Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-30 / 257. szám
4 xJÍMav 1933. OKTÓBER 30., VASÄRNAP Rádiófigyelő ra Az Ernst Múzeumban MUNKA NÉLKÜL AZ ÜZEM. Gazdasági nehézségeink sokkal súlyosabbak annál, hogy egy fél órás, bármily alapos, jól sikerült riport valamennyi okát felkutassa, bizonyíthassa, s receptet adjon a megoldásukra. Ám de ki is várná ezt az újságírótól, aki legyen bár közgazdász, hozzáértő ember, mégis elsősorban a közvéleményt képviseli, s neon a tudományt vagy a gazdaságirányító szakembereket.! Az átfogó elméletek, az egész gazdaság fejlődését meghatározó döntések azonban alaposan feltárt jelenségek tapasztalatai alapján születhetnek csak meg. S ha ezek egynémelyike látókörünkön kívül esik, máris távol vagyunk a helyes megoldástól. Vicsek Ferenc: Munka nélkül az üzem című összeállításában egy, a szemünk előtt zajló, mégis szinte észrevétlen bajra hívja fel a figyelmet két átlagos magyar vállalat példájából kiindulva. Az átlagos, tehát nyereséges,, gazdaságosan működő gyár dolgozói munkaidejük negyed részében nem csinálnak semmit. Nem azért, mert nern akarnak dolgozni, henyék, fegyelmezetlenek, hanem mert ez a szokásos magyar munka- ritmus. Valóban ennyire futná energiánkból? Szó sincs erről. A teljesítmények ugyanis év közben is változékonyak. Időnként még az 50 százalékot sem érik el, máskor pedig megfelelnek a nálunk fejlettebb országok színvonalának. Amikor rá kell verni van hozzá energia és szorgalmas, felkészült munkás. Csakhogy az a gyakoribb, hogy nincs anyag, késnek az alkatrészszállítások, azaz valami szinte mindig hiányzik a tervszerű, folyamatos, értékalkotó munkához. Vicsek Ferenc a jelenséget boncolgatva arra az eredményre jut; mindez azért történhet így.“ mert Magyárorszagon az átlagos vállalat akkor is jól megél, ha közepes minőségű, közepes technológiai szintet képviselő terméket a munkaidő egynegyedét fel sem használva gyárt. Ha mindezt számításba vesszük, talán nem túlzás azt állítani, hogy a mostaninál szigorúbb gazdasági szabályozás eszközeivel lehet és kell a vállalatok számára a boldoguláshoz vezető úton nagyobb akadályokat állítani. NEM SZENTIRÄS. (Késő esti töprengéseik a gazdaságról.) Gondolom sokadma- gammal idegenkedem az olyan műsoroktól, amikor néhány tudós ember a mikrofon mellé ülve fejti ki nézeteit valamely tudományos kérdésről. Gyanúm szerint gyakori ilyenkor az a reagálás, hogy a hallgató elzárja készülékét. Akik pún tekén este Farkas Zol. tán műsora előtt nem tették ezt, később már minden bizonnyal hűségeseik maradtak a programhoz. Pedig a műsor — legalábbis látszólag — korunk problémáitól messze eső kérdéssel, a huszas évek szovjet gazdaságpolitikájával, a neves politikus-közgazdász Préob- razsenszkij életéről és munkásságáról szólt. Arról az államférfiról, akit kétszer zártak ki, s vettek újra vissza a pártba, titkára volt a központi bizottságnak, majd a sztálini börtönökben tisztázatlan körülmények között halt meg. S akit a történészek többsége mégis úgy tart nyilván, mint a sztálini gazdasági gyakorlat elméleti előfutárát. Az ellentmondásos pályafutás tette volna érdekessé a beszélgetést? Aligha ez az ok. Történelmi léptékben gondolkodva a húszas-harmincas évek közvetlen előzményét jelentik napjainknak. S a ma megértéséhez a tegnap tanulmányozásán, jobb megismerésén keresztül vezet az út. Csulák András Jevtusenko fotókiállítása Jevgenyij Jevtusenko fotóiból nyílt kiállítás szombaton Budapesten