Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

1983. OKTOBER 8., SZOMBAT Óriás gyűrűk köszörűse A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyá­rából az év utolsó negyedében 400 ezer darab kúpgörgős csapágyat szállítanak az Egyesült Államokba. Bal oldali képünkön: folyamatosan érkeznek a csapágyak külső gyűrűi a köszörű­gépbe. Mellette: egy műszak alatt hétezernél több csapágygyűrű kerül ki a köszörű alól. Barcza Zsolt felvételei Beszélgetés a Volán 20-as munkájáról Takarékosan, nem az utas kárára Egy évvel ezelőtt 100—120 százalékkal drágultak a távolsági autóbuszközlekedés menetjegy tarifái. A ko­rántsem örömteli, de szükséges intézkedésre a Volán vállalatok gazdasági helyzetében mégsem következett be jelentős változás. Igaz, ez a legnagyobb, elővárosi, helyi és távolsági forgalmat lebonyolító Volán 20-asra is, amely Pest megye autóbuszközlekedésén kívül gazdája a távolsági, sőt jó néhány nemzetközi járatnak is. Az árintézkedés vállalati gazdasági hatásairól Pfeil József forgalmi igazgatóhelyettes tájékoztatott. — Mindenek előtt azt kell újra ismételnem, hogy a tari­faemelés nem vállalati, nem tröszti intézkedés volt. A me­netjegyek ára korábban nem fedezte ráfordításainkat, ezért a hiányt az állami költségve­tés pótolta. • A mostani jegyárak fede­zik a költségeket? — Az elvonások és támoga­tások bonyolult rendszerében erre nehéz egyértelmű választ adni. Az bizonyos, hogy a me­netrendszerű forgalomban még a megemelt jegyárak sem fedezik a teljes költségeket minden menetrendszerű járat fajtában. A különjáratok, a szerződéses autóbuszok azon­ban gazdaságosak. Vállalatunk külső cégek számára is javít autóbuszokat, ez is nyeresé­ges. Ha a pluszokat és a mí­nuszokat összevetnénk leg­alábbis az lenne az eredmény, hogy eltartjuk magunkat. Ez az állapot azonban nem csu­pán a jegyáremelések, hanem a takarékosabb gazdálkodás eredménye is. Az elképzelé­sekhez képest sokkal keve­sebb lett az utas, ezért a be­vételek nem emelkedtek a ta­rifákkal egyenes arányban. — A döntést hozók számol­tak az utascsökkenéssel. Az intézkedésnek éppen az volt az egyik célja, hogy elejét vegye a fölösleges utazgatá­soknak. Arra gondolok, hogy korábban akár egy zokni vá­lasztékáért is bebuszoztak az emberek a fővárosba, holott helyben is kapható. — A menetjegyes forgalom azonban a tervezettnél lénye­gesen nagyobb mértékben, tartósan több, mint egyharma- dával csökkent. Tavaly július­ban naponta átlagosan 130 ez­ren utaztak a Volán 20-as jár­művein, idén csupán 91 ezren. Januárban még ennél is na­gyobb volt az eltérés. Mivel vállalatunk nyereségérdekelt, ezért a tervezettnél is takaré­kosabb gazdálkodást kellett folytatnunk. £ Oly módon, hogy^ meg­szűnt jó néhány autóbuszjárat? — Igen, mert sok autó­buszunk a csökkenő utasszám miatt kihasználatlanul, gyak­ran üresen közlekedett. A költségek ezért indokolatlanul emelkedtek, a gazdaságosság romlott. Olyan járatokat szün­tettünk meg, amelyeken — ezt az utasszámlálási adatok bizonyították —, rendszeresen csak nagyon kevesen vettek jegyet. Utólag azonban ezen is jó néhány helyen módosí-. tottunk. Hadd jegyezzem meg, hogy ezel kapcsolatban meg­lehetősen kevés volt a panasz, ami azt bizonyítja, hogy kö­rültekintően intézkedtünk. Nem szüntettünk meg egyet­len iskolásokat, egészségügyi dolgozókat szállító és csúcs­időben közlekedő járatot sem. összességében hét száza­lékkal csökkentettük a kilo­méterteljesítményt és így öt autóbuszt takarítottunk meg a menetrend szerinti forgalom­ban. Ezekkel több különjára­tot, munkásszállítást tudunk vállalni, ami egyrészt a part­nerek jobbb kiszolgálását, másrészt bevétel növekedését eredményez. • Ezek az Intézkedések bár­hogy Is nézzük, ha alig észre­vehetően is, de rontják a szol­gáltatás színvonalát. — Az utazók többségé ezt nem érzi, mert mint említet­tem, csúcsidőben nincsen já­ratleállítás. A forgalomcsök­kenés azt is előidézte, hogy bár kismértékben, de csök­kent a zsúfoltság, azaz a na­ponta munkába járók több­nyire kényelmesebben utaz­nak. Kötelességünk, de jól tel­fogott gazdasági érdekünk is, hogp vonzóbbá tegyük az au­tóbuszközlekedést. Ezért ki­dolgoztunk egy olyan, a szol­gáltatás színvonalát mérő pontrendszert, amellyel folya­matosan értékeljük az üzem­igazgatóságok, sőt az egyes gépkocsivezetők ilyen irányú munkáját is. Anyagilag is ér­dekeltek abban, hogy tiszták legyenek a kocsik, betartsák a menetrendet, udvariasak, se­gítőkészek legyenek az uta­sokkal, így az eredmény nem maradt el, Ügy gondoljuk, hogy a megfelelő propaganda és reklám eredményeként ke­vesebb lesz a rongálás, az utasok is méltányolják törek­véseinket. Megszigorítottuk saját munkatársaink ellenőr­zését is. A vezetők prémiu­ma is függ attól, milyen szín­vonalas az utasok kiszolgálá­sa. • A tömegközlekedés bizto­sítása nem csupán egyszerű vál­lalkozás, az ötezer embert fog­lalkoztató, napi kilencezer já­ratról gondoskodó Volán 20-as munkájától nemcsak saját dol­lat gazdaságossága függ. Nem látjuk-e kárát mi, utasok nyereség érdekeltség elve alkal­mazásának? Konkrétan úgy is fogalmazhatjuk a kérdést, nem az utazók kárára javitja-e eredményeit a vállalat? — A válasz egyértelműen nem. Legfőbb kötelezettsé­günk továbbra is a tömeg- közlekedés biztosítása. Mun­kánkat elsősorban ennek alap­ján ítélik meg felettesein« is. Vállalati gazdaságtáni kategó­riával élve, nekünk, mint köz­üzemi vállalatnak, töreked­nünk kell ugyan az ésszerű, az utasok érdekeit is szolgáló gazdálkodásra, de csak olyan keretek között, ami nem mond ellent alapvető felada­tainknak. Ha tehát a költsé­gek emelkedése, vagy más okok miatt a következő évek­ben romlanának eredmé­nyeink, számíthatunk segít­ségre. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy könnyű jövőnek né­zünk elébe. Idén például már beszereztük a selejtezések pót­lásához szükséges buszokat. Egyelőre úgy tűnik, jövőre erre kevesebb pénz jut. A hiányt jobb forgalomszerve­zéssel, menetrend tervezéssel kell pótolnunk. Egy-két évig nem számíthatunk központi segítségre. Elsősorban a ma­gunk erejére, belső tartalé­kainkra, megfontolt mun­kánkra hagyatkozunk. Csulák András Pest megye építőanyag-ipara eszi az energiát? Amikor a kevesebb is elég Tizenöt Pest megyei közös gazdaságban húsz olyan beruhá­zás fejeződött be tavaly és az idén — s tizennégy újabbat in- uitottak —, melyek az energia takarékosabb felhasználását szol- gálják. S ugyanakkor visszahatnak a termelékenységre éppúgy, mint a költségek alakulására. S hogy milyen tennivalók van­nak, arra mutatott rá tegnapi ülésén a megyei pártbizottság mellett működő energiagazdálkodási társadalmi bizottság. A szakemberek felmérései, elemzései nemcsak arra jók, hogy a pillanatnyi helyzetet tükrözzék, hanem kiindulási alapot ad­hatnak a VII. ötéves terv megyei