Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
Jegyzet Képek 'Ű'rdekes. Megfigyeltem, hogy mindig más, más színben, hangulatban tűnik elénk a Széchenyi utca délelőtti és délutáni forgataga, amikor majdnem annyi az ember, mint a pesti körúton. No persze, az arányokhoz viszonyítva. Más hangulatot kölcsönöz az öreg házak homlokzatáról visszatükröződő eső utáni napragyogás, mást a nyári hőség fényostroma, s mást most is, a kora délutáni őszi fény. Az utca képét még tarkábbá teszik az áruház előtt eladásra kínált bőséges választékú, sokszínű gyümölcskupacok, a piros paradicsomhalmazok, a nagy szemű, ízes szőlőfürtök, savanykás ízű piros almák és édes körték. A látvány egybe olvad az utca képével, ami átalakulóban van. A sarki mély, munkagödör előtt kompresszorok motorjai dohognak, új ház alapja készül, odalent emberek teszik a dolgukat. Ezután csak sarkon kell fordulni, s máris más a kép, a barokk főtér csendje, harmóniája áraszt másféle szint és nyugalmat. Jó kint járni az utcán, már a nap ereje sem izzaszt, s lám a tanácsháza előtti tér díszkútja, puttói társaságában, a kispadon maga alá húzott lábakkal ezt élvezi a fiatal lány, miközben könyvet olvas. At a fényben szikrázó téren, a Tabán öreg házai közé, le a lépcsőkön a Dunához. Mind, mind más hangulat, más színe a városnak, más látószögből figyelik utunkat a barokk tornyok, kerek, nagy óraszemeikkel. A Halászkert teraszán mindössze két vendég ül, a pincér fehér kabátjáról visszaverődik a fény. A parti sétány padjain nénikék társalognak, s közben ujjaik is fürgén mozognak, köztük a horgolótűvel. Békés, szép, öregkor — gondolom. A gesztenyefasor alatt már száraz avarként zörög a lehullott levelek halmaza, mikor a kis teherkocsira rakják, hogy tiszta legyen a környezet. A fentről lefelé húzó vontatón és uszályain hátul osztrák lobogót lenget a szél, mögötte a kedvelt kép, a Dunakanyar fölé magasodó hegyek csúcsos, hullámos vonalai, előtte pedig az ellenkezője. Su- rány, Horány távol kéklő nyárfasorai alföldi tájat idéznek a szigeti síkságon. Fény, nagyon sok fény. Délután még nem arany, hanem széles ezüsthíd a folyón. Felberreg a komphajó motorja, gyorsan sikló motorcsónak közeledik. Mindenfelé mutatja magát az ősz. Mintha tisztább lenne a levegő, s messzebb hallatszana a kiáltás. Elraktározzuk a kempingsátrat, amely egy hónappal ezelőtt még a túlparton színezte narancssárgán a sással, fűvel benőtt térséget, s ősi ereklyénk, nomád szertartásaink relikviája a bogrács is pihenhet vagy fél évet. A pokolszigeti dús lom- bozatú fáinak zöld színei között viszont még hiába keresem a halványabb, fakóbb, meg a mindig marasztaló látványként kibukkanó élénk sárga foltokat, az nincs még sehol, nem úgy, mint más esz- iendőben. Mire való ez az őszi leltár — kérdezheti aki eddig végigolvasta a szöveget. Talán arra, hogy nem fért meg bennem — válaszolhatom bizonytalanul, s hozzá tehetem mentségül. Meg azért, hogy nekem ez jelenti a nyugalmat, a békét, azt az emberi figyelmeztetést, hogy a napok rohanó egymásutániságában ezt is észre kell vennünk, megbecsülnünk, mert érték. Örömök forrása. Oa pár szóval is, no meg civil módra, azok előtt is illik tisztelegnünk, aki- {két a héten ünnepeltünk, í akik szűkebb, tágabb ha- \zánkra, e napfényes ősz nyugalmára vigyáznak. Kovács T. István A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXVII. ÉVFOLYAM, 232. SZÁM 1983. OKTÓBER 1., SZOMBAT Őszintén a távbeszélő-hálózatról Mi várható az ezred fordulóig ? Kulcsár István, aki eddig New Yorkban működött mint a Magyar Rádió tudósítója, egyik hetilapunkban írt a tengerentúli telefonigénylés lehetőségéről. Ha reggel valaki — aznap estére — kérd a vonal bevezetését, neun lepődnek meg, csak egyet kérdeznek: Milyen színű legyen a készülék? Hazai viszonylatban emlékszünk 1948 tavaszára, amikor a KPM úgy toborozta az új telefonelőfizetőket, hogy díjtalanul vállalta a vezeték megépítését a megrendelő otthonába ... Türelmetlenek Manapság hazánkban más a helyzet. Sok a türelmetlen igénylő és hónapok, esetleg esztendők kellenek Észak-Pest megyében is a megrendelt távbeszélő-készülék vonalának a kiépítéséhez, egy-egy új állomás • átadásához. Molnár Sándor, az Észak-Pest megyei Távközlési Üzem vezetője őszintén beszélt a legutóbbi városi tanácsülésen arról, hogy mennyiség tekintetében a lehetőségek és az Igények összhangjának a megteremtése sajnos nálunk még évtizedeket vesz igénybe. A szakminisztérium ismeri a helyzetet.. Az országos távbeszélőhálózat, s az ezzel 'kapcsolatos szolgáltatás fejlesztésére 15 éves — hosszú távú — terv készült. Ez a VII., a VIII. és a IX. ötéves tervidőszakot fogja át. Végső célkitűzés: az országos hálózat teljes automatizálása az ezredfordulóra. Vácott az automatizálásra 1961-ben került sor, 2000 kapacitású crossbar-központ üzembe helyezésével. Ez a központ hat év alatt megtelt, s 1980- ban további 2000 állomáskapacitással bővítették. Jelenleg 1495 főállomás, 1234 ikerállomás tartozik a váci, Marx téri távbeszélő-központhoz. Ha hozzászámítjuk az alközponthoz csatlakozó mellékállomást, ez azt jelenti, hogy napjainkban 5659 beszélőhely áll rendelkezésre. A távbeszélő-ellátottság mérése beszélőhely-sűrűséggel történük. Beszélőhelyek: a közületi, a lakás, a nyilvános állomások és az alközponti állomások. Mindezeket figyelembe véve Vácott a mai beszélőhelysűrűség megfelel 16,1-es mutatószámmal az 1990-re tervezett országos 16-os átlagnak, s másfélszerese a fenti időpontban várható vidéki átlagnak. A következő évek fő feladata a váci járás területén levő kézi kezelésű központok átcserélése automata központra. Ez a manuális szolgáltatás automatizálását jelenti annak érdekében, hogy járásunkban — s az egész országban — valamennyi állomás részére megbízható éjjeli-nappali szolgáltatás legyen biztosítva. Alsóváros és Deákvár Előreláthatólag a következő években nem lesz lehetőség a lakossági. Igények kielégítésére. A nyilvános állomások számának a növelését, a közületi megrendelések teljesítését rangsorolják kedvezőbben az egyéni igényekkel szemben. Telefonnal nem rendelkező területeken új állomásokat akkor lehet felszerelni, ha kábelvonalak épülnek, amelyek biztosítják a központhoz történő csatlakozást. Az alsóvárosi új lakótelep telefonhálózata a C Októberi előzetes Művelődési intézményeink októberi programja sok változatosságot ígér. Nagy érdeklődés előzi meg a Rock Színház harmadikai vendégjátékát. Lázadók címmel felújítják a sikeres dalokat, s Farkasok címmel rockfantáziát mutatnak be. A Szentpétery-bérlet első előadásaként fővárosi színészek mutatják be a Stílusgyakorlatok című cabarettet. Sor kerül a Pódiumbérlet első bemutatójára is: Eszmélés címmel láthatjuk Kovács Titusz és ifj. Nádas László estjét. A Váci Nézőtér bemutatója a Darázskirály lesz: ez egy monodráma Kondor Béla emlékére. Pécsi Ildikó ismét Vácra látogat, 27-én tapsolhatunk Bizalom című, önálló estjének. A kiállítások sorát Korniss Péter fotóművész (a Vác című kötet egyik szerzője) kiállítása kezdi. Legszebb felvételeit hozza városunkba. Le- hotka László festőművész Lebegés című kiállítását testvére, Lehotka Gábor orgonaművész nyitja meg. Október 7-én, 8-án ég 9-én kerül sor a művelődési központ nagytermében az Interdia Show ’83 című, nemzetközi színesdia pályázat bemutatóra. A Dunakanyar Fotóklub felhívására 10 ország 38 klubja küldte el kollekcióját. A főtéri bemutatóteremben továbbra is megtekinthető lesz az iparművészeti kiállítás. Aí emeleti galéria október hatodikéig mutatja be a VI. nyári gyermek- képzőművészeti tábor alkotásaiból rendezett kiállítást. A gyermekprogramok közül megemlítjük a Budapesti Gyermekszínház és a Ludens pantomimegyüttes előadásait. Lesz októberben is mesefilmvetítés, zenés irodalmi műsor, valamint játékos ügyességi vetélkedő. A Madách hétvége október 22-én és 23- án jelentkezik első, kísérleti bemutatókkal. A kora délelőt- től estig tartó sorozatban lesz irodalmi műsor, játék, filmvetítés, színműbemutató — gyermekeknek és felnőtteknek. P. R. fi jelű épületig 1981-ben megépült. Ezen a területen a hálózat teljes kiépítésére ebben az ötévés tervben nem kerül sor. Nyilvános állomások Molnár Sándor arról is tájékoztatott, hogy az alsóvárosi és a deákvári városrész hálózatának kiviteli terveit a Bu- dapest-vidéki Postaigazgatóság Tervező Irodája készíti. A jelenlegi helyzet alapján a vasúton túli területen nem lehet a következő három évben kedvező változásra számítani. Vácott a telefonhelyzet a 100 lakosra eső beszélőhely sűrűsége és a 100 lakásra jutó telefonellátottság kedvezőbb az országos átlagnál. Így a nyilvános telefonállomások üzembe helyezéséhez szükséges, további feltételeket kívánják megteremteni és ezeknek az állomásoknak a számát növelni. A posta rendelkezésére álló anyagi eszközöket arra a területre kell fordítani, ahol nincsen automatikus távbeszélő szolgálat. A távközlés fejlődése az utóbbi 10 évben felgyorsult ugyan, de több évtizedes lemaradás felszámolásához a jelenlegi lehetőségek nem elégsé- .gCgtJk, UMSSM ít Papp Rezső Munkában az építőbrigád Ipar a mezőgazdaságban Túróczi Ferencet a sződi Virágzó Termelőszövetkezet ipari üzemének vezetőjét kérdeztük meg: — Mit építenek az üzem területén? — Két éve kezdte el a munkát, panelos épületből alakítja ki a váci Magasépítő Közös Vállalat a forgácsolóműhelyt. A tervek szerint ez év végére ezt be kell fejezni. — Hol tartanak most a munkálatok? — A 400 négyzetméter alap- területű épület belső szerelését kezdik meg rövidesen. Az épület egyik végén lesz a kazánház. A másik végén szerszámkiadó és művezetői iroda készül. A falak itt már állnak, a belső szakipari munkát kell itt is elvégezni. Középen helyezkedik el a forgácsolóműhely csarnoka. Ha átadjuk ezt a létesítményt, a régit lebontják. Szinte végszóra nyit be a tsz központjának irodájába Halász Sándor, a pártvezetőség titkára, aki azt mondja: — A régi gépszín műhelyét alakítjuk át javítóműhelynek. A szerelőcsarnok az év végén készül el. öt műhelyben fognak dolgozni az emberek, mintegy 500 négyzetméteres területen. Nagy Péter János Épül a gépműhely szerelőcsarnoka Az év végére elkészül a forgácsolóműhely is £orut>szki Dezső felvételül á Tragar-gyűjtemény órái fürtének! tudatunk formáiéi A váci görög templom kiállítótermében október 2-től a jövő év március 15-ig tekinthető meg az a kiállítás, amely bemutatja Pest megye múzeumainak történeti gyűjteményéből származó és a magán- tulajdonban levő védett tárgyak közül azokat, amelyek iparművészeti értéket képviselnek és a 19. század életstílusát és lakáskultúráját példázzák. Egyúttal a megyei köznemesség és városi polgárság otthonainak tipikus, általánosan elterjedt berendezési tárgyai voltak. Festett legyezők Bemutatásra kerül néhány olyan egyedi darab is, amelyek iparművészeti értéküknél fogva is jelentősek: pl. a váci Tragor-gyűjtemény órái, a göA százéves asszony Scbasesu volt orvosaiéi Kevés ember mondhatja el magáról: megértem 100 évet. E kevesek közé tartozik a nagymarosi özvegy Csaba Alajosné. Takaros családi ház áll a Bajcsy- Zsilinszky utcában. Gyerekei, unokái lakják. Az idős asszony több mint 60 éve él a nagyközségben; Édesanyám nyolc gyermeket szült — kezdte emlékezéseit nyugdíjas asszonylánya Burgermeiszter Józsefné. — Ha jól számolom, anyámnak 20 unokája van. Hiába, népes a mi családunk. Csaba néni 92 éves koráig ellátta magát, önálló háztartást vezetett. 60 éves koráig még a nehéz krumpliszsákot is megemelte. s könnyedén a vállára vette. — Hallatlan nagy erő volt benne világéletében — folytatja Bur- germeiszterné — szinte heccelte a leány unokáit; no mi van, gyengék vagytok — kérdezte cipekedés közben. Elrepült az idő felette. Azt írja meg érdekességképpen, hogy sohasem volt orvosnál. Bár látása már nem éles és dolgozni sem tud, mégsem fekszik naphosszat az ágyban. hanem sétálgat a kertben vagy beszélget a lányával. . Fiatal korában földműveléssel foglalkozott és nagyon sokat dolgozott. Mi. a gyerekei csak a legnagyobb szeretettel beszélünk róla, hiszen mosott. főzött, takarított ránk. A Nagyközségi Közös Tanács, a helyi Vöröskereszt és az általános iskola úttörői ma bensőséges ünnepség keretében köszöntik az idős asszonyt. N. P. J. döllői helytörténeti gyűjtemény Blaha Lujza hagyatékából származó ékszertartó szekrénye és a Lotz Károly által festett legyező, valamint a tápiószelei Blaskovich-gyűj- teményből a gömb alakú varrószekrény, ezek mellett a 16. századi erdélyi ötvösművészet néhány remeke. A váci Vak Bottyán Múzeum, az aszódi Petőfi Múzeum, a gödöllői helytörténeti gyűjtemény anyagából és a magántulajdonban levő védett darabokból rendezett kiállítás tárgyai, múzeumok raktáraiból és a nyilvánosság számára nem hozzáférhető környezetből kerültek most a közönség elé. Egyedül a Blaskovich-gyűj- temény bútorai, ötvös-, üveg- és kerámia tárgyai szerepelnek Tápiószelén állandó kiállításon. A kiállítás rendezője, Pam- lényi Klára, a szentendrei Fe- renczy Múzeum történész-muzeológusa arra törekedett, hogy a bemutatott tárgyak önálló művészi értéküket mutassák. A rendezés időrendi elvet követ, jól mutatja a 19. századi stílusirányzatoknak a lakberendezési, használati és díszítő tárgyakon is jelentkező gyors változását, sokféleségét. Jól érzékelhető ez az azonos funkciót betöltő bútorok esetében (rokokó ülőgarnitúra, biedermeier asztal karosszékekkel). Ezüst és kerámia A 18—19. században készült használati tárgyak egyaránt részévé váltak a 19. századi városlakó polgár otthonának. Mutatja ezt a 17—18. század fordulóján készült ékszertartó szekrény Blaha Lujza hagyatékából, vagy a 18. századi íróasztal a szentendrei Héder- uáry-villából. Ahogy a tárgyak készítésének ideje, úgy a keletkezés képe is változatos képet mutat. A kiállított anyag alapján önálló műhelyre nem lehet következtetni — kivéve a váci órákat. Az ezüst és kerámia darabok nagy része megyén kívülről származik. A Szlovákia és Erdély területéről származó tárgyak magyar mesterek alkotásainak tekinthetők, de a Pest megyei városlakók otthonukat nyugat-európai munkákkal is ékesítették (Blaha Lujza hagyatékából az ékszertartó szekrény németalföldi). A 19. századi város otthonainak hangulatát segítenek felidézni a kiállításon korabeli arcképek, tájképek, valamint nagy méretű tárgy- és interieur-fotók. A tárgyak meghatározását segítette dr. Darkó Jenő, az Iparművészeti Múzeum munkatársa, aki majd a kiállítást is megnyitja. Vásárolnak is A kiállításon szereplő bútorok és használati tárgyak típusai több huszadik századi otthonban is előfordulnak. Erre utalnak a váci görög templomban bemutatott, magántulajdonból származó darabok. A tulajdonosok, akik erre a kiállításra kölcsönadták berendezési tárgyaikat, felismerték, hogy azoknak történeti értéküknél fogva közkinccsé kell válniuk. A megyei múzeumok szívesen vásárolnának is olyan darabokat, amelyek a múlt megismertetésével formálják történelmi tudatunkat, alakítják ízlésünket. Jó lehetőséget kínál a kiállítás arra, hogy a látogatók, bizonyos műtárgycsoportokkal közelebbről megismerkedve a jövőben a múzeumok ilyen jellegű gyűjteményének gyarapításában segítsenek. Bakonyvári M. Ágnes ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap)
