Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-20 / 248. szám
tnTm -4$? jr x/imtfp 1983. OKTOBER 20., CSÜTÖRTÖK Utcák neveinek tanúsága Az utcák, terek, közök, kerületek nevei kezdetben spontánul ugyanúgy születtek, mint a falvak, városok elnevezései, bár a kezdet kezdetén sem zárható ki az állami-igazgatási beavatkozás. Gondoljunk arra, hogy a hagyomány szerint Szolnok ispán — legfelsőbb megbízás alapján — szervezte meg azt a területet, amelyet^ róla Szolnok megyéDemokráciáról — ifjúságról Az a vezető, aki időnként leül fiatal beosztott dolgozói közé és megtalálja a kulcsot hozzájuk, nyertesnek érezheti magát. Mert mi más lenne, ha nem nyereség, hogy meghallgathatja az ifjúság véleményét egy-egy fontos intézkedésről, vitát csiholhat megoldandó feladatok legjobb végrehajtási módjáról. Politizálhat, aktivitásra serkenthet, segítőtársakat nyerhet a helyi vagy annál még nagyobb ügy ^számára. A mi miért így történik és miért nem másként, időről-időre izgalmas és megválaszolandó kérdés. Nincs külön demokrácia az ifjúság számára, az ifjúság a társadalom egy része, a szocializmus építésének mai dilemmái, nehézségei épp úgy érintik a fiatalságot, mint az idősebb nemzedéket. A megoldásra is csak együttesen lehet vállalkozni. Ára ennek a kérdésnek a másik oldala: az ifjúságnak jövőbeni érdeke is ahhoz fűződik, hogy mielőbb kijavítsuk a hibákat, minél kevesebb buktatón keresztül érjük el céljainkat. Vannak azonban az ifjúságnak sajátos érdekei is —, Kiss Arthur erről is őszintén, élvezetes stílusban szól: a pálya- választás, a pályakezdés problémái, az előrehaladási lehetőség, a családalapítás gondjai... minden, ami küzdést, olykor nehezen legyűrhető akadályt jelent az ifjúságnak. S mindezt tetézve: beleszólhatnak-e saját dolgukba, mennyire formális a demokrácia, s mennyini IN VIlflCOM irrana KISS ARTHUR re előrevivője az életnek, ha ténylegesen élnek is a demokrácia lehetőségével. Okosan fejtegeti a szerző azt a gondolatot, hogy a legnemesebb cél is kudarcra van ítélve a téves számítások és a rossz kidolgozás következtében, s érthetetlen marad a tömegek előtt. Ha nem értik mi miért történik, ez odáig vezethet, hogy meglazul a kapcsolat vezetettek és vezetők között... Az állampolgárok jogait törvény biztosítja, de- a mindennapokon kell ügyelni arra, hogy életünk minder, területén tért hódítson a demokrácia. Erről, és sok mis érdekes, a demokráciával összefüggő kérdésről szól a Kozmosz könyvek. Az én világom sorozatban megjelent 213 oldalas kötete. Árulkodó vonalak, formák — Rajzoljon egy embert! — Férfit vagy nőt? Fejet? — Ahogy jónak látja ... A pszichiáter és betegei között gyakori párbeszéd volt ez dr. Hárdi István és munkatársai praxisában. Harmincévi kutató-elemző munka, az ideg-elmeorvos páciensei által készített emberrajz-sorozatok vizsgálata nyomán született meg a Medicina gondozásában most megjelent kötet. Címe: A dinamikus rajzvizsgálat. Miről is van szó? Nem egyébről, mint arról, hogy a Pest megyei Ideggondozó Intézet vezetője — egyébként több kötetéről közismert szakszerző — 46 ezer 577 sorozatban, illetve egyedileg készült ábrázolásból következtetéseket von le. Aligha hat újként lapunk olvasói előtt — hiszen a módszerről. melyet dr. Hárdi István alkalmaz, már többször is írtunk —, hogy a személyiség kifejeződik megnyilvánulásaiban: életkora — érettsége, lelkiállapota, egészsége — betegsége, ingatag vagy kiegyensúlyozott volta rajzában, s a hozzá kapcsolódó asszociációkban is tükröződik. Így azután e metódus alkalmas arra, hogy a beteg klinikai vizsgálati eredményeivel összevetve teljesebb képet nyerjen a kór hatásairól, alakulásáról a lélek orvosa. A dinamikus rajzvizsgálat diagnosztikai értékét növeli, hogy a sorozatok nem csupán a páciens mindenkori állapotát (a baj pillanatnyi keresztmetszetét) mutatják meg, hanem hosszmetszetét is; Dr. Hárdi l/tván A dinomtku/ rajzviz/gálat nek, központját pedig Szolnoknak neveztek. A névadás indítéka tehát lehet egyetlen személy tevékenysége a területen, de lehet csoport (nép, vallási közösség, foglalkozási és társadalmi réteg stb.) jelenléte, munkája is. Legáltalánosabb azonban a földrajzi (domborzat, vízrajz, talajfajta stb.) indíték. Nagy előszeretettel nevezi meg az ember saját alkotásait is a tájban (utak, gátak, csatornák, malmok, hidak, házak, pincék, pinceszerek stb.). A helynévadás általában pontosságra, a tájékozódás elősegítésére, a megkülönböztetés könnyítésére, egy szóval a használhatóságra törekszik. Eközben nem mentes az érzelmektől sem, lehet lírai, szépségre törekvő, tragikus- kegyeletes hangulatú, humoros-játékos, sőt drasztikustrágár is. A történész, helytörténész, szülőföldje-lakóhelye után érdeklődő ember, mint mély kútból tiszta, egészséges italú vizet, meríthet történeti-társadalmi tudást a helynevek sokaságából. Pethő Zsoltné Németh Erika nem kevesebbre vállalkozott, minthogy ösz- szegyűjti Szentendre belterületének neveit és történeti elemzéssel közreadja. Szentendre falu oklevélben 1002-ben jelenik meg, neve ekkor még nem lehetett, mert körülíráshoz kellett folyamodnia az írónak: falu a Duna mellett, amelytől jobbra az Aporigy folyó torkolata van. Szentendre néven 1240-ben tűnik fel. A könyv szerint a belterület elnevezésre csak a XIX. század végén került sor hivatali beavatkozással. Nem nagyon hihető — a könyvben bemutatott körülírási példákkal együtt sem —, hogy egy évezreden át Szentendre utcáinak, legalább a kivezetőknek, ne lett volna neve. Maga a szerző is talál régi nyomokat, például a Kékesi út, amelyben Pilisszentlászló régi neve őrződhetett meg. A szerző igen jó és alapos munkát végzett ennek ellenére. Könyve átgondolt, eléggé megszerkesztett, haszonnal forgatható. Gyűjtése valószínűleg teljes az általa vizsgált korban. Az adattár felépítése, sajnos, alapvetően kifogásolható, ugyanis nem a városi tanács 1913-es nyilvántartása szerint kellett volna összeállítani, hanem minden egyes utcanevet, amely valaha is létezett Szentendre belterületén, külön szócikkben, külön számozással kellett volna közölni. A tudományos szempontok ezt követelték volna meg. A hiányt némileg ellensúlyozza az összesített névmutató. összességében mégis ismét előre léptünk egy kicsit evvel a kötettel is Pest megye leg- újabbkori történetének a megismerésében. Dicséret illeti a szerző szorgalmát és áldozat- készségét. Munkáját még hosszú ideig forgatni fogjuk jó érzéssel és nagy haszonnal. (Kiadta a szentendrei Városi Tanács művelődési osztálya, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, a Pest megyei Téka 3. Szentendre, 1983. Sorozatszerkesztő dr. G. Sin Edit.) Szűkmarkú századok a gyógyulásról, a visszaesésről, a stagnálásról is árulkodnak. S hogy a papírra vetett vonalak, forrnak miként segítik a skizofrén, a mániás-depresz- sziós, az alkoholista, az értelmileg károsodott emberek betegségének megismerését, az alkalmazott gyógymód hatásának mérését? Arra is választ kap az olvasó, akárcsak a többi nem lényegtelen kérdésre: vajon miként mutatkozik meg e módszer tükrében a munka- képesség vagy az alkotóképesség? Netán felállítható segítségével a kór prognózisa? Bár a kötet elsősorban a vájtfülű szakértő közönségnek szól, a borító fülszövegéből az is kitűnik; nagy haszonnal forgathatják a pszichológusok, a pedagógusok és gyógypedagógusok, s mindazok, akik érdeklődnek a lelki betegségek kórtana vagy a művészetpatológia iránt. A jobb megértést segíti 63 esetismertetéssel magyarázót', ábra, s a 11 táblázat; a további tájékozódást is könnyíti a 235 forrást felsoroló szakirodalom-jegyzék. Jól időzítve, éppen az októberi múzeumi és műemléki hónapra jelent meg a Képző- művészeti Kiadó gondozásában A műemlékvédelem Magyarországon című kötet. A könyvet dr. Császár László szerkesztette. Szerzői, lektorai a nemzetközi hírű hazai műemlékvédelem kitűnő szakemberei. Nagyon időszerű az érdeklődő nagyközönség tájékoztatása a magyar- országi műemlékvédelem jelenlegi helyzetéről, az elért eredményekről, a további teendőkről. A jól szerkesztett kötet több száz fotóval, alaprajzokkal, térképvázlatokkal, szokatlanul gondosan szerkesztett bibliográfiával, név- és tárgymutatóval, a szövegben előforduló építészeti és művészeti szakkifejezések kislexikonéval ma- gas szinten teljesíti vállalt feladatát. Rövid elméleti bevezető után megismerkedhetünk a rommaradványok, a lakóházak és középületek, az egyházi épületek, a népi építészeti emlékek, a történeti együttesek, a legújabb kori építészeti emlékek és a képzőművészeti alkotások (köztéri szobrok, freskók, festett kazettás famennyezetek stb.), valamint a történelmi kertek és parkok műemlék- védelmének kérdéseivel. A kötet legfőbb erénye, hogy egy-egy műemlék kapcsán a felmerülő kérdések komplex vizsgálatával, a szakszerű eljárások ismertetésével bevezet ennek az érdekes és szép munkának a műhelytitkaiba. Világossá válik, hogy a műemlékvédelem sajátos alkotómunka, amely sok szakember kollektív tevékenységében ^valósul meg. Nemcsak tudományos kutatók (művészettörténészek, régészek, történészek. helytörténészek, levéltárosok, néprajzosok) munkája szükséges y-egy műemlék megmentéséhez. A mesteremberek - méghozzá szakmájukat művészi fokon ismerő mesteremberek (kőművesek, kőfaragók, asztalosok, ácsok, festők, díszítőfestők és szobrászok, restaurátorok) — magas színvonalú, szívvel-lé- lekkel végzett munkája is ott van egy-egy jól sikerült műemléki helyreállításban. A kötet érzékelteti a megfelelő társadalmi légkör fontosságát is. A helyreállított műemlékeknek sokszor úi funkciót, új gazdát kell találni, olyan szemléletű új lakókat, akin tudják, hogy pc lolhatatlan értékeket bíztak rájuk. Ügy tűnik, hogy az elmúlt évtizedben nagyobb társadalmi érdeklődés veszi körül műemlékeinket, és a műemléki munkát. Ez örvendetes és időszerű változás volt, mivel műemlékeink közül nem egy éppen a közöny, vagy a vandalizmus következtében semmisült meg. Magyarország műemlékekben viszonylag szegény ország. A sorozatos háborúk, a százötven éves török megszállás, a nemtörődömség megtizedelte a történelmi korokból ránk maradt építészeti, művészeti emlékeket. Itt az ideje, hogy valamennyiünkben feltámadjon a tulajdonosi érzés, a féltő b :zkeség. így ta • Ián megóvhatjuk, amit örökül hagytak ránk a szűkmarkú századok. ■ Heti filmtegyzetb A francia hadnagy szeretője Meryl Streep és Jeremy Irons, A francia hadnagy szeretője főszereplői Ritkán szoktuk végiggondolni, hogy a regény, mint irodalmi műfaj, micsoda hallatlanul különböző műveket jelent. Hiszen regénynek nevezzük Jókai munkáit éppúgy, mint Tolsztoj óriási alkotásait — pedig hát fényévnyi távolságok vannak, mondjuk Az aranyember meg a Karenina Anna között. S regényként emlegetjük Móricz Űri muriját meg Thomas Mann József és testvérei című könyvét. És — jobb híján' — regénynek nevezzük James Joyce Vlyssesét is, vagy Marcel Proust könyvfolyamát, melynek címe egyben a regény műfaj egyik nagy alapkérdésére is utal (bár Proust- nak esze ágában sem volt emiatt választani ezt a címet) : Az eltűnt idő nyomában. És akkor még nem említettük a modern regény olyan termékeit, mint Camus Közönye, Garcia Marquez Száz év magánya, vagy a francia új regény képviselőinek könyvel. , •*. . v.-viY' A regény százféle, lehet,.,a legkonvencionálisabb egyenesvonalú elbeszélést és a pontosan körvonalazott szereplőket meg a precíz idő- és helyszínsíkokat felvonultató regénytől a teljesen felbontott idő- és térsíkokkal és elmosott, elidegenített vagy homályban tartott figurákkal dolgozó könyvekig, s az óriási ismeretanyagot ránk zúdító esszéregényig. Esetleg olyan könyv is kezünkbe kerülhet, melyben mindez váltakozik. Gyakorlatilag a regényíró azt csinálhat a regényen belül, amit akar. Szabadsága jóval nagyobb, mint például a drámaíróé. Egyedül a film képes — ha képes — lépést tartani a regény tartalmi, formai gazdagságával, szereplői karakterrajzával, légkörteremtő erejével, pszichológiájával, sodrásával, mesélőkedvével vagy analizáló tendenciáival. Nem véletlen, hogy sok modern regényre hatott a film dramaturgiája, szabad idő- és térkezelése. s viszont: a film sokat tanult a regénytől történet elmondást, figuraépítést, izgalmas fordulatokat ég más technikai — ábrázolásbeli kérdéseket illetően. Miért beszélek ily hosszan a regényről — egy filmjegyzetben? Mert Karel Reisz rendező új filmje, A francia hadnagy szeretője kapcsán beszélni kell erről. Éz a film ugyanis egy rendkívül érdekes regényből készült. Az író. az 1926-ban született angol John Fowles, sajátos bravúrt hajtott végre az 1969-ben megjelent könyvben: úgy írt az 1860-as évek végi viktoriánus Angliáról, hogy szinte minden mondatában ott volt az 1989-ben élő író véleménye, reflexiója, ismerete a szá" évvel korábbi emberekről, s következésképp ott volt az ítélete és a kritikája is erről a bigott, merev, álszent erkölcsű Angliáról. Mondhatnánk: mi ebben a különös? Egy, a XX. század utolsó harmadában élő ífótól ez a hozzáállás eléggé természetes; végtére is nem írhat úgy, mint Jane Austen vagy Dickens. Csakhogy Fowles épp azzal hajtja végre.a bra-. vúrt, hogy úgy ír, mint Jane Austen: egy érzelmes, köny- nyes, megható, de a társadalomrajzot sgm nélkülöző regényt a francia hadnagy szeretőjének mondott Sarahról, meg a belészerető fiatal arisztokratáról. Viszont minden pillanatban tudjuk, hogy ezt egy modern író írja, aki mindenféle fogást megenged magának a regényben, a múlt századi Anglia természeti viszonyainak leííásgtól. a - ki^xe-, szélt), -a Ofgétvybő.l kiszóló’ szerzői eszmefuttatásokig, ■. a a sztori és. a figurák kívülről történő kommentálásáig, vagy a kétféle megoldást adó befejezésig, pontosabban, a kétféle variációban megírt zárófejezetig. Karel Reisz, illetve a forgatókönyvet író jeles drámaszerző, Harold Pinter, úgy vitték filmre a regényt, hogy Fowles többsíkú szerkesztés- módját egy másfajta többsí- kúsággal helyettesítették: a filmben fut egyszer Sarah és Charles eredeti, múlt századi története, de olyan formában, hogy a sztoriból épp filmet forgatnak, — és fut egy másik szól: a Saraht és Chariest alakító színésznő és színész magántörténete, ami majdnem hasonló a filmbeli sztorihoz, csak éppen jelenidejű. Egyszerűbben: az A francia hadnagy szeretője című film forgatása közben egymásba szeret a film két főszereplő színésze, és ez a két szál bizonyos pontokon összefonódik. De óz eredeti történet’ happy endjét nem követi a jelenidejű történetben is happy end. Reisz. akit régi filmjéből, a Szombat este és vasárnap reggelből, meg az Isadora című Vanessa Redgraue-filmből jól ismerünk, remekel ebben a furcsa kettős szerkesztésmódban. És remekel a női főszereplő, a nagy új sztár, az amerikai Meryl Streep, aki valóban nagyszerű színésznő (erről különben a Kramer kontra Kramerban vagy a Manhattanban is meggyőződhettünk). Az ő hallatlanul érzékeny és színes játéka a film nagy élménye. Délibábok országa Hogy Gogol halhatatlan komédiáját, A revizort mo- dern(ebb) környezetben, más korban is el lehet játszani, azt senki nem vitathatja. Az 1836-ban írt,darab mindig aktuális lesz, amíg találunk korrupt közhivatalnokokat és általában: korrupciót. Filmet is lehet készíteni A revizorból (meg is tették már többször), s akár olyan filmet is. mely áz 1880-as években játszódik, Magyarországon. Csak egyet nem lehet: egy ilyen filmben semmiről sem szólni, s ráadásul azt is úgy, tenni, hogy erőszakot követünk el a témán. Mészáros Márta új filmje, a Délibábok országa, melynek forgatókönyvét Vargha Balázs írta, sajnos pontosan ezt teszi. Alapjaiban elhibázott a gogqii témát ki&helyek szintjére lefokozó film. Kár, Takács István
