Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
IMS. OKTOBER 1., SZOMBAT m s PW» mein Hűtőszekrényekbe Kompresszorok Az eddigieknél nagyobb teljesítményű hűtőgépkompresz- szorok gyártását kezdték meg az Egri Finomszeirelvénygyár- ban. Az utóbbi időben ugyanis a hazad és a külföldi piacon egyaránt növekszik az igény a nagyobb teljesítményű és méretű hűtőszekrények és mélyhűtők iránt. Az eddig gyártott típusok mellett ezért kialakítottak egy olyan konstrukciót, amely 280—360 literes hűtőszekrényekhez és nagy méretű mélyhűtőkhöz használható. Az idén tízezer darabot gyártanak belőle, de felkészültek a termelés fokozására is. Az új termék lehetővé teszi, hogy az egriek legnagyobb hazai megrendelője, a Jászberényi Hűtőgépgyár berendezkedjen a nagyobb tárolóterületű hűtőgépek gyártására. Emellett lehetőséget nyújt aTra, hogy a gyár ne csak megtartsa, hanem bővítse is exportját. Épülő virágpiacközpont Jövő év június végére készülnek cl az építők — a csepeli Duna Tsz dolgozói •— hazánk első nagybani virágpiaccsarnoká- val. A 2600 négyzetméter alapterületű, Budaörs határában épülő, fedett virágelosztó központ 18 résztulajdonosa közül Pest «negyéből négyen — a csepeli Duna, az Óbuda, a Rozmaring és a Sasad tsz-ek — is itt értékesítik majd virágaikat és dísznövényeiket. Barcza Zsolt felvétele Pártoljanak már engem is! Joga van a nyugalmas élethez Az asszony, akinél a Temetőhegy dűlő után érdeklődtünk, az udvarán állt Kezében egy bicska és egy paradicsom. Falatozik jóízűen, míg elmagyarázza, merre menjünk. — Kit keresnek ott? A Dallos nénit? Ismerem jól. Hozzá mennek? — s kíváncsian hajol a kocsiba, mintha felmérné erőnket. — Már megint mi baja van? A háztulajdonossal „uszakodik”? Vagy talán azt hiszi, hogy övé a határ? Szabadulni akar tőlem No nem a határt kívánja magáénak, csupán azt szeretné, hogy legyen egy hely számára is, ahol nyugton hajthatja le fejét. Dallos József né másodjára keres fel' bennünk két soraival. Panaszkodik. Kéri, bírjuk jobb belátásra a háztulajdonost, aki — úgymond — megkeseríti az életét. A piciny, sárgára meszelt ház szinte megbúvik a nagy fóliasátrak mellett. Kovács István nagykőrösi lakos tulajdona a ház és a telek. Lakottan vette néhány éve, nyilván abban a reményben, hogy hamarosan ez a kis ház is lebontásra kerülhet. így máris érthető, hogy Dallos néni a puszta létével is akadályozza a tulajdonosi terveket. — Nézze csak! Nem élek én úgy, mint egy utolsó! Van ennivalóm, ruhám is — és mulatja a szekrényét, amelyben ott sorjáznak az ünnepi, a hétköznapi viseletek. A fehérnemű is glédában áll. — Élnék én. ha hagynák. A félelem azonban már belei vódott gondolataiba: — Nem akarok mást, csupán békességet hátralevő napjaimban — mondja az asszony. — Amióta itt jártak, csak romlott a helyzet. A háziúr, vagyis a Kovács úr uavan nem mondja, de szabadulni akar tőlem. De, kérdem, hová menjek innen huszonöt év után? Többször azt is tudakolja tSTlnk. ho<?v uave mi nem a tulajdonos barátai vagyunk? Mert szerinte neki — védtélen embernek — nincs támogatója, míg a háztulajdonosnak mindenki segít. Nincs támogatója Legfrissebb gondja éppen az, hogy a régi fásszínt Kovács István lebontotta. Az új, amely valóban korszerűbbnek tűnik, beázik. De nemcsak ez a baj, hiszen az udvaron tárolt tüzelő bajosan fér be oda. A palatetőről nemcsak a fára csorog a víz, hanem a vécé is beázik, ajtaját zárni nem lehet. Ezt nemcsak ő, hanem gyakran tíz alkalmi munkás is használja, hiszen a szegfűkkel, amelyek a fólia alatt gyarapodnak, dolgozni kell. — A házon minden javítást maga m csinálok — mondja. S válóban, mikor felkerestük, akkor is a padláson tevékenykedett, megpróbálván helyrehozni a hibákat —, pedig fizetem a lakbért — s mutatja bizonyságul a rózsaszínű szelvényeket. — Igaz, azt kérte, fizessek havonta hatszáz forintot. De miből tudnék én any- nyit adni? Az udvar, amelyen egyre szűkösebb a hely az idős lakónak, magán viseli még a gondos gazda kezenyomát. Igaz, már a kerítés csak félig van meg, a virágok is. melyek valamikor a házat díszítették, kisebb területre szorultak. A diófa alatt feltomyozva a régi fásszínből kikerült tűzifa. Vasak, csövek, drótok. Teret kívánnak. Mire számíthat? Az idős asszony nevében szerettük volna megtudni a háztulajdonostól, mire számíthat lakója. Kovács István háza kiemelkedik Nagykőrösön a környezetéből. Dolgos emberek lakhatják, állapítjuk meg ránézésre. A földszinti részen presszó, rajta a tulajdonos feleségének neve. A ház kapuján pedig hatalmas tábla hirdeti a házigazda sokirányú tevékenységét. — A férjem vidéken dolgozik — tér ki az asszony először a válasz elől —, én pedig nem tudok erről az ügyről semmit. Csak azt szeretném megkérdezni, mi baja van a néninek. Amikor sorolom, hamarosan kiderül, hogy Kovács Istvánná mégiscsak pontosan ismeri a vita lényegét. Elárulja azt is, hogy a kis házat ők már régen lebontásra ítélték. Csak a lakóval nem tudnak mit kezdeni. — Nem megy el az. Keresnénk neki albérletet is, de úgysem tudná a mai árakat kifizetni — teszi hozzá. Amikor azt a házat megvették Kovács Istvánék, bizonyára tudták, hogy lakottat vásároltak. Megértem, nem könyr hyű, högy 'elképzeléseiket nem tudják így megvalósítani. Mikor legutóbb kint jártunk, a tulajdonos azt állította, hogy mindennemű változás a néni kedvéért történt. Azért alakítja át a sufnit is. Ugyan nem erre utal, hogy a fásszínnek kikiáltott részben kapott helyet a fűtőberendezés is, amellyel a fóliákat melegíti. Még vannak, s lesznek is, akik nem tudnak összegyűjteni egy házra valót. Törvényeink mindenkinek biztosítják az élethez és a nyugalomhoz való jogot. Ennek a jognak érvényt kell szerezni a helyi tanács illetékeseinek, s azoknak, akiknek feladatuk az idős emberek felügyelete, gondozása. Szalai Mária NOBEL-DlJAS TUDÓSUNK, Szent-Györgyi Albert írta több mint negyven évvel ezelőtt: „Civilizációnk új keletű, és még nem nyomta rá bélyegét testünkre. Ha egészségesen akarunk élni, testünket vissza kell helyeznünk abba a környezetbe, amelyben az kialakult. Nem arról van szó, hogy visszatérjünk a dzsungelbe. Ám a tudomány segíthet megtalálni, hogy környezetünknek mely tényezői a leglényegesebbek". Manapság csökken a fizikai munka, csökken a mozgáskényszer is. Az elkényelmese- dő élet egyenes következménye az egészségtelen életmód, az embert idült, nem fertőző — úgynevezett civilizációs — betegségek fenyegetik. A tapasztalatok szerint a vezető halálokok — a szív- és érrendszeri betegségek — kialakulásában döntő szerepe van az egészségtelen életmódnak. A gépesítés, az automatizálás okozta kényelem, a rohanó élettempó következménye: az energiadús táplálkozás, a testmozgás hiánya, és egymás meg nem értése. Mindezek a ténvezők meghatározzák az idős emberek életmódját is. Az 1950-ben alakult Nemzetközi Gerontológiai Társaság jelmondatában — amely hazánkban is közismert — imponálóan haAz udvaron van még a tűzifa is Erdőst Agnes felvétele Ellenőrökkel a hajnali húszakon A bliccelők triikkjeinek ismerői Hajnali három órakor robogunk Sóskút felé. Nehezen hiszem el, hogy rövidesen utasok állnak majd a buszmegállókba, hogy azután a fővárosban más járműre szállva folytassák útjukat a munkahelyük felé. Sóskút egyelőre teljesen csendes, egyetlen ablakon sem szűrődik ki fény. Ügy tűnik, alszik a falu. Szundikálnak a Volán 20-as forgalomirányítási osztályának ellenőrei is, hiszen a huszonnégy órás szolgálatnak a fele már mögöttük van. Az első — Pusztazámorról három óra húszkor induló —, buszt várjuk. Üresen érkezik az újtelepi megállóba, de hamarosan megelevenedik a kép. Férfiak, nők, fiatalok és idősebbek szótlanul baktatnak a művelődési háznál várakozó autóbuszokhoz. Furcsa, de még mindig sötétek az ablakok. Bizonyára kis lámpa fénye mellett készülődnek minden hajnalban, hogy ne zavarják az otthon- maradókat — zárom le magamban, mert közben elindulunk. A piros bejegyzések — Tudja, egy kötetre valót mesélhetnék a bliccelő utasokról, jeggyel visszaélő kalauzokról és sofőrökről — mondja Dabasi László. aki huszonöt éve járja a megyét autóval vagy gyalog. Mint a tenyerét, úgy ismeri a vonalakat és járatokat. Amíg várjuk a következő kocsit — amelyre föl kell szállnunk ellenőrizni —, Dabasi László és Nagy István elmondják merre jártak előző este és éjszaka. A negyedszázados tapasztalatokkal rendelkező férfi iskolai füzetet vesz elő, ebbe jegyzi az eseményeket és adatokat. A nagy gonddal vezetett füzet minden sűrűn teleírt oldalán akadnak piros tollal készült bejegyzések. Ezek azok a járatok, ahol valamilyen esemény történt, bliccelő utast fogtak, vagy a sofőr szénája nem volt rendben. Ennek az éjszakának nem volt sok rendkívüli eseménye. Különös azonban igen. Szentendrén késő este ellenőriztek egy buszvezetőt, s figyelmeztették, hogy a végállomáson állítsa át a jegykiadó gép dátumát, az ugyanis már október 27-ét mutatott. Hajnal felé véletlenül ismét az ő járatára téyedtek, s újra csak októberi jegyet kaptak. Az éjfél után induló Budakeszi körjárat tizenkét utasa közül egynek bizony száz forintja bánta, hogy nyolcat sajnált a jegyre... A beszélgetésből az is kiderült, hogy nemcsak a jegyeket vizsgálják ezeken az ellenőrzéseken. Figyelik, hogy tiszták-e a kocsik, tájékoztatják-e az utasokat. S amíg a megállóban ácsorogva várják a kiszemelt buszt, sok hasznos információhoz juthatnak az utasoktól is. Érd-parkvárosba megyünk. Az M7-esen közlekedő járatokat rendszeresen megszállják az ellenőrök, s ennek oka van. Két éve bevezették, hogy üzemkezdettől reggel nyolc óráig kinyitják az összes ajtót, hogy a bérletesek hamarabb felszállhassanak. Az intézkedés nyomán tíz-tizenkét perccel csökkent a menetidő és öt százalékkal visszaesett a bevétel. Volt amikor huszonöt jegy nélküli utast találtak a buszon. Az is megtörtént, hogy a potyázók élő sorfalat alkottak az ellenőr előtt, fenyegették, sőt le is ütötték. Ez alkalommal azonban mindent rendben talált a két ellenőr. Nem volt jegy nélkül utazó. Mire megvirradt, már Százhalombattán állunk az ABC előtt. A Dunaújváros és Budapest közötti gyorsjáratra szállunk fel. Már ez sem egyszerű dolog, hiszen hatvan utas van a buszon. Mire befejeződik a jegyvizsgálat ismét Érden vagyunk. Olyan járatra szállunk fel a Benta-völgye Tsz központja előtt, amelyen ismét nincs sok dolgunk. Az utasok többsége a Volán új javítóbázisáról az éjszakai műszakból indul haza Budapestre. Ha üres, nem száll fel A buszpályaudvaron hosszú sor kanyarog. Dabasi László megjegyzi: — Ez érdi specialitás — s mutat a fegyelmezetten sor- banállók fele. — Sehol másutt nem állnak ilyen nyugodtan az emberek. Nincs lökdösődés, tolakodás. Két sort alkotnak, az egyikben az ülőhelyre várók. Egy kocsira nem is száll föl sokkal több utas, mint ahány szék van. Ez minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy munkakezdés idején Érdről ötpercenként indulnak a buszok. Amíg Biatorbágyra érünk, ízelítőt kapok a bliccelés lélektanából és módszereiből. Az érdi nyitott ajtó rendszer bevezetése óta sokan eladják a bérleteiket. Ugyanis több vállalat nem kéri a lejárt jegyeket, s ez visszaélések egész sorára ad módot. Az ilyen utasok azután nem szállnak fel a kevésbé zsúfolt buszokra, csak, arra, ahol a vezetőnek még véletlenül sincs módja a hátsó ajtóknál felszállók igazolványait is ellenőrizni. Nem kérik az árut Az utasok egy csoportja olyan nagyvonalú a sofőrrel, mintha taxiban ülne. Leteszi a pénzt, s amikor a vezető a jegyet adná, legyint: hagyja csak. Pedig az a kis cédula áru, amit a pénzéért kap. Aki nem kéri el, az kiteszi magát a büntetésnek, hiszen nem tudja, mivel igazolni, hogy fizetett felszálláskor. Szigorúan megbírságolják ezeket az utasokat, hiszen ők azok, akik miatt a buszvezetők olyan csábításnak vannak kitéve, amelynek némelyikük nehezen képes ellenállni... Ám a Volán nagyon következetesen jár el velük szemben. Az Érdi Üzemigazgatóságon például a harmadik eset után elbocsátás következik. Volt olyan sofőr, akitől a már megítélt százezer forintos építési kölcsönt vonták vissza a néhány forintos jegyvisszaélés miatt Vannak más trükkök is. Akadnak szép számmal, akik helyijárati jeggyel „véletlenül” fönnmaradnak a távolsági buszon. De találtak olyan bérletet, amelyről kiderült, hogy három éve vásárolták. Minden ellenőr, egyben önkéntes rendőr is. A vitás esetek többségében az igazolvány felmutatása használ. Vannak azonban vonalak, ahol tz is kevés. Üröm, Piiis- borosjenő, Budakalász környékén például szombat esténként csak rendőri segédlettel ajánlatos ellenőrizni, sőt már buszvezető is alig akad ezekre a járatokra. A különféle diszkórendezvényeken, az italtól „megerősödött’’ fiatalokat szállító busz nem egyszer egyenesen a rendőrség udvarára száguld be, hogy a szorongatott ellenőrt kimentsék. — Került már ilyen helyzetbe? — kérdezem Dabasi Lászlót. Mielőtt válaszolna, végigsimít arca jobb felén. — Még látszik az állkapcsomon — válaszolja. — A múltkor a nmnori vonalon kaptam egy hatalmas pofont. De huszonöt év alatt ez volt a második. Nem is olyan rossz arány, ügye? Móza Katalin Egészségnsveíők, gerontológusok az idősekért „...életet is az éveknek!" tározza meg feladatunkat e téren: „Ne csak éveket adjunk az életnek, hanem életet is az éveknek!" A felelősségünket az is jelzi, hogy hazánkban jelenleg a nők átlagos életkora 72 év, a férfiaké pedig 68, tehát jelentős az időskorúak aránya. A tudósok előrejelzése szerint — amennyiben sikerül csökkenteni a halálozást okozó betegségek számát — az emberek élettartama tovább növekszik. Feltehetőleg ötven év múlva már korántsem számít majd rendkívülinek a százéves életkor. Előreláthatólag 2000-ben, kb. 600 millió 60 évesnél idősebb ember él majd Földünkön. Egyre inkább növekszik az átlagéletkor. Ez főképp az orvostudomány eredményeinek és a szociális helyzet javulásának köszönhető. Ugyanakkor ahhoz, hogy valaki sokáig egészségesen éljen, testi és szellemi jóiét kell. Ezért az Országos Egészségnevelési Intézet irányította egészségnevelők előtt nagy lehetőségek állnak. Az ország összes megyéjében, valamint a fővárosban az egészségneveléssel megbízott függetlenített és társadalmi aktívák, továbbá a nem- egészségügyi szervek és a társadal- mi-tömegszervezetek dolgozói, aktivistái sokat tesznek az idősek egészséges, kiegyensúlyozottabb életmódja érdekében. Népszerűek az idős emberek napközi otthonaiban tartott orvosi előadások. Szívesen néznek meg egészségügyi ismeretterjesztő filmeket. A lényeges kérdéseket ismertető rövid előadások után az orvos elbeszélget az idősekkel, válaszol egyéni kérdéseikre. A nyugdíjasklubokban is gyakran tartanak vitákkal kísért előadásokat. Népszerűek az ankétok vagy a kerekasz- tal-beszélgetések az életmóddal kapcsolatos kamarakiállítások is. Több helyen rendeznek betegápolási tanfolyamot, sőt közös testedzési programot is. Az étkezési bemutatók is egyre népszerűbbek az idősek körében. A megyei lapokban és az üzemi újságokban sorozat formájában vagy önálló cikkekben szintén foglalkoznak az időskorúak életrendjével, a nyugdíjas életre való felkészítéssel. Maga az a tény, hogy hazánkban a 60 évesnél idősebbek száma a lakosság 17 százaléka, a nyugdíjkorhatáron felüliek aránya megközelíti, a lakosság 20 százalékánál indokolja az időskori egészségnevelés fontosságát. Az egészségnevelést végzők megismertetik az idős embereket szervezetükkel, az életfolyamatokkal, s elmagyarázzák, hogy az öregedés nem betegség, hanem egy biológiai folyamat, és az öregedéskor létrejövő változások vissza nem fordíthatók, csak lassíthatok. Ahhoz, hogy valaki sokáig egészségesen éljen, a testi jólét mellett, lelki kiegyensúlyozottság, harmónia is szükséges. A téma egyik legjobb hazai szakértője, dr. Beregi Edit szerint a modern gerontológia célja: az emberek úgy öregedjenek meg, hogy megőrizzék fizikai és szellemi egészségüket. Ez egyéni felkészülést és állandó intellektuális tevékenységet, társadalmi és érzelmi alkalmazkodást kíván. Az egészségnevelőknek és gerontológusoknak kell segítséget adni, hogy gondoljanak a jövőre, tűzzenek ki feladatokat, amelyek megvalósítása hasznos és amelyért érdemes élni. Dr. Katona Edit 4.