energiagazdálkodási koncep­ciójának kialakításához is. Hogy mennyi energiát eszik meg a cement- és mészipar, a tégla- és cserépgyár, vagy a beton- és vasbetonipar? — ennek a kérdésnek a feltevé­se egyáltalán nem öncélú. Elég csak arra utalni, hogy az energiát drága pénzen yesz- szük, hazai bázisunk nagyság­rendje szinte elenyésző. Már­pedig az energiafogyasztás zsebbevágó, mégpedig a nép­gazdaság zsebét érinti — te­hát mindannyiunkét! —, s ugyanakkor ha túl sokat hasz­nálunk fel belőle, egy gyárt­mány előállításához, annak fo­gyasztóként is kárát látjuk. Mert a termék árában az el­tüzelt olaj, villamos energia, vagy földgáz is benne foglal­tatik. Nem is szólva arról, hogy az energiafelhasználás miatt drágább termékre na­gyon nehéz vevőt szerezni a külföldi piacokon. Tálcán kínálják... Mi hát a megoldás? Elem­zések, vizsgálatok birtokában a fajlagos — azaz az egy ton­na, egy köbméter, egy darab árura fordított — energia­felhasználás csökkentése. Ké­zenfekvő a megoldás, ám mondhatja ellenérvként bárki: ezeknek az adatoknak a be­szerzéséhez, feldolgozásához vállalaton belül újabb embe­rek kellenének. S ez igaz is lenne, ha a Pest megyei párt- bizottság mellett működő energiagazdálkodási bizottság ezekkel az elemzésekkel nem sietne a vállalatok segítségére. Szinte tálcán kínálják fel­méréseiket — mint a bizottság tegnapi ülésén is bebizonyo­sodott — akár az építőanyag­ipar energiaszerkezetének kor­szerűsítéséről vagy a fajlagos energiafelhasználás mérséklé­sének útjairól, módjairól van szó. S összegzik azokat az energiakímélő eljárásokat is, melyeket például a termelő- szövetkezetek már a gyakor­latban is alkalmaznak. Ám maradjunk az építő- anyagiparnál. így például a DCM-nél, ahol valamennyi technológiai folyamatnál a fűtőolajat földgázzal helyette­sítették. A tégla- és cserépipar gyárai pedig Pest megyében még mindig sok villamos energiát fogyasztanak. S kö­zülük is az a hat, ahol a szá­rításhoz ezt az energiahordo­zót használják. Igaz, nem le­becsülendő, hogy Pest megye tizenhárom téglagyára — az eltérő műszaki színvonal elle­nére is — tavaly 271 millió A SZOT elnöksége tárgyalta Ellentétes érdekeltség gozóik életszínvonala, a válla­A SZOT elnöksége pénteki ülésén meghallgatta a Mező­gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatóját a magyar mezőgazdaság hely­zetéről és a további tenni­valókról. Ezután az elnökség az anyag- és energiatakarékosság eredményeit és az ezzel kap­csolatos további szakszerveze­ti feladatokat vitatta meg. Ál­talános tapasztalatként álla­pította meg, hogy az eddigi erőfeszítések az energiagazdál­kodásban már számottevő, az anyaggazdálkodásban azonban még csak kezdeti eredménye­ket hoztak. Több tényező, köz­tük a szabályozó rendszer egyes elemei azonban még ma is nehezítik az ésszerűbb anyag- és energiagazdálkodást. Az árképzési szabályok a vállalatokat még mindig abban teszik érdekeltté, hogy az anyagi jellegű költségeket emeljék, sokhelyütt a dolgozók sem eléggé érdekeltek abban, hogy takarékoskodjanak. A szabványoknak egy része is elavult, ezek fékezik a taka­rékossági kezdeményezések hasznosítását- Ezért a szakszer, vezetek szorgalmazzák, hogy a termelői árrendszer, a vál­lalati jövedelemszabályozás, a bér- és keresetszabályozás, va­lamint a vezetői ■ érdekeltségi rendszer fejlesztése során a takarékosságot fokozottan se­gítő változtatásokat hajtsanak végre. Ezután a munkavédelmi ku­tatások helyzetét és tenniva­lóit vitatta meg az elnökség. A tapasztalatokat összegezve jelentést terjeszt a Tudomány- politikai Bizottság elé. Ebben egyebek között javasolja, hpgy az illetékesek készítsék el a munkavédelmi kutatások hosz- szú- és középtávú koncepció­ját, gondoskodjanak arról, hogy a VII- ötéves tervidőszak országos és ágazati kutatási- fejlesztési terve a kapcsolódó munkavédelmi kutatási és fej­lesztési tennivalókat is fog­lalja magában. 455 ezer téglát állított elő, az országos termelés 13,9 száza­lékát. Volna mit csinálni Olykor azonban a sok is ke­vés, legalábbis téglából. Az otthont építőknek. Ám az ere­deti témánál maradva: a kor­szerű üzemek fajlagos munka­óra-felhasználása az iparág át­laga alatt van. Különösen ked­vező értéket tud felmutatni ebből a szempontból Pilisbo- rosjenő II., örbottyán II. és a törökbálinti téglagyár. Ahol persze a profil szűkebb. Ugyanakkor, ha a fajlagos hő­energia-szükségletet elemezték a szakemberek a korszerű gyá­raknál — kiderült: a szárítás energiaszükséglete is növeli a fajlagos értéket. Ám ennek el­lenére Pilisborosjenő II. és Örbottyán II. eredményei ki­magaslóak. Viszont a solymári Il-es számú gyár és a török­bálinti fogyasztása nagyon kedvezőtlen képet mutat. A tapasztalatok pedig műszaki intézkedéseket sürgetnek a helyzet javításáért. Ám korántsem ilyen rózsa­színű az összkép. Mert tény­ként állapítható meg, már az egész építőanyag-iparra — benne a Beton- és Vasbeton- ipari Művek szentendrei gyá­rára, váci telepére, az építő­ipari vállalatokra is —, hogy az energiafelhasználás szer­kezetének változtatására szük­ség van. Mert még mindig fű­tő- és gázolaj ég a kazánok­ban, s ez nem olcsó mulatság! S az ‘elavult technológia is rekonstrukciót sürget nem is egy helyen. Értik: zsebre megy Sokszor bebizonyították, s mi is képesek vagyunk önma­gunknak bizonyítani: nem ritkaság, hogy a kevesebb is elég. Ezt úgy tűnik, a leglát­ványosabban a megye közös gazdaságai bizonyították, bi­zonyítják. Tavaly az előző év­hez viszonyítva 8900 tonna olajat takarítottak meg. A gépek üzemeltetésénél — a Galgamenti Tsz, a vácszent- lászlói Zöldmező, a dabasi Fé- hér Akác, a kisnémedi Arany­kalász, a tóalmási Lenin — a szárítóberendezéseknél a ned­ves kukorica tárolásával, az új technológiai eljárások al­kalmazásával. Mezőgazdasági melléktermékeket használt fel például energiaként az abo- nyi József Attila Tsz, mégpe­dig 550 tonnányit. Az energia­racionalizálási pályázat adott módot a maglódi Rákosmeze­je, a dányi Magvető, a mono- ri Kossuth tsz-eknek arra, hogy szárítóüzemeiket föld­gázüzemelésűre állítsák át. Az állattartási technológiák­nál is lehet takarékoskodni a tüzelőolajjal. A hernádi Már­cius 15. Tsz-ben tavaly az úgynevezett rácspadozatos ba­romfi tartási technológia be­vezetése önmagában 850 ton­na fűtőolaj felhasználását tet­te feleslegessé. Az ócsat Vörös Októberben a fahulladékot hasznosítják, míg az állattar­táshoz szükséges hőt fáradt olajból nyerik. A solymári Rozmaring a növényházaknál, ésszerűbb, célszerűbb megol­dással lefarag a költségekből, csakúgy, mint a Sasad, az al- bertirsai Micsurin, a csepeli Duna vagy a nagykátai, a ber- necebaráti közös gazdaság. Miközben a benzinfelhasz­nálást is csökkentették — ta­valy az előző évihez képest 1300 tonnával — s egyre töb­ben használnak földgázt, bar­naszenet, brikettet energia- igényükhöz. S lehetne még a pozitív példák sorát folytatni, melyek igazolják: értik, érzik, hogy az energiafelhasználás mértéke zsebre megy. Példa­mutató a cselekvőképességük, bár a lehetőségek kiaknázásá­ban azért még bőven vart tennivalójuk. S nem lebecsü­lendő az a kettősség sem, mely a mezőgazdasági terme­lésben rejlik: energiaigényes­sége mellett energiatermelő — ahogy a bizottság erre igye­kezett, igyekszik ráirányítani a figyelmet —, mert a kelet­kezett melléktermékek, hulla­dékok célszerű felhasználásá­val olcsó energiához jutha­tunk. t Varga Edit A KElIil centenáriumán Marjai József miniszterelnök-helyettes felszólalása (Folytatás az 1. oldalról.) értékelése ugyanakkor feltárta azokat a gondokat, amelyek nehezítették, hogy valamennyi megfogalmazott célkitűzés megvalósuljon. Ezek egy része belső gyengeségeinkből fakad, a minősg javításában reális lehetőségeinknél szerényebb eredményeket értünk el. Nőtt ugyan a társadalmi munka ha­tékonysága, korszerűsödött a termékszerkezet, a változások mértéke és üteme azonban még mindig nem kielégítő. Mindez már meg is jelöli azokat a területeket, ahol az elkövetkezendő időszakban gyorsabb előrehaladásra van szükség. Hangsúlyozni kell, hogy a gazdasági problémák megoldása mindenekelőtt a termelésben dől el. A haladás kulcskérdése, hogy gyorsul­jon a műszaki fejlesztés, nö­vekedjék a munka termelé­kenysége, javuljon a minőség, s mindezek eredményeként fokozódjék a termelés jöve­delmezősége, és versenyképes­sége. A gazdasági eredmények elsődleges feltétele a termék használati értékének növelé­se. A miniszterelnök-helyettes rámutatott: termékeink piac- képességének javítása csak a minőség javításával érhető el. Emellett a fogyasztók is jogo­san követelik, hogy tisztes­séggel megdolgozott pénzükért a» annak megfelelő minősé­gű árut kapják. Nem hang­súlyozható eléggé, hogy ma már mindhárom nagy pia­cunk, a szocialista, a konver­tibilis elszámolású és a belső piac egyaránt fokozott köve­telményeket támaszt a minő­séggel szemben. Marjai József kiemelte: az állam gazdaságszervező, gaz­daságirányító tevékenységé­ben mind jelentősebb szere­pet tölt be a minőségszabályo­zás. A termékek minőségének alakulása, a minőségi színvo­nal a központi céloknak meg­felelően, hatékonyan mozdít­sa elő a gazdasági, a társa­dalmi fejlődést. A miniszterelnök-helyettes rámutatott: a maga módján a kereskedelem is felelős az áruk minőségéért. Feladata, hogy megakadályozza a nem kielégítő vagy rossz minőségű termékek forgalomba jutását. A kereskedelem felelős az áruk minőségének megóvá­sáért a szállításban és a rak­tározásban. A kereskedelem­nek határozottan meg kell fogalmaznia s elfogadtatni a gyártókkal a vevők igényeit, a termékek átvételekor pedig érvényesítenie a minőség iránt támasztott követelményeit. Fontos, hogy erőteljesebben érvényesüljenek a piaci hatá­sok. Ebben továbbra is jelen­tősek a KERMI feladatai. Végül az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében elis­meréssel szólt a KERMI dol­gozóinak munkájáról, szakér­telméről és sikereket kívánt megnövekedett feladataik el­látásához. Marjai József ezután átadta a KERMI-nek a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, vala­mint a Minisztertanács jubi­leumi oklevelét, amelyeket az intézmény nevében Cserny Ferenc igazgató vett át.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom