Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

Alapozás batonágyúval A tereprendezés ntán már az építés is megkezdődött a gödöllői Kossuth Lajos utcai lakótelep második ütemében, ahol kétszáz- negyven házgyári lakást készítenek majd. Képünkön: a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat szakemberei betonágyú se­gítségével alapoznak. Hancsovszki János felvétele Anyakönyvi hírek Született: Szabó Sándor és Bjalon Judit Borbála: Zoltán Nándor; Marticzik József László és Szolárd Erika: Noé­mi; Vádák Tibor és Lakatos Mária: Zsolt; Papp László és Galga völgyi Margit: Gergő; Koza József és Fóris Katalin Irén: Mihály József; Horváth László és Antal Tünde: Barba­ra; Bőgi János és Berveczki Katalin: Anita; Radics Sán­dor és Csollák Rita-: Beáta; Krizsanyik Pál és Lányi Ve­ronika: Zoltán; Fehér Sándor és Tóth Erzsébet: Zoltán nevű gyermeke. Névadót tartott: Gaskó György István és Juhász Klá­ra: Olivér György és Hajnalka Renáta; Baráth Béla és Ho­moki Zsuzsanna: Gabriella; Magyaróvári Pál és Molnár Katalin: Balázs nevű gyerme­kének. Házasságot kötött: Maurer Tibor Tamás és Demetrovics Katalin; Szász Gábor Ferenc és Lugosi Katalin; Makula Pál és Sztojka Veronika. Elhunyt: Vermes Pál, Gödöl­lő, ősz utca 4; Orth Márton­ná Babota Irén, Gödöllő, Ka­zinczy utca 39; Vámos Lajos, Gödöllő, Fenyvesi nagyút 34; Laukó István, Gödöllő, Szil­hát utca 31; Nagy János, Gö­döllő, Valentin János utca 4. A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA X. ÉVFOLYAM, 244. SZÁM 1983. OKTOBER 15., SZOMBAT Szeptember 15-e óta Papp István Gödöllő megbízott ta­nácselnöke. Ez a néhány hét még az alapos ismerkedésre sem volt elegendő, az ügyek azonban nem várnak, intéz­kedni, tárgyalni, előkészíteni, dönteni kell. A megbízott ta­nácselnök nem sokkal hivatal­ba lépése után a városi párt­végrehajtóbizottság előtt tett jelentést a folyó tervidőszak időarányos városfejlesztési eredményeiről és a további fel­adatokról. Ebből az alkalomból kértük meg arra, hogy tekint­sük át az idei fejleményeket. De mielőtt rátérnénk a beru­házásokra, építkezésekre, arra kértük Papp Istvánt, mondja el, mik az első benyomásai, milyennek látja Gödöllőt, hi­szen nem idevalósi. A kerítésen kívül — Tényleg csak a benyo­másaimról szólhatok, noha e rövid idő alatt sok intézmény­ben, űzésiben, és a város jó­kora területein jártam, de ösz- szahasonlítási alapom nincs. A legfeltűnőbb a sok zöldterület, ez számomra szokatlan. A vá­ros utcáit, tereit járva nagyon szép részekkel, negyedekkel találkozhatunk, mint a Strom­feld lakótelep, az Agrártudo­mányi Egyetem és környéke, de elhanyagolt, rendezetlen te­rületek is szép számmal akad­nak. Gödöllőnek szebbnek ké­ne lenni. A város szépítése el­sősorban nem pénzkérdés, több szeretőt, nagyobb lokálpatrio­tizmus szükséges hozzá. — Szembetűnő az az össze­fogás, ami a gázprogram meg­valósításában megnyilvánul. Ha ugyanilyen erővel és akarattal tevékenykednének a város szé­Cisszmy az építkezésen Minden helyen megfordult A Pest megyei Állami Épí­tőipari Vállalat egyik beruhá­zásán kerestem Bakonyi Ta- másné építésvezető-hélyettest. Nem volt nehéz építkezésen kutatni utána, hiszen abból sok van városunkban. Annál fáradságosabb volt meglelni, hiszen bármelyiken megfor­dulhat naponta! Ütbaigazítóim tanácstalan­sága is ezt bizonyította: — Az előbb még itt volt, a Kossuth Lajos utcai munká­ról jött, ám már tovább is ment. A mi főnökhelyettesünk olyan, mint egy szemfény­vesztő! Az egyik pillanatban itt van, a következőben már csak hűlt helyét találjuk — mondták. Sokadik kísérletem ered­ményeképp a tanácsház épít­kezésén sikerült találkoznunk. Először természetesen arról váltottunk szót, amit sze­münkkel láttunk. Itt ugyan nem sokan dolgoznak, jegyez­tük meg, sőt ha jól körülte­kintünk senki sem. Most ké­szülnek az újabb tervek, ame­lyek alapján bővül majd az epület. Amíg újabb munkahelyre igyekeztünk, életéről kérdez­tem Bakonyi Tamásnét. — Hogyan került ebbe a férfias szakmába? — Másképp indultam. Szü­lővárosomban, Kecskeméten kertészeti technikumot végez­tem. Ám egyetlen napig sem dolgoztam képesítésem sze­rint, csak addig voltam ker­tész, amíg tanultam. Apám örökébe léptem, ő építész­ként ténykedett. És ide jutot­tam. — Végigjártam az ipar lép­csőit, s közben képeztem magam. Anyagelszámoltató­ként kezdtem, majd számlá­zó, felmérő, kalkulátor, mű­szaki előkészítő és szerződés- kötő munkakörökben tény­kedtem. — A tizennyolc év alatt az ország valamennyi részén megfordultam. Győrben elvé­geztem az építőipari techni­kumot, hat éve kerültem a Pest megyei Állami Építőipa­ri Vállalathoz. Első önálló fel­adatom a Kossuth utcai ház­gyári elemekből emelt lakóte­lephez fűződik. — Szeretem az ilyen mun­kát, ugyanis sok új, korsze­rű építőanyaggal találkozom. Közben megismerem Gödöl­lőt is. Kevés olyan beruházá­sunk van ebben a városban, amelynek kivitelezésében ne vettem volna részt. Az eddig felsoroltak mellett most a rendőrség székházának, a Kör utcai lakótelepnek és a Gyógyáru raktártelepének az építkezése vár naponta rám is. — Számos gond, nehézség kíséri dolgunkat, de főnö­kömmel, Nagy Ivánnal úgy vélem, mégis örömet ad tevé­kenységünk. Persze Bakonyi Tamásné nemcsak mások lakását épí­ti, a saját otthonára is sok figyelmet szentel. Valaha a szobrászat és a festészet von­zotta, ma már a zenehallga­tásra áldoz szívesebben az idejéből. Amit — véli —, si­kerül úgy beosztania, hogy mindenre jut belőle. Nyugod­tan, zaklatottság nélkül indul reggelente dolgozni. Csiba József ... ■. Trrrníw 1 Hifiit'HÉ p mm* Egy a sok építkezés közül: a Dózsa György úti ’ A szerző felvétele pításén, sokkal kellemesebb, kényelmesebb lehetne lakó­környezetünk. Ügy vélem, az intézmények is többet törőd­hetnének a portájukkal. Pél­dának említem az Erkel-isko- lát, hogy néz 'ki a kerítésen kívüli területe. Efiképzelhetet- len, hogy a gyerekek bevoná­sával rendbe tegyék, majd óv­ják is a rendet? Szerintem nem elképzelhetetlen. — S ugyanúgy a többi in­tézmény is gazdája lehetne a kerítésén kívüli öt-tíz méteres sávnak. Rövidesen megünne­pelhetjük Gödöllő várossá nyilvánításának huszadik év­fordulóját. Ez nagyon jó alka­lom arra, hogy mindenütt rendezetté tegyük a közterüle­teket, közintézmények és ma­gánházak előtt egyaránt. Tu­dom, vannak erre törekvések, ezeket kell felerősíteni és va­lóra váltani. — Ha már szóba kerültek a zöldterületek; a parkok lige­tek a-, gödöllőiek egyik fájó pontja. Ügy érzékelik, ezeket a szükségesnél nagyobb mér. tékbén veszik igénybe építke­zésre, a városközpontban ho­vatovább nem marad zöld. So­kan attól félnek, hogy az Al­só-park sorsa megpecsételő­dött, újabb és újabb négyzet- métereket hasítanak ki belőle. Első az iskola — Az Alsó-parkot nem ad­juk fel. Elkészültek a tervek, pályázatot is beadtunk elkép­zeléseink valóra váltására. Ide már hem kerülhet sem lakó­ház, sem közintézmény, itt szórakoztatóparkot hozunk létre, ahol minden korosztály megtalálhatja a neki legjob­ban megfelelő kikapcsolódási lehetőségeket. Sétára, pihenés­re, játékra alkalmassá tesszük ezt az ideális helyet. — Térjünk át a fejlesztési tervekre. Milyen az összkép? — Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, Gödöllőnek eb­ben a tervciMusban sem ki­sebbek a lehetőségei, mint ko­rábban, pénzügyi keretei nem csökkentek. Ami a realizálást illeti, nem lehetünk nyugod­tak. Kezdjük szokás szerint a lakással. Az öt évre tervezett mennyiség döntő hányada még hátravan. Csúszás mutatkozik a tanuszoda, a Karikás iskola hat termének, valamint a ki­segítő iskola építkezésén. Az idő sürget, mindent el kell kö­vetnünk, hogy a két iskolában folyó munkálatok jövőre befe­jeződhessenek. Ugyanilyen fontos feladat a tanácsháza is. Elkészülte előfeltétele egyéb elképzeléseink megvalósításá­nak. — Az iskolákhoz szorosan kapcsolódik a báziskonyha. — A báziskonyha sok más­hoz is kapcsolódik. Ügy vélem, most a lakásokon kívül a ta­nácsháza, a két iskola a leg­fontosabb. A többit alaposan végig kell gondolni. Tudjuk, hogy mit szeretnénk, de azt is, mindenre nem lesz fedezetünk. Eldöntendő, hogy saját eszkö­zeinket mire fordítjuk. Szük­ségünk van a báziskonyhára, de a helytörténeti gyűjtemény rekonstrukciója sem odázható el sokáig. Készülnek az új gimnázium tervei is. Elképze­léseinket a demokratikus fó­rumokon kell megméretnünk, s azután dönteni, mert ez eset­ben lehet reményünk arra, hogy az összefogás révén tá­gulnak lehetőségeink. Kedvező pozíció — A járókelők szerint a Dó­zsa György úti építkezés elég lassan halad. — Ez csak a látszat. Megíté­lésünk szerint a kivitelező a tervek szerint halad a munká­val. betartja a szerződési ha­táridőket. Sőt, négyhetes elő- retarfásuk van. — Milyen szakaszba jutott a buszpályaudvar építésének előkészülete? — A Városgazdálkodási Vál­lalat kiköltöztetése megkezdő­dött. A kivitelező kiválasztásá­ra rövidesen meghirdetjük a versenytárgyalást. — Tudomásom szerint Gö­döllő crossbar körzetszáma már megvan, de a konténeres központ még sehol... — Pillanatnyilag úgy érez­zük, kedvező pozícióban va­gyunk, a közeljövőben meg­kapjuk a kétezer állomásos konténeres telefonközpontot, s jövőre megkezdik a posta épí­tését, a tervek készülnek, a ki­vitelező is megvan. — Befejezésül arra kérem, mondjon néhány szót önma­gáról, hiszen a gödöllőiek nem ismerik. — Közgazdász végzettségem van, eredeti szakmám gépla­katos. Kelebián születtem, 1968-ban kerültem kapcsolat­ba Pest megyével, legutóbb a Beruházási Vállalat igazgató­jaként tevékenykedtem. Har. minchét éves vagyok, két kis­lány apja. Kör Pál Érkezik a féli dpi Folyamatosan érkeznek téli lábbelik városi boltjaink ba. A Gödöllő és Vidék Áfész áruháza mintegy hé1 millió forintért rendelt cipt és csizmát. Helye van az ári nak, hiszen a nyár végi vás; ron majdnem félmillió forir értékű cipő fogyott, s úgj szólván teljesen kiürült a cí pőosztály raktára. Mozi Kaszkadőrök. Színes, szink­ronizált, amerikai kalandfilm. Csak 4 órakor. Az utolsó metró. Színes, szinkronizált, francia film. Csak 14 éven felülieknek, 6 és 8 órakor. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Ifjúsági rendezvény. Külön­kiadás I. Ifjúsági Magazin- műsor. Mi újság a popvilág­ban? Popkaszinó, különki­adásban — diszkó. Lemezbör­ze, 18 órakor. Kortárs filmklub. Vilget Sjöman Élveboncolás. Svéd film, készült 1981-ben. Csak 16 éven felülieknek, 19 órakor. Na És klub. Poptarisznya. Mi újság a popvilágban? 18 óra­kor. Boda Gábor szobrászmű­vész életműkiállítása, Tésa, Tésa, Tésa 182 lakos, fotókiál­ló—20 lítás, megtekinthető óráig. Veresegyház, művelődési központ: Ej. Tessy diszkó, 20 órától. A hét vége sportja Szombat: GSC—PEMÜ Solymár női kézilabda-mérkő­zés 14 órakor, előtte 13 óra­kor az ifjúságiak játszanak, a GSC-pályán. Vasárnap: GSC II—Duna- haraszti sakkmérkőzés a mű­velődési házban, délelőtt 9 órakor. m Sz0flL3ATÍ JEGYZET 71 —. ir.~ - =-­.............. Sza kma Távolabbi vidéken jár­tam a napokban. Régen látott ismerőssel találkoz­tam. Szegről-végről talán rokonok is vagyunk, efelől azonban nyomozni kellene, ám nem ez a lényeg, sok­kal érdekesebb az ő éle­tének, munkájának, hob­bijának története. S egy­úttal a boldogsága is, azé az örömé, amelyet fogla­latosságai okozhatnak. Akiről szó van, most öt­venöt éves, két felnőtt gyereke van, alapjában te­hát gondtalan lehetne. Több mint harminc éve egy délvidéki állami gaz­daságban dolgozik, most éppen gépkocsivezető, ott­hon azonban egy kisebb asztalosműhelyt rendezett be magának. Nem fecsérli enrgiáját, nagyrészt dísz­tányérokat esztergál, farag, díszít. Nem tanulta mes­ternél, művésznél a fogá­sokat, a maga erejét, ügyességét próbálgatta so­káig. Van persze még egy kedvenc gyártmánya, a konyhabútor. Fenyőfa, dió­fa legyen elég, ízléses asz­talt, széket készít belőle. Nem annyit, hogy éjjelét, nappalát lekösse,. csak amennyi kedvtelésre elég. Mert, hogy ráadásul ott vannak a kis díszmadarak is! Igen, kérdezheti vala­ki: hogyan szereti meg va­laki a gépek, a gépkocsik és a faragókések alatt ala­kuló fa mellett a légi szár­nyasokat? Ez valóban vé­letlen. Egyszer, néhány éve, valahová esküvőre mentek a dunántúli városban, zi- mankós, hideg tél volt. Felesége a járdán, a fal tövében egy kis didergő színes szárnyast vett ész­re. Megmentették, hazavit­ték a kis hímet, de hát, hogy párja legyen, vettek egy másikat. Az ugyan el­pusztult, s jött a pótlás, egy, kettő, öt. Kicsiny ka- lickákban, külön helyiség­ben ma már vagy ötven pár madaruk van, csak úgy hobbiból. Könyvekből, kiállításokon, folyóiratok­ból feleségével kitanulták, miképpen kell a madarak­kal bánni. Hobbi? Hovatovább ké­telkedni kell benne, hogy az ilyen emberek elfoglaltság keresése csak hobbi. Hi­szen a parasztember gye­reke sem úgy jött a vi­lágra, hogy már mindent tudott. Legföljebb nem professzori módon ismeri az ilyen a fafaragás, a madár szaporítás és neve­lés elméletét, de nem is mazsola benne. Az először szerzett, talán éppen a vé­letlen élmény, örömén ki­alakult érdeklődés min­dennél erősebb kapaszko­dót jelent az embernek a világ dolgaihoz, folyama­taihoz való kapcsolódás­ban. Annál jobb arról halla­ni, hogy valaki a hobbin túl a szakma választásá­ban, megszerzésében se­gít másoknak. A minap egy ilyen régi ismerőssel is összefutottam, de már itt Gödöllőn. Olyannal, aki a gyakorlat oldaláról is igen jól értette, érti a ker­tészeti gépek működé­sét, gazdaságosságát. Most ő újságolta örömmel, hogy nyugdíjason arra kérték: vállalja leendő mezőgaz­dasági gépész szakmunká­sok gyakorlati oktatásának vezetését. Az első foglal­kozásokon már túl vannak, s örömére szolgál, hogy — a régi munkahelyén tar­tott előadásait — a gyere­kek többsége érdeklődéssel hallgatja, s, hogy a köz­vetlen szerelési gyakor­laton is mind több élményt igyekeznek szerezni a fia­talok. A legfontosabb aminek örülök, mondta is­merősöm, hogy legalább egy szakma lesz a kezük­ben. Hobbi, hobbik, szakmák? Ki tudja, hogy a haladá­sunkért, a maguk boldog­ságáért tennialcarók mikor lépik át ezek határát? Fehér István ISSN 01'33—1957 (Gödöllőt Hírlapi Sorolni - a közéráéfc szerint Beszélgetés a vámosi tanács megbízott elnökével

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom