Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-06 / 236. szám

XjGdav 1983. OKTOBER 6., CSÜTÖRTÖK Körösi Csorna emlékbizottság alakult Nem rosszabbak, mások Kevésbé tisztelik a normákat Jövő áprilisban lesz Körösi Csorna Sándor születésének 200. évfordulója. A hazai meg­emlékezések koordinálására megalakult a Körösi Csoma- emilé&bizottság, amelynek el­nöke Sarlós István, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, alel- nökei: Köpeczi Béla, művelő­dési miniszter, Ligeti Lajos, az MTA rendes tagja és Szent- ágothai János, az MTA elnöke. 9 Decemberben kerül sor az úttörővezetők VIII. orszá- 7 gos koníerenciájára. Ennek mintegy elméleti-tudomá- ^ nyos hátteréül szolgál az a tanácskozás, amelyet ok- ^ tóber 6—1-én tartanak Budapesten a Magyar Üttörők ^ Szövetségének, az Állami Ifjúsági Bizottságnak és a ^ Művelődési Minisztériumnak rendezésében. A tanács- ^ kozáson a 6—14 évesek jelenkori társadalmi szerepét, a £ velük kapcsolatos nevelési teendőket vitatják meg a ^ szakemberek. Az egyik vitaindító előadást dr. Hunyady ^ Györgyné, az ELTE neveléstudományi tanszékének do- í cense tartja az intézményes nevelésről, az iskolának és £ a mozgalomnak egyaránt fontos aktuális gondjairól. A Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatala szervezésében tegnap Térjék József, az em­lékbizottság titikárá, a Körösi Csorna Társasáig főtitkára tá­jékoztatta a sajtó képviselőit a bicentenárium programjairól, amelyek többsége jövő április 9. és 14., illetve szeptember 12 —18. közé esik. Április 9-én ünnepi díszül ás lesz az MTA dísztermében, s ugyanakkor az aulában dokumentációs kiállí­tás nyílik/ Kőbányán felavat­ják Tóth Bála szobrászmű­vész Körösi Csorna Sándorról készült alkotását. Ugyanezen a napon emlékérmet, emlékbá- lyeget, -plakettet és -lapot bo­csátanak ki, valamint számos, a jubileummal kapcsolatos könyv kerül az üzletekbe. Ezt követően tudományos konferenciát tartanak a ma­gyar őstörténetről és nemzeti tudatról. Körösi Csorna és Ti­bet címmel kiállítás lesz a Hopp Ferenc Múzeumban. Eb­iben az időszakban várhatóan számos külföldi tudományos intézetben emlékeznek a nagy magyar utazóra, orientalistára. ősszel szeptember 12-én, Csorna de Kőrös Symposion címmel hatnapos nemzetközi tudományos kongreAzus kez­dődik Visegrádon. A jubileu­mi ünnepségek záróakkordja­ként emlékparkot avatnak Bu­dapesten, a Julianus barát szobra előtti területrészen. Az általános és középiskolá­sok számára Körösi Csorna tanulmányi pályázatot hirdet­nek. — Napjainkban talán túlsá­gosan is sok szó esik arról, hogy a gyerekek fegyelmezet­lenek az iskolában. Valóban így volna ez? — Igen, ez elég általánosan tapasztalható jelenség — vá­laszolja dr. Hunyady György­né. — Sokszor hivatkozunk arra, hogy a mai gyerekek mások, rosszabbak, kezelhe- tetlenek. Azt hiszem valóban mások, mint a két-három év­tizeddel ezelőtti iskolások, ön­állóbbak, kevésbé norma- és tekintélytisztelők. Ez alapve­tően abból fakad, hogy ők már egy szabadabb, demokra­tikusabb légkörben nőttek fel. Áz alapvetően pozitív válto­zások fellazították a társas érintkezés korábbi merev, gyakorta értelmetlen kötöttsé­geit. Ugyanakkor viszont nem alakult ki az új, demokratiku­sabb kapcsolatoknak megfele­lő viselkedési kultúra. — A kívánatos viselkedési kultúra kialakításában fontos feladatai vannak az iskolá­nak, a pedagógusoknak. De ez nem mindig sikerül. Miért nem? — Kétségtelenül, a pedagó­gusoknak általában nincsenek megfelelő eszközeik arra, hogy a gyerekek körében a nevelés alapfeltételét és egyben ered­ményét, az értelmes fegyelmet megteremtsék. Az idősebb ge­neráció korábban sikeres módszerei áz évek múlásával hatástalanokká váltak. A fia­talokat á tanárképző intéze'- tek nem tudják igazán jól felkészíteni erre a feladatra. S ezért, ha ők jobban értik is a mai kisiskolásokat, a maga­tartásukat éppoly kevéssé tud­ják befolyásolni, mint tapasz­taltabb kollégáik. De nem ez a fő ok. Az is­kolai élet jelenlegi keretei sem kedveznek a fegyelmezett magatartás alakulásának. Az általános iskolákban nagy a zsúfoltság, az oktatás rendsze­rint több műszakos, A gyere­kek nagy része reggeltől késő délutánig az iskolában ül, nincs alkalma játékra, kikap­csolódásra. Érthető, hogy fá­radékonyabbak, ingerléke­nyebbek. A család szerepe — Hogyan befolyásolja a család az iskolai nevelést? — A közvetlen környezet­nek, a családnak mindig is nagy szerepe volt a nevelés­ben. Ma is vitathatatlanul nagy. Ezzel kapcsolatban két jelenségre hívnám fel a fi­gyelmet. Az egyik az a tény, hogy nő a veszélyeztetett gye­rekek száma. A családi gon­dokkal küzdő gyerekek türel­metlen magatartása, figyel­metlensége, gyanakvó vissza­húzódása, vagy éppen minden a felnőttek által képviselt sza­bály elleni lázadása, meg­megújuló forrása az iskolai fegyelmezetlenségnek. A ve­szélyeztetett gyerekek mellett mind több a túlságosan el­kényeztetett gyermek is. Ter­mészetes és kedvező jelenség, ha a család életének közép­pontja a gyermek. De csakis addig, amíg a gyerek vélt, vagy valódi érdeke nem válik az anyagi szerzésre szűkülő szülői életmód legfőbb igazo- lójává, amíg a gyermek a fel­tétel nélküli szeretetben nem válik jóvátehetetlenül védte­lenné, puhánnyá. — Előadásában arról is szól, hogy az utóbbi években csök­kent a tanulás társadalmi presztízse. — E presztízsveszteség lé­nyeges, tán döntő oka a gye­rekek fegyelmezetlenségének, ök is, szüleik is mind gyak­rabban hivatkoznak az isko­lázottság és a gyors anyagi boldogulás közötti szakadék­ra. Paradox módon azon szü­lők és gyerekek körében is kisebb a becsülete az iskolá­ban megszerezhető tudásnak, akik felsőfokú végzettséget igénylő pályát választanak. Keresik a közösségei Ök ugyanis, egy hosszú távú erős verseny résztvevői. Min­denki tudja, milyen nehéz be­jutni az egyetemekre, főisko­lákra. Gyakran tapasztalható, hogy sikerrel csak azok a pá­lyázók járnak, akiknek már általános iskoiás korukban is módjuk van Jpiegészíteni az iskolában szerezhető tudást. — Miképpen hatnak e gon­dok az iskolai közösségi neve­lésre? — Az iskolai közösségi ne­velés kérdéseiről sok elemzés látott már napvilágot. Én ez alkalommal azt emelem ki, hogy napjainkban a felnőt­tekben és a tanulók körében is nő a társadalmi kisközös­ségek iránti igény. A gyere­kek keresik a kapcsolatokat, rendkívül fontos számukra a társak közössége. Űj fejle­mény viszont, hogy kis cso­portjaik, 6—14 éves korban, bár nagyrészt az iskola bázi­sán szerveződnek, mindin­kább el is különülnek az in­tézményben pedagógiai tuda­tossággal, tervszerűséggel ki­alakított közösségéktől. Neve­lési szempontból ez aggályos jelenség. Kende Katalin Bibliográfia Monor közepén Jubileum — örökös gondokkal 5 Sárgult faleveleket kerget az őszi szél a monori utcán. A bá­ja gyadt napfény meg-megvillan a modernebb épületek ablaküve- z gein. A régi házak szorosan megbújnak egymás mellett. Hiva- z tál, vendéglő váltakozik szürkén vagy hivalkodó portállal, hí- ä ven tükrözve a valamikori, s a mai funkciót. A sorban az egyik Z a monori járási könyvtár. Néhány lépcsőfok, s máris a kölcsön­zi zőhöz értünk. Innen nézve minduntalan megakasztja a tekin­6 tetet a polcrengeteg. Katonás rendben sorakoznak, kétméteres » magasságig megtömve ke nyvekkel. SzabadpolcrendsTier ez, vagy K csupán annak csúfolják? — kérdezhetnénk. — Mikor válik el y egymástól a raktár és a keresőtér? Csakhogy a helyszűke nem Is egyedül monori jellegzetesség. A régi épületekben elhelyezett, ^ nem könyvtári célokra készült helyiségekben a bibliotéka í«lőbb- < utóbb kinövi önmagát. Hiába raktározzák máshol a könyvek í java részét, cserélgetik naponta az állományt. Visszapillantó A három évtizedes jubileu­mát ünneplő járási könyvtár­ban most feledik a gondokat. Mindenki tudja, hogy tárgyi adottságaik nem a legjobbak. Hiú remény lenne egy új, mo­dern könyvtár lehetőségén áb­rándozni. A' jelenlegi körül­mények között szeretnének a könyvtárosok minél több szel­lemi élményt nyújtani a be­térőknek. — A harminc év nem múlt el nyomtalanul a könyvtár életében — mondja Tóth Lászlóné, az intézmény veze­tője. — Elődjét 2656 kötettel és 985 olvasóval alapították. Az akkori hatvan négyzetmé­teres, zárt rendszerű könyvtár ma kétszázhúsz négyzetmétert foglal el és a hatvanas évek óta szabadpolcos. Az állomány most 69 ezer darabos, és 3288 a beiratkozott olvasók száma. Kezdetben hárman látták el a könyvtárosi feladatokat, ma nyolcán alig győzik a munkát, amely tulajdonkép­pen a kulisszák mögött folyik. Ha valaki figyelmesen végig­nézi a katalógust, azonnal megállapíthatja; azt folyama­tosan kell építeni. Ha vala­melyik könyvnek nem kerül ide a cédulája, az olyan, mint­ha nem is létezne a könyvtár számára. Az olvasószolgálat sem tölti be funkcióját, ha csupán a kötetek kiadásával, visszavételével telik az idő. A másik Tóth Lászlóné, Marika, míg helyére teszi a visszaho­zott műveket, néhány szót vált az olvasóval. Megtudja, kinek mi tetszett, mit szeret­ne legközelebb kikölcsönözni. Olvasócsábítás — Mindenkit, illetve min­denki ízlését ismerem — mondja — azt hiszem ez az olvasószolgálati munka kulcsa. Könyvtárközi kölcsönzéssel egy-két nap alatt még a leg­különösebb igénveknek is ele­get tudunk tenni. i A szóbeli tájékoztatást egé­szítik ki a saját kiadványok. A legkisebbeknek szól a Pa­ripám csodaszép pejkó soro­zat. Ugyancsak ajánló biblio­gráfia a tantárgyakhoz kap­csolódó összeállítás. Elkészült a Kodály Zoltán és az Arany János irodalmat feldolgozó munka is. A rendszeresen gyűjtött kézikönyvtár-állo- mány, a nyolcvanhatféle pe­riodika — jó forrás a közép- iskolások, a kutatók számára. A könyvtárosok nagy bána­ta viszont: nagyon zsúfolt a gyermekkönyvtári rész. A rendhagyó irodalomórákon egy-egy osztály szorongva is alig fér el a helyiségben. A több mint húszezer lakosú nagyközségben a különböző művelődési intézmények dol­gozói igyekeznek támogatni egymást. A könyvtárosok egy­ben az iskolai bibliotékák gondozói, a pedagógusok pedig jelen vannak a lelkes segítő­társak rendezvényein. A járási intézmény sajátos­Böngészés a gyerekkönyvtárban. sága, hogy a helyi feladatok mellett a környék könyvtárai­nak módszertani irányítása is feladatkörébe tartozik. Szellemi tükör — Tizenhárom önálló köz­ségi, öt klub- és harminc­nyolc fiókkönyvtár gondia nyomja a vállunkat — sorol­ja a könyvtárvezető. — Az utóbbi évtizedekben szinte va­lamennyi bővült: Üllőn, Pi­lisen, Gyomron, Nyáregyházán és Ecseren is. Vecsésen viszont a huszonháromezer lakoshoz képest nagyon kicsi a biblio­téka. Most éppen a járási köz- művelődési és az iskolai könyv­tárak közös feladatainak egyez­tetésén dolgozunk. A napokban harminc esz­tendős a monori községi könyvtár, három évtizedes múltra tekint vissza a járási hálózat. Nem túl nagy idő egy könyvtár életében, de a visz- szapillantás ugyanakkor egy település szellemiségét is tük­rözi. Erdősi Katalin Az olvasószolgálat asztalánál. ■Heti eilmtegyzetb Qlomidő Jelenet az Ólomidö című NSZK-filmből Kell-e szeretnünk a terro­ristákat? Margarethe von T rótta NSZK-beli rendezőnő filmje — a forgatókönyvet is ő írta — nem állítja ezt határozottan, de mégis azt sugallja a néző­nek, hogy ha nem szereti a terroristákat, vagy nem érti meg őket, netán nem ért ve­lük egyet, akkor nyugodtan érezheti magát csökkent erköl­csi értékűinek, vaskalapos kis­polgárnak vagy szemét bur- zsoánalk. Mármost mit kezdjen a ma­gyar néző egy ilyen tenden­ciájú filmmel? Addig rendben van. hogy a rendezőnő két nő­vér alakjában megpróbálja megmutatni a nyugati — jele­sül: az NSZK-beli — polgári értelmiség lehetséges útjait. Sőt, azt is elfogadjuk — bár inkább csak becsületszóra, mert a film elmulasztja a hi­telesítő motiválást —, hogy a nővérek magatartása idővel felcserélődhet: a kamaszlány­nak vad, lázadó, fékezhetetlen Juliane konformistább, szoli­dabb felnőtt lesz, a baKfisnák szülők kedvence Marianne pe­dig felnőttként terroristává válik, akit végül is bebörtö­nöznek, s a börtönben tisztá­zatlan körülmények között ön­gyilkos lesz. Még azon sem akadunk fenn különösebben, hogy a film Marianne sorsá­ban — megint csak motiváció nélkül — a gyerekét ridegen elhagyó anya meg a rossz fe­leség visszaköszönő motívu­mait is elénk tárja. Kis jóin­dulattal szemet hunyunk afe­lett is, hogy Marianne terro­rista kapcsolataiban felbuk­kannak a palesztinok éppúgy, mint a különböző színezetű nyugati terrorista csoportok — bár ezeket a kapcsolódásokat elég nehéz feltételezni. De az ellen már berzenkedünk, hogy úgy kelljen éreznünk: ez a ki tudja milyen okból, ki tudja milyen színezetű terroristává lett Marianne testesíti meg azt a forradalmártípust, melytől a burzsoá társadalmak felrob- bontása és jobb, haladóbb irányba fordítása várható. Lehet, hogy mi vagyuk túl tájékozottak ehhez a filmhez, s az NSZK-beli nézőnek mind-, ez új, jó, elfogadható, vagy kellően felborzolja az idegeit (ez is lehet egy cél). De mi itt úgy tudjuk, hogy a történe­lemben az ilyen vagy olyan színezetű, jobb- vagy baloldali terrorizmus még soha nem ol­dott meg semmit sem. Csak a legpregnánsabb példára hi­vatkozva: az orosz cári rend­szert végül is nem a nihilisták még oly nagy port felvert me­rényletei, gyilkosságai döntöt­ték meg, hanem a bolsevisták, a proletariátus forradalina'. Lehet, hogy a burzsoáziák erő. szakszervezetei durván bán­nak a Marianne-féle terroris­tákkal, s az is lehet, hogy a börtönbeli öngyilkosságok nem mindig spontán módon követ­keznek be — de az egyelőre biztosnak tűnik, hogy az NSZK államrendjét. társadalmi be­rendezkedését, tulajdon- és osztályviszonyait megannyi Marianne és megannyi Baader —Meinhof vagy más terroris­ta csoport sem fogja megvál­toztatni. A halál Antónlója Jó régi film, 1969-ben kapott Cannes-ban megosztott legjobb rendezés díjat. Rendezője, Glauber Rocha azóta el is hunyt. Mindez azonban kevés­sé lényeges, mert a filmtől szinte független, hogy milyen régi, s hogy mi van a rende­zőjével. Ez az alkotás ugyanis valamiféle időtlenségben le­beg. Ebbe a szférába emeli az a — nem tudom másként ne­vezni — latin-amerikai szür­realizmus és miszticizmus, mely nemcsak a brazil Rocha sajátja; számos mexikói, kubai vagy más dél-amerikai rende­ző munkáiban találkozunk ez­zel a stílussal, vagy inkább művészi alkotói módszerrel. E film alapmotívuma az el­nyomottak és az elnyomók közti harc. Az elnyomottak ol­dalán állnak a fegyveres can- gaceirók (amolyan szabadság- harcosok vagy gerillák), s ezekre vadászik egy csapat hi­vatásos fejvadász (csúnyább szóval: bérgyilkos), akik közt a leghíresebb egy bizonyos Antonio. Az ő gyilkos tényke­déséről, majd furcsa pálfor- dulásáról számol be a film. Közben azonban a képsorokat át- meg átszövi az ősi indián motívumokat hordozó egzaltált vallásosság megannyi meg­nyilvánulása; fontos teret kap valamiféle primitív balladisz- tikus hangvétel, illetve ese­ményfonal; Antonio alakja emberfelettivé növekszik, ál­dozataié úgyszintén — egyszó­val a fő motívumot valósággal elfedi egy sajátos, barokkos kép- és motívumburjánzás, amitől a film roppant nehezen követhetővé, majdnem zava­rossá és kuszává válik. Glau­ber Rocha rendezői ereje vi­szont éppen ezekben a képi bur­jánzásokban. e szürrealistán kavargó látomások megterem­tésében van. Mondani sem kell: a film csak a stúdiómo­zik szűk közönségrétegének szól. Fojtogatás A legnagyobb rendezők ke­zéből is kerülhet ki rossz film. A japán Sindo Kaneto elóg nagy név; elég csak három munkáját említeni: Hirosima gyermekei; A kopár sziget; Onibaba. Új filmje, a Fojtoga­tás viszont: kudarc. A szándék még csak érthe­tő: a világszerte irigyelt japán csoda, a hihetetlenül gyorsan és hihetetlenül magas színvo­nalra jutott tecnnikai fejlődés, a jólét mögött a rendező meg akarja mutatni a korántsem ilyen irigylendő valóságot: a családokon belüli, a nemzedé­keik között feszülő ellentéte­ket, a technikai civilizációval lépést tartani nem képes tu­dati fejlődés konfliktusait, a tradíciók és a modernség ösz- szeütközéseit. Ám ehhez az iz­galmas témához olyan grand- guignol-történetet választ, mely a tiszteletre méltó szán­dékot teljesen közömbösíti. Az apját félholtra verő, az anyját kis híján megerőszako­ló tinédzser, akit végül meg­fojt a tulajdon apja — ez a lcrajcáros rémdráma nem mél­tó a Kopár sziget alkotójához. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom