett vol­na menni eddig is mondjuk, azoknak a szerződésesek­nek, melyek korábban ál­lamiak voHak, s valahogy így kellene értelmezniük a munka fogalmát az állami szolgáltató és kereskedel­mi intézményekben is egye­seknek. Akik most közülük váltak ki, bizonyítják, hogy így lehet és lay kell, s ak­kor jön a pénz is a ház­hoz. Bevallom, nem vagyok maszekpárti, bár helyeslem hogy a szolgáltatások fehér foltjait ők tűr.' .tik el. IgaZj más ösztönzi őket erre, az ember természete szerint. Csupán azt nem értem az egészből; ha "O'* mini kis üzletből meg lehet élni. többszörös hasznot nyerni, miért nem tudták a szolgál­tatás és kereskedés e jeles mesterei ezt korábban is produkálni, állami keretek között? És miért nem tud­ják néhány állami, szövet­kezeti cégnél ugyanezeket az eredményeket vroduká! ni. ha már konkrét bizonyt tást nyert, hogy lehetne? Kovi'e" T. István Állandó Madách-kiállítá . HMM? :v-v>;-:v A Madách Imre Művelődési Központban az évforduló kapcsán állandó Madách-kiállítást rendeztek. A fotódokumentációs kiállítás anyagát Papp László, az Izzó művelődési titkára közel kétéves gyűjtőmunkával készítette el. Az intézmény ezzel a kiállítással is méltóképpen szeretne megemlékezni névadójáról. Padánszki (elvétele Szülők, iskolák, üzemek Önzetlenül a környezetért Lukács Györgynének, az 59- es választókerület tanácstag­jának a kezdeményezésére a körzet lakói vállalták, hogy társadalmi munkában elvég- ziik a Deákvári főút, a Rigó utca, a Sirály utca és a Har­kály utca külső részében a jár­dát szegélyező sövénysorok ki- ültetásét. A kommunális költségvetési üzem 1200 tő növényt biztosí­tott a munkához. Az árokásást és az ültetést az érdekelt lakó­kon kívül segítette a Radnóti Miklós Általános Iskola 6. a. osztálya — Varga Györgyné tanár vezetésével —, a DCM sejcei kőbányájának együk szocialista brigádja és a Váci Tejüzem KISZ-brigádja. Tíz szülő is jelentkezett a munka színhelyén. Nonstop műsor A gyerekek kedvére A szabad szombat és az azt követő vasárnap hasznos, kel­lemes eltöltéséhez szeretne segítséget nyújtani az új ve­zetés alá íkerült Madách Im­re . Művelődési Központ.'.-: Szombaton reggeltől »vasár­nap estig — Madách-hétvége címen — gyermekeknek, fel­nőtteknek vonzó programot ál­lítottak össze. Október 22-én délelőtt 9 óra­kor játékcsere vezeti be a mű­sort, lehetőséget adnak a leg­kisebbeknek a még jó állapot­ban levő, de megunt játékok kicserélésére. 10 órakor a 34-es teremben Népek művészete címmel zenés, irodalmi mű­sor szórakoztatja a gyermeke­ket, egyidőben a 8-as terem­ben — felnőtteknek — vetítik a Mario és a varázsló című filmet. Lehetőség van utána ifj. Nádasi László rendezővel való beszélgetésre. Délután Játsszunk pantomimet címmel mutat be vidám, szórakoztató műsort a Ludens Pantomim együttes, majd a Kontaktus csoport műsora zárja be az el­ső napot. Vasárnap délelőtt bábkészí­tést tanítanak a felnőtteknek, egyidsjűleíjf,.,Játékos ügyességi vetélkedőt rendeznek a gyer­mekek számára. Délután , 3 órakor á színházteremben bemutatják — a fővárosban nagy sikert aratott — Varsói melódia című lírai játékot. P. R. Penc Új (izesncsisjRsk A közelmúltban műszakilag "átadták Penc-Téglaházán az Agroflóra üzemcsarnokot. A fóti Vörösmarty Termelőszö­vetkezet dolgozói ebben az üzemben őrlik, csomagolják majd a fűszer- és gyógynövé­nyeket. Jelenleg az