Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

1983. OKTOBER 8., SZOMBAT A Csepel Autógyárral Hármas kooperáció A Csehszlovákiában kifej­lesztett új hidromechanikus se­bességváltó kísérleti példányait már beszerelték az Ikarus gyár mátyásföldi üzemében a 400- as típusú ugyancsak új autó­buszcsalád próbajármű vei be. Ezek, a szovjet intézetekkel közösen kialakított új városi buszok a következő években fokozatosan felváltják a jelen­leg is futó és népszerű 200-as autóbusz-típusokat. A hidro­mechanikus sebességváltók 4 és 5 sebességfokozatban ké­szülnek, és valamennyi válto­zatát Ikarus járművekben pró­bálják majd ki. A csehszlovák járműipar már évek óta kooperációs partnere az Ikarusnak. Első­sorban a csehszlovák utakon közlekedő magyar autóbuszo­kat szereltetik fel a Prága tí­pusú sebességváltókkal. Ezek­kel a korszerű egységekkel évente 300—400 autóbusz gör­dül le a futószalagokról. Egyébként Kubában szintén csehszlovák sebességváltókkal felszerelt Ikarus 260-as váro­si autóbuszok közlekednek. A két ország járműüzemei­nek távlati elképzelései között szerepel egy hármas kooperá­ció szervezése, a Csepel Autó­gyár, a prágai sebességváltó­gyár és a szovjet Ivovi autó- buszgyár között. Változnak a csillagképek Piszkéstetőn az MTA Csillagászati Kutatóintézetében, az ob­szervatórium csillagászai több mint két évtizede figyelik a változó csillagokat és a tejútrendszert. Munkájukat három spe­ciális távcső segíti. Közöttük az egyik hazánk legnagyobb —, két méter tükörátmérőjű — teleszkópja. Ez fotografáiásra, fo- toelektromos észlelésre és színképelemzésre is alkalmas. Az automatikus méréseket számítógép segíti. Az obszervatórium részt vesz az Interkozmosz programban, és tudományos tapasz­talatokat cserél a szocialista országok csillagászaival. A képen a Zeiss gyártmányú óriás távcső. Az ország minden fájáról érkeznek Csöndes napok az üdülőben Tóalmás. A község nevének hallatára zöldellő gyümölcsöskertek övezte víztük­röt képzel maga elé az ember. S bár tó nem fogadja az odalátogatókat — a mai név az egykori Tótalmásból származik — mint már többször is tájékoztattuk olva­sóinkat —, mégsem csalódnak a környezetben. Ma már több mint 350 üdülőtelken nyaralnak, pihennek a környékbeliek. Egy kicsi tó azért megbújik a SZOT gyermeküdülő 56 holdas parkjában. Igaz, annak díszéül mesterségesen hozták létre, s tükrén már évek óta nem csónakázhat­nak az üdülő lakói, mert a SZOT főigazgatóság horgászegyesülete tart arra igényt. Az évszázados fák alatt, fodrozódó .víz azonban így is hosszú időre megmarad a beutalt gyerekek emlékezetében. Kis falu — kis gond? Ha gyűjtenek, mindenre jut Hász percnyire lesz majd a főváros Egy kis község tanácselnökének keserű megjegyzése jutott eszembe, amikor Cjhartyánba indultam. Azt mondta, hogy a települések életére éppen fordítva igaz az a mondás, miszerint kisgyerek kis gond — nagy gye­rek nagy gond. Mert minél kisebb egy falu, annál ne­hezebben tud úrrá lenni egymaga a nehézségeken. ben dolgozik. Minden háznál foglalkoznak állattartással, különösen sok a baromfi. Mind több a fóliasátor is a kertekben. A közelmúltban a három település — a társközségek és Hernád —, végre valóban olyan közel került egymáshoz, mint ahogy a térképről lát­szik. Elkészült