Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-04 / 234. szám

1983. OKTOBER i„ KEDD Tengelyre Tssksff fonnák, áruval fell vagonok Csúcsidőben - serltin állva Vagonokba kerül a Monorl Állami Gazdaság almája Rendezik a szerelvényt az albcrtirsat állomáson Barcza Zsolt felvételei A MÁV évente 120—125 millió tonna árut szállít bel­földön és az ország határain túlra. Ehhez a feladathoz ren­delkezésére áll mintegy 50 ezer tehervagon. A szállítók és a szállíttatok közötti kapcsolat minden tö­rekvés ellenére sem mondha­tó harmonikusnak, mégha akadnak is jó példák. Mind­két fél meghallgatja a mási­kat, de ez egy picit a süketek párbeszédére emlékeztet. Nem ritkák az élesebb hangú vi­ták sem, érveket mindkét fél bőségesen tartogat a tarsolyá­ban. ' Más szemszögből másként... A MÁV ceglédi körzeti üzamfőnöksége nem tartozik a legnagyobbak közé, Vecsés- iől Ahányig irányítja a vasúti forgalmat és szállítást. Ta­valy az év első nyolc hónap­jában 154 ezer tonna árut fu­varoztak, idén ugyanebben az időszakban 169 ezret. — Ma reggel is 65 kocsit kértek tőlünk, de csak 45-öt tudtunk kiállítani — mondja Cseh Benő, az üzemfőnökség vezetője. — Ám kár lenne eb­ből azt a következtetést le­vonni, hogy nem akarunk ele­get tenni fuvarozási kötele­zettségünknek. A MÁV min­den árut elszállít, legfeljebb nem pont akkor, amikor a megrendelők igénylik. Nem ritka a sorbaállás, különösen ilyenkor, az őszi szállítási csúcs idején.- Nekünk az igé­nyeket rangsorolnunk kell. Legelső feladat a bányák ko- csiszükséeletének kielégítése, az exportküldeménvek továb­bítása és az élőszállítmányok gyors célba juttatása. Idén je­lentősen megnövelte az őszi forgalmat az aszálv: a dunán­túli területekről jelentős mennyiségű terményt kell el­szállítanunk a keleti ország­részbe. A fuvaroztató, pé’dául Var­ró Géza, a monori Fűszert szál­lításainak irányítója mindezt másképpen látja: — Nagyon szépek a MÁV teljesítmény-mutatói, de a va­lóságban mások a tapasztala­taink. Nagyon szereti például a vasút gyűjtögetni a kocsi­kat. Mi napi öt vagon kiraká­sára vagyunk fölkészülve, ha egyszerre tizenöt érkezik, kép­telenek vagyunk megbirkózni vele. A szerelvények napköz­beni rendezése, a tolatások tovább nehezítik a rakodást. A rakodóvágsnyok megvilágítá­sa pedig annyira rossz, hogy éjszaka nem is szabadna ott dolgoztatni... Criplassú kirűkcdás Monor valóban kritikus pontja az üzemfőnökségnek. A forgalom ugrásszerűen megnőtt az elmúlt években, az állomás viszont maradt a ré­gi. S még lehetőség sincs a bővítésre, annyira sűrűn be­épített a környéke. Néhány év múlva javíthat , a belyze‘“n. ha az állami gazdaság meg­építi tervezett iparvágányát. Várhatóan megoldódik a tola­tás, a kocsirendezés kérdése is az új mozdony beállításával. Az egész szállítási láncnak a leggyengébb szeme a kira­kodás lassúsága. Ez szüli az­tán a kocsihiányt is. Az üzem­főnökség ugyanis csak azok­kal a vagonokkal gazdálkod­hat, amiket előzőleg kiürítet­tek a szállíttatok. Ellenérv er­re is. van, mondván, nem rit­kán látni üres szerelvényeket a vágányokon. Máskor hiába rakja ki egy vállalat a hozzá érkező nyugati . vagonokat, nem teheti be ugyanabba, az ugyanoda küldendő áruját, meg kell várnia, míg új kocsi­kat kap. — A megrendelőknek meg kell érteniük azt — magya­rázza az üzemfőnök —, hogy a záhonyi átrakó-állomás igé­nye napi 1200—1400 üres ko­csi, ezeket valahonnan össze kell szedni. Ezért látni üres szerelvényeket. A nyugati va­gonokkal pedig az a helyzet, hogy minél előbb visszaküld­jük, annál kevesebb valutát fizetünk ki értük. Ha viszont a magyar árut saját kocsija­inkban léotetjük ki az ország­ból, azokért nekünk fizetnek bért, szintén valutában. A maszek míg olcsóbb A kocsik kezelését — első­sorban a kirakodást — nem gyorsítja lényegesen a magas és szigorúan kivetett kocsiál­láspénz sem. Az üzemfőnök­ség területén az év első nyolc hónapjában a mintegy 75 ezer óra késésért több mint há­rommillió forint büntetést szedett be a MÁV. Ez nem azt jelenti, hogy a vállalatok ilyen gazdagok, hogy könnye­dén fizetnek ki százezreket. Szinte megoldhatatlan gond a hétvégi rakodás. Ha például — amint a PENOMAH ceglé­di üzemében is panaszkodnak —■ pénteken délután derül ki, hogy szállítmány érkezett, már senkit nem lehet találni, aki kirakná. A Budapest-kör- nyélzi TÜZEP-nél — évi 300 ezer vagont fogadnak — ezt úgy próbálják megoldani, hogy a Volán mellett maszek fuvarosokkal is szerződnek vagonkirakásra. A számítások szerint ez még mindig ol­csóbb a kocsiálláspénznél. Mindez csak egy töredéke annak a számtalan gondnak, ami a szállítások kabcsán föl­merül, s ilyenkor ősszel föl­erősödve jelentkezik — ahogy ezek a kérdések is terítékre kerültek a Cegléden megtar­tott fuvaroztatói értekezleten. Ezeket a megbeszéléseket az üzemfőnökség kezdeményezé­sére évek óta megrendezik. Most az üzemfőnök némi ke­serűséggel volt kénytelen megjegyezni: a harminc meg­hívott szállíttató közül mind­össze tizenkettő küldte el kén- viselőjét a súrlódások csök­kentésének reményében. Pon­tosabban azért, hogy minél kisebb legyen az áru- és az egyéb anyagi veszteség. A névgazdaság károsodik akár a MÁV, akár más állami válla­lat hibájából késik az áru, vesztegel a vagon, vagv akár nanokig megrakottan áll, mi­közben másutt türe'metlenül várják. A bírság — bár lehet tetemes —, nem egyenértékű a jól szervezett, fegyelmezett munkával. Ami ez esetben nem is napok, hanem inkább órák. percek összehangolásá­val járna. M. Nagy Péter Az értelmiségiek Dunakeszin Közös erőfeszítéssel célt érni Céljaink elérése a társada­* lom valamennyi osztályának és rétegének együttműködését, közös erőfe­szítését igényli. Ezen belül mind nagyobb jelentőségre tesz szert az értelmiségben fel­halmozódott tudás, tapaszta­lat, a képességek, a tehetség, ami nélkül legfontosabb gaz­dasági, kulturális, ideológiai céljaink nem teljesülhetnek. Pártbizottságunk éppen ezért mindig nagy figyelmet fordított a város értelmiségiéi­nek élet- és munkakörülmé­nyeire, munkahelyi és közéleti tevékenységük alakulására. Legutóbb szeptemberi végre­hajtó bizottsági ülésünkön foglalkoztunk e kérdéssel. Elő­zőleg számos dolgozóval be­szélgettünk, köztük kétkezi munkásokkal is. A felszabadulást követően — mindenekelőtt az utóbbi húsz évben — ugrásszerűen megnövekedett az értelmisé­giek száma Dunakeszin (650 fő), amit a társadalmi fejlő­dés általános tendenciáin túl nagymértékben befolyásolt földrajzi elhelyezkedésünk, az ipartelepítés és az urbanizá­ciós folyamat felgyorsulása. Jelentős változás történt a szakmai összetételben. Meg­nőtt a műszaki értelmiségiek és az alkalmazottak számará- nya._ Életkorukat tekintve, a középkorú és a fiatal korosz­tály van többségben (például a Járműjavító Üzemben 53 százalék 40 éven, a Mechani­kai Laboratóriumban 31 szá­zalék 30 éven aluli), amely korosztályok tagjai szocialis­ta társadalmunkban szerezték diplomájukat, munkás és pa­raszt családokból kerültek az értelmiségi pályára. Jelentő­sen emelkedett a nők rész­aránya (240 fő) (a Járműjavító Üzemben 40 százalékos, a Me­chanikai Laboratóriumban 15 százalékos arányt képvisel­nek, amíg az oktatási intéz­mények esetében 80 százalék felett vannak). Többségük nem Dunakeszin született, s ma is sok közöt­tük az úgynevezett, bejáró (ISO fő). Ez s az ezzel együtt je­lentkező lokálpatriotizmus hiánya esetenként gondot okoz. Anyagi helyzetük ren­dezett, a többség lakáskörül­ményei is megoldottak. Az otthonteremtés elsősorban a fiataloknál, a pályakezdőknél jelent gondot, közülük 20-an albérlothen. lfi-an nedig műn­ké "szálláson laknak. A mozgalomhoz £5dtS tozó. Míg a műszaki ér­telmiség esetében 40 szá­zalék, a pedagógusoknál 30 százalék körül van a párttag­ság, addig az egészségügy te­rén a 10'százalékot sem éri el. A szakszervezetnek 98 száza­lékuk tagja. A fiatalok KTS7- hez tartozása jónak mondha­tó a pedagógusok körében, a Járműjavítóban és a tanács­nál, másutt ez is gondként je­lentkezik. Általában jól érzik magu­kat munkahelyeiken és a lakóhelyen, megfelelőnek tart­ják azt a munkát, amit rájuk bíznak. Jól illeszked­nek a környezetükhöz. Vo­natkozik ez a műszaki ér­telmiségiekre is. Ugyanak­kor — elsősorban a fiatalok körében — olykor találkozunk csalódottsággal, elégedetlen­séggel, mondván, hogy másra számítottak, hogy nem felké­szülésüknek megfelelő beosz­tást kapnak, hogy anyagi hely­zetükben nem jut érvényre tanultságuk, tudásuk. Ilyen esetekben — mint például a Mechanikai Laboratóriumban is — az átlagosnál nagyobb a fluktuáció. Esetenként jelen'- kezik csüggedés az i ’ "sebbek körében is, igy például a Jár­műjavító Üzemben, ahol az új kocsik gyártásának megszün­tetése miatt érzik úgy. hogy nincs szükség a tudásukra, a Konzervgyárban ós a Hűtő­házban, ahol nem látnak fej­lődési lehetőséget. Gyakran fogalmazzák meg — érzésük szerint —: indokolatlan ilyen magas létszámban diplomáso­kat képezni, viszont vissza kellene állítani a technikus- képzést. HfíVlfli megbecsülésükkel. Hiíyiisjl az értelmiségi pálya anyagi elismerésével általában elégedetlenek. Ez gyakorta ab­ból is ered, hogy bérük — a többszöri korrekciók ellenére is — alacsony még, a bérbesoro­lás szerinti lehetőséget mesz- sze nem érik el. (A Házgyár­ban például 28 százalékos, a pedagógusoknál 40 százalé­kos.) Nem tartják kielégítő­nek az anyagi érdekeltséget sem. Korábban sértőnek érez­ték az egyes szociális kedvez­ményekből való, úgymond, ki­zárásukat. Az ezzel kapcsola­tos új intézkedéseket elége­detten fogadták. A jól képzett szakemberek nagy része állandóan keresi az új megoldásokat, módsze­reket. Az orvosok tudományos önképzőkört hoztak létre. Üzemeinkben az niítómozga- lom ismét fellendülőben van Pedagógusainknál szélesedik a tavasztalatok cseréje. Egv- re több szakdolgozatot jelen­tetnek meg annak ellenére, hoav esetenként a honoráriu­mok alacsony szintié miatt űgv érzik, lebecsülik tevé­kenységüket (főleg a műsza- k'ak), mint ahogy irritál<a őket az újítások elbírálása é* bevezetése körüli huzavona is Ered>y°e'reS- kimagasló teyé- fcpnypégfltret a S7in szónví Vülönbö-ő színtű kitüntetése'- is iea-ol’ák tVü-Olhelűi 00n Fnl. Őzzel együtt, mint ön. WHVusan fn/»«? frv'tpi'navt/ítr gyakran az anyagiak biztosi­Egység, akció, szolidaritás Gerctrd Laugie? nyilatkozata Ma kezdődött Budajpesten a Mezőgazda- sági, Erdészeti és Ültetvényes Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsé­ge (UISTAFP) — amely a Szakszervezeti Világszövetség egyik ágazati szervezete — kilencedik konferenciája, mint ahogyan erről az 1. oldalon tudósítunk. Az UISTAFP Prágában működő titkárságát a magyar tagszervezet, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete segí­tette a konferencia előkészítésében. Az Építők székházában tartandó tanácskozás megnyitása előtt néhány kérdést tettünk fel Gerard Laugier-nek, az UISTAFP fő­titkárának. • Milyen gondolatok, célok Jegyében készültek a budapesti 9. konferenciára? — A fő motívumok: egy­ség, akció, szolidaritás. Még­pedig a mező- és erdőgazda­sági teljesítőképesség teljes kihasználásáért, a mezőgaz­dasági dolgozók követelései­nek kielégítéséért, a gazdasá­gi és szociális haladásért, a leszerelésért és a békéért! — Az-egyes tennivalók ter­mészetesen másként jelent­keznek a szocialista országok­ban, mint Afrikában vagy Lat:n-Ame"i kában, Ázsiában. Az viszont kétségtelen, hogy a mezőgazdasági do'gozók szakszervezeti és parasztmoz­galma kerül szembe legköz­vetlenebb módon az éhség problémájával. A világban ma is milliók halnak éhen, mi­közben nagy mezőgazdasági, emberi, tudományos és mű­szaki potenciál áll rendelke­zésre a szükségletek kielégí­téséhez. Az ellentmondás gyö­kere abban van, hogy a ter­melőeszközök többsége még mindig kevés kézben összpon­tosul. Ezen a kontinensen a föld­nélküliek a falusi lakosság 34 százalékát alkotják. — A fejlődő országok la­kosságiból egymi'liárd ember­re 409 m'iim olyan mezőgaz­dasági munkás jut, akit nem foglalkoztatnak teljes munka­időben. — A kisgazdák földjének kisajátítása, a földbirtokok koncentrációja, az élelmiszer- termelés elhanyagolása. a mind nagyobb arányú falusi munkanélküliség, a létfenn­tartás egyre elviselhetetle­nebb terhei, az egyes orszá­gok függősége a külföldi tő­kétől — súlyos problémákat okoznak. Elég ha példaként megemlítem hogy a fejlődő országok a hatvanas években még gabonaexportálók voltak, most pedig importra szorul­nak. A eond na'>vc*T,ira jel­lemző, hogy ezekben az or­szágokban él a világ lakossá­gának háromnegyede, ugyan­akkor ezek az országok a vi­lág termelésének csupán 17 százalékát adják! • Az érintett országok ér­dekazonossága ellenére sem lesz könnyű ennek elérése, még Inkább az egységes cse­lekvés, a közös nevező megha­tározása. — Éppen ezért az egység megteremtésére törekszünk, hogy a folytatandó harc erő­viszonyai a dolgozó emberek számára kedvezőbben alakul­janak. Emellett olyan össze­hangolt, átgondolt akciókra van szükség, hogv a falusi dolgozók törekvéseivel szá­molni kelljen, s követelései­ket kielégítsék. Tudjuk, hogj a szolidaritás olyan hatékony fegyver a do'gozók kezéber. amit nem nélkü'özhetnek. A szolidaritás eredményeit ér­zékeltetve elés, ha Latin- Amerika és a Karib-térség példájára utalok. A világ szo­lidaritása a kubai nénoel még az amerikai imoeriaüzmust is N"iní-”'r kb-m pp, d'z NVarsguo. El- Salvador Guatemala. Chi'e, Urnan-v Grenada. Argentína számára é’efb“ví',ó=n fontos, hozv a szolidaritási ake’ó úi lendüle­tet kanion — fei°zte b° nvi- latbo7ot<t Gerard T augier, az UISTAFP főtitkára. Sz. Zs. tása miatt — pedagógusok esetében a túlterhelés követ­keztében — nem tudnak kel­lő időt, energiát fordítani ön­képzésükre. Ideológiai képzettségük lucviugici megfelelő. To­vábbképzésük — az orvosok kivételével — rendszeres. Ez­zel együtt a világnézeti kér­désekben megnyilatkozásaik esetenként bátortalanok, nem eléggé meggyőzőek. A párt politikájával, célkitűzéseivel többségében egyetértenek, ennek megvalósításában aktí­van részt vesznek. De talál­kozunk meg nem értéssel és passzív hallgatással is. Nagy számban találjuk az értelmi­ségieket a különböző politikait társadalmi és tömegszerveze­tek vezető testületéiben, akti­vistái között a munkahelye­ken és a városban is. Sokan közülük propagandisták. Ott vannak a szocialista brigádok­ban. Kiemelkedő szervező- munkát végeznek — főleg pe­dagógusaink — egy-egy poli­tikai, mozgalmi, nemzeti ün­nep előkészítésében és lebo­nyolításában, a kiállítások és a hangversenyek rendezésé­nél, a helytörténeti an”agok " 'tűsénél, kiállításánál stb. Elismerést váltott ki a Jár­műjavító Üzem műszakijainak kerítést és üdülőt építő fizi­kai munkája, a konzervgyá­riak. a tanácsiak társadalmi munkában végzett nagyszá­mú és értékű tervező mun­kája. Mindezek ellenére azt mond­hatjuk. hogy összlétszámúkat és szellemi kavacitásukat te­kintve még sok a tartalék. Nem mindenki kezdeményez, holott képességük szerint al­kalmasak lennének erre. Nem mindenütt segítik kellően az üzemi demokrácia fórumainak hatékony működését, a köz­életi szereplést, s van olyan, aki elhárítja a megbízatáso­kat. Nincs elég mozgósító, szervező erejük. Ennek oka természetesen nemcsak ben­nük keresendő! Kiváltója en­nek az is, hogy némely fó­rumunk nem elég élő, hogy a vélemények, a kezdeményezé­sek nem találtak időnként meghallgatásra, felkarolásra; esetleg információszegénység miatt nem Iá'ják elképzelé­seik, igényeik irrealitását,' s okozója ennek a már említett anyagi biztonság megteremté­se érdekében jelentkező lekö­töttség is. A szellemi kapacitás jobb kihasználása, a koordinálás, az információval való ellátás 'avítása érdekében hoztuk létre az MTESZ városi szer­vezetét, illetve üzemeken be- ’ült ágazati csővárijait. Elin­dulása reményt keltő. A városért. Dunakesziért ^ való tettreitesz- ség konkrét megnyuvanuiasá- naa szamialan lenetosége és gyakorlata van. Jól segítik ezt a Kulónoozo tanácsi o.zoitsá- gotz, a HNF, a baráti Kör, a -aisáaaimi munüaakciok stb. Értelmiségünk általában megfelelő szambán képvisel­teti magát a különböző fóru­mokon, mond véleményt a városfejlesztés kérdéseiben, részt vesz a lakosság felvilá­gosításában, mozgósításában, gyakorta fog lapátot, illetve ül a rajzasztalhoz, a járda- játszótérepítés vagy gyerme­ke óvodája, iskolája karban­tartásáért, végül is a városért magáért. A több milliós éves társadalmi munka értékéből jelentős hányaddal veszik ki részüket. Jelentős számban vannak közöttük a TIT-elő- adók stb. Ennek ellenére gond, hogy a pedagógusok többségénél meglevő belső in­dítékból eredő és folyamatos tevékenység a városért, vá­rosszeretet, az értelmiség egyéb rétegeinél — annak többségénél — nem folyamat­ként jelenik meg. Tiszteletet ébreszta város lakóiban az ér­telmiség politikai magatartá­sa, elkötelezettsére, munkájá­nak színvonala De még a je­lenleginél is tágabb teret kell számukra biztosítani, közre- műi'üfjésüket fokozottabban kell igényelni. RÓNAI ÁRPÁD, az MSZMP Dunakeszi városi Bizottságának első titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom