Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-21 / 249. szám

xM'ríim 1983. OKTOBER 21., PÉNTEK Befejeződött a KGST XXXVII. ülésszaka Közlemény a berlini tanácskozásról A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanáca 1983. október -18-^20. között a Német De­mokratikus Köztársaság fővá­rosában, Berlinben tartotta ínég soron következő, XXXVII. ülésszakát. i; Az ülésszak megtárgyalta a végrehajtó bizottság éves be­számolóját a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa tevé­kenységéről. Megállapította, hogy a XXXVI. ülésszak óta élteit idő alatt a KGST-tagál- lamokban megfeszített mun­kát végeztek a folyó Ötéves időszak feladatainak teljesíté­se és a felmerült problémák megoldása területén. Ű) lépést tettek előre társadalmi-gaz­dasági fejlődésük útján. A rosszabbodó külső feltételek, a nyersanyag- és energiater­melés megdrágulása ellenére elérték a nemzeti jövedelem további növekedését, nőtt a termelés az iparban, különö­sen a tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítását biz­tosító ágazatokban és a me­zőgazdaságban, emelkedett a dolgozók jóléte. A KGST-tagállamok együtt­működésében erősödött a leg­nagyobb horderejű, a népgaz­daság fejlesztése, anyagi erő­forrásokkal való ellátása szempontjából elsőrendű je­lentőségű problémák megoldá­sára történő orientáció. Az egymás közötti kereskedelem gyorsabban nőtt, mint a Politikai nyilatkozat A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköz- társaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége és a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányfői, akik a Kölcsönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának XXXVII. ülésszakán vettek részt a gazdasági együttműködés időszerű feladatainak megvitatására, a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben szükségesnek tartják, hogy kifejezésre juttassák államaik aggodalmát a fegyverkezési hajsza, különösen a nukleáris fegyver­kezés további fokozódásának veszélye miatt. A fegyverkezési hajsza már most is példátlan mére­teket ölt. Az Amerikai Egyesült Államok és egyes szö­vetségesei maguk sem titkolják, hogy tevékenységükkel a katonai fölény elérésére törekszenek. Különösen veszélyes az a szándék, hogy a közeljövő­ben több nyugat-európai országban megkezdik az új közép-hatótávolságú amerikai rakéták telepítését. A kormányfők ezért Európa és a világ valamennyi államának kormányához fordulnak, hogy felhívják fi­gyelmüket ezen irányvonal folytatásának súlyos követ-- kezményeire. Az európai és a világbéke meggyengíté­se, a nukleáris katasztrófa veszélyének növelése komoly kihatással lenn? a népek gazdasági és szociális hely­zetére, súlyos teherként nehezedne a nemzetközi gazdá­sági kapcsolatokra. Először: a fegyverkezési hajsza fokozódása maga után vonja az államok katonai kiadásainak további je­lentős növelését, és még nagyobb anyagi és szellemi erőforrásokat von el improduktív célokra, a népek életszínvonalának rovására. Még jobban elmélyíti azo­kat a gazdasági nehézségeket, ámelyeket a világ sok országa él át, újabb akadályokat gördít azok megoldá­sának útjába. Másodszor; sok országban növekedne az infláció és a munkanélküliség, ami negatívan hat a dolgozó tö­megek helyzetére. Harmadszor: a fegyverkezési hajsza ütemének növe­lése korlátozza és csökkenti annak lehetőségét, hogy hatékony segítséget nyújtsanak a fejlődő országoknak, amelyekben az emberiség háromnegyede él. Társadal­mi-gazdasági fejlődésük során ezek az országok sokkal nagyobb akadályokba ütköznének, mint napjainkban. Ez a rideg valóság. Negyedszer: a nemzetközi feszültség további éleződé­se, a nukleáris háború veszélyének fokozódása elkerül­hetetlenül