Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-29 / 256. szám
1983. OKTOBER 29., SZOMBAT 5 Csendélet, Vattaiéit kilátása Láda hegyek, gyökérhalmok ár Elet a kétarcú lakótelepen A Törökbálintról Dlósd (elé vezető út mellett szép sorházas lakótelep vonja magára az ember tekintetét. Egyszerű, de ízléses, (öldszintes házak, előkerül tekkel. A kerítések egyik- £ másika előtt autó áll. A 4 kis (ocipályán gyerekek | rúgják a bőrt. Az első ház | előtt korlátot (est egy fér- ^ íi, odább fiatalasszony £ ápolja a Virágágyásokat. Udvari állatsereglet Végigsétálunk a házsorok közötti keskeny úton. Erről az oldalról egészen más arcát mutatta a lakótelep. A hátsó kertekben virágok : helyett a légtöbb helyen felhalmozott limlomot, hegyekbe rakott ládaoldalakat és fagyölkereket látni. Némelyik udvarban tyúkok kapirgálnak. Alig van olyan porta, amelynek kertecskéjét arra használnák, amire való. Végül is az egyik ház előtt megállapodunk. Vattai iCáfolyné nyit ajtót a Tölgyfa utca libben. Bevezet a nagyszobába, ahol a gyerekek a színes televízión az ifjúsági műsort nézik. ízlésesen berendezett lakás, az asztalon friss csokor virág áll,,a reluxa redőny kilátást enged a szépen füvesített hátsó udvarba. — Nem hiszem, hpgy boldogabb ember volt nálunk Törökbálinton 1979 karácsonyán, amikor beköltöztünk ebbe a tanácsi lakásba — mondja a fiatalasszony. — Szép a környezet, jó a közlekedés, emberi léptékűek a házak. De hamar rá kellett jönnünk, hogy ez nem elég a boldogsághoz. A szemben levő épületre mutat. A két lakást a kis kerteken kívül egy keskeny gyalogút választja el. Szolgalmi út, mondja a közben megérkező Vattai Károly, aki a közelben garázsát építi. Azért létesítették az utat, hogy a kertek ne érjenek össze. Szükség volt erre a megoldásra, hiszen a tervezők nem gondoltak arra, hogy megközelíthető hátsó udvar híján a tüzelőt mindenkinek a szobákon át kellene a kertbe vinnie. '— A szemben levő szomszéd állatot tart — folytatja a fiatalasszony. — Csirkét, kacsát és galambot nevel. Hiába a szép kertünk, . nemhogy ebédelni vagy napozni nem tudunk ott a bűztől. Közel a szeméttelep —» S ha nem az illegálisan tartott állatok szaga csavarja az orrunkat, akkor a közeli szeméttelepről gomolygó füst miatt zárkózunk be. Kilépünk a kis teraszra, s a házigazda balra mutat. Alig néhány száz méterre a hegyoldal tarkállik a szeméttől. — Most is égetnek ott, még szerencse, hogy nem fúj a szél, de nem is a füst a legrosszabb, hanem a patkányok. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Kői László tanácstag, aki a Hársfa utca 24-ben, éppen a baromfitartó család szomszédságában lakik: — Nincs gond mind az ötven családdal — magyarázza. — Lehetne ezekben a lakásokban szépen élni. Ám ' azzal a néhánv állattartóval szemben a tanács is tehetetlen. Hiszen miért pont a bírságot fizetnék A speciálist igénylik Tehergépkocsik A Csepel Autógyár termék- szerkezetén belül ugyan az autóbuszalváz szerepel nagyobb arányban, de emellett, úgy tűnik, ismét nő a teherautók iránti kereslet. Az autógyár olyan típusok kifejlesztésére törekszik, amelyek az általuk tömegesen gyártott szerkezeti elemekből állíthatók össze, és az alváz a felépít- r%ény változtatásával variálható. így ugyanis speciális igényeket is képesek gazdaságos termeléssel és a konkurenciánál olcsóbban kielégíteni, mint például a bányáké, a mezőgazdaságé. Tavaly mintegy 150 darab speciális géppel felszerelt teherautót értékesítettek belföldre. Az alváz minden esetben a Csepel Autógyár konstrukciója, a felépítmény gyakran a vevővel közös fejlesztés eredménye. Jövőre például az erdő- és fafeldolgozó gazdaságoknak gyártanak speciális vontató- és egyéb kocsikat. A Közúti Gépellátó Vállalat igényei alapján variálható felsőrésszel útkarbanbantartó gépjárművet fejlesztettek ki. Hóeltakarítástól kezdve az útépítésig mindenre alkalmas a berendezés. Mi van a íáskamrában? Erdős! Agnes felvételei ki, amikor sok lakónak még lakbérhátraléka is van, s ez is úgyszólván behajthatatlan'. f— És a láda- meg gyokér- hegyek? f— Borzalmas látvány;— válaszol Vattai Károly —, csakhogy ezért a kialakult állapotért nem hibáztathatók egyértelműen az itt élők. Ezt a lakótelepet ugyanis olajkályha- tüzelésre tervezték. Bár a házaknak két méter mély alapot készítettek, de pincék még- sdncsenek. Aki nem tudja megfizetni az olajat, az szénnel vagy fával fűt. És kamra híján a kertben tárolja a tüzelőt. Azok a ládahegyek tavaszra eltűnnek. —r Persze, vannak házak, amelyeknek a lakói kivere- kedték a fáskamra megépítését a tanácsnál — szól közbe a fiatalasszony —, de nem a tüzelőt tartják benne, hanem barkácsműhelynek használják. — Igen, ezek azok az emberek, akik a tanácsra szaladnak egy meglazult cserép miatt is, és ha nem küldenek valakit megjavítani, ölbe tett kézzel hagyják, hogy beázzon a lakásuk. A családok többsége persze magáénak érzi a tanácsi lakást. Vigyáznak rá, rendben tartják. Közéjük tartoznak beszélgető partnereim is. Méltán várják el viszont, hogy a tanács is méltányolja jogos kéréseiket. A törvény szigorával — Ennek a nagy lakótelepnek csak emésztőrendszere van, A tározókat a tanács szippantókocsijának kellene ürítenie — mondja az asszony. — Nyáron egyik-másik emésztő körül valóságos mocsár keletkezett, mert a szennyvíz már kifelé folyt. Bizony, sok magára hagyott gyerek játszadozott ott. Volt itt a nyáron. vérhas- és szalmonella-fertőzés. Én, mivel egészségügyi dolgozó vagyok, két hónapot töltöttem itthon emiatt. Szép ez a lakás, és a padlástér felé még vagy harminc négyzetméternyivel bővíthető is. Ha tízéves lesz a ház, valószínűleg olcsón meg is vehetjük, mégis egyre többet foglalkozunk a gondolattal, hogy elköltözünk innen. Nehéz itt élni. — A szeméttelepet jövőre felszámoljuk, ez már bizonyos — mondja Gigler József, a törökbálinti tanács elnöke. — A szennyvízelvezető csatorna gerincvezetéke már elkészült a községben. Az iskola után ezt a lakótelepet kapcsoljuk be a csatornahálózatba, s akkor megszűnnek az emésztővei kapcsolatos gondok is. Jóval nehezebb viszont eljárni az állattartókkal szemben, Ha megbírságoljuk Ókét, csak a behajthatatlan büntetéseket növeljük, mert nem fizetnek. Jó hallani, hogy a tanács nem kevés anyagi áldozattal megoldja azokat a problémákat, amelyek a lakótelepiek életét megkeserítik. Annál furcsább viszont, hogy éppen akkor bizonyulnak tehetetlennek, amikor élni kellene a törvény adta lehetőségekkel. Móza Katalin Idén átadják Egészségház Apaion Az utóbbi időben meggyorsult a fejlődés Apajon, ahol sok új otthon is épült. Egyik alapvető feltételként, társulatot alakítva most a vízhálózat építését akarják elkezdeni. A közös tanács idei legnagyobb beruházása ugyancsak Apajhoz fűződik. Tavasszal kezdték el építeni az új egészségházat, melyben a korszerű, minden igényt kielégítő körzeti rendelő-váró mellett, anya- és - csecsemővédő központ, valamint védőnői lakás is helyet kap. Az új egészségház 2 és fél millió forintba kerül. A költség egyébként ennél jóval több, de a helybeli lakosság és a Kiskunsági Állami Gazdaság sok társadalmi munkával segíti az építkezést. Az új létesítményt még az idén átadják rendeltetésének. NEM MÁSOK, DE MÉGIS... L eginkább szombaton, vasárnap, a kora reggeli vagy a késő délutáni órákban találkozom velük. Ilyenkor a város minden pontján feltűnnek az acélszürke egyenruhák, hajnaltájt még igencsak frissen vasaltan, estefelé — hazafelé — bizony már jócskán gyűrötten, piszkosan. A munkásőrgyakorlatok, kiképzések időpontjai a hétvégek. Megszokott a kép. Nem csupán szemünkben, tudatunkban is a helyén van a tény, természetesnek vesz- szük. Ha a hét végén a szomszéd hiányzik a telek, ről, a haver a délelőtti sor- társaságból, nem lepődünk meg, legfeljebb egyetlen mondattal konstatáljuk: munkásőréknél vannak. Eszünkbe sem jutna töprengeni azon, hogy munkatársunk, barátunk másabb lenne, mint mi. Ha rákérdezel a többiekre, hogy sze. rintük miért is, hogyan is van ez..., ezernyi lenne a válasz. — Azt hiszem, ez a hobbija, ezt szereti csinálni — mondanák. Meg azt, hogy — elkötelezett embernek tartom, a szolgálatot nagyon komolyan veszi. Bizonyára ez is, az is, meg sok más meghatározás egyaránt igaz. Azt mondjuk, hogy nem másabb emberek, mint mi. Civilben pontosan egyformák vagyunk. Így igaz, tanúsíthatja ezt bárki. Mégis, ha a megszokott tudomásulvételnél egy kicsit is többet boncolgatjuk a tényt, kiderül, hogy mégiscsak másabbak. Nem, nem -használom a különbek kifejezést, hiszen ez ellen ők tiltakoznának a legjobban, talán még sértésnek is vennék. Maradjunk az egysze. rűbbnél: egy picikét másabbak, mint mi' többiek. De hát miért, miben? Néhány adat csupán fogódzónak a válaszhoz. Munkásőreinknek csaknem a fele 35 éven aluli. Kell-e bizonygatni, hogy ezek a 25—35 év közötti fiatalok mi minden mással tölthetnék el szabad idejüket a nehéz, sok órás gyakorlatok, menetelések, lövészetek helyett. A munkásőrök több mint 40 százaléka közép és felsőfokú végzettségű: művezetők, technikusok, mérnökök, osztályvezetők, igazgatók. A fizikai munkások aránya mintegy 80 százalékos, s háromnegyed részük szocialista brigád tagja, vagy a munkaverseny aktív résztvevője. És azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy a kétkezi munkás — különösen ha a legjobbak közül való —, vagy az orvos, a mérnök, a szolgálatért, a munkásőrségért cserébe valamiféle előnyt élvez. Mondjuk, csak ki egészen pontosan: mégis jut valami plusz cserébe. Olyan, amit ők tulajdonképpen nem várnak, s bizonyára a legtöbben nem is gondolnak erre. A többlet mindössze annyi, hogy egy kicsit másabbnak tartjuk Őket magunknál. Ez az a plusz, amit nevezhetünk tetszés szerint megbecsülésnek, tiszteletnek, elismerésnek. Sokat emlegetett kifejezések manapság: elkötelezettség, közéletiség. A munkásőrszolgálat önmagában is jelenti e szép fogalmakat, mégis figyelemre méltó tény, hogy a munkásőrök közül nagyon sokan választott tisztségviselők, párt- és társadalmi szervezetekben. Mindezt teszik már civilben, vegyük úgy: ráadásként. És végül, de nem utolsóként a bizo. nyitások sorában: a munkásőrök több mint 80 százaléka tagja pártunknak, több mint egynegyede a KISZ-nek. N incs ünnepük, évfordu. lójuk mostanában a munkásőröknek. Hogy rájuk gondoltam, annak egyetlen oka volt. Vasárnap estefelé tértek be közülük héhányan, útban hazafelé a gyakorlatról,1 a megszokott poharazóba egy italra. Fáradtan. gyűrötten érkeztek, s mi barátok, ismerősök pi. henten, jólöltözötten, örömmel, szeretettel vártuk őket. — Egészségünkre — mondtuk, s az összekoccanó poharak mellett kapott meg a gondolat: béke, a mi békénk. Erdélyi György Csont leves és rántott szelet ízlik az ebéi! munka után Az emberek többségo ma már nem otthon ebédel, a legtöbben az üzemi étkezdékben. A kisebb városokban és községekben is mind több helyen nyílik erre lehetőség. A Nagykátai Telefongyár üzemi konyháján 350 emberre főznek naponta, azaz csak főzhetnének, hiszen ritkán használják Jel a teljes kapacitást. Belefér a menübe A Pestvidéki Vendéglátó Vállalat üzemeltett a konyhát. Szép, modern, tágas ebédlő, tisztító-, szárazáru- és zöldáru- raktár, külön hűtőkamra a tejnek, zsírnak, külön a húsoknak. Automata burgonyatisztító gép dolgozik a zöldáru- előkészítőben, mosogató a nagyedények számára és másik a tányéroknak, poharaknak. A konyhában a legkorszerűbb gőzüstök, villanytűzhelyek. Tálalás közben sem hűl ki az étel, mert fűthetők a tálalópultok is. Persze ahhoz, hogy az ebéd is jó legyen, a szép konyha önimagábap kevés. Dognai Béláné üzletvezetővel arról beszélgetünk, miből és hogyan gazdálkodj a ki a napi adagokat. — Egy menüt a vállalatunk 16,51 forintért ad a Telefongyárnak. Ebből 10,50-et fizet be a dolgozó, és jegyenként hat forintot térít a vállalata. Sok ez vagy kevés? Valószínűleg nem sok, de nem is kevés. Tavaly január elseje óta a vállalatok az étkezés költségeit nemcsak a jóléti és kulturális alap terhére számolhatják el — ennek keretei szűkek —, rezsiköltségként is elkönyvelhetik. Az összeg nagysága teljesen vállalati döntéstől függ. A szabályozók azonban arra ösztökélnek, hogy az egyes vállalatok az üzemeltetési költség szintjén támogassák az étkezést, és a rendelkezésükre álló fennmaradó pénzt fordítsák Inkább egyéni jövedelemből nem finanszírozható, más fontos célokra. Dicséret és szidás Az üzemi étkeztetést még a a MüM egyik 1967-es rendeleté szabályozza... a dolgozók részére az üzemeltetési vállalat útján, munkanapokon egy alkalommal kedvezményes meleg étkeztetést kell biztosítani, térítés mellett. A térítés mértékét a vállalati kollektív szerződés szabályozza. — Nekem azonban — folytatja gondolatmenetét Dognai Béláné — nem a 16,50-ből kell gazdálkodnom, hanem 12,94 forintból. A különbség a vendéglátó vállalat nyeresége. Nem szabad a 4 filléren mosolyogni, 300—350 adagnál ennek is van jelentősége. Holnapra például csontlevest főzünk, az A-menü: rántott szelet lesz burgonyával, a B-me- nü: főtt hús, fél adag burgonya, almamártással. A húst, a csontot, a levesbe a zöldségeket, a sót. a zsírt, lisztet — és természetesen még folytatni lehetne a felsorolást — nagykereskedelmi áron szerzem be. Mindenből annyit, hogy véletlenül se lépjem túl a személyenkénti normát (tehát a 12,94-et), de legalább 10 deka húst mindenki kapjon, és a fűszereken se lehet spórolni, hiszen akkor ízetlen l;nne az étel. Alapvető élelmiszereknél a kereskedelmi és a bolti ár nem sokban különbözik egymástól. Dognai Béláné nemcsak otthon háziasszony, hanem a munkahelyén is. Naponta töri a fejét, mit főzzön másnap, hogy jusson is, meg maradjon is. De a családja itt nem négyöt tagú, hanem 300—350. Eny- nyi ember ízlését eltalálrti szinte lehetetlen. A nagyká- taiak azonban elégedettek. Az iroda kisablakán beszűrődő hangok legalább is ezt tanúsítják. Mert behallatszik ide a dicséret is, meg a szidás is, de többnyire az előbbi. Nem cső- dálom. ’ Ételhordókban is A szép konyhában tő az ebéd. A konyhában heten dolgoznak, a vezetővel együtt, ösz- szeszokott kollektíva, 1977 előtt is — akkor épült az ebédlő — együtt dolgoztak. Helybéliek, szeretik a munkájukat. A vezetőnő egyébként most valami újat tervez. Ügy főznének a dolgozóknak, hogy azok ételhordóban hazavihes- sék a menüt. Igény lenne is a szolgáltatásra, csak a megvalósítás részleteit kell még kigondolni. Hogy hova tegyék a dolgozók ételhordóit, honnan vegyék el, hogy se a KÖJÁL előírásait, se a munkafegyelmet ne sértsék. Jó ötlet, reméljük, hogy a Telefongyár vezetőinél Í6 megértésre talál. Eller Erzsébet t