ugyanis egy négy és fél kilométeres asz­faltút Hernád és Űjhartyán között. A tsz a KM-mel közö­sen építette, s ezzel megszűnt a 18 kilométeres kerülő is, amit eddig mindenkinek meg kellett tenni a két szomszé­dos település között, ha járha­tatlan volt a földút. — Ez az építkezés nemcsak gazdasági szempontból jelen­tős, magyarázza a tanácsel­nök. — A három falu között erős rokoni kapcsolatok van­nak. Hétvégeken benépesül az út a látogatóba induló csalá­dokkal. S persze példázza a Március 15. Tsz sokoldalú se­gítségét is. A hernádiak építőrészlege hamarosan megkezdi egy új Elült a zsivaj Csöndes és kihalt a park a szeptember végi délelőttön, Csak a kert gondozói söprö- getik a száraz avart, a letört gallyakat a sétautakon. A tan­év kezdetével hazamentek a nyári táborozók, üresen áll­nak már a pavilonok. A négy­száz személyes úttörőtábor zsibongó gyermekhada helyett csak száz, háromhetes gyógy- üdültetésre beutalt kisdiáknak ad otthont az egykori kastély épülete. A márvánnyal burkolt elő­csarnokból két félkörívben vezet a faragott falépcső az emeletre. Diszkréten recseg a lábam alatt. Mint később ki­derül, műemlék, a gyerekek nem használhatják. A százesz­tendős faoszlopok nehezen bírnák az igénybevételt. Az emeleti tantermekben négy osztály foglalkozik éppen az általános iskola felső tagoza­tának elméleti tantárgyaival. Ha a szociális körülményeik vaev egészségi állapotuk indo­kolja is az átmeneti környe­zetváltozást. a tanulásban nem maradhatnak le. — Csendesebb, megnyugta­tóbb ilyenkor az élet itt, mint nyáron — mondja Am­ber Jánosné, az üdülő magyar —orasz szakos pedagógusa. Távol az otthontól — Az úttörőtáborokhoz kí­sérőtanárnak kevés szakkép­zett pedagógust tud alkalmaz­ni a SZOT. Legtöbbször főis­kolások vállalják ezt a felada­tot, s akkor az itteni, főállású négy nevelő nemcsak a négy­száz gyereket irányítja, ha­nem szakmai segítséget, fel­ügyeletet is nyújt a kezdő pe­dagógusoknak. Fárasztó, fele­lősségteljes munka, mi job­ban kedveljük a tanév nyu- godtabb időszakát. — Mivel töltik a napokat a gyerekek? — Igyekszünk változatos, érdekes, de ugyanakkor rend­szeres programokat összeállí­tani számukra. Az első idő — akár fiú-, akár lánycsoport érkezik — a környezet megis­merésével, megszokásával te­lik el. Az ország minden ré­széről jönnek a gyerekek, s legtöbbjük első alkalommal tölt heteket távol a szülői háztól. Meg kell szokniuk az itteni viszonylagos önállósá­got, alkalmazkodniuk kell az új társakhoz, a napirendhez. — A délelőtti három-négy órás tanítást a házi feladat el­készítése, a tanulás követi. Az a célunk, hogy a délutánt — ha lehet — teljes mértékben a pihenésnek, a friss levegőn a sportnak szentelhessék a gyerekek. Három helyiségben háromféle szórakozás áll a rendelkezésükre a kastélyban is. A hangos, zajos játékok kedvelői az első klubteremben, a csendes, elmélyült szórako­zásra vagy az olvasásra vá­gyók megint máshol, s végül a legújabb technikai játékok kedvelői a harmadik terem­ben találhatják meg a nekik tetsző foglalatosságot, a bará­tokat. Természetesen, míg az időjárás engedi, igyekszünk a szabadba invitálni őket. Nem körültekintők — Milyen szempontok sze­rint bírálják el, hogy kik kap­janak beutalót az üdülőbe? — Az ágazati szakszerveze­tek