igen negatív hatással lenne az új nemzetkö­zi gazdasági rend kialakításának perspektívájára, s az emberiség kárára erősödnének a nemzetközi gazdasági kapcsolatok torzulásai és bizonytalanságai. A kormányfők kijelentik, hogy országaik készek együttműködni Európa és a világ valamennyi államá­val, az összes békeszerető erővel, a fegyverkezési haj­sza további eszkalációjának elhárítása céljából. Ez nap- . jaink legfontosabb feladata. A kormányfők hangsúlyozzák a Varsói Szerződés tag­államai 1983. január 5-i prágai politikai nyilatkozatá­ban és a hét szocialista ország párt- és állami vezetői­nek 1983. június 28-i moszkvai közös nyilatkozatában megfogalmazott átfogó javaslatok időszerűségét. A kormányfők azzal a nyomatékos felhívással fordul- ’ nak az Egyesült Államokhoz és más NATO-tagállamok- hoz. hogy a legkomolyabban mérlegeljék azokat a ve­szélyes következményeket, amelyeket az új közép-ható­távolságú nukleáris rakéták Európába telepítése idézne elő, s hogy törekedjenek az európai és a világbéke ér­dekeinek megfelelő megállaoodás elérésére. Az ilyen megállapodásnak elő kell irányoznia az új közép-ható- távolsáeú nukleáris rakéták európai telepítéséről való lemondást és a meglévő közép-hatótávolságú nukleáris eszközök megfelelő csökkentését, miközben a csökken­tésre kerülő rakétákat megsemmisítik, ahogyan azt a Szovjetunió javasolta. Ennek a megállapodásnak az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén kell alapulni. Meggyőződésük, hogy még van lehetőség megállapo­dás elérésére a genfi tárgyalásokon. Ha azonban az év vécéig nem jutnak megegyezésre, akkor folytatni kell a tárgyalásokat a megállapodás elérése céljából, azzal a feltétellel, hogy az Egyesült Államok és NATO-szo- vetségesei lemondanak az új közép-hatótávolságu nuk­leáris rakéták telepítésére saját maguk által kitűzött határidőről. Ezzel összefüggésben a kormányfők hang­súlyozták. hogy a tárgyalások sikeres befejezése előfel­tételeinek megteremtéséhez jelentős hozzájárulás a Szovjetunió készsége, hogy ilyen feltételek mellett to- , vábbra is fenntartja a területe európai részén telepí­tett közép-hatótávolságú rakétaeszközei egyoldalú befa­gyasztását és folytatja azok egyoldalú csökkentését. amelyet e befagyasztás bevezetésével együtt kezdett józan észnek győzedelmeskednie kell. A vhá-rbékét, a népek biztonságát és együttműködését kell vá'V’‘ani. KGST-tagállamok teljes áru­csereforgalma. Alapjában vé­ve befejeződött a hosszú tá­vú együttműködési célprogra­mokban előirányzott kérdések­kel kapcsolatos egyezmények aláírása. Folyik a műszaki ha­ladás meggyorsítására irá­nyuló azon nagy horderejű egyezmények megvalósítását célzó munka, amelyek — el­sősorban az erőforrás-takaré­kos technikai eszközöket, rá­diótechnikai termékeket, ipari robotokat, vegyi termékeket érintik. Az elmúlt időszak alatt kö­zös munkákat vegeztek számos hatékony gép és berendezés, korszerű tecnnológiai eljárá­sok létrehozása, a nem ha­gyományos energiaforrások ki­aknázása területén. E terület tartalékainak teljesebb ki­használása céljából az ülés­szak megtárgyalta és jóvá­hagyta a KGST-tagállamok fűtőanyag-energetikai és nyersanyagforrások — a má­sodlagos erőforrásokat is be­leértve — megtakarítására és ésszerű felhasználására irá­nyuló együttműködése bővíté­sének fő irányait. Az ülésszak előirányozza a kooperáció fejlesztését az energia- és anyag takarékos berendezések gyártásában, a íélvezetőtechnika, az energia- fogyasztás ellenőrzésére és automatikus szabályozására szolgáló műszerek és készülé­kek gyártása bővítését, az im­produktív veszteségek csök­kentését, az élenjáró tapaszta­latokról szóló kölcsönös tájé­koztatás bővítését, a népgaz­daságba való gyorsabb beve­zetésük céljából. Szükségesnek tartották, hogy az elkövetkező években és a következő ötéves tervben megvalósítandó intézkedéseken túlmenően a KGST-szervek- ben dolgozzák ki az e téren való együttműködés 2000-ig szóló programját. A KGST-tagállamok lakos­sága élelmiszer-ellátásának ja­vítása szempontjából az agrár­ipari komplexum ágazatai fej­lesztésének elsődleges jelentő­ségét figyelembe véve az ülés­szak'komplex együttműködési intézkedéseket hagyott jóvá e téren. Ezek a korábban elfo­gadott mezőgazdasági és élel­miszeripari hosszú távú együttműködési célprogramot egészítik ki. Előirányozzák az együttműködés további'elmé­lyítését a zöldség és gyü­mölcs termelésének és kölcsö­nös szállításainak növelésé­ben, a nagyüzemi haltenyész­tés fejlesztésében, a génala­pok felhasználásában. Intéz­kedéseket határoztak meg a mezőgazdaság és élelmiszer- ipar élenjáró technikájával való ellátására, a mezőgazda- sági eredetű nyersanyagok tel­jesebb és ésszerűbb felhaszná­lására, az élenjáró technoló­giák létrehozására és ezen ágazatokba való bevezetésére vonatkozó együttműködésről. Szükségesnek tartották a me­zőgazdasági termelés közgaz­dasági ösztönzésére vonatkozó intézkedéseknek az érdekelt KGST-tagállamok közötti egyeztetését Is a kölcsönös élelmiszer-szállítások növelése érdekében. Az ülésszak megbízta a ta­nács szerveit, hogy a KGST- tagállamok 1986—1990. évi népgazdasági terveinek koor­dinálása során biztosítsák az erőforrás-takarékosság terén való együttműködésre és a la­kosság élelmiszer-ellátásának javítására Irányuló, jóváha- pvott Intézkedések megvalósí­tását. Hangsúlyozták a KGST-tag­államok és a JSZSZK között! egvüttmfiködés eredményes fejlődését, Finnorszáegal való gazdasági kapcsolataik tartós­ságát. Az ülésszak hangsúlyozta a Varsói Szerződés tagállamai­nak prágai politikai nyi­latkozatában és a szo­cialista országok párt- és állami vezetőinek moszkvai közös nyilatkozatában 1983- ban tett külpolitikai kezde­ményezések fontos jelentősé­gét. Megerősítették a KGST- tagállamok azon elszántságát, hogy ne csökkentsék a nem­zetközi politikai és gazdasági kapcsolatok rendezésére irá­nyuló erőfeszítésekét. A KGST-tagállamok kül­döttségvezetői megerősítették, országaiknak változatlan az az irányvonala, hogy fejlesszék a kereskedelmi-gazdasági kap­csolatokat minden olyan ál­lammal, amely kész egyenjo­gú, kölcsönösen előnyös ala­pon együttműködést folytatni a gazdasági fejlettség szintjé­től és a társadalmi-gazdasági rendszertől függetlenül. Ezzel együtt hangsúlyozták a KGST keretében folyó, kölcsönösen előnyös gazdasági együttműkö­dés elmélyítésének fontosságát azon termékek gyártásának és kölcsönös szállításának gyor­sított ütemű fejlesztése érde­kében, amelyek importját ne­hezíti az egyes tőkés országok által a KGST-tagállamokkal való kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokban alkalmazott diszkriminációs politika. A KGST-tagállamok hang­súlyozták a leszerelés és a fej­lődés összefüggésének fontos jelentőségét és megelégedésü két fejezték ki annak kap­csán, hogy e kérdésekre vo­natkozó álláspontjuk egybe­esik az el nem kötelezett or­szágok mozgalmának pozíció­jával. A tanács ülésszaka kinevez­te Vjacseszlav Szicsovot a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa titkárává. Az ülésszak felmentette Nyikolaj Faggye- jevet á tanács titkári tisztsége alól, nyugdíjba vonulására vonatkozó kérése alapján és köszönetét mondott neki a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában hosszú ideig vég­zett és gyümölcsöző munká­jáért. A KGST ülésszakán a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Magyar Népköz- társaság, a Német Demokra­tikus Köztársaság és a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányainak képviselői sokoldalú egyez­ményt írtak alá a Szovjet­unió területén oxidált érceket dúsító Krivoj Rog-Í kombi­nát építésében való együtt működés megszervezéséről. Az egyezményt magyar részről Faluvégi Lajos mi niszterelnök-helyettes, az Or­szágos Tervhivatal elnöke látta el kézjegyével. Az ülésszak az egyetértés, a testvéri barátság és a tel­jes kölcsönös megértés légkö­rében folyt le. Reagan sajtókonferenciája Végleges telepítési menetrend Az Egyesült Államok nem halasztja el közép-hatótávol­ságú rakétáinak nyugat-euró­pai telepítését, és rendszerbe állításukat az eredeti menet­rend szerint kívánja végrehaj­tani — mondotta Ronald Rea­gan amerikai etoök a Fehér Házban szerda este megtartott sajtóértekezletén. Emellett új­ra azt bizonygatta, hogy Wa­shington kész a megállapodás­ra a genfi tárgyalásokon. Re­méli — mondotta —, hogy még hivatali ideje alatt megállapo­dás születik a fegyverzetellen­őrzésről. Azt az ismert ameri­kai álláspontot fejtegette, mi­szerint a Szovjetunió csak ak­kor lesz hajlandó komolyan tárgyalni Genfben, ha megkez­dődik az amerikai rakéták el­helyezése. Reagan elnök sajtókon­ferenciáján Iránnal szem­ben megtorló akciókat he­lyezett kilátásba arra az eset­re, ha Teherán lezárná a Hor- muzi-szorost. Iamjatyin és Cservov interjúja Kényszerű válaszintézkedések Az európai közép-hatótávol­ságú fegyverek korlátozásáról folyó genfi tárgyalások esé­lyeiről és az amerikai rakéták várható nyugat-európai telepí­tése utáni kilátásokról nyilat­kozott a nyugatnémet Stern magazinnak Leonyid Zamja- tyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának ve­zetője és Nyikolaj Cservov, a szovjet hadsereg vezérezrede­se. Cservov vezérezredes kö­zölte, hogy a rendkívüli cél­pontosságú és gyorsaságú Pershing—2 rakéták telepíté­se esetén a Szovjetunió hatá­rozott válaszintézkedéseket tesz majd. A Szovjetunió így — korábbi önkéntes telepítési moratóriuma után — további SS—20-as rakétákat fog felál­lítani területének európai ré­szén. Továbbá, mivel a Per- shingek nyolc-tíz perc al^tt elérik célpontjukat, míg a szovjet SS—20-as rakétáknak — más röppályájuk miatt — ehhez tizenhat percre van szükségük, a Szovjetunió szö­vetségeseivel egyeztetve, meg­felelő rakétarendszereket he­lyez majd el előretolt állá­sokban — mondta Nyikolaj Cservov. A Stern riportereinek álra a közbevetett kérdésére, hogy ez csupán az NSZK területét érintené, az Egyesült Államo­két pedig nem, Cservov egy­értelműén leszögezte: a Szov­jetunió megteremti annak le­hetőségét, hogy ő is elérje nyolc-tíz perc alatt az Egye­sült Államok területét, de ez nem Kuba területéről fog tör­ténni. Időben közölni fogjuk, hogyan — válaszolta. Honecker fogadta a VSZ képviselőit Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának és Nemzetvé­delmi Tanácsának elnöke csü­törtökön fogadta a Varsói Szerződés tagállamai honvé­delmi miniszterei bizottsá­gának rendkívüli ülésszakán részt vevő honvédelmi minisz­tereket és az egyesült fegyve­res erők vezető képviselőit. Katonai testület irányítja Crenadát Maurice Bishopot megölték A „Szabad Grenada” rádió­adóban közzétett jelentés sze­rint Maurice Bishop volt gre- nadai kormányfő helyi idő sze­rint szerda délután életét vesztette. A közlemény­ben — amelyet hírügy­nökségek Hudson Austin főparancsnoknak tulajdoníta­nak — bejelentették, hogy „forradalmi katonai tanácsot” állítottak fel az ország irányí­tására. A rádióban beolvasott köz­lemény alapján az események azzal kezdődték, hogy szerda délelőtt a volt kormányfőt tá­mogató személyek tömeges csoportja — hírügynökségek számukat három-négy ezerre becsülték — kiszabadították Maurice Bishopot háziőrize­téből. A tömeg élén Bishop a főváros, St. Georges utcáin keresztül a hadsereg főhadi­szállásához, a Fort Ruperthez, vonult. Tűzharc kezdődött," amelyben — a közlemény sze­rint — életét vesztette Maurice Bishop. PARLAMENTI JEGYZET MÉGIS, HOL A MUNKAERŐ? Könnyű ezt kimondani, de saját bőrünkön érezzük, mi­lyen nehéz megteremteni an­nak a feltételeit, hogy valóban versenyben maradjunk ipari termékeinkkel a világpiacon. Pedig tényleg létérdekünk, hi­szen mi is csak abból élhe­tünk, amit megtermelünk s el­adunk. Munkánkhoz a körül­mények nem nevezhetők ked- vezőeknek, s ez már csaknem egy évtizede így van, gondol­junk csak az első nagy olajár- robbanásra. Azóta egy sor erő­feszítésünk ellenére romlik a helyzet, s tetézi a bajt, hogy ezt a romlást az elején nem is vettük talán eléggé komo­lyan. Nem tudni, miféle vé­dettségben hittünk, de hittünk. Kissé későn ocsúdtunk föl, s kezdeti tétovaságunk mára sok gondot okozott. A miniszteri expozéból elég­gé élesen kihallatszott, hogy nem okolhatjuk mindenért a világgazdasági helyzetet. S a képviselők felszólalásai Is alá­támasztották, nem teszünk meg mindig, mindenütt, min­dent azért, hogy ellensúlyoz­zuk valamelyest a külső kör­nyezet lefelé húzó hatásait. Mert a gyakorlatban sok min­den kiderül. S akik tegnap a Parlamentben szót kértek, igen jól ismerik a gyakorlatot: munkások, gyárigazgatók, po­litikai vezetők, akik maguk hosszú esztendők vagy még hosszabb évtizedek óta kere­sik kenyerüket az iparban, vagy azzal szoros kapcsolatban álló területeken. S amikor egymáshoz szóltak, akkor lé­nyegében az egész országnak címezték mondandójukat, meg egy kicsit önmaguknak is, hisz már levonták a tanulságokat, a cselekvés maradt hátra. A cselekvés amin most sok múlik. De ki cselekedjen? Na­gyon súlyosnak érzem azokat a számokat, amelyek azt hiva­tottak tükrözni, hol, mennyi­vel kevesebb az iparágak dol­gozóinak létszáma a kelleté­nél. Iparágak — írom —, mert nem arról van szó, hogy egyik helyről elkívánkozik egy csapat munkás és elmegy a másikra. Ma az a helyzet, hogy fogy a munkáskéz a gép­iparban, a textiliparban, a vegyiparban... és így tovább. No, de hol van akkor a mun­kaerő? Kérdésem naivnak tű­nik sokak számára, akik tud­ni vélik a választ: kisvállalko­zásokban, melléküzemágakban, maszekoknál, itt, meg ott. Csakhogy tízezreket nem képe­sek befogadni az említett munkahelyek. Mégis, hol van hát a hiányzó munkaerő? A szolgáltatásba vándorolt — mondják mások. Akkor miért olyan a szolgáltatás is, ami­lyen? Azt hiszem, hogy a hiányzó munkaerő nagy része valahol- az utcán van, két gyár, esetleg két iparág között, valamiféle eszeveszett népvándorlásban & magasabb kereset, a jobb munkafeltételek, a könnyebb sors reményétől hajszolva. S kinek jó ez? Lényegében sen kinek. Mert ha valamelyik gyár elegendő és jól képzett munkás hiányában nem képes annyit és azt termelni, ameny- nyit és amit kellene, vala­mennyien valljuk kárát. Azok is, akik éppen most keresik azokat a bizonyos jobb felté­teleket és a többit. Ezzel, nem azt akarom mon­dani, hogy kinek-kinek nincs joga adott helyzetén javítani, ha módjában áll. Csak azt szeretném, ha többen gondol­nák: az anyagi javak túlzott hajszolása, az anyagi érde­keltség túlhangsúlyozása nem vezethet jóra. Szükség van az anyagi ösztönzésre, ez kétség­telen. Ám mindenképpen be kellene látnunk: nem pótoh hatja azt a hajtóerőt, amit a feladatainkkal való azonosu­lás jelent. Az is igaz, hogy jó törekvés: a lehetőség szerint többet keressenek azok, akik jobb minőségben, többet dol­goznak. De ezzel az ürügy- gyei — s nem valós teljesít-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom