Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-18 / 246. szám
mnni 4fl? W K/tmap 1983. OKTÓBER 18., KEDD Szövőszék, mángorló, fateknő Tájh áz, krumplis pogácsával A szántó-vető ekéje bronzkori agyagedényt fordított ki év- > százados rabságából a gyomról határban. A Mányaréten II. Rákóczi Ferenc intézte híres beszédét katonáihoz. Táncsics Mihály a Szárazmalom pincéjében bujdokolt. Csokonai Vitéz Mihály csodaszép napokat töltött gyömrői barátjánál. Vörösmarty Mihályt Is megihlette a táj, amelynek lankáiról a tekintet a ró- naságba vész, rillt a sor, hogy a falumúzeumot berendezzük, sokkal nagyobb anyag jött össze, mint azt elképzeltük. Hófehér búbos kemence A frissen meszelt falakról visszaverődik az őszi nap sugara. A barnára festett ablakban pirosán virít a muskátli. Faragott bölcső, fateknő, köszörű és megannyi tárgy a kertben, a ház előtt, mind, ami kiszorult a szobákból. Egykori cséplőgépet vizsgálnak az iskolások a kertben. Szövőszéket próbál engedelmességre kénysieríteni Kohut Galla Józsefné. — Már el is feledtem a fortélyát — nézegeti, de azért újra és újra megpróbálja a fogásokat. — Valamikor mindent magunk állítottunk elő, most meg már erősen gondolkodom, hogyan. Ott van az a mángorló is. A mai fiatalok egy szép tárgyat látnak benne. Emlékszem, milyen gonddal egyengettük ezzel a ruhát. Krumplis pogácsával fogadják a szobába lépőket. Az asztalon, a búbos kemence padkáján a szakajtóiban a frissen sült eledel. A tisztaszoba berendezése, olyan, mint hajdan volt: búbos kemence az egyik sarokban, ágy a másikban, asztal lócával. A nyitott ké- ményű konyhában mázascse- rép-gyűjtemény. — Mindig ilyen szép cserépedények sorakoztak itt — mutat a polcra Alaga Istvánná, aki a hajdani háziasz- szony szemével néz körül. — Nagyapám építette a házat. Az évek múltán hozzátoldottak, megváltoztatták. Most megint megpróbálták úgy átalakítani, mint ahogyan annak idején volt. Gyermekkoromban épp- ilyen volt a konyha, de a kemence a másik szobában állt. Jó érzés, hogy ezután sokan fordulnak meg a régi házban. Rendhagyó történelemórák A másik szoba lesz a gyömrői művészek bemutató helyisége. A ház hátsó felében található a helytörténeti gyűjtemény. Négyezer év emlékei sorakoznak itt egymás mellett, s helyet kapnak a legújabb kor történelmi emlékei is. — A gazdag anyag segíti majd az iskolai oktatást — fejtegeti Varga Mária, pedagógus, községi népfronttitkár. A helytörténeti szakkör tagjai már eddig is gyűjtöttek, ismerkedtek szűkebb pátriájuk történetével. Rendhagyó történelemórákat lehet majd itt tartani, hiszen bőven akad olyan helyi esemény, ami kapcsolódik az országoshoz. A falu apraja-nagyja ott tolong hétvégén, hogy láthassa a házat, a kiállítást. Eljöttek az üllői citerások. A zengő népdalokra a gyömrői lányok ropták a táncot. Gál Ferencné tanácselnök elmondta: A történelmi események legendája a mai napig szájról szájra száll. Minden iskolás meg tudja mutatni, melyik házban töltötte nyarait Csokonai, hói van az a lucernás, ahol az Árpád-kori település nyoma felszínre bukkan. De az eseményekhez fűződő történetekre már csupán az idősebbek emlékeznek. S ők a tudói annak is, hogyan kell megszólaltatni, munkára bírni a padlás mélyén porosodó mángorlót, a pitvarban árválkodó szövőszéket. Mert nem csupán a történelmi események felsorakoztatása Illik a krónikások könyvébe, az itt élők mindennapjait is érdemes megörökíteni. Kiváltképpen akkor, ha egy, már letűnt életforma megannyi használati tárgya, szokásvilár ga még mindig nem veszett a feledés homályába. Múlt századi parasztházban Gyömrőn rtem először határozták el, hogy egy helyre gyűjtik össze a ma már néprajzi értékű használati eszközöket és a krónikák megörökítette események nyomait. Három évtizeddel ezelőtt Pest megye első falumúzeumával dicsekedhetett a község. De a közös örömbe csakhamar üröm vegyült: a féltő gonddal összehordott anyagot a hozzá nem értés hagyta veszendőbe menni. Mintegy másfél évtizede ismét felvetődött a falumúzeum létrehívásának gondolata: a gyömrőiek összeszedték a padláson, a pajtákban meglévő régi eszközöket. Gyűjtögették, s hiába kérték a fővárosból érkező néprajzosok, diákok vagy a régiségekét összeszedő kereskedők, nem adták. Most aztán büszkén tekintenek körül az új falumúzeumban: lám, milyen jó volt várni, megvalósult a dédelgetett elképzelés: Ismét van otthona — mint már megírtuk a néprajzi, helytörténeti tárnak. — Amikor néhány esztendeje elterjedt a híre: meg lehetne vásárolni egy parasztházat, hogy ott tájházat rendezhessük be, megmozdult az egész falu — mondta Rakó József, a helytörténeti kör vezetője, a falumúzeum-ava- tó reggelén. — Százötvenezer forint gyűlt össze, ugyanennyit kaptunk az Országos Műemléki Felügyelőségtől, s elkezdődött a múlt század második felében épült parasztház felújítása. Ettől kezdve nem győztük számba venni a felajánlott régiségeket. Nyolc esztendeje, alakult meg az id. Pál Mihály baráti kör. Kezdetben az lett volna a célja, hogy a gyömrői szobrászművész hagyatékát gondozza. Hamarosan sokkal messzebbre mutató lett az elképzelés. Értő kezek irányították a község és a környék kultúrtörténetének felkutatását, az értékek gyűjtését. Mire arra ke— Senki sem jött üres kézzel. Sok tárgyat még a padláson, a pincében tárolunk. Ügy tervezzük, hogy az anyagot időről időre újrarendezzük. így mindenki magáénak érezheti az itteni gyűjteményt. Erdős! Katalin A rokka előtt Népviseletben a gyömrői lányok Munkában a citerások Trencsényi Zoltán felvételei Nyílik a rózsa Tehetségkutató verseny Nyílik a rózsa címmel — 16 évvel a televízió első ma- gyarnótaversenye után —, újabb tehetségkutató versenyt hirdet a Magyar Rádió és a Magyar Televízió. Erre a magyar nóta énekléséhez kedvet és tehetséget érző, 18—30 év közötti fiatalok jelentkezését várják. A versenyen zenei előképzettségtől, foglalkozástól függetlenül bárki részt vehet, s a hivatásos előadóművészi működési engedéllyel rendelkezők is indulhatnak. Az első meghallgatáson — legfeljebb öt percnyi időben — hallgatóból, lassú és friss csárdásból összeállított nóta- csokrot kell előadni. Jelentkezni levélben lehet a név, a foglalkozás, az életkor és a pontos lakcím feltüntetésével a Magyar Rádió (Budapest 1800), vagy a Magyar Televízió (Budapest 1810) címén. A borítékra írják rá: Nyílik a rózsa. A jelentkezés határideje: november 15. Nemzetközi konferencia Környezetvédelem Az egyetem szerepe a környezetvédelmi oktatásban címmel nemzetközi tanácskozás kezdődött hétfőn a Hilton szállóban. Az október 21-ig tartó regionális konferenciát az UNESCO és az Egyetemek Nemzetközi Szövetsége (IAU) felkérésére az Eötvös Loránd Tudományegyetem szervezte. Gonda György államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke nyitotta meg a tanácskozást. A tanácskozás pénteken a közös munka értékelésével, dokumentum elfogadásával ért véget. A művelődés a tatarozás alatt zavartalan Születőben az igazi közösség Mozgalmas élet a műemlék tövében Most, az őszi napsütésben Is szépek, hivogatök a zsámbéki dombok, belátrfi azokról az egész környéket, a kisebb-na- gyobb házakat, amelyek oly szerényen húzódnak meg a nagy rokon, a romjaiban is lenyűgöző templom árnyékában. Tavasztól őszig mozgalmas élet folyt a nevezetes műemlék tövében. Rendeztek nagysikerű majálist a zsámbéki hétvégek kellemes, hasznos időtöltésnek bizonyultak — nemcsak a környékbeli, hanem a messzebbről idelátogató érdeklődők számára is. Stíluszűrzavar A csalóka októberi verőfényben már hullatják rozsdás lombjukat a fáik, s sárgállik a Csillagerdő sok terhelést kibírt gyepszőnyege is. A templomrom újból magányosan, elhagyottan áll, nem énekelnek, táncolnak körötte. Elnéptelenedett a környék, de vajon ezzel megszűnt-e a község kulturális élete is? Ami a jelenlegi körülményeket, lehetőségeiket illeti, azt kellene mondanunk, hogy igen. Hiszen tavaly december óta egy öttagú brigád dolgozgat a művelődési házban. Dolgozgat, mert ha dolgozna, már régen elkészülhetett volna. Zink Imre tanácselnök hangjában némi iróniával azt mondta, hogy december óta nem képesek ezt a másfél havi munkát befejezni. Mátyás Irén, a művelődési ház igazgatója kalauzol végig a kihalt épületen. A sitt, a talicska, a széjjelszórt szerszámok utalnak a mesteremberek jelenlétére, akik azonban most távollétükkel tüntetnek. Kicsit hosszúra nyúlik az ebédszünet, meri még másfél óra múlva sem kerülnek elő. • — Ez a rész a 18. században épült, s mondhatni, ez van még a legjobb állapotban. Az iroda és a könyvtár kapott itt helyet. A bibliotékánk átköltözik a régi, 1791 óta álló, emeletes iskola felső szintjére. Lent öregek napközi otthona lesz — magyarázza a fiatal népművelő. — A jelenlegi könyvtárunkból klubot, kiállítótermet alakítunk ki. A létesítmény másik szárnya már a két világháború közötti időszakban készült, sőt, hogy teljes legyen az építészeti stílusbeli zűrzavar, van olyan része is a háznak, amelynek léte az 1960-as évek elejére datálható. Jogos büszkeség Az igazgatónő lelkes szavai nyomán szinte magam előtt látom, mi minden lesz itt, ha befejeződnek a munkálatok. A modernizál színházterem négyszáz ember befogadására alkalmas. Rendelkeznek majd három klubszobával, négy szakköri helyiséggel. Az előteret és a folyosót úgy alakítják ki, hogy azok beszélgetésre, olvasásra is alkalmasak legyenek. Az egymillió hatszázezres beruházás saját erőből valósul meg. A felét úgy hozták össze, hogy a helyi tanácstagok A japán szalon. Tucatszám jelennek meg azok a tanulmányok, emlékezések, amelyek a magyar hadseregnek a második világháborúban játszott szerepét mérlegelik, idézik. Kötet kötetet követ tehát, s az, hogy ebből a hol tudományos, hol személyes hangvételű múltbanézésoől egyszerre egy dráma is kikerekedik, csak idő kérdése volt. Simonffy András, ifjabb írónemzedékünk tehetséges tagja elő is rukkolt egy ilyen színművel, amelynek A japán szalon címet adta. S tette ezt azért, mert abban a bizonyos japán szalonban hányták-vetették meg a fegyverszüneti tárgyalásokra kimenekített .magyar főtisztek hazájuk és maguk jövendő sorsát. Mindez természetesen Moszkvában zajlott le, mégpedig a nyilas hatalomátvétel idején; abban a zűrzavaros szakaszban,. amikor sakkfigurák módjára hullottak el vagy rendeződtek át életek és pozíciók. Simonffy — aki tulajdonképpen édesapjának, a japán szalont megjárt Simonffy- Tóth vezérkari őrnagynak az emlékeiből építkezett — ta- pasztalhatólag egy hatásos és hagyományosan jól játszható férfi-drámát akart írni. Tehát egy olyan színpadi művet, amelyben kemény jellemek szikráznak össze é: a hitványság látványosan veszíti el lepleit. Ez a törekvése nagyjában-egészében sikeres is volt, hiszen Faragho Gá- borék és Dálnoki Miklós Bé- láék igazán kemény szóval mondták a magukét. t Nem is az erők — az emberi igyekvések és a politikai szándékok — összefeszülésé- vel volt baj ebben a tévéjátékban, hanem azzal, hogy a néző nemigen tudta, mit is lát: egy valóságos történelmi szereplőket foglalkoztató dokumentumdrámát avagy egy szépírói fikciót. Még azok az előfizetők is eltűnődhettek ezen, akik a valóságos események krónikáit többé-kevésbé ismerik. A főbb események — tehát a tiszti csoportok kiérkezése, találkozásaik sorozata — teljességgel igazaknak mutatkoztak, ám a többi bizony már a képzelet gyümölcsének tetszett. S ilí moccan meg a nézőben a kisördög, amely jószá- gocska ezt súgja: mi lett volna, ha az író — nyilván dramaturgjának, Szántó Erikának biztatására — ezt a félig valós, félig kitalált históriai a tényleges eseményektől még jobban elszakítja, és egy szatírát vagy tragikomédiát kerekít belőle. Tehette voLna. hisz az a kalmárkodás, ahogyan a szépen dekorált hadfiak néhány civil társukkal egyetemben magukat ennek, amannak kitalálták, hát ez tényleg megérdemelte volna a kifigurázást. Simonffy azonban csupán csak halvány jeleit adta a torzításnak, s műve így megmaradt a maga szolid keretei között. Helyenkint persze így is hatásos volt, döbbenetét keltett, de korántsem ajándékozott meg igazi nagy élménnyel. Ami pedig a színészi játékot illeti, hát az is olyan volt, amilyen lehetett. Mindegyik szereplő úgy adta elő a reá osztott katonát vagy a tárgyalásokba belecsöppent civilt, ahogyan az abban a bizonyos sémakönyvben le van írva. Egyéni íz, jólesően nyugtázható többlet nemigen tapadt rá a közreműködők alakításaira. Végezetül még egy megjegyzés. Ebben a tévéjátékban többen és többször oroszul szólaltak meg. Akik magyarokként nyilatkoztak meg így, azokról tudhattuk, hogy csak tanulták e nyelvet. De azok, akik moszkvaiakként társalogtak, hát azok, ugyebár, majd minden hangjukkal hirdették: mi csak betanított, játékosok vagyunk. Lehet, naív a feltételezés, de a kívülálló úgy gondolja, hogy ezt a kínos — olykor kacagtató — malőrt el lehetett volna kerülni, ha azt a néhány hangot valóságosan oroszul beszélő vendégművészekkel szinkronizáltatják. Éppen mi- nálunk ne tudták volna ezt megcselekedni, ahol oly töKé- letes a szinkron?! Akácz László szavazata alapján, a község teljes évi fejlesztési összegei erre fordították, A Zsámbéki Medence Tsz azt ígérte, november 7-re elkészülnek. Bár úgy lenne, de egyelőre semmi látszatja. Hiába segítőkész az elnök, ha nem ér el idáig a keze... — Azt kellett volna látni, hogyan dolgoztunk itt tavaly télen! Vizesek voltak a falak, a fémkeretes ablakokon befújta a havat a szél. fűteni nem tudtunk azzal a néhány rossz olaj kályhával. Ezzel együtt ősztől tavaszig huszonhat. Valóban működő csoportunk volt. amelynek a tagsága elsősorban a község lakóiból került ki — mondja nem kis jogos büszkeséggel a hangjában Mátyás Irén. S hogy mitől Ilyen eleven itt az élet? Érdekes az indoklás. Irén szerint azért mennek jól a dolgok, mert Zsámbé- kon hosszú éveken át nem volt 'semmiféle közművelődés, s emiatt a lakosságban erős Smyérzet támadt. Amikor 6 két esztendeje idekerült, már erős igény mutatkozott a kulturá- lódásra. A 70-es évek végén megváltozott a község szerkezete is. Akadt már munkalehetőség a PEMÜ jóvoltából, s ez a környező kis falvak lakóira is nagy vonzerőt gyakorolt. Ez utóbbi megváltoztatta a lakóhellyel szembeni várakozást is. Emellett bizonyítani akartak, no meg mintát adni a főiskolán tanuló majdani tanítóknak. Lokálpatriotizmus Van itt filmklub, amelynek tagjai nemcsak helyből, hanem a szomszédos községekből is verbuválódtak, s ráadásul — miután Zsámbék a megyehatáron van -i- ezek a szomszédok Fejér meg Komárom megyeiek. Működik tiniklub, ifjúsági és diabetikus klub, vannak nyelvtanfolyamok, karate és szabás-varrás. Új, sikeres kezdeményezés a női kondicionáló torna. A művészeti csoportok: a három tagozatú tánc- és a színjátszó-, valamint a pávakor. Most indítják majd a fazekas szakkört. Me- gyeszerte ismert már a többszáz tagot számláló műemlék- barát kör. — Érezhető a nyári rendezvények hatása is — magyarázza az igazgatónő. Csaknem négy évtizednek kellett ahhoz eltelnie, hogy kialakuljon az egészséges lokálpatriotizmus. A zsámbéki hétvég'k ráébresztették az embereket arra. hogy többet kell foglalkozniuk a lakóhelyükkel. Szégyenkeztek a környék miatt, g most spontán környezetrendezési akciók kezdődtek. Ehhez a lokálpatriotizmushoz tartozik az is, hogy amikor már végképp el kellett hagynunk az építkezés miatt a házat, o pártbizottság fölajánlotta csoportjainknak a nagytermét, akárcsak a PEMÜ és a Vegyesipari Ktsz. Kaptunk szobát a helyi tsz-től és a gyakorlóiskolától, meg a honvédségi klubkönyvtártól is. A renoválás meg a nyári szombati rendezvények hatására kovácsolódtunk össze igazán. s ennek az új közösségnek majd az elkövetkező években érezhetjük az igazi, pozitív hatását. Körmendi Zsuzsa
