Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-16 / 245. szám

/ %Miian 1983. OKTOBER 16., VASÁRNAP POSTABONTÁS VÁRJUK LEVELEIKET, CÍMÜNK* PEST MEGYEI HÍRLAP BUDAPEST, PF: 311 - 1446 Tilosban! Trencsúnyl Zoltán (elvétele Ha nem lenne annyira megdöbbentő, ironizálhat­nánk is a kép láttán: nem lehet elég korán elkezdeni, avagy: a szoktatás is a ne­velés egyfajta módja... Hát ennyire sürgős volt bedobni egy felest? Rágon­dolni sem jó, mi történik, ha egy ittas ember a lép­csőkön megbotlik, egyensú­lyát veszti és a gyerekko­csira esik?! És ez csak egy kérdés az italbolt előtt parkoló gyerekkocsi látvá­nyától felvetődött gondo­lat-, illetve kérdéssorunk­ból. A folytatást olvasóinkra bízzuk. Sötétben Megint az önök segítségét kérem. Ügy látsziik, helyben nem tudjuk elintézni, hogy újra világítsanak a lámpák az utcánkban, pontosabban an­nak a Puskaporos és a Szol­noki út közötti szakaszán. He­tek óta botorkálunk sötétben, s ez nem egyszerűen kelle­metlen, hanem balesetveszé­lyes. Szeptember eleje óta tart ez az állapot annak elle­Válaszol az illetékes Szóban és írásban is Október 9-1 számuk Posta­bontás rovatában Jogos kérés címmel foglalkoztak tíostyalik Károlyné albertirsai lakos pa­naszával, amelyre Sohár Ist­ván válaszolt a 20. sz. Volán képviseletében. E válasz kész­tetett arra, hogy kérjem leve­lem közlését. Nem vagyok híve a felelős­ség áthárításának, de tény, Kostyalik Károlynénak jelez­tem: többszöri megkeresé­sünkre a Volán nem tudott megnyugtató választ adni ed­dig. Sohár István viszont ar­ra hivatkozik válaszában, hogy „sem az iskola, sem a tanács nem kereste meg őket kérésével’’. Mivel a válasz rontja hitelünket választópol­gáraink előtt, ezért az alábbi tényeket sorolom fel: 1980. június 18-án a válla­lat ceglédi részlegénél a köz­ségi pártbizottság titkárával szóban adtuk elő a helyi busz­járatra vonatkozó igényünket. 1981. szeptember 9-én — ugyancsak közösen — levélben kértük a helyi járat indítását. E levélben három lehetséges variációt jelöltünk meg, és térképvázlatot is adtunk. Ta­valy a járás több községének és a 20. sz. Volán-központ képviselőinek részvételével koordinációs értekezletet tar­tottunk a nagyközségben. Ezen megismételtük a helyi járatra vonatkozó igényt. Ezt követően ugyancsak tavaly szeptember­Vállalkozók! A Suda-fJax Lenfonó és Szövőipari Vállalat január 1 -tő J szerződéses vállalkozásba adja központi sporttelepét Olyan egyéni vállalkozók vagy gazdasági munkaközösségek jelentkezését várjuk, akik valamennyi létesítmény működtetését megpályázzák a nyilvános versenytá rgyaláson. A büfé forgalmáról, a kezdő bérleti díjról és egyéb részletekről tájékoztatást ad: Schuszter József sportköri ügyvezető elnök. Telefon: 26-20-217. A pályázatokat november 15-ig kérjük a sportkomplexum címére elküldeni. A versenytárgyalást november 29-én tartjuk. A sportkomplexum részei: három salakos teniszpálya (ebből egy megvilágított), két aszfaltos kézilabdapálya (mindkettő megvilágított), négy öltöző (egyenként 13 személyes), két hideg-meleg vizes fürdő. A sportkomplexum címe: Budakalász, Szentendrei űtT—3., (a HÉV-megállótól 200 méterre). Ugyancsak szerződéses vállalkozásba adjuk a helyszínen működő büféi A Hermes Áíész szerződéses vállalkozásba adja a következő budapesti üzleteit: 110. sz. ruházati bolt, XI., Bartók Béla út 8. 112. sz. ruházati bolt, XIII., Mauthner Sándor u. 135, 115. sz. eszpresszó, XI., Neszmélyi út 18/b. 116. sz. édességbolt, IX., Hómán Kató u. 12—14, 401. sz. Mackó büfé, XI., Bartók Béla út 66. 412. sz. Nana eszpresszó, V., Királyi Pál u. 18. 420. sz. cukrászati termelőüzem, XI., Fehérvári út 38. Az üzletekről részletes felvilágosítást ad ,a Hermes Afész kiskereskedelmi és vendéglátóipar! osztálya. A versenytárgyo'ásra jelentkezni lehet levélben, legalább nyolc nappal a versenytárgyalás előtt az áíész kiskereskedelmi és vendéglátóipari osztályán, címe: Budapest XIII., Béke út 137. 1390. A versenytárgyalás november 23-án, 14 órakor lesz az áfész tanácstermében, címe: Budapest VII., Rottenbiller u. 27. ben á fentiekre hivatkozva megismételtem a község kéré­sét, amelyre Sohár István és Mentényi István aláírásával megkaptam a Volán első írás­beli válaszát, amelyben érte­sítenek arról, hogy igényünket előjegyzésbe vették, s várha­tóan 1983 második felében nyílik lehetőség annak teljesí­tésére. Addig kérik türelmün­ket, megértésünket. (Levél- másolatok mellékelve.) A község vezetése tehát igenis, megtette a lépéseket a helyi járat ügyében és vázolta, hogy forduló kiépítése nélkül végig, szilárd burkolatú úton megoldható ez. Azt is jelez­tük, hogy legalább az iskolá­sok szállítását oldják meg a két szomszéd községből ideér­kező helyközi járattal. Így teljesen érthetetlennek, sőt in­korrektnek tartom a Volán képviselőjének válaszát. Bár bízom abban, hogy az csak feledékenységből eredt és nem szándékosan irányult a helyi vezetés hitelének rontására. A Volán problémáját is megértem, de nem most kell leakasztani a buszt, mivel er­ről az igényről már három éve tudomásuk van. Ha pedig valamit nem tudnak megolda­ni. célszerűbb azt elismerni, mint a* felelősséget másra há­rítani. Bíró Zoltán tanácselnök Albertirsa Minden kommentár nélkül oszt­juk a tanácselnök véleményét. Üc'v gondoljuk, válasza egyértel­mű, nem szükséges hozzáfűzni semmit a félrevezető információ­ról. Közreadtuk, s ezért e’n^zé'ét kérUlk. E^yefen mentségünk le­het: jóhiszeműen tettük. nére, hogy én szeptember 27- én már bejelentettem az áram. szolgáltató kiendeltségén. Ben­ne járunk az októberben, de még mindig nem intézkedtek. Nem nagyon szolgál rá nevé­re az áramszolgáltató. Ener­giatakarékosság — tudom —, de a közvilágításnak azért működnie kellene! Azt is szó­vá tettem néhány esetben, hogy nem gyúlnak ki idejé­ben az utcát megvilágító lám­pák. Semmi eredmény. Más városokban azt tapasztaltam, hogy szürkületkor pontosan bekapcsolják a közvilágítást. Cegléden miért nem tudják megtenni ugyanezt? Ifj. Balog Ferencné Cegléd, Szép u. ★ Olvasónk Jogos észrevételét a DEMASZ ceglédi kirendeltségén Anka György művezetőhöz továb­bítottuk. Nem tudott sem a köz- világítás hibájáról, sem a bejelen­tésről. Ígéretét vettük, hogy utá­nanéz, és nyomban intézkedik. Arra vonatkozóan, hogy miért nem kancsolják be korábban a közvilágítást, azt a tájékoztatást adta, hogy úgynevezett „közvilá­gítási naptár” szerint dolgoznak, s eszerint kalkulál és fizet a ta­nács. Több pénz nem jut jelen­leg a közvilágításra. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem lenne megfelelő a terek, utak, utcák mervilágítása Cegléden. Minden település közvilágításá­nak a „menetrendje” a helyi sa­játosságoknak megfelelően, a he­lyi tapasztalatok, megfigyelések szerint alakul ki. Hogy úlabban esetleg negyedórácskát késnek ta­karékossági okokból, még megért­jük. Mindennemű takarékosságot támogatunk, dicsérünk mindaddig, mítj ésszerű. Azonban aligha eb­ből* a meggondolásból hagytak közvilágítás nélkül hetekig egy hosszabb utcaszakaszt. Bizonyára vezetnek valamilyen nyilvántar­tást a lakossági hibabejelentésekről a DfiMASZ ceglédi kirendeltsé­gén is. De ki ellenőrzi, hogv ki­javították-e és mikor? Ügy tűnik, senki. E^enkező ecetben nem Bu­dapestről, szerkesztőségünkből kellett volna telefonálni azé^t, hogy i^mét világítsanak, a lámpák az említett útszakaszon. Három első díj Dunakeszin 1973 óta rendez­nek kertbarát-kiállítást. Az el­múlt három évben az első dí­jat minden alkalommal Ma­jor János nyerte el. Volt al­kalmam beszélgetni vele hasznos hobbijáról. Elmond­ta, hogy örömmel vesz részt minden kiállításon. Az Idén például 64 féle (!) terményt mutatott be. Valamennyit természetesen a saját kert­jében maga termesztette. Kert­je 1978-ban elnyerte a Mintá­kért címet. Szép és egészséges elfoglaltságnak tartja a saját hobbiját. Ezért is ajánlja min­den nyugdíjas társának: ha csak teheti, legyen kertje, bi­zonyos, hogy örömét leli ab­ban. Major János gondos gazda. Ez látszik a növényein, de nem rest rendszeres napló­vezetésre sem. Pontosan jegy­zi, mikor, mit permetezett. Szí­vesen tanul 73 évesen is! Min­den hétfőn ott van a kertba­rátklub összejövetelén, télen pedig az előadásokon. Nem szé­gyell ismerkedni az új fajták­kal és a termesztési technoló­giákkal. Solymosi László Dunakeszi Sződligeti mozaik Nagy sikere ’’ált az Idén is a sződligeti művelődési ház nyári szabadtéri programjá­nak. A Duna-parti szabadtéri színpadon egymást követték a színvonalas rendezvények. Többek között vetélkedők, discó- és beatkoncertek, egyéb kulturális rendezvények sze­repeltek műsoron. A kertmozi­ban a jó filmek, s nem utolsó­sorban a szép környezet is megtette a hatását; szinte va­lamennyi előadáshoz kitehették a „telt ház” táblát. ★ Népes mezőny állt a rajthoz a sződligeti tömegsport-bi­zottság rendezvényén. A tollas­labda versenyen B ági And­rás, Hanák Ferenc, Millin Tamás volt a helyezési sor­rend. A legjobb kerékpáros­nak Simon János bizonyult. A sakkozásban Gödér Zoltán és Szabó István szerepelt ered­ményesen. Légpuskalövészet­ben Bányavári Pál és Dinka Gyula, a légpiszíolyosok ver­senyében Bakos Csaba és Zima János célzott a legponto­sabban. A sportnapot női, va­lamint férfi öregfiúk labda­rúgó mérkőzés zárta. ★ Kedves hagyomány évek óta; hogy az úfj tanév kezdetén ün­nepélyesen köszöntik azokat, akik 50, 60 és 70 évvel ezelőtt kaptáik kézhez redagógus dip­lomájukat és kezdték el az egyik legszebb emberi hiva­tást, a tanítás gyakorlását. Az idén a sződligetiek közül Sos- lcó Gyula gyémánt-. Szálkái Dezső aranydiplomát kapott. Szívből köszöntjük őket ebből a kivételes alkalomból... Szabó László Sződliget Szigorú nevelés £n vagyok a Skála Kópé . • • Figyelem a reklámot. Aranyos figura. Most mégis haragszom rá egy kicsit. Becsapott. Azt mondta, hogy a szíve az enyém — a vásárlóé. Lehet, hogy a többi Skála áruházban így van, de az érdinél nem ezt ta­pasztaltam. 18 óra 45 perc. Sietek. Kenye­ret és tejet akarok venni. Van. Illetve Tenne, ha beengedné­nek. Nem engednek. Azt mondják, 19 órától zárva. De még csak 18.45 van. Nem baj. Ezt is mondják. Meg azt is, hogy rossz az órám. Egyeztet­jük óráinkat. Az ajlónállóét. a pénztárosét. Az ABC-részleg vezetődének óráiát is megné­zik. 18.43. A másikon 18.48. Ad- dig-addig vitatkozunk, amíg bemegyek. A kocsiba teszem a kenyeret és a tejet. A nevelő célzatú kísérőszöveget nem te­szem az ablakba ... A környéken három üzlet van. Az egyik a másik mel­lett, a harmadik két percre et­től a kettőtől. Nemrég együtt döntöttek. Köztük a Skála is. Eldöntötték, hogy hétfőn egy­szerre zárnak. Egyszerre és korán, fgv sok ezren Buda­pestről kénytelenek cipekedni ezen a nanrn. Hónapok óta így van ez. Aki nem ér a városba este hatig, az ne csodálkozzon a zárt ajtókon A vásárló tehát V!)gy megszokik, vagy megszö- k'k. Nem szigorú egy kissé ez a nevelési elv? Anbrus Sándor Ha késik a nyugdíj..; Megnyugtató fordulat Cegléd, Károlyi Mihály lakótelep, a vasútállomás szomszédságában. Itt, az egyik Kozma Sándor utcai pa- nellház harmadik emeletén kis másfél szobás lakásban él Simon István nyugdíjas, feleségével. Otthonuk nem hivalkodó. Egyszerű, barátságos, mint lakói. Sok zöld növény és egy gazdag tengerikagyló-gyűjtemény díszíti a lakást. Simonná leli bennük örömét, szabad idejében virágokat, állatokat formázó dísztárgyakká rakja, ra­gasztja össze, vagy hagyja természetes szépségükben dí­szelegni a különösnél különösebb formájú, színű és ere­zetű kagylókat. „Kincseit” részben Olaszországban élő húgától kapta, részben maga gyűjtögette a tengerpar­ton, amikor kint járt látogatóban. Éppen az augusztusi rokonlátogatás következménye lett az az' ügy, amely egy nagyon keserű hangú levél megírására késztette Simon Istvánt. Segítségünket kérte egyhavi visszatartott nyugdíja mielőbbi folyósításához. Jól tudom, az anyagi gond szorongóvá, érzékennyé teszi az embereket. Az időseket talán még inkább. De indula­ta messzemenő következtetésekre ragadtatta, amelyek­kel viszont nem tudtam egyetérteni. Beszélgettünk és ér­veimet elfogadta. Postára adtam Gondoljuk csak el, mekkora probléma a szerény nyugdíjból élő emberpár számára, ha ez a jövedelem, létük alapja — akárcsak átmenetileg is — elmarad. — írásban jelentettem be a nyugdíjfolyósító igazgatóság­nak, hogy külföldre megyek egy hónapra. Kértem, augusz­tusi nyugdíjamat a szeptem­berivel együtt küldjék el. Itt van, tessék, július 28-án ad­tam postára — mutatja az ajánlott levél feladó szelvé­nyét. — Erre mi történt? A szeptemberi nyugdíjamat megkaptam, de az augusztusit nem. Amikor hazajöttünk, már várt egy nyomtatvány, ame­lyen a külföldi utazással kap­csolatos kérdésekre kellett vá­laszolnom. Útlevelem száma, mettől meddig tartózkodtam kint, és így tovább. Ezt is ajánlott levélben küldtem vissza. Aztán újabb levelet kaptam, hogy igazoljam, ho­gyan és miért voltam külföl­dön ... — hangja elfullad, alig bírja folytatni: — Kivel és mi­vel bizonyítsam az útlevele­men felül? Nem gazdag roko­nokat mentem meglátogatni, pénzt is váltottunk ki, mert nem élhettünk a nyakukon. Légszomj gyötri, kínlódva szabadkozik. Hetvenedik évé­ben jár, de a korától még le­hetne jobb egészségben. Csak bizony az egykori munkájával, meg az azon felül vállalt tár­sadalmi megbízatásaival járó életyitele alaposan próbára tette a szervezetét, ötvenhat évesen, még 1970-ben leszáza­lékolták. Érthető, hogy neki — aki gyakran éjszaka is ugrott mások érdekében, ha a köte­lessége szólította — nehéz megérteni, hogy minapság ilyen kényelmesen, és úgy tű­nik, lélektelenül intézik embe­rek létfontosságú ügyeit. — Ezzel a második levéllel elmentem a nyugdíjfolyósító itteni fiókjához. Megnyugtató vagy érdemleges választ ott sem kaptam. Azt mondták, hogy a nyugdíjamat Budapest­ről folyósítják, oda forduljak. Ennyi bürokráciával jár, hogy megkapjam, ami megillet? És addig miből éljünk? Gondolt erre valaki ? Nyomtatvány jött — Mindehhez ráadásul az én nyugdíjazásom is éppen most van folyamatban. Jó, ha decemberben kapok pénzt — szól közbe a vékony alkatú, sápadt arcú asszony, a felesé­ge. — A kiadásunk meg sok. Csupán a lakás bére és a kü­lönböző szolgáltatások — me­leg víz, gáz, villany — 1000— 1200 forintra rúgnak havonta. Jól meggondoltuk mi ezt az utazást is. Édesanyám után maradt egy csekélyke öröksé­gem. A húgom lemondott a részéről, mivel én áooltam anvánkat. Ügy gondoltam, m^giscsa’'- fusson neki is vala­mi, az összeget az utazásra szántam. Hogv láthassuk egy­mást még egyszer. Még tovább beszélgettünk Simon István életútjáról. de szava újra meg újra az elma­radt nyugdíjra terelődött. Nem érti az egészet. Mi-sem. Pedig már résztájékoztatást kaptunk. Annál inkább nem! A levél érkezése napján érdeklőd­tünk. A Társadalombiztosítási Igazgatóság 497-950 számú te­lefonján Rózsahegyin étöl azt a felvilágosítást kaptuk, hogy Simon Istvánnak jelentkeznie kellett volna, hogy megérke­zett. Ezután kapott volna egy nyomtatványt, amelyben nyi­latkozik, hogy meddig volt külföldön ... stb. Ezután két héten belül megkapta volna a nyugdíját. Kérdésemre, hogy honnan tudja a nyugdíjas az elintézésnek ezt a módját, azt a választ kaptam: általában tudják. (Nyugdíjas édesanyá­mat megkérdeztem otthon, persze, nem tudta.) Néhány hél mialt Ezek után már nem volt meglepő, amikor olvasónk el­beszéléséből kiderült, jelent­kezés nélkül is megkapta a nyomtatványt, sőt, azon felül még egy levelet is. Csak éppen a nyugdíiát nem. Néhány he­tes külföldi tartózkodás miatt... Az ajánlott levélben szep­tember közepén visszaküldött, kitöltött nyomlat vány nem elégséges igazolás arra, hogy már itthon van? Ha kérdéses lehet, hogy valóban csupán néhány hétig tartózkodott kül­földön. miért postázták szep­temberi nvuadíját? Mert így igaz. azt megkapta. De kétsé­ges, hogy abból két-három hó­napig megélhetnek. Lapzárta e!6tt sikerült ismét szót váltanunk a SZOT Tár­sadalombiztosítási Igazgatóságának ügyintézőjével. Elmondtat idejében megkapták levélírónktól az értesítést, hogy külföldre készül, mégis kiküldték augusztusi nyugdíiát, amelv azonban visszaérkezett. Ezt követte a többszöri — felesleges — megke­resés, a hercehurca. A nyugdijat október 5-én ismí| folyósí­tották, rövidesen bizonyára megkapja a panaszos... ' Az események ilyen fordulata megnyugtató. Mi — mon család — mégis várjuk az illetékesek válaszát: történhetett meg mindez; s a Si­hogyan Kádár Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom