Pest Megyei Hírlap, 1983. október (27. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-12 / 241. szám

1983. OKTOBER 12., SZERDA

A Kertészeti Egyetem Tangazdaságának taksony-erőspusztai telepén az idén 30 hektáron termeltek hagymát. A termésből 25 vagonnal e xportál a Hungarofruct, a többi belföldi fogyasztásra kerüL A kép előterében látható ha gymahalmokat a felszedőgép rakta rendbe.

Hagymahalmok

Itt nem lehet lazítani

Naponta útra kel az egész falu

Talán vándorélet utáni vágyat Is örököltünk őseinktől. Akkor jutott eszembe ez, amikor a tápiószecsői vasútállomáson a főváros felé tartó déli vonathoz kitóduló tömeget láttam.

Fővárosi csábítás

Naponta útra kai az egész falu. A férfiak leginkább hajnalban, kora reggel utaznak. Az asszonyok egy része dél- tájban indul a vasúthoz, A menetidő — hivatalosain — negy- ven-ötven perc lenne, az út azonban szinte minidig egy óránál tovább tart. Ez persze az agglomeráció többi településére is érvényes, csakhogy Tápiószecső két ipari üzeme — míg a helybéliek naponta Budapest felé zötyögnek — évek óta munkaerőgondokkal küszködik. Hiába igyekeznek a tavaszi pályaválasztási időszakban legalább a frissen végzett általános iskolások közül néhányat rábeszélni, hogy helyezkedjen el itthon, ők is engednek a fővárosi üzemek csábításának, kedvezőbb feltételeknek és az utazást választják.

— Évek óta tart ez az áldatlan állapot — mondja Kiss Károlyné, a nagyközségi tanács vb-titkára. — Természetesen a két üzem is elzárkózik a mi kéréseink elől, arra hivatkozva, hogy nem tudunk nekik munkaerőt biztosítani. Sajnos, ezt az ellentmondást nem sikerül feloldanunk. Az Újpesti Gyapjúszövő helyi üzeme például körülbelül 150-180 embert tudna foglalkoztatni. Ennél sokkal kevesebben vannak, s a jelenlegi dolgozók is Újszilvásról, Tápiószőlősről, Ságról járnak be. Ök idejönnek hozzánk, mi pedig Pestre ingázunk.

Nélkülözhetetlen

Az Újpesti Gyapjúszövő helyi üzeme a nagyközség hata- raoan Dujik meg. felépítésékor a vaiiaiat vezetosege bizonyara arra gondolt —, mint annyi más et.ei.oen is —, hogy nagy segítséget jeient majd a heiyi asszonyoknak, ha megtakaríthatják az utazasra iorui- tott napi két-három órát. Számításuk azonban nem vált be.

A kihalt, renaetien udvaron két baratsagtálán kutya fogad. Csak messziről tűnnek bátornak, ahogy közelebb erek, látom: hajlandók szelíden viselkedni. Az üzemvezető-helyettes viszont mogorva, nem hajlandó nyilatkozni. Semmiről. Mereven elzárkózik a beszélgetős elől, s a vaUuLat fővárosi vezewihez utasít. Ok bizonyara jobban tisztában vannak Tapioszecso belső gondjaival, imnt a helybéliek.

A Dél-Pest megyei Sütőipari Vaiiaiat helyi üzemében barátságosabb a légkór. Mokos Ferencné, az üzemvezető nem titkolja, hogy súlyos problémákkal küszködnek.

— Jelen pillanatban tíz emberre lenne szükségünk ahhoz, hogy folyamatos legyen a termelés és mindenkinek biztosítani tudjuk a szabadnapot is. A tíz szakmunkás helyett azonban jó, ha átmenetileg kapunk egy-egy vándormadarat. A tenmeilés pedig nem szünetelhet, hiszen mi azzal dolgozunk, amit nem tudunk nélkülözni: a kenyérrel. Tóalmás, Kóka, Tápióság és Szecső lakói csupán azt veszik észre, ha késik a szállítás, ha az ünnep előtti kenyér nem azon frissében került ki a kemencéből. De, hogy az az öthat megszállott ember — aki még mindig süt, dagaszt, a szombatot Is a kemence mellett tölti — aránytalanul többet dolgozik az üzletben mor- golódóknál. Az nem jut eszébe senkinek.

Egy pillanatra sincs megállás. Most javában tart az új alagútkemence próbaüzeme. A vető és a kisütő fizikai munkáját megkönnyíti, de kiszolgálásához ugyanannyi ember kell, mint a hagyományos kemencéhez. A szalag végén álló fiatalasszony napi hat órán át rakja a tésztát a szakajtóból a szalagra, lekeféli, bevagdossa a kenyeret. Egy perc pihenése sincs, egyedül van, a futószalagon nem maradhat üres felület. Havi háromezer forint körüli a keresete.

— Sokan próbálkoztak már nálunk, de rövid idő után mindenki könnyebb, és iobban fizető állás után nézett. Itt nem lehet pihenni, lógni, kel a tészta, naponta több mint negyven mázsát kell megsütnünk. Ezeket a munkafeltételeket, a kevés szabad időt, az éjszakázást, a rengeteg túlórát, kevesen vállalják, ha akad más lehetőség.

Az Újpesti Gyapjúszövő gazdasági igazgatóhelyettese hasonlóképpen vélekedik a sze- csői üzemiről.

— Három műszakban dolgoznak és ezt kevesen szeretik. Ráadásul a textilipar bérei — immár hagyományosan — alacsonyak. Egyetlen megoldást látunk, a rekonstrukciót Jövőre modem, nagyobb teljesítményű gépekkel szereljük fel az üzemet Amíg most egy ember négy gépet kezel, ott nyolcat is el tud majd látni. Akkor elegendő lesz a jelenlegi létszám.

Takarítani járnak

A szecsői asszonyok beszélgetve várják a déli vonatot, Sokan vannak. Legtöbben takarítani járnak. A főváros szinte minden irodaházában megtalálhatók, munkaidő után. Kettő körül érnek be a városba. Van még idő bevásárolni, nézelődni. Aztán gyorsan vé- gigsöprik, -törölgetik az irodákat és az esti vonattal indulnak is haza. A vállalatok elégedettek a munkájukkal. Ök is a keresettel, mely több mint a fiatalasszonyé, aki a szalagra veti a kenyeret.

Márvány] Agnes

Tél felé közeledve

Lesz-e elég cipő, csizma, ruha?

Reggelente már fázósan húzzuk össze a zakót. A szél is borzongatóbb, mint akárcsak két hete volt. Itt az ősz, jön a tél. Többször fordulnak a szenesemberek, s most már azoknak is viszik a téli tüzelőt, akik a nyáron nem használták el a tüzelőutalványokat, akik nem voltak előrelátóbbak a többieknél.

Hét vége Nagytarcsán

Nemcsak a tüzelő, a ruhanemű is jobban kell hamarosan. Van-e, lesz-e elegendő téli holmi a pultokon, a boltok raktáraiban. Erre kerestük a válaszokat, ezúttal a Gödöllő és Vidéke Áfész-nél. Az áruházban először Tóth István megbízott igazgatóhelyetteshez kopogtattunk be, aki egyúttal a földszinti műszaki osztályt vezeti vagy tíz éve. Előbb arról beszélgettünk, hogy nemrég a nagytarcsai művelődési házban rendeztek kihelyezett vásárt, ahová szinte minden osztályuk kiköltözött három napra, s mintegy 350 ezer forint értékű méterárut, rövidárut, kötöttárut, konfekciós terméket, kultúr- és műszaki cikkeket adtak el. Eladóik az egész hétvégét erre fordították.

Ami a téli holmik vásárlási lehetőségét illeti, arról már itt az áruházban, a cipőosztály vezetőjét, Szóládi Imrét kérdeztük.

— Lesz-e elég cipő, csizma?

— Ha rajtunk múlik, akkor igen. A nyáron megrendelt női és férfi cipők folyamatosan érkeznek, s úgy gondolom, a választék sem rossz. Annál több a gondunk már most a

31—40-es számú csizmákkal és a fiúknak való cipőkkel, s bizonyos nagyságban a rendelést nem úgy elégítik ki a nagykereskedelmi vállalatok, ahogy szeretnénk. Az új mérettáblázattal náluk is zavar lehet, így többször vissza kell küldenünk egy-egy szállítmányt. Legutóbb például a 27- es gyerekcipőből negyven párat rendeltünk, a csomagban viszont összesen egy volt Ilyen

A konfekcióosztályon Kaszó Pálné, az osztály vezetője arról szól, hogy sajnos a szokásos előszállítás az idén elmaradt, de most már folyamatosan érkeznek a ruhák. Hogy növekedjék a készlet, s még jobb legyen a választék, Győrbe és Veszprémbe kell utazniuk hamarosan, s újabb tételeket várnak megrendeléseikre a Skála-Cooptól és a miskolci Rutex kereskedelmi vállalattól.

Kisgyerek és kamasz

— Van termelői árubeszerzésünk idén is — mondja Kaszó Pálné. — Közvetlenül kapjuk a gödöllői Diana Háziipari Szövetkezet, az érdi Benta- völgye Tsz, és a tápéi Háziipari Szövetkezet termékeit. Mindezek ellenére gondjaink voltak a kisgyerek- és a kamasznadrág beszerzésével.

A rövid- és kötöttáru osztályon ezúttal Kosik Sándorné- tól kaptunk tájékoztatást, aki elmondotta, hogy nagyon nehéz volt ez az időszak. Előrendelést tőlük sem fogadtak el az idén a nagykereskedelmi vállalatok. Élő gond, hogy főként o női fehérneműk szinte kivétel nélkül hiányoznak. Ugyanígy a gyermekatléta se

fehér, se színes nem kapható. Tudjuk, országos hiánycikk.

A röviköt osztály ugyancsak él a gyártóktól történő, közvetlen árubeszerzés lehetőségével. Nekik a Diana bőrdíszmű árukat, a hatvani HISZ bébiárukat, a felsőgödi és a pilisszenti váni HISZ gyermek illetve kamasz kötöttárukat adnak el. Érthető, hogy a legkevesebbet. csupán mintegy másfél millió forint értékű árut ez az osztály tudta eddig rendelni és beszerezni, pedig további hárommillióra lesz igény a tél kezdetéig. • ^

Kivétel a függöny

— Lakástextilből, úgy gondolom, nem rossz az ellátottságunk — mondja Sári Fe- rencné osztályvezető. — Kivétel persze van: s ez a függöny. A hagyományos hazai függönyből van elég, de az az igazság, hogy mindenki a modern, nagy mintájúakat keresi, ebből viszont — hiába rendelünk — nem kapunk.

F, L

Mit tudnak a jelzőlámpák?

Befolyásolja a közérzetet

Évente másfél-kétmillió kiránduló keresi fel Szentendrét és környékét, hogy gyönyörködjön a táj szépségében, a műemlékekben, a múzeumok és képtárak kincseiben. A vonzerőt az is növeli, hogy a város közel esik Budapesthez, ahonnan hazaiaknak és külföldieknek egyaránt divatja lett „kiruccanni” akár néhány órára is a múltat idéző, hangulatos tájékra.

A közlekedéssel foglalkozó szakembereket nem kis feladat elé állítja a forgalom biztonságos megszervezése.

A 11-es út átépítése megteremtette a feltételeket a várhatóan még tovább népesedő autósturista-tábor számára, de ehhez kapcsolódik a továbbiakban a jelzőlámpák rendszerének megfelelő programozása.

Fontos, hogy mit tud ez a bonyolult berendezés, melynek működése nemcsak a forgalmat, hanem az úton áthaladók közérzetét is szabályozza Hiszen korántsem mindegy például, amikor a piros lámpa megállítja a fűúton haladó gépjárművezetőt, azt tapasztalja-e, hogy arra valóban szükség volt, avagy éppenséggel üresek a mellékutak.

Kővári József, a KM Közúti Igazgatóságának forgalom- technikai főmérnöke elmondta, hogy a 11-es számú főútnak az Április 4. úttal, a Lenin úttal és a Szabadság. forrás útjával alkotott kereszteződésében kísérleti jellegű f óra alomirányító berendezés

működik, melynek beállításánál a továbbfejlesztés lehetőségét már eredetileg is tervbe vették.

Májusban kezdődött meg az átalakítás olyanformán, hogy fő és mellékirányokban is kihelyezték a járműérzékelő- ket, és így a berendezés az információkat befogadva, a pillanatnyi helyzetnek legjobban megfelelő programot választja ki memóriaegységéből.

A talponállóban találkozott alkalmi ismerősével, a mentős legénnyel, aki hencegve mesélte, hogy soha az életben nem volt olyan jó dolga, mint most, amióta magára öltötte a mentősök szürke egyenruháját. Hogy mennyi a keresete, azt meg nem mondja, nehogy megpukkadjanak az irigységtől ivócimborái.

Rohodl lázba jött. Számolgatni kezdett. A legény fizetése nem lehet sóik, de a borravaló igen; adnak a betegek, adnak a hozzátartozók. Színes terveket szövögetett a nagyfröccs mellett: ha néhány hónapig mentőzhetne másodállásban, szombaton, vasárnap meg éjszakánként, akkor végre megoldódna a lakásproblémájuk, a nagyszobát ketté választanák, odaköltöznének be a gyerekek, nekik maradna a kis szoba, a konyha feléből meg a nagy kamrából a kamaszodó Petinek alakítanának ki egy szobát. A megtakarított pénzükhöz az OTP is adna némi kölcsönt, a többit meg hozzá mentőzné.

Felesége szótlanul hallgatta meg tervét, egy cseppnyit töprengett, aztán megkérdezte:

— És bírnád te azt?

— Hogyne bírnám! Csak a hordágy egyik végét kell megfogni és vinni a beteget, amikor és ahová az orvos mondja.

— Nem is erre gondoltam én. Ha a gyerekek betegek, sohasem viszed őket orvoshoz, mert nem bírod nézni, hogyan bánnak velük.

— Az más — legyintett Rohodi Sándor kissé ingerülten, bosszankodva felesége lehangoló szavai miatt.

Meglepődött, hogy milyen örömmel fogadják jelentkezését. Megígérték neki, hogy később tanfolyamra is elküldik, akkor több lesz a fizetése is. Kezdhet, amikor akar. Megcsinálják a beosztását, figyelembe veszik jelenlegi elfoglaltságát, de a pontosságot megkövetelik. Szombaton kora reggel kezdett.

Átöltözve beült a várakozó terembe, ahol kávét iszogattak, olvastak, sakkoztak a mentősök. Egy óra is eltelt már, amikor megszólalt a hangszóró. Néhányan felugrottak, kávét, sakkot úgy hagytak ott, mintha sose látták volna, és elrohantak. Tíz óra is elmúlt, amikor őket riasztották.

— Nyomás, kolega — kiáltott rá a társa.

F

él perc múlva már a mentőben ülve száguldottak szirénázva. Síneken, autók között, pirosban, ahogy lehetett.

A bérház szürke volt, már hányta magáról le a vakolatot, mint egy lázban fetrengő beteg a ruhát. Első emelet hét. Az orvos után loholva vitték a mentőágyat. A kitárt ajtóban hollófeketére festett hajú idősebb jaj veszékelő nő állt — Siessenek leikeim, meghal a drágám. Két glicerint dugtam a nyelve alá, de az egyiket kiköote.

Az orvos határozottan tolta félre az asszonyt.

— Hol a beteg? Mikor volt a rohama? Máskor is előfordult már?

— A szobába fekszik, fél órával ezelőtt eset össze, úgy cipeltem a heverőre. Mostanában nem volt rohama. Talán egy évvel ezelőtt — hadarta szinte szaladva az orvos után.

A beteg, hetven körüli férfi, mozdulatlanul feküdt, de hápogva kap- kadta a levegőt. A vizsgálat egy percig sem tartott. Injekció, még egy. Oxigént előkészíteni. A beteg kezdett egyenletesebben lélegezni. Bilincs a lábakon, a csuklókon, a mellén ragtapasszal erősített kis

hallgatók. Zümmög a gép, keskeny szalagot vizsgált az orvos. Kész. Kardiológia. Intenzív-osztály. Óvatosan, minden mozdulat végzetes lehet.

Az asszony jajveszékelt. A hordágy mellett toporog. Az elernyedt test nehéz volt. A beteg kinyitotta szemét

— Ne engedjék, hogy velem jöjjön — mondta és fel akart ülni.

Az orvos lefogta.

— Ne mozduljon, bácsikám. Kit ne engedjünk? A feleségét?

— Nem tudja, hogy mit beszél — kapkodott az asszony. Egy lila szatyorba pakolt. — Istenkém, ösz- szeszólalkoztunk, de nem tilthatja meg nekem, a hites feleségének, hogy ne legyek mellette. Tavaly is vele voltam.

— Ne engedjék — lihegte az öreg, s megint fel akart ülni. — Miatta van ... a gyerekek előtt, amit mondott, nem jöhet, vagy én nem megyek.

Az orvos a másik szobába vezette, szinte cipelte be az asszonyt, Rohodiéknak meg intett, hogy óvatosan vigyék a beteget.

M

ire elhelyezték és előkészítették az oxigént, az asszony már ott állt sírva, kiabálva, lile szatyrát 16- bálta a mentő mellett. A lakók percek alatt körülvették a mentőt. Már ketten is az asszonyba karoltak.

— Adok nyugtatót, adják be neki és hívják az orvost, a beteggel nem várhatunk, minden perc késés az életébe kerülhet.

Sápadtan állt Rohodl, mozdulni nem bírt, amikor látta az orvos küszködését az asszonnyal. Beugrottak a mentőbe. Vijjogva száguldottak. A beteg arca szürke volt, mint az aszálylátta föld.

— Lemaradt, ugye lemaradt? A kórházba se engedjék be. Tiltsák meg neki. Amit mondott — nyűg- décselte a szavakat.

— Most nem szabad beszélnie — mondta az orvos és az oxigénmaszkot arcára borította. A beteg mellkasa kicsit felemelkedett, aztán besüppedt, mintha a bordái a gerincéhez tapadnának. — Melyik kórházat éri el hamarabb? Egy fél perc vesztegetni való időnk sincs. Későn hívtak bennünkett

Rohodi, a kisegítő mentős, oldalt kuporgott. Sápadt volt, hányingert érzett. A maszk alól egy pillanatra előbukkant a vöröses, majd hirtelen elszürkülő arc.

— Miatta van... a gyerekek előtt, akik el is menekültek rögtön, azt mondta, hogy én egy ház ...

A maszk elnémította.

Az orvos nyugtalan lett. A tüdő zihált, a lábak meg-megrándultak.

— Fogja meg — szisszentett az orvos Rohodi ra.

Megragadta a jéghideg lábat Mintha égette volna tenyerét akár a jégcsap. A melli-as: behorpadt Az orvos előkapta az injekciót. Aztán megint az oxigénnel próbálko/.ott A mellkas nem mozdult. Rohodi arcáról úgy hullott a veríték, mintha most emelte volna ki fejét a tó vizéből.

— Lassíthat. Maga meg engedje el a lábát — szólt rá Rohodira. — Rosszul van?

Rohodi bólintott.

— Álljon meg — mondta az erves a sofőrnek. — Maga meg szálljon ki és hányja ki magát.

R hodi egy fához tántorgott. Átölelte. Minden másra halványan emlékezett: hogy visszaült, hogy a kórház udvarán tepsire rakták a halottat, levitték az alagsorba és a többi halott mellé tették.

Délben már ki is lépett a mentősöktől. Terve álom maradt.

Bába Mihály:

—J\ióea(tő mentőd