Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-19 / 247. szám

1983. OKTOBER 19., SZERDA 5 Duna-rendezés A Közép-Dunavö'.gyi Vízügyi Igazgatóság tervei alapján ren­dezik a Ráckevei-Duna-ág Cse­pel és Molnár-szigeti révállo­más közötti szakaszát. Több mint 100 millió forintos be­ruházással megszüntetik a tisz- títatlan szennyvizek beömlésát a Dunába. Rendeznek 110 mé­teres medret és partszakaszt, valamint 2 és fél méteres ha­józási mélységet alakítanak ki. Jelenleg a Molnár-sziget tér­ségében mintegy másfél kilo­méteres szakaszon iszaptala- nítják a medret. A munká­ban a vízügyi igazgatóság szakemberei mellett a MA­HART és a Folyamsziabályozó és Kavicskotró Vállalat szak­emberei is részt vesznek. Könyökvédő vasakkal, horgokkal Turistamúzeum Dobogókőn A kirándulók, akik Dobogókőn járnak, őrömmel fedezik fel, hogy újjászületett az Eötvös Loránd turista- ház, amely az ország egyik legrégibb ilyen létesítmé­nye, ma már sporttörténet! műemlék. A megnyitása 1898. június 5-re esett, éppen két esztendővel előzte meg a századfordulót. Pusztulás fenyegette Rövidesen nagyon közked­velt lett, annyira, hogy bőví­tésként 8 évvel később már kőépületet is emeltek a faház mellé a szállóvendégek elhe­lyezésére. Azután, ahogy az már lenni szokott, az Idő vasfoga kikezdte (egy időben raktárnak is használták), vé­gül pedig nyilvánvalóvá lett, hogy ha nem gondoskodnak a megmentéséről, elpusztul. Először az 1960-as években történtek kísérletek a rendbe­hozatalára, de akkor elakadt a dolog. Ám annyi eredménye volt az igyekezetnek, hogy műemlékké nyilvánították a turizmus egykori fellegvárát, és ezzel megmentették a le­bontástól. A BEAC lelkes természet- járójának, Mészáros Jánosnak a kezdeményezésére támadt fel megint az érdeklődés, majd miután az MSZMP Szentend­f Kóka. a nagykátal járás tipikusan gyümölcstermő ^ vidéke pár évvel ezelőtt azzal vált ország-világ előtt ^ Ismertté, hogy ebben a községben alakult ki az illegális ^ pálinkafőzés és árusítás egyik központja. A kétes hír- íS név megteremtésének hátteréül szolgált, hogy a környé- í ken sok szőlő, sárgabarack és szilva terem. Lopás a boltból A hivatalos szervek fellé­pése azonban pontot tett az ügy végére, s ma már — helyi vélemények szerint — vagy teljesen megszűntek a zugfőz- dék, vagy fenntartóik lettek sokkal ügyesebbek, mint ko­rábban. Mindenesetre tény, hogy Kóka hosszabb ideje nem szerepel az olyan települések között, ahol sorra buknak le a zugpállnkafőzdések. Érdemes mégis belepillanta­ni a községi tanácson a sza­bálysértési ügyek Irataiba. Itt ugyanis, ha elvétve, de a jogo­sulatlan kereskedés címszó alatt szerepel, hogy egy-egy személy a vonaton utazva italt próbál árusítani. Persze első­sorban nem ez a jellemző. A sor élén a. tulajdon elleni sza­bálysértés áll, s ezt követi az önkiszolgáló boltokban elköve­tett lopás. Tüske Emilné, a községi ta­nács vb-titkára szerint az utóbbi években emelkedett az ügyek száma. Adatokat sorol fel, amelyek szerint 1981-ben 70 alkalommal, egy évvel ké­sőbb már 90 ízben, míg idén szeptember elsejéig 40-szer kellett kisebb-nagyobb bünte­téseket kiróni. — A legtöbb hozzánk kerü­lő szabálysértést nem itt a községben követik el — mond­ja a vb-titkár. — Elsősorban a fővárosból érkeznek a pana­szok, ahol egy-egy vásárló fi­zetés nélkül szándékozik tá­vozni az üzletből. Kóbor kliens Jellemző, hogy a bolti szar­kák italt, cigarettát, csokolá­dét tulajdonítanak el, s bizony zömmel olyanok, akik nincse­nek arra rászorulva, hogy pénz nélkül jussanak ezekhez a ter­mékekhez. A másik leggyak­rabban napirendre kerülő do­log a tulajdon elleni vétség. Itt már az is előfordult, hogy az egyik —- a tanács által öt­ezer forintra megbüntetett — személy inkább a szabadság- vesztést választotta, mint azt. hogy fizessen. A dolgot csak súlyosbította, hogy közben újabb feljelentés érkezett elle­ne, mert italt fogyasztott köz­területen. — Általában két-három hó­nap is eltelik, amíg idejut hozzánk egy-egy ügy aktája — folytatja Tüske Emilné. — A büntetéseket ugyan mi szab­juk ki, de ez korántsem egy­szerű dolog. Mindenki más­ként reagál a feljelentésre. Van aki szó nélkül elfogadja a tényeket, de akadnak akik tiltakoznak, fenyegetőznek. Szerencsére eddig az utóbbiak egyike sem váltotta be a sza­vát, pedig néha nagyon ke­mény dolgok is elhangzanak. — Kókán — mint még sok­felé — nem jellemző, hogy mindig ugyanazok kerülnek reflektorfénybe. Csupán egyet­len olyan férfi van. akire idő­ről időre panasz érkezik vala­honnan, ám a büntetés behajt­hatatlan. Az illető ugyanis — bár állandó lakóhelyét itt tartják nyilván — évek óta be sem tette a lábát a faluba. Persze a tanácsnak nemcsak azokkal a szabálysértésekkel kell foglalkoznia, amit másutt követnek el, de a helyi ügyek­kel is. A nyáron fordult elő, hogy két fiatalember munkát vállalt. Egy lakást festettek ki, de a megrendelő minőségi ki­fogást tett, s miután kifizette a kért összeget, elment a ta­nácsra és feljelentette a vál­lalkozókat. Nagyobb büntetés — Az ilyen jellegű panaszok általában nem jellemzőek. Helyben inkább csendhábori- tás, jogosulatlan kereskedés vagy köztisztasági vétségek fordulnak elő. De volt már arra is példa, hogy valaki engedély nélkül halászott a Balatonban, míg • egy másik személy használt ruhákra ke­resett vevőt a Teleki téren. Az utóbbi hetekben azonban rit­kábbak az ilyen esetek — teszi hozzá a vb-titkár. — Feltéte­lezésem szerint ennek az a magyarázata, hogy az állam­polgárok tudják; szeptember elsejétől lényegesen megemel­kedett a kiszabható büntetések összege. Amióta változott a tarifa, mindössze három fel­jelentést kaptunk, ami bizony jóval kevesebb a korábbinál. Bár az üeyek száma idén elmaradt a tavalyitól, lénye­gesen emelkedett a kirótt bün­tetések összege. Amíg akkor az egy személyre jutó bírság 978 forint volt, ebben az évben — szeptemberig — 1370 forintra növekedett. Ez pedig azt bizo­nyítja, hogy az idei kevesebb feljelentés mögött több sú­lyosabb szabálysértés is szere­pelt. Csak kevesen A vb-titkár csak annyit fűz hozzá, hogy a 4200 lelket szám­láló település lakóinak zöme becsületes ember. Csupán a töredék az, akivel problémák vannak, de kétségtelen, hogy az új, magasabb büntetési ösz- szeg őket is megfontolásra készteti a jövőben. Csitári János Vállalkozók! A Buda-flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat jenuer 1-től szerződéses vállalkozásba adja központi sporttelepét Olyan egyéni vállalkozók vagy gazdasági munkaközösségek jelentkezését várjuk, akik valamennyi létesítmény működtetését megpályázzék a nyilvános versenytárgyaláson. A büfé forgalmáról, a kezdő bérleti díjról és egyéb részletekről tájékoztatást ad: Schuszter József sportköri ügyvezető elnök. Telefon: 26-20-217. A pályázatokat november 15-ig kérjük a sportkomplexum címére elküldeni. A versenytárgyalást november 29-én tartjuk. A sportkomplexum részei: három salakos teniszpálya (ebből egy megvilágított), két aszfaltos kézilabdapályo (mindkettő megvilágított), négy öltöző (egyenként 15 személyes), két hideg-meleg vizes fürdő. A sportkomplexum címe: Budakalász, Szentendrei út 1—3., (a HÉV-megállótól 200 méterre). Ugyancsak szerződéses vállalkozásba adjuk a helyszínen működő büfét re járási-városi Bizottsága és Pilisszentkereszt községi Taná­csa is felkarolta áz ügyet, a Faipari Kutatóintézet szakvé­leményt készített a létesít­ményről és ennek alapján megkezdődött a rekonstrukció. A szakipari feladatokat a Ganz-MÁVAG ácsai ét szerelői, valamint Pilisszentkereszt és Budakalász kisiparosai végez­ték nagyrészt társadalmi mun­kában. Sokat segítettek sza­bad idejükben a BEAC spor­tolói. Az első hegymászók Az épület felújítása szep­tember végére befejeződött, és az eredeti terveknek megfele­lően a Természetbarát Szövet­ség turistamúzeumot kíván ott berendezni. Kevéssé ismert, hogy a ha­zai természetjárás története a XVII. századig nyúlik vissza, ebből az időből már leírások és tárgyi emlékek is vannak. Az első hegymászók diákok voltak, akik két méter hosz- szú botokkal, könyökvédő va­sakkal és kapaszkodóhorgok­kal felszerelve ostromolták a csúcsokat. Fennmaradtak grafikák, me­lyeket az egykori kirándulók készítettek a tájról, valamint régi térképek, jelvények, fény­képek, igazolványok, piakettes botok és egyéb emlékek. Megőriztek feljegyzéseket két nevezetes természetjáró; dr. Thirring Gusztáv és dr. Téri Ödön tollából. (Az utóbbinak sziklába épített bronz képmá­sa látható Dobogókőn.) Tárgyi emlékek Lelkes természetbarátok gyűjtötték az emlékeket, rész­ben már annak a hírére, hogy rövidesen méltó helyre kerül­hetnek ezek a tárgyak a tu­ristamúzeumban. Gá. J. FALUN ÉLNI I dős falusi asszony mondta, amikor arról kérdeztem,' hogy hová sze­retne még eljutni az élet­ben. Elmennék Zalakaros- ra, a fürdőbe, mert a szomszédasszonyom már volt ott és azt mondja, hogy nagyon jó a reumá­ra... Az említett fürdő­helytől talán 50 kilométer­nyire lakott. A fővárosban csak egyszer járt, még lánykorában, a háború előtt. A megyeszékhelyen sem többször, mint ahány ujja a két kezén van. Bezárt életet él-e még ma is a falusi ember? Aligha lehet a felvetett kérdésre sommásan válaszolni. És nem azért, mert nehéz a válasz, hanem mert olyan átható erejű változáson ment át a falu, a vidék éle­te, életformája, hogy ered­ményeként ma már igaz­ságtalan volna csak általá­ban faluról, illetve város­ról beszélni. Hiszen falu az is, ame­lyik törpe vízmüvet épít, aszfaltoztatja az utcákat, járdákat épít a kertek elé, új és tágas művelődési há­zat, s mi több: fürdőme­dencét az iskolának... És az is falu, amelyikből menthetetlenül elszivárog­nak a lakók, marad magá­nyosan düledező öreg há­zaival, s azzal az egy-két öreggel, akik a néma ut­cák között emlékeiket te­metik. Az elmúlt években még gyakorlat volt, hogy a fia­talok betelepültek a város­ba, nem vállalták a szülők mindennapos robotját Választásuk törvényszerű és egyben intő példa volt. Egy adott kor társadalmi, technikai, kulturális kin­cseiből minden állampol­gárnak egyformán kell ré­szesednie. A folyamat mára vissza­tért rendes kerékvágásába és egyre többhelyütt látni, hogy új házat építenek maguknak a fiatalok. Az gém ritka már, hogy lete­lepednek a szülők falujá­ban, de a közeli városba járnak be dolgozni, kétla- ki, mégis elfogadhatóan harmonikus módon. Mert otthont találtak maguknak az átalakuló fa­luban, ugyanakkor megta­lálták a városban a városi élet és a munka előnyeit. Otthon a kiskertben meg­terem a vetemény és egy­két állatot is el lehet látni. Nemcsak anyagi meg­fontolások motiválják eze­ket a döntéseket, noha azokat nem figyelembe venni súlyos hiba volna. Olyan, pénzben nem kife­jezhető feltételeket is kö­vetelnek maguknak, ame­lyek többnyire a városi életforma áldásai. Amit összegezve nyugodtan ne­vezhetünk o társadalmi je­lenlét igényének. Azt például, hogy legyen könyvtár, azt árusítsa a fa­lusi bolt, ami a városban is kapható, modernizált le­gyen a lakóház és bizton­ságos a közlekedés. Hogy ne csak a szomszéd köz­ségből vagy az állatorvos lakásáról lehessen telefo­nálni, hogy kihordja a pos­tás a levelet és az újságo­kat, ha éppen előfizetik. És még egy sereg igényt le­hetne sorolni, ami mind a társadalmi jelenlét élmé­nyének teljesebb átélését hivatott segíteni. P éldák sorával lehetne igazolni: számos eredmény született ezen a téren, önmagában bizonyít a terjeszkedő, megújuló falvak utcáin futkározó egyre több gyermek látvá­nya. De a folyamat nem áll és nem is állhat meg. S éppen ezért, az igény a részvételre a köz megnyil­vánulásaiban szükségsze­rűen fokozódni fog. Amíg nem teljesül véglegesen kialakítva egy olyan har­monikus és újtípusú falusi életforma, amit voltakép­pen már csak a földrajzi elhelyezkedéséből eredően lehet falusinak nevezni. Bencsik András Az emberiség menekül. Hogy mitől? Ugyan már, kortársaknak magyarázzam? Az embe­riség tehát az apróságokba menekül, túlságo­san sok neki már a nagy dolgokból ráeső rész, beleszakad az elme, s az idegfonalak re­zegnek. Így lett nagy siker a Guiness, fog­lalkozzunk azzal, ki eszik meg, hogyan fal lel 120 gombócot, kevésbé megterhelő, mint ha azon töprenkedünk, hogyan és hányszor vág­hat szét at atom minket az atomjainkra. Mit csinál azonban ebben a lélektani hely­zetben egy mozgolódó elme, amelyet egy nemrég még reálisnak tűnő természetes kivá- logatódás arra hangolt, hogy folyvást igye­kezzék új meg új dolgokat, szempontokat, ítéleteket kieszelni? Megelégedhet-e a kész­szel, mellyel etetik? A gombóccal, a hazai létrajárókkal, a pipafüstölés távbajnokaival? Nem, miként a mókus nem mókus, ha nem futkároz, úgy az ilyen alkat sem önmaga, ha nem kísérel meg járatlan utakat törni. Ezért én kényszerűségtől ösztökélve ezennel olyan új rekordok lehetőségeit vetem fel, me­lyekben tessék mármost jeleskedni. Például javasolnék egy versenyt halált- megvető bátorságból! Ám nem holmi ke- cseszkecskenre, műrepülésre, kaszkadőrmu­tatványokra gondolok, egyáltalán semmi olyasmire, ami a lovagkor bajvívásaira em­lékeztetőén deli leventéket kíván. Nem, a lecke, a próba legyen a következő: tessék a jelölteknek átkelni a budapesti Margit-híd pesti hídfőjénél a villamos megálló lánccal elkerített járdaszigetéről vaalmelyik ugyan­csak lánccal elkerített járdájára a délutáni csúcsforgalomban, az úttesten át. Ezt az amúgyis sokak által gyakorolt tömegsportot ily módon rekordszintre emelhetnők — éspe­dig mindenki számára. Tapasztalatokon nyugvó megítélésem szerint a babérra leg­inkább idős nők pályázhatnának, enyhe moz­gásszervi betegséggel és két szatyorral fel­szerelve. Az első díj a körülményektől füg­gően vagy ingyenes gyógykezelés lehetne a győztes számára, vagy százezer forintos élet- biztosítás díja a jogos örökösöknek. Arra a kézenfekvő kifogásra, hogy a fővárosi szín­tér miatt a vidékiek hátrányos helyzetbe ke­rülnének, olyan variatív elképzelést javasol­nék, hogy ugyanezt a feladatot hajtsák vég­re, de most már mindkét irányba vezető sá­von át, bármelyik autópályán. Következő javaslatomat vállalatvezetők számára gondoltam ki. A vetélkedés célja: ki képes o legnagyobb burkolt áremelést ki­mutatni. Jó eséllyel indulna például a do­hánykiszerelő vállalat összes bel- és külföl­di pipadohányaival, amelyeknek két tizede csuma, szálka, kocsány, mely megoldás egy­Gombó Pál: Í^eLordoL ben azt a hasznot is hozza, hogy ha na­gyobb elemeiket ki is szemelgeti az ember a dohányból, a kisebb elemek arra elegendők, hogy minden tömet fele befülledjen. Ily mó­don a vásárló egyet fizet, felet kap. Van azután egy olyan elképzelésem Is, hogy versenyezzenek a jelöltek abban, ki a legjobb bonyolító. Nem az e meghatározás­sal újabban illetett lebonyolítókra gondolok, hanem a szó szoros értelmében vett bonyolí­tókra. Itt főként hivatalnokok, jogászok, ke­reskedők juthatnának esélyhez. Hogyan le­het egy-egy ügy elintézését újabb meg újabb törvényes, féltörvényes, rendelkezésbeli, ál- rendelkezésbeli, gyakorlati és ürügybeli fel­tételekkel úgy bonyolítani, hogy addig hú­zódjék, míg vagy az ügyfél halála, vagy jobb esetben a személyes érdekeltség igény- bevétele ennek véget nem vet. A győzelem itt két mutatóhoz lehetne kötve: vagy az igénybe vett aktusok számához, vagy az emberi élet végső határa megközelítésének mértékéhez. Az utóbbi megbízhatóbb index, ám kétségtelen előnyt biztosítana az idő­sebb versenyzőknek, míg az előbbinél jól érvényesülne a fiatalok erőnléte és gyors fantáziája. Javasolnék továbbá néhány léha, könnyed versengést. Például: 1. Ki képes a leghosszabb beszédet, felszó­lalást elmondani, anélkül, hogy egyetlen új információt vagy gondolatot tartalmazna? 2. Ki rendelkezik a legjobb idegekkel? Erre nézve az egyik próba lehetne az, hogy a je­lentkezők füle mellett elsütnek egy ágyút, ám ő rendületlenül ülne tovább. Másik próbának az kínálkozik, hogy az illető előtt felsorolnák a hazai milliomosok névsorát és vagyonát, ám ő rezzenetlenül csak azt hangoztatná: teljesen egyetértek minden árrendezés elvei­vel. 3. Ki tudja a legtöbb szálat meggyújta­ni egy skatulyányi gyufából? 4. Ki képes a legtöbb idegen nyelven hibátlanul elmondani, hogy mindennemű valutát veszek, eladok? Még sok minden jutott persze az eszembe, de mivel jómagam nem akarok indulni sem­minemű haláltmegvető bátorsági vetélkedőn, ezeket az ötleteket gondolatátvitel tárgyává teszem. Szabálysértések Kákán A pálittkazugfőzdék alkonya

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom