Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-26 / 253. szám

"xJCítian 1983. OKTOBER 26., SZERDA Fókusz A 33. AMERIKAI PARTRASZÁLLÁS Ej»*'0 níCQ Atlantic^\ Oc.e-.tn í * ' v; .y. iBin Cv < ■ Caribbean Son GRENADA] ^<^'*1 v?, ' ■••••«• W~>*­*0 Barbados r1 renadát s a körülötte levő ^ karib-tengeri szigeteket 1498-ban Kolumbusz fedezte fel. Az alig 344 négyzetkilo­méternyi ország évszázadokon át brit gyarmat volt, függet­lenségét kilenc évvel ezelőtt nyerte el. A hatalmat ekkor az Eric Gairy vezette Grena­da! Egyesült Munkáspárt sze­rezte meg. Gairy önkényural­mi politikai rendszert vezetett be az országban, amely ellen 1979-ben felkelés tört kd. Fia­tal értelmiségiek egy csoport­ja eltávolította a korábbi veze­tést, s a hatalmat a haladó gondolkodású Maurice Bi­shop szerezte meg. A 110 ezer lakosú ország népe támogatta a széles körű változásokra tö­rekvő, grenadai népi forra­dalmi kormány politikáját. Bishop, aki egyben az Űj Mozgalom Párt (Jewel) elnö­ke is volt, jó kapcsolatokat épített ki a szomszédos Kubá­val és több szocialista ország­gal. (Alig egy hónap telt el azóta, hogy a grenadai mi­niszterelnök Budapesten járt.) Ismert, hogy a grenadai ve­zetésen belül néhány hónap­pal ezelőtt vita támadt, s ez ><'volt az, oka, -hogy az elmúlt . hét elején a kormányfőt el­mozdították helyéről, majd tisztázatlan körülmények kö­zött — több minisztertársával együtt — életét vesztette. Az ország élére ekkor ka­tonai vezetés állt, amely kije­lentette, hogy forradalmi úton kíván továbbhaladni. Ez az országon belüli esemény szol­gált ürügyül az Egyesült Ál­lamok számára, hogy katonai inváziót hajtson végre. Wa­shington indokként azt igye­kezett felhozni, hogy a Gre- nadán tartózkodó csaknem ezer amerikai állampolgár biztonsága érdekében szánta rá magát erre a lépésre. Csak­hogy az Egyesült Államok reakciós körei, amelyeknek — hírmagyarázók szerint a jelen­legi, a 33. partraszállása a kö- zép-aim erika! térségben — nemcsak itt de a világ bár­mely pontján készek a be­avatkozásra, ha érdekeik úgy kívánják. Nehéz elhitetni a közvéle­ménnyel, hogy az Egyesült Államok létét egy miniállam 110 ezer lakosa veszélyezteti. Mint ahogy az is tény, hogy korábban nem a vietnamiak, ma nem a libanoniak harcol­nak az Egyesült Államok te­rületén. hanem az amerikaiak több tízezer kilométerre „vé­dik” hazájukat. Cs. J. Tovább emelkedik a bejrúti robbanás áldozatainak száma Washington a felelős a helyzetért Kedd délig már 250 holttes­tet szabadítottak ki Bejrútban a vasárnapi bombamerényle­tek következtében összeomlott amerikai és francia parancs­noksági épület romjai alól. Az amerikai halottak száma 196, a franciáké 54. Minthogy az 50—30 eltűnt életben maradá­sára nincs remény, bizonyos­ra vehető, hogy az egy hétig is eltartó mentési munkálatok végeztével a háromszázat is meghaladja majd az áldozatok száma. A veszteségek pótlására tegnao Bejrútba érkezett az amerikai csapaterősítések első. 300 főnyi csoportja, amelyet további egységek követnek. Míg Szíria és Irán határo­zottan visszautasította, felelőt­len spekulációnak minősítette a címükre elhangzó amerikai vádakat, a libanoni ellenzék vezetői magát az Egyesült Ál­lamokat, Washington libanoni közel-keleti politikáját teszik felelőssé a történtekért. Valid Dzsumblatt, a Haladó Szocia­lista Párt elnöke, Rasid'Kara- mi volt miniszterelnök pél­dául arra figyelmeztetett: megismétlődhet a vasárnapi tragédia, ha Washington foly­tatja a libanoni falangista kor. má-nyt támogató, az arab és iszlám világgal szemben ellen­séges politikáját. Tegnap szórványosan lövé­sek érték a bejrúti nemzetközi repülőtér körzetében állomá­sozó amerikai tengerészgyalo­gosokat, és két ízben bomba­riadót rendeltek el. Később Timothy Geraghty ezredes, a Bejrútban állomásozó amerikai tengerészgyalogosok parancs­noka elsőfokú riadót rendelt el a teljes amerikai kontingens számára :— közölte egy ame­rikai katonai szóvivő.. A legmagasabb fokú riadó- készültséget azok miatt a — feltételezések szerint robbanó­anyaggá! megrakott — teher­autók miatt rendelték el, ame­lyek az amerikai felderítés szerint a szombatihoz hasonló merényletre készülve köröztek az amerikai egységek körül. A vasárnap bekövetkezett két súlyos robbanás egyenes kö­vetkezménye az Egyesült Ál­lamok kalandorpolitikájának, annak, bogy Washington fegy­veres erőket küld oda, ahol az események nem az amerikai forgatókönyv szerint zajlanak — mutat rá a Pravda tegnaoi kommentárjában, s felhívja rá a figyelmet: az Egyesült Ál­lamok libanoni beavatkozásá­nak fokozására használja fel ezeket az eseményeket, s ez az egyébként is veszélyes kö­zel-keleti helyzet további rom­lásához vezet. Az írás kitér arra, hogy a nyugati hírszolgálati szerveik a két robbanásról tudósítva a fe­lelősséget holmi „iszlám ter­roristákra” hárítják, akik úgy­mond Iránnal állnak kapcso­latban, mások, szintén külső ellenséget keresve, Szíriát hoz­zák szóba, sőt olyanok is akad­nak, akik a szovjetellenes kampány további szítására igyekeznek felhasználni a tör­ténteket, noha valójában még nem világos, kj áll a robbaná­sok mögött. A szovjetellenes megnyilvá­nulások egyik vezéralakja is­mét az amerikai kormány egyik tisztségviselője, Caspar Weinberger hadügyminiszter volt. Ami Iránt és Szíriát illeti, említésük nem véletlen: Irán partjai előtt amerikai és brit hadihajók gyülekeznek, Szíria ellen pedig régen folynak a nagy arányú katonai provoká­ció előkészületei, mivel ez az ország a legfőbb akadálya az amerikai—izraeli közel-keleti tervek megvalósulásának. A lényeg tehát világos: az Egyesült Államok úgy döntött, változatlanul folytatja expan- zionista, agresszív politikáját a Közel-Keleten is — mutat rá a Pravda kommentárja, s hangsúlyozza: noha nem tud­ni még, ki idézte.elő a robban­tásokat, annyi világos, hogy a libanoni hazafiak az ország­ban levő amerikai katonákat ugyanolyan megszállóknak te­kintik, mint az izraelieket, s küzdenek kivonulásukért. A béke érdekei azt követelik, hogy mind az amerikai, mind az izraeli csapatok vonuljanak ki Libanonból — állapítja meg ismételten a Pravda. Pahlo Gomez Moszkvába:: A Mexikói Egyesült Szo­cialista Párt és az SZKP kö­zött napjaink legfontosabb nemzetközi kérdéseiben, így a fegyverkezési hajsza okozta háborús veszély megítélésé­ben, valamint a közép-ameri­kai helyzetet illetően nézet­azonosság áll fenn — mon­dotta tegnap Moszkvában tar­tott sajtóértekezletén Pablo Gomez Alvarez, a Mexikói Egyesült Szocialista Párt tő­titkára. aki pártja küldöttsé­ge élén az SZKP Központi Bizottságának meghívására tett ötnapos látogatást a Szov­jetunióban. A válaszintézkedések visszhangja Nem változott a NATO álláspont A három szocialista ország se által a nyugat-európai raké­ta telepítési előkészületekre bejelentett válaszintézkedé­sekre reagálva az amerikai külügyminisztérium nyilatko­zatban kijelentette, hogy a nyilvánosságra hozott tények nem érték meglepetésként. A nyilatkozat a továbbiasb^n azt állítja, hogy a Szovjet­unió magasabb szintre emel­né fegyverzetét függetlenül attól, hogy az Egyesült Álla­mok telepít-e rakétákat vagy sem Nyugat-Európában. Bonnban akkreditált nyu­gati diplomaták úgy értékel­ték a szocialista országok be­jelentett intézkedéseit, minta Szovjetunió újabb kísérletéi arra, hogy nyomást gyakorol­jon a nyugati közvélemény­re, amikor közeledik a Pershing—2 rakéták és a ro­botrepülőgépek telepítésének határideje. A Reuter brüsszeli jelenté­szerint NATO-körökben azt a szándékot tulajdonuják a Szovjetuniónak, hogy eze­ket a rakétákat mindenkép­pen rendszerbe kívánta állí­tani, s erre az állítólagos .szándékára” hivatkozva han­goztatják. hogy „a bejelentett lépés nem tekinthető válasz- intézkedésnek” a Pershing—2 rakéták és robotrepülőgépek év végére tervezett telepi lé­sére. Ezek mindenesetre c.vik az első, nem hivatalos NATO- vélemények, mert — mint az AFP jelenti — a szocialista országok bejelentése diplo­máciai források szerint a NATO nukleáris tervező cso­portja őszi kétnapos tanács­kozásának központi témája lesz. Általában a címekben is „válaszlépésnek” minősítik a tegnapi olasz lapok első ol­dalukon a VSZ védelmi ké­pességének erősítéséről ki­adott hétfői közleményeket. Folytatható ez európai enyhülés folyamata Megnyílt a helsinki előkonferenda Tanácskoznak a jugoszláv kommunisták Központi helyen a gazdaság Belgrádban tegnap reggel megkezdődött a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Köz­ponti Bizottságának ülése. A tanácskozáson az ország gaz­dasági és politikai helyzetét vitatják meg; ez a téma az utóbbi időben minden politi­kai fórumon központi helyet foglal el. A központi bizottság a JKSZ múlt év júniusában tartott 12. kongresszusa óta minden második ülésén fog­lalkozott ezzel a témával. A tegnapi 'KB-ülésen a korábbi gyakorlattól- eltérően nem hangzott el beszámoló jelen­tés; Nikola Sztojanovics, a JKSZ Nb elnökségének tit­kára csupán vitaindító beve­zetőt mondott azzal a céllal, hogy a vitát a kulcsfontossá­gú kérdésekre, a nyáron elfo­gadott hosszú távú gazdaság­szilárdító program megvaló­sításával kapcsolatos problé­mákra és tennivalókra irá­nyítsa. Tegnap a helsinki Finlan­dia palotában megnyílt az európai bizalomerősítő és le­szerelési konferenciát előké­szítő értekezlet. A 35 ország részvételével három hétig tartó tanácskozás feladata, a januári stockholmi leszerelési konferencia napirendjének és időrendjének meghatározása. Az előkészítő értekezleten részt vevő magyar küldöttsé­get Varga István nagykövet vezeti. Tegnap délelőtt Paavo Väyrynen finn külügyminisz­ter az értekezletet megnyitó beszédében egyebek közt rá­mutatott, a stockholmi lesze­relési konferencia megtartá­sáról döntő madridi megálla­podást Finnország jelentős politikai eseménynek tartja, mert azt bizonyítja, hogy a madridi találkozó résztvevői folytatni és továbbfejleszteni kívánják az európai enyhülés folyamatát. Az ennek elmélyí­tésére irányuló megbeszélések a jelenlegi nemzetközi hely­zetben fontosabbak mint va­laha. Az 1984. január 17-én kezdődő stockholmi konfeten- cia célja, hogy a résztvevők olyan új és hatékony intézke­désekben állapodjanak meg, amelyek elősegítik a kölcsö­nös bizalmat és konkrét, biz­tonságnövelő intézkedések el­határozásán keresztül előmoz­dítsák a leszerelést. Az érte­kezleten valamennyi, a mad­ridi találkozón részt vett or­szág jelenléte biztosítva van. Finnország a most megkez­dett előkészítő tanácskozás si­kere érdekében széles körű konzultációkat folytatott a részt vevő országok képvise­lőivel, s ennek alapján — mondotta Väyrynen — Finn­ország úgy látja, a helsinki értekezlet képes lesz a számá­ra meghatározott időben ered­ményesen elvégezni feladatát. Irak—hán Ismét kiújultak a hunok ’4»1 Az iráni csapatok hétfőn újabb támadást indítottak az iraki állások ellen a front északi, kurdisztáni szakaszán. A hajnalban megkezdett, és egész nap tartó harci cselek­mények során — teheráni je­lentés szerint — a támadó egységek több magaslatot, és hat falut elfoglaltak a Mari­van és Baneh települések tér­ségében húzódó „nemzetközi határ mindkét oldalán”. A ie- lentés 1500 fős ellenséges veszteségről, és egy iraki re­pülőgép lelő veséről Is beszá­mol. A támadásról hírt adott a bagdadi rádió és az INA iraki hírügynökség is. Ez utóbbi idézte az említett frontsza­kaszon harcoló iraki egysé­gek parancsnokát, aki kije­lentette, hogy az irániak „egy centiméternyi Iraki te­rületet sem tudtak elfogul­ni”. A bagdadi rádió felaján­lotta külföldi újságíróknak, hogy látogassanak a helyszín­re, és személyesen győződje­nek meg az állítás igazáról. K RÖVIDEN... GENFBEN teljes ülésen találkozott tegnap a hadásza­ti fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgya­lásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttség. Ugyan­csak találkozott az európai nukleáris fegyverek korláto­zásáról folyó tárgyalásokon részt vevő szovjet és ameri­kai küldöttség. A BÉKE ÉS A SZAKSZER­VEZETEK címmel nagyszabá­sú nemzetközi szakszervezeti találkozó kezdődött tegnap Szófiában. A bolgár szakszer­vezetek kezdeményezésére összehívott szakszervezeti bé­ke-világtalálkozó, amelyen több mint 100 nemzeti, ágaza­ti és területi szakszervezet és 13 nemzetközi szervezet kép­viselteti magát, a szófiai nem­zeti kultúrpalotában nyílt meg. A magyar szakszerveze­tek küldöttségét Timmer Jó­zsef, a SZOT titkára vezeti. HAT LÖVÉSSEL megsebe­sítette tegnap egy ismeretlen tettes Jordánia indiai nagy­követét, Mohammed Ali nor­mát. A nagykövet Üj-Deini- ben lévő lakása felé tartott, amikor támadója tüzet nyitott rá. BEFEJEZTE angolai látoga­tását a Francia Kommunista Párt Georges Marchais főtit­kár által vezetett küldöttsége. A francia kommunisták dele­gációját Jósé Eduardo Dos Santos, az MPLA-Munkapárt elnöke, angolai államfő hívta meg. A tárgyalásokról közös közleményt adtak ki. Ausztria nemzeti ünnepén • • Örökös semlegesség mellett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üd­vözölte dr. Rudolf Kirchschlägert, az Osztrák Köztársa­ság Szövetségi elnökét Ausztria nemzeti ünnepe alkal­mából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke dr. Fred Sinowatz, szövetségi kancellárnak, Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke Anton Bcnyának, a nemzeti tanács el­ső elnökének küldött üdvözlő táviratot. O któber 26: Ausztria nem­zeti ünnepe. 1955-ben ezen a napon döntött az oszt­rák parlament az ország örö­kös semlegességéről, s ennek a döntésnek a napját tíz esz­tendővel utóbb, 19t35-ben nyil­vánították nemzeti ünneppé. Ausztria és — ezt joggal mondhatjuk — az egész euró­pai kontinens életében rend­kívül fontos döntés volt ez. A hidegháború korszakában az akkor négyhatalmi meg­szállás alatt álló ország nyuga­ti részét nagy erők próbálták bevonni a NATO-ba. A hi­degháborús viszonyok feloldá­sának egyik első történelmi mérföldköve volt az osztrák küldöttség moszkvai látogatá­sa. Ekkor született meg az úgynevezett moszkvai memo­randum, amelyben a Szovjet­unió elvi hozzájárulását adta az osztrák államszerződés megkötéséhez. Ezt négyhatal­mi értekezlet követte, amely­nek végén a Belvedere kastély erkélyén az akkori osztrák külügyminiszter, Figl bemu­tatta a kastély parkájában összegyűlt tömegnek az állam­szerződés okmányait. Mellette ott álltak mind a négy nagy­hatalom külügyminiszterei. Az Ausztria örökös semle­gességéről szóló döntés követ­kezménye volt az államszer­ződésnek — de egyben nyil­vánvalóan feltétele is annak, hogy ez a szerződés létrejöhes­sen. Az örökös semlegesség ar­ra kötelezi Ausztriát, hogy ne csatlakozzék semmiféle kato­nai szövetséghez, ne engedje meg idegen katonai támasz­pontok létesítését területén és semlegességi státusát minden rendelkezésére álló eszközzel védje meg. Azóta két esztendő híján három évtized telt el. A sem­leges Ausztria a változó kor­mányok irányítása aiatt mind­végig hű maradt vállalt köte­lezettségeihez. Ez lehetővé tet­te, hogy rendkívül fontos ki­egyenlítő — és esetenként köz­vetítő — szerepet töltsön be az európai, sőt, a világ politi­kában. Ennek a szerepnek egyik jellegzetessége a Szov­jetunióhoz fűződő harmonikus, kiegyensúlyozott politikai és gazdasági kapcsolat. És nem utolsósorban, az a sokoldalú együttműködés, amely Auszt­ria és a szooialista Magyaror­szág között is kibontakozott és amelyet az utóbbi években i keményen reális gazdasági ter- ’ vet kellett kidolgoznia, amely ■ a költségek visszafogását és az ■ adók emelését irányozta elő. • Ily módon fokozódó terheket . rótt a lakosság legszélesebb ; rétegeire. Az idén tavasszal i tartott választásokon ez már • megmutatkozott a szocialista ■ párt elég jelentős visszaesésé- ; ben. A szocialisták így is az ország legnagyobb pártja ma- i radtak. kilencven mandátu­• mot szereztek a Néppárt 81 • képviselői helyével szemben. ■ Abszolút többségüket azonban elvesztették és így a kormány­; zás biztonsága érdekében kénytelenek voltak úgyneve­zett kiskoalícióra lépni a 12 mandátummal rendelkező és meglehetősen ellentmondásos, konzervatív és liberális eleme­ket egyaránt tömörítő Szabad­ság Párttal. Ausztria kormány­kerekéhez azonban továbbra is szocialista párti politikus állót Fred Sinowatz személyé­ben. Az új kancellár politikai karrierje a Magyarországgal szomszédos burgenlandi vidék­ről indult el és Kreisky ol­dalán ívelt magasba egészen az alkancellári posztig. Sinowatz személyében tapasztalt, hig­gadt, az eseményeket helyesen felmérő politikus áll Ausztria élén, s az új kancellár egyben a történelemtudományok dok­tora is. E z szinte jelképe annak a bizonyosságnak, hogy Ausztria továbbra is kitart az örökös semlegesség vállalt po­litikai vonala mellett, s így töretlenül töltheti be értékes politikai funkcióját Európá­ban. G. E. rendszeressé vált legmagasabb szintű találkozók éppen úgy megerősítettek, mint a min­dennapos gazdasági, vagy ép­pen személyes szálak mind ha­tásosabb és sűrűbb szövevénye. Ezt a különleges szerepét Ausztria nem utolsó sorban azért tölthette be, mert a kez­deti nehézségek után dinami­kus konjunktúra bontakozott ki az országban. A gazdasági előrelépés még a legfejlettebb tőkés országok léptékét figye­lembe véve is rendkívül jelen­tős volt. A gazdasági fellendü­lés jellegét és módszereit te­kintve Ausztria politikailag több korszakot élt át. 1947-től (tehát még az államszerződés előtti évektől kezdve) egészen 1966-ig a két legnagyobb párt, a katolikus-konzervatív irány­zatú Néppárt és a Szocialista Párt úgynevezett nagykoalí­ciót alkotott. Akkor az erő­sebb Néppárt adta a kancel­lárt. A fordulat 1970 márciu­sában következett be. Ettől kezdve gyakorlatilag a Szocia­lista Párt kormányozta Auszt­riát — ráadásul 1971 októbere után — abszolút többséggel. Bruno Kreisky, Ausztria ki­emelkedő szocialista párti po­litikusa. az ország kancellárja ily módon egy egész történelmi korszaknak kölcsönözte nevét. A Kreisky-korszak nem sze­mélyi okokból ért véget, noha a kancellár egészségi állapota már nem volt kifogástalan. A törést lényegében az okozta, hogy a komoly gazdasági és bizalmi tartalékokkal rendel­kező Ausztriát is elérte — ha •késleltetve is — a világgazdasá­gi válság hulláma. Kreiskynek már 1983 januárjában olyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom