Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-26 / 253. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXV. ÉVFOLYAM, 253. SZÁM 1983. OKTÓBER 26., SZERDA A műszaki napok finise Érdeklődés továbbra is van Várfák a vecsési divatbemutatót Szűkebb pátriánkban hato­dik alkalommal zajlanak a műszaki napok, amelyek ezen a héten a finiséhez érkeznek. Október 7-én nyitották meg a rendezvénysorozatot, amikoris Matolcsi György, a Pénzügy­minisztérium munkatársa tar­tott előadást A műszaki fej­lesztés mai iránya címmel. Olcsóbb ár A PIRUSZ monori üzletében jelenleg is tart a vásár- és be­mutató a környező községek ruhaipari szövetkezetei által gyártott termékekből. A vásár­lók már. ismerik és kedvelik ezeket a gyártmányokat, sokan rájöttek, hogy nemcsak a mi­nőség, hanem az olcsóbb ár miatt is érdemes „itthon” gyártott ruhaipari cikkeket vá­sárolni. Esztendőről esztendőre nagy várakozás előzi meg a bútor­kiállítást Monoron, hiszen jó­szerivel ez az egyetlen alka­lom, amikor a vásárló nem a szűk boltban és még szűkebb raktáraiban próbál valamilyen berendezési tárgyat találni, hanem egy tágas kiállítóte­remben veheti mustra alá a választékot. Nem volt ez más­képp most sem, hiszen a Pest megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat megfelelően gondoskodott a bútorkészlet folyamatos feltöltéséről, s mint a gyors mérleg mutatja, érde­mes volt. Modern ház A nyolc napig nyitvatartó bútorkiállítás és -vásár több mint 5 millió forint bevétellel zárult. Számos más rendezvényre is sor került az elmúlt napok­ban, objektív okok miatt el­maradt a tegnapi bemutató az ecseri Rákosmezeje Termelő­szövetkezetben. Csütörtökön Monoiron, a járási hivatal föld­szinti tanácstermében ismét építési tudnivalókról lesz szó, Modern családi ház címmel. Ugyanezen a napon Vecsésen, a könyvtárban délután öt óra­kor Liptai András mérnök, a tévé- és rádiójavítás rejtel­meibe avatja be az amatő­röket. Pénteken délután 3 óra­kor Üllőn a barkácsolóknak ad hasznos tanácsokat Hack József tanár, a községi könyv­tárban. Mint minden évben, így az idén is a legnagyobb érdeklő­Gyömrőn, 15 órától: a kép­zőművészeti gyermek- és az ifjúsági természetkutató film­klub foglalkozása, az úttörő­házban, 15-től: a tornász; 16- tól: az ügyes kezek és a kézi­labda szakkör foglalkozása. A tájház 14-től 17-ig tart nyitva. Monoron, a nyitva tartási időben Szegvári Károly festő­művész kiállítása, 9-től: szűr­hímző tanfolyam, 17-től: fran­cia nyelvtanfolyam és a Nosz­talgia filmklub vetítése a film­színházban. Bemutatásra ke­rül a Szegény gazdagok című színes magyar kalandfilm. Pilisen, 12.30-tól: a furulya szakkör próbája, 18-tól ifjúsági klubfoglalkozás. dés a vecsési divatbemutatót előzi meg. Bizonyára így lesz most is, hiszen a járás szövet­kezetei szorgalmasan készül­nek a mostani bemutatóra is. Szombaton délután fél ötkor kezdődik a program a vecsési József Attila művelődési ház nagytermében. Értékelés, díjak Október 31-én, délelőtt 11 órakor már megvonhatják a műszaki napok mérlegét azon az összejövetelen, arhelyet a járási hivatalban tartanak, s ekkor ítélik oda a szervezők által felajánlott különböző dí­jakat. G. J. Üllőn, 17-től: kismotorveze­tői tanfolyam. Vecsésen: a bábcsoport fog­lalkozása tanítás szerint, 18- tól: aerobic tanfolyam. Pilisen Nyelvtanfolyam Várják a jelentkezőket a pilisi Móricz Zsigmond műve­lődési házban november 1-én induló német nyelvtanfolyam­ra. A kezdőknek 550, a hala­dóknak 650 forint a tandíj, melynek befizetése az első foglalkozáson — november 1-én — esedékes. A nap kulturális programja Kereskedelmi korút kérdőjelekkel Mások az igények és lehetőségek A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság irányításával a Mo­nori Járási Népi Ellenőrzési Bizottság 1979-től folyamato­san figyelemmel kíséri a la­kosság áruellátásának alakulá­sát. A NEB mellett működő kereskedelmi szakcsoport tö­rekvése, hogy napi informá­ciókkal segítse a munkát, min­denkori gazdaságpolitikai cél­kitűzéseink, a lakossági ellátás színvonalának megőrzése ér­dekében. Az idén — hasonlóan az elmúlt évekhez — az állami és társadalmi szervekkel együttműködve, a népi ellen­őrök ismét részleteiben igye­keznek tájékozódni több hely­színen, s az összegyűjtött ta­pasztalatok feldolgozva kerül­nek továbbításra. Három népi ellenőrt kísér­tünk el néhány kereskedelmi egységbe. Mit látnak ők — ez­úttal ,a járási székhely köz­pontjában? ]::::: Forrás Áruház. Első pillan­tásra: eldorádó. Van minden, ami szemnek és pénztárcának ingere. A vizsgálódás egyik szempontja, a sok közül: a turisztikai és sportfelszerelési áruk mennyiségének és minő­ségének nagyító alá helyezése. Erre kérdeznek rá az iparcikk­osztály helyettes vezetőjénél. Gál Andrásáé munkatársát, Boros Lásziónét hívja segítsé­gül, aki a játék-, papír- és írószerbolt vezetőjeként e té­mában különös tájékozottság­gal bír, hiszen a régi, csöpp üzlet feladata volt a tornahol­mik, sportszerek árusítása is. Akkor — kínnal-keserwel és küzdelmekkel ugyan - de csi­nálták. Azóta nőtt a hely — de nőtt-e a választék is? A válasznak aktualitást ad az a tény is, hogy a járásban erő­teljes fejlődésnek indult a tö­megsport A szállító: a TRIÁL. Hogy milyen szállító, azt egyetlen mondattal jellemzik: amit a vásárló nem keres, abból szá­zasával is szolgálhatnának. S amit keres — az nincs. — A szezonárukat fél év­vel előre megrendeljük. Isko­lakezdés előtt például tenisz-, torna- és edzőcipőket, kosárci­pőket kértünk. A nyitásra kaptunk is ezekből, a vevők elkapkodták, s aztóta sincs. Akik keresik, márpedig so­kan vannak, azokat hitegetjük, mert erre vagyunk kénysze­rülve: ekkor, majd akkor jöj­jenek, talán kapunk... — mondja Gálné. Rendszeresen hiányoznak bi­zonyos méretek tréningruhák­ból, tornadresszekből, s érde­kes módon többnyire azok, amelyek a legkeresettebbek. A gimnazistáknak például zöld tornaruha kellene. Kaptak — tíz darabot Lesz-e korcsolya, sítalp — ki tudja? A sláger, a gyermekméretű sí tavaly tíz szerencsés vevőnek jutott, még a papírboltból. Hogy a For­rásból kinek jut és mennyi, az egyelőre homályban marad. — Persze, a dolog másik ol­dala — töprengnek a kereske­dők —, hogy a vásárlók szán­dékát is nehéz eltalálni. Igé­nyelték, kérték például, hogy tartsunk horgászfelszerelése­ket. Tartunk. A kutya sem ke­resi. — Tudják egyáltalán, hogy ezekért a holmikért már nem kell Pestre utazni? Az eladó­térben pecabotot, vagy akár egy orsót sem látni... — Az apróbb holmikat nem tehetjük ki. Igen, egy reklám­tábla, egy figyelemkeltő, tájé­koztató felhívás nem ártana, az igaz. Csakhogy az utóbbi időben ezekkel az apróbb cik­kekkel kapcsolatban inkább arra koncentrálunk, hogy el ne lopják őket... Elképesztően szaporodnak a lopások. Zseb- számológépek, drága töltőceru­zák tűnnek el... Előkerül viszont az ellenőr­zési napló. A bejegyzés ugyan egyelőre csupán jelképes lépés a változás felé: rendszeresebb, pontosabb, bőségesebb szállítá­sokat várna az áruház — és várna a vevő is — a kurrens cikkekből. A legfonotosabb sportfelszerelési eszközök ese­tében ugyanis sem mennyiség­ről, sem minőségről nem lehet szólni... Ruházati bolt. Alkalmi áruk boltjaként ismerték a monori vásárlók a piactér sarkában levő üzletet, s nehezen szok­nak a gondolathoz, hogy ez többé nincs. Van helyette egy szerződésesként üzemelő butik­féle, jórészt ugyanazokkal az árukkal, amelyeket a szom­szédság, a Forrás Áruház ruha­osztálya, s a piac magánkeres­kedői kínálnak. Nagy a kon- kurrencia. Megéri-e így is? — Ügy néz ki, hogy igen — mondja az üzlet vezetőnője magabiztosan és optimistán. A kérdésre, hogy olcsóbb, alkal­mi árukat miért nem tart, hi­szen nyilvánvalóan lenne rá Ahogy a műhelyben látják I. Nem hiszik, hogy különös emberek Sokan úgv tartják, hogy ahol csak nők vagy férfiak dolgoznak együtt, ott az átla­gosnál is több az intrika meg a fúrás. A Monori Játék- és Kefegyárban többnyire nők dolgoznak. Most mégis egy férficsapatot szeretnénk be­mutatni. ök a fémmintakészí- tők. Heten vannak. A leg­fiatalabb közülük hat éve ke­rült a műhelybe, azóta állandó ez a létszám. A vállalat igaz­gatója, Horváth István, kissé tréfásan ajánlotta a figyel­membe a „fiúkat”: — Igen magas képzettséggel rendelkező szakmunkások, de nem könnyű embereik! A vál­lalati átlagfizetésnél többet keresnek, de egy idő óta mun­kán kívül nemigen lehet meg­mozgatni őket. Csak a papíron Itt Monoron úgy tűnik, mintha az általában jellem­zőnél valamivel nagyobb misz­tikum övezné a szakmunkáso­kat. Talán azért, mert a gyár­ban a betanított munkások vannak többségben. No. meg azért is mert a mintakészítők munkája valóban nagyon bo­nyolult. A megrendelőtől ka­pott rajzok alapján készítik el az ötvényekhez a mintát, fémből. Csakhogy a rajz nem mindig stimmel. Mert ami papíron elképzelhető, azt nem tűri az anyag valósága. A műszaki kefékbe évente 4—4,5 millió forint értékű önt­vény kerül be. A mintakészí- tő üzem vezetője Bencze Jó­zsef, egyben a vállalati szak- szervezeti bizottság titkára. Lassan körénk gyűlnek a töb­biek is, az olajos műhelyben kerül egy nagyjából tiszta sámli. Dicsekvés helyett azon­ban inkább a gondokkal kezd­jük a beszélgetést: — A „kapzsi” elveszi elő­lünk a munkát. (Ki az a Kap­zsi?) Vagyis a grnk-k. A sa­ját vállalatunk számára termé­szetesen mi készítjük a szer­számokat és a mintát, de ko­rábban többet dolgozhattunk külső megrendelésre is. Most nincs külső munka, csökken a pénzünk.......," ■ A pénz. A csoportvezető Di- mola József — idősebb „sza­ki”, — havi nyolc-tíz ezer fo­rint jövedelmet ismer be. Be­vallom, kicsit kételkedem, amikor a fiatalabb Csépán Géza is ennyit mond. Tény, hogy nem keresnek rosszul. igény, azt válaszolja: mert egyszerűen nem sikerül ilye­neket beszereznie. Mégis: mit kínál? Pufi-dzsekiket. Gyerek macs­kanadrágot. Utóbbi 140 forint, míg a gyerekruházati boltban 120. Pulóvereket, nem olcsób­ban, mint bárhol. Az áru — és a pénz — forgási sebessége nagyon alacsony. Kérdés, hogy hosszú távon így valóban meg­éri-e, és főleg, hogy kinek éri meg? A töprengésünkre rímel a kis csoportot az utcán csak úgy spontán megállító járóke­lő panasza: Éppen a cipőbolt­ból tart hazafelé. Két gyerme­kének vett őszi cipőt, esőcsiz­mát és hótaposót. Ez egy csa­lód pénzügyeiben erős érvá­gás, de tehet-e mást, mint hogy azt is megveszi, amire pillanatnyilag nincs szükség? Mert ki tudja, hogy egy hét múlva már lesz-e hótaposó? Hát még ha hó sem ... Élelmiszerüzletekben, hús- boltokban, TÜZÉP-telepeken, vas-műszaki szaküzletekben tájékozódtak a népi ellenőrök és segítőik az utóbbi hetekben. A téma bőséges, a tapasztala­tok vegyesek. Az ideális hely­zet: hogy a vásárló konkrét igényét helyben és azonnal, de legalábbis rövid időn belül ki­elégíthesse a kereskedelem. Ez megszámlálhatatlan esetben csak remény. Okai sokfélék, hol magában a kereskede­lemben, hol a partnerekben, a szállítókban, olykor éppen a vásárlóban gyökereznek. Mindezt nem könnyű minden­ki megelégedésére harmóniává olvasztani. De legalább meg­közelíteni az ideálist — lehet. Ezt célozzák a folyamatosan zajló ellenőrzések is. Koblencz Zsuzsa ök a mint akészítők. Magas szakképzettségű, de nem I „könnyű’ De csak ez tartaná ezeket az embereket össze? Csépán Gé­zát, Kasala Tibort és most már a többieket is inkább egyen­ként kérdezem. így ki-ki arról beszél, ami a leginkább a szívében, a nyelve hegyén van. Természetesen nem lenne il­lő, a négyszemközt mondotta­kat nyilvánosságra hozni. Ezért maradjanak a gondola­tok név nélkül: Kiilön-külön nem lehet — Az összetartozást, a lég­kört kérdezi? A pénz tartja fenn. Persze ez bővebb magya­rázatra szorul. Mi normában dolgozunk ugyan mint cso­port, de egyenként nem lehet a teljesítményeket elhatárol­ni. hiszen egyvalaki többnyi­re csak a folyamat egy fázi­sát végzi. A problémák meg­oldását külön-külön nem is igen találnánk meg, minden feladatot meg kell beszélnünk. S attól függően keresünk egyenként, hogy mennyire hatékonyan dolgoztunk együtt! Természetesen nem egyformán osztjuk el a pénzt, hanem az órabérünk arányában. Az óra­béreket a csoportvezető hatá­rozza meg (például emeléskor), de azt nyilván megbeszéli a bizalmival. Nagyjából ismer­jük egymást, de nem ismer­jük egymás gyerekeit, család­ját. Ketten-hárman ugyan el­mennek együtt kirándulni, de nem mint munkatársak, in­kább, mint barátok. Klikk? Nem erről van szó. Heten szinte nyolcfelé lajcunk, a munka utáni sörözés alkalom egy kis beszélgetésre, de nem igazán közös szórakozás. Min­denkinek a családja az első. Meg a házkörüli munka. — Hobbim nincs. Az apóso- mékkal közvetlen egymás mel­lett lakunk, a szüléimhez szok­tunk hát elmenni. Meg a te­lekre. Igen, van kocsink. — A vezetőimmel nem igen volt problémám, az üzemvezetőnk szb-titkár, ő továbbítja, ha va­lami nem tetszik. Fegyelem? Nagy a fegyelem, a csoportve­zető szigorú. De ezt ne úgy értse, hogy 6 fegyelmez, de elérte azt, hogy az ember fe­gyelmezz^ önmagát. Minden­ki érzi és tudja, hogy csak an­emberek Erdösi Agnes felvétele nak van helye köztünk, aki dolgozik. A csoportvezető oszt­ja ki egyébként a munkát. Na­gyon tudja, hogy kinek mi fekszik. — Nálunk nincs selejt, hi­szen ha valami nem pontos, azt ki lehet javítani. De — s főleg azért, mert a vállalat­nál nincs meós, aki átveszi a mintát, s tőlünk úgy. ahogy megcsináltuk a vevőhöz kerül, presztízskérdést csinálunk ab­ból, hogy ne legyen reklamá­ció. Ha a mi öntödénkbe ke­rülne ki hibás darab, azonnal nagydobra vernék, hogy lám- csak, a „mesterek” is hibáz­nak. A mintakészítők ma már nem alkotnak szocialista bri­gádot. Azok voltak, de felad­ták. Nehezen beszélnek erről, túl sokan és sokféle indulat­tal faggatták már Őket. A lé­nyeg, hogy megelégelték az „aranykoszorúsok” kihaszná­lását. Megmaradt a csapat — Ha valami társadalmi munka volt, szinte természe­tesnek vették, a mintakészítők ugranak. Már-már kötelező­nek éreztük azt, ami önkéntes!. Feloszlottak, mint brigád, de megmaradt a csapat a mű­helyben. Tavaly gondoltak, rá. hogy újjáalakulnak, de mivel több mint egy éve megszűn­tek brigádként létezni, min­dent elölről kellett volna kez­deniük, új névvel. Mefontol- ták, s úgy döntöttek, elölről kezdeni, nem érdemes. A legfiatalabb mintakészítő 27 éves, a legidősebb 54. Az átlagéletkoruk negyven fölött van. Ügy tudják, és ez bizo­nyára így is van. hogy mun­kájuk nagyobb hatással van a vállalat jövedelmére, mint amennyit „visszakapnak” be­lőle. Itt van például a fűtés. A kályha füstös, maguk fű- tenek, ha melegedni akarnak. Segédmunkást — egy kéne — nem kapnak. Félreértés ne essék! Egyáltalán nem sajná­lom őket, hiszen ők se saj­nálják saját magukat. Csak valamiféle zárt közösséget al­kotnak a vállalaton belül. Eller Erzsébet Eredményekről és gélokról Járási I. osztály: Péteri— Maglód 1-0 (0-0). Péteri, 300 néző, vezette: Schiller. A kije­lölt játékvezető nem érkezett meg, így a partjelző vezette le a mérkőzést, amelyen a helyze­teit jobban kihasználó hazaiak megérdemelten győztek. A győztes gól Lendvai távoli lö­véséből esett. Jó: az egész pé- teri csapat, illetve Balogh (a mezőpy legjobbja). További eredmények: Ecser —Dánszentmiklós 1-3, Mende —Ceglédbercel 0-0, Törtei— Kőcser 1-0, Nyáregyháza—Ve­rses II. 4-2, Albertirsa—Monor 0-2. a bajnokság allasa: 1. Maglód 8 6 1 1 14- 2 13 2. Dánszentmik, 8 6 1 1 22- 6 13 3. Monor 8 4 3 1 20—11 11 4. Abony 8 4 2 2 17- 7 10 5. Péteri 9 5 — 4 18-12 10 6. Mende 9 3 4 2 14-10 10 7 Albertira 9 4 1 4 14-15 9 8. Toriéi 8 4 — 4 15- 9 8 9, Ceglédben .; 8 3 1 4 7- 6 7 10. Ecser 9 2 1 6 8-24 5 li. Vecsés II. 8 2 1 5 12-26 5 12. Kocsér 8 2 — 6 7-23 4 13. Nyáregyháza 8 1 1 6 7-24 3 (Megiegyzés: azonos pontszám esetén az ificsapat jobb helyezése dönt.) Ifjúságiak: Ecser—Dánszent­miklós 2-0, Merde—Ceglédber­cel 3-0 (játék nélkül), Törtei— Kocsér 6-0, Albertirsa—Monor 2-0, Péteri—Maglód 1-3. AZ ÉLCSOPORT 1. Albertirsa 8 7 1 — 19- 2 15 Z. Maglód 8 6 2 — 24- 6 14 3 Abony 7 5 — 2 24- 9 10 4. Péteri 9 5 — 4 27-18 10 5. Dánszentmik, 7 5—2 15-10 10 Serdülő eredmények: Üllő— Péteri 17-0, Gvömrő—Pilis 5-4, Abony—VecséS 17-0, CVSE— Monor 7-0, Albertirsa—Dán­szentmiklós 0-3, Maglód— Nagykőrös 1-2. AZ ÉLMEZŐNY 1. Üllő 7 6_l 49-14 12 2. CVSE 6 6 -------- 34- 5 12 3. D ánszenrmik. 7 5 — 2 29-12 10 4 Gyömrö 7 5 — 2 29-20 10 5. Abony 7 4—3 33-19 8 Mend én a hazaiak nem tudták feltörni a szívósan vé­dekező ceglédberceli védelmet, s így meg kellett elégedniük a gól nélküli döntetlennel. A csapat nagyon megérezte gól­zsákjának. Székelynek a hiá­nyát, ugyanis nem volt, aki az akciókat befejezte volna. Kucsera József (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom