Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

1983. OKTOBER 29., SZOMBAT 5 Csendélet, Vattaiéit kilátása Láda hegyek, gyökérhalmok ár Elet a kétarcú lakótelepen A Törökbálintról Dlósd (elé vezető út mellett szép sorházas lakótelep vonja magára az ember tekinte­tét. Egyszerű, de ízléses, (öldszintes házak, előker­ül tekkel. A kerítések egyik- £ másika előtt autó áll. A 4 kis (ocipályán gyerekek | rúgják a bőrt. Az első ház | előtt korlátot (est egy fér- ^ íi, odább fiatalasszony £ ápolja a Virágágyásokat. Udvari állatsereglet Végigsétálunk a házsorok közötti keskeny úton. Erről az oldalról egészen más arcát mutatta a lakótelep. A hátsó kertekben virágok : helyett a légtöbb helyen felhalmozott limlomot, hegyekbe rakott ládaoldalakat és fagyölkereket látni. Némelyik udvarban tyúkok kapirgálnak. Alig van olyan porta, amely­nek kertecskéjét arra használ­nák, amire való. Végül is az egyik ház előtt megállapo­dunk. Vattai iCáfolyné nyit ajtót a Tölgyfa utca libben. Bevezet a nagyszobába, ahol a gyerekek a színes televízión az ifjúsági műsort nézik. ízlése­sen berendezett lakás, az asz­talon friss csokor virág áll,,a reluxa redőny kilátást enged a szépen füvesített hátsó ud­varba. — Nem hiszem, hpgy boldo­gabb ember volt nálunk Tö­rökbálinton 1979 karácsonyán, amikor beköltöztünk ebbe a tanácsi lakásba — mondja a fiatalasszony. — Szép a kör­nyezet, jó a közlekedés, embe­ri léptékűek a házak. De ha­mar rá kellett jönnünk, hogy ez nem elég a boldogsághoz. A szemben levő épületre mutat. A két lakást a kis ker­teken kívül egy keskeny gya­logút választja el. Szolgalmi út, mondja a közben megér­kező Vattai Károly, aki a kö­zelben garázsát építi. Azért létesítették az utat, hogy a kertek ne érjenek össze. Szük­ség volt erre a megoldásra, hiszen a tervezők nem gon­doltak arra, hogy megközelít­hető hátsó udvar híján a tü­zelőt mindenkinek a szobákon át kellene a kertbe vinnie. '— A szemben levő szomszéd állatot tart — folytatja a fia­talasszony. — Csirkét, kacsát és galambot nevel. Hiába a szép kertünk, . nemhogy ebé­delni vagy napozni nem tu­dunk ott a bűztől. Közel a szeméttelep —» S ha nem az illegálisan tartott állatok szaga csavarja az orrunkat, akkor a közeli szeméttelepről gomolygó füst miatt zárkózunk be. Kilépünk a kis teraszra, s a házigazda balra mutat. Alig néhány száz méterre a hegyoldal tarkállik a szeméttől. — Most is éget­nek ott, még szerencse, hogy nem fúj a szél, de nem is a füst a legrosszabb, hanem a patkányok. Bekapcsolódik a beszélgetés­be Kői László tanácstag, aki a Hársfa utca 24-ben, éppen a baromfitartó család szom­szédságában lakik: — Nincs gond mind az öt­ven családdal — magyarázza. — Lehetne ezekben a lakások­ban szépen élni. Ám ' azzal a néhánv állattartóval szemben a tanács is tehetetlen. Hiszen miért pont a bírságot fizetnék A speciálist igénylik Tehergépkocsik A Csepel Autógyár termék- szerkezetén belül ugyan az autóbuszalváz szerepel na­gyobb arányban, de emellett, úgy tűnik, ismét nő a teher­autók iránti kereslet. Az autógyár olyan típusok kifej­lesztésére törekszik, amelyek az általuk tömegesen gyártott szerkezeti elemekből állíthatók össze, és az alváz a felépít- r%ény változtatásával variál­ható. így ugyanis speciális igényeket is képesek gazdasá­gos termeléssel és a konkur­enciánál olcsóbban kielégíte­ni, mint például a bányáké, a mezőgazdaságé. Tavaly mintegy 150 darab speciális géppel felszerelt te­herautót értékesítettek bel­földre. Az alváz minden eset­ben a Csepel Autógyár konst­rukciója, a felépítmény gyak­ran a vevővel közös fejlesztés eredménye. Jövőre például az erdő- és fafeldolgozó gazda­ságoknak gyártanak speciális vontató- és egyéb kocsikat. A Közúti Gépellátó Vállalat igé­nyei alapján variálható felső­résszel útkarbanbantartó gép­járművet fejlesztettek ki. Hó­eltakarítástól kezdve az útépí­tésig mindenre alkalmas a berendezés. Mi van a íáskamrában? Erdős! Agnes felvételei ki, amikor sok lakónak még lakbérhátraléka is van, s ez is úgyszólván behajthatatlan'. f— És a láda- meg gyokér- hegyek? f— Borzalmas látvány;— vá­laszol Vattai Károly —, csak­hogy ezért a kialakult állapo­tért nem hibáztathatók egyér­telműen az itt élők. Ezt a la­kótelepet ugyanis olajkályha- tüzelésre tervezték. Bár a há­zaknak két méter mély alapot készítettek, de pincék még- sdncsenek. Aki nem tudja megfizetni az olajat, az szén­nel vagy fával fűt. És kamra híján a kertben tárolja a tü­zelőt. Azok a ládahegyek ta­vaszra eltűnnek. —r Persze, vannak házak, amelyeknek a lakói kivere- kedték a fáskamra megépíté­sét a tanácsnál — szól közbe a fiatalasszony —, de nem a tüzelőt tartják benne, hanem barkácsműhelynek használják. — Igen, ezek azok az embe­rek, akik a tanácsra szaladnak egy meglazult cserép miatt is, és ha nem küldenek valakit megjavítani, ölbe tett kézzel hagyják, hogy beázzon a la­kásuk. A családok többsége persze magáénak érzi a tanácsi la­kást. Vigyáznak rá, rendben tartják. Közéjük tartoznak be­szélgető partnereim is. Méltán várják el viszont, hogy a ta­nács is méltányolja jogos ké­réseiket. A törvény szigorával — Ennek a nagy lakótelep­nek csak emésztőrendszere van, A tározókat a tanács szippantókocsijának kellene ürítenie — mondja az asszony. — Nyáron egyik-másik emész­tő körül valóságos mocsár ke­letkezett, mert a szennyvíz már kifelé folyt. Bizony, sok magára hagyott gyerek játsza­dozott ott. Volt itt a nyáron. vérhas- és szalmonella-fertő­zés. Én, mivel egészségügyi dolgozó vagyok, két hónapot töltöttem itthon emiatt. Szép ez a lakás, és a padlástér felé még vagy harminc négyzetmé­ternyivel bővíthető is. Ha tíz­éves lesz a ház, valószínűleg olcsón meg is vehetjük, mégis egyre többet foglalkozunk a gondolattal, hogy elköltözünk innen. Nehéz itt élni. — A szeméttelepet jövőre felszámoljuk, ez már bizonyos — mondja Gigler József, a tö­rökbálinti tanács elnöke. — A szennyvízelvezető csatorna ge­rincvezetéke már elkészült a községben. Az iskola után ezt a lakótelepet kapcsoljuk be a csatornahálózatba, s akkor megszűnnek az emésztővei kapcsolatos gondok is. Jóval nehezebb viszont eljárni az ál­lattartókkal szemben, Ha meg­bírságoljuk Ókét, csak a be­hajthatatlan büntetéseket nö­veljük, mert nem fizetnek. Jó hallani, hogy a tanács nem kevés anyagi áldozattal megoldja azokat a problémá­kat, amelyek a lakótelepiek életét megkeserítik. Annál furcsább viszont, hogy éppen akkor bizonyulnak tehetetlen­nek, amikor élni kellene a törvény adta lehetőségekkel. Móza Katalin Idén átadják Egészségház Apaion Az utóbbi időben meggyor­sult a fejlődés Apajon, ahol sok új otthon is épült. Egyik alapvető feltételként, társula­tot alakítva most a vízhálózat építését akarják elkezdeni. A közös tanács idei legna­gyobb beruházása ugyancsak Apajhoz fűződik. Tavasszal kezdték el építeni az új egész­ségházat, melyben a korszerű, minden igényt kielégítő körzeti rendelő-váró mellett, anya- és - csecsemővédő központ, vala­mint védőnői lakás is helyet kap. Az új egészségház 2 és fél millió forintba kerül. A költ­ség egyébként ennél jóval több, de a helybeli lakosság és a Kiskunsági Állami Gaz­daság sok társadalmi munká­val segíti az építkezést. Az új létesítményt még az idén át­adják rendeltetésének. NEM MÁSOK, DE MÉGIS... L eginkább szombaton, vasárnap, a kora reg­geli vagy a késő délutáni órákban találkozom velük. Ilyenkor a város minden pontján feltűnnek az acél­szürke egyenruhák, hajnal­tájt még igencsak frissen vasaltan, estefelé — haza­felé — bizony már jócskán gyűrötten, piszkosan. A munkásőrgyakorlatok, ki­képzések időpontjai a hét­végek. Megszokott a kép. Nem csupán szemünkben, tuda­tunkban is a helyén van a tény, természetesnek vesz- szük. Ha a hét végén a szomszéd hiányzik a telek, ről, a haver a délelőtti sor- társaságból, nem lepődünk meg, legfeljebb egyetlen mondattal konstatáljuk: munkásőréknél vannak. Eszünkbe sem jutna töp­rengeni azon, hogy munka­társunk, barátunk másabb lenne, mint mi. Ha rákér­dezel a többiekre, hogy sze. rintük miért is, hogyan is van ez..., ezernyi lenne a válasz. — Azt hiszem, ez a hobbija, ezt szereti csi­nálni — mondanák. Meg azt, hogy — elkötelezett embernek tartom, a szol­gálatot nagyon komolyan veszi. Bizonyára ez is, az is, meg sok más meghatá­rozás egyaránt igaz. Azt mondjuk, hogy nem másabb emberek, mint mi. Civilben pontosan egyfor­mák vagyunk. Így igaz, ta­núsíthatja ezt bárki. Még­is, ha a megszokott tudo­másulvételnél egy kicsit is többet boncolgatjuk a tényt, kiderül, hogy mégis­csak másabbak. Nem, nem -használom a különbek ki­fejezést, hiszen ez ellen ők tiltakoznának a legjobban, talán még sértésnek is ven­nék. Maradjunk az egysze. rűbbnél: egy picikét má­sabbak, mint mi' többiek. De hát miért, miben? Né­hány adat csupán fogódzó­nak a válaszhoz. Munkás­őreinknek csaknem a fele 35 éven aluli. Kell-e bi­zonygatni, hogy ezek a 25—35 év közötti fiatalok mi minden mással tölthet­nék el szabad idejüket a nehéz, sok órás gyakorla­tok, menetelések, lövésze­tek helyett. A munkásőrök több mint 40 százaléka kö­zép és felsőfokú végzettsé­gű: művezetők, techniku­sok, mérnökök, osztályve­zetők, igazgatók. A fizikai munkások aránya mintegy 80 százalékos, s háromne­gyed részük szocialista bri­gád tagja, vagy a munka­verseny aktív résztvevője. És azt senki sem gondol­hatja komolyan, hogy a kétkezi munkás — különö­sen ha a legjobbak közül való —, vagy az orvos, a mérnök, a szolgálatért, a munkásőrségért cserébe va­lamiféle előnyt élvez. Mondjuk, csak ki egészen pontosan: mégis jut vala­mi plusz cserébe. Olyan, amit ők tulajdonképpen nem várnak, s bizonyára a legtöbben nem is gondol­nak erre. A többlet mind­össze annyi, hogy egy ki­csit másabbnak tartjuk Őket magunknál. Ez az a plusz, amit nevezhetünk tetszés szerint megbecsü­lésnek, tiszteletnek, elis­merésnek. Sokat emlegetett kifeje­zések manapság: elköte­lezettség, közéletiség. A munkásőrszolgálat önma­gában is jelenti e szép fo­galmakat, mégis figyelem­re méltó tény, hogy a munkásőrök közül nagyon sokan választott tisztségvi­selők, párt- és társadalmi szervezetekben. Mindezt teszik már civilben, vegyük úgy: ráadásként. És végül, de nem utolsóként a bizo. nyitások sorában: a mun­kásőrök több mint 80 szá­zaléka tagja pártunknak, több mint egynegyede a KISZ-nek. N incs ünnepük, évfordu. lójuk mostanában a munkásőröknek. Hogy rá­juk gondoltam, annak egyet­len oka volt. Vasárnap es­tefelé tértek be közülük héhányan, útban hazafelé a gyakorlatról,1 a megszokott poharazóba egy italra. Fá­radtan. gyűrötten érkeztek, s mi barátok, ismerősök pi. henten, jólöltözötten, öröm­mel, szeretettel vártuk őket. — Egészségünkre — mondtuk, s az összekocca­nó poharak mellett kapott meg a gondolat: béke, a mi békénk. Erdélyi György Csont leves és rántott szelet ízlik az ebéi! munka után Az emberek többségo ma már nem otthon ebédel, a legtöb­ben az üzemi étkezdékben. A kisebb városokban és községek­ben is mind több helyen nyílik erre lehetőség. A Nagykátai Te­lefongyár üzemi konyháján 350 emberre főznek naponta, azaz csak főzhetnének, hiszen ritkán használják Jel a teljes kapaci­tást. Belefér a menübe A Pestvidéki Vendéglátó Vállalat üzemeltett a konyhát. Szép, modern, tágas ebédlő, tisztító-, szárazáru- és zöldáru- raktár, külön hűtőkamra a tej­nek, zsírnak, külön a húsok­nak. Automata burgonyatisz­tító gép dolgozik a zöldáru- előkészítőben, mosogató a nagyedények számára és má­sik a tányéroknak, poharak­nak. A konyhában a legkor­szerűbb gőzüstök, villanytűz­helyek. Tálalás közben sem hűl ki az étel, mert fűthetők a tálalópultok is. Persze ah­hoz, hogy az ebéd is jó legyen, a szép konyha önimagábap ke­vés. Dognai Béláné üzletveze­tővel arról beszélgetünk, miből és hogyan gazdálkodj a ki a napi adagokat. — Egy menüt a vállalatunk 16,51 forintért ad a Telefon­gyárnak. Ebből 10,50-et fizet be a dolgozó, és jegyenként hat forintot térít a vállalata. Sok ez vagy kevés? Való­színűleg nem sok, de nem is kevés. Tavaly január elseje óta a vállalatok az étkezés költségeit nemcsak a jóléti és kulturális alap terhére szá­molhatják el — ennek keretei szűkek —, rezsiköltségként is elkönyvelhetik. Az összeg nagysága teljesen vállalati döntéstől függ. A szabályozók azonban arra ösztökélnek, hogy az egyes vállalatok az üzemeltetési költség szintjén támogassák az étkezést, és a rendelkezésükre álló fennma­radó pénzt fordítsák Inkább egyéni jövedelemből nem fi­nanszírozható, más fontos cé­lokra. Dicséret és szidás Az üzemi étkeztetést még a a MüM egyik 1967-es rendele­té szabályozza... a dolgozók részére az üzemeltetési válla­lat útján, munkanapokon egy alkalommal kedvezményes meleg étkeztetést kell biztosí­tani, térítés mellett. A térítés mértékét a vállalati kollektív szerződés szabályozza. — Nekem azonban — foly­tatja gondolatmenetét Dognai Béláné — nem a 16,50-ből kell gazdálkodnom, hanem 12,94 forintból. A különbség a ven­déglátó vállalat nyeresége. Nem szabad a 4 filléren mo­solyogni, 300—350 adagnál en­nek is van jelentősége. Hol­napra például csontlevest fő­zünk, az A-menü: rántott sze­let lesz burgonyával, a B-me- nü: főtt hús, fél adag burgo­nya, almamártással. A húst, a csontot, a levesbe a zöldsége­ket, a sót. a zsírt, lisztet — és természetesen még folytatni lehetne a felsorolást — nagy­kereskedelmi áron szerzem be. Mindenből annyit, hogy véletlenül se lépjem túl a sze­mélyenkénti normát (tehát a 12,94-et), de legalább 10 deka húst mindenki kapjon, és a fűszereken se lehet spórolni, hiszen akkor ízetlen l;nne az étel. Alapvető élelmiszereknél a kereskedelmi és a bolti ár nem sokban különbözik egymástól. Dognai Béláné nemcsak ott­hon háziasszony, hanem a munkahelyén is. Naponta töri a fejét, mit főzzön másnap, hogy jusson is, meg maradjon is. De a családja itt nem négy­öt tagú, hanem 300—350. Eny- nyi ember ízlését eltalálrti szinte lehetetlen. A nagyká- taiak azonban elégedettek. Az iroda kisablakán beszűrődő hangok legalább is ezt tanúsít­ják. Mert behallatszik ide a dicséret is, meg a szidás is, de többnyire az előbbi. Nem cső- dálom. ’ Ételhordókban is A szép konyhában tő az ebéd. A konyhában heten dolgoz­nak, a vezetővel együtt, ösz- szeszokott kollektíva, 1977 előtt is — akkor épült az ebéd­lő — együtt dolgoztak. Hely­béliek, szeretik a munkájukat. A vezetőnő egyébként most valami újat tervez. Ügy főz­nének a dolgozóknak, hogy azok ételhordóban hazavihes- sék a menüt. Igény lenne is a szolgáltatásra, csak a megva­lósítás részleteit kell még ki­gondolni. Hogy hova tegyék a dolgozók ételhordóit, honnan vegyék el, hogy se a KÖJÁL előírásait, se a munkafegyel­met ne sértsék. Jó ötlet, re­méljük, hogy a Telefongyár vezetőinél Í6 megértésre talál. Eller Erzsébet t

Next

/
Oldalképek
Tartalom