Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-27 / 254. szám
‘xMlap Az országgyűlés kulturális bizottságának ülése Az oktatás fejlesztési tervei Felkészülés az újabb demográfiai hullámra Naptárak Huszonnyolcféle kereskedelmi naptár kerül forgalomba 1984-re, egymillió százezernél több példányban — jelentették be tegnap a Képzőművészeti Kiadó sajtótájékoztatóján. A különféle cégek ötvenhatféle naptárt rendeltek, megközelítőleg kilencszázezer példányban. A termés tehát jónak mondható. A kínálat azonban szürkébb az elmúlt évieknél. Igaz, hogy van háromféle aktnaptár, múlt századi társasjátékokat megörökítő, magyar csataképeket felvillantó, Csók Istvánt, Csontváryt kínáló, Szentendrét bemutató, s magyar várak és kastélyok is szerepelnek az ajánlatban. A kortárs művészet valahogy háttérbe szorult az idén, s a gyermekek számára sem fújnak jó szelek a naptárkiadásban. Gond van a leleményességgel, mintha csupa szmo- kingos urak készítenék a terveket, s a friss, újító kezdeményezések elsikkadnának valahol. Egy naptár kiadására — s valamikor eredményeire —, büszke kiadónak alighanem erre sem ártana ügyelnie. Európai életmű Beköszöntőiként Lányi Sarolta 1966-ban íródott, Szentendre című verse olvasható, megadva a kötet tisztelgő alaphangját. Francois Gachot írása az európai kultúra magasából szemléli és értékeli a festő életútját. Nem magyarságától kívánja megfosztani, amikor hangsúlyozza Czóbel európaiságát, hiszen az életrajz puszta adatai is bizonyítják, hogy hosszú, munkás életének több mint felét külföldön; Franciaországban, Németországban és Hollandiában töltötte.. Az itt szerzett élményeket, művészi hatásokat csodálatos és egyéni életművében szintetizálta, amely ily módon mind szellemében, mind színvonalában valóban európaivá vált. Minden egyes műve egyéni, csak Czóbel többi festményeire hasonlít. A divatoktól nem hagyta magát művészi hitvallásától, temperamentumától idegen vizek felé sodortatni. Lisa Czóbel, a festő leánya, nemzetközi hírű táncművész, rövid emlékezésében nem a személyes jellegű mozzanatok kapnak súlyt. Czóbel mindent, így magánéletét is teljesen alárendelte alkotómunkájának. Ez a „szent egoizmus", valamint szorgalma és tehetsége együttesen emelte a csúcsra. Gráber Margit, a pályatárs festő. Frank János, a művészettörténész kiállításrendező személyes, baráti élményeiket örökítik meg rövid írásaikban. Megszabott órák A nemzetközi hírű, idős mester Frank Jánosnak mondta: „Nálam a festésnek megszabott órái vannak. Rendszeresen dolgozom, mint egy hivatalnok.” A többi emlékező: Pascal-Emmanuel Gáliét, Kratochwill Mimi, dr. Várnay Alfonz és Varga Imre is ezt a megszállott, de mindvégig szinte az utolsó napig lobogó alkotóvágyat emeli ki Czóbel sokszínű egyéniségéből. De természetesen vonzó, kicsit furcsa lényének, örök kíváncsiságának, páratlan irodalmi tájékozottságának is emléket állítanak, különösen érdekes Az MSZMP Politikai Bizottsága 1981 februárjában a felsőoktatás, a Központi Bizottság 1982 áprilisában a közoktatás fejlesztéséről hozott határozatot. Ezeknek az állás- foglalásoknak az alapján indult meg az a munka, amelynek célja a köz- és a felsőoktatás rendszerének továbbfejlesztésére vonatkozó részletes javaslatok kidolgozása volt. Ezek a javaslatok a közelmúltban eljutottak valamennyi érdekelthez, iskolákhoz, tudományos intézményekhez és szerdai ülésén megvitatta az országgyűlés kulturális bizottsága. A javaslatokról és a körülöttük kibontakozó szakmai vitáról Gazsó Ferenc és Földiák Gábor művelődési miniszterhelyettes számolt be á képviselőknek. Az előadók ráKratochwill Mimi írása, aki Czóbel utolsó, 1972-es és 1973- as párizsi utazásairól számol be. Dokumentum értékű a kötetnek az a két írása, mely a szentendrei Czóbel-gyűjte- ménnyel kapcsolatod; nevezetesen S. Hegedűs László országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának 1975-ös megnyitó beszéde, valamint Mucsi András kis tanulmánya, amely a gyűjtemény rövid történetét mondja el. Czóbel magánéletébe, sokszálú művészeti kapcsolataiba, ízlésvilágába enged bepillantani az a huszonhárom hosz- szabb-rövidebb levél, melyet mutattak: mindkét fejlesztési koncepció középpontjában a tartalmi, minőségi munka javításának szándéka áll, hogy a mennyiségileg kiterjedt iskolarendszer társadalmi hatékonysága mindinkább ösz- hangba kerüljön a társadalmi igényekkel. Oktatásunk folyamatos fejlesztéséről van szó, nem egy adott időponthoz rögzített reformról. A folyamat során apró lépésekre van szükség, mégpedig akkor, midőn azokra a feltételek megérlelődnek. Kerülni kívánnak minden olyan változtatást, amelynek nincsenek meg az objektív alapjai, megfelelő feltételei. Kiemelkedő jelentőségű az általános iskolák fejlesztése, lévén, hogy ezek az intézmények adják az alapjait a további munkának. Cél a középfokú oktatás folyamatos elterjesztése a fokozatosság a mester 1962 és 1975 között Dévényi Ivánnak, az azóta elhunyt neves esztergomi műgyűjtőnek, művészettörténésznek írt. * Érdekes sorsok Egészen rendkívüli a kötetet záró írás, Geréb László irodalomtörténész munkája a Czóbel (Zobel) csalód történetéről. 1849-től, tehát mintegy másfélszáz éven át kíséri nyomon egy iparos-kereskedő család érdekes sorsokat, figurákat felvillantó történetét. Külön érdekessége az írásnak, hogy e családregény főhőse nem is Czóbel Béla, hanem bátyja, Czóbel Ernő, aki a baloldali értelmiség elkötelezett harcosa, a Tanácsköztársaság katonája, később a magyar munkásmozgalom jeles kutatója volt. A Czóbel-emlékkönyv, ha külsejében nem is, de tartalmában méltó tisztelgés a mester előtt. Azt bizonyítja, hogy Szentendre nemcsak a Czóbel- múzeummal őrzi és ápolja a magyar festészet halhatatlan alkotójának emlékét. igényével, összhangban a lehetőségekkel. Nem kívánnak megszüntetni egyetlen iskolatípust sem, de oly módon kívánják növelni a középfokú képzettségűek számát, hogy az megegyezzék a gazdaság, a társadalom igényeivel. A fejlesztési program végrehajtását ütemezni fogják. A középfokú intézmények képzési céljainak meghatározásakor nemcsak a gazdaság érdekeit mérlegelik majd, hanem azt is, hogy miként boldogul a diák. Elmondták, hogy már javában dolgoznak azokon a terveken, amelyek meghatározzák, miként fogadják az intézmények a középiskolákba várhatóan az 1988/89-es tanévre elérkező demográfiai hullámot. A felmérések szerint az ország 900 helységében jelenleg nincs iskola. Mintegy kétharmadukban szükséges lenne legalább az alsó tagozatra. Ezt kívánja a gyermekek száma és a településfejlesztési koncepció, hiszen az iskola épülete — más kulturális célokra hasznosítva — növelhetné a falvak népességmegtartó képességét. A fejlesztés során felülvizsgálják a középiskolai fakultáció gondjait, és visszaállítják a pedagógiai főiskolákon az alkalmassági vizsgákat. A hozzászólások során elmondta véleményét dr. Cselö- tei László, Pest megye 2. vk. képviselője is. Az iskolai önállóság optimális biztosítása mellett fontosnak tartotta, hogy az így kialakuló keret ne legyen túl laza, mert akkor nehezen lehet folyamatosan számonkérni a tudást. Figyelmeztetett: meg kell állítani az egyetemek elszürkülési folyamatát, az oktatóknak nem volna szabad az alapismeretek pótlásával foglalkozniuk, hanem a felsőfokú intézmény rangjának és céljának megfelelő, új ismereteket kell adniuk. Gazsó Ferenc és Bihari Mihály, a minisztérium főosztály- vezetője összefoglalójában rámutatott: az elhangzott észrevételeket messzemenően figyelembe veszik, amikor kialakítják a köz- és felsőoktatás végleges fejlesztési koncepcióját. A tanácskozás Óvári Miklósnak, a kulturális bizottság elnökének zárszavával ért véget. V. L. Döntések Tsmét elkezdődött egy-*■ tanév. Ám alig szokták meg a gyerekek, hogy nincs már szünidő, hogy nem elég iskolába járni, de tanulni, készülni kell az órákra, emellett a nyolcadikosok, középiskolai negyedikesek először érezhetik át úgy igazán a felnőtté válás gondját is. Ez az esztendő számukra pá;ya- orientációt jelent Dönteniük kell további sorsuk felől. Az oktatási intézmények vezetői, pedagógusai ismerik a család,^az iskola felelősségének nagyságát, s igyekeznek mindent elkövetni a megfelelő választás érdekében. Jó kezdeményezésnek bizonyult például az, amit a pilisvörcs- vári szakmunkásképző intézetben tesznek most már évelt óta. Maguk a végzős növendékek ismertetik meg a nyolcadikosokat szakmájuk rejtelmeivel, s ez sokkal hatásosabb, vonzóbb, mint az obiigát gyárlátogatás. Másutt, mint az érdi művelődési központban vagy a budapesti Munkás- mozgalmi Múzeumban, pályaválasztási kiállításodon ismerkedhetnek a diákok a mesterségekkel. Egy-egv bemutatót filmvetítések kísérnek. Természetesen a legtöbbet a szülő teheti gyermeke pályaválasztásának segítéséért, A döntést elősegítő befolyásolás nem most, hanem évekkel ezelőtt indult, még valamikor az iskola alsó tagozatában, amikor elkezdtük csemetéinket arra tanítani, hagy aki szereti a munkáját, aki hivatásának és nemcsak kötelezettségének érzi napi elfoglaltságát, az hosszú távon mindig elégedettebb, boldogabb ember lesz, mint aki nem választott ilyen szerencsésen. Nos, ez az idő, a nyolctíz éves kor a romantika ideje. A szülők jó része már másként lát. Nagyobb vagy gyermekem, megértheted, hogy a pálya, a szakma szeretetéből nem lehet megélni! Válassz magadnak jól fizető munkát, a többit majd meghozza a pénz — hangoztatják sok családban, s ha szemünk fénye szót is fogad, és ha esetleg megmarad az általunk kijelölt pénzes pályán, igen hamar életunt, közömbös ember lesz belőle, olyan, aki gyakran menekül megfoghatatlan betegségekbe, aki sohasem nyugodt, mindig fáradt, mindig elégedetlen. Tisztelet, becsület a jó- szándéknak, a szülői szeretet, gondoskodás újabb és újabb jeleinek! Mégis azt kell mondani. hogy akkor szeretjük igazán fiainkat, lányainkat, ha a döntés jogát rájuk hagyjuk, hiszen a pályán nem mi, szülők, hanem ők fognak dolgozni, s nekik feltétlenül arra van szükségük elsősorban, hogy önmagukat megtalálják. Ebben segít szakmai tanácsaival a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó, s a tájékozódást is megkönnyítik népszerű füzeteikkel, amelyekben ismertetik a lehetőségeket. Mint köztudott, ezekben az években a demográfiai hullám még tovább emelkedik, s így a végzős tanulók elhelyezkedése egyre feszítőbb gondot jelent. Előnyösebb, ha a középfokú oktatási intézményi a megyében meglévők közül választják, mert már *a- valy is sok gyereket utasított vissza a főváros azzal, hogy betelt a Pest megyei létszámlehetőség. Különösen érvényes ez az úgynevezett divatos szakmákra. A pályaválasztás nehéz feladat. Fontos a pedagógus, az iskola felkészítő munkája, de talán még ennél is lényegesebb a mérlegelő, segítő szülői irányítás, hogy a döntés ne csak a felnőtt, hanem a gyerek számára is kielégítő, sőt végleges legyen! Körmendi Zsuzsa M. Zs. Szorgalma, tehetsége emelte a csúcsra Tisztelgés Czóbel emléke előtt !< Czóbel Bála születésének 100. évfordulójára emlék- g könyvet jelentetett meg a Pest megyei Múzeumok Igazíj gatósága. A mindössze 2000 példányban napvilágot látott 8 kis könyvecske formájában inkább kiállítási katalógus- $ hoz hasonlít, külső-belső megjelenésében szerény. Fest- ^ mények reprodukciói cs dokumentum értékű fényképek ^ töltik meg a kötet csaknem felét, ami azért sajnálatos, ^ mert a Czóbcl-festmények fekete-fehér reprodukciói na- ^ gyón keveset árulnak cl e művek valódi kvalitásáról. Annál érdekesebbek cs színvonalasabbak a közölt írások, ^ megemlékezések, dokumentumok, melyeket Mucsiné ^ Várhelyi Vanda muzeológus, művészettörténész, a mcs- í tér művészetének, szentendrei éveinek jó ismerője gyűjtött össze. 1983. OKTÓBER 27., CSÜTCRTÖK ■HÍTI FILMTÍGYZETÍ Könnyű testi sértés Eperjes Károly, a Könnyű testi sértés című film tű szereplője Két, csaknem tökéletesen azonos snitt fogja közire ezt az új magyar filmet, melyet — Kardos Csaba, Fábry Sándor, Grunwalsky Ferenc és Szomjas György forgatókönyvéből — Szomjas György rendezett. (A dialógusokat Verebes István írta). A snitt: egy fiatal férfi kijön egy szürke vaskapun, illetve ugyanez a férfi bemegy ugyanezen a kapun. A kapu egy büntetésvégrehai- tásd intézet (magyarul: börtön, vagy a film szereplőinek zsargonjában: sitt) bejárata. A fiatalember — Csaba — pedig visszaeső: mikor először látjuk, épp lenyomott huszonnyolc hónapot egy önvédelemből elkövetett késelésért, s mikor eltűnik előttünk, hasonlóan úgynevezett könnyű testi sértés vétsége miatt vonul be a börtönbe: alaposan megruházta volt felesége élettársát. Csaba — kocsimosó egy buszgarázsban — eszerint amolyan deviáns egyed. Nem igazán bűnöző, nem nehéz fiú, csak épp olyan valaki, aki folyton összeütközésbe kerül valamivel, vagy valakivel. Nehezen kezelhető, hirtelen haragú, s nem éppen észlény fiú. akinek természetesen a baráti köre is ilyen. Első összeütközése a törvénnyel épp a kocsmai haverok miatt történik: többen támadnak rá, s ekkor kerül kezébe a kés. A második eset azonban kissé bonyolultabb. Csaba felesége ugyanis, Éva, az a lusta ösztönlény, akiről nemigen lehetne megmintázni a házastársi vagy a nemi hűség szobrát, míg férje a sitten hűsöl, összeáll egy simára nyalt, tenyérbemászó modorú, jó pesti kifejezéssel simlis fickóval, bizonyos Miklóssal, akiről ordít, hogy semmivel sem derekabb fiú, mint Csaba, viszont hétszer dörzsöltebb. Ez a sunyi, pitiáner ravaszdi Miklós, Éva meg Csaba — mert nincs más megoldás — együtt laknak a talán VIII. kerületi öreg bérház két szobájában, még azután is, hogy Éva és Csaba elválnak. Viszont Éva időnként összefekszik Csabával is. Ez azonban nem akadálya annak, hogy Miklóssal közösen mindent elkövessenek Csabának a lakásból való kiszekálására. A nyugtalan vérű Csaba megpróbál visszailleszkedni a társadalomba, a munkahelyébe, de ez nemigen megy, bár rét jószívű fiő is segíti. Egy szép napon aztán nem képes tovább tűrni, noha tudja, hogy ha a legkisebb vétséget elköveti, újra sittre vágják. Amikor kiderül, hogy Évának gyereke lesz, s valószínűleg tőle. de mégis Miklóshoz megy feleségül, Csaba ökle elindul. A végeredmény: újabb ítélet, újabb sitt. A börtönhöz viszont Éva kíséri el... Ez, így röviden elmesélve, a megszokott történetnek hangzik a visszaeső kis bűnözőről. Csakhogy Szomjasék filmje mindent inkább akar, mintsem egy megszokott történetet elmesélni. Az ő hőseik egy olyan rétegből jönnek, melyben ez a zavaros jricö’csi és szexuális szituáció szinte természetesnek számít (legalábbis sem Csaba, sem Éva, sem Miklós nem tekinti az ügyet különösebben érdekesnek, mint ahogyan a baráti kör sem akad fenn rajta). Azaz: a Könnyű testi sértés, a jog, a morál, a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályainak a peremén — ha nem azon kívül — élő embereket mutat be, s mivei előéletükről, viselkedésük, magatartásuk, etikájuk (ha van nekik, ilyen) okairól, eredőiről semmit nem közöl, azt kell vélnünk, hogy mindez egy nagy és széles rétegre jellemző, s a körükben normálisnak számító sztori, szituáció, eset. De bármennyire hitelesíti is a film ezt a véleményt az olykor igen gondos, dokumentum hűségű képsorokkal, az egész téma mégis épp olyan periférikus marad, mint hősei. Nem arról van szó, hogy nem létezik ez az életforma, vagy hogy nem élnek nem is kevesen örökké a sitt árnyékában. De mindez nem természetes állapot, nem magától értetődő szituáció, nem „a dolgok rendje". A filmmel szemben épp ez az alkotói hozzáállás a fő kifogásunk. A dolgot tovább komplikálja, hogy két igen 1ó alakítás látható a filmben Eperjes ICárolyé íC.jaba) és Andorai Péteré (Miklósi. Csa ba jópofa vagánysága és Mik lós sunyi ravaszkodása íerűt fakaszt a nézőtéren, s a gyanútlan mozilátogató észre sem veszi, hogy azzal, amin nevet, őt is könnyű szellemi sértésben részesítik A wilkói kisasszonyok Viktor tizenöt év után visz- szatér a vidéki kúriába, ahol ifjúkorában a vakációkat töltötte, s ahol három fiatal nő titkon — vagy nem is annyira titkon — szerelmes volt beié. A wilkói kisasszonyok azon- bán csöndben hervadásnak indullak, Viktor sem a régi már. megviselte az első világháború sok szenvedése. A múlt nem hozható vissza, az élet szépségei, az ifjúság, a szerelem, a szenvedés, az öröm és a bánat megtörténtek, megtörténnek, aztán elmúlnak. Az őszi táj, a szelíd lengyel mezők és erdők bágyad* szépségé a múltat őrző vidéki Meíforma avatag bája lágy pasztellszi nekkel vonja be a történetet melyet a nagy lengyel író, Ja- roslaw Iwaszkiewicz novellájából rendezett Andrzej Wajda. (Korábban mar forgatott filmet egy másik Iwaszkiewic. noveilából, Nyírfaliget cin, mel). Ez a Wajda-film roppan lengyel, s roppant mód szláv alkotás. Lengyel, mert egy olyan életformát idéz — a vidéki lengyel birtokos kisne- messég a történet idején már széthullóban lévő életét — nosztalgikusan, mely ebben a formában csak Lengyelországban létezett. S szláv, mert a turgenyevi vagy csehovi világgal szoros rokonságot mutat. Francia, angol vagy német író sosem tudná ilyen légkört, hangulatot, borongós Imát meg. eleveníteni. tVaida és Iwasz kiewicz méltó alkotótársai a a filmben a színészek, elsősorban Dániel Olbrychski és Maja Komorovoska. Szép, szomorú, lírai alkotás. Takács István