az Ernst Múzeumban. Magyarországon eddig csak költőként ismerték a mai szovjet irodalom egyik kiemelkedő alkotóját, Jevtusen- kót. Most új oldaláról mutatkozik be a hazáját és a világot fényképezőgéppel is járó művész. Témája legtöbbször az ember: a fáradt öregasz- szony, a párizsi revüsztár, az öreg jugoszláv partizán, a nyugdíjas színésznő vagy a tbiliszi kőműves. A képek nem tagadják meg alkotójuk eredeti foglalkozását: a költészet, a lírikus látásmód a kiállítás maid minden darabjá-, ra jellemző. A tárlat képeinek többsége Szibériában, Grúziában, Kö- zép-Ázsiában, Mongóliában, Nicaraguában készült. A világot járó művész azonban egy-egy fotó erejéig más tájakra is invitálja a kiállítás látogatóit: szingapúri, ausztráliai, Fülöp-szigeteki, japán, angol és olasz zsánerképek gazdagítják a november 20-ig megtekinthető bemutatót. Kubai művész tárlata Ugyancsak az Ernst Múzeumban, Tamás Ervin, a Képző- és Iparművészeti Szövetség alelnökc nyitotta meg René Portoca- rerro kubai festőművész 109 festményből és grafikából álló retrospektív kiállítását. A kép: Casablanca (1939) Könyv a biológiai erőforrásokról Mit jelent a biomassza? ÉRDEMES elolvasni Láng István akadémikusnak, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkár-helyettesének a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent Biológiai erőforrások című kötetét. A mostanában divatba jött biomassza fogalmát világítja meg és azokról a természetes erőforrásokról ír, amelyeknek hazáink is birtokában van. A biológiai erőforrások fogalomköréhez azok az anyagok tartoznak, amelyek a természetben találhatók, és amelyekből az ember számára hasznosítható termék állítható elő. Vannak természeti erőforrások, mint a szén, az olaj, a földgáz, megújuló erőforrások, mint a szél, az árapály, a napfény és az élőlények. Könyvében ezek bemutatására vállalkozott a szerző. Megrajzolja hazánk természeti környezetét, számokkal mutatja ki, hogy hányféle talaj található Magyarországon. Ezután a talajvédelem, a vízkészlet problémáit ecseteli, majd a hőmérséklet és a napenergia felhasználásának lehetőségeit és korlátáit mutatja ki. A SZERZŐ ezt követően azokról a lehetőségekről ír, amelyek .felhasználása a növénytermesztés növelését segíti elő. Ebben a témakörben elemzi a biomassza fogalmát. Ehhez a fogalomhoz sorolja a szárazföldön -és vízben található összes élő és nemrég elhalt szervezetek, mikroorganizmusok, növények, állatok tömegét; a mikrobiológiai iparok termékeit; a különböző transzformáló dolog (ember, állat, feldolgozó iparok, stb.) összes biológiai eredetű termékét, melléktermékét és hulladékát. Megkülönböztet elsődleges biomasszát, amely főleg növényi eredetű, másodlagos biomasszát, amely élő állatokból tevődik össze, és harmad- lag-03 biomasszát, amely a felhasználó iparok mellékterméke. A továbbiakban arról értekezik, hogy hazánkban milyen lehetőség van a szántóföldi növények terméshozamának a növelésére. Megállapítja, hogy az utóbbi húsz esztendőben a terméshozamokat megháromszoroztuk. Magyarország a gabona- és hústermelésben a világ élmezőnyéhez tartozik. A megtermelt élelmiszer 75 százaléka belföldön kerül forgalomba, a további 25 százalékot pedig exportáljuk. Ezzel az aránnyal hazánk az első helyet foglalja el a szocialista országok között. Korántsem használtunk azonban ki minden lehetőséget. Mind a .gabona-, mind a hústermelésben még növelhetők a hozamok. az Állattenyésztésről szólva hangsúlyozza, hogy hazánk az állatlétszám és a hozamok tekintetében egyaránt a világ első tíz országa között foglal helyet. Csaknem kétmillió szarvas- marha, tízmillió sertés van a gazdaságokban és a háztartásokban, a juhok létszáma pedig az 1938-as évhez viszonyítva megkétszereződött. 41 millió baromfit tartanak nyilván. Az egy főre jutó hústermelés tekintetében Magyarország közvetlenül Dánia után következik, s megelőzi az Egyesült Államokat is. Hasonló a helyzet a tojástermelés- ben is, ahol viszont Hollandia után állunk a második helyen. Részletesen tárgyalja a takarmányozás lehetőségeit és hangoztatja, hogy ebben a tekintetben sok még a javítanivaló. Egy kiló húst még mindig elég drágán állítunk elő. Közművelődési őrjáraton Csöndesség a Galga mentén y óaranytól mézsárgáig ezerszínűre festette az őszi $ napsugár a tájat. Míg a kora reggeli dér meg nem csípi ^ a faleveleket, csodálhatjuk a zizzenő nyárfát az utak í mentén, a házak falára futó tűzpiros borostyánt, a tarka ^ hegyoldalt. Az ősz illatát érezni a Galga menti falvak- ban. Az utolsó szőlőfürtöket csípdcsik a tőkékről, piros ^ alma virít még a fákon. Estefelé halkulnak a kiskertek ^ neszei, a hűvös szél egyre korábban hajt be mindenkit £ a házba. Hasztalan kopogtatunk Ahogyan gyérül a kinti munka, mind több idő jut a beszélgetésekre, olvasásra, s leginkább a televízió nézésére. Még néhány évtizeddel előbb ez idő tájt gyűltek ösz- sze a lányok a fonóban, s fiatalok jöttek az esti vigalmakra. A mesélő nagyanyák az emlékezet mélyéről gombolyítják elő a hajdan volt eseményeket. Csakhogy manapság az unokáknak gyakran még arra sincsen idejük, hogy végighallgassák őket. Vajon mi váltotta fel a valamikori összejöveteleket? Egyáltalán van-e arra alkalom, hogy a generációk egymás okos szavát hallgatva elbeszélgetnének? S hol az erre alkalmas hely? A kisközségek művelődési házai betöl- tik-e hivatásukat, avagy üresen tátonganak? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ azon a hétköznap^ délutánon, amikor a Galga menti falvakban jártunk. ' lklad. Az utóbbi években a műszergyárnak köszönhette hírét. Az alapítók a fővárosból érkeztek. A falu lakóinak úgy egyötöde talált ily módon helyben munkát. A főútvonal mentén takaros házak sora. A kiszélesedő téren egymástól nem messzire áll a régi, düledező, valaha majorsági iroda, s a viszonylag új középület. A kocsma és az élelmiszerbolt az egyikben, a másikban pedig a klubkönyvtár. Jövés-menés emitt, csend a másik oldalon. Körbejárjuk az idestova másfél évtizede elkészült házat, próbálgatjuk a kilincseket, de nem engedelmeskednek. Minden jel arra mutat, jó helyenkopdgtatunk, bár a nyitva tartást hirdető kiírást nem leljük. — Délelőtt itt láttam a klubkönyvtárvezetőt — siet segítségünkre János Pálné a közeli zöldségesből. — Vannak itt szakkörök, meg néha diszkó. Inkább a fiatalokat vonzza ez a program. Innen egy ugrásra van a könyvtárszoba, nézzenek ott is körül! Gazdaságcentrikus lett A jelzett ház környékén még nagyobb a csönd. Az udvar felől nézegetünk be a szobákba, míg meg nem pillantjuk a könyvespolcokat, de bebocsátást itt sem nyerünk. Végre engedelmeskedik az egyik ajtó, Ecker Dánielt, a tanácsi kirendeltség vezetőjét munka közben zavarjuk, de azért szívesen invitál: — A hatvanas években lendült nagyot ez a község. A műszergyár nem csupán munkát kínált az Itt lakóknak. Kezdetben a kommunális adóból jutott a falunak is. Ekkor épült a művelődési ház, ami klubkönyvtárként működik. — Mit jelent most a gyár jelenléte? — Elsősorban munkaalkalmat, ami nem kevés. Budapestről járnak ki az üzem vezetői. Nemigen jut idő arra, hogy a településre gondjuk legyen. Van ott egy ifjúsági klub, a hétvégeken szívesen látják az ifjakat, de a többi eseményről nemigen tudunk. A 'feyár éli a maga életét. Mindenesetre jobb * volt, amikor gazdasági, kulturális ereje kisugárzott a falu felé... — Sem a könyvtár ajtaján, sem a házon nyoma sincsen a mozgásnak. Miért nem jelzi a klubkönyvtárvezető legalább a rendezvények időpontját? — Ügy van ez, hogy ha nem Írjuk ki az időpontot, nem lehet számon kérni. Las- san-lassan minden elsatnyult az évek során. Pedig volt hagyománya a népi táncnak, a fúvószenének, a jó hírű énekkarnak. Az újraélesztés meglehetősen nehézkes. Ez évtől kísérletképpen nevelési központ létesül. Jó lenne, ha a község kulturális tevékenysége és a klubkönyvtár közös vonzásában pezsdülne meg. De egyik pilanatról a másikra nem várhatunk, csodákat^ A kocsma bezzeg hangos Calgagyörkön élénk a kora esti utca. Rövid keresgélés után megtaláljuk az elhagyott kúriát, hatalmas lakattal az ajtaján. Az épület egyik felében az orvosi rendelő, az ajtón a fogadóórák rendje. A másik oldalon ablakzsalut nyikorgat a szél. — Ne is keressék a népművelőt — lép hozzánk Stri- hovanecz Józsefné. — Most éppen váltás van. A ház olyan állapotú, hogy jobb, ha ki sem nyitják. A háziasszonyok szívesen tanulnának szabni- varrni, néha egy-egy jó előadásra is szánnánk időt. Kézen fogja két kisgyerekét, indul hazafelé. Nem messziről hallatszik a kocsma hangossága, kintről is támogatják né- hányan a falat. A fiatalasz- szony feléjük int: — Ott van nálunk a kultúra ... Püspökhatvan a következő állomás. Gyerekek jönnek szembe, könyveket szorongatnak a hónuk alatt. Hamarosan kinyit a könyvtár — tájékoztatnak —, a tanár néni bármelyik pillanatban itt lehet. Elémegyünk Tapodi Józsefné- nak, aki útközben büszkén mutatja a kísérleti elemekből épült Iskolát. Hamarosan a művelődési házra terelődik a szó. — Népművelők jöttek-men- tek — szól. — Sokan megfordultak errefelé. Lelkesen kezdtek munkához, aztán vagy ök unták meg, vagy a falu nem fogadta be őket. Többnyire a jobban felszerelt városi művelődési házakban keresték a szerencsét. A környékről is szívesen jönnének hozzánk, de egyre kevesebb a szórakozásra érdemes alkalom. — A pedagógusok miként segíthetik a helyi közművelődést? — A néhány évtized alatt, amit itt töltöttem, összegyűjtöttük a régi gyermekjátékokat, a község népviseletét. A szlovák nemzetiségi tánccso- portunkat ismerik az országban. Megpróbálunk a népművelőkkel együtt életet lehelni a művelődési ház falai közé. de nem könnyű feladat ez nálunk. Hagyományőrzés Ácsán, Püspökhatvantől hét kilométerre új ház csalogatja az arra járókat. A három község közművelődését — Galgagyörk, Püspökhatvan, Ácsa — e hónaptól Matejcsok Jánosra bízták. Egy évtizede ő volt itt a művelődési ház vezetője, aztán máshol dolgozott. Most ismét megpróbálkozik az új körülmények között ezzel a munkával. — Ismerem jól a vidéket, galgagyörki vagyok. A következő esztendők munkáját a helyi hagyományokra szeretném alapozni. Elevenen élnek még a népművészeti emlékek. Segítőkészek a nyugdíjasak és a pedagógusok. Tudom, hogy a népművelésben nincsenek receptek. Majd meglátjuk, mire megyünk ... Erdősi Katalin V endégf eUépések Szovjet filmfesztivál Foglalkozik a genetikai és szaporodásbiológiái lehetőségekkel, amelyekkel még korántsem élünk eléggé. Kitér a tartástechnológiára és állat- egészségügyre, ami elég sok kívánnivalót hagy maga után. Vizsgálja annak a lehetőségét, hogy az ipart miként lehetne még jobban a természeti erőforrások felhasználásának szolgálatába állítani. A FEJLESZTÉS távlatairól megállapítja, hogy azok szinte végtelenek. Most abban a korszakban élünik, amelyben lényegében felkészülünk a biomassza határozottabb felhasználására. S csak ezután következhet a mikroorganizmusok fokozottabb hasznosításának időszaka, amely egyben a biológiai időszámítás kezdetét jelzi. Ennek nyomán szinte elképzelhetetlenül széles horizontok tárulnak fel az emberiség előtt. A FAO adatai szerint mégis az emberek százmilliói éheznek, és 1974—76 között a fejlődő országokban 415 millió ember volt erősen alultáplált, vagyis az összlakosság 22 százaléka. Mindez elkerülhető volna, ha nagyobb gondot fordítanánk a biológiai erőforrásokra és a fegyverkezésre költött százmilliárdo- kat a mezőgazdaság fejlesztésére és a tér íészet kiaknázására fordítanánk. Gáli Sándor Újabb lehetőségek kínálkoznak a szovjet művészet megismerésére országunkban a közeljövőben. November 3—10. között, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának hetében rendezik meg országunkban a szovjet filmek fesztiválját. E hagyományos rendezvénysorozatot a Kossuth filmszínházban november 3-án díszbemutatón nyitják meg. A Szépművészeti Múzeumban november 4-én nyitják meg a Puskin Múzeum gyűjteményéből válogatott XV111. és XIX. századi orosz népi grafikák című tárlatot. Ugyancsak november 4-én érkezik hazánkba a világhírű moszkvai Szovremennyik Színház társulata, amely kortárs szovjet drámaíró, Valerij Gur- kinr Szerelem és galambok című darabját, valamint Csehov Három nővérét mutatja be. November 9-cn az Ódry Színpadon Szaltikov Scsedrin: Ba- lalajkin cs társai című színművét. valamint Vampilov. Kaland a főmcttőrrel című efvfelvonásos vígiátékát adjál elő esv műsorban. A Magyar Állami Oneraház vendégeként Oleg Vinogradov, a leningrádi Kirov Opera és Balettszíház vezető koreográfusa már tanítja a ma gyár balettegyüttesnek Pro kovjev: Hamupipőke című balettjét saiát koreográfiájává' A háromfelvonásos táncjáték premierje december 20-án és 21-én lesz az Erkel Színházban. A Szovjetunióban sorra kerülő kulturális események programjának részeként novemberben Moszkvában — a szovjet képzőművészeti szövetség Gorkij utcai kiállító- termében — nyolc magyar fiatal kortárs művész alkotásait állítják ki. Vilniuszban pedig tájképfestészetünkből ad ízelítőt a művészetkedvelőknek a nemrég megnyitott tárlat. A következő évben a tervek szerint vendégünk lesz a grúz állami táncegyüttes, az észt férfikar, a leningrádi szimfonikus zenekar és fogadjuk az Ermitázs kiállítását. Az elképzelések szerint 1985-ben újra megrendezik a szovjet kultúra napjait Magyarországon, s a magyar kultúra napjait a Szovjetunióban. Ebben az időszakban színházaink több darabot mutatnak be egymás drámairodalmából, zenekaraink műsoraikra tűzik a két ország szerzőinek zeneműveit. Magyar, illetve szovjet drámai együttesek, előadó- művészek lennek fel. Várható például, hogy nálunk játsz'k majd a leningrádi Puskin Színház társulata, a Moszkvai Nagyszínház balettegvüt- ‘ese. a Magvas Állami Ralett- ''<,vüit»s ppain a Szovjetunióban szerepel. Kortárs maevar művészek n'kntásninnk ldállí- 'ását és filmfesztiválok megrendezését is tervezik erre az időszakra.