őrlő-szi- táló és más munkagépek üzembe helyezését végzik a szakemberek. A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI E'S VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 250. SZÄM 1983. OKTÓBER 22., SZOMBAT A szakembereknek sent árultak e! semmit Mitől gyanús a víz felszírt® ? ZiSIdes színű, kénszogú A Cserhát erdeiben eredő Gombás-patak a völgyekben lassan csordogál lefelé, miköz­ben a vize a kis erecskéktől felduzzadva, városunk déli szélén folyik a Dunába. Fel­jebb még apró halacskák fi­cánkolnak az áttetsző hullá­mokban, de lejjebb városunk határát már szennyvízként hagyja el. A stadion bejára­tának közelében torkollik egy szennyvízcsatorna a patakba, melyen keresztül a húsipar és a Forte szennyvizének egy része távozik a befogadó Du­nába. Ettől feljebb nincs szennyvízcsatorng, mégis elő­fordul, hogy elszíneződik a patak vize. Fehér lepedők Szeptember közepe táján többen jelezték, hogy a Gom­bás-patakba valamilyen zöldes színű, bűzös, kénesszagú-anya­got engedtek, mely messziről érezhető volt. A meder alján és a növényzeten fehér anyag rakódott le. Ez a fehér lepe­dék nagyon emlékeztetett ben­nünket a múlt év hasonló idő­szakában történt vízszennye­zésre. amikor a halivadék pusztulását jelentették. Erről írtunk 'is • lapunkban 1982. október 14-én — azzal, hogy várjuk az illetékesek válaszát. (Azóta is várjuk!) Honnét kerülhetett ez a bű­zös anyag a patakba? Sokan habozás nélkül a Forte gyárra gyanakodtak, annál az egysze­rű oknál fogva, hogy a Gom­bás-patak keresztülfolyik a gyár területén. Nem felada­tunk — s nem is lehet — az ügy kiderítése. Mégis megke­restük a gyár környezetvédel­mi felelősét, hogy „tiszta vi­zet öntsünk a patakba”! Bodó Árpád főenergetikus, környezetvédelmi felelős végig­kísér a gyáron. Bemutatja a szennyvíztisztító berendezésü­ket, amely közel 30 millió fo- intba került.. Itt szűrik ki az ér­tékes ezüstöt a szennyvízből. Az OVH egyedi határértéket engedélyezett a gyárnak, mely szerint a szennyvízcsatornába kerülő víz literenként egy mil­ligrammnál több ezüstöt nem tartalmazhat. Ezt a vízügyi szakemberek évente többször is ellenőrzik. A szennyvíz- tisztítás után visszamaradó ve­szélyes iszapot a budapesti MÉH Vállalathoz szállítják, ahol kivonják belőle az ezüs­töt. Olaj is A Gombás-patak fölött egy kis hídon állunk. Itt még nem látni fehér lepedőket a patak alján, viszont széles csíkban folyik az olaj. — Ez az olaj már napok óta folyik. Az ön által említett szennyeződés is felülről, gyá ron kívülről jött. Ahogy emlí­tette azt a fehér lerakódást, már emlékszem a múlt évi szennyeződésre is. Fehér, ha bős, szappanos oldathoz hason- lítható víz folyt felülről végig a patakon — mondta Bodó Árpád. — Az olajat tudjuk honnét folyik. Vác alsó vasútállomás­tól a vasúttal párhuzamosan kőlapokkal kiépített csatorná­ból, De a fehér lepedék ott még nem latEató. ” Megismerkedünk a gyár víz­lágyító berendezésével is, amelynek célja, hogy a beér­kezett ipari vízből kivonják a vízkövet, hogy az ne a kazá­nokban, fűtőcsövekben rakód­jon le. — Amikor beindult a víziá gyító berendezés, a visszama­radó mésziszapot a patakba éngedtük, de az tejfehérré változtatta a vizet, ezért már 1981-ben zárt acéltartályokban gyűjtjük a mésziszapot, ahon­nét szippantókocsival szállít ják el — folytatta a környezet- védelmi felelős. Vizsgálódásunkat a patakon folytattuk, hiszen mindketten szerettük volna tudni, mi ke­rülhetett a vízbe. A gyár kö­zepe táján jól láthatóan fehér lepedék borította az iszapot, a növények szárát. — Ez az az anyag, amely a szennyeződés után lerakodott. Feljebb nem láttuk. Mi a vé­leménye? — Tény, hogy van. Látni a patak alján, de nem tudni mi lehet. Csak mésziszap lehetne, de az elképzelhetetlen, mert teljesen zárt rendszerben van. Nem itt került a vízbe, hanem felülről jött. Azért rakódott itt le, mert feljebb gyorsabb a víz sodrása — mondta Bodó Árpád. — A vasúttól feljebb neim láttam ezt a lerakódást, pedig ott szintén lassú folyása van a pataknak, sőt, még ki sincs kövezve. Egyszerű \ lenne a megoldás, ha tudnánk milyen anyagról van szó. Még titok A Forte laboratóriumában készségesen nagyító alá vették az iszapot és néhány nap múl­va meg is kaptuk az ered­ményt. Csupán egyetlen szépséghi­bája van a dolognak, hogy olyan általános analitikai ada­tok birtokába jutottunk, me­lyek még a vízügyi szakembe­reknek sem árultak el semmit. Főleg azt nem, 'mitől zöldíilt meg a víz és mitől volt napo­kig olyan éktelen bűzös szagű. Nagyon sajnálnánk, ha a Gombás-patak mocskos, holt vízzé válna, akkor, amikor az elképzelések szerint a városi szennyvíztisztító telep bővítése után a patakba ömlő szenny­vízcsatornát átkötik a városi hálózatra, és a meder rende­zését is folytatják, a Dunáig. Dénes János Sport Labdarúgás Szombaton, 11.30 órai ke? dettel lesznek az ifjúsági baj­nokság 11. fordulójának mér­kőzései : a Kösd—Márianoszt- ra, Váci Amatőr—örbottyán. I. osztályú felnőtt mérkőzések 13.30 órakor kezdődnek: Kösd —Márianosztra, - Váci Amatőr —Örbottyán. Serdülőbajnokság, 8. fordu­ló, de. 10 órakor: Szokolya— Dunakeszi VSE, Vácduka— Fortuna, Főt—Verőcemaros, Göd—Dunakeszi SE. Vasárnap az ifjúsági mérkő­zések 11.30-kor kezdődnek: Vácduka—Galgavölgye, Szob— Rád, Kóspallag—Nagymaros, Váchartyán-^Vácrátót, Letkés —Vámosmikola (Vámosmiko- lán 1). 1. osztály, ti. forduló, 13.30 órakor: Vácduka—GalgavÖl- gye, Szob—Rád, Kóspallag— Nagymaros, Váchartyán—Vác- rátót, Letkés—Vámosmikola (Vámosmikolán 1). A sorrendben első csapatok játszanak a hazai pályán, ki­véve a. Letkés—Vámosmikola mérkőzést. Elhunyt Kisze! János 66 éves korában, hosszú br tegség után elhunyt Kiszel Já­nos. A felszabadulás után pártmunkásként dolgozott Vá­cott. 1952-től 1962-ig a városi tanács elnöke, utána nyugdí­jazásáig a Dunamenti Regio­nális Vízmű és Vízgazdálko­dás' Vállalat igazgatóin, ISSN 0133-2759 (Váci Hírlap) — Munkalapra dolgozik — mondja a „főnök” —, az ő ká­ra, ha mulaszt, de az idejét mindenképpen le kell dolgoz­nia, hiszen tsz-tag. Ez így megy mióta itt vagyok, nem is méltatlankodik ezért senki. — Hányah dolgoznak az üzemben? — összesen harmincötén va­gyunk. Huszonegy tanulónk is van. ök váltva dolgoznak. Egyébként szakmailag teljes a gárdánk. Minden szakmunkára van szakemberünk.. — Munka után mivel foglal­kozik? Mi a hobbija? — Otthon autót javítok, va­lóban hobbiból. Régi iparos családból származom. A fiam is majd az én szakmámat foly­tatja. A dédapám kovácsmes-* tér volt, apám pék, megszok­tam a kétkezi munkát. Itt irá­nyító munkát végzek, otthon a fizikai munka iránti igénye­met elégítem ki. Az autó nem­csak mesterségem, szenvedé­lyem is! — Másra nem is jut ideje? — Kell hogy jusson. A mun­kahelyemen a pártbizottság tagja vagyok, Dunakeszin pe­dig tanácstag. — Társadalmi elismerés? — Négyszer voltam kiváló dolgozó, legutóbb ebben az évben augusztus 20-án. Még folytathatnám a kérde zősködést, de sokan ad­ják itt egymásnak a kUincset. Sós Lajos, is, mint energetikus működ­tem. Akkor traktorok fogyasz­tásának beállításával és méré­sével foglalkoztam. Ezt köve­tően egy .másik üzemrésznek voltam a vezetője, s 81 óta visszatértem ide. — Sok itt a munka? Megéri a termelőszövetkezetnek, hogy egy külön üzemegységet tart­son fenn, kizárólag autójavítás céljából? — Nagyon nagy az autó­parkunk. Nézzen csak nyugod­tan körül, itt nem lát lógó vagy dologtalan embert. Min­denki pontos beosztás szerint dolgozik. A belső forgalmunk meghaladja a nyolcmillió fo­rintot, a kapacitásunk külső munkákat is lehetővé tesz. A külső javítások elérik a négy­milliós értéket. Fiatal overallos fiú lép be az irodába. — Imre bácsi, haza kellene ugranom fél órára. Most szól­tak, hogy megjött a szenünk. — Rendben van, majd akkor jelentkezz, ha visszajöttél, s aztán annyival megíoldjuk a műszakot! A fiatalember elégedetten távozik. Látszik, hogy meg­szokta az ilyen egyezséget. ‘ ért, a felső vezetés és a be­osztottak kívánalmai között lavíroz, a béke látszata miatt. — Hogyan lett „professzor”? — Tréfás ügy. Egyik bará­tom autóját javítottam. Á fel­tételem az volt, hogy a szét­szedett alkatrészeket javítás előtt neki kell megtisztítania. Ez egyébként is szokásom. Természetesen ez nem sikerült rögtön, s én mindig visszaad­tam, akkor is, mikor ő már azt hitte, hogy teljesen tiszta. Erre mondta ő, hogy olyan va­gyok mint egy professzor, aki minden munkát egyetemi szin­ten követel. Később rajzolt egy „professzori diplomát” is, ezt otthon a garázsomban őr­zöm. Azóta is így hív, és ke­res telefonon, ez azután kiszi­várgott és elterjedt. — Mióta dolgozik a gödi tsz-nél? — 1966 óta, vagyis 17 éve már. Budapesten érettségiztem a Fáy Gimnáziumban. Ezt kö­vetően lettem autóvillamossá­gi szerelő tanuló. Mikor ide ke­rültem, szerelőként kezdtem, majd csoportvezető-helyettes és 74 óta csoportvezető va­gyok. Volt egy kis kitérőm az energiaválság kezdetén, mikor Munkásarcok k professzor diplomája Ua festő lennék, így első pil- •“ lanatra, biztos róla feste­ném meg a mai munkás képét. Alacsony, amolyan „sűrű” em­ber, a professzor! Honnan került ez a ragad­ványnév, a neve mellé? Wie­dermann Imre a Dunamenti Mgtsz autójavító műhelyé­nek a vezetője. Szándékosan nem főnököt írtam, mert a ve­zetési stílusa semmiben sem emlékeztet az igazi „főnökö­kére”. — Imre barátja is a „me­lósoknak”, bár igaz ami igaz, nem kimondottan lágyszívű ember. Nem haragvó, inkább sértődékeny — mondja az egyik szerelő. — Imre használja a vissza­pillantó tükröt, nem felejtet­te el, hogy ő is szerelő volt. Ma sem viselkedik másként — így mondja a másik. — Valóban mindenki csak szereti magát? Ellenségei, el­lenfelei nincsenek is? — Szerencsére vannak! No, mondjuk ellenségeim talán va­lóban nincsenek, de velem egyet nem értő ellenfeleim azért akadnak. Szerencsére! — Szerencsére? — Igen. Mert ha nem len­nének. az azt jelentené, hogy netm vagyok önállóan gondol­kodó ember, hanem csak amo­lyan koncepció nélküli, sod­ródó opportunista szolgaiélek. Olyan, aki mindenkivel egyet-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom