Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-04 / 234. szám
1983. OKTOBER i„ KEDD Tengelyre Tssksff fonnák, áruval fell vagonok Csúcsidőben - serltin állva Vagonokba kerül a Monorl Állami Gazdaság almája Rendezik a szerelvényt az albcrtirsat állomáson Barcza Zsolt felvételei A MÁV évente 120—125 millió tonna árut szállít belföldön és az ország határain túlra. Ehhez a feladathoz rendelkezésére áll mintegy 50 ezer tehervagon. A szállítók és a szállíttatok közötti kapcsolat minden törekvés ellenére sem mondható harmonikusnak, mégha akadnak is jó példák. Mindkét fél meghallgatja a másikat, de ez egy picit a süketek párbeszédére emlékeztet. Nem ritkák az élesebb hangú viták sem, érveket mindkét fél bőségesen tartogat a tarsolyában. ' Más szemszögből másként... A MÁV ceglédi körzeti üzamfőnöksége nem tartozik a legnagyobbak közé, Vecsés- iől Ahányig irányítja a vasúti forgalmat és szállítást. Tavaly az év első nyolc hónapjában 154 ezer tonna árut fuvaroztak, idén ugyanebben az időszakban 169 ezret. — Ma reggel is 65 kocsit kértek tőlünk, de csak 45-öt tudtunk kiállítani — mondja Cseh Benő, az üzemfőnökség vezetője. — Ám kár lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy nem akarunk eleget tenni fuvarozási kötelezettségünknek. A MÁV minden árut elszállít, legfeljebb nem pont akkor, amikor a megrendelők igénylik. Nem ritka a sorbaállás, különösen ilyenkor, az őszi szállítási csúcs idején.- Nekünk az igényeket rangsorolnunk kell. Legelső feladat a bányák ko- csiszükséeletének kielégítése, az exportküldeménvek továbbítása és az élőszállítmányok gyors célba juttatása. Idén jelentősen megnövelte az őszi forgalmat az aszálv: a dunántúli területekről jelentős mennyiségű terményt kell elszállítanunk a keleti országrészbe. A fuvaroztató, pé’dául Varró Géza, a monori Fűszert szállításainak irányítója mindezt másképpen látja: — Nagyon szépek a MÁV teljesítmény-mutatói, de a valóságban mások a tapasztalataink. Nagyon szereti például a vasút gyűjtögetni a kocsikat. Mi napi öt vagon kirakására vagyunk fölkészülve, ha egyszerre tizenöt érkezik, képtelenek vagyunk megbirkózni vele. A szerelvények napközbeni rendezése, a tolatások tovább nehezítik a rakodást. A rakodóvágsnyok megvilágítása pedig annyira rossz, hogy éjszaka nem is szabadna ott dolgoztatni... Criplassú kirűkcdás Monor valóban kritikus pontja az üzemfőnökségnek. A forgalom ugrásszerűen megnőtt az elmúlt években, az állomás viszont maradt a régi. S még lehetőség sincs a bővítésre, annyira sűrűn beépített a környéke. Néhány év múlva javíthat , a belyze‘“n. ha az állami gazdaság megépíti tervezett iparvágányát. Várhatóan megoldódik a tolatás, a kocsirendezés kérdése is az új mozdony beállításával. Az egész szállítási láncnak a leggyengébb szeme a kirakodás lassúsága. Ez szüli aztán a kocsihiányt is. Az üzemfőnökség ugyanis csak azokkal a vagonokkal gazdálkodhat, amiket előzőleg kiürítettek a szállíttatok. Ellenérv erre is. van, mondván, nem ritkán látni üres szerelvényeket a vágányokon. Máskor hiába rakja ki egy vállalat a hozzá érkező nyugati . vagonokat, nem teheti be ugyanabba, az ugyanoda küldendő áruját, meg kell várnia, míg új kocsikat kap. — A megrendelőknek meg kell érteniük azt — magyarázza az üzemfőnök —, hogy a záhonyi átrakó-állomás igénye napi 1200—1400 üres kocsi, ezeket valahonnan össze kell szedni. Ezért látni üres szerelvényeket. A nyugati vagonokkal pedig az a helyzet, hogy minél előbb visszaküldjük, annál kevesebb valutát fizetünk ki értük. Ha viszont a magyar árut saját kocsijainkban léotetjük ki az országból, azokért nekünk fizetnek bért, szintén valutában. A maszek míg olcsóbb A kocsik kezelését — elsősorban a kirakodást — nem gyorsítja lényegesen a magas és szigorúan kivetett kocsiálláspénz sem. Az üzemfőnökség területén az év első nyolc hónapjában a mintegy 75 ezer óra késésért több mint hárommillió forint büntetést szedett be a MÁV. Ez nem azt jelenti, hogy a vállalatok ilyen gazdagok, hogy könnyedén fizetnek ki százezreket. Szinte megoldhatatlan gond a hétvégi rakodás. Ha például — amint a PENOMAH ceglédi üzemében is panaszkodnak —■ pénteken délután derül ki, hogy szállítmány érkezett, már senkit nem lehet találni, aki kirakná. A Budapest-kör- nyélzi TÜZEP-nél — évi 300 ezer vagont fogadnak — ezt úgy próbálják megoldani, hogy a Volán mellett maszek fuvarosokkal is szerződnek vagonkirakásra. A számítások szerint ez még mindig olcsóbb a kocsiálláspénznél. Mindez csak egy töredéke annak a számtalan gondnak, ami a szállítások kabcsán fölmerül, s ilyenkor ősszel fölerősödve jelentkezik — ahogy ezek a kérdések is terítékre kerültek a Cegléden megtartott fuvaroztatói értekezleten. Ezeket a megbeszéléseket az üzemfőnökség kezdeményezésére évek óta megrendezik. Most az üzemfőnök némi keserűséggel volt kénytelen megjegyezni: a harminc meghívott szállíttató közül mindössze tizenkettő küldte el kén- viselőjét a súrlódások csökkentésének reményében. Pontosabban azért, hogy minél kisebb legyen az áru- és az egyéb anyagi veszteség. A névgazdaság károsodik akár a MÁV, akár más állami vállalat hibájából késik az áru, vesztegel a vagon, vagv akár nanokig megrakottan áll, miközben másutt türe'metlenül várják. A bírság — bár lehet tetemes —, nem egyenértékű a jól szervezett, fegyelmezett munkával. Ami ez esetben nem is napok, hanem inkább órák. percek összehangolásával járna. M. Nagy Péter Az értelmiségiek Dunakeszin Közös erőfeszítéssel célt érni Céljaink elérése a társada* lom valamennyi osztályának és rétegének együttműködését, közös erőfeszítését igényli. Ezen belül mind nagyobb jelentőségre tesz szert az értelmiségben felhalmozódott tudás, tapasztalat, a képességek, a tehetség, ami nélkül legfontosabb gazdasági, kulturális, ideológiai céljaink nem teljesülhetnek. Pártbizottságunk éppen ezért mindig nagy figyelmet fordított a város értelmiségiéinek élet- és munkakörülményeire, munkahelyi és közéleti tevékenységük alakulására. Legutóbb szeptemberi végrehajtó bizottsági ülésünkön foglalkoztunk e kérdéssel. Előzőleg számos dolgozóval beszélgettünk, köztük kétkezi munkásokkal is. A felszabadulást követően — mindenekelőtt az utóbbi húsz évben — ugrásszerűen megnövekedett az értelmiségiek száma Dunakeszin (650 fő), amit a társadalmi fejlődés általános tendenciáin túl nagymértékben befolyásolt földrajzi elhelyezkedésünk, az ipartelepítés és az urbanizációs folyamat felgyorsulása. Jelentős változás történt a szakmai összetételben. Megnőtt a műszaki értelmiségiek és az alkalmazottak számará- nya._ Életkorukat tekintve, a középkorú és a fiatal korosztály van többségben (például a Járműjavító Üzemben 53 százalék 40 éven, a Mechanikai Laboratóriumban 31 százalék 30 éven aluli), amely korosztályok tagjai szocialista társadalmunkban szerezték diplomájukat, munkás és paraszt családokból kerültek az értelmiségi pályára. Jelentősen emelkedett a nők részaránya (240 fő) (a Járműjavító Üzemben 40 százalékos, a Mechanikai Laboratóriumban 15 százalékos arányt képviselnek, amíg az oktatási intézmények esetében 80 százalék felett vannak). Többségük nem Dunakeszin született, s ma is sok közöttük az úgynevezett, bejáró (ISO fő). Ez s az ezzel együtt jelentkező lokálpatriotizmus hiánya esetenként gondot okoz. Anyagi helyzetük rendezett, a többség lakáskörülményei is megoldottak. Az otthonteremtés elsősorban a fiataloknál, a pályakezdőknél jelent gondot, közülük 20-an albérlothen. lfi-an nedig műnké "szálláson laknak. A mozgalomhoz £5dtS tozó. Míg a műszaki értelmiség esetében 40 százalék, a pedagógusoknál 30 százalék körül van a párttagság, addig az egészségügy terén a 10'százalékot sem éri el. A szakszervezetnek 98 százalékuk tagja. A fiatalok KTS7- hez tartozása jónak mondható a pedagógusok körében, a Járműjavítóban és a tanácsnál, másutt ez is gondként jelentkezik. Általában jól érzik magukat munkahelyeiken és a lakóhelyen, megfelelőnek tartják azt a munkát, amit rájuk bíznak. Jól illeszkednek a környezetükhöz. Vonatkozik ez a műszaki értelmiségiekre is. Ugyanakkor — elsősorban a fiatalok körében — olykor találkozunk csalódottsággal, elégedetlenséggel, mondván, hogy másra számítottak, hogy nem felkészülésüknek megfelelő beosztást kapnak, hogy anyagi helyzetükben nem jut érvényre tanultságuk, tudásuk. Ilyen esetekben — mint például a Mechanikai Laboratóriumban is — az átlagosnál nagyobb a fluktuáció. Esetenként jelen'- kezik csüggedés az i ’ "sebbek körében is, igy például a Járműjavító Üzemben, ahol az új kocsik gyártásának megszüntetése miatt érzik úgy. hogy nincs szükség a tudásukra, a Konzervgyárban ós a Hűtőházban, ahol nem látnak fejlődési lehetőséget. Gyakran fogalmazzák meg — érzésük szerint —: indokolatlan ilyen magas létszámban diplomásokat képezni, viszont vissza kellene állítani a technikus- képzést. HfíVlfli megbecsülésükkel. Hiíyiisjl az értelmiségi pálya anyagi elismerésével általában elégedetlenek. Ez gyakorta abból is ered, hogy bérük — a többszöri korrekciók ellenére is — alacsony még, a bérbesorolás szerinti lehetőséget mesz- sze nem érik el. (A Házgyárban például 28 százalékos, a pedagógusoknál 40 százalékos.) Nem tartják kielégítőnek az anyagi érdekeltséget sem. Korábban sértőnek érezték az egyes szociális kedvezményekből való, úgymond, kizárásukat. Az ezzel kapcsolatos új intézkedéseket elégedetten fogadták. A jól képzett szakemberek nagy része állandóan keresi az új megoldásokat, módszereket. Az orvosok tudományos önképzőkört hoztak létre. Üzemeinkben az niítómozga- lom ismét fellendülőben van Pedagógusainknál szélesedik a tavasztalatok cseréje. Egv- re több szakdolgozatot jelentetnek meg annak ellenére, hoav esetenként a honoráriumok alacsony szintié miatt űgv érzik, lebecsülik tevékenységüket (főleg a műsza- k'ak), mint ahogy irritál<a őket az újítások elbírálása é* bevezetése körüli huzavona is Ered>y°e'reS- kimagasló teyé- fcpnypégfltret a S7in szónví Vülönbö-ő színtű kitüntetése'- is iea-ol’ák tVü-Olhelűi 00n Fnl. Őzzel együtt, mint ön. WHVusan fn/»«? frv'tpi'navt/ítr gyakran az anyagiak biztosiEgység, akció, szolidaritás Gerctrd Laugie? nyilatkozata Ma kezdődött Budajpesten a Mezőgazda- sági, Erdészeti és Ültetvényes Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége (UISTAFP) — amely a Szakszervezeti Világszövetség egyik ágazati szervezete — kilencedik konferenciája, mint ahogyan erről az 1. oldalon tudósítunk. Az UISTAFP Prágában működő titkárságát a magyar tagszervezet, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete segítette a konferencia előkészítésében. Az Építők székházában tartandó tanácskozás megnyitása előtt néhány kérdést tettünk fel Gerard Laugier-nek, az UISTAFP főtitkárának. • Milyen gondolatok, célok Jegyében készültek a budapesti 9. konferenciára? — A fő motívumok: egység, akció, szolidaritás. Mégpedig a mező- és erdőgazdasági teljesítőképesség teljes kihasználásáért, a mezőgazdasági dolgozók követeléseinek kielégítéséért, a gazdasági és szociális haladásért, a leszerelésért és a békéért! — Az-egyes tennivalók természetesen másként jelentkeznek a szocialista országokban, mint Afrikában vagy Lat:n-Ame"i kában, Ázsiában. Az viszont kétségtelen, hogy a mezőgazdasági do'gozók szakszervezeti és parasztmozgalma kerül szembe legközvetlenebb módon az éhség problémájával. A világban ma is milliók halnak éhen, miközben nagy mezőgazdasági, emberi, tudományos és műszaki potenciál áll rendelkezésre a szükségletek kielégítéséhez. Az ellentmondás gyökere abban van, hogy a termelőeszközök többsége még mindig kevés kézben összpontosul. Ezen a kontinensen a földnélküliek a falusi lakosság 34 százalékát alkotják. — A fejlődő országok lakosságiból egymi'liárd emberre 409 m'iim olyan mezőgazdasági munkás jut, akit nem foglalkoztatnak teljes munkaidőben. — A kisgazdák földjének kisajátítása, a földbirtokok koncentrációja, az élelmiszer- termelés elhanyagolása. a mind nagyobb arányú falusi munkanélküliség, a létfenntartás egyre elviselhetetlenebb terhei, az egyes országok függősége a külföldi tőkétől — súlyos problémákat okoznak. Elég ha példaként megemlítem hogy a fejlődő országok a hatvanas években még gabonaexportálók voltak, most pedig importra szorulnak. A eond na'>vc*T,ira jellemző, hogy ezekben az országokban él a világ lakosságának háromnegyede, ugyanakkor ezek az országok a világ termelésének csupán 17 százalékát adják! • Az érintett országok érdekazonossága ellenére sem lesz könnyű ennek elérése, még Inkább az egységes cselekvés, a közös nevező meghatározása. — Éppen ezért az egység megteremtésére törekszünk, hogy a folytatandó harc erőviszonyai a dolgozó emberek számára kedvezőbben alakuljanak. Emellett olyan összehangolt, átgondolt akciókra van szükség, hogv a falusi dolgozók törekvéseivel számolni kelljen, s követeléseiket kielégítsék. Tudjuk, hogj a szolidaritás olyan hatékony fegyver a do'gozók kezéber. amit nem nélkü'özhetnek. A szolidaritás eredményeit érzékeltetve elés, ha Latin- Amerika és a Karib-térség példájára utalok. A világ szolidaritása a kubai nénoel még az amerikai imoeriaüzmust is N"iní-”'r kb-m pp, d'z NVarsguo. El- Salvador Guatemala. Chi'e, Urnan-v Grenada. Argentína számára é’efb“ví',ó=n fontos, hozv a szolidaritási ake’ó úi lendületet kanion — fei°zte b° nvi- latbo7ot<t Gerard T augier, az UISTAFP főtitkára. Sz. Zs. tása miatt — pedagógusok esetében a túlterhelés következtében — nem tudnak kellő időt, energiát fordítani önképzésükre. Ideológiai képzettségük lucviugici megfelelő. Továbbképzésük — az orvosok kivételével — rendszeres. Ezzel együtt a világnézeti kérdésekben megnyilatkozásaik esetenként bátortalanok, nem eléggé meggyőzőek. A párt politikájával, célkitűzéseivel többségében egyetértenek, ennek megvalósításában aktívan részt vesznek. De találkozunk meg nem értéssel és passzív hallgatással is. Nagy számban találjuk az értelmiségieket a különböző politikait társadalmi és tömegszervezetek vezető testületéiben, aktivistái között a munkahelyeken és a városban is. Sokan közülük propagandisták. Ott vannak a szocialista brigádokban. Kiemelkedő szervező- munkát végeznek — főleg pedagógusaink — egy-egy politikai, mozgalmi, nemzeti ünnep előkészítésében és lebonyolításában, a kiállítások és a hangversenyek rendezésénél, a helytörténeti an”agok " 'tűsénél, kiállításánál stb. Elismerést váltott ki a Járműjavító Üzem műszakijainak kerítést és üdülőt építő fizikai munkája, a konzervgyáriak. a tanácsiak társadalmi munkában végzett nagyszámú és értékű tervező munkája. Mindezek ellenére azt mondhatjuk. hogy összlétszámúkat és szellemi kavacitásukat tekintve még sok a tartalék. Nem mindenki kezdeményez, holott képességük szerint alkalmasak lennének erre. Nem mindenütt segítik kellően az üzemi demokrácia fórumainak hatékony működését, a közéleti szereplést, s van olyan, aki elhárítja a megbízatásokat. Nincs elég mozgósító, szervező erejük. Ennek oka természetesen nemcsak bennük keresendő! Kiváltója ennek az is, hogy némely fórumunk nem elég élő, hogy a vélemények, a kezdeményezések nem találtak időnként meghallgatásra, felkarolásra; esetleg információszegénység miatt nem Iá'ják elképzeléseik, igényeik irrealitását,' s okozója ennek a már említett anyagi biztonság megteremtése érdekében jelentkező lekötöttség is. A szellemi kapacitás jobb kihasználása, a koordinálás, az információval való ellátás 'avítása érdekében hoztuk létre az MTESZ városi szervezetét, illetve üzemeken be- ’ült ágazati csővárijait. Elindulása reményt keltő. A városért. Dunakesziért ^ való tettreitesz- ség konkrét megnyuvanuiasá- naa szamialan lenetosége és gyakorlata van. Jól segítik ezt a Kulónoozo tanácsi o.zoitsá- gotz, a HNF, a baráti Kör, a -aisáaaimi munüaakciok stb. Értelmiségünk általában megfelelő szambán képviselteti magát a különböző fórumokon, mond véleményt a városfejlesztés kérdéseiben, részt vesz a lakosság felvilágosításában, mozgósításában, gyakorta fog lapátot, illetve ül a rajzasztalhoz, a járda- játszótérepítés vagy gyermeke óvodája, iskolája karbantartásáért, végül is a városért magáért. A több milliós éves társadalmi munka értékéből jelentős hányaddal veszik ki részüket. Jelentős számban vannak közöttük a TIT-elő- adók stb. Ennek ellenére gond, hogy a pedagógusok többségénél meglevő belső indítékból eredő és folyamatos tevékenység a városért, városszeretet, az értelmiség egyéb rétegeinél — annak többségénél — nem folyamatként jelenik meg. Tiszteletet ébreszta város lakóiban az értelmiség politikai magatartása, elkötelezettsére, munkájának színvonala De még a jelenleginél is tágabb teret kell számukra biztosítani, közre- műi'üfjésüket fokozottabban kell igényelni. RÓNAI ÁRPÁD, az MSZMP Dunakeszi városi Bizottságának első titkára