az alapszervezetekre bíz­zák annak eldöntését, hogy melyik család szorul rá — akár szociális körülményei, akár a gyermek egészségi ál­lapota miatt — a beutalóra. S bár sok valóban rászoruló, visöza-visszatérő kis tanítvá­nyunk van, gyakran előfor­dul. hogy olyanok is érkeznek akik sem magatartásukkal, sem tanulmányi eredményük­kel nem érdemelték ki a ju- tolmüdülést. Sőt a családi hát­terük sem indokolia ezt. Saj­nos nem mindenütt bírálják el kellő körültekintéssel a ké­relmeket. Falevelek tánca Halk zsongás hallatszik a tantermek felől. Ahol már vé­geztek a tanulással, a tv dél­előtti adását nézik, vagy is­merkednek, beszélgetnek a különböző falvakból, városok­ból érkezett gyerekek. Az elő­csarnok felől már az ebéd il­lata száll. Az impozáns, kris- tálycsilláros ebédlőben teríte­nek. A félkörives ablak előtt a sápadt őszi napfény játszik a sárgüló faleveleken. A hű­vös északi szél néha felkapja, megforgatja azokat, majd csendesen leteszi a tó tükrére. A falevelek táncát átszelle­mült arccal figyeli egy kisfiú. Orrát az ablaküv- hez nyom­ja. Lassan oldódnak benne az otthoni feszültségek. Megfe­ledkezik róluk, s elmerül az új környezet nyújtotta élmé­nyek sokaságában. Márvány! Ágnes Türelmes legyen A két dabasi társközség Űj­hartyán és Újlengyel is a ki­sebbek közé tartozik. Arra kerestem a választ, osztják-e errefelé ezt a keserű véle­ményt? — Való igaz, hogy a pénzünk nagyon kevés — mondja Kaldenecker István tanácselnök. — A két falu fej­lesztésére évente 280 ezret költhetnénk. Ehhez a pénzhez jobb hozzá sem nyúlni, mert akkor azonnal elfogy, még­sem elég semmire. A lakos­sági adók háromnegyede is a közös tanácsé marad, ez mint­egy 750 ezer forint. Türelmes ember legyen az, aki kis falu­ban él. Évek telnek el, míg a legfontosabb dolgokra is fut­ja a közpénzből. Tavaly, már elodázhatatlan­ná vált a klubkönyvtár fel­újítása. A másfélmilliós ki­adás elvitte a teljes tavalyi és az idei fejlesztésre fordít­ható összeget is. Üjabban egy tornaterem építésére gyűjtik a pénzt. — Utána pedig a közintéz­mények gázfűtésre való átál­lítását kell kinyögnünk — mondja az elnök. — Ezek azonban viszonylag kellemes gondok. Lakossági erőből ta­nácsi beruházásban földgázt kap a két falu. Hártyán la­kosságának 84, Lengyelnek pedig 80 százaléka jelentke­zett. Az építkezés az előbbi helyen jövő tavasszal, a társ­községben pedig 1985 elején kezdődik. Kerülők nélkül A két település dinamiku­san fejlődik. Az épülő és a felújítás alatt álló porták mind jómódról tanúskodnak. Űjhartyán csaknem három­ezer és Újlengyel ezernyolc­száz lakója között alig van bejáró. Az emberek többsége a hernádi Március 15. Tsz­posta és egy gyógyszertár épí­tését tanácsi telken. Két évén belül ígérik az átadást. Pezsgőbbé válik Űjhartyán azon kevés tele­pülések közé tartozik, ahol az iskolagondokat az óvodainál előbb oldották meg. A taní­tás egyműszakos, de a két községben harminc óvodai ké­relmet kellett elutasítani. Ha elkészül a posta, ott két szol­gálati lakás is épül, amelyek­ből az egyik a tanácsé. Akiior az óvoda is bővíthető lesz a mostani pedagóguslakással. Néhány éven belül — 1985 végére —, a két kis község élete bizonyosan zajosabbá, pezsgőbbé válik. Elkészül ugyanis az M5-ös autópálya. A szomszédságukban már épül a KM szakaszmérnöksé­ge. A tanácselnök örömmel beszél a hamarosan bekövet­kező változásról: — Húsz percnyi autóátra kerülünk a fővárostól, ha át­adják az autópályát. Színház, mozi, múzeum, egy sor szol­gáltatás lehetősége nyílik meg előttünk. Nagyon várják már az emberek. Szorgalmas nép lakja ezt a két falut, de nem­csak dolgozni szeretnek, ha­nem élvezni is munkájuk eredményét. M. K. Sok tízezer adatból Térképolvasó mesterség A térkép sokkal régebbi, p mint gondolnánk. Az ember jóformán még írni sem tudott, de már készített térképet, hi­szen szüksége volt hizonyós távolságok és irányok ismere-i1 téré, azaz térképre. A kez­det kezdetén persze még nem rajzoltak térképet, de kezdet­leges földrajzi ismereteiket az egymást követő nemzedékek szóban nyilván átvették egy­mástól. Ahogyan fejlődött az emberi tevékenység színvona­la, úgy fejlődött ezzel vele együtt a térképszükséglet, a térképkészítés is, amely nap­jainkra bámulatos fejlettséget ért el. P oroszkál a násznép a napégette úton, vonul, baktat a lakodalmas házig. A sort bezárja a háromtagú zene­kar; a nagy melegben kissé bá­gyadtan fújják. A gyerekek ugrándoznak, a menyasszony fátylát föl-fölkapja a bolondos szél. Szűzies ez a menyasszony hófehérben, homlokán mirtusszal; senki nem talál kivet­nivalót mindebben, annak a pontos tudatá­ban sem: három éve már, hog^ egymáséi let­tek és maradtak. A vőlegény negyedéve ki­kopott a katonáskodásból, a szerelem meg fogyni-szűnni sem akarván, elhatároztatott a kapcsolat szentesítése. A nagyszülők legfőbb akarata szerint a templomban is. Jó szakmá­ja van mindkettőnek, a szülők tehetősek, mi­re várjanak. Csak a fiú apjának háborgását kellett sokáig csitítani: csatázott az fiával, el­sősorban önmagával, végül csak alul maradt. Huszonegy éves fia beköti hát ennek a nád­szál törékenységű, vékonycsontú leánynak a fejét, aki lám, jól megfogta magának, jól ki­szemelte, befonta az ő szép reményekre jogo­sító, zöldfülű, buta fiát.' Ám legyen, ő nem bánja már, bánja a .kutya. A műhelyből konyha lett, nagyüzemi, az udvaron, ponyva alatt a megterített asztalok. Kötényt köt az örömanya, annak az anyja, nénje, húga, leánya, szomszédasszony, komá- né. Sürgés-forgás kezdődik, az asztalokon te­remnek az innivalók, a nap a ponyva alá süt, forrósítja a gondosan jegelt söröket. Nem győzik törölgetni a hamar veresedő arcukat, legyezik magukat a szinte kivétel nélkül túl­súlyt hordozó asszonyok. Három nemzedék ta­lálkozója is lehetne ez; itt vannak a hetve­nes-nyolcvanas éveiket taposó nénikék, egy- egy gyászruha is föltűnik, meg nagy számban középkorúak; erősen a nyugdíj felé ballagók. Meg a huszonévesek, az ifjú párhoz tartozó baráti kör. Igen illedelmesek, szinte vészjós­lóan, keveset isznak; csak egy pár falja egy­mást mohón, a többiek elhúzódnak tőlük, ka­nalazzák a húslevest, eszik a túrósrétest. A zenekar az erkélyen foglal helyet; ó, Júlia! — jól bemérik a terepet, áttekinthető lesz álta­luk elsősorban a felszolgált étel-ital mennyi­sége, kívánságaik így szabályozottak, meg a táncolókhoz is van egy-két személyes szavuk. Ó, Júlia balkonja, kiknek adsz most szállás­helyet? Föl-fölpillant a menyasszony meg a FELEMÁS LAGZI vőlegény. A nap forrósága nem enyhül, az asztalon rendre sorakoznak az étkek; néhány telhetetlen bendő bírja az iramot. Párok lej­tenek egyet,' testmozgásként, hogy asztalhoz ülve fáradhatatlanul tovább egyenek. A há­zikisasszony tűnik föl a' betonon fényes zöld műlovarnő-jelmezben, haját dobálja, keblét, fenekét rázza, fehérszőke négyéves kislányt emel magához, körbehordozza, hadd lássa, kinek szeme van, milyen jól áll ölében a kis­ded. Udvarlóját, az ő jövendőbelijét kutatják néhányan; no talán az a kockásinges, azt vi­szi, vonszolja a táncba most Katinka. Jótékony alkonyat, leszálló este hoz hűs levegőt, s az utcán robogó buszokból tekinte­tek fordulnak-tapadnak az ünneplő, vigadozó gyülekezetre. Körben a hegyek. Űj házak ab­lakai sorra világosodnak. A zenekar pihen, egyre hosszabb szünetet tart. Az asztaloknál fölröppen a darumadár, az ilyen-olyan nóta, szóhoz jut az öreg cigány a deres határban. Már a jócskán szeszes nászurammal is ösz- szeszólalkozott a vőlegény tűzrőlpattant, ma­gát ugyan nem hagyó, hervadó töltöttgalamb anyja, le-lehajlik, ide s oda suttog, a meny­asszony rokonsága, baráti köre figyel, méltó- 6ágosan tölt, fogyaszt, ugrásra kész a kutya­macska csapat. A vőlegényen dél óta fehér, fekete szegé­lyes zakója, visszaparancsolták rá, addig raj­ta kell legyen, míg a menyasszony fátylát le nem veti, vagy míg meg nem unja. műhelyből lett konyhában cso­magolják az aprósütemény-kós- tolót. kap minden meghívott. Kö­zeledik az éjfél, a menyasszony­tánc ideje. Röpülnek az ötszázasok, röpül 8 menyasszony fátyla, hosszú szoknyáján hul­lámzó fodrok, sorba állnak érte. Nem egyszer kétszer is forgatják sokan. Alig tudja az if­jú férj ölébe kapni, vele eltűnni, hogy idő múlva megjelenjenek ismét. A nász-szoba fa la, padlója csupa-csupa lila-fehér; Ady-arr villan itt meg ott: héja-nász ez forró nyár­éjszakán. Le ne hulljanak az őszi avaron. Herman Eva A A térképkészítés magasan kvalifikált szakembereket kí­ván. Egy-egy megszerkesztésé­hez sok tízezer adatot számí­tanak ki. A szerkesztés fontos munkáját megelőzi az ún. to­pográfiai térkép készítése. Fo­togrammetriai eljárásnak — fényképmérésnek — nevezik azt a műveletet, amikor repü­lőgépről lefényképezik a terü­letet. A repülőgép felszáll — a térkép megadutt méretarányá­tól függően — 1000—4000 mé­terre, és onnan sávokban le­fényképezik a kijelölt földda­rabot. A szerkesztők a földraj­zi térkép készítéséhez nemcsak fényképméréssel készült anya­got használnak, hanem geodé­ziai — földmérési — térképe­ket is. Az atlaszokat nemcsak elké­szíteni nehéz, olvaspi sem könnyű: érteni kell a kezelé­sükhöz és értelmezésükhöz. Angol szakemberek egy olyan automata térkéool vasit készí­tettek — képünkön ez látható —, amellyel a repülőgép vagy helikopter pilótája egyetlen pillantással megállapíthatja a gép pozícióját, Az átlátszó, ko. rone formájú leolvasó átmé­rője 250 mm, vastagsága a hoz­zá tartozó miniatűr ellenőrző lemezzel együtt 25 mm. A kis készülék súlya 1,4 kg, haszná­lója a kezében vagy a térdén tarthatja. A pilóta a térképet úgy hajtja össze, hogy a kí­vánt részt tehesse be a leol­vasóba. Ennek síkjában két független szervomotor forgat egy sugárirányú egyenest és egy spirált, a két vonal keresz­tezése adja meg a gép hely­zetét